Budapesti Hírlap, 1923. augusztus (43. évfolyam, 171–195. szám)
1923-08-01 / 171. szám
2 csak pénteken mondta el beszédét. Jogunk van hozzászólni. Az elnök: A házszabályokat, melyek abszolút érvényűek, nem lehet véletlenek szerint alkalmazni. Szilágyi Lajos: Gaal Gaszton tudomásaszerint az állam bevételeiről akart szólani. Az elnök: Nem tartozik rá, hogy Gaal Gaszton miről akart beszélni. A zárószóhoz való jogát nem vonja kétségbe. Gaal Gaszton kéri az elnököt, hogy muezt - nev.-igrafust, mely a záróbeszédeket korlátozza. ....jk: a Gaal Gaszton által idézett paragrafusokban szó sincs határozati javaslatokról. Esztergályos János fölteszi a miniszterelnökiről és a pénzügyminiszterről, hogy előre eltökélt szándékkal vezették félre a Házat. (Zaj a jobboldalon.) Haller István: Az ellenzéknek az a benyomása, hogy a miniszterek azért beszéltek a vita végén, hogy ne lehessen velük vitatkozni. Bethlen István gróf miniszterelnök. A parlamentarizmus szelleme egyáltalán nem követeli meg, hogy a miniszterek a felhatalmazási vita elején szólaljanak föl. Az, amit az ellenzék cselekedett, mikor egy egyszerű indemnitásról másfél hónapig vitatkozott, és amit most cselekszik a házszabály-vitával, az nem egyezik meg a parlamentarizmus szellemével. (Nagy zaj a baloldalon, helyeslés a jobboldalon.) A parlamenti szellem dolgában nem fogad el kioktatást. (Zajos helyeslés a jobboldalon, zajongás a baloldalon.) Haller István: Évek óta nincs költségvetés, azért kellett volna a minisztereknekbevezetni a felhatalmazási vitát felvilágosításaikkal. Bethlen István gróf miniszterelnök: Azért nem jutunk költségvetéshez és egyes javaslatok tárgyalásához, mert az ellenzék enynyire elnyújtja az indemnitási vitákat. ‘(Nagy zaj és tiltakozás az ellenzéken, viharos helyeslés a jobboldalon.) Ruppert Rezső: A zárószóra jogosultakat az indítványtevők jogai illetik meg, akik korlátlanul okolhatják meg indítványukat. Az idők is olyanok, hogy a házszabályokat mennél liberálisabban allkalmazzák. Kéri az elnököt, hogy tévedését korrigálja. Az elnök: Nem tévedett, nincs mit rektifikálnia. (Helyeslés a jobboldalon.) Szakács Andor: Már túl volnának a záróbeszédeken, ha az elnök nem adott volna alkalmat a házszabályvitára. Az elnök szólásra hívja föl a zárószórű jogosultakat. SSzsBPOSsvgzésSeszt Szakács Andor: A földbirtok-reform Végrehajtását sürgeti. Visszautasítja a kormánynak azt a vádját, hogy az ellenzék csinálja az alkalmat a külföld beavatkozására. Egész új állami alakulásunk külső utasításra történt. A kisantanttal meg kell egyeznünk. Koncentrációs kormánynak kell jönni, mely megcsinálja az általános titkos választójogot, ameyről a határozati javaslata szól. Dénes István a földreform-novellával foglalkozik, különösen a pénzügyi oldalával. Farkas Tibor nem él a zárószó jogával. Szünet után az elnök szavazás alá bocsátja a javaslatot. A Ház nagy többsége elfogadja. Az ülést délután négy órakor folytatják. 11 délutáni ülés. Huszár Károly alelnök elnökölt. A Ház a beadott határozati javaslatokról döntött. Giesswein Sándornak a párbaj eltiltásáról beadott javaslatához Nagy Emil igazságügyminiszter szólott hozzá. A becsületet a mai törvények nem védik még hatásosan s ha például őt, mint igazságügyminisztert megsértik, kénytelen volna maga is párbajozni. De épp a kellő becsületvédelem hiánya miatt gondoskodni fog a becsület hatásosabb védelméről, sőt külön bíróságot fog delegálni erre a célra. (Általános élénk helyeslés.) A határozati javaslat elvetését kéri. A Ház a javaslatot elvetette. A földreformnovella sürgetéséről szóló határozati javaslatokat Szabó István földművelésügyi miniszter hozzájárulása után a Ház elfogadta. Szakács Andornak az általános választói jogot sürgető javaslatánál Bethlen István gróf miniszterelnök bejelentette, hogy a választói jogról szóló javaslatot még az ősszel beterjeszti. Szakács javaslatát elvetették. Homonnay Tivadar 29 javaslatot terjesztett be. Ezek közül Kállai Tibor pénzügyminiszter hozzájárulásával kettőt elfogadtak. Bell Miklós javaslata a tőzsde megrendszabályozását kívánta. Kállay Tibor pénzügyminiszter élénk derültség mellett jelentette ki, hogy ez nehéz feladat. A javaslat elvetését kérte. El is vetették. Alföldi Bélának három egészségügyi javaslatát, továbbá a diáknyomor enyhítéséről szóló javaslatát Klebelsberg Kunó gróf, Walkó Lajos és Fuss József miniszterek hozzászólásával elfogadták. Meskó Zoltánnak a háborús vagyonok megadóztatásáról szólójavaslatát Kállai Tibor pénzügyminiszter hozzájárulásával elfogadták, i r Propper Sándornak a numerusz sklauzuszra vonatkézfő* * 'jíríd" ímánál Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter ezt mondotta: Ha a régi Nagymagyarországon élnénk, akkor nem foglalna állást a numerusz klauzusz mellett, de a mai Csonka-Magyarországban az intelligencia túltengése miatt helyesnek tartja a numerusz klauzuszt. A Ház a javaslatot elvetette. Forster Eleknek a valorizációra vonatkozó javaslatánál Kállay Tibor pénzügyminiszter bejelen házára, hogy miatta az egész família vallhatná kárát. Ettől pedig Isten oltalmazza őket, őt pedig még ennek gondolatától is. A budai német, mióta a kuruc Thököly király elcsendesedése után ismét életre kelt az országban, úgy mondják, nem ismert tréfát Rákóczi népével szemben. Valami uton-módon ki kellene porzsolni budai odújából ezt a németet — gondolta Szentpály, — melybe már igen belefelejtkezett, hogy ne állja többé útját egy kuruc vitéznek sem „Budára való menetekben“. Ezért volt tehát Szentpály Pálnak szive tele keserűséggel.* Glöckelsberg, a budai császári hadak parancsnoka, igen nyugtalan napokat élt át, mióta a kurucok öreg generálisa, Bottyán János el-ellátogatott a Duna jobbpartjára. Minthogy az ilyen látogatások Budának szólottak s hovatovább mind gyakoribbak lettek, a császári érdekek hivséges képviselőjét ez az állapot mind idegesebbé tette. Eddig nem volt nagyobb baja a kurucokkal. Gondtalanul áthatott tőlük s minden fönnakadás nélkül reprezentálhatta Leopold hatalmát magas Budavárában, hál csak nemrég tűnt le a hatalmas Ali basa csillaga. Ha vett is kurucjárás Dunántúl, nem erre ment a „főlineája“. Elterelte ezt a veszedelmet Heiszter jó idejében, mikor Károlyi Sándorékat hosszas kergetőzés után Kilitinél meglepte s átnyomta a Duna másik partjára, ahonnan jöttek. Forgách kurucait pedig Koroncónál sikerült megverni. Mindezek után most már biztosra vette Glöckelsberg a várható nyugodalmas napokat. Azonban éppen Budát tartották szemmel a kurucok. Ha a németnek fontos volt megfigyelni, hogy mi történik Buda környékén, a kurucnak szintúgy érdekében állott tudni, hogy mit művel a német Budán? mozog-e és merre? Egymás kártyájába szerettek volna látni. Minthogy azonban a kuruc fürgébb volt s hogy szinttette, hogy a valorizációról legközelebb törvényjavaslatot terjeszt be. A javaslatot elvetették. Bottlik István báró javaslatában a nyomor enyhítésére külön luxusadó kivetését kérte. Vass József népjóléti miniszter kijelentette, hogy ehhez hasonló intézkedést tesz a kormány s ezért a javaslat elvetését kérte. A Ház a javaslatot elvetette. Pakots Józsefnek 7 javaslata közül csupán a tanítók fizetésének gyors kiutalásáról szóló javaslatát fogadták el. Ezzel a szavazás véget ért. Az elnök az ülést felfüggesztette A szünet után következett az indiamnitás tapcgapadása. Az első 4 szakaszt vita nélkül fogadták el. Jáves Semmi és Kuruczos. (pja Lelkes Nándor József. Már második éve lázadozott a szive Szentpály Pálnak, a kurucok vitéz hadnagyának, amiért nem tehet olykor egy-egy fordulást Budára. De nagy oka is volt erre a kuruc vitéznek. Voltaképpen akkor úgy állottak Budán a dolgok, hogy Hollós Mátyás várában németülte a nyerget a magyarok nem kis boszúságára. Szentpálynak, mint kurucnak ez sehogy sem tetszett, de az ő személyére nézve külön is volt ez ellen kifogása. Még nem is olyan régen, mikor még a fejedelem komyétáit nem lebegtette a Beszkidek csípős szele s a német háboritlanul szuszoghatott ennek az országnak a Kolonicsok által beléje fojtott csendjében, sokszor járta meg Budát. E gyakori járásnak-kelésnek pedig azon egyszerű oka volt, hogy fiatal legény létére nagyon oda hoztavonta a szíve, vagyis hogy Széky Ádám budai nemes őkegyelmének hajadon leánya, Dorka. Szentpály ehhez a leányasszonyhoz akarta kapcsolni a maga élete sorát. Ment is volna a dolog a maga rendje szerint, azonban fennakadt abban a percben, mikor Závadkánál kardot rántott a fejedelem. Minthogy a fejedelemnek sok katonára volt szüksége, a német pedig egyre jobban nyomorította a nemzetet, Szentpály sem maradhatott utolsónak ott, ahol első akart lenni, érdemeivel. Bármennyire is fájt a szíve az elválás gondolata miatt, mégis „mentést ment“ a Szűzmáriás lobogók alá. Mielőtt hadba indult volna, „állott szemben“ a leánnyal. Akkor mondott neki búcsút. Azóta sem látta. Annak pedig innen-onnan már két esztendeje múlt. Elgondolta, hogy éppenséggel nem volna veszedelem hijján, ha ilyen zenebonás időben Széky uramék udvarlására fordítaná igyekezetét, mert igen könnyen fej nélkül maradna. De még olyan veszedelmet is hozhatna a kegyermek udvarAz 5. szakasznál Orffy Imre előadó bejelenti, hogy ezt a szakaszt bővítik ki azzal a kétszakaszos javaslattal, a melyet a pénzügyminiszter legutóbb beterjesztett s mely a vagyon- és jövedelmi adót az 1922—23 évekre 15—25-szörösére emeli. (Óriás zaj az ellenzéken. Fölkiáltások: Ez puccs! Ez becsempészés! Ez ellen tiltakozunk! Bolondok házába való! Ilyet nem lehet hirtelen beterjeszteni! Folytonos nagy zaj.) Az előadó azzal folytatja, hogy a javaslatokról a pénzügyminiszter nyilatkozni óhajt. Kállai Tibor pénzügyminiszter: Minthogy ez a két szakasz nagyobb jelentőségű, ennélfogva kéri a Házat, hogy utasítsa azokat a pénzügyi bizottsághoz megvitatás végett. (Nagy zaj balról.) Az elnök a vitát meg akarja szakítani, mire az ellenzék azt kiáltja: A házszabályokhoz kérünk szót! Hegymegi Kiss Pál a házszabályokhoz szólva, mindenekelőtt megjegyzi, hogy most még nincs nyolcadtól óra, ennélfogva a vitát még folytatni lehet. A fő ellenvetése ellenben az, hogy ezt a két szakaszt fontosságánál és jelentőségénél fogva a pénzügyminiszternek külön törvényjavaslatban kellett volna beterjesztenie. Az indemnitás általános tárgyalását már befejezték és egy ilyen javaslatot nem lehet becsempészni. (Nagy zaj balról.) Farkas Tibor ugyancsak a házszabályokalapján tiltakozik ez - új szakaszok beiktatása és az indemnitás keretében való tárgyalása ellen. Dénes István szintén a házszabályokhoz szól és a két újabb szakaszt katasztrofálisan igazságtalannak mondja. Ezt előbb meg kell vitatni és nem lehet ilyen nagy áldozatokat megkülönböztetés nélkül az adózókra róni. Farkas István hangoztatta, hogy ők igenis követelték a nagy vagyonnak megadóztatását, a pénzügyminiszter meg is ígérte még a múlt ősszel és ime, most, színre lásson, Buda alá ugrasztotta egyre embereit Bottyán, Glöckelsberg nagy boszszuságára.* A virtus, no meg az a bizonyos gyöngéd érzés, mely annyira Budához fűzte Szentpály Pál kuruc hadnagyot, nagyon kezdte fúrni oldalát, amikor egyre-másra küldözgette Buda háborgatására Bottyán generális ur őnagysága Szegedi Kiss Mihály szabad lovasait és Gál András hajdúnépét. Miért, hogy nem mehet ő is velük? Hiszen igaz, bőven kijut neki is a német ütéséből, de ez nem elég. Az ő seregének marsolása nem Budára szól, még a környékétől is távol kénytelen mulatozni az ellenséggel. Márpedig senki nem ismeri jobban annak a földnek csinyját-bunját, járását, mint ő. Egyik nap aztán, amikor már nagyon kikivánkozott belőle a keserűség, nagy dologra határozta magát. Bottyán generális az őnagyságához „examenre kért grátiát“. Nagyban bizakodott, hogy Bottyán apó meg fogja grátiázni és szánakozással fogja érteni esetit. A generális szereti az ő ezerének embereit és azok is annyira őt, hogy apjuknak mondják; már pedig ő is az ő ezeréből való. — Annak okáért merésztettem gyórni udvarlására Nagyságodnak, mert hogy az német uram csak szüntelen jár ki Budáról, melynek földjét jó ismervén, az odakommandirozó portával engem küldeni méltóztassék — kezdte a hadnagy. Bottyán csak elpislogott vastag szemöldöke alól a hadnagyra. Tetszett neki a vitéz vállalkozása, de azért bizonyos gyanúperrel vetette fel a kérdést: — Kegyelmed micsoda oktul viseltetik ilyen indulattal? Erre a fogós kérdésre pirulva ugyan, de megvallotta a fiatal vitéz Széky Dorkához való esetit. Őszinte keresetlen szavakkal adta elő mindazt, ami szívén feküdt az ősz apának, akárcsak apja urának beszélte volna el . Váltig mesterkednék azon a földön, hogy minél jobban árthassak az német urnák . . . éjjel-nappal utána leszek, ha kicsap is, megütöm az orrát . . . bizony, hogy híven és hasznosan eljárok — érvelt még befejezésül a hadnagy tábornoka előtt. A csaták kipróbált hőse helyeslő fejbólintással hallgatta hadnagyának e bizonykodását. — Ordérozom kegyelmedet az legelső portával Buda alá, de odaforditsa kegyelmed igyekezetit, hogy nem egyedül, de az leányasszonnyal gyűljön vissza. Ezzel az évődéssel „szententiázta“ el hadnagyát Bottyán. Szentpály Pál pedig boldogságában parancsnak vette ezt a tréfás feladatot. Már régen kikerült az ősz tábornok szobájából, de még egyre ott csengtek fülében a szavak: „a leányasszonnyal gyűljön vissza“. Aztán gondolkozott. Lehetséges lesz-e? ... megtalálja-e? ... és ha igen, jönni fog-e vele? ... Igen, jön, és ha nem jön, viszi, elviszi a lova hátán, mert a kurucnak semmi sem lehetetlen. Már szinte ott látta magát a Széky kúriában. Az öreg Széky, mint panaszolja neki szenvedéseit a németektől. A leányasszony pedig a hosszú várakozás miatt mi mindent vet majd a szemére. Szinte mámorossá lett ezektől a gondolatoktól. Máris ott szeretne lenni. Égetni kezdte a vágy, önkénytelen is kardjához nyúlt, mintha indulóban volna oda, hová oly epedve vágyott. * Egyik novemberi nap ólomszürke reggelén hangos kutyaugatás zaja zavarta meg a Széky-kúria csendes udvarát. A kutyaugatás mind erősebb lett, miből következtetni lehetett, hogy a házőrzők valami idegent fogadnak s amint közeledett a pitvarajtóhoz, mindjobban megugatták. Toprongyos ruhája, csapzott hajú, afféle vándorlegény volt, akit oly barátságtalanul fogadtak a ház éber őrei. A cselédlányok kíváncsiságból is kiugrottak, hogy vájjon kit hozhatott ide a szél ilyen szokatlan időben. Hiszen ilyenkor a vándor és a koldus már a kilencedik falut járja, de nemes Budapesti HÍRLap 1923 augusztus 1. (171. sz.) minden előzetes tárgyalás nélkül, egyaránt meg akarja adóztatni a munkásokat, a középosztályt és a nagy vagyont is, így nem lehet becsempészni javaslatokat. (Nagy zaj balról.) Az elnök a vitát megszakítja, bemutatja Lendvay István ceglédi mandátumát és előterjeszti az elnöki irományokat. Javaslatára a részletes tárgyalást holnap folytatják. Az ülés ezzel véget ért. PárisbóL*) Páris, július há. Mit várhatunk mi magyarok, mit várhat szegény Csonka-Magyarország Párisból? Mert hiába. Vak az, aki nem akarja belátni, hogy Európa sorsát ma, holnap és talán egy nemzedékig Franciaország, vagy ami ezzel egyenlő: Paris intézi. Az egész világ harcolt Németország ellen, de csak egy ország győzött: Franciaország. Anglia a győzelem után visszavonult Európa sorsának intézésétől, Lloyd George és egész Anglia a „splendid isolation“ álláspontjára helyezkedett. Amerika ismét a Monroe-elv alapján áll és így Franciaország vette kezébe Európa és vele Magyarország jövőbeli sorsának intézését. Franciaországot és Parist pedig nem érdekli Magyarország és Budapest. Még ma sem tudják, hogy létezünk-e, vagy megszűntünk élni. A franciák legtöbbje azt sem tudja, hogy területileg meg vagyunk nyomorítva és csonkítva. Ellenkezőleg, azt hiszik, hogy a nagy felszabadító háború bennünket is felszabadított a Habsburgok és Ausztria elnyomásától és most Magyarország és a magyarok is visszanyerték önrendelkezési jogukat. A dolgot akkép képzelik, hogy a Habsburgok birodalmában összezsúfolt és elnyomott nemzetek az antant győzelme folytán valamennyien,azott is kik ellenük harcoltak) felszabadultak és így keletkezett a független nemzeti államok sorában: Csehszlovákia, Jugoszlávia, a Romániához csatlakozott Transylvania és Magyarország. El is várják Magyarországtól és a magyaroktól, hogy megfelelő hálával viseltetünk az antant és különösen Franciaországgal szemben. Megjegyezni kívánom még, hogy a franciák mentalitása velünk szemben teljesen megváltozott. Szó sincsen gyűlöletről, vagy aklipatiáról. Inkább sajnálnak bennünket, mint a német politika áldozatát. A nemzetiségi rendelet és Bethlen gróf párisi utazása, továbbá Apponyi gróf bölcs és tárgyilagos felszólalása a Nemzetek Szövetsége ülésein, nagyon sok irányban használtak nemzetünknek. Másrészt azonban a franciák Kelet- Európa sorsát a kis-antant kezébe tették. * Megjegyzés nélkül, de csak fentartással közöljük tisztelt barátunk ez egyéni benyomásait. A szerk.