Budapesti Hírlap, 1923. augusztus (43. évfolyam, 171–195. szám)
1923-08-01 / 171. szám
10-S augusztus 1. »,171. sz.) Ön PÁPESTÉ ruttlá? Se. A kis-antant népei közül pedig, — ez kétségbevonhatatlan és ezzel a magyar politikának feltétlenül számolnia kell — a csehek azok, kik elsősorban bírják a franciák bizalmát és Csehszlovákia az az állam, mely leginkább érdemli meg a hegemóniát. Csehország ma azt a pozíciót tölti be a francia külpolitikában, mint a nagy hábború előtt: Oroszország. A párisi politikadirekt kultuszt csinál a csehszlovák barátságból. A cseh köztársaság elnöke, Massaryk hallatlan tekintélynek örvend itt Párisban és már megindultak a készülődések őszi fogadtatására. A kormány külön törvényjavaslattal 250.000 frankot szavazott meg Massaryk elnök szeptemberi fogadtatásának költségeire. Páris városa pedig olyan fényes készülődéseket tesz ezen alkalomra, amint Carnot idejében az orosz cár fogadására. Massaryk elnöknél pedig még többre becsülik Benest, a csehek kiváló külügyminiszterét. Benest itt providenciális államférfinak tartják és valahányszor — mint most is a francia-angol feszültség legforróbb napjaiban — az antant felborulással fenyeget, hirtelen itt terem Benes. Millerand elnök azonnal fogadta, Poincaré többizben tárgyalt vele, az összes lapok külön cikkekben foglalkoznak jelenlétével, kiváló politikai irók meginterviuvolják. Innét átsietett Londonba, hol Carson lord és Baldwin többizben tárgyaltak vele. Tárgyalásai eredményét a hivatalos francia kőnyomatos ismertette. Londonból Brüsszelbe vitt Benes útja, hol Jasparral, a belga külügyminiszterrel tárgyalt. Útjának nagy jelentőséget tulajdonított a francia sajtó és több nagy párisi orgánum Benes közbenjárásának tulajdonította az angol-francia feszültség enyhülését. A most lefolyt diák-tornagyakorlaton közel 300 csehszlovák diák vett részt. Megjelentek az ünnepi felvonuláson és a párisi nép lelkesen ünnepelte őket. Megkoszorúzták az „ismeretlen halott“ síremlékét és a tömeg lelkesen tüntetett Csehszlovákia mellett. Bűn volna, ha e tényeket elhallgatnák a magyar közvélemény előtt és helyrehozhatatlan hibát követnének el azok a magyar faktorok, melyek a magyar külpolitikát intézik, ha politikájukat nem e tények szerint irányítanák. Keserű pohár ez, de ki kell ürítenünk. Párisba az út — sajnos, de kétségbevonhatatlan tény — Prágán keresztül vezet. ígin ábránd azt hinni, hogy képesek vagyunk mindaddig külföldi kölcsönhöz jutni, amig Benes nem látja politikai szempontból célszerűnek. Amig gazdaságilag és politikailag nem fogunk megállapodni Csehországgal, mindaddig meddő lesz államférfiainknak minden külföldi útja és minden törekvése a zálogjogok felfüggesztése tekintetében. Koronánk sorsát — amint itt nekem egynéhány igen tekintélyes francia bankár mondotta — kizárólag Prágából irányítják. Mégpedig politikai szempontból. Ma ember udvarába még sem teszi a lábát ily fiatal időben. Aztán ebben a kuruc-labanc világban nem is való vándorolni s kéregetni valamire való embernek. Ilyennek hadban a helye. A rongyos ruhába öltözött vándor nem kéregetni jött a Széky-portára. A cselédnép nagy csodálkozására a neki nyújtott alamizsnát visszautasította. Széky uram őkegyelme után érdeklődött, akinek elébe akarna kerülni, mert hírei vannak őkegyelme számára az egyik atyjafiától. Az egyik cseléd erre befordult a házba a vándor üzenetével, míg a másik tenyeres szolgáló alig győzte csendesíteni a komondorokat, mert csaknem szétszedték az idegent. A szüntelen zajra figyelmesek lettek odabent is. A hírvivő cselédleány fele utat sem tett, mikor máris szembe jött vele a ház kisasszonya. A vándor ott állt a pitvar ajtaja előtt s türelemmel várta a választ. Nem várt soká. Mire a kutyákat elhallgattatták, előtte termett Széky uram helyett — a leánya. Első pillanatban megremegett a szurtos alak láttára s bizonyos félelemmel állott meg előtte. — Széky uram őkegyelmének hirt hoztam Kecskemétről — lépett föl most bátorítóan a vándor A leányasszonyt elfogta most a kíváncsiság és félős hangon kezdett hozzá az érdeklődéshez. — Szentpály Pál kuruchadnagy őkegyelmének álltam szolgálatába hirvétel kedvéért, az, ki Bottyán generális önagysága hadaiban vitézkedik. A vándor erre gyorsan körülnézett, nem-e hallotta más is a kiejtett kurucnevet ebben a német Budában. A leányasszonyt pedig úgy érték a szavak, mint a kalapácsütések. Úgy érezte, hogy nem bírják a lábai. Egész testében megremélett. Szíve erősen kezdett verni, arca lángot vetett. Karcsú termetét a pitvar ajtajához kellett támasztani. Többet nem mondott a vándor, hanem nézte, csak egyre nézte a leány pipacsvörösre vált arcát, erősen pihegő keblét és egész testének remegését. Rövid szünet után erőt vett magán a Prágának még egy gazdaságilag gyengülő, gyenge valutájú Magyarországra van szüksége. Úgy gondolják, hogy a szegénység megtöri a legbüszkébb nép erejét is, úgy gondolják, hogy a gyengülő korona szociális zavarokat és elégedetlenséget idéz elő és tudják azt is, hogy a kisantant — Prága — beleegyezése nélkül pénzügyeink nem rendezhetők, koronánk nem stabilizálható. El kell jönnie egy pillanatnak, amikor reálpolitikát kell csinálnunk. Mikor le kell nyelnünk a keserű pirulát és Bethlen grófnak vagy egy másik miniszterelnöknek és Kállay pénzügyminiszternek el kell látogatniok: Prágába, Massarykhoz és Beneshez. Bizonyos, hogy nagy kitüntetés lesz ez Prágára nézve és bizonyos az is, hogy nagy ünnepséggel és kitüntetéssel fogják fogadni ott a magyar államférfiakat. De legalább meg lesz az eredménye: nyitva lesz az út Páris felé. Bányai Sándor dr. eredményei. — Benes foghatjaarországgal tárgyalni. — Hsz Senes és Behengpő? találkozásáról. — A kis-antant sinaiai konferenciája véget ért s prágai jelentés szerint Benes cseh külügyminiszter szerdán vissza is tért Prágába. A Neue Freie Presse egyidejüen azt a Párisból eredő hírt hozza, hogy a sinajai konferencián Benesért bízták meg azzal, hogy a Sinajában történt megállapodást közölje a magyar kormánnyal, és a bécsi lap híre szerint Bethlen István gróf Bécsben vagy Prágában találkozni is fog Benessel, hogy vele a magyar kölcsön dolgáról tárgyaljon. Ha ez a hír igaz, mindenesetre növeli a sinajai konferenciának a jelentőségét. A sinajai konferencián kialakult álláspontról s a kisantant követeléseiről ma reggeli számunkban beszámoltunk. A konferenciáról érkezett híranyag természetesen eredete miatt azzal a tendenciával készült, hogy az európai közvéleményt s a magyar közvéleményt is a kis-antant céljainak megfelelően preparálja. Az éremnek azonban két oldala van. Magyarország kétségkívül ugyancsak rászorult a külföldi kölcsönre. De a kis-antantra is úgy politikai, mint gazdasági szempontból nem kevésbé fontos, hogy Csonkamagyarországgal való viszonya valamelyest tisztázódjék és a közöttünk — bátran mondhatjuk — mesterségesen fenntartott feszültség engedjen. Ez szükségszerűség három év óta megvan, megvolt tehát már, még mielőtt a magyar kölcsön dolga a szőnyegre került. Ezt a szükségszerűséget azonban még csak növeli az a körülmény, hogy a kis-antant államainak is szükségük van külföldi kölcsönre, s a nagy-antant fővárosaiban, úgy látszik, főképp Londonban Benes dr. azt a tájékoztatást kapta, hogy a kisantant sem kaphat kölcsönt addig, míg Magyarországgal való viszonyát nem tisztázza és míg Magyarország nem kap kölcsönt. A kisantantnak tehát legalább oly mértékben fontos, ha nem még fontosabb a velünk való megegyezés, mint nekünk. Alig férhet kétség ahhoz, hogy a kisantant mindent el fog követni, hogy politikailag kiaknázza a nekünk nyújtandó gazdasági segítséget, és ezért bízták meg Benest, a kisantant megteremtőjét és bizonnyal legképesebb diplomatáját, hogy ő tárgyaljon a magyar miniszterelnökkel. Amennyire kívánatos tehát, hogy a magyar kormányelnök a kisantant szószólójával közvetetlen tárgyalásba bocsátkozzék, épp annyira szükséges, hogy ennél a tárgyalásnál a fokozott óvatosság, a csonka ország szuverenitásába beleolvadó életérdekeink megóvása és az, amit nem lehet elégszer ismételni, hogy a kisantantnak legalább annyira érdeke velünk megegyezni, és a magyar kölcsönt lehetővé, tenni, mint nekünk. Nehogy azután mákszemnyi és pillanatnyi gazdasági gyógyszerért olyan politikai áldozatot hozzunk, amelybe azután egész esisztenciánk is belepusztul. leány s most ő nézte az idegent; hol részvéttel, hol fürkészőn járatta szemét a rongyos vendégen. — Kegyelmed most tőlegyón? — vetette föl a kérdést kétkedően. — Ő kegyelmétől jövök egyenest. Éjjelnappal csak szaporán mértem az utat. Ezek a szavak ismét belemarkoltak a leányasszony szivébe s hogy palástolja fölkeltett érdeklődését, többet nem is kérdezett. — Szegény ember! Forduljon be kegyelmed az pitvarba, mig apámuram elgyii. Széket adatott neki, mégegyszer jól megnézte a titokzatos idegent s azzal apja urához sietett. Hadd tanulja ki ő a vándor jövetelinek okát. Pedig nagyon vágyott tudni az üzenetet. Azonban valami gondolkozóba ejtette. Úgy találta, hogy ez a hirthozó staféta neki ismerős. Mintha már látta volna valahol. Széky Ákám, amikor értesült a szokatlan vendégről, nem tartotta tanácsosnak efféle gyanús emberrel a pitvarban szóbaállani. Esetleg olyan hírt hozott számára odaárról, amit nem éppen szabad megtudni a németnek. A hallgatózó cselédnépet pedig hitre venni nem lehet. Ennek pedig veszedelem lenne a vége. Egyedül akart lenni az idegennel. Beszólította tehát az egyik hátsó házba, a mely hely igen alkalmatos ilyen bizalmas vendéglátásra. — Grátiát kérek kegyelmedtől, hogy ilyen rongyos gúnyában teszek szolgálatot kegyelmeteknek, de nem lehet másként az ittvaló német miatt — kezdte az idegen, miközben a ház ura vizsga szemekkel méregette végig. — Szentpály Pál uram őkegyelme minden jókat kíván kegyelmeteknek és hírül adja, hogy jó formában folynak az dolgok körülötte; a mint pedig Isten ő szent fölsége megengedi, nem mulatja el udvarlására gyómi kegyelmeteknek. — Köszönöm őkegyelmének a megemlékezésit, de én kétlem az idefordulását az ittvaló német ellenség miatt — vezette ellen lemondóan Széky. — Abban ne legyen kegyelmednek semmi skrupulusa; elhiheti kegyelmed, hogy az portája már igen közelíti ezt a földet a német uram nem kis veszedelmére. Ez a válasz Széky Ádámot fölvillanyozta. — Kegyelmedet talán elöljáróképp küldte ide? — Az elöljárója ő maga személyében itt áll kegyelmed előtt generális Bottyán ő nagysága grátiájából. Olyat pattant fel ülőhelyéről Széky Ádám ezekre a szavakra, mintha kilőtték volna onnan. Hitt is, nem is vendége szavainak, de még a saját szemének sem. Ez maga Szentpály lennel! Most még jobban szemügyre vette s jobbra-balra forgatta a legényt, a ki ilyen istenkisértésre vállalkozott s oly nagy utat tett meg, hozzá afféle rongyos vándorló képében. De nem volt ideje tűnődni vendége igazában, mert a következő percben a szomszédszoba ajtaja fölpattant s gyermekes örömmel rebbent be a leányasszony. Pirosra gyűlt arccal, tűzben égő szemekkel és derült mosollyal ajkán sietett üdvözölni az érdekes vendéget. — No, ilyen fortélyos ember kegyelmed — kezdte feddni a hadnagyot. Erre meg az öreg Széky csodálkozott, hogy leánya épp az ismerkedés percében állít be közzéjük, mintha már tudná, mi megy itt végbe. -t- Mig kegyelmetek szóban voltak az ajtónál, kitanultam Szentpály uram esetit, azt, kinek képe nekem mindjárt ismerős volt. — No, ilyen adta legénye, még magamat is csúffá tett maskarájával, — kezdte most Széky évelődve. A viszontlátás örömei között a leányaszszonyon lett volna a sor mostan, hogy mondjon valamit. De nem jött ki a szó ajkán, hanem eléje állt a legénynek és szinte megelégedetten nézte rongyokba bújtatott daliás alakját, napbarnított arcát, sebforradását, mely szeme fölött hosszú sávban piroslott, bizonyságot téve intézkedéséről. Az angol külügyminisztérium tegnap hivatalosan közölte, hogy a francia és belga válaszok átadása végett az antantnagykövetek Curzon lordtól kihallgatást kértek. Az átadás ezek szerint tehát végre megtörtént. Most jönne a folytatása, ami egyelőre Baldwin miniszterelnök csütörtökre bejelentett beszéde volna az alsóházban. Ámde az angol miniszterelnök már tegnap, mikor nagyjában már ismerte a szövetségesek válaszát, kilátásba helyezte, hogy ez a beszéde esetleg el fog maradni. Ez rossz jel, tekintve, hogy az angol parlament csütörtökön lesz utoljára együtt elnapolása előtt és így az az egyetlen hely is, ahol az angol—francia—belga tárgyalások a nyilvánosság ellenőrzése alá kerülhettek volna, nem fog többé rendelkezésre állani. A francia—belga válaszok tartalmáról sok mindenfélét közölt eddig is már a sajtó, de ez csak találgatás, amire építeni nem lehet. Bizonyos az, hogy a kettő között van eltérés, ez is azonban úgy látszik, jóval jelentéktelenebb, mintsem hogy kezdetben hitték, mert az a beállítás, hogy a belga jegyzék legalább egyes részeiben közeledik az angol állásponthoz, most, hogy a jegyzék már készen az angolok kezében van, mind kevesebb hitelre talál. Az angol kormány annak idején, mikor akcióját megindította, talán maga sem hitte, hogy a szövetségesek ennyi nehézséget fognak neki okozni és ennyire cserben fogják hagyni. Abban a kellemetlen helyzetben van most, hogy vagy lemond akciójáról, vagy elválik szövetségeseitől. Ez utóbbit nem kell éppen ellenséges értelemben venni s azt hinni, hogy az ellentét szakadásra fog vezetni. Nem, erről az angol kormányférfiak nyilatkozatai, után ezidőszerint még szó sem lehet. Anglia. — Most már nem kétli kegyelmed az német veszedelmét? — vetette föl a hadnagy Székynek a kérdést. — Csak alkalmatos helye legyen az portámnak lesze, honnan konfúzióba hoznánk az átkozottat. Széky erre gondolkozott, mintha valami kitűnő eszme után tapogatna. — Abban sem lesz hiányosság, — tört ki belőle a szó. Szentpály mohó kíváncsisággal fordult feléje. — Ott fent a hegyek közt van egy zugoly, az ki mellette van földeimnek. Sülni csalittal, fákkal és kővel körülvéve, öcsémuram sokszor járta velem azt a földet. Igen fortélyos hely, alkalmatos a leskődésre. Hogy valamit a szándékban vihessen végbe, innen tehet portájával valamelyes exkurziót Glöckelsberg emberein. — Értem kegyelmednek az metódusát, — emlékezett vissza a vitéz a terepre. — Közelíti a portámat, az, kit szoros helyen hagytam visszafordulásomig, szorgalmatos vigyázás kedvéért — fedezte föl az örvendetes körülményt. Készen volt a haditerv, csupán a cselekvés volt hátra.* Arról nem szól a krónika, hogy Szentpály hadnagy tábornokának tréfás parancsát csakugyan teljesítette-e? Dorka leányasszonyt magával vitte-e a táborba. Azt azonban a történelem lapjai igazolják, hogy a budai császári seregek Bottyán kurucaitól számtalan verést kaptak. Különösen a tabáni rácokból regrutálódott népe Glöckelsbergnek, érzékeny veszteségeket szenvedett. A hajdúk és Szekeres ezereskapitány ide rendelt két százada állandóan a budai hegyek között tanyáztak. Hadiszállásuk az a bizonyos erdős, zugos hely volt, honnan Szentpály hadnagy oly dicséretesen „keménykedett* s a melyet ma is „Kurucles“-nek neveznek és minden budapesti kiránduló ismer, de nem tudja történetét. A kis-arífdant fcajjvarodó tavaszQS’LifE&sss'B mspsdríl Bulgáriává!. Prága, jul. 31. A sinaiai konferencia a kis-antantnak Bulgáriával szemben elfoglalandó álláspontja ügyében megegyezésre jutott. Megállapította, hogy nincs ok, amely a normális viszony folytatása és a jószomszédi viszony ellen szólana, mindaddig, míg a szófiai kormány megtartja békés ígéreteit. A konferencián nem került szóba Görögország és Lengyelország csatlakozása a kisantanthoz, s csupán véleménycserét folytattak a kisantant és e két állam mostani és jövőbeli viszonyáról. Benes nyilatkozata a fizszarítantról. Sinaia, júl. 31. (Orient Radio.) Benes dr. cseh külügyminiszter hírlapírók előtt a következőket mondotta: — A nagyhatalmak egyre jobban megértik a kis-antant szerepét és természetes, hogy iránta való jóindulatuk egyre fokozódik. A nyugat megérti, hogy a kis-antant a rend eleme és a mindenáron való béke garanciája. Valamennyi nehézség közepette, amely most Európát felkavarja, csupán a kis-antant mutatkozik a konszolidáció tényezőjének. Az ellenséges propaganda úgy tünteti fel a kis-antantot, mint Magyarország ellenségét, azonban senki sem tudja konkrét bizonyítékát adni ennek az állításának, amely ilyen formán tendenciózusnak bizonyul. A sinaiai értekezlet a gyakorlatban még inkább megerősítette a szövetséges államok szolidaritását és ezzel együtt Közép-Európa békéjét. Saelszefih.EM wm aatggoSItOR’klálfilfa — jEisssiéEssnyszsSi sSSéras a spancia és fosig a válasz SsüzöS?. — fingfia küEöß SärgjEfäsä kezdett BalglstsnEnEl. —