Budapesti Hírlap, 1924. január (44. évfolyam, 1–26. szám)

1924-01-01 / 1. szám

r A bolgár miniszterelnök expozéja. — Bulgária teljesíti amit vállalt, de jogaihoz is ragasz­odik. — Követeli a macedóniai kisebbség védelmét és kívánja a zsoldos had­­sereg megszüntetését. — Belgrád felhorkant az expozéra. — Szófiából jelentik, hogy a bolgár parla­mentben a trónbeszédről folyó vitát Can­­t­o­e miniszterelnöknek hosszabb expozéja fejezte be. A miniszterelnök el­őbb a belső­politikai kérdésekkel foglalkozott, majd Bulgária külső politikai helyzetét világította meg. Hangoztatta, hogy Bulgária eleget adván tenni vállalt kötelezettségének és békés po­litikát kíván folytatni, azonban mindig ra­gaszkodni fog azoknak a jogoknak az elis­meréséhez is, a­melyeket ezek a szerződé­sek nyújtanak neki, nevezetesen az égei ten­gerhez való szabad kijárathoz és a nemzeti kisebbségek védelméhez. Örömét fejezte ki a Romániához való viszony javulásán, a­mely napr­ól-napra barátságosabbá válik. Majd azt a reményét fejezte ki, hogy a Bulgária és Görögország közötti gazdasági érdekek szorosabb kapcsolatot teremtenek e két ország között. Törökországgal ha­sonlóképpen jó szomszédi lábon állunk. Természetes, hogy ehhez az államhoz való viszonyunk egyre szorosabbá fűződik, mert hiszen ez az ország legközvetetlenebb fo­gyasztója termékeinknek. Jugoszláviával Nis­­ben épp ez a kormány igyekezett a tárgyalást eredménnyel befejezni. Ha a bolgár ki­sebbségek jogait Macedóniában elismerik, úgy Macedónia, a­mely a múltban Eris almája volt, a jövőben összekötő kapocs lehet a Balkán államai között. Nyomatéko­san kijelenti, hogy Belgrádban is tudomá­sul vehessék, még­pedig teljes őszinteséggel, hogy a szerb és bolgár nép egymás mellett haladhat a fejlődés útján. Beszéde végén a miniszterelnök azt a kí­vánságát fejezte ki, hogy a nagyhatalmak a Bulgáriára nehezedő terhek csökkentése érdekében legalább részben megengedjék a kötelező katonai szolgálat visszaállítását Ezzel elkerülhetetlenné válik a terhes zsol­dos-rendszer, a­mely nem felel meg az or­szág társadalmi szerkezetének. Belgrádi jelentés szerint ott nincsenek megelégedve Cankov expozéjával. Beszédé­nek azt a részét, a­mely a macedóniai bol­gár kisebbségre vonatkozik, továbbá azt a részét", a­mely az állandó hadseregtartás jo­gára támasztott igényt tartalmazta. Bel­grádiak­­valódi kihívásnak tekintik. A kor­mány tegnap minisztertanácsot tartott, a­melynek befejeztével táviratilag felhívta Kákics szófiai jugoszláv követet, hogy jöj­jön Belgrádba. A követtel azt a kérdést akarják megbeszélni, milyen következtetést vonjanak a bolgár politika új irányzódásá­­ból, a­mely, úgy látszik, a háború előtti po­litika helyreállításának irányát követi. A Vreme ezt írja: Kormányunknak hi­tejessége, hogy a legkomolyabb intézkedé­seket tegye és szükség esetén katonai rend­szabályokkal éljen. A többi jugoszláv lap pártkülönbség nélkül hasonló szellemben is Ezek a kommentárok bolgár politikai körökben mindenütt a legnagyobb megle­petést keltették annál is inkább, mert a mi­niszterelnök expozéja semilyen tekintetben sem volt olyan jellegű, a­milyet annak tu­lajdonítanak. losan sújtani akart, átfogja a karcsú dere­kat, míg az asszony vállára borulva zokog keservesen: — Vigyél magaddal... vigyél mnagad- Idal.. — Magammal viszlek — mondta a férfi halálsápadt arccal, mert ha az asszony azt kívánta volna tőle, hogy ölje meg érte a tulajdon édes­apját, megölte volna azt is. — Ugye megbocsátod az én szörnyű vét­kemet? — Megbocsátok, — mondta a férfi és fogait csikorgatta tehetetlen dühében. — És szeretni fogsz ugye, mint szerettél addig, mig a rossz emberek el nem idegení­tették szivedet tőlem? — Szeretlek, — mondta a boldogtalan ember és érezte, hogyha egy szikrányi becsület volna lelkében, kötelessége lenne ezt a fehér nyakat átfogni erős ujjaival és addig szorítani, míg a kárhozatos lélek el nem hagyja ezt a csodaszép testet. Aztán hazavitte az asszonyt házába és tűrte érte az emberek megvetését. Ki sem mert mozdulni a házból, mert az utcagyere­kek utána kiabáltak. Minden reggel szent imádságban fogadta, hogy megöli feleségét Minden héten hétszer esküdött hamisan, pedig igaz szivü, jámbor lelkületű ember­nek született. Az asszony azonban, hogy hazakerült, teljesen megváltozott. Tisztességes életet élt, soha ki nem mozdult a házból s ha idegen férfi benézett az ablakon, lesütötte szemét. Egy pár év múlva, mikor látták, hogy milyen hűséges szerelemmel viselte­tik férjéhez, a férfiak megbocsátották neki előbbi gonosz életét. Sőt rá akarták venni feleségeiket is, hogy barátkozzanak a meg­tért asszonnyal. De az asszonyok most is elfordították arcukat tőle, mert ők soha­sem bocsátják meg asszonytársuk bűneit, ha annak aranyhaja, kék szeme és hét országra szóló szépsége vagyon. Egy nap aztán a férj irtózatos betegséget kapott. Betegséget, melyből száz ember közül egy gyógyul ki s annak az egynek arca is eltorzul örökre. Az asszony ott virrasztott férje ágya mellett egyik éjjel a másik után. S mikor a férfi már a halál küszöbén volt, össze­kulcsolt kézzel kérte az Istent: — Gyógyítsd meg Istenem! Gyógyítsd meg és vedd el az én életemet! Az Úr Isten meggyógyította a férfit, úgy hogy arca is épen maradt. De az asz­szony megkapta urától a betegséget, sem halt meg, de elpusztult mesebeli szép­sége, mely annyi embert tett boldogtalanná. Kihullt az aranyhaja, megfakult kék szeme és ragyás lett csodaszép, sima bőre. S mi­kor a férfi meglátta, irtózva fordította el tőle arcát. Az asszony pedig látva az ura irtózását, letérdelt előtte és sirva fogta a térdét. Az ember eltaszította magától és egyenesen a bíróhoz ment: — Biró úr, bölcsen beszéltél. Az a bűnös asszony nem érdemli meg, hogy egy fedél alatt lakjak vele. Még ma elkergetem. — Nem jól teszed — szólt az igazságos biró. Az asszony tetőled kapta meg a betegséget, mikor hűségesen ápolt. Sőt egyenesen felajánlotta életét éretted. Az Ur Isten megbocsátott neki az ő vétkeiért. — Az Ur Isten megbocsáthat, de én nem — felelt a férfi, ő meggyalázta nevemet és én elűzöm magamtól. És úgy lett. A férfiak mikor meglátták az eléktelenített csúnya asszonyt, azt mond­ták: — Igaza volt. Nem tűrheti az ember felesége gyalázatát Előbb vagy utóbb bosszút kell érte állni. Jól tette. Az asszonyok ellenben odamentek a boldogtalan teremtéshez, vigasztalták, si­mogatták. Mert az asszonyok könyörülete­sek, jószívűek és mindent megbocsátanak a megtévelyedett bűnös asszonynak, ha az aranyhaját elvesztette, ha kék szeme meg­fakult, ha az ő mesés szépsége irtózatos csúfsággá változott. Budapesti Hírup 1924 janulr T. TT. St.T ^ Kinevezték a főváros kormánybiztosát. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kor­mány az 1923. évi december 28-án kelt határozatával Sipőcz Jenő dr.-t, Budapest székesfőváros polgármesterét. Budapest szé­kesfőváros főpolgármesteri teendőinek el­látásával történt megbízása alól — ebben a minőségben kifejtett buzgó szolgálatainak teljes elismerésével — fölmentette és de­cember 21-én hozott határozatával Buda­pest székesfőváros területére a főpolgár­mesteri hatáskör betöltésére és az 1920. évi IX. törvénycikk 23. szakaszában a kor­mánybiztosra ruházott feladatok teljesíté­sére 1924. évi január 1-től­ kezdve Tersz­­tyánszky Kálmán helyettes büdüigyi állam­titkárt kormánybiztossá nevezte ki. Sipőcz fölmentése és Tersztyánszky ki­nevezése a Budapesti Közlöny újévi szá­mában jelenik meg. A kormánybiztos ed­dig a belügyminisztériumban a városi és a fővárosi ügyek vezetője volt és ebben a minőségében gyakran érintkezett a főváros vezetőivel és Budapest ügyeit alaposan is­meri. @1 Braalgesi* kölcsön. — Öngól Lapok szerint a külcsín feltételei nem kedvezőtlenek. — Londonból jelentik, hogy az Economist legújabb száma a magyar kölcsönnel fog­lalkozik és reméli, hogy a nemzetek szö­vetségének kölcsöntervezetét rövidesen vég­leg elfogadják és folytatják Európa újjá­építésének munkáját minden fölösleges ké­sedelem nélkül. Kielégítő, hogy a főbb kör­vonalak elfogadhatóknak bizonyultak a magyar kormány számára, ámbár Bethlen helyzetét több budapesti politikus élesen bírálja. Az újjáépülés technikai akadályai egy mezőgazdasági államban bizonyára kisebbek, mint például Ausztria esetében és az ébredő magyarok a hasonló felelőtlen szervezetekkel együtt nem képviselik igazán a magyar nemzet tömegét. A Nation azt tartja, hogy Magyarország­­nak nincs különösebb oka a bánkódásra a tervezet miatt, a­mely a moratórium után korlátolt jóvátételi fizetésről gondos­kodik. A népszövetség maga nem javasolta a jóvátételi fizetést, hanem éppen ellen­kezően, korlátozta a jóvátételi bizottság esetleges követeléseit azzal, hogy megvonta a legfeljebb 10 millió aranykoronás határt. a B­ombamerénylőt i­ bevallották­ bűneiket. Sissike László dobta is terembe a bombát. — Az értelmi szerző Piroska főhadnagy. — Edelőny Miklós a tanitó­­mester. — Izgalmas szembesítés. - A tettesek a szegedi csillagbootonben. A csongrádi bombamerénylet tetteseit a nyomozás ötödik napján az eljáró rendőr­­hatóságok és tisztviselők dicséretes buz­galma és hozzáértése következtében vasár­nap délután sikerült végre pontosan meg­állapítani. Az illetők valamennyien a cson­grádi Ébredők egyesületének a tagjai és azok sorából kerültek elő, a­kiket a csend­­őrség nyomban a bombamerénylet után őrizetbe helyezett. A főtettes Simkó László gazdálkodó, a­ki a bombát a bálterembe dobta, az értelmi szerző Piroska János tényleges főhadnagy és Bölöny Miklós volt az, a­ki Simkót a dobásra kitanította. A tetteseket bűntársaikkal együtt, összesen kilenc embert a csendőrök Szegedre vitték és ott a Csillag-börtönbe zárták. A vizsgálat részleteiről részint Csongrádról, részint Szegedről a következő tudósítást kaptuk: Vasárnap egész napon át vallatták Cson­­grádon a gyanúsítottakat, de késő estig nem vallottak. Vasárnap éjfélkor a szegedi rendőrség detektívjei újra kihallgatták őket, elsősorban Sági Rókusz, a­ki Jórend Gyula dr. csendőrfőhadnagy és Bébes Ár­pád rendőrkapitány jelenlétében éjjel, ke­véssel éjfél után bevallotta, hogy Simkó László dobta a bombát a Magyar Király­szálló báltermébe. Simkót pedig Bölöny Miklós tanította ki a bombavetésre. Ezután a detektívek Bölöny Miklóst hallgatták ki, a ki eleinte mindent tagadott. A detektívek erre szembesítették Ságival s ekkor a ki­merült, fáradt Bölöny beismerte, hogy igenis ő tanította be Simkót bombavetésre. Most már Simkó Lászlót hozatták föl és három detektív fogta vallatóra. Simkó szin­tén körömszakadtáig tagadott, mire a de­tektívek behozták Sági Rókust, a ki azon­nal a szemébe mondotta Simkónak, hogy ő dobta be a bombát Simkó dühösen tá­madt Ságira s ezt kiáltotta: — Hogy mondhatsz ilyet, hogy én vol­tam! Izgalmas jelenet következett ezután s a detektívek csak nagy nehezen tudták meg­akadályozni a két ember összecsapását. Végül Simkó is megtört és mindent részle­tesen bevallott. Előadta, hogy karácsony másodnapján éjjel Piroska János főhad­nagy a dobásra már jól begyakorolt Simkó a dobásra már jól begyakorolt Simkó Lászlót bevezette a maga társaságába s egy kazettában átadta neki azt a kézigrá­nátot, a melyet Simkó azután a terembe dobott. Piroska előbb másoknak is kínálta a bombát, de egy ember sem akart vállal­kozni a merényletre. Ekkor rivalt rá Pi­roska a tapasztalatlan és teljességgel mű­veletlen Simkó László gazdagyerekre, ezt mondván neki: — Nézd, itt a bomba, nem kell semmi mást csinálnod, csak bedobod a terembe Nem lesz semmi bajod, elmenekülhetsz. Simkó még mindig húzódozott, mire Pi­roska rákiáltott: — Hát ilyen gyáva vagy! Erre Simkó ezt felelte: — No jó, hát majd megmutatom. Tizenkettedfél órakor éjjel Simkó Bölöny Miklóssal a Magyar Király-szállóba ment, s ott elhelyezkedtek a szálló Csemegi Ká­­roly­ utcai frontján. Piroska János és Sági Rókus a Szentháromság téren helyezkedett el, hogy megfigyeljék az őrjáratot. A­mi­kor a templom órája elütötte az éjfélt, Bö­löny oda szólt Simkónak: — Most nincs itt senki, dobd fel a bom­bát, hiszen nincsen magasan. Bölöny azután átment a másik oldalra, hogy megfigyelje, nem jár-e valaki arra. Simkó erre égő cigarettájával akarta meg­gy­uj­tani a bomba kanócát. A kanóc a ned­ves idő miatt, a hó is esett, nem akart meggyulladni. Bölöny erre visszajött és ké­sével levágta a kanóc végét. Erre Simkó a cigarettájával meggyujtotta a bomba kanó­cát, pár másodpercig a kezében tartotta, mire Bölöny rászólott: Dobd, mert robbant Ekkor Bölöny átszaladt a másik oldalra, mire Simkó feldobta a terembe a bombát. Azután valamennyien futva elmenekültek az utcáról A tettesek letartóztatásáról Diószeghy Já­nos dr. miniszteri tanácsos a belügyminisz­térium nyomozó osztályának a vezetője ma­hétfőn reggel hatodfél órakor a következő hivatalos közlést adta át a Magyar Táv­irati Iroda tudósítójának:• A csongrádi bombamerénylet ügyében a rendőri nyomozást befejeztük. Vala­mennyi tettest letartóztattuk és ma reg­gel fél 10 órakor megfelelő csendőrségi fedezettel beszállítják a szegedi király­ ügyészség fogházába. A főtettes, a­ki a bombát dobta, Simkó László 22 éves gazdálkodó. Az értelmi szerző Piroska János tényleges főhadnagy, festőművész a­kit a szegedi vegyesdandárparancsnok­­ság hozzájárulásával szintén letartóztat­tunk. A bűncselekményben részesek: Zu­­bek Mihály felfüggesztett tanító, Kasz­téli Sándor gépész, Sági Rókus földmives, Piroska György kereskedő. Bölönyi Miklós 31 éves foglalkozásnélküli egyén, a­ki Simkó Lászlót a bombadobásra ki­oktatta és Forgó Ferenc gazdálkodó. Az egyik gyanúsítottnak ma éjjel tett val­lomása alapján ma reggel nagyobb­­mennyiségű robbanóanyagból való pat­ront talált a nyomozó hatóság. Csongrádon nagy megnyugvást keltett, hogy a szörnyű bombamerénylet tetteseit letartóztatták és csendőrszuronyok között Szegedre kisérték. A csendőrök a foglyok­kal tizedfél órakor érkeztek Szegedre és azonnal a Csillag-börtönbe szállították őket. A letartóztatottak között van a fen­tebb említetteken kívü­l Fülöp Andor volt hadnagy is. A bombamerénylet tetteseit Szegeden nagy közönség várta ma délután. A mikor a csendőrök a foglyokat a vonatról leszállí­tották, szuronyok közé fogták őket s aztán megindult a menet a városba. Valamennyi utcakereszteződésnél egy-egy rendőr állott. Az utcán összegyűlt óriás közönség siri csendben nézte a menetet. Szegedről jelentik, hogy a csongr­idi nyomozásban részt vett szegedi rendőrök páratlanul nagy és buzgó munkát végez­tek. Nagy fontosságú tárgyi bizonyítékokat is szereztek a detektívek. Így elsősorban megvan az a vaskazetta, a­melyben Piroska főhadnagy a kézigránátot Simkónak át­adta. De megtalálták a detektívek azt a kézigránáthoz hasonló fabábut is, a­mely­­lyel Bölöny Miklós a bombavetésre betaní­totta Simkót. ­ Ha nem húzunk, a ♦ * ♦ * s ma mi sí boldog újévet kívánunk! § GUTHAM­ J. és TÁRSA, RÁSCÓCZHIT 16. j közli, hogy nagy megrendelése folytán a kö­vetkező rendkívüli magas árakat fizeti 14 karátos arany ...................... 13.600 Platina gr ......................... 85 000 Arany- és ezüistpénzek 1 koronás...................................... 3850 2­1­­­5300­­ forintos....................................... 7000 5 koronás...................................... 13 500 30 koronás arany.................... 140 000 Szu­liánsokat magas áron Hivatalos idő ..une-ig. Hunyady­ tér 9.

Next