Budapesti Hírlap, 1924. január (44. évfolyam, 1–26. szám)
1924-01-16 / 13. szám
Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. E elöfizetési árait tgy hónapra 10.000 korona, negyedévre 30.000 korona. Anaatriaban egy példány ára hétköznap 2000 o. kor., vasárnapon 2500 o. kor. Effyerazamara hétköznap 500 korona. Külföldre az előfizetés kétszerese. hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. kerület, Rökk Szilárd utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József körút 5. sz. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. licfef vots gpöf Budapest, jan. 15. Fordítsuk el egy pillanatra tekintetünket szomorú közéletünkről, melynek mérgezett vére manapság oly sűrűen fakad fel sebekben a rendőrség keze alatt és törvényszéki tárgyalásokon. Elbusult lélekkel nézzük a beteg test e vonaglásait és orvosok és kuruzslók seregét, akik rendeletekben, javaslatokban, jó tanácsok szentelt vizével mind csak a szimptómákat gyógyítgatják, híján lévén vagy a képességnek vagy a bátorságnak arra, hogy gyökereiben, vagy forrásaiban fognák meg a nemzet anyagi és erkölcsi erejét sorvasztó betegséget. Fordítsuk el tekintetünket egy percre e látványtól és térjünk be egy csendes halottasházba, ahol kultúránk egy öreg bajnoka fekszik virágos ravatalon. Zichy Géza gróf ma lehunyta kedves, barátságos két szemét örökre. Éry szép élet fejeződött be a Pálma utcai halottasházban az ő halálával. Egy nagy történelmi nemzetség ivadéka, nemzedéke, mely hazánk sorsára az idők folyamán ,sokféleképpen gyakorolta hatását. Vármegyei és országos szereplések hagyták maradandó nyomait a Zichy-család szereplésének. Zichy Géza e tekintetben letért ősei nyomdokáról. Hivatása nem a politika tövises terére, nem a szűkebb értelemben vett közéleti szereplés ösvényeire terelte őt. Mint ifjút, midőn serdülő sorból férfikorába lépett s a nemzet szolgálatának csarnoka küszöbére tette lábát, két szolid nehatő fogadta a lelkes férfiút. Ebben az időben egy sétánk alkalmából Pest utcáin a szelíd meghasonlás egy neméről tett nekem vallomást. A zene múzsája és a költészet nemtője nyújtotta ki érte a kezét. És ő állt a két nemtő között és sokáig habozott, hogy melyiket kövesse, végül is odaadta fele lelkét az egyiknek, felét a másiknak. Talán e megosztottság volt akadálya annak, hogy akár az egyikben, akár a másikban megközelítse a legmagasabb csúcsokat. De babért mind a kettő szórt mégis a lába elé és font koszorút is a homlokára. Kora legnagyobb zenészeinek a társaságában futotta meg muzsikus pályáját. Liszt Ferenc haláláig belső barátságot tartott fenn vele. A Wagner-család körében mint kongeniális lélek szívesen látott vendég volt. Mint félkezű zongoravirtuóz európai hírnévre tett szert. Az akkor még virágzott udvarok versengtek érte, hogy megcsodálhassák művészetét. Fejedelmeknek kedves és kényeztetett vendége volt. Ideális gondolkozása nem tűrte meg, hogy a modern szellemben aranyra váltsa fel művészi tehetségét. A jótékonyság szolgálatának szentelte tudását, mint ahogy egyáltalán szíve jósága inspirálta egész életét. Még félkezűségét is ennek kamatoztatta, mikor a háború félkezű rokkantjait tanítgatta az elvesztett kéz pótlására. Az irodalomban, mint versköltő, a szépirodalmi társaságoktól nyerte el elismerését. Egyszerű, természetesen gördülő, keresetlen versei őszinteségükkel, egészséges érzésükkel, formájukkal és tartalmukkal szinte a népdalok naiv, hűséges hangját ütötték meg. Emlékiratokat is irt, melyek különösen zenei kultúránkról becses adatokat tartalmaznak. A nyilvános életben is megmaradt művészete terén. Igazgatta sokáig a Zenedét, vezette az Operát. Kettős művészete élete delén túl találkozott és fonódott egybe, amikor nagy ambícióval vetette magát az operaszerzésre, maga írván hozzá a szöveget is. Egészben azt lehet róla mondaini, hogy ama geniális műkedvelő volt, a láz sokoldalúsága megakadályozott abban, hogy egyben nagy és tökéletes legyen. Ehhez járul, hogy akár a költészetet, akár a zeneszerzést, akár a zenei virtuozitást nem nézte sem polgári foglalkozásnak, sem kenyér- és pénzkeresetnek, talán még felsőbbrendű hivatásinak sem, hanem egyéni passziónak, mámoros szerelemnek és isteni szórakozásnak. Azok közül a nem ritkán előforduló magyar tehetségek közül való volt, akik fesztelenül adják magukat át nemesebb passzióiknak, a professzionista művészek pózolása nélkül. Szokásaiban nagyúri volt, nemzetségének nevét büszkén és tisztán viselte, de természetében nyájas, barátságában hű és kitartó, modorában előkelő, a kit a ki a szivéhez közel férkőzött, meg tudott magának tartani. Zichy Géza lelkes magyar volt gondolkozásában, egyéni és magyaros művészetében, rajongó és ideális, mint művész. Hazája szerencsétlensége öregségét gyászba borította. Korával haladt ugyan, de nem volt e kor gyermeke. Egy, a forradalmakkal eltemetett világ szép és vonzó alakja volt ő. Tegyünk virágot koporsójába. Ajkán több dal már nem fakad. Bűvös balkeze alatt a zongora nem bájol többé bennünket. Benne nemcsak egy költőtől, nemcsak egy művésztől, nemcsak egy nemeslelkű jó embertől, hanem az eltűnt kor és nemzedék nemes és szép alakjától is búcsúzunk. Cl tisztviselők §f#s*s megsegilése. — S3 ntsmzeS’gyűLés ülése. — IB B«orman$r gondoskodása as fiszluiselShrSl és a munkásokről. — fi az ellenzési támadása Wolff Károly ellen. — fii felhatalmazási vita folytatása. — A kormány elhatározta, hogy az állami tisztviselőknek gyors segítséget nyújt és hogy közbenjár a munkások érdekében a nagyipari vállalatoknál. Vass József helyettes miniszterelnök a mai ülés kezdetén jelentette be a kormány elhatározásait.A tisztviselők gyors segítsége megfelel a júliusi fizetés 100 és a januári fizetés 20 százalékának. A tisztviselők 8—10 napon belül kapják meg, a nyugdíjasok további hat napon belül. Ami a munkásokat illeti, a kormány tárgyalni fog a nagyipari vállalatokkal, hogy a mostani nehéz átmeneti időben ne csökkentsék a munkások létszámát. Inkább a munkaidőt rövidítsék meg, semmint a munkanélküliek számát szaporítsák. A kormány reméli, hogy a nagytőke teljesíteni fogja etikai kötelességeit a munkásokkal szemben. Aztán egyes bizottsági tagsági helyeket töltöttek be. A választás után a szélső ellenzéki pártok gondosan előkészített vihart zúdítottak Wolff Károly ellen, aki ez idő szerint legkeresettebb célpontja a liberális, radikális és szocialista nyilaknak. A harmadik bírálóbizottság a múlt ülés végén jelentette be, hogy Jánosi Zoltánt, a debreceni harmadik kerület képviselőjét mandátumától megfosztotta. A bizottságnak Wolff Károly az elnöke. Az ellenzék nyomban hozzá akart szólni az ítélethez, de az elnök nem engedte meg. Ma aztán úgy kerülték meg az elnöki tilalmat, hogy házszabálykérdést csináltak belőle. Hegymegi Kiss Pál ki akarta mutatni, hogy az ítélet házszabályellenes módon jött létre. A bírálóbizottság nem rendelt el vizsgálatot és helytelenül fogta fel Jánosi Zoltán egyházi főhatóságának ítéletét. Jánosit nem fosztották meg lelkészi állásától, csak áthelyezték máshová. Ez csak másodfokú büntetés és nem érinti Jánosi hazafias magatartását. A bírálóbizottság ítélete pártítélet és egy újabb tövis abban a koronában, amelyet a nemzet homloka köré fonnak avatatlan kezek. Pikier Emil (Wolff Károly felé): Közönséges esküszegés. Scitovszky Béla elnök Pikier Emilt rendreutasítja. Wolff Károly kíván szólni, de alig értem meg a szavát a vad lármában, amellyel a szélsőbal fogadta. Tiltakozott a bírói függetlenség megtámadása ellen. A bizottság nem tartotta szükségesnek a vizsgálat elrendelését, mert az egyházi főhatóságtól bekért iratok teljes bizonyítékokat szolgáltattak az ítéletmondásra. Figyelmeztet, hogy a hivatalvesztés kimondása nem szünteti meg a hivatalképessége. Körülbelül ennyit lehetett kihámozni a beszédéből, amelyet minduntalan túlharsogott a közbeszólások zuhataga. Drezdy Győző: Úgy esküszik, ahogy a konjunktúra kívánja! Nagy Ernő: Mi van a lipicaikkal? Horváth Zoltán: Hát a Károlyi-esküvel mi van? Más embert ezért becsuktak, ő ma is udvarnagyi bíró! Pikter Emil: Mi van a főudvarnagyi bírósággal? Szeder Ferenc: A nemzet pénzén kocsikázik! Amikor pedig Wolff azt mondotta, hogy a házszabályok kezelése birói kognició dolga. Ugrón Gábor kiáltott közbe: — És a Házé! Mandátumot nem lehet olyan könynyen megsemmisíteni! Rassay Károly: Volt-e vizsgálóbiztos?! Rakovszky István: Ügy van! Mandátummal nem lehet ilyen könnyen elbánni! Drezdy Győző: Ez a birói eskü? ! — Hamis eskü! Hamis eskü! Esküszegő! — kiáltják Wolff felé. Az elnöki csengő folyvást szól, de minden eredmény nélkül Még az ismételt rendreutasításnak sincsen semmi foganatja. Egy rezesbanda nem csap akkora lármát, amekkora ezeket a közbeszólásokat kisérte. Wolff Károly ugyancsak megerőltette a torkát, hogy az éppen nem spontán és éppen azért förtelmes macskazenét túlkiajcálja. A legtöbb közbeszólónak azt felelte, hogy mi köze hozzá. Mindig megtartotta esküjét, ennél az ítéletmondásnál is az alkotmányhoz híven letett esküje",--'*et! szeme előtt. Ami a Károlyi-esküt illeti, ő nem a nemzeti tanácsnak esküdött föl, hanem a király előzetes beleegyezésével a magyar alkotmányra tett esküt. Az elnöki csengettyű állandóan szólt, az elnöki rendreutasítások minden pillanatban lecsaptak, de amíg Wolff beszélt, a szélső ellenzéki orkán is dühöngött. Wolff után Rupert Rezső kért szót. Figyelmeztetett arra, hogy az egyházi főhatóság Jánossy ellen abban az időben mondotta ki ítéletét, amikor még a gyűlölet uralkodott. — Hát magukból nem a gyűlölet beszél? — kiáltotta egy kormánypárti hang. Rupert Rezső szerint Woif esküszegést követett el, amiért az elnök rendreutasította. Ez az ítélet — mondotta Rupert — súlyos meggyalázása a református egyháznak, mert ha a református egyház valakit hazafinak tart, akkor ő, mint katolikus ember ebben megnyugszik. Pártja nevében megbélyegzi Jánosi Zoltánnak mandátumától való megfosztását, amelyet törvénytelennek jelent ki. Az utolsó szó ebben a vitában Hegymegi Kiss Pálé volt, aki a Wolff elnöklete alatt kimondott ítéletben a házszabályok megsértését és a református egyház súlyos megsértését látja. Ezután folytatták a felhatalmazási vitát. Homonnay Tivadar határozati javaslatot nyújtott be az iparos-inas-kérdésről. Ha azt akarjuk, hogy iparunk versenyképes legyen, akkor szaporítsuk a szakiskolákat és az internátusokat, ahol az iparos ifjúság egészségére és erkölcsére gondosan felügyelnek. Szeder Ferenc (szociáldemokrata) a kormány iránt bizalmatlan, mert nem számol el az adófillérekkel és illegitim célokra költi a pénzt. Varsányi Gábor: Gyalázatos gyanúsítás. Szeder Ferenc: A szociáldemokratákat kí nosan érinti, hogy abbahagyták a földreformnovella tárgyalását. A földreform végrehajtása körül amerikázás folyik. Romániában ötmillió hektár földet osztottak ki. (Közbekiáltás a jobboldalról: Magyar földet!) nálunk csak százezer egynéhány holdat. Petőfi emlékét nem engedték törvénybe iktatni. (Közbekiáltás a jobboldalról: Mert maguknak politikai kikötéseik voltak!) Nem engedték azért, mert Petőfi nemcsak azt dalolta, hogy: Befordultam a konyhába, rágyújtottam a pipára, hanem azt is, hogy: Dicsőséges nagy urak hát hogy vagytok! Sürgeti a munkások jogviszonyának szabályozását és a mezőgazdasági munkások számára az egyesülési és gyülekezési szabadságot. Az elnök 2 órakor félbeszakította az ülést. A délutáni ülés. A délutáni ülésen Petrovátz Gyula súlyos kritikával illette a parlament durva hangját, a folytonos személyeskedést és a házszabályrevíziót sürgette. Végül a szocialista Reisinger Ferenc beszélt, aki egy kiszólásáért erős felzúdulást támasztott és erélyes rendreutasítást kapott. A délutáni ülés részletei ezek: Pesthg Pál elnökölt, Szeder Ferenc folytatta beszédét. A mezőgazdasági munkások helyzetével foglalkozott. Az indemnitást nem fogadja el. Petrovátz Gyula volt a következő felszólaló. A szocialisták, szerinte, mindenről beszélnek, csak arról nem, hogy 30.000 munkanélküli ember van nálunk. Ezeket segéllyel ellátni lehetetlenség. A szakszervezetek kötelessége ezekről gondoskodni. (Felkiáltások a szocialistáknál: Hát akkor miért bántják a szakszervezeteket?) Azért, mert milliárdokat vesznek be és nem teljesítik kötelességüket. (Helyeslés jobbról.)A munkanélküliek száma a családtagokkal együtt százezerre rúg. Ezen az állapoton csak akkor lehet segíteni, hogyha a kormány ínségmunkával látja el őket, vasutakat, utakat épít és általában építkezik. Erről határozati javaslatot nyújt be. A szóló hat hónapja képviselő, ezalatt az idő alatt három hónapig szünet volt és három hónapig indemnitást tárgyalt a Ház. Így nem lehet dolgozni és az ország ügyét előbbre vinni. (Tetszés jobbról.) E mellett állandó a személyeskedés, a durva és sértegető hang. Ezen pedig nem lehet a házszabályrevízióval segíteni, ezen csak a politikai és erkölcsi nevelés segíthet. Valamennyi államban van korlátja egy indemnitási és költségvetési vitának, csak nálunk nincs. Itt a vita során még magánleveleket is felolvasnak. (Zaj a szélsőbalon.) Határozati javaslatban sürgeti a házszabály-revíziót. Az indemnitást elfogadja. (Helyeslés jobbról és a középen.) Reisinger Ferenc szocialista a csongrádi merényletről beszélt, mondván, hogy az szoros kapcsolatban van az alföldi brigáddal. Ezt a brigádot pedig a kormány nemcsak erkölcsileg támogatta, de segítette pénzzel is. (Tiltakozások jobbról.) Most azután a brigád parancsnokát, Héjjas Ivánt ahelyett, hogy tettesként vád alá helyeznék, tanúnak hallgatják ki. Az elnök a gyorsírói jegyzet nyomán Reisingert rendreutasítja azért a kijelentéséért, hogy az alföldi brigádot a kormány segítette. Reisinger Ferenc a kölcsönről szólott azután. Nem fogadja el a kölcsönt, mert nem tudja, hogy mire költik a pénzt. A népszövetség jóindulatú tanácsokkal látja el Magyarországot, de a tapasztalás szerint e tanácsokból rendszerint parancs lesz. Mindenáron kizárólag agrárországot akarnak csinálni Magyarországból, hogy megássák az ipar és kereskedelem sírját, fezeile,, tiltakozik. A szénbizottság működését és az állami üzemek gazdálkodását bírálta. Az elnök figyelmeztetésére, hogy az idő előrehaladt, Reisinger még az internálásról beszélt és a petroleum drágaságáról. Az indemnitást nem fogadja el. Az elnök a vitát megszakítva bejelenti, hogy több képviselő lemondott bizottsági tagsági állásáról. Legközelebb új tagokat választanak. Javaslatára az indemnitás vitáját holnap folytatják. Ezzel az ülés este 8 órakor véget ért.