Budapesti Hírlap, 1924. január (44. évfolyam, 1–26. szám)

1924-01-16 / 13. szám

Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. E elöfizetési árait t­g­y hónapra 10.000 korona, negyedévre 30.000 korona. Anaatriaban egy példány ára hétköznap 2000 o. kor., vasárnapon 2500 o. kor. Effyer­azam­ara hétköznap 500 korona. Külföldre az előfizetés kétszerese. hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. kerület, Rökk Szilárd­ utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József­ körút 5. sz. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. licfef vots gpöf Budapest, jan. 15. Fordítsuk el egy pillanatra tekinte­tünket szomorú közéletünkről, mely­nek mérgezett vére manapság oly sű­rűen fakad fel sebekben a rendőrség keze alatt és törvényszéki tárgyaláso­kon. Elbusult lélekkel nézzük a beteg test e vonaglásait és orvosok és ku­­ruzslók seregét, a­kik rendeletekben, javaslatokban, jó tanácsok szentelt vi­zével mind csak a szimptómákat gyó­­gyítgatják, híján lévén vagy a képes­ségnek vagy a bátorságnak arra, hogy gyökereiben, vagy forrásaiban fognák meg a nemzet anyagi és erkölcsi erejét sorvasztó betegséget. Fordítsuk el te­kintetünket egy percre e látványtól és térjünk be egy csendes halottasházba, a­hol kultúránk egy öreg bajnoka fek­szik virágos ravatalon. Zichy Géza gróf ma lehunyta kedves, barátságos két szemét örökre. Éry szép élet fejeződött be a Pálma­ utcai halot­­tasházban az ő halálával. Egy nagy történelmi nemzetség ivadéka, nemze­déke, mely hazánk sorsára az idők fo­lyamán ,sokféleképpen gyakorolta ha­tását. Vármegyei és országos szereplé­sek hagyták maradandó nyomait a Zichy-család szereplésének. Zichy Géza e tekintetben letért ősei nyomdokáról. Hivatása nem a politika tövises terére, nem a szűkebb értelemben vett közéleti szereplés ösvényeire terelte őt. Mint ifjút, midőn serdülő sorból férfikorába lépett s a nemzet szolgálatának csar­noka küszöbére tette lábát, két szolid nehatő fogadta a lelkes férfiút. Ebben az időben egy sétánk alkalmából Pest utcáin a szelíd meghasonlás egy nemé­ről tett nekem vallomást. A zene mú­zsája és a költészet nemtője nyújtotta ki­ érte a kezét. És ő állt a két nemtő között és sokáig habozott, hogy melyi­ket kövesse, végül is odaadta fele lelkét az egyiknek, felét a másiknak. Talán e megosztottság volt akadálya annak, hogy akár az egyikben, akár a másik­ban megközelítse a legmagasabb csú­csokat. De babért mind a kettő szórt mégis a lába elé és font koszorút is a homlokára. Kora legnagyobb zenészeinek a tár­saságában futotta meg muzsikus pályá­ját. Liszt Ferenc haláláig belső barát­ságot tartott fenn vele. A Wagner-csa­­lád körében mint kongeniális lélek szí­vesen látott vendég volt. Mint félkezű zongoravirtuóz európai hírnévre tett szert. Az akkor még virágzott udvarok versengtek érte, hogy megcsodálhassák művészetét. Fejedelmeknek kedves és kényeztetett vendége volt. Ideális gon­dolkozása nem tűrte meg, hogy a mo­dern szellemben aranyra váltsa fel mű­vészi tehetségét. A jótékonyság szolgá­latának szentelte tudását, mint a­hogy egyáltalán szíve jósága inspirálta egész életét. Még félkezűségét is ennek kama­toztatta, mikor a háború félkezű rok­­kantjait tanítgatta az elvesztett kéz pót­lására. Az irodalomban, mint versköltő, a szépirodalmi társaságoktól nyerte el elismerését. Egyszerű, természetesen gördülő, keresetlen versei őszintesé­gükkel, egészséges érzésükkel, for­májukkal és tartalmukkal szinte a nép­dalok naiv, hűséges hangját ütötték meg. Emlékiratokat is irt, melyek kü­lönösen zenei kultúránkról becses ada­tokat tartalmaznak. A nyilvános élet­ben is megmaradt művészete terén. Igazgatta sokáig a Zenedét, vezette az Operát. Kettős művészete élete delén túl találkozott és fonódott egybe, a­mi­kor nagy ambícióval vetette magát az operaszerzésre, maga írván hozzá a szöveget is. Egészben azt lehet róla mondaini, hogy ama geniális műked­velő volt, a láz sokoldalúsága megaka­dályozott abba­n, hogy egyben nagy és tökéletes legyen. Ehhez járul, hogy akár a költészetet, akár a zeneszerzést, akár a zenei virtuozitást nem nézte sem polgári foglalkozásnak, sem kenyér- és pénzkeresetnek, talán még felsőbb­­rendű hivatásinak sem, hanem egyéni passziónak, mámoros szerelemnek és isteni szórakozásnak. Azok közül a nem ritkán előforduló magyar tehetsé­gek közül való volt, a­kik fesztelenül adják magukat át nemesebb passzióik­nak, a professzionista művészek pózo­lása nélkül. Szokásaiban nagyúri volt, nemzetségének nevét büszkén és tisz­tán viselte, de természetében nyájas, barátságában hű és kitartó, modorában előkelő, a kit a ki a szivéhez közel fér­kőzött, meg tudott magának tartani. Zichy Géza lelkes magyar volt gon­dolkozásában, egyéni és magyaros mű­vészetében, rajongó és ideális, mint művész. Hazája szerencsétlensége öreg­ségét gyászba borította. Korával haladt ugyan, de nem volt e kor gyermeke. Egy, a forradalmakkal eltemetett világ szép és vonzó alakja volt ő. Tegyünk virágot koporsójába. Ajkán több dal már nem fakad. Bűvös balkeze alatt a zongora nem bájol többé bennünket. Benne nemcsak egy költőtől, nemcsak egy művésztől, nemcsak egy nemes­­lelkű jó embertől, hanem az eltűnt kor és nemzedék nemes és szép alakjától is búcsúzunk. Cl tisztviselők §f#s*s m­egsegi­lése. — S3 ntsmzeS’gyűLés ülése. — IB B«orman$r gondoskodása as fiszluiselShrSl és a munk­ásokről. — fi az ellenzési támadása Wolff Károly ellen. — fii felhatalmazási vita folytatása. — A kormány elhatározta, hogy az állami tisztviselőknek gyors segítséget nyújt és hogy közbenjár a munkások érdekében a­ nagyipari vállalatoknál. Vass József helyet­tes miniszterelnök a mai ülés kezdetén je­lentette be a kormány elhatározásait.­­A tisztviselők gyors segítsége megfelel a jú­liusi fizetés 100 és a januári fizetés 20 százalékának. A tisztviselők 8—10 napon belül kapják meg, a nyugdíjasok további hat napon belül. A­mi a munkásokat illeti, a kormány tárgyalni fog a nagyipari vál­­lalatokkal, hogy a mostani nehéz átmeneti időben ne csökkentsék a munkások létszá­mát. Inkább a munkaidőt rövidítsék meg, semmint a munkanélküliek számát szapo­rítsák. A kormány reméli, hogy a nagytőke teljesíteni fogja etikai kötelességeit a mun­kásokkal szemben. Aztán egyes bizottsági tagsági helyeket töltöttek be. A választás után a szélső el­lenzéki pártok gondosan előkészített vihart zúdítottak Wolff Károly ellen, a­ki ez idő szerint legkeresettebb célpontja a liberális, radikális és szocialista nyilaknak. A har­madik bíráló­bizottság a múlt ülés végén jelentette be, hogy Jánosi Zoltánt, a debre­ceni harmadik kerület képviselőjét mandá­tumától megfosztotta. A bizottságnak Wolff Károly az elnöke. Az ellenzék nyomban hozzá akart szólni az ítélethez, de az elnök nem engedte meg. Ma aztán úgy kerülték meg az elnöki tilalmat, hogy házszabály­­kérdést csináltak belőle. Hegymegi Kiss Pál ki akarta mutatni, hogy az ítélet házsza­­bályellenes módon jött létre. A bíráló­bi­zottság nem rendelt el vizsgálatot és hely­telenül fogta fel Jánosi Zoltán egyházi fő­hatóságának ítéletét. Jánosit nem fosztották meg lelkészi állásától, csak áthelyezték más­hová. Ez csak másodfokú büntetés és nem érinti Jánosi hazafias magatartását. A bí­­ráló­bizottság ítélete párt­ítélet és egy újabb tövis abban a koronában, a­melyet a nem­zet homloka köré fonnak avatatlan kezek. Pikier Emil (Wolff Károly felé): Közön­séges esküszegés. Scitovszky Béla elnök Pikier Emilt rendreutasítja. Wolff Károly kíván szólni, de alig értem­ meg a szavát a vad lármában, a­mellyel a szélsőbal fogadta. Tiltakozott a bírói füg­getlenség megtámadása ellen. A bizottság nem tartotta szükségesnek a vizsgálat el­rendelését, mert az egyházi főhatóságtól be­kért iratok teljes bizonyítékokat szolgáltat­tak az ítéletm­ondásra. Figyelmeztet, hogy a hivatalvesztés kimondása nem szünteti meg a hivatalképessége. Körülbelül ennyit lehetett kihámozni a beszédéből, a­melyet minduntalan túlharso­­gott a közbeszólások zuhataga. Drezdy Győző: Úgy esküszik, a­hogy a konjunktúra kívánja! Nagy Ernő: Mi van a lipicaikkal? Horváth Zoltán: Hát a Ká­rolyi-esküvel mi van? Más embert ezért becsuktak, ő ma is udvarnagyi bíró! Pikter Emil: Mi van a főudvarnagyi bírósággal? Szeder Ferenc: A nemzet pénzén kocsi­­kázik! A­mikor pedig Wolff azt mondotta, hogy a házszabályok kezelése birói kognició dolga. Ugrón Gábor kiáltott közbe: — És a Házé! Mandátumot nem lehet olyan köny­­nyen megsemmisíteni! Rassay Károly: Volt-e vizsgálóbiztos?! Rakovszky István: Ügy van! Mandátummal nem lehet ilyen könnyen elbánni! Drezdy Győző: Ez a bi­rói eskü? ! — Hamis eskü! Hamis eskü! Esküszegő! — kiáltják Wolff felé. Az elnöki csengő folyvást szól, de minden eredmény nélkül Még az ismételt rendreutasításnak sincsen semmi foganatja. Egy rezesbanda nem csap akkora lármát, a­mekkora ezeket a közbeszólásokat ki­sérte. Wolff Károly ugyancsak megerőltette a torkát, hogy az éppen nem spontán és éppen azért förtelmes macskazenét túlkia­­jcálja. A legtöbb közbeszólónak azt felelte, hogy mi köze hozzá. Mindig megtartotta esküjét, ennél az ítéletmondásnál is az al­kotmányhoz híven letett esküje­­",--'*et! szeme előtt. A­mi a Károlyi-esküt illeti, ő nem a nemzeti tanácsnak esküdött föl, ha­nem a király előzetes beleegyezésével a magyar alkotmányra tett esküt. Az elnöki csengettyű állandóan szólt, az elnöki rendreutasítások minden pillanatban lecsaptak, de a­míg Wolff beszélt, a szélső ellenzéki orkán is dühöngött. Wolff után Rupert Rezső kért szót. Figyelmeztetett arra, hogy az egyházi főhatóság Jánossy ellen abban az időben mondotta ki ítéletét, a­mikor még a gyűlölet uralkodott. — Hát magukból nem a gyűlölet beszél? — kiáltotta egy kormánypárti hang. Rupert Rezső szerint Woif esküszegést követett el, a­miért az elnök rendreutasí­­totta. Ez az ítélet — mondotta Rupert — súlyos meggyalázása a református egyház­nak, mert ha a református egyház valakit hazafinak tart, akkor ő, mint katolikus em­ber ebben megnyugszik. Pártja nevében megbélyegzi Jánosi Zoltánnak mandátumá­tól való megfosztását, a­melyet törvényte­lennek jelent ki. Az utolsó szó ebben a vi­tában Hegymegi Kiss Pálé volt, a­ki a Wolff elnöklete alatt kimondott ítéletben a házszabályok megsértését és a református egyház súlyos megsértését látja. Ezután folytatták a felhatalmazási vitát. Homonnay Tivadar határozati javaslatot nyújtott be az iparos-inas-kérdésről. Ha azt akarjuk, hogy iparunk versenyképes le­gyen, akkor szaporítsuk a szakiskolákat és az internátusokat, a­hol az iparos ifjúság egészségére és erkölcsére gondosan fel­ügyelnek. Szeder Ferenc (szociáldemokrata) a kor­mány iránt bizalmatlan, mert nem számol el az adófillérekkel és illegitim célokra költi a pénzt. Varsányi Gábor: Gyalázatos gyanúsítás. Szeder Ferenc: A szociáldemokratákat kí­ nosan érinti, hogy abbahagyták a föld­reformnovella tárgyalását. A földreform végrehajtása körül amerikázás folyik. Ro­mániában ötmillió hektár földet osztottak ki. (Közbekiáltás a jobboldalról: Magyar földet!) nálunk csak százezer egynéhány holdat. Petőfi emlékét nem engedték tör­vénybe iktatni. (Közbekiáltás a jobboldal­ról: Mert maguknak politikai kikötéseik voltak!) Nem engedték azért, mert Petőfi nemcsak azt dalolta, hogy: Befordultam a konyhába, rágyújtottam a pipára, hanem azt is, hogy: Dicsőséges nagy urak hát hogy vagytok! Sürgeti a munkások jogviszonyá­nak szabályozását és a mezőgazdasági munkások számára az egyesülési és gyüle­kezési szabadságot. Az elnök 2 órakor félbeszakította az ülést. A délutáni ülés. A délutáni ülésen Petrovátz Gyula sú­lyos kritikával illette a parlament durva hangját­, a folytonos személyeskedést és a házszabályrevíziót sürgette. Végül a szocialista Reisinger Ferenc be­szélt, a­ki egy kiszólásáért erős felzúdu­lást támasztott és erélyes rendreutasítást kapott. A délutáni ülés részletei ezek: Pesthg Pál elnökölt, Szeder Ferenc folytatta beszédét. A me­zőgazdasági munkások helyzetével foglal­kozott. Az indemnitást nem fogadja el. Petrovátz Gyula volt a következő felszó­laló. A szocialisták, szerinte, mindenről beszélnek, csak arról nem, hogy 30.000 munkanélküli ember van nálunk. Ezeket segéllyel ellátni lehetetlenség. A szakszer­vezetek kötelessége ezekről gondoskodni. (Felkiáltások a szocialistáknál: Hát akkor miért bántják a szakszervezeteket?) Azért, mert milliárdokat vesznek be és nem telje­sítik kötelességüket. (Helyeslés jobbról.)­­A munkanélküliek száma a családtagokkal együtt százezerre rúg. Ezen az állapoton csak akkor lehet segíteni, hogyha a kor­mány ínségmunkával látja el őket, vasuta­kat, utakat épít és általában építkezik. Er­ről határozati javaslatot nyújt be. A szóló hat hónapja képviselő, ezalatt az idő alatt három hónapig szünet volt és három hó­napig indemnitást tárgyalt a Ház. Így nem lehet dolgozni és az ország ügyét előbbre vinni. (Tetszés jobbról.) E mellett állandó a személyeskedés, a durva és sértegető hang. Ezen pedig nem lehet a házszabály­­revízióval segíteni, ezen csak a politikai és erkölcsi nevelés segíthet. Valamennyi államban van korlátja egy indemnitási és költségvetési vitának, csak nálunk nincs. Itt a vita során még magánleveleket is fel­olvasnak. (Zaj a szélsőbalon.) Határozati javaslatban sürgeti a házszabály-revíziót. Az indemnitást elfogadja. (Helyeslés jobb­ról és a középen.) Reisinger Ferenc szocialista a csongrádi merényletről beszélt, mondván, hogy az szoros kapcsolatban van az alföldi brigád­dal. Ezt a brigádot pedig a kormány nem­csak erkölcsileg támogatta, de segítette pénzzel is. (Tiltakozások jobbról.) Most azután a brigád parancsnokát, Héjjas Ivánt a­helyett, hogy tettesként vád alá helyez­nék, tanúnak hallgatják ki. Az elnök a gyorsírói jegyzet nyomán Reisingert rendreutasítja azért a kijelenté­séért, hogy az alföldi brigádot a kormány segítette. Reisinger Ferenc a kölcsönről szólott az­után. Nem fogadja el a kölcsönt, mert nem tudja, hogy mire költik a pénzt. A nép­­szövetség jóindulatú tanácsokkal látja el Magyarországot, de a tapasztalás szerint e tanácsokból rendszerint parancs lesz. Min­denáron kizárólag agrárországot akarnak csinálni Magyarországból, hogy megássák az ipar és kereskedelem sírját, fez­eile,, tiltakozik. A szénbizottság működését és az állami üzemek gazdálkodását bírálta. Az elnök figyelmeztetésére, hogy az idő előre­haladt, Reisinger még az internálásról be­szélt és a petroleum drágaságáról. Az in­­demnitást nem fogadja el. Az elnök a vitát megszakítva bejelenti, hogy több képviselő lemondott bizottsági tagsági állásáról. Legközelebb új tagokat választanak. Javaslatára az indemnitás vi­táját holnap folytatják. Ezzel az ülés este 8 órakor véget ért.

Next