Budapesti Hírlap, 1924. május (44. évfolyam, 84–105. szám)

1924-05-06 / 84. szám

2 Budapesti Hinaó 1924 május 8. (84. sz.)’ ^ sőrendű kötelessége. A másik két érde­kelt fél érdeke csak ezután fontos, csak a munka érdeke után következik. Ebből a szempontból kell a m­unkáskérdést új megfontolás tárgyává tenni. A munká­ból él a munkás is, a vállalkozó is. Ha nem gon­doskedik egy ország arról, hogy az értékét megtarthassa a munka, hanem inkább rongyává és prédájává legyen a másik két érdekelt villongásá­nak és vetélkedésének, akkor az értéke­­csökkent munka áldozatává lesz a gyár, a munkás és az ország is. A­jtoSitbha eseményei. - ÍSz ujjjáépitií javaslatok­ elfoga­­dása. —' ÍS hai»rmwcSisíatmas ellen­őrző bizottság. — Smith főbiztos Budapesten. — Ez uj jegybank. — Ii lakásrendelet. — H miniszter­­elnök beszámolása. — 19 nemzet­­gyűlés május második­ ülése. — •Április 17-ike óta nem jelenhetett meg a Budapesti Hírlap és nem számolhatott be közönségének a politika eseményeiről, me­lyek több új motívumot kevertek a ma­gyar politikába. Április 17-ike óta — pon­tosabban a Nagypéntekre virradó éjsza­kán — a nemzetgyűlés elfogadta az újjá­építő javaslatokat s ezzel megnyitotta a kormány előtt az utat, a­mely — a közvé­lemény túlnyomó többségének véleménye szerint — az ország talpraállására vezet. A javaslatok elfogadásának egyik fontos par­lamenti mozzanata Bethlen István gróf mi­niszterelnöknek az ellenzéket is kielégítő az az elhatározása volt, hogy hozzájárult egy­- harminch­­rmas parlamenti bizottság kiküldéséhez, a­mely a kormány intézke­déseit a talpraállítás két és fél esztendeje alatt ellenőrizheti. A javaslatok tudvalé­vően a kormányt az újjáépítés idejére ki­vételes hatalommal ruházzák föl. Ez indí­totta Apponyi Albert grófot arra, hogy a kormány mellé a nemzetgyűlés kebeléből egy ellenőrző bizottság kiküldését java­solja, a­mely akkor is működik, ha idő­közben esetleg a nemzetgyűlést föloszlat­nák. A miniszterelnök készségesen bele­ment ennek a bizottságnak a megalakítá­sába. Értesülésünk szerint a bizottság tag­sági helyei közül tizenegy az ellenzékre jut, a­mely az egyes pártokat megillető ajánlászerínt* osztozik­ a­­ helyeken. Egyéb­ként pedig a ja­vaslatok elfogadása révén a kormány azonnal megindította a külföldi kölcsön fölvételére vonatkozó tárgyaláso­kat, a­melyek a legjobb kilátások mellett folynak. Az új jegybank, a­melynek rész­vényjegyzése a legbiztatóbb eredménnyel kecsegtet, előreláthatóan június 2-án meg­kezdi működését és ezzel ránk köszönt végre pénzünk stabilitása is. Mindezeken felül pedig május 1-e óta Budapesten van Smith Jeremiás úr is, a­kit a népszövetség az újjáépítés idejére Magyarország főbizto­sává nevezett ki. Smith úr egyelőre a Hun­gáriában lakik. A főbiztosi hivatalt a Vár­ban, a pénzügyminisztérium első emeletén rendezték be s a hivatal már működik is. Az újjáépítő javaslatok elfogadása után a­ nemzetgyűlés elnapolta üléseit és úgy volt, hogy május közepéig nem is ül újból össze. A közbejött nyomdász­sztrájk azon­ban arra indította a szocialista képviselő­ket, hogy a nemzetgyűlés összehívását kér­jék. A Ház elnöksége a házszabályszerűen előterjesztett kérésnek helyt adva, a nem­zetgyűlést május 2-ára ülésre hívta össze. Ez az ülés alkalmul szolgált Bethlen István gróf miniszterelnöknek arra, hogy a kor­mány álláspontját a sztrájkkal szemben megállapítsa és­­ hogy rávilágítson arra a különös együttműködésre, a­mely ebben a kérdésben a szocialisták és a fajvédők — tehát a parlament két szélsősége — kö­zött fönnállott. A kormány a sztrájk kérdé­sében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a harcba mindaddig, a­míg az gazda­sági téren folyik és bérharc jellegével bír, nem avatkozik bele és csak akkor hatá­rozta el magát a cselekvésre, a­mikor a harc politikai térre csapott át és olyan je­lenségek merültek föl, a­melyek a köz ér­dekeivel nem voltak összhangba hozhatók. Elmaradt az idén a szocialisták szokásos , május elseji fölvonulása is, de elmaradt az Ébredőknek erre a napra tervezett orszá­gos nagygyűlése is, mert a kormány az áp­rilis 27-ike és május 2-ika közötti időre minden nyilvános ülés és fölvonulás meg­tartását megtiltotta. A május elseje így csendben és nyugalomban múlt el. A szo­cialisták ezt is fölhasználták a kormány ellen való támadásra, a­melyet azonban Bethlen István gróf miniszterelnök azzal a megállapítással tett hatástalanná, hogy a szocialista Németországban is megtiltották a május elseje megünneplését. Megemlít­jük, hogy Olaszországban még dolgoztak is ezen a napon. A napilapok kényszerű szünetelése alatt jelent meg és lépett életbe az új lakásren­delet is, a­mely a bérek aranyparitása felé teszi meg az első lépést, a­mely azonban — úgy látszik — sem a háziurakat, sem a la­kókat nem elégíti ki. Amazok keveslik, emezek sokalják az új házbért, a­mely pe­dig a rendelet szerint két éven belül az aranyparitás ötven százalékát éri el. Két év múlva azután ránk köszönt a lakások terén is a­­ szabadforgalom, a­mely ke­reskedelmi és ipari téren — a hírek sze­rint — rövidesen elkövetkezik. Végül még hírt kell adnunk arról, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök vasár­nap, május 11-én beszámolóbeszédet mond Hódmezővásárhelyen. Isegyne, mikor még a proletárdiktatúra terrorcsapatába is csak egyetlen egy ádá­­zosi legény képviselte a három falut, s az is csak ötesztendei fegyház erejéig. Hanem a vasút! ... Az már évtizedek óta egész hosszában végig,­szelte az ádázos szá­razföldi szigetét. Egy-egy vegyes vonat na­ponként ,egyszer ide és egyszer oda, felté­telesen meg is állt a bakterháznál, melyre mind a három ádázosi község neve fel volt pingálva. De csak ritkán teljesült az a fel­tevés, hogy ott valaki le- vagy felszálljon. Ellenben a megállás nélkül tovaszáguldó hajnali expression itt felébredő utasok, a­kire Parisban szállta­k fel s Regensburgban aludtak el, kipillantván az ablakon, sok­szor megrémültek, hogy átaludták az euró­pai török fővárost s most már valahol Kis- Ázsiában vannak. Az ádázosi kanászok, a­kik már ilyen korán kihajtották a csűrhet, rendesen hátat fordítottak a vonatnak s leg­feljebb azért néztek rá egy-egy pillanatra vissza, hogy hegyeset köpjenek utána, lené­zésük jeléül. Szóval, a legújabb időkig úgy látszott, hogy Adázosra a modern közleke­dési­ eszközök leghatalmasabbika semmiféle nevezetesebb hatást nem gyakorol. De bezzeg hirtelen óriási fordulat követ­kezett be a vasúti hatás tekintetében a há­ború után. Az ádázosi nők értesültek vala­hogy arról, hogy Budapestre, (melyet ők röviden csak Past-nak mondanak,) a ve- Cresvopaton fel lehet vinni akármi szeme­tet zöldség név alatt s­el lehet adni őrüle­tps, nagy áron azoknak a buta pásti népek­nek­, a­kik éhesebbek az éhes kutyáknál is, mert semmijük sem terem azoknak a nyo­morultaknak. Ettől fogva az­ ádázosi asz­­szonyok minden hulladékot, a­mit csak el­nélkülözhettek a hizók, fel­szállítottak Pasira. Ott valóban elkelt minden s a ko­fálkodásra rákapott asszonyok rengeteg pénzzel jöttek vissza az ádázosi falukba. Néha nem is mindjárt az esti vegyessel, hanem csak a másnap estivel. Az össze­kofálkodott pénzek feleslegéből bőven tel­lett Páston egy-egy nagy vihogós mulatság a mozikban és egyebütt. Így terjed a mű­veltség. Kikémlelték e közben­ az asszonyok azt is, hogy Páston most nagyon szorulnak a szegény nyomorult urak, mert ott a nagy drágaság miatt nem tudnak már cselédet kapni. A­ki m­ég van, s a­kit még a szegény, n­yomorult úriasszonyságok tanítottak ki becsületesen a mesterségükre, azokat mind elcsábították már magukhoz az uj gyors­­gazdagok, duplafcérekkel. Merthogy azok­tól akarják megtanulni az igazi úri módit. No most, ti ádázosi lányok, ha van esze­tek, ereggyetek fel Pastra s álljatok be szol­gálatba a szegény nyomorult volt urakhoz! Ne féljetek, hogy ott dolgozni kell. Kell a fenét. Dolgoznak ott eleget maguk a nacs­­cságák! S ugy ki vannak ott ehezve házas­társi alkalmazottakra azok a szegény nyo­morult urinők, hogy kapva kapnak olyan becsületes, ártatlan falusi lányokon, mint ti vagytok. De csak százezer koronán kezd­tétek a havi bért, mert akkor mindjárt kap­tok helyet. Aztán már tizenöt nap múlva követelhettek duplát, megint tizenöt nap múlva triplát és így tovább. Ugy be van ott Medve az a szegény nyomorult uriasszony­­nén, hogy nem talál helyettetek hamaro­san mást, hogy legalább négyszer egymás­után megadja, a­mit kisrófoltok Ha ötöd­szörre már nem bírja a nyomorult,­ akkor otthagyjátok. Akkorra már itthon is elkez­dődik a nagy mezei munka s hazajöttök megint jó keresetre, jól kipihenve, kihizva, kiművelve és kimulatva. Mert hát, ha hit­vány sokadalom is az a Past, annyit meg kell adni, hogy mulatság van ott dögiben. Mi tudjuk, mert mi már próbáltuk. Az ádázosi lányok hajlottak az okos asz­­szonyok tanácsára. Néhány nap múlva szinte minden tizenhat évet betöltött büty­­kösdi, csücskösdi és kücsögdi ádáz és szur­­tos kis prücsöknek ki volt váltva a cseléd­könyve, hogy felszáguldjon a vegyesen ház­tartási alkalmazottnak Pastra. A vonatindulást várva, a feltételes bak­terháznál, a leány libafalka szertelen vidám vihogással és gágogással még egy utolsó közös haditanácsot tartott. Tökéletesen az a pogány, cinikus, mindenre elszánt neki­rontó és prédáért lihegő ádáz ösztön lobo­gott fel a jó- és rossztudatlan naiv leány­szivekben, a mely ezer esztendővel ezelőtt őseiket, Bütyköt, Csücsköt és Köcsögöt vakmerő rablókalandokra késztette. Mikor a vegyesvonat hosszú fütt­y után megállt, a temérdek leány ádáz huj­huj kiáltással nekiiramodott. Egy perc alatt va­lamennyi nyeregben , azaz a vonaton ült már. Az indító fütty után megint hujákolásba kezdtek a kis ádázok. Aztán másfél óráig hujákoltak egészen Pástig. Itt meglepő rohammal nyomultak be annyi házba, konyhába és szobába, a­meny­nyibe csak tudtak. Hadicselek és erőszakos­kodások kifogyhatatlan özönével nyargal­tak le minden ellenállást. Elpocsékolták megrémült, szerencsétlen úriasszonyok ke­servesen gyűjtött beszerzéseit. Kiégették minden drága vasedény fenekét. Felrobban­­tották a gázkészülékeket. Rövidzárlatok egész sorozatával tették tönkre a villámvi­­lágítási vezetékeket. Főzőfazekakba palló­­sároló rongyokat tömtek. Mosogató vízzel eresztették fel a tejet. Petróleumos üvegben hoztak bort. Minden gördülő redőny heve­derjét elszakították Soha, sem éjjel, sem nappal otthon nem voltak, ha kellettek. 1ia véletlenül otthon voltak, tizével-húszával látták vendégekül női és himnemü földjei­­ket. Ordítozva daloltak ádázosi vad nótá­kat. Lelöktek minden lelökhetőt. Felrúgtak minden felrúghatót. Betörtek minden mé­regdrága tükörablakot. S mindezen kelle­metességek közben folyton gyűjtötték a zsákmányt s minden tizenöt napban száz­ezer-százezer koronával több béremelést sarcoltak ki agyonterrorizált úrnőiktől. Kétségkívül elpusztították volna egész Budapestet, ha végre is be nem következik az ádázosi száraz szigeten a halaszthatatlan mezei munka ideje Ez hál' Istennek bekö­vetkezett, még mielőtt a Bazilikáról is leüt­hették volna az aranyozott keresztet. Néhány havi ádáz dúlás után végső vi­dám és nagy huj­hujjal megint felkereked­tek és gazdag zsákmánnyal s fejenként száz­ezrekkel megrakodva, hazak­ujákoltak adás­zosi tanyáikra. Ők ott őseik Bütyök, Csücsök­ és Kü­csög ádáz levegőjében, bizonyosan büszke viho­gások közt, soká fognak dicsekedni azzal, mint támadták, hódították és sarcolták meg szilaj rajtaütésükkel azt a nyomorult bo­lond Pástot. De Budapesten sem fognak ha­marosan elapadni azoknak a szegény úri­­asszonyoknak könnyei, a­kik elbusulva ál­lanak ádázosi leányoktól lenyargalt háziar­­tusuk romjai felett. az egységes párt értekezlete. Az egységes párt pénteken, május 9-én, délután hat órakor értekezletet tart, a­me­lyen többek között a parlament munka­rendjéről, a házszabályrevízióról, a vám­tarifa törvényről fognak tanácskozni. Az értekezlet során bejelentik még Nagy Emil kilépését és meghallgatják több előadó re­ferátumát. Ez utóbbiak közül Platthy György beszámolója a KANSz üléséről és F. Szabó Gézáé a köztisztviselők fizetésé­ről tarthat számot érdeklődésre. Az érte­kezlet után pártvacsora lesz, a miniszterelnök beszámoló­ja. Bethlen István gróf miniszterelnök hód­mezővásárhelyi beszámolója, melyet május hó 11-én, fog megtartani, a politikai szünet legfon­tosabb eseménye lesz. Az egységes párt épp úgy, mint a hódmezővásárhelyi pártvezetőség, nagyban készülődnek a be­ számolóra, a­hol az ünnepies fogadtatás után a miniszterelnök az egész ország szá­mára nyilatkozik a politikai helyzetről. Bizalom a kormány iránt. Székesfehérvárról jelentik, hogy a város törvényhatósági bizottsága Zavaros Aladár dr. polgármester indítványára egyhangú lelkesedéssel bizalmat szavazott Bethlen István gróf miniszterelnöknek­­és a kor­mánynak. A határozati javaslat többek kö­zött kifejti, hogy a magyarok Istene a megpróbáltatások legnehezebb napjaiban egy­­ tetőtől-talpig embert, szívvel-lélekkel magyar hazájáért élő férfit, lankadást nem ismerő vezért adott nekünk. Azt az ember­­feletti munkát, a melyet Magyarország mi­niszterelnöke, Bethlen István gróf, a ma­­gyart haza érdekében kifejtett, pártállásra való tekintet nélkül minden magyar em­bernek el kell ismernie, el is ismeri és a hatalomra törekedő kicsiny, szélsőséges frakciók áldatlan és bűnös ellenkezése el­vész az újjáépítő kérdésben egységes ma­gyar nemzet impozáns akaratmegnyilvánu­­lásával szemben. Beszámolók: Dréhl Imre, az enyingi kerület nemzet­­gyűlési képviselője május 11-én beszámo­lót mond. A képviselőt erre az útjára el­kíséri Szabó István földmivelésügyi minisz­ter is, a­kinek ez alkalomból Balatonfő­­kajár község átnyújtja a díszpolgári okle­velet. Ugyancsak május 11-én tar­tja beszámo­lóját Patacsi Dénes a szentlőrinci és Muszty István a szalántai kerület képvise­lője is. a franciái« üdvözlete a kormányzónak. Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter tudvalévően most tért vissza Parisból, a­hol a francia köztársaság elnökének át­nyújtotta visszahívó leveleit és elbúcsúzott a francia kormánytól. A köztársaság el­nöke arra kérte a pénzügyminisztert, hogy tolmácsolja a kormányzó előtt szerencse­­kívánatait abból az alkalomból, hogy az ellene tervezett merénylet meghiúsult. Ko­rányi báró eleget tett e megtisztelő meg­bízásnak. A kormányzó intézkedett, hogy a francia köztársaság elnökének szíves kö­szönetét tolmácsolják az üdvözlésért. A népszövetségi töimegblott munkában. Mr Jeremiás Smith népszövetségi fö­­megbizott tudvalévően csütörtökön, május 1-én érkezett Budapestre, még aznap láto­gatást tett Bethlen István gróf miniszterel­nöknél s azután Korányi Frigyes báró pénzügyminisztert kereste föl. Péntek d­él­előtt a pénzügyi főbiztos magához kérette a sajtó képviselőit és igen szimpatikus han­­­gon rövid nyilatkozatot tett itteni működé­séről s azt a meggyőződését fejezte ki, hogy sikerülni fog Magyarország pénzügyeit ren­dezni. Kellemesen lepte meg az egész ma­gyar társadalmat a főmegbízottnak az a határozott kijelentése, hogy a külföldi köl­csön sikere a jegybank felállításával most már biztosítottnak tekinthető. A népszövetségi főmegbízott egyelőre a Hungária-szállóban lakik, de hivatalát a pénzügyminisztériumban és pedig a palota Szentháromság­ téri oldalán rendezték be a számára. Nem is fogad másutt, csak a hi­vatalában, a­hol munkásságát már ma kora délelőtt kezdte meg. Mr. Smith főmegbízott a délelőtt folyamán is fölkereste Korányi Frigyes báró pénzügyminisztert és hossza­san tanácskozott vele. A miniszter később belevonta a tanácskozásba Szabóky Alajos és Vargha Imre pénzügyi államtitkárokat is. Értesülésünk szerint az újjáépítő törvények­kel kapcsolatban a legsürgősebb tennivaló­kat és a jegybank megalakításának dolgát vitatták és tárgyalták meg. Délben a főm­eg­­bízott a külföldi követeket látogatta meg. Smith népszövetségi megbízott informá­lására néhány nap előtt újra Budapestre ér­keztek Venis és Mr. Crabbé, a népszövetségi delegáció főtitkárai, a­kik azóta el is végez­ték munkájukat és alkalmasint már holnap el is utaznak a fővárosból. Smith főmeg­­bízott a saját tisztviselői karával fog dol­gozni és munkatársai közül Budapesten van már Mr. Tyler, M. Charron francia és Mr. Lipmann angol pénzügyi szakértő. Beth­len István gróf a magyarság jövőjéről. — Nyilatkozata a Prágai Magyar Hírlapban. — „Ez örök emberit szolgáld nemzeti géniusz bizto­síthatja csak jövőnket.“ — Prágából jelentik, hogy a Prágai Magyar Hírlap legújabb száma Bethlen István gróf miniszterelnöknek fölötte érdekes nyilatko­zatát közli Csonka-Magyarország jövőjéről. — Ezekben a történelmileg, jövő nyu­godt fejlődésünk szempontjából oly fontos napokban — úgymond a miniszterelnök, —s a mikor a Magyar Nemzeti Jegybankot, a­melyért valaha annyit küzdöttünk, a nem­zet sa­ját ere­jéből felállít­ja és a­mikor Mr. J. Smith, a kiváló amerikai, a­ki a nép­szövetség föl­­egbízottjaként fog itt mű­ködni, megérkezik körünkbe, a kérdés, a­mely mindenki előtt, a­ki a nemzet jövendő sorsával egybeforrottnak érzi magát, kell, hogy felvetődjék, az, miként tud majd Ma­gyarország elhelyezkedni az új Európában és hogyan találja meg azokat a kapcsolato­kat, a­melyek újból számottevő tényezővé tehetik hazánkat Európa keletén.­­ A problémának kettős magja van: egy, kulturális és egy politikai. Meggyőződésem,­­hogy egyfelől csak olyan Magyarország tud újból megbecsülésre és tekintélyre szert tenni az új nemzetközi kapcsolatok világ­rendszerében, a­mely a legszebb magyar kultúrtradíciókat követve, tudományos té­ren, művészetében és irodalmában, szóval egész lelki életében a maga faji és nemzeti géniuszának vezetésével az örök emberit szolgálja és maradandó értékeket tud ter­melni a haladás számára; szilárd hitem másrészt, hogy politikai és társadalmi téren a helyes utón csak akkor járunk, ha min­den kockázatot gondosan kerülve, de azért tudatosan és fokozatos tervszerűséggel igyekszünk megvalósítani és megszervezni a nemzeti alapokon nyugvó magyar de­mokrácia uralmát. Ez a demokrácia kell, hogy büszke hirdetője legyen a tiszta nem-

Next