Budapesti Hírlap, 1925. április (45. évfolyam, 74–97. szám)

1925-04-16 / 85. szám

4 zeteinek alapítási módozatait is. E keretek között a vasutasok alapítottak is egyesületeket, amelyekben érdekeik képviseletét ellátják. Messzebbmenő engedményt ezen a téren a kormány nem tehet, mert kötelessége a törvényt végrehajtani. A kormány a maga részéről abban is eleget tett az egyezménynek, hogy az izgató és fölforgató politikai irányzata miatt betiltott Magyar Vasutas helyett más szaklap kiadását lehetővé tette, azonban a szociáldemokraták itt is visszaéltek a helyzettel, mert a megállapodás ellenére a megjelentetett lap a személyzeti és fegyelmi kérdéseket izgató módon és politikai tendenciával feszegette, úgy hogy a kormány a törvény intencióira figyelemmel, kénytelen volt a lapokat betiltani. Prónay Pál rágalmazási pere. — Prónayt három millió korona pénzbüntetésre ítélték. — A budapesti büntetőtörvényszék Töreky Géza kúriai bíró elnöklésével ma tárgyalta azt a pert, amelyet vitéz Nagy Pál gyalogsági tábornok, a honvédség főparancsnoka indított Prónay Pál ellen rágalmazásért. A perre, miként említettük, az a levél szolgáltatott alkalmat, amelyet Prónay vitézNagy Pál tábornokhoz intézett. Ebben a levélben Prónay egyebek között azt írja, hogy a vitéz Nagy Pál által ellene kibocsátott tisztiparancs ötletszerű és illetéktelen és hogy reá, Prónayra nézve a becsületről objektíven gondolkodó férfiak véleménye irányadó. Prónay Pál az elnök kérdésére kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek és hogy a levél tartalmát egész terjedelmében fönntartja. A levél előzményeire vonatkozóan elmondja Prónay, hogy amikor Rácz Vilmosnak lovagias ügyét a lovagiasság szabályai szerint befejezték, Nagy Pál főparancsnok a bíróság elé vitte az ügyet. A főparancsnoknak ezt az eljárását illetéktelennek tartotta. — Tavaly szeptember havában — folytatja Prónay — kiléptem a nemzeti hadsereg kötelékéből és ettől az időtől kezdve hol tisztnek, hol polgári egyénnek jelentettek ki. A főparancsnok illetékteln beavatkozását végül is meguntam és elhatároztam, hogy tovább tűrni nem fogom. Azoknak, akikre levelemben céloztam, meg kellett volna verekedniük. Akkor a hadseregfőparancsnok kijelentette, hogy nem vagyok tiszt és amikor a lovagias ügyet semmiképpen sem tudtam megakadályozni, akkor segédeimet kifogásolta. Módfelett elkeserített, hogy a hadseregfőparancsnok ilyen terrorisztikusan járt el velem szemben. Hogy milyen gyűlölettel viseltetik irányomban a hadseregfőparancsnok . . . Az elnök: Ez nem tartozik ide, csak a tárgyhoz tartozó dolgokról tessék beszélni. Prónay:A lovagias ügyet a lovagiasság szabályai szerint elintézték, azt tehát nem lehet bíróság elé vinni. Az elnök: Minden hatóságnak joga van ahhoz, hogy bíróság elé vigyen ügyeket. Elismeri ezt? Prónay: Elismerem, de nincsen joga a hadseregfőparancsnoknak, hogy diszkvalifikáljon egy segédet. A tisztiparancs kibocsátása jogtalan volt. Az elnök: Ez az ön véleménye. Prónay: Tessék szóról-szóra elolvasni azt a tisztiparancsot. A hadseregfőparancsnok egyébként a Rácz Vilmos ellen emelt vádját a nyáron tévedésnek minősítette és visszavonta. Az elnök: "A vádtanács vád alá helyezte Rácz "Vilmost, tehát a vád mégsem lehetett alaptalan. Sohasem lehet bántó vagy lealacsonyító valakire, ha a bíróság elé terelnek egy ügyet. Prónay: De olyan ügyet nem lehet a bíróság elé vinni, amely a lovagiasság szabályai szerint le van zárva. Az elnök: És ön nem is respektálná ilyen ügyben a bíróság határozatát? A bíróság nem a parbalykódex szabályai szerint, haslem a büntetőtörvénykönyv alapján végzi a dolgát. Tessék arra felelni, mit ért ön illetéktelen beavatkozás és ötletszerű rendelkezés alatt? Prónay: Azt értem ötletszerűség alatt, hogy engem egyszer mint polgári egyént, máskor mint katonát kezelnek. Illetéktelennek pedig azt tartom, hogy a hadsereg, főparancsnoknak nincs joga bojkottélni egy polgári egyént, amint az én segédemmel tette. Kijelenti ezután Prónay, hogy fentartja azt az állítását is, hogy hamis ürügyekkel próbáltak egyesek kibújni a lovagias elégtételadás alól. Az elnök: Ha egy katona parancsot kap, azt követnie kell, ezt ön nagyon jól tudja, nem vizsgálhatja, hogy kehes-e az a parancs vagy sem. Prónay: Levelem objektív levél volt, amit jogosan intéztem a hadseregfőparancsnokhoz, aki illetéktelenül avatkozott be az ügybe. Az elnök: De ön túllépte az objektivitást. Kiván-e még valamit előadni? Prónay: Igen, rá szeretnék mutatni arra a gyűlölködésre ... Az elnök: Ezt nem engedem meg! . Prónay: Bocsánatot kérek, én üldözéseknek vagyok kitéve és azt remélem, hogy a polgári bíróság van hivatva engem, mint polgári egyént megvédeni. , Az elnök: Figyelmeztetem, hogy, csak a per anyagához beszélhet. Kívánja e a valódiság bizonyítását? Prónay: Igenis kívánom. Azután Darvay János dr. védő terjesztette elő a valódiság bizonyítására vonatkozó indítványát. Elsősorban kéri beszerezni azt a rezervált aktát, amelyben a kormányzó aláírásával a felelős minisztérium megállapítja, hogy Prónay 1921-ben önként és szabad akaratából kifolyóan lépett ki a hadsereg kötelékéből és ha a politikai dolgok megváltoznak és a haza érdeke kívánja, Prónay újból visszalép a hadsereg kötelékébe. Fiz a legfőbb dekrétum szabályozza Prónay Pál jogállását. Ennek ellenére a beszerzendő okiratok igazolni fogják, hogy Nagy Pál honvédségi főparancsnok hol katomként, hol pedig polgári egyénként kezelte Prónayt. Bizonyítani óhajtja, hogy vitéz Nagy Pál honvédfőparancsnok illetéktelen parancsokat bocsátott ki. Rácz Vilmos ügyére vonatkozóan tanúként kéri kihallgatni tollas Tibor bárót, Berty László ezredest, Rády József őrnagyot, Tersánszky Ödön ezredest és Rácz Vilmos dr.-t. Kéri beszerezni azt a bizalmas hadseregparancsot, amellyel a hadseregfőparancsnok előző parancsát viszszavonta. Arra vonatkozóan, hogy lovagias ügyekben csak a kódex az irányadó, kéri szakértőkel kihallgatni Pallavicini György őrgrófot, Perényi Zsigmond bárót, Csekonics Iván grófot és Bartha altábornagyot. Kéri továbbá Dánér Béla kihallgatását, aki afférje idején királyi ügyész volt, tehát katona nem lehetett és mégis a tiszti parancsra való hivatkozással tagadta meg az elégtételt. Moldoványi Géza dr. királyi ügyész kéri a bizalmas tisztiparancs felolvasását. Az elnök ismerteti ezt a parancsot, amely szerint Rácz Vilmos a tisztikart megsértette, a tényállást azonban lovagiás után földeríteni nem lehetett. Ezért bírói útra tereli az ügyet és amíg az ügy el nem dől, addig figyelmezteti a tisztikart, hogy a Rácz Vilmossal való érintkezéstől tartózkodjék. Moldoványi Géza dr. királyi ügyész indidítványozza, hogy a bíróság a bizonyítás tekintetében hallgassa meg Nagy Pál tábornokot, hogy esetleges ellanbizonyítékait előterjeszthesse. Az ügyész szerint nem úgy áll adólg, amint Prónay beállítja. A tisztiparancsból is kitűnik, hogy itt nem Prónay, hanem Rácz Vilmos lovagias ügyeről volt szó. Rácznak lovagias ügye volt, amelyben Prónay csak mint segéd szerepelt Cellás báróval. A tisztiparancs kiadásához a honvédség főparancsnokának feltétlen joga volt. Prónay tehát hiába állítja be magát mártírnak, mint akit üldöznek. Hogy Prónay önként hagyta-e ott a hadsereget, vagy sem, ez az ő privát dolga, ennek ehhez az ügyhöz semmi köze sincsen. Ellenzi a védő által bejelentett tanuk és szakértők kihallgatását. Nevetséges volna, — úgymond — ha rágalmazási ügyben párbajszakértőt hallgatna ki a bíróság. Az urak csak játsszák tovább kis gyermekjátékaikat, mi sokkal komolyabb dolgokkal vagyunk elfoglalva. Moldoványi ügyész kéri ezután a járásbírósági iratok beszerzését, amely szerint Prónayt a Than Károly altábornagy sérelmére elkövetett rágalmazásért elítélték. A bíróság a valódiság bizonyítására vonatkozó indítványokat elutasította, mert sem közérdek, sem jogos magánérdek a bizonyítást nem teszik szükségessé. Moldoványi királyi ügyész terjesztette elő ezután vádbeszédét. A mai ügy — mondotta a királyi ügyész — csak egy Láncszeme azoknak a sorozatos támadásoknak, amelyeket Prónay indított a hadsereg vezetősége, a hadsereg egyes tagjai, sőt lehet mondani az egész magyar nemzeti hadsereg ellen. Gondolkodásra késztet, hogy tulajdonképpen mi az indító oka Prónay Pál e ténykedésének. Valószínűleg sértett, ambíció, lehet hogy elégületlenség készteti őt arra, és úgy látszik, hogy az ő önkéntes távozása a hadseregből mégsem volt olyan nagyon önkéntes, mint ahogyan azt hangoztatja. Lehet, hogy reményei, melyeket a rangjáról való lemondásához előzetesen fűzött, nem váltak be és sértett hiúságból végzi azt a tekintélyt romboló munkát, amelyet már oly hosszú idő óta folytat. — Meg kell állapítani e helyről — folytatja az ügyész — hogy Prónay Pál meglehetősen hazafiatlan munkát végez, amikor a maroknyi, de mintaszerű magyar hadereget állandóan támadja. Nagyon csodálkozom, hogy akad egy ember, aki talán nyegleségből állandóan botránypereket inszcenál és különösen csodálom, hogy ezt Prónay Pál teszi, aki mint a neve is mutatja, hazafias és általunk tisztelt családból származik. Azt kell hinnem, hogy Prónay csupán eszköze valakinek. Habár nem is tudom igazolni, hogy Prónay a tisztikar előtt széltében terjesztette ezeket a rágalmakat, mégis úgy látszik, nagyon közel járt ahhoz, hogy engedetlenségre biztassa a tiszteket felettes hatóságokkal szemben. Prónay célzata feltétlenül ez volt és ha elegendő bizonyítékom lenne, azonnal vádat emelnék ellene a katonai fegyelem ellen elkövetett izgatás címén is. Mindenesetre kérem, súlyosbító körülménynek betudni, hogy egy volt alezredes tette ezt, akinek pedig tudnia kell, hogy mi az a fegyelem és milyen fontos az egy hadseregben. Prónaynak végre be kell látnia, hogy milyen hazafiatlan munkát végez és magába kell szállnia. Kérem példás megbüntetését. Darvay János dr. védő védőbeszédében hangoztatja, hogy Prónay igenis önként lépett ki a nemzeti hadseregből. Lehetetlensségnek tartja, hogy a független bíróság elismerje, hogy egy katonának joga van olyan mélyen belenyúlni a polgárok magánéletébe, hogy kivessen valakit a tiszti társaságból, kiközösítse a társadalomból. A polgárok egyéni szabadságáról van szó ebben a perben. Ekkora hatalma lehet talán a spanyol, diktátornak, de nem lehet a magyar honvédség főparancsnokának. Prónay kötelességszerűen lépett föl úgyis mint párbajsegéd, úgyis mint polgárember, mikor szembeszállt ezzel a tisztiparanccsal és Nagy Pál tábornok be is látta tévedését, mert visszavonta ezt a parancsot. Nem felel meg a valóságnak a vádhatóság képviselőjének az a kijelentése, hogy Prónay a nemzeti hadsereg fegyelmét aláásta. Ennek a pernek semmi köze sincs a nemzeti hadsereghez. Itt csak Nagy Pálról van szó, akit legfeljebb a társadalmi tekintetben ért sértés. Az a Prónay Pál, aki a szegedi zászlóaljat megszervezte és erős támasza volt a mai kormányzatnak, tudja, hogy hazafias szempontból mit szabad és mit nem szabad megtennie. Fölmentést kér. Maga Prónay Pál is reflektált a királyi ügyész vádbeszédére. A feszült viszony közte és Nagy Pál között — mondotta Prónay — már 1921-ben kezdődött s arra vezethető vissza, hogy nem hódolt be Nagy Pálnak és nem teljesítette kívánságait, aki nagyon erőszakos és önkényes volt mindenkor. Miskolcon például kijelentette előtte, hogy tulajdonképpen őt illetné meg Horthy Miklós kormányzó jelenlegi helye. Az elnök: Ne tessék kérem ilyenekkel előhozakodni. Az ilyen apróságok nem tartoznak ide. Prónay: Nem apróság ez kérem de ha a törvényszék nem engedi meg, én tisztelettel meghajlok. Az ilyen urak azonban, akik sem a háborúban nem voltak, sem az ellenforradalomban nem csináltak semmit, ne dobjanak félre megdönthetetlen szabályokat és ha mégis ezt teszik, áll az a védekezésem, hogy jogos fölháborodásomban írtam meg levelemet. Csodálkozom különben, hogy a királyi ügyész úr ilyen módon állít be engem. Ha tudtam volna, hogy a működésemnek ez lesz a következménye, már 1921-ben eltávoztam volna az országból és nem hagytam volna magamat dupírozni egy titkos szerződéssel melyet a kormány adott a kezembe . Prónay ezzel befejezte beszédét, melyet a hallgatóság halkan megéljenzett. Az elnök ezért erélyesen rendreutasította a hallgatóságot. Másfélórás tanácskozás után a biróság kihirdette ítéletét, amely szerint Prónay Pált kétrendbeli rágalmazás vétségében vétkesnek nyilvánította és ezért a 1)0. szakasz alkalmazásával hárommillió korona pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet megokolásában megállapítja a bíróság, hogy Prónay Pál inkriminált kijelentéseivel Nagy Pál tábornok jóhiszeműségét vonta kétségbe és azt állította róla, hogy szándékosan tette túl magát a szabályokon. Olyan fogyatékosságot tulajdonított ezzel Nagy Pál tábornok eljárásának, amely, ha a tényeknek megfelelne, alkalmat adna arra, hogy fegyelmi eljárást vonjon maga után. A tisztikarral szemben elkövetett rágalmazás vádját szintén alaposnak látja a bíróság. Súlyosító körülménynek vette a bíróság, hogy volt tiszt létére használta Prónay az inkriminált kitételeket, viszont enyhítő körülménynek, hogy szenvedelmes érzelmek hatása alatt cselekedett, nemkülönben nyomatékosan enyhítő körülménynek vette a bíróság Prónaynak hazafias érdemeit, amelyek a törvényszék előtt is ismeretesek és a legnagyobb méltánylást érdemlik. — Helyes, köszönöm — szólt Prónay az ítélet kihirdetése után és meghajtotta magát a biróság előtt. Moldoványi királyi ügyész valamint Prónay és a védője föllebbezést jelentettek be. Budapesti Hírlap 1925 április 16. (85. sz.) . Az Alföld felszíne állandóan emelkedik. — Pávai Vájna Ferenc dr. előadása a legfiatalabb tektonikus földkéregmozgásokról a Földtani Társulat szakülésén. — A Magyarhoni Földtani Társulat mai szakülésén Pávai Vájna Ferenc dr. főgeoló- gus A legfiatalabb tektonikus földkéregi mozgásokról tartott előadást, mely alkalommal beszámolt az állami földgázkutatások kapcsán észlelt geológiai vizsgálatok tudományos eredményéről. Az előadáson Mauritz Béla dr. egyetemi tanár elnökölt s a Társulat neves tagjai, köztük Schafarzik, Pekár egyetemi tanárok, Pálffy főgeológus, a Földtani Intézet helyettes-igazgatója és az érdeklődök szép számmal jelentek meg. Az előadó bevezetőül megállapította, hogy a föld kérgében a tektonikus erők ma is változatlan erővel működnek s ezek a működések azonos eredményeket hoznak létre. Ezt bizonyítják azok a megállapítások is, amelyeket 15 évvel ezelőtt Böckh Hugó vezetésével az a tudós társaság tett, amely az erdélyi, horvát, bécsi és délfrancia medencékben szénhidrogénkutatásokat végzett s ez alkalommal a jelzett medencék tektonikai gyűrődésének azonosságát észlelte. • A földkéreg elmozdulásának eredményei, többek között földrengések, nálunk is előfordulnak és tektonikus eredetűek. A közelmúltban megismétlődött eger-borsodi földrengés jele annak a generális tektonikai folyamatnak, amely például ezen a vidéken ma is tert. A földrengéseken kívül a földkéreg-mozgások bizonyítékai a földkéreg redőzetei is, amelyek lassú felgyűrődésekről tanúskodnak. Az idősebb rétegek kimosódásokat szenvednek. Ezeket a tektonikai gyűrődéseket sorra kimutatja az előadó a fentebb említet kutatások kapcsán azzal a megállapítással, hogy a kutatásoknál észlelt földszerkezetek többé-kevésbbé a magyar-horvát medence szerkezetére emlékeztetnek. Hosszasan időzik az előadó a Dunántúl szerkezetének geológiai ismertetésénél és számos példával bizonyítja, hogy a tektonikai mozgások gyűrődéseket hoznak létre, melyek régebbi rétegeket hoznak felszínre. A dunántúli medencét különben a parallel fedőzések jellemzik. Végül a nagy magyar Alföld gyűrödési szerkezetét ismerteti az ott végzett földgázkutatások kapcsán kétségkívül megállapítja, hogy az alföld gyűrődő terület, tehát tektonikai változásoknak, sülyedésnek, emelkedésnek van kitéve. Kutatásai eredményeképpen kijelenti, hogy a Dunának és mellékfolyóinak területe, tehát elsősorban a nagy magyar Alföld nem lehet sülyedő terület, sőt kiemelkedőben van. Megállapítja még azt, hogy a horvátmagyar medence is generálisan gyűrt terület. Az előadó ismertetéseit abban foglalja össze, hogy a föld kérgében máig is tartó mozgások vannak, melyek kiemelkedéseket és sülyedéseket, gyűrődéseket, szakadásokat és törések menti elmozdulásokat okoznak. Ezek a változások kedvező réteges kifejlődés mellett diluviális lerakódásokon is konstantozhatók és fokozatosan jobban az ezeknél idősebb neogén-réteges kőzeteken is. Ez a jelenség hegyképződéses ván,dorlás, fokozatosan és napjainkig követhető felgyűrődés és kiemelkedés. Az előadott kutatási eredmények kétségkívül igazolják azt, hogy a fiatal vastagon pleisztocén üledékkel borított sík medencék szer- skezeti felépítésének kinyomozása is lehet- sséges és ezáltal hatalmas tér nyílik azokon az óriás területeken is, a mélyben rejtőzködő hasznosítható ásványi anyagok, elsősorban a földgázpetróleum geológiai alapon való felkutatására. Az érdekes tudományos előadáshoz hozzászólottak a kutatás jelenlevő résztvevői, továbbá Pálffy főgeológus és Pekár egyetemi tanár, aki a geológiai mérésekkel szemben a geofizikai mérések csaknem tökéletes pontosságát hangsúlyozza, főleg az emelkedések és lejtések megállapításánál. A geológusok figyelmébe ajánlja a geofizikai méréseket annál is iikább, mert sehol a világon nem végez- e neki’,van széleskörű és nagy gravitációs méréseket, mint ép íven nálunk. Kézfertőtlenítésre nélkülözhetetlen a