Budapesti Hírlap, 1925. május (45. évfolyam, 98–122. szám)
1925-05-24 / 116. szám
■ 1925 május 24. (116. sz.) Budapesti Hírlap Néhány szó az Unió válságához. írta Halmi Bódog kir. járásbiró. Abból a zűrzavaros orkeszterből, amellyel a közvélemény a fizetésképtelenségbe jutott Unió részvénytársaság ügyét a maga különböző szempontja, ízlése és talán érdekei távlatából szemléli és magyarázza, ragadjunk ki egy pár lényeges kérdést. A felelősség vitán kívül áll, az egész igazgatóság a felelősség egyes személyekre való háríthatásának joga nélkül számolni és felelni tartozik minden megállapítandó inkorrektségért, amelyet a most már bírói hatóság által a kényszeregyezségi eljárás során folyamatba teendő nyomozás kiderít. Felelni tartozik, ha valónak bizonyul, hogy a vigalmi adó, amelynek a részvénytársaság csak kezelője, pontosan lebonyolítva nemlett, ha valónak bizonyul, hogy a tagoktól levont nyugdíj- és betegsegélypénztári járulékok pontosan befizetve, ha a szerzői jogdíjak, melyek a bruttó bevételből fizetendők és külön kezelendők, estérőlestére külön szeparálva, elszámolva nem lettek. Felelősek az igazgatóságnak különösen az ügyvezetést végző tagjai azért is, ha az igazgatóság egyetemét vagy a felügyelőbizottságot a vállalkozás állásáról nem informálták, a valóságos képét az ügymenetnek előttük eltitkolták és így elzárták tőlük az ellenőrzés és esetleg a válság megakadályozásának lehetőségét. Az Unió részvénytársaság tulajdonát tevő ingatlanokra a részvénytöbbséget kezükben tartó igazgatók javára a bekebelezett terhek tekintetében szintén sajátságos a helyzet. Mindenekelőtt az a kérdés, hogy a részvénytömegekkel rendelkező igazgató urak mikor kebeleztették be követeléseiket az ingatlanokra. Ha már akkor történt ez a bekebelezés, amidőn a Kohner-érdekeltségből tulajdonukba ment át az öt, illetőleg az Andrássy úti színház megszűnte folytán négy színházból álló vagyonkomplexum, akkor egy szinte példátlan szokatlan üzleti cselekményről lehet beszélni, hogy valaki részvénymajoritás megszerzésével kétségkívül jól megfontolt és nyereségre számító célzattal magához hódít egy vállalkozást és mégis a megszerzés pillanatában szkepsissel viselkedik annak rentabilitása iránt és siet a maga befektetését az átvett vagyonobjektumra betáblázi és ezáltal az eddig tehermentes, tehát az esetleg hitelt nyújtó harmadik személyek és az egész kereskedelmi közvélemény előtt szilárd vagyontárgynak erejét és bonitását meggyöngíti. Azonban, ha a terhelés az átvételkor történt, az jogérvényes és megtámadhatatlan. Ha azonban ez a bekebelezése a részvénytöbbséget kezükben tartó igazgatók követeléseinek később történt, akkor, midőn a könyvekből is megállapíthatóan, részint a rossz színházi konjunktúra, részint a nagyon sokat követelő és nagyon keveset teljesítő slarok, balsikerű bemutatók miatt a vállalat anyagi helyzete rosszra fordult és fizetési zavarok kezdődtek, vagyis midőn már éppen ezek az ügyvezetést közvetetlenül végző igazgató kellő gondossága mellett a vállalkozás válságos helyzetéről tudtak vagy nem tudhattak, az esetben a cégtörvényben lefektetett jogszabályok analógiáját alkalmazva, a részvénytöbbséget pénztárszekrényükben, a vállalatok vezetését pedig kezükben tartó igazgatóknak saját befektetéseiket az ingatlanokra bekebelező követelései a többi hitelezők által igenis megtámadhatók, mert ezek a zálogjogszerzések, ha már ebben a kritikus időben történtek, a hitelezők követelésének rovására, azok érdekeinek kijátszására irányulóknak vélelmezendők. Vitán kívüli szerintünk a nem színházi alkalmazott hitelezőknek az a joga, hogy csak 1925 szeptember 1-éig engednek elsőbbséget az alkalmazotti követeléseknek, mert hiszen a színházak tagjainak szakszerződései 1925 szeptember elsejével lejárnak és az, hogy a fizetésképtelenné vált igazgatóság 1926 január 31-ig, tehát a szerződés lejárta utáni időpontig adja át kezelésbe alkalmazottainak a vállalatot, csak a tagok és az igazgatóság között lehet joghatályos ügylet de nem lehet kötelező a jelmezszállító, villamos áramot szolgáltató társaságra, vagy a verítékes vívódások árán a színházaknak repertoárt adó színpadi szerzőkre és arra a sok magánüzemre és újságvállalatra, amely sokmillió hitelezést nyújtott jóhiszeműen a részvénytársaságnak. 1925 szeptember hónaptól kezdve tehát a többi hitelezők követelhetnek kielégítést. Ennél a pontnál, bár a legmélyebb emberi részvéttel viseltetünk is a bizonytalan ezisztenciájúvá vált sok tehetséges színművész iránt, nem hagyhatjuk figyelmen kívül éppen az Unió-színházaknál köztudomás szerint túltengő előlegezési rendszert, a szarok sokmilliós úgynevezett acontóit, amelyekben csak a legszerényebb fizetésű tagok részesedtek csak nagyon mostohán és ha ezeket az előlegeket a könyvvizsgálat számításba veszi, úgy valószínűleg a színé szek, sőt talán a színpadi szerzők követelései is aránylag jelentéktelen összeggé zsugorodnak. Ezek a legtriviálisabb szak- és jogkérdések, amelyek a kulturális életünket is érzékenyen érintő színházválság első szemlélésénél felvetődnek és ha az igazgatóság más szanálási eszköz hiányában a kényszeregyezségi eljárás megindítása iránti kérvényét vissza nem vonja és a színházak konzorciumos kezelésbe vételét a tagok vállalják, elsősorban ezeknek megoldása szükséges ahhoz, hogy a vállalat bizalmat és támogatást remélhessen azoktól, akiknek bizalma és támogatása nélkül Magyarország legnagyobb színházi vállalkozása számára csak a brutális, kegyetlen csőd következhetik. Azoknak a gazdasági erőforrásoknak megszerzése, amelyek egy művészi program megvalósításához, új darabok megszerzéséhez és színrehoatalához szükségesek, csak a most említett függő kérdések megnyugtató elintézése után kerülhet a sor. Kis-ankai, héhereuszó, dunai Konföderáció. — Dvorcsák Viktor nyilatkozata. — Páris, máj. 20. A farkas és a bárány meséje megint megismétlődött Bukarestben. Úgy látszik, hogy a katonailag lefegyverzett és békés szándékait ország-világ előtt tanúsító Magyarország akkor is megzavarja a nyugtalan lelkiismeretű szomszédok álmait, ha a logika és történelmi szükségszerűség szellemi felkészültségével nem legyőzni, de meggyőzni akarja a jóhiszemű külföldet. Sőt már ennek a meggyőzésnek lehetősége is elég volt arra, hogy Magyarország — nem nagyon barátságos módon — ismétszóba kerüljön Bukarestben. Mert bizony a konferencia olyankor tűzte ki programjául a kisantant álláspontjának újabb tisztázását Magyarországgal szemben, amikor Magyarországról csak a szanálási program békés végrehajtásának akordjai csendültek át a határokon túlra. A bukaresti konferencián új dolgokat nem hallhatott a világ. Az értekezlet mégis tanulságos, különösen azoknak az egyéb eseményeknek és kérdéseknek a világánál, amelyek Közép- és Kelet-Európában a legutóbbi időben megbeszélés tárgyai voltak. Dvorcsák Viktor, a ma Szlovenszkónak nevezett Felvidék párisi őrállója, akinek a cseh-szlovák állam hivatalos vezetői nem tudják megbocsátani azt,hogy jóhiszeműen és a felvidékitképesség érzelmeivel, gondolkodásával való belső kapcsolat útján dolgozik az igazi európai békéért, kérdéseimre elmondott nekem egyet-mást ezekről az aktuális problémákról, így elsősorban a kisantant-konferenciáról és ezzel kapcsolatban a békerevízió gondolatának jelentőségéről. Még két kérdést intéztem ezenkívül Dvorcsák Viktorhoz. A dunai konföderáció gondolatáról és Benes cseh külügyminiszternek legutóbb tett lengyelországi útjára visszaemlékezve a cseh-lengyel kapcsolat lehetőségéről kívántam tőle egyet-mást hallani. Válaszát az alább következőkben adta meg: A kis-antant konferenciája program nélkül ült össze s így eredménye sem lehetett, mert a status quo hangoztatása csak nem eredmény? A status quo fenmaradása vagy megváltozása nem a kis antanttól függ. A béke revíziójának szükségessége utat tör a háború után lehiggadt s egyensúlyt kereső lelkekben. S a nagy nyugati hatalmak felelős politikusai már ráléptek a békerevízió felé vezető útra. Mit tehetett vájjon ezzel a békerevíziós tendenciával szemben a bukaresti konferencia? Önmaguk bátorítására mit mondhattak vájjon egymásnak? „Nem engedjük a béke revízióját.“ De hát megkérdik tőlük a nagyhatalmak egyáltalán, hogy mit akarnak, ha ők szükségesnek találják a békerevíziót? Tehetetlenségükben mit tehettek egyebet, mint ütöttek egyet a csonka Magyarországon — a jó Prügellinnben, amely úgysem tud visszaütni — s ezzel eloszlottak dolguk végeztével. Azaz hogy nem. Még tiltakoztak az ellen, hogy a nagyhatalmak megengedjék Bulgária hadserege létszámának emelését, kimondván, hogy az mese, hogy Bulgáriában a kommunizmus veszélyeztetné a közbiztosságot. Kissé furcsának találom a megokolást, de még furcsábbnak azt a félelmet, amelylyel eltölti a milliós hadseregekkel rendelkező, Sítig felfegyverzett kis-antantot az esetleg 20—30 ezerrel megnövekedő, akkor is maximálisan 60 ezer lelket számláló bolgár hadsereg. Hát mégsem olyan hatalom a kisantant, hogy a békerevíziót megakaszthatná. Én megértem a kis-antant, főleg Benes félelmét a jövőt illetőleg, csak eszközeit nem. Mert propagandával, kedvező viszonyok mellett, sikerülhetett neki új nemzetét s új államot alkotnia, de még a legkedvezőbb körülmények között sem lehet a lehetetlent még propagandával sem fentartani, mert lehetetlen. S én meg vagyok lelkem mélyén győződve, hogy nincs olyan gondolkodó feje a világnak, ahol a jelenlegi Cseh-Szlovák Köztársaságnak hosszú jövőt jósolna, ha ismeri annak keletkezését, a históriát, az etnográfiát és a geográfiát s azok egymásra hatásának a törvényességét. Dunaikonföderáció? Ez a gondolat nagyon régi s folyton kísért s azt hiszem, nem Magyarországon múlnék létesülhetése, hanem éppen a kisantanton s legelsősorban Ebenesen, amiből ő nem is csinál titkot .Oka egyszerű. A Magyarországról lecsatolt részek egy dunai konföderáció esetén újból a legszorosabb gazdasági kapcsolatba kerülnének a volt anyaországgal, ahová históriai múltjuk s a geográfiai adottság uralja őket s az uj anyaországok mihamar azon vennék magukat észre, hogy mostoha gyermekeik mégis csak jobban érzik magukat az édesanya ölében. Ez főleg áll a volt Felvidékre, melynek minden völgye az Alföldön simul ki. Hogy a dunai konföderáció esetleg megteremtené Európa közepén a békét, a gazdasági jólétet, melynek milliók örülnének, — mindez nem számit. Benes ki akarja tolni gyermeke halálának óráját — amíg lehet — s ebben neki van igaza, elvégre az ő gyermekei, s ha a milliók hagyják magukat vezetni az orruknál — miért ne tenné? A cseh-lengyel barátság? Én nem hiszek benne. Még alkor sem, ha szövetséggé alakul. Éppen olyan eredménye lesz, mint az olasz-osztrák szövetségnek. Amióta a két nemzet fennálló ellenségek. Már a 9-ik században látjuk a cseheket a németek mellett a lengyelek ellen felvonulni s azóta végig a történelmen, egészen 1920-ig, mikor a cseheik az orosz bolusevikiektől fenyegetett Varsó védelmére küldött francia muníciót visszatartják s a lengyelek szorultságát kihasználva megszállják Szilézia (Teschen) lengyel részeit. — Prága az orosz nemzeti gondolat nyugati őrének tekinti magát, az orosz-lengyel ellentét pedig áthidalhatatlan. Igaz, a lengyel nemzet a németet is ellenségnek tekinti, azonban míg a német ellentét határkiigazításokkal és területengedményekkel áthidalható, talán mert a német teljesen elütő race voltánál és nyugati kultúrközösségénél fogva nem fenyegeti nemzeti -illetve faji létükben annyira a lengyeleket, mint az orosz, addig az orosz-lengyel ellentét a lengyel nemzetet nemzeti, kulturális és gazdasági létében a megsemmisítéssel fenyegeti. S tényként állapítható meg, hogy a danzigi kérdésnél, mely inkább gazdasági karakterű, a cseh-orosz korridor — a volt Felvidéken keresztül — sokkal jobban nyugtalanítja a lengyel nemzet előrelátó fiait, mert ez teljes körülzárolását jelenti Lengyelországnak. Azt hiszem hiba volna ezekhez a fejtegetésekhez a magam részéről valamit még hozzáfűzni. Hogyha mindazok a hivatalos és nemhivatalos őrállók, akik az igazi európai rendért és stabilizációért tiszta látással és a történelmi szükségszerűség munkaeszközeivel dolgoznak, nem fáradnak el nehéz munkájukban, a világhistória újabb fejezetének lapjai nemsokára elfödhetik azokat a hasábokat, amelyek arról beszélnek, hogy Középeurópában olyan államszövetség állott fönn, amelynek legfőbb programja a negáció. Tagadása a történelemnek és tagarlása annak hogy a világ tovább forog. Mert a Duna folyását és folyamrendszerét nem lehet medréből elterelni. — „és mégis mozog a föld“, hiába akarják azt egyik szögletében természetellenes státusquoban — stabilizálni. Némethy Imre dr. L E G J O B B. 5 A kisebbségi kérdés az interparlamentáris konferencián. Paritásos bizottságot akarnak a vegyes lakossággal bíró államokban. — Génfből jelentik, hogy a kisebbségi kérdésben érdekes svájci kérdés történt. Az illetékes bizottság megkérdezésére, Usteri, az első kamara tagja, késznek mutatkozott, hogy a washingtoni hatodik interparlamentáris konferencián a nemzeti kisebbség kérdését előterjessze. Usteri az 1923-i január havi kopenhágai konferencián azt javasolta, hogy a vegyes lakosságú államokban paritásos bizottságokat alakítsanak. Ezeknek az volna a feladatuk, hogy elsimítsák azokat az összeütközéseket, amelyek a többség és a kisebbségek között keletkeznek. A javaslatnak az az előnye, hogy a kisebbségi problémát nemzeti talajon lehet megoldani. Ustern javaslatát ebben az évben Washingtonban utólagos vizsgálatnak, vetik alá. Tekintettel arra az egyöntetű elismerésre, amellyel az interparlamentáris unió valamennyi tagja Usteri tekintélye és pártatlansága iránt viseltetik, azt várják, hogy az ő közbenjárására ebben az ügyben egyhangú állásfoglalásra kerül a so . Franciaország szabad kezet nyert Marokkóban. — A francia kormány megegyezett a spanyolokkal. — A francia hadműveletek kedvezően folynak. — A marokkói bonyodalom kényes helyzetbe hozta a francia Painlevé-kormányt. A francia szocialisták egyáltalán nem rajongnak Painlevé külgyminiszteréért, Aristide Briandért, szívesen eltávolítanák őt a külügyminiszteri székből s ezért azt követelik, hogy a Painlevé-kormány hagyja abba az Abd el Krim ellen megkezdett hadművveleteket. Ebbe természetesen a francia kormány annál kevésbé mehet bele, mert egy hír szerint Abd el Krim fegyverszünetet kért, ami katonai helyzete megromlásának a jele és mert a francia kormány megbízottjának, Malvynak Madridban sikerült elérni, hogy a spanyol kormány a franciacsapatoknak megengedi a spanyol zónába való benyomulást, ami annyit jelent, hogy a franciák Marokkóben teljesen szabad kezet nyertek Paris, máj. 23. Mint a Journal egy madridi keletű sürgönye jelenti, Malvy tegnap este indult vissza Parisba. Tárgyalásával meg van elégedve. Minden hivatalos tartózkodás ellenére is bizonyosnak látszik, hogy bár Malvy missziója nem vezetett a spanyol-francia katonai együttműködés ügyében megegyezésre, annyit azonban elért, hogy a francia csapatoknak megengedik a spanyol zónába való bevonulást abban az esetben, ha a katonai hadműveletek fejleményei a francia parancsnokságot arra kényszerülnek, hogyaz ellenséget spanyol érdekszférába tartozó területen üldözze. A francia csapatok természetesen azonnal visszatérnének területükre, mihelyt az ellenséget leverték. Spanyolországnak az a nézete, hogy legalább is ez idő szerint nem bocsátkozhatik katonai hadműveletekbe, még kevésbé a nemzetközi zónában, ahol most Franciaország teljes szabadkezet kapott Spanyolországtól, hogy tetszése szerint cselekedjék úgy a felkelés leverése, mint a fegyvercsempészés meggátlása tekintetében. A direktórium, amelynek az a nézete, hogy a spanyol protektorátus alatt lévő zónában nyugalom uralkodik, a Spanyolország főhatósága alatt álló területeket nem katonai, hanem más eszközökkel akarja pacifikálni. Mindazonáltal, ha a körülmények megkívánják, nem téveszti szem elöl az Alhucemas ellen tervezet és előkészített hadműveletet. Paris, máj. 23. A Chicago Tribune írja: Abban a hatalmas támadásban, amelyet Chambrune tábornok csapataival Feztől északra indítottak tegnap a riff-kabilok ellen, a riff-kabilok súlyos veszteséget szenvedtek. A támadást heves tüzérségi előkészítés előzte meg. A csapatokat 120 repülőgép támogatta; ezek a levegőből bombázták állandóan az ellenséges árkokat. A francia, Szenegál és benszülött gyalogságnak mindjárt kezdetben sikerült kivetni a rifif-kabilokat, akik mélyen elárkolták magukat. Az ellenség géppuskái makacsan kitartottak az ágyutűzben és csak a kézigránátok elől vonultak hátrább. A harc még folyik. Tegnap délután a minisztertanácson Painlevé sieett bejelenteni a műveletek gyors eredményét és felolvasta a kedvező táviratokat.