Budapesti Hírlap, 1925. augusztus (45. évfolyam, 171–194. szám)

1925-08-05 / 174. szám

1925. augusztus 5. Ti74. sz-T Budapesti Hírlap. kormány legelső intézkedései közé tartozott az egyházi javak elkobzása és az ebből keletkezett helyzetet még súlyosabbá tette a kormánynak ama leplezetlen törekvése, hogy nemzeti cseh egyházat alapítson. A téglakórházak alkonya. — A fény hatása az egészségre. — A modern női viselet tudományos igazolása. — Az álmatlanság gyógyítása. — Az angol orvosok kongresszusának tárgyalása.— L London, aug. 1. (Saját tudósit önkiál) Az angol orvosok kongresszusa minden alkalommal egész sereg érdekes dologgal szokta meglepni a közvéleményt. A tudományos szakköröket,valamint az érdeklődő nagyközönséget egyformán izgalomba hozó nagy felfedezésről, a Gye és Barnard-féle kísérletekről a rákbacillus felfedezésével kapcsolatban már ismételten megemlékeztünk. Legutóbb jeleztük volt egy másik nagy érdekű megbeszélését az angol orvoskongresszusnak, tudniillik a napfénynek az egészségre gyakorolt hatását tárgyaló fejtegetéseket. Az alapja ezeknek a megbeszéléseknek Hill Leonard dr. előadása volt, a napfénynek, valamint a mesterséges fénynek az egészségre gyakorolt befolyásáról. Az előadás értékes áttekintést nyújtott a helioterápia eddigi gyakorlati eredményeinél s behatóan megvitatta a kérdés radiológiai szempontjait. Nagyon könnyű volt, — mondta Hitt dr. — az ívlámpa vagy a nagyon forró nap fényének helyi összpontosításával a test egyes részeit, például a fejet igen magas hőfokra felhevíteni. Megfelelő napfény besugároztatással könnyen fel lehet hevíteni az egész testet. A túlhevítést azonban gondosan kerülni kell. Mint Roller megállapította, az Alpesekben (Leysin-ben) a hős szabad levegő és a meleg déli napfürdő elsőrangú gyógyító hatással van a csont stb. tuberkulózisra. A krónikus tüdőhaj eseteit viszont óvni kell a hevítéstől és csak a hűvös reggeli napnak, vagy a hús ■környezet mellett alkalmazott ívlámpák fényének szabad kitenni. Tényleges lázzaljáró bajokat álla tálján csak nagy óvatosság mellett szabad a fénnyel kezelni. Minimális adagolásban például nem a napnak, hanem az égboltnak a sugárzását használva fel és inkább hűségfürdőkkel fekvő csarnokokban (verandákon). Izületi láb esetei viszont igen jótékonyan befolyásolhatók a meleg és az ibolyántúli suharak együttes hatásával. Amint a háború is bebizonyította, a sebek és az ezek által okozott láz csodamód gyógyulnak a szabadban. Már az eddigi tapasztalatokból is határozottan levonható az a követelés, hogy a kórházakat ezentúl ne építsék téglából, ne legyenek többé nagy kő- és téglaépületek az egészségügy szolgálatára, hanem fából és nádból készült szellős villák, légjárta falakkal, verandákkal, erkélyekkel és tetőnélküli nyílt udvarokkal, amely körül az ágyakat az időjárás szerint elhelyezni, kies begurítani lehet. A régi szerkezetű téglakórházak építésének folytatása a városokban ma már idejét múlt, meghaladott és fenn nem tartható helytelen eljárás volna. Az embereket meg kell tanítanunk arra, hogy szokjanak le a túltengő dohányzásról, viseljenek kevesebb ruhát és engedjék, hogy a fény és levegő minél szélesebb körben érje bőrüket. Ha az emberek megfogadják ezt a tanácsot s ha ehhez a városok igazgatása hozzájárul azzal, hogy csökkenti, vagy épp teljesen eltereli a gyárak vastag füstjét, fokozatosan kiirtja a keskeny és levegőtlen utcákat, az egészségnek olyan megjavulását fogjuk elérni, amilyenről ma nem is álmodunk .A nők azzal, hogy mélyen kivágott bonzokat, rövid szoknyákat és vékony finom selyemharisnyákat viselnek, biztosítják maguknak, hogy több ibolánytuli sugarat kapnak, mint ői férfiak, akiknek szintén meg kellene változtatniok öltözködésüket s el kellene hagyniok a csukott kemény gallért és a hosszú nadrágot. Meg kell azonban jegyezni, hogy amilyen előnyös az egészségre enyhe hőmérsékletű évszakokban a láb alsó részét kitenni a hűs levegőnek és a fénynek, anynyira veszedelmes ugyanez a téli hideg időjárásban, amikor számos bajt okozhat. A fiziológiai ismeretek és a divat együttesen kell, hogy szabályozzák az öltözködést. Nagyonérdekes volt azután a pszichológiai és ideggyógyászati szakosztályban Hutchinson Róbert dr. előadása az álmatlanságról. Az álmatlanság eseteit két osztályba sorozta. Úgymint elsődleges és másodlagos esetek osztályába. A másodlagos eseteket valamely fizikai változás, például fájdalom, láz, köhögés okozzák, amíg az elsődleges esetek okai többnyire mentális zavarok, vagy az azokra való emlékezés. A fizikai zavarok által okozott álmatlanság gyógyításának szükségszerűen igazodnia kell az illető zavart okozó hajnak a gyógy kereteséhez. Az elsődlegz esetekben a belg a legtöbbször valószínűen .túlcsizza a saját gondolataiban az ál matlanság következményeit s ez aztán csak súlyosbítja a bajt. Meg kell magyarázni nekik, hogy semmi veszedelem sincs abban a tekintetben, hogy meg fog halni az álmatlanságban, vagy hogy megbolondul tőle. Egyidejűen rá kell mutatni arra, hogy a jó egészséghez sokkal kevesebb alvás szükséges, mint amennyit a legtöbb ember annak tart és, hogy a teljes nyugalom és az izmok természetes elernyedése igen nagymértékben alkalmas az adás pótlására. Ha a pácienst rá lehet venni arra, hogy bajával szemben ezt a gondolati magatartást elfogadja, ezzel már egy nagy lépést tettünk előre az álmatlanság gyógykezelésében, mert az elsőosztályba tartozó eseteknél leggyakrabban autoszuggeszcióra vezethető vissza. A beteg nem tud aludni, mert azzal tér nyugvóra, hogy nem lesz képes elaludni. Ha sikerül ezt a többé-kevésbé megokolatlan rettegést leküzdeni, a baj megvan gyógyítva. Ki fedezte fel a rákbacillust? — Német-angol versengés az elsőségért. — Perlin, aug. 2. A Berliner Tageblatt vasárnapi száma Keysser professzorral, az ismert német rákkutatóval folytatott beszélgetést közöl. A professzor nyilatkozatát a következőkben foglaljuk össze: 1925. áprilisban és májusban Rupi II berlini tanár közvetítésével tárgyalások indultak meg angol érdeklődőkkel a Keysser professzor folyamatban lévő rákkutatások kísérleteinek finanszírozására, minthogy abban az időben Németországban ilyesmire pénzt szerezni nem lehetett. A londoni tőkecsoport képviselőjének Rupell tanár áprilisban egy dolgozatot nyújtott át, amelyben Keysser tanár ismertette rákkutatásainak jelenlegi állását, a legkisebb részletekig feltárva eredményeit. Kutatásainak lényeges eredménye az volt, hogy a rákot egy vírus okozza, amely láthatatlan, az agyagszűrön keresztül hatol, élő fertőző anyag. Egymagában még nem okoz rákdaganatot, hanem a daganat keletkezésének előfeltétele a sejtek hajlamossága, ami nélkül a rákvírus a daganatot nem tudja előidézni. Másszóval a normális sejtek ellenállóképességének annyira meg kell gyöngülniük, hogy a rákvírus behatolhasson és rákos tüneteket idézzen elő a sejten. Ez az állapot akkor is bekövetkezhetik, ha huzamos sűrűn ismétlődő bántalmak érik a sejteket, mint ez kísérleti után tényleg rákbetegséghez vezetett, nevezetesen úgy, hogy patkányokat mollyal etettek, vagy, hogy emberi rákdaganatokból tenyésztett baktériumokat oltottak a bőr alá vagy kátrányecseteléssel folytonosan izgatták a bőrt. — íme, — mondja Keysser tanár — az angol kutatások lényegét már elék megmondottuk. Az angol eredményekben ij csak az, hogy Gye és Barnard állítólag magukból a daganatokból állítottak elő olyan anyagot, amely szintén rákos sejtté alakíthatja át a normális sejtet. Ha ez az állításuk helyes, akkor mindenesetre van haladás, de elváló tytás, fölfedezés nincsen. Keysser eredményeiről akkor előadást tartottak a Royal Board of Health , a királyi egészségügyi tanács előtt, ahol ezek az eredmények igen nagy feltűnést keltettek. .4. angol intézet hivut£ilosan elhatározta, hogy háromtugi bizottságot küld ki Berlinbe Keysser rájk-kutatásainak tanulmányozására. A bejelentett bizottság azonban nem jelent meg Berlinben. A németek tehát azt mondják, hogy amikor a német tudósok ezt az eredményt közölték az angolokkal, tulajdonképpen már akkor leszögezték a mostani angol kutatások eredményeinek lényegét. _ Mit mond Gye dr. A Berliner Tageblattnak ez a leleplezése, hogy mekkora részük van a németeknek az angoloknak tulajdonított rákvírusfölfedezésében, nagy feltűnést keltett Londonban. A Westminster Gazette egyik munkatársa megjelent Gye doktornál, aki kijelentette, hogy a Keysser-féle kutatásokról semmit sem tud, soha sem hallott Keysser professzorról és munkásságáról és arra gondol, hogy az egész hír csak félreértésen alapszik. — Ha Keysser professzor mégis megtette azt, amit magáról állít, — úgymond Gye dr. — akkor én kalapot emelek előtte. A Ruténföld autonómiája körül. — Hogyan érvelnek a csehek Amerikában? — A rutén nép tovább küzd az autonómiáért. — Csehellenes tüntetések Amerikában. — A Ruténföld lakossága állítólag önként mondotta ki hatodfél esztendővel ezelőtt a cseh köztársasághoz való csatlakozást, de ma már tudjuk, hogy az egész Ruténföldön alig akadt olyan ember, aki tudott volna arról az országgyűlésnek nevezett ungvári összejövetelről, amelyen száz megfizetett ember kimondotta a cseh-szlovák köztársasághoz való „önkéntes“ csatlakozást. A csehek autonómiát, teljes önkormányzatot, tartománygyűlést (szojm) ígértek a ruténoknak, sőt a saint-germaini békeszerződésben, amely a Ruténföldről is intézkedett, a nagyhatalmak kezességet vállaltak, hogy a Ruténföld meg fogja kapni az autonómiáját. A csehek ratifikálták a saint-germaini békeszerződést, tehát törvénybe iktatták a Ruténföld autonómiáját, sőt a cseh-szlovák alkotmánylevél is autonóm területnek jelöli meg a Ruténföldet, amelynek szojmja teljes törvényhozási joggal rendelkezik, csupán az állami hovatartozandóságról nem dönthet. A saint-germaini békeszerződés ratifikálása óta közel hat esztendő telt el, de a csehek nemcsak az autonómiát nem adták meg és a szejmot nem hívták össze, hanem még azt az önkormányzati jogot is elvették, amivel a Ruténföld községei azelőtt birtak. Valóságos gyarmattá sülyesztették ez Erdős-Kárpátokat, amelyre rászabadították az ingyenélő cseh tisztviselők egész hadát, akikről kitűnő jellemzést mondott Tamil cseh képviselő, amikor a következőket jelentette ki: — A csehek általában jó tisztviselők, de tíz százalékuk gazember. És éppen ezt a tíz százalékot küldték Ruszinkóba. A rutének nagyon jól tudják, hogy sorsukat csakis az autonómia tudja tűrhetőbbé tenni és ezért nem szűnnek meg a bü- és külföldön törvényben biztosított jogaikért harcolni. Az a panasz, amelyet a csehek eljárása ellen Kurtyák János nemzetgyűlési képviselő, a rutén ellenzéki agrárpárt vezére, a népszövetséghez nyújtott be, az amerikai rutének körében is nagy feltűnést keltett és ezek az utóbbi időben több gyűlést rendeztek, amelyeken arra szántották fel a cseh kormányt, hogy teljesítse ünnepiesen magára vállalt kötelezettségét. A gyűlések csehellenes tüntetésekkel voltak egybekapcsolva és természetesen idegessé tették a cseh külképviseleti hatóságokat. Alois Broz, a newyorki cseh főkonzulátus attaséje, — mint Newyorkiból jelentik — a Newyork Times hasábjain rendkívül ideges tangú nyntlevelet tesz közzé, amelyben válaszol a cseh közigazgatás ellen emelt egyik-másik vádra. Beismeri, hogy a rutén országgyűlést mai napig nem hívták egybe. ..mert az erre vonatkozó előkészületek még nem fejeződtek be, de a rutének mégis abban a helyzetben vannak, hogy külön országgyűlés nélkül is kifejezést adhatnak panaszaiknak (?), minthogy kilenc képviselőjük ül a cseh parlamentben. A levél további során Broz a rutén autonomistamozgalmat néhány politikus művének mondotta, akik ebből akarnak megélni. A rutén nép azonban — írja — többet törődik a gazdasági kérdésekkel, amelyek megoldására a cseh kormány súlyos pénzeket áldoz. Broz főkonzul nem igen ismeri a Ruténfeldet, ha ilyen nyilatkozatot mert közzétenni. Védekezés helyett vádaskodik és egy rátul becsapott nép önvédelmi harcát egyesek üzleti fogásának mondja. Ahhoz aligha fér kétség, hogy Brozurból az üzleti érdek beszél, de megnyugtatjuk afelől, hogy a rutén nép, támogatva a Ruténföld magyarjaitól, nem fog megszűnni küzdeni az autonómiáért, amelynek megadása nélkül — mint ahogy Kurtyák .Tapos legutóbb kijelentette : örökös tűzfészek marad az Erdős-Kárpátok, ahol sohasem állhat helyre a rend. Hissvádhelyi internátus. A Városmajor felett hatalmas sziklafal által védve magas, pirostetejű, balkonos, repkényes, virágos kastélyszerű ház emelkedik ki egy háromholdas, nagy vadpark fái közül. Sokan ismerik ezt az érdekes helyet. Nemrégen még vad, elhagyott vidék volt ott, ahol ma egy valóságos kis paradicsom terül el. Nagy Emil volt igazságügyminiszter alkotása. Tizenkét évvel ezelőtt mint elhagyott kőbányát vásárolta meg ezt a helyet valami potom csekély pénzösszegért, s azután neki állt, hogy valamit teremtsen a pusztaságból. Segítőtársa volt nemrég elhalt édes atyja, a volt kiváló biró, Nagy Sándor, s együtt ültetgették apa és fia a sok fát a kövek közé. Később Nagy Emil fiatal felesége, Göllner Mária dr. szentelte magát ennek az érdekes helynek s az ő keze nyomán virágerdő támadt a kopaszság helyén. Még nyílt cementuszoda is van a szikla tövében, fent a hegyoldalon. Most ebből a ragyogó helyből leányinternátus lesz. Arra szoktam sétálni reggelenként s megszólítottam a kapu mellett dolgozó kertészt, hogy mi igaz ebből a hírből, mert semmiképpen se ment be az a fejembe, hogy Nagy Emil elhagyja ezt a remek családi otthont. A kertész — egy jóképű fiatal ember a, következő felvilágosítást adta: — Hát kérem szépen, amikor a kegyelmes úr ezt a 14 szobás nagy házat építette, még 8 gyermeke volt otthon. Minden kisasszony és minden urfi külön szobát kapott, minden szobában vízvezetékkel. Akkor még az én apám volt a kertész, de elesett a háborúban, s én léptem a helyére. Akkor víg élet volt itt. Azóta a kisasszonyok mind férjhez mentek, az urfiak valami idegen iskolákban tanulnak, s már, csak két kisgyerek maradt itthon, egy kis kisasszony meg egy kis fiú, s most már nagyon nagy a ház a kis családnak. Elmennek kisebb házba lakói, mert a kegyelmes úr sokallja a sok cselédet, merttetszik tudni, nagy házhoz sok cseléd kell. De a kegyelmes asszony nem akar megválni a gyönyörű helytől, s megkérte a kegyelmes urat, hogy adja oda a házat, kislányokat akar odavenni a kegyelmes asszony, aki nagyon szereti a gyerekeket, én ezt hallottam, többet nem tudok. A különös interjú közben arra jött Domokos Lászlóné, a hírneves „Új Iskola“ tulajdonosa s ő persze másként adta elő a dolgot, s leírásából érdekesen bontakozott ki az új internátus terve: — Mácia eddig a börtönmisszió elnöke volt, s jótékony nagy lelkével mindig a börtönöket járta. A sok fájó benyomás, mit a börtönökben szerzett, megviselte érzékeny szivét, s erről a misszióról le akart mondani, s e helyett együtt eszeltük ki az internátus tervét, ahol a modern pedagógia elvei szerint az ő védősége mellett kis leányokat nevelünk ezen a gyönyörű helyen; csatlakozott a Baar Madas-intézet is s támogatásával már szeptemberben megjönnek a kis növendékek. — Hát mi lesz a kegyelmes úrral — kérdeztem, — az csak nem áll be azinternátusba? — A kegyelmes úr — felelte nevetve az igazgatónő, — az soha sincs idehaza Hol a Budapesti Hírlapnál van éjjelenként, hol politikai vacsorákon, hol ügyvédi dolgokban utazik, neki a gyönyörű helyből csakha sok háztartási költség marad. Most meg kimegy Amerikába, utána néhány hónapra újra Londonba készül, könyvet akar írni az angol jogról, ő a gyönyörű helyet egészen a felesége rendelkezésére bocsátotta, aki nagyon boldog, hogy az „Új Iskola“ modern elvei szerint leánynevelésnek szentelheti magát, a börtönmisszió elnökségét nem bírja a szíve, s nagyon lelkesen készülünk a munkára. Körülnézek, s szinte el se akarom érni, hogy a jelenkor anyagias világában hallom ezeket a szavakat. Egy kegyelmes asszony, aki jómódban, gondtalanul élhetne, s nem tud nyugodni, ha valami magasabb eszmének nem áldoz. Bejártam a kertet, hát bizony isteni hely, széltől védett paradicsom. Ha én lennék Nagy Enni, bizony nem mászkálnék se szerkesztőségbe, se