Budapesti Hírlap, 1925. szeptember (45. évfolyam, 195–219. szám)
1925-09-01 / 195. szám
2 leti cikkre is, mert hiszen csak meg kell indítani a lavinát és magával ragad mindent, ami útjába kerül. Az ankét lefolyása. A drágaság letörésére indított kormányakciónak ma este zajlott le első felvonása a népjóléti minisztérium tanácstermében. Ekkor tartották meg ugyanis Vass József dr. népjóléti miniszter elnöklésével azt az ankétot, amely a kenyérárak kérdésével foglalkozott. Az ankétot megelőzően a sajtó egy részében olyan híradások jelentek meg, hogy a mára tervezett ankét elmarad. Ennek magyarázata abban rejlett, hogy a népjóléti minisztérium az ankétot rendkívül titokban tartotta, mivel az utóbbi napokban annyian jelentkeztek a drágaság letörését célzó indítványokkal a miniszter előszobájában, hogy ezeket képtelenség lett volna mind meghallgatni és a kormány különben is csak az érdekképviseletek bevonásával óhajtotta a kérdést megvitatni. Az ankét délután öt órakor kezdődött és azon Vargha Imre pénzügyi, Prónay György báró miniszterelnökségi, Schandl Károly földmivelésügyi és Mimmersperg Frigyes báró kereskedelemügyi államtitkárok jelentek meg, ezenfelül ott voltak a különböző szakminisztériumok kiküldöttei, a budapesti kenyérgyárak képviselői, a budapesti sütőiparostestület több kiküldöttje Deutsch Mór elnök vezetésével, a budapesti iparkamara három megbízottja: Bittner János elnök, Gyulai Tibor főtitkár és Szegő Ernő dr. titkár, a főváros részéről Vajna tanácsos és a rendőrség megbízásából Nagy Béla, rendőrtanácsos. Az ankét pont öt órakor kezdődött és eleinte Wimmersperg Frigyes báró elnökölt, egy félóra múlva azonban megérkezett Vass József helyettes miniszterelnök és ő vette át az ankét vezetését. Az ankét, amelyen közel harmincan vettek részt, természetesen bizalmas lefolyású volt, s befejeztével Vass József dr. helyettes miniszterelnök fogadta a Budapesti Hírlap munkatársát és a következőket volt szíves a nagy fontosságú értekezletről elmondani: — A pékipar részéről megjelent árak igen alapos számításokkal próbálták igazolni a saját eljárásukat, hogy egyrészt az árak esését három százalék kivételével mindig eszkomrotálták, másrészt pedig mindig tekintettel voltak a liszt árának esése. Erősen hangoztatták, hogy a magyar fogyasztóközönség a fehérkenyeret előnyben részesíti és miként a háború alatt, valamint a forradalmak után a kötött gazdálkodás első idejében nem lehetett elfogadhatóvá tenni a rozskenyeret,éppen olyan nehéz most is a nem egészen fehér kenyér élvezetére rászoktatni a közönséget. Kijelentették, hogy az egész fehér kenyeret luxuskenyérnek kell minor sitedi és ennek árnagysága nem esihet kifogás alá, már pedig csak ennél a cikknél mutatkozik nagy ár. — A kenyérgyárosok és pékek megbi-Li‘-írT........~ií - 'ín V -1 1....... .... ..*■*’ — —srottai többféle mintát hoztak magukkal, amelyek közül rámutattam az egyikre és megkérdeztem, hogy ezt tudják-e 5200 koronás árban a közönség rendelkezésére bocsátani. A pékek egyike erre hajlandónak mutatkozott, mire mindannyian megítéltük a kenyeret és rendkívül jónak találtuk. Inkább fehér, mint barna kenyérnek lehet nevezni. A kenyér minősége kitűnő és tökéletesen kielégíti a legkényesebb igényeket is. A pékek megbízottai elvben hozzájárultak ahhoz, hogy ezt a típusú kenyeret 5200 koronás kilónkénti árban fogják forgalomba hozni és azután arról tanácskoztak, hogy a visszaélés elkerülése céljából milyen jelzéssel és megkülönböztetéssel lássák el ezt a kenyeret. Valószínűen egy meghatározott jelzés lesz rajta, hogy a közönség megismerhesse. A megjelölés azt a célt is szolgálja, hogy e kenyértípus minőségleromlásának elejét vegyék. Abban a tekintetben, hogy a kenyér minősége nem fog leromlani, a pékek egyesületét teszem felelőssé és a pékipartestületnek kell presztízsével garantálni azt, hogy az általuk 5200 koronás árban forgalomba hozott kenyér semmivel sem élsz rosszabb minőségű, mint az, amit elém terjesztettek és amelyet anynyira jónak találtam, hogy egy darabot a vacsorámhoz is magammal vittem. — Végleges megállapodás nem történt, mert a pékek holnap délig haladékot kértek tőlem, hogy számításaikat elvégezhessék, ez azonban a dolog lényegét nem befolyásolja, mert legfeljebb arról lehet szó, hogy a kenyeret az 5200 koronás árnál 50—50 koronával olcsóbban, vagy drágábban fogják árusítani. Az árleszállítási akcióból természetesen a teljesen fehér kenyeret, amely kalácsnak felel meg, kikapcsoltuk, mert aki ilyen kenyeret akar enni, annak bizonyára rendelkezésére állanak az ennek megszerzésére szükséges anyagi eszközök is. A péksütemény kérdését is kikapcsoltuk, mert ezt is luxuscikknek lehet minősíteni, azt azonban kjelenthetem, hogy a kormány a péksüteménnyel üzött uzsorát sem fogja tűrni. Tudomásomra jutott ugyanis és ezt a pékek is megerősítették, hogy ők nagyban a kiflit és a zsemlyét 500 koronás árban adják, tehát nem lehet megérteni, hogy miért számítanak vendéglőkben és kávéházakban ezekért a süteményekért 700—800—900 koronás árakat. ■ A péksüteményeknek 600,legfeljebb 650 koronába szabad kerülniük. ■és ha ennél nagyobb lesz az ára, akkor ez már a bíróság által, üldözendő uzsoracselekménynek minősítendő. — A magam részéről az ankéten elért eredménnyel a legteljesebb mértékben meg vagyok elégedve és le kell szögeznem, hogy a pékipartestület részéről a legnagyobb előzékenységgel találkoztam. Meg vagyok arról győződve, hogy a kenyér árának leszállását nyomon fogja követni a többi elsőrendű közélelmezési cikkben elkövetkező árcsökkenése is, amire a magyar munkás- és középosztálynak oly nagy szüksége van. — A kormány, természetesen tovább folytatja ezt az akciót és szerdán délután öt árkor a vendéglős ipartársulat kiküldöttei fognak megjelenni nálam, akikkel szintén az árleszállítás mikéntjéről fogunk tárgyalni. Ezután kétnapos időközökben sorra fognak kerülni a mészárosok, a hentesek és a kereskedők is, majd a mezőgazdasági termékek olcsóbbá tételéről is fogunk tárgyalni. Remélhetően olcsóbb lesz a tojás, a tej és a burgonya is. A kormány mindezt kényszerítő eszközök nélkül kívánja elérni, mert teljes mértékben tiszteletijén akarja tartani a gazdasági élet szabadságát és nem akar abba belenyúlni. Szép szóval sokat lehet elérni, de ha ennek nem mutatkozna ereje, akkor hozzányúlunk az egyetlen rendelkezésünkre álló eszközhöz: a verseny megteremtéséhez. Azután kijelentette a miniszter, hogy az újtípusú olcsó kenyeret nemcsak a pékek, hanem a kenyérgyárak is gyártani fogják és a főváros részéről megjelent Vajna tanácsos megígérte, hogy az olcsó kenyérakciót a fővárosi kenyérgyárak is támogatni fogják. A kenyérgyáraknál számításba kell venni azt is, hogy az éjjeli munka megszüntetésével, amely szociális szükségesség volt, üzemük megdrágult, de azért ők is meg fogják találni számításaikat az 5200 koronás kenyérár mellett. Majd összehasonlítást tett a miniszter a külföldi és magyarországi kenyérárak közt és a rendelkezésre álló adatok alapján kijelentette, hogy ez év márciusában Párisban 6069, Brüsszelben 6352, Amszterdamban pedig 7967 koronába került a kenyér kilója. Júliusban az árak a következőképpen alakultak: Prágában fehér kenyér 6907 K, barna kenyér 5986 K, Berlinben rozskenyér 6688 K és Hamburgéban az úgynevezett Graubrot 5350 K-ba került. Alkalmunk volt az értekezlet egyik résztvevőjével is beszélni, aki kijelentette előttünk, hogy az újfajta kenyér ötven százalék 6-os kenyérlisztből és 50 százalék rozslisztből fog állani. A kenyér nagyon jó és ízletes és az ellen senkinek sem lehet kifogása. Szentjánosbogarak villogtak a kerti bokrok tövében. Halálba menő csillagok ottogatták fáklyáikat a messze mélyén, nehezen, fájdalmasan lélegzettek az esti virágok. Tovább, tovább zengett a Borbála bársonyos, mély hangja. És a vadász és társai szívében valami tudatalatti karm ösztön kerekedett fölül lassan a költő iránt. — Nem veszitek észre, hogy különbnek képzeli magát nálunk!? — mondogatták egymásnak. Bántotta őket, hogy bár a költő a legmincstelenebb közöttük, nem sikerül őt semmibe vennüök. Úgy érezték, hogy valami kincset rejteget, alattomosan, mely felé ők hiába nyújtják ki a kezüket. Titkos ajándéknak van birtokában, mellyel meg lehet vásárolni a sikert, hatalmat és szerelmet, a férfi örök játékszereit, azt a háromságot, mely olyan kívánatossá teszi szemében az életet. Nevetségesnek szerették volna látni, gyötörni, megalázni, maguk sem tudták, miért. Sajátságos szolidaritás fejlődött ki bennük ellene és sokszor diadalmaskodtak rajta, mert ők sokan voltak és ő egyedül volt az igazságával. Csak az öreg tanítója állt melléje ilyenkor. De jaj azoknak, kiknek egy öreg tanító az egyedüli pártfogójuk.... . V. Piros őszi íncselkedés járt a furcsatornyu házakon. Zizegett a tölgyek alatt az aranyszin avar és őszi harmat csillogott a juharfák bíbor levelein. Kelletlenül nyíltak a sárkányfejekkel kifaragott kapuik. Borbála szórakozottan járkált a görcsöságú fák közt. Csufondárosan fecsegtek az öreg kutak. A szilfák aranypénzt potyogtatak, ahogy megrázták magukat. Álmosan ásítottak a vaskosaras ablakok. Éneklő Savoyard tévedt majmával a városka piacára. lmi bor forrt a pántos pinceajtók mögött és kőkockás ivók homályán téli csatákra készülődtek a piros-zöld kártyakirályok. És a költő szava untatni kezdte az embereket. Haszontalan mesterség, hazug jósolgatás, gondolták magukban, amiből még egy jó kabátot sem lehet szerezni. Lám az üvegcsiszoló új telket vett a nagypiacon a boltos mellett. És az emberek már alig billentették meg kalapjukat. A vadász fütyürészve tért haza az őszi dérben. A faluhoz közeledve pedig dalolni kezdett: Tarló, régén már bíbic énekel Október-hideget lehel s ködöt. A fák bujósdit játszanak a ködben. Kis ház kacag a ködfüggöny mögött. Kis lány kacag az ablaka mögött. Vidám vadász, siess vadász a lesre Kis nyúl, fülelj, búvóhelyet keress te, Mert ez az ősz, október, ó . November majd utána jő! Hahó! És meglengette a kalapját. Frissen, ruganyosan lépkedett. Arcán a szabadság pírja és az őszi erdő illatta a hajában. Borbála káposztatorzsájjal harapdált fehér fogával és tarkavirágosselyemkendővel kötötte át szoborderekát. Estenden csillogó semmel ügyelt a vadászra, aki víg történeteket mesélt és cukrozott mandulával és narancshéjjal kínálta. Mustot ittak. Árnyékképeket ollóztak, kártyát vetettek és kártyakunsztokkal mulattak. A költőnek didergett a lelke és szava mind halkabb és dadogóbb lett. És Borbála visszafojtotta az ásitást. A vadász érezte, hogy nyeregbe került. Már nem félt a költőtől. Jókedvűen tréfált vele. Az kopottabb és véznább volt, mint valaha. De titáni dac és szomjúság tornyosodon a lelkében. . Elmegyek innen. — gondolta — hogy elhozzam magamnak a dicsőséget és le fogtok borulni a ragyogásom előtt. És megkoronázom vele az én királynőmet. Aztán kézenfogom és ő követni fog. Elhatározta, hogy másnap elindul a nagy város felé. Nem búcsúzott el senkitől. Csak a Borbáláét hideg vasrácsos kerítéséhez szorította oda forró arcát sokáig. Idegenség hideg lehellete csapott feléje. És akkor egyszerre suttogást hallott a kert mélyéből: —Szeretsz?' — Szeretlek . .. — Akarsz-e az asszonyom lenni jóban és rosszban? — Akarok ... "A költő felismerte Borbála és a vadász hangját s már nem volt többé kedve bemenni a városba és megkeresni a dicsőséget. Úgy érezte, hogy nincs már miért. E helyett beült a faluvégi kis korcsmába és ivott hajnalig. Rájött, hogy az ital jó vigasztaló. Bufolejtő és szépeket lehet tőle álmodni. És másnap újra elment és még többet ivott. A hivatalát elhanyagolta. És a rendes emberek elfordították a fejüket, mert rösteltek vele az utcán találkozni. Mikor Borbála és a vadász megesküdtek, akkor is mámoros volt. Úgy hallgatta, hogy szűrődik át a lakodalmi muzsika a csillagos éjszakán. A hivatalból nemsokára kitették és ráköszöntött a nyomor. Borbála és a vadász megsajnálták. Segíteni akartak rajta, de a költő gőgösen visszautasította a jótéteményeiket. Végre mindenki napirendre tért fölötte, hogy haszontalan, könnyelmű ember, és mikor nemsokára meghalt, — a költők szokásához híven, mindenkitől elhagyatva és kínzó, örök szomjúsággal a szivében — nemsokára el is felejtették. Történt azonban, hogy a költő halála után sok-sok esztendővel valami írástudó ember telepedett le a városkában: affele örökké szimatoló, pápaszemesi tudós, és beköltözött a költő régi szobácskájába. Egyszer a padláson kutatva, valami régi írásokat talált. Egy bolondos, mihaszna rímelő élt itt valamikor, annak a hagyatéka. — magyarázták neki. Az írásokat már egy kicsit összerágták az egerek, de a pápaszemes azért eligazodott rajtuk. És minthogy a becsületes megtalálók közé tartozott, nemsokára bejárta az országot ezy nagy költőnek a hite, aki elfeledtem halt meg, de halhatatlan szellemi kincseket hagyott nemzetére. Uj irodalmi társaságok alakultak és új költők, akik abból éltek, hogy ódákat írtak a régiről és összevesztek rajta egymásközt. Egy napon nagy ünnepség keretébenmárványemléktáblával jelölték meg a házat, ahol egykor a költő lakott. Maga a miniszter is leutazott és az ünnepi lakomán ott voltak a városka előkelőségei, köztük a nagyszakállú főerdész is a feleségével, Borbála asszonnyal, aki szép volt, mint egy ragyogó őszi délután és a menyasszony leányuk, aki szakasztott olyan volt, mint Borbála a költő verseiben. Az ünnepi szónok megemlékezett a költő szerelméről, Borbála asszonyról is, aki illendőnek érezte, hogy batusztzsebkendőjével megtörölje a szemét és általában érdekesnek és ünnepélyesnek találta az egész helyzetet. A főerdész pedig 100 forintot adott az ünnepi költségekre, ami akkoriban nagy pénz volt és hirlapilag nyugtázták is. Este, mikor már mindenki aludt, Borbála asszony kilépett az erkélyre és sokáig nézte a csillagos eget. Valami nagyon szépet akart gondolni, ami méltó legyen egy költő eszményképéhez, de csak a fránya kelengyéje jutott az eszébe. Végre megállapodott magában, hogyha, a leányának majd ha születik, a költő nevére fogja kereszteletni. Ez a gondolat viszont valami képzettársítást váltott ki belőle a télire eltett befőttről. Mert azt hiszem felesleges megjegyezni, hogy Borbála kitűnő gazdasszony volt. Úgy érezte, hogy abban a névben, mint egy préselt virágban benne lesz az emlékezés és be lesz biztosítva úgy a költő, mint az ő emlékezete a jövendő generációk számára. Édes érett, bár egy kicsit szomorú asszonyt mosoly ült az ajka köré. Aztán elimádkozott egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet a költő lelki üdvéért. " Budapesti Hírlap 1925 szeptember 1. (195. sz.)1 Befejeződött a stockholmi egyházi világértekezlet. A keresztény világhoz intézett üzenet tartalma. — A svéd trónörökös beszéde. Stockholm, aug. 31. Az egyházi világértekezlet legutóbbi ülésén a gyűlés viharos tetszése mellett tudvalévően egyhangúan elfogadták azt az indítványt, amely a keresztény világhoz intézendő „üzenetet“ javasolta. A világkonferencia üzenete a következőket mondja: Testvéri üzenetünket küldjük Krisztus, minden hívének, kérve őket, hogy semmi fáradságot ne ismerjenek a kötelesség fölismerésében és teljesítésében. A háború szenvedései és bonyodalmai és a nyomában föllépő ínség arra kényszerítették a keresztényeket, hogy fölismerjék azt, hogy a gonosz a belsőleg széttagolt egyházzal szemben dacolni tud. A mostani konferencia azért szükséges erőfeszítést kíván tenni, hogy a Megváltó híveit a hit területén végzendő gyakorlati munkáról kioktassa az egyházi kérdések kikapcsolásával. Az evan- gélium alapján állva, kijelenti, hogy a gaz- dasági rendszernek a köz érdekei figyelembevételén kell alapulnia. A kíméletlen „mindenki harca mindenki ellen“ helyét a tőke és a munka együttműködésének kell fölváltania, mert csak így jöhet létre az a szociális szellemű állam, amelyben a munkaadók és munkások a munkában találják meg feladatuk megvalósításának eszközét. A gazdasági problémák után a függőben lévő erkölcsi és szociális kérdéseket mérlegeljük s megállapítottuk, hogy ezeket a problémákat egyéni erőfeszítéssel megoldani nem lehet, ezeken a területeken a köznek kell a felelősséget magára vállalni. A társadalomnak az általános jólét érdekében a félrevezetett individualizmus ellen szükség esetén gátat kell emelnie, az egyháznak pedig az erkölcsi egyéniség jogainak érdekében kell föllépnie. Mi az egyház kötelességének azt tartjuk, hogy a háború ellen érzett megvetés és annak elítélése kifejezésre jusson, mert a háború a nemzetközi viszályok megoldására teljesenalkalmatlan eszköz. Mi számítunk valamennyi osztály idetista ifjúságára és tudjuk, hogy az ifjúság legfőbb óhajtása az, hogy a Megváltó zászlaja körül seregeljen össze az egyház kebelében. Sajnálatosnak tartjuk azt a félreértést, hogy még mindig olyan sok ember távolmarad az egyháztól. Ennek a félreértésnek, a megszüntetéséretörekszünk. Ezért bizottságot küldünk ki, hogy vizsgálja meg azokat az eszközöket, amelyek révén az itt elfogadott javaslatokat gyakorlatilag is meg lehet valósítani. Az egyházak konferenciája szombaton tartotta záróülését, amelyen a svéd trónörökös beszédet mondott. Azt hangoztatta, hogy a kereszémi egyház minden közösségek sorában legelső legyen a testvériesség és megértésnél, szellemében. frrsr ICTS Ezután akülönböző egyházak és országok képviselői köszönetet mondtak a fogadtatásért, majd Söderblom érsek mondott záróbeszédet. Majd öt nyelven énekelt korálissal ,és svéd nyelven fölhangzott üdvkiáltással a kongresszus véget ért. A záróülés után az egyházak kongreszszusának tagjai a svéd bizottság meghívására a Grand Hotelben díszlakomán vettek részt, amelyen a trónörököspár is megjelent. A világkongresszus résztvevői vasárnap délelőtt Upsalába érkeztek és a hatalmas upsalai dómban tartották meg az értekezlet záróünnepségét.