Budapesti Hírlap, 1926. január (46. évfolyam, 1–25. szám)
1926-01-01 / 1. szám
2 rek. Csak az erdők szabályozzák a vízi viszonyokat, ezek fentartása tehát az egész kiterjedt medence minden lakójának elsőrendű érdeke. A medence birtokosa, a magyar állam, már a múlt század elején nagyszabású szabályozási és árvédelmi munkákba kezdett s nagyszerűen kiépítette az árvízjelentőszolgálatot... A hegyvidéken 800 esőmérőállomást rendeztünk be, a folyókon 130 vízállásmérőt állítottunk fel..., a síkságon 6241 km. hosszú, 6—7 m. magas gátat építettünk...“ „Az államnak tervbe vett feldarabolásával ezeknek az intézményeknek a fentartása lehetetlenné válnék. A folyók felső völgyében élő földbirtokosoknak nem közvetlen és életbevágó érdekük, hogy karbantartsák a meglevő építményeket, hogy fentartsák a rendszeres árvízjelentő szolgálatot, hogy részt vegyenek újabb árvízvédelmi művek létrehozásában. Nem szabad elfelejteni, hogy — kivált a Tisza folyórendszerében — az árvizek legnagyobb magassága állandó és fenyegető mértékben növekedőben van a szabályozási és levezetőmunkálatok, valamint a gátak következtében ... Kotrást kellene végezni a folyók alsó szakaszán, vízgyűjtőket és elzárógátakat építeni a felső völgyekben. Másrészről a vizszinemelkedést nagyban előmozdítja ... a nagy méreteket öltött erdőirtás." „A mellékfolyók helyzete még bizonytalanabb és veszélyesebb, mert felső folyásukban rendkívül erős lejtésük van s most olyan államok kezébe kerülnének, melyek sem a tudományos alapon álló vezetés, sem a nemzetközi szokások tiszteletben tartása tekintetében nem megbízhatók.“ „...Erdélyben nagyarányú erdőirtás folyik s maholnap félni lehet, hogy az Alföldre második román pusztítás szakad, amelynek ezúttal a víz lesz a romboló ereje.“ Böjzedelegációnk nagyszerű jegyzéke, melyen át a magyar földrajzi, főként vízügyi műszaki tudomány nézett farkassámét'-' a'-tervezett határokkal, odaát Parisban nem talált méltánylásra. A Millerand-féle kísérőlevéllel megküldött Válasz egy gonosz gesztussal csak ezt felelte a komor jóslásokra: „A szövetséges és társult hatalmak nem helyezkednek arra az álláspontra, hogy műszaki természetű kérdések érvényesülhetnének azokkal a megfontoegy bagoly, egy-egy éjjelifecske suhant be a tüzek közé. A pákász kunyhójánál heverő erdész már bosszankodni kezdett, hogy ilyen sokáig várakoztatja őt a leány, mikor ez hirtelen csak előtte termett. — Most már tudom, hogy miért hívnak téged a falubeliek a láp tündérének. Talán a holdsugárból testesültél ide élőlénnyé. — fogadta enyelgén az erdész Zsófikat és helyet csinált számára a gyepre terített gyékényponyván. — Ne fecsegjünk most, Imre. Hajnalra otthon kell lennem és fontos dolgokat akarok veled megbeszélni, — felelte a leány. — Hallgatlak, Zsófi. —[Tudod, hogy szeretlek. Rajtad kívül még senki iránt sem melegedett fel a szivem ... Szivem érzései az arcámon sugároznak... Érzelmeimet azonban fontos körülmények befolyásolják . . . Szerelmemen kívül semmi egyebem nincsen számodra. — Ezzel is dúsgazdaggá teszel. — Jó, de én nem akarok beleaszalódni a szegénységbe ... Engem vonzanak a mély titkok, a messze tájak ... Föllángolások, örök vágyak szunnyadnak és ébrednek bennem... Követelő vágyaim nyomán egy parancsoló gondolat robbant fel bennem, amiből egy szép élet forrásai fognak fakadni. — Nem értelek, Zsófi. A leány arcára forró vérhullámok zúdultak. Hullámzott a melle. Riadtan bámult a ködökbe, aztán, mintha magának beszélne, — folyatta: — A mérnök nagyon gazdag és nőtlen. Ha pénzeinek csak századrésze volna is az enyém, megint a nagyapám ekéi szántanának a jeruzsálemi kereszteslovagok korában nemesített Topolóczkyak elkótyavetyélt donációs birtokán. — Most már értek a szóból. Zsófi . . . Nékem ki kell takarodnom a szivedből. — Ismersz engem, Imre. Tudod, hogy én nem vagyok könnyuázatu eperfa. Csak téged szeretlek és csak téged foglak szeretni síromig . . . De te is tudod, hogy az Budapesti Hírlap 1926 január í. (í. sí.) lásokkal szemben, melyek a határok megállapítására vezettek.“ Alig öt év telt el, mióta a gonosz ma életbe lépett. ” Erdély, az Alföld egy óriási bosszús tengerré változott Paks jóvoltából. Bélalén minisx ma délután ia Holnap az árvixkatasztrófa szinf helyére utazik. Kedden vagy szerdán ül össze a nemzetgyülés. A szocialisták gyanús magatartása. Bethlen István gróf miniszterelnök ma délután autón Radványból visszaérkezett Budapestre és nyomban át is vette a miniszterelnökség vezetését. A miniszterelnök megérkezése politikai körökben meglehetős meglepetést keltett, mert általában csak szombat reggelre várták a kormányelnök hazaérkezését. Még az egységes pártban is úgy voltak informálva, hogy a minszterelnök csal szombaton reggel érkezik meg, mert nem kívánja, hogy újévi üdvözlések legyenek és a jövő év politikai programjáról csak a nemzetgyűlés összeülését megelőző pártértekezleten kíván nyilatkozni. A miniszterelnök két nappal korábban való megérkezését az a körülmény tette szükségessé, mert Bethlen István gróf holnap a kormány nevében személyesen kívánja átnyújtani Horthy Miklós kormányzónak a kormány szerencsekivánatait az uj esztendő alkalmából és az újévi üdvözlések után nyomban a békési árvízkatasztrófa színhelyén óhajt utazni, hogy a trianoni árvíz által okozott nagyszabású károkról saját szemével győződjék meg abból a célból, hogy a kormány által foganatosítandó intézkedések ügyében megfelelő tájékozódást szerezzen. Még ma délután meg is jelentek a miniszterelnök előtt Vass József helyettes miniszterelnök és Mayer János földművelésügyi miniszter, akik beszámoltak Bethlen István grófnak az árvízkatasztrófa ügyében eddig történt intézkedésekről. A miniszterelnök szomlálra visszaérkezik Békésből a fővárosba és szombaton délután már elnökölni fog a minisztertanácson, amelyen a kormány a szükséges intézkedések megtételéről fog dönteni. Az egységes pártban a késő esti órákban még nem tudtak a miniszterelnök megérkezéséről és a pártban semmiféle újévi üdvözlésre nem készültek éppen azért, mert úgy voltak értesülve, hogy Bethlen István gróf csak szombaton érkezik meg Budapestre. Ennek ellenére azonban könynyen lehetséges, hogy a párt képviselőtagjai holnap délelőtt fölkeresik a miniszterelnököt, hogy az uj esztendő alkalmából üdvözöljék. A nemzetgyűlés összevasa. Ami a nemzetgyűlés jövő heti összehívását illeti, ma tovább folytak ebben az ügyben a tárgyalások. Mindenekelőtt Almásy László, az egységes párt ügyvezető alelnöke, valamint Dréhl Imre, Marschal Ferenc és Erdélyi Aladár egységespárti képviseők felkeresték hivatalában délben Vass József dr. helyettes miniszterelnököt, akivel több mint egy óra hosszúig tanácskoztak a Ház összehívásával kapcsolatos teendőkről. A képviselők hangoztatták a helyettes miniszterelnök előtt, hogy az egységes párt tagjai feltétlenül kívánatosnak tartják a nemzetgyűlés összehívását az árvízkatasztrófával kapcsolatos egységes demonstráció érdekében. Vass József helyettes miniszterelnök a maga részéről kijelentette, hogy ő is kívánja a nemzetgyűlés összehívását, mert azon a nézeten van, hogy a példátlanul álló árvízkatasztrófa ügye okvétetlenül a nemzetgyűlés elé viendő, hogy a kormány kifejthesse álláspontját Meg van győződve arról, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök is ezen a nézeten van, de kérte a párt tagjait, hogy a végleges állásfoglalás előtt várják be a miniszterelnök megérkezését és az ő véleményétől tegyék függővé elhatározásukat. A képviselők' 'Vass József dr. helyettes mítiszteriöitökröl a parlamentbe, mentek, ahol, Scitovszky Béla házelnökké tanácskoztak, ugyancsak a nemzetvűttés összehívása ügyében. A házelnök kijelentette, hogy a maga részéről nem gördít semmiféle akadályt az ülés összehívása elé és ha a miniszterelnökkel már tárgyalt arról akkor keddre, vagy szerdára ülésre hívja össze a Házat. Tekintettel arra a körülményre, hogy a nemzetgyűlés minden pártja kívánja a Ház összehívását, valószínűen nem is lesz szükség aláírások gyűjtésére, mert a házelnök a maga hatáskörében is elrendelheti a nemzetgyűlés összehívását. Az ülésen természetesen csakis az árvízkatasztrófával kapcsolatos demonstráció fog elhangzani, amelyet Apponyi Albert gróf terjeszt elő és amelyre a kormány nevében Bethlen István gróf miniszterelnök adja meg a választ, aki addigra a személyes tapasztalatok alapján is kifejtheti véleményét az árvízkatasztrófával kapcsolatban. Ezután a nemzetgyűlést elnapolják és csak január 19-én üt ujból össze. Az egységes párti képviselők tanácskozásaival egyidőben Szilágyi Lajos is folytatta tanácskozásait a Ház összehívása ügyében. Mindenekelőtt Apponyi Albert gróffal lépett érintkezésbe, aki újból kijelentette, hogy késznek mutatkozik a deklarációt a nemzetgyűlésben előterjeszteni. Apponyi hangoztatta, hogy mivel az árvízkatasztrófa ügyének és a nemzetgyűlés állásfoglalásának súlyos külpolitikai vonatkozásai isínnak, feltétlenül szükségesnek tartja, hogy előbb Bethlen István gróf miniszterelnök nyilvánítsa véleményét az árvízkatasztrófa ügyében. Ez a kérdés a kormányt éppen külpolitikai vonatkozásánál fogva igen közelről érdekli, miért is szükséges, hogy erre vonatkozóan tájékoztatást nyerjen. Szilágyi Lajos Almásy Lászlóval is tanácskozott, aki azt fejtegette, hogy be kell várni a végleges döntés előtt Bethlen István gróf hazaérkezését, mert nem lehet tudni, hogy a háttérben nincs-e valamilyen külpolitikai akció már folyamatban. Elvben azonban úgy, mint az egész egységes párt szükségesnek tartják a Ház összeülését. A szociáldemokraták különös magatartása. Míg a nemzetgyűlés minden pártja egyhangúan arra az álláspontra helyezkedett, hogy demonstrációs okokból is szükség van a nemzetgyűlés összehívására, addig a szociáldemokraták húzódoznak és ezzel azt a látszatot keltik, hogy ők nem kívánnak ösztőzni a nemzet nagy fájdalmában és nem tudni, milyen okokból meg akarják bolygatni a magyar nemzet egységes megmozdulását a trianoni igazságtalanság ellen. Nemcsak az egységes párt körében keltett visszatetszést a szocialistáknak ez a kétkulcsos magatartása, hanem még a radikális ellenzék körében is gyanúsnak találják a szociaisták hazódozását és azt hiszik, hogy ennek valamilyen kulisszamögötti oka van. Ez nem a mi véleményünk, hanem a baloldali ellenzék egyik vezető tagja mondotta ezt munkatársunknak. Még egy zavaró momentum merült fel, amely akadályokat kíván gördíteni a nemzetgyűlés összehívása elé. Egyes szélsőradikális lapok ugyanis azt kívánják, hogy ne csak az árvízkatasztrófa ügyét hozzák szóba a nemzetgyűlésen, hanem a frankhamisítás állítólagos politikai vonatkozásai dolgában is nyilatkozattételre szólítsák fel a kormányt. Egyelőre még csak bizonyos újságok hasábjain merült fel ez a követelés, a politikusok közül azonban ma estig senki sem lépett elő ilyen irányú kívánsággal. Reméljük, hogy ez nem is fog megtörténni, mert hiszen a nemzetgyűlés ülése a nemzet presztízsének egyhangú megnyilatkozását fogja demonttrálni, márpedig egy mesterségesen előrántott üggyel, amelybe egyébként a bűnügyi vizsgálat a legteljesebb erélyességgel folyik, nem szabad a méltósággal teljes tiltakozást megzavarni. Úgy Almásy László, mint Szilágyi Lajos, akik a demonstrációs ülés kezdői, vissza fogják utasítani az erre irányuló törekvéseket. én anyám miatt tékozolta el nagyapám családunk ösiségét. Tehát reám hárult a kötelesség, hogy azt visszaszerezzem. — Vagyis a gazdag mérnöké akarsz lenni... Hát én majd keresztül húzom a terveit. — Ne avatkozzál a dolgomba, Imre ... Csak én tudom, hogy mit és hogyan kell csinálni. — pattant fel lobogó szemmel a leány és mielőtt a gondolataiba süppedt fiatal férfi felocsúdott volna, a derengő hajnal bátortalan fényéből bontakozó égerfák lombjai alatt elsietett. — Végzetes és veszedelmes nő, mert a gonoszsága bájak és kellemek mögött rejtőzik, — dörmögte az erdész és azt gondolta, hogy legokosabban akkor cselekszik, ha szakítani fog ezzel a titokzatos szirénnel. Néhány nap múlva a mérnök és vele Zsófika is elveszett a faluból. — Anyja vére,— dobogott az első percekben a szélütött Topolóczky Tádé, de aztán belenyugodott az eseményekbe, mert hetek múltán tekintélyes összegről szóló bankutalványt kapott Londonból. Mivel Londonnal soha semmiféle összeköttetése nem volt, biztosra vette, hogy a pénzt az unokája küldi. Meg is bocsátott neki és azzal vigasztalta magát, hogy más úri famíliákban is fordultak már elő a Zsófikáéhoz hasonló regényes ballépések. 4. Évek múltán egy tavaszi reggelen bérkocsi állt meg a Topolóczky kúria előtt. A kocsiról fátyolos nő szállott le, aki ismerős lehetett itt, mert a tornácon át egyenesen az öreg úr szobájába nyitott. — Zsófi . . . Álomkép ködült előttem, vagy valóban téged látlak?— hörögte szemét törülgetve a le’itetes ur. — Én vagyok, t, apám. Azértjöttem, hogy hátralevő nag-^C. jólétben tölthesse. Nem érkeztem üres kézzel, — felelte Zsófi, azután egy értékes tajtékpipát tett az öreg úr elé. Másnap, ahogy a hajnal végig futott az ég szegélyén, halk kopogás hallatszott az erdészlak ablakain. Az erdész azt hitte, hogy valamelyik kerülője akar vele beszélni. Ajtót nyitott. Mikor megpillantotta Zsófikét, ő is azt gondolta, hogy látomások kísértik, mert a nőn ugyanaz a halványkék ruhácska volt, amelyikben egykor a lápi találkákon szokott megjelenni. — A tündér... A üdére... A Walpurgis-éjszakák boszorkánya, - fakadt ki az erdészből a meglepődés. — A láp tündére, akit keserves bujdosások után a szive visszahozott ide. — válaszolt mosolyogva a leány. — Hát a mérnök ? — Ne bolygassuk Imre ezt az emléket... Ezt a kísérletes emléket, suttogja robbanó eszméléssel Zsófika. — A mérnök soha nem érintett engem . . . Most is olyan makulátlan vagyok, mint akkor voltam, amikor te még a hajamat csókolgattad . . . Ila meg tudsz engem érteni, ismét a te rajongó Zsófiként leszek ... Visszavásárlom családom ősi fundusát és — — — Késő... Nékem már van feleségem, apró gyermekem, —- mondta a férfi, aztán besurrant az ajtón. A leány szédülten tántorodon ki a pitarból. A lelke megmerevedett, a gondolatai megálltak. Mintha a gyehenna vetett volna benne lángot. — Hiába volt minden, amit cselekedtem. Nem az történt itt, amit idejövetelem előtt a képzeletemben megrajzoltam. — sóhajtotta, aztán öntudattalanul a fenséges vízi vadon felé vette az útját. A Lóhalála-tó felé. A Lóhalála-tó... Se itt, se csapás nem vezet ide. Ebben a vízi pokolban a sással kevert nádak sűrűsége alatt feneketlen holtág van, melynek örvénye még a terhelt ladikot is lehúzza. Egy pákász-csónakon erre a gyilkos tóra csáklyázott. Mikor megpillantotta a hínáros tavat, borzalmak torlódtak az agyára. — Jaj, a mérnök... Ugye, a titoktartó feneketlenségbe csalogatok ahová egykor én löktelek téged?! ... A tiéd leszek, csallingatósra vessed a nászágyunkat, — suttogta őrületében, aztán egy lendüléssel , iszapkéreggel borított vízbe ugrott. A tó felszínén csak néhány vízgyöngy siratta el a láp szőke tündérét. A POLITIKA HÍREI. A kormányzó üdvözlése az újév alkalmából. Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját, a holnapi újév alkalmából üdvözölni fogja mindenekelőtt a nemzetgyűlés elnöksége, a főváros nevében Ripka Ferenc főpolgármester, a magyar kir. honvédség küldöttsége és a kormány tagjai. Déli 12 órakor a Budapesten székelő egész diplomáciai testület tisztelgő látogatást tesz a kormányzónál, hogy az újév alkalmából jókívánságait kifejezze. Az üdvözlő beszédet Orsenigo Cezare pápai nuncius mondja. A kormányzó még holnap délután elutazik Békés vármegyébe, hogy megtekintse az árvízsújtotta terüetet. Az új francia követ átadta megbízólevelét. A kormányzó december 31-én, csütörtökön, déli 12 órakor ünnepies magánkihallgatáson fogadta George Clinchart új francia rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert. A követ meleg üdvözlő beszédére a kormányzó szintén meleg beszéddel válaszolt és átvette George Clinchant megbízólevelét. A követ ezután bemutatta a kíséreében megjelent Henry Gueyraud első kö-