Budapesti Hírlap, 1926. július (46. évfolyam, 145–171. szám)
1926-07-02 / 146. szám
2 A kormány ellen irányuló támadások között sokszor szerepelt az a vád is, hogy temérdeki pénzt emésztenek fel a szanálás adminisztratív költségei, így elsősorban a népszövetségi főbiztos magas tiszteletdíja. Most a népszövetségi főbiztos távozása alkalmából kiderült, hogy mennyire alaptalanok voltak ezek a támadások is. Smith Jeremiás főbiztos egész működése alatt nem vette fel a Népszövetség tanácsa által részére megállapított tiszteletdíjat, s jóllehet, a magyar kormány éppen távozása alkalmából újra felajánlotta neki ezt a kétségtelenül tetemes összeget, Smith ezúttal sem fogadta el és ama óhajának adott kifejezést, hogy tiszteletdíja az elszegényedett ország költségvetési többletének szaporítására szolgáljon. A kormány méltányolva azt a megértő szeretetet és példa nélkül álló önzetlenséget, amellyel a főbiztos hivatását felfogta és teljesítette, úgy határozott, hogy a főbiztos által fel nem vett tiszteletdíjból főbiztos nevére a budapesti műegyetemet alapítványt létesít, amelynek kamataiba évenként egy, vagy két magyar műegyetemi hallgatót támogatnak, hogy Amerikai nagy technikai vívmányait tanulmányoz- hassák. fi A Bacher-ügy. A vizsgálóbíró végzésének hiteles szövege. Jelentettük tegnap, hogy a vizsgálóbíró úgy Bacher Emil, mint Fábry Oszkár ellen fenntartotta az előzetes letartóztatást. Az erről szóló végzést, amelyet ma kézbesítettek ki a feleknek, szószerit való szövegében így szól: A királyi ügyészség június 28-án kelt határozatát, mely a Bp. 141. paragrafusának 2. pontja alapján a Bacher Emil ellen elrendelt előzetes letartóztatás fenntartását indítványozta, július 11-éig terjedő hatállyal fenntartom. Megokolás: A királyi ügyészség Bacher Emilt, mint a Pesti Viktória Gőzmalom Részvénytársaság elnökigazgatóját és a vállalat nagyszámú részvényeinek tulajdonosát, hűtlen kezelés bűntette címén azzal vádolja, hogy Bacher Emil, aki a vállalat sorsát évtizedeken át csaknem teljhatalmúan intézte, az utóbbi években a vállalat Vagyonának jelentékeny részét kockázatos amerikai tőzsdespekulációkba fektette, amely tőzsdejáték egyre nagyobb tőkék felhasználását tette szükségessé. A rendelkezésre álló pénzvagyonnak ilyen célra való felhasználása magával hozta azt, hogy a malom rendes üzletkörébe tartozó célokra szükséges tőkét magas heti kamatok mellett kellett kölcsönvennie. Ez a gazdálkodás az egyébként magas jövedelmét felmutató vállalat vagyoni helyzetét alapjában megrendítette. Bacher Emil ekkor, hogy a tőzsdejátékot, amelyből nem csupán a vállalatnak, hanem a tulajdonában levő nagy részvénymennyiség következtében saját magának is nagy nyereséget remtétt, az alapszabályok kifejezett rendelkezései ellenére, a közgyűlés megkérdezése nélkül olyan kölcsönt vett föl, amelynek feltételei és felhasználásának módozatai előreláthatóan a vállalat anyagi romlását vonták maguk után. Bacher Emil ugyanis 475 és félmilliárd korona külföldi (font) kölcsönt vett föl, amelynek 21 milliárd korona kamata a vállalat összes nyereségét messze túlhaladták, s költöm szisztére a malom öszszes vállalatainak raktárában tárolt nyers- és készterményeket, a vállalat összes követelését, valamint az összes ingatlanokat zálogul lekötötte és elfogadta azt a kikötést is, hogy a kölcsön egy év alatt visszafizet A Schweizerische Deppeschenagenturnak azzal a hírével kapcsolatban, hogy a budapesti francia követség kereskedelmi attaséja Genfben való átutazása alkalmával Juszt Iván védőjének bizonyos kijelentéseket tett, a Magyar Távirati Iroda felvilágosításokért fordult illetékes helyre, ahol tója volt és Hőnich Henrik vezérigazgató- az alábbiakat közölték: val szoros baráti kapcsolatot tartott fönn. Il Raoul Chélard, a budapesti francia kö közösen intézték a vállalat sorsát, közösövetség kereskedelmi attaséja 1923. már sem állapították meg azokat az intézkedéseket, melyekkel a részvénytársaság üzleti körére és vagyoni eszközeinek igénybe-rcius 7-én 3747/A. szám alatt a m. kir. külügyminisztériumhoz jegyzéket intézett. Ebben a jegyzékben Chélard úr azt kérte, vételére döntő irányítást gyakoroltak. Del hogy a Compagnie Générale Transatlanezenfelül Fábry Oszkár teljhatalmú volt és Jaique hajózási társaság budapesti irodája Hönich Henrik hozzájárulásával oly elő-A nak két magyar alkalmazottja: Váry Árnyéket élvezett, amelyek őt, mint a rész-Alfréd és Juszt Iván ellen az 1922. évi XXVI. vénytársaság alkalmazottját, meg nem is-\törvénycikk 2. pontjába ütköző bűncseleklettek és amely előnyökkel való élés a f meny miatt megindított bűnvádi eljárás vállalat, sulyos megkárosítására vezetett.fi. során amelyben B. VI. 17.146—1923. — Bálja a fene, akármi, veszi, vagy nem veszi? Negyvenötezer. — Az ám, huszonöt. — Harmincért, vigye! — Jó. Hanem várjon csak, megnézem a bugyellárisomat. Száz, meg harminc ... — Hiszen magáért a libáért százhúszat ígért? — Én? Tehát százhúsz, meg harminc, az kerek száznegyven. Ennyiért megveszem. Hanem egy föltétellel. Ha hazáig elhozza. Mert a pénzemből hiányzik harmincezer. Ezt majd otthon. — Menjünk ... — Ha nem tudja figyelmed, jó messze lakom én! — Csak nem lakozik a világ végén? Ha már idáig hoztam, hazáig is elvihetem. Siessünk. — Hát menjünk. Hagyja rá Áron bácsi. De még a ráhagyás előtt nekilódult a jó Sári néni, mert észrevette, hogy közeledik a helypénzszedő. Már pedig az is valami, ha a helypénzt elblicceli az eladó. Meglódul tehát még jobban. — Hohó! Ne fusson ennyire! — kiált Utána Áron bácsi. — Hát nem erre? — Arra. Hanem hadd tegyem ezt az én két csirkémet is a kosárba. Nekem nehéz a sok téri. — Jó, hát már azzal se szakadok meg. Mennek . . . Hanem ezt az én kis városomat már Alisca korában is 3 kilométer hosszúra lépte ki a római láb. Legalább ma ilyen hosszú. Szótlanul, már a másfél kilométernél, az új városi templomon túl bandukolnak. Sári néni megszólal: — Jó messze lakik figyelmed! — Mindenki ott lakik, ahol tud. Sok ember pedig éppen sehol sem tud. Menjünk csak. Azért nem lesz még öreg este, amikor hazaérünk. Lépkednek. Áron bácsi azonban észreveszi, hogy a jól megtermett asszonyban fárad a szusz. Elkezdi szóval tartani. Kitapogatja, hogy van-e ura?. — Nincs. Elesett a háborúban. Lánya azonban van. Most megy férjhez másodszor. Annak kell a pénz. Azé lesz az idei összes baromfi eresztés. Meg a kis hadiárváé. — Hát hadiárva is van? Szegény, mikor született? — Tavaly. — Hát akkor hogy lehet — hadiárva? — Mit, hát nem tudja, hogy Wladimir, az itt ragadt muszkafogoly volt az apja? De az is meghótt . . . — De ugye, — törvényesen?! — Hogy törvényesen — hát meg? — Nem úgy értem. De törvényesen voltak — egybe? — Micsoda? — pattan föl Sári néni. — Hát minek néz maga bennünket? Olyanok vagyunk mi? Ejnye, az Ábrahám Izsákját kigyelmednek ... De ni, most veszem észre, hová az istennyilába cepelteti már velem ezt a ménkő nagy dög libát? Hisz túl vagyunk már a temetőn. Mindjárt az elágazó útnál leszünk. Hol lakik kigyelmed, a —högy ön? — Nem én. — A vámnál? — Nem én. Hanem odébb la. — Hol? — Amott ni. — Tolnán... A menydörgős ménkő nem csap le gyorsabban, mint ahogy Sári néni a földre teremtette a kosarat s csípőjére tette a két kezét: — Micsoda? Vágta ma már valaki pofon? Minek tesz bolonddá? — Én? Hát nem megmondtam, hogy egy kicsit — messze lakom? —• De hiszen Tolna ide még legalább nyolc kilométer? — Azért mégsem a — világ végei — Fizessen ki azonnal, vagy — baj lesz. — De hogyha nincsen annyi pénz nálam? Nem megmondtam, hogy — odahaza fizetem ki? — De az irgalmát nékie, engem ugyan senki emberfia nem teszi bolonddá. Jöjjön azonnal a rendőrkapitányhoz... — Hát menjünk... Megindulnak. Közben azonban időszakonként kitör a szóvihar. Villámlás ... dörgés ... Áron bácsi kérlelni kezdi a nekiméryült asszonyt, hogy legalább az ő két csirkéjét adja vissza. Persze, hogy nem adja. Ez éppen a kézizálog, a biztosíték. Menjünk, csak menjünk! Áron bácsi nyöszörög, mint a fába szorult féreg: tekintse hat apátlan-anyátlan gyermekét... Nem, nem! Közben a gyerekek gyorsan szaporodnak. Mire újra a város végére érnek, már tíz neveletlen gyerekkel támogatja kérését: — Hát nem adja vissza? — Nem, nem, csak a városházára! — Várjon még hát egy kicsit. Megszámolom mégegyszer a pénzemet. — De egy-kettő ám. Nem érek rá sokat devizálni. Áron bácsi számolja a pénzt elölről, hátulról: — Nincs, hát nincs egy árva fityinggel se több... De tudja mit, asszonyság?! — Semmit se akarok tudni. — Nézze Sári néni, ráadásul odaadom magának a piaci bárcát, a helypénzszedő Céduláját. — Megbolondult? — Magának úgy sincs. Láttam, hogy azért iszkolt el olyan gyorsan a piacról. — Hát azért.. . — Tehát nincs? — Minek a? — Minek? Tehát nincs? Akkor majd én beszélek. Fel azt a kosarat. Előre a városházára! — Kicsoda maga, hogy igy parancsolgat? — Akarja tudni? Én vagyok a helypénzszedési ellenőr ... Drága mulatság lesz ez a mai nap magának. Ötvenszeres birság ... A rendőrkapitány úr is a nyakába sóz legalább százezerét a csalásért... Előre, előre... No, nem megy? — Nem! Vigye a koszos csirkéjét. .. — Hát elviszem ... Hanem maga is jön. Hej, rendőr, rendőr, ahonni, már gyón is! (Fenét jön, hát szokott jönni, amikor hívják?!) — Azért nem muszáj annyira kiabálni! Mennyi is az a pénz, aki — nála van? — Mondtam, hogy — negyvenezer hibázik ... — Az előbb csak — harmincezerrel volt kevesebb?!— Hát talán bolondnak néz engemet? Felcutról visszatéríti az embert, azt hiszi, gyalog megyek vissza Tolnára? Tízezer a vasúti biléta ára ... — Ide azt a pénzt! — Mindjárt. Csak lépjünk már legalább odáig a harmadik házig. Áron bácsi ott, udvariasan lesegíti a nehéz kosarat: — Így ni! Tessék, itt a pénze. Azután a ballagni kezdő Sári néninek szépen megköszöni a szívességét. Közben bekiált az utcai kis ajtón: — Zálikám, kérlek, gyeri ki. Segítsd be kérlek, a mai piacot. Hanem siess, ennek a kövér libának vágjad el azonnal a nyakát. Nagyon elpilledt szegény, ebbe a fene melegbe... De erre már visszamozdul Sári néni: —■ Micsoda? Hát maga itt lakik? Hiszen azt hazudta, hogy — Tolnán? — Ott én, hanem csak — télen. Mert nyáron, amikor nagyobb az üzlet, itt vagyok a lányomnál. Övé lesz a liba ... Ha Sári néni hadonászó két kezének a szelétől össze tudna dőlni a ház, már régen agyoncsapta volna Áron bácsit, így azonban még volt ideje, hogy némi előrelátásból bereteszelje belülről az utcai kis ajtót s kitört belőle a dicsekvés: — Ez aztán vétel! Tanulhattok tőlem libát venni! Lesz legalább három liter zsírja, így a húsa majdnem teljesensőresz. Vagyis, hogy ingyért van... (Teli torokkal.) Igaz. Sári néni, majd el is felejtem. Tisztelteten az otthonlévőket! Budapesti Hí Hőnich Henrik és Fábry Oszkár közös tevékenységéhez tartozott, hogy amerikai gabonaspekulációk folytatására a vállalat vagyonával arányban nem álló kölcsönöket vettek igénybe és pedig a közgyűlés megkérdezése nélkül. E kölcsönöket az idegen vagyonnal való becsületes gazdálkodás alapelveivel ellentétben forgótőkére, kockázatos tőzsdejátékokra használták föl, amely megkárosító tevékenységnek eredményeként a vállalat vagyonának jelentékeny része 1926 elején fölemésztődött. Ugyancsak Hönich Henrikkel való baráti kapcsolatból folyóan Fábry Oszkár a vállalat vagyonát tiltott célokra is igénybe,vélte. Ugyanis ő, aki mindössze 16 millió korona havi fizetést élvezett, előleg címén lomokra állandóan nagy összegeket vett föl a vállalat pénztárából, mely összegek 1925 végén 1 milliárd és 670 millió koronára szaporodtak, amely összegeknek viszszaüzetése Fábry Oszkárnak módjában és szándékában sem állott. A terheltnek ez a cselekvősége a hűtlen kezelés bűntettére alapos gyamúokot szolgáltat, minélfogva előzetes letartóztatása fenntartandó volt, tekintettel az esetleg kiszabandó büntetés súlyosságára és arra, hogy szökésétől lehet tartani. A vádlottak és védőik, mint jelentettük, a vizsgálóbírói végzés ellen felfolyamodást jelentettek be és így az ügy iratai a vádtanács elé kerülnek. A védők a felfolyamodás benyújtására háromnapi haladékot kértek és azt meg is kapták. Juszt Ivánt nem adják ki. Géni, jul. 1. (Wolff.) Valami vizsgálóbíró ma táviratot kapott a szövetségi tanácstól, amelyig, hogy a Kölcsön egy év alat visszanő ....... rendő. Minthogy pedig ilyen módon a vélbendozsik vele, hogy elutasítják a ma falat minden vagyonát önhatalmúan a hitelezők kezére adta, a kölcsönt forgótőkére adósságkamatokra és tőzsdei játékra használta föl. A királyi ügyészség által vát tárgyává tett és a nyomozás adataival támogatott ez a tényállítás a büntető törvénykönyv 361. paragrafusába ütköző és 363. paragrafusa szerint minősülő hatési kezelés bűntettének megállapítására alkalmas, mert Bacher Emilnek a fent vázolt szándékos és tőzsdei spekulációval vagyoni haszonszerzésre irányuló tevékenysége annnál a vállalatnál, amelynél érdekeit kötelességszerűen előmozdítani hivatva volt, szándékom súlyos megkárosítását vonta maga után, pedig a kölcsön módozataiból Acn fellipcznólee L’nnlmPnVP'hnl VHl18* és a felhasználás körülményéből a vállalat anyagi összeroppanása már eleve nyilvánvaló kellett hogy legyen előtte. Minthogy ilyenképpen Bacher Emilt öt évig terjedhető börtönnel büntetendő bűntett nyomatékos gyanúja terheli, és az okozott kárnak megfelelő büntetés várható nagysága miatt a szökéstől alaposan tartani kell, az előzetes letartóztatás elrendelése megokolt volt és annak fenntartása szükséges. Fábry Oszkár 1926 februárjáig a Corfcordia gőzmalom részvénytársaság igazg. a gyár kormány kérését és nem adják ki Juszt Ivánt. A szövetségi tanács egyben meghagyta a vizsgálóbírónak, hogy 2000 frank óvadék letevése ellenében bocsássa Jusztot szabadon, így tehát a vádlottat nyomban elbocsátják a fogházból, mihelyt ezt az összeget a lausannei szövetségi törvényszék jegyzőjénél befizették. Genf, jul. 1. (Saját tudósítónktól.) Juszt Ivánt ma 2000 frank óvadék lefizetése után ideiglenesen szabadlábra helyezték a szövetségi tanács engedelmével. Juszt a szövetségi ügyészségnek memorandumot szándékozik benyújtani, amely a magyarországi viszonyokkal foglalkozik. Az ügyészség Juszt ügyében egész sorskihallgatást hajtott végre, szám alatt a budapesti törvényszék előtt 1923. március 20-ára volt kitűzve a főtár,gyalás, a magyar hatóságok részéről elnézés (clémence) gyakoroltassák. * Raoul Chélard, a budapesti francia követség kereskedelmi attaséja, a lapokban az ő személyével kapcsolatban megjelent hírekre vonatkozóan a következők közlésére kérte fel a Magyar Távirati Irodát: Sem Svájcban, sem másutt nem tettem semmiféle nyilatkozatot Juszt Iván ügyében. Azok a kijelentések és szándékok tehát, amelyeket erre vonatkozóan nekem tulajdonítanak, hijján vannak minden alapnak. Ni . A POLITIKA HIREL Bethlen a kormányzóhoz utazott Kenderesre. Bethlen István gróf miniszterelnök ma Horthy Miklós kormányzó látogatására Kenderesre utazott, ahonnan valószínűen vasárnap érkezik vissza Budapestre. Vas vármegye bizalmáról biztositja Bethlent. Szombathelyről jelentik. Vas vármegye törvényhatósági bizottsága ma tartott rend--, kívüli közgyűlésén egyhangú határozatot hozott, amelyben hazafias felháborodással elítéli a miniszterelnök ellen Genfben elkövetett gyalázatos merényletet, Bethlen István grófot bizalmáról biztosítja és felkéri, hogy nemzetmentő munkáját minden akadályt leküzdő lelkes kitartással folytassa. A biharkeresztesi és az öttevényi mandátum. A Könyves Lajos, illetve Szabó István képviselők elhalálozásával megüresedett biharkeresztesi és öttevényi választókerü