Budapesti Hírlap, 1926. augusztus (46. évfolyam, 172–196. szám)
1926-08-13 / 182. szám
e Az angol hitelezők felhívása. Moszkva, aug. 12. Az Angol Hitelezők Szövetsége felhívást bocsátott ki, amely utal arra, hogy Rosenholz londoni orosz ügyvivő fáradozásainak ellenére a Szövetségnek ragaszkodnia kell ahhoz, hogy Oroszország fizesse meg Angliával szemben fennálló adósságát, mielőtt Oroszországgal új üzletet kötnének. Az a körülmény, hogy a Szövetség egyik tagjától megtagadták a beutazási engedelmet, azt bizonyítja, hogy a szovjet kormány nem szándékozik elintézni Angliával szemben fennálló függő ügyeit. A Hitelezők Szövetsége az Oroszországgal üzleti összeköttetésben álló cégeket is ilyen szellemben fogja megdolgozni. A londoni orosz ügyvivő a felhívás ellen tiltakozást jelentett be. Csicserin súlyos beteg, Moszkva, aug. 12. Csicserin orosz külügyi népbiztos tegnap súlyosan megbetegedet. Látogatókat nem fogad. A külügyi népbiztosság vezetését ideiglenesen Litvánov vette át. Az orosz helyzet komoly változás előtt. London, aug. 12. A Chicago Tribüne londoni tudósítójának azzal a jelentésével kapcsolatosan, amely szerint a szovjet kormány egész gépezete, továbbra is a parasztok és a munkások többsége által támogatott Stalin ellenőrzése alatt áll és hogy a kommunista párt soraiban pillanatnyilag bekövetkezett szakadás esetleg Oroszország gazdasági újjászületésének kezdetét jelenti, a Daily Telegraph a következőket írja: Oroszországnak a nemzetek közösségébe újból való belépése világraszóló jelentőségű esemény volna. A brit kormány hajlandó arra, hogy szívesen, előzékenyen, sőt ha kell, nagylelkűen járjon el minden olyan orosz kormánnyal szemben, amely országának kötelességeit teljesíti. Letartóztatások a vörös hadseregben Páris, aug. 12. A Dni orosz lap tudósítója jelenti Leningrádból. A moszkvai kerület főparancsnoka büntető parancsot adott ki, a vörös hadsereg vezérkara mellé beosztott telefonos távirásszázad feloszlatására. A század ugyanis Lasevics letartóztatása napján önkényesen beszüntette a munkát. Huszonhárom vörös katonát letartóztattak és haditörvényszék elé állítottak. Dobrov tábornok öngyilkossága. Páris, aug. 12. Leningrad mellett, Peterhofban főbelőtte magát Dobrov gyalogsági ezredparancsnok. Dobrov az öngyilkosságot abban a pillanatban követte el, mikor a hadtestparancsnokságtól táviratot kapott. Az öngyilkos ezredparancsnok a petrográdi kommunista ellenzék egyik tekintélyes vezető tagja volt. Pétervári hírek szerint Dobrov letartóztatás előtt állott. Budapesti Hírap 1926 augusztus 13. (182. sz. Százszámra szedi áldozatait a mexikói vérengzés. Kivégzés, utcai harc, gyújtogatás mindenfelé. — Ruiz y Florez érsek jelentése. A mexikói eseményekről szóló beszámolóinkban az utóbbi napok folyamán csak igen ritkán emlékeztünk meg nagyobbszabású vérengzésekről. Úgy látszott, hogy az első napok vérontása után a lelkek csillapodtak és a harc békés fegyverekkel folyt tovább. Ma végre nyilvánosságra került Roiz y Florez érsek jelentése, amely beszámol azokról a borzalmas eseményekről, amelyek Michoacan államban játszódtak le. Az említett állam területén a jelentés szerint az elmúlt héten közel százötven embert gyilkoltak meg, közöttük olyanokat is, akiket a kormány csapatai előzően fogságba vetettek és ott kivégeztek. Az érsek jelentése világszerte nagy felssínést keltett és a mexikói kormány azonnal cáfolatot adott ki, amelyben kijelenti, — nem azt, hogy ilyenek nem történtek — hanem, hogy a kivégzésekről nincs tudomása. A német püspökök fuldai konferenciája táviratot küldött Móra del Rio érseknek, amelyben együttérzését fejezte ki. Az érsek neve a mexikói események kapcsán a mai nap folyamán még eg vízben szerepelt. A mexikói belügyminiszter ugyanis kifogásolt egy interjút, amelyet az érsek egy amerikai lapnak adott. Az intervjú miatt az eljárás megindult. Százötven újabb halottja van a mexikói vérengzéseknek. Mexikó City, aug. 12. Katolikus forrásból érkező hírek szerint a mexikói zavargásoknak igen sok áldozata van. Sahujában, Michoacan állam egyik városában negyven embert, köztük két papot, megöltek, tizenkét embert pedig fogságba esésük után koncolták fel. Irapuatoban a múlt héten tizennégy ember esett el, a guadalajarai áldozatok száma pedig körülbelül hatvan. Ruizy Florez érsek jelentése: London, aug. 12. Mexikóból véres eseményekről szóló különböző híreszteléseket jelentenek. Ruiz y Florez érsek Michoacan államból való megérkezése után elmondotta, hogy augusztus 1-én és 2-án két római katolikus lelkészt és több mint harminc polgárt végeztek ki, akiket azzal vádoltak, hogy akormány elhnt irányuló felkelés vezérei. Sahuya városban katonák és polgárok között összetűzésre került a sor, mert a katolikusok állítólag megtagadták a templomoknak a városi bizottságok kezébe való átadását. Ötven katonát, akik augusztus 11-én érkeztek ebbe a városba, a templomok és házak tetején állást foglaló lakosok tüzelés alá vettek. ,Az utcai harc során ötven ember esett el. A véres harcnak csak a csapaterősítések megérkezése vetett véget. A tömeg két kormánybiztost, akik a helyi rendőrség segítségére siettek, megölt. Irapuatoban a csapatok kivégezték a csőcselék négy vezérét, mert a tömeg a protestánsok több házát felgyújtotta és egy asszonyt megölt. A német püspökök együttérzése. Fulda, aug. 12. A német püspökök fuldai értekezlete Móra mexikói érseknek a következő táviratot küldte: A fuldai és freisinngi értekezleten összegyűlt német püspökök részvéttel gondolnak tisztelendő mexikói testvéreik jelenlegi szenvedéseire. Adja Isten, hogy az egész civilizált világon elitélt és minden lelkiismereti szabadságot megcsúfoló egyházüldözés szomorú ideje megrövidüljön és a mexikói katolikusok dicsőséges hitvallói bátorságát az egyház boldogabb jövőjének áldásával jutalmazza. A mexikói külügyminisztériumnak nincs tudomása a kivégzésekről. Newyork, aug. 12. Az Associated Press jelenti Mexikóból. A mexikói külügyminisztériumnak nincsen tudomása azokról az agyonlö vetésekről, amelyeket Ruis Florez érsek említ. Az első engedmény: Mexikó, aug. 12. A mexikói katolikusoknak tett első engedmény Mexikó város polgármesterének egyik közleményében nyilatkozik meg, amely kijelenti, hogy a templomok szezameltartásával megbízott bizottságok öt katolikusból és a községi hatóságok által kinevezendő öt személyből állhatnak. Eddig a bizottságok valamennyi tagját a községi hatóságok nevezték ki. Móra del Rio érsek intervjuja, Newyork, aug. 12. Mint az Associated Press Mexikóból jelenti, a belügyminiszter kijelentette, hogy Móra del Rio érseknek az az intervjuja, amelyet egy amerikai lap képviselőjének adott, az alkotmány rendelkezéseinek megsértését jelenti, mert a papságnak tilos a mexikói állam alaptörvényeiről bírálatot mondani. Az intervjút ennek következtében a vizsgálat megindítása végett az ügyészséghez utalták. Szakszervezet egy kápolnában. Mexikóváros, aug. 12. (Reuters) A kormány Callos elnök és a belügyminiszter által aláírt dekrétumot tett közzé, amely szerint a veracruzi Szent András-kápolnát a mezőgazdasági és ipari munkások szakszervezetének irodahelyiségei céljára lefoglalja, mégpedig azzal az ürüggyel, hogy a hívőknek a templomra szükségük nincs, míg a nép érdekében dolgozó szakszervezeteknek új helyiségekre van szüksége. Éjszakáink legfényesebb csillaga, Massány Ernő dr. rádió előadása. Ámbár a csillagokat sokszor emlegetjük, komoly társalgásban igen ritkán esik róluk szó, s ha a beszéd tárgya véletlenül mégis reájuk terelődik, a támadt vita vagy eszme, csere nagyon hamar befejeződik. A legtöbb embernek ugyanis halvány sejtelme sincs az égi jelenségek mibenlétéről és így természetesen nem áll módjában azokról hosszasabban elcsevegni. Ennek a tájékozatlanságnak elsősorban is iskolai nevelésünk tökéletlensége az oka. Tankönyveinkben az égiekkel legföljebb lírai vonatkozásokat találunk és ami kevés a földrajzzal vagy fizikával kapcsolatban bennük előfordul, az rendszerint a tankönyvek végén mint függelék szerepel, amelyre egyáltalában sor sem kerül. Bárkit kérdezzünk is meg, mit tanult az iskolában a csillagászatból, feleletül azt kapjuk, hogy „semmit". Igazuk is van, mert az, amit a világegyetemről tudnak, vagy mint kultúrlényeknek legalább is tudniok kellene, úgyszólván arra sem elég, hogy a nagy mindenségről, annak csodálatos szépségeiről, harmóniájáról maguknak halvány képet alkossanak. Talán ennek tulajdonitható, hogy még sokszor a „legintelligensebbnek" nevezett ember sincsen tisztában a természet rendjében elfoglalt helyével s még ma is azzal a büszke önteltséggel jár-kel, mint néhány századdal azelőtt, amikor azt hittük, hogy a föld ennek a véghetetlen nagy világnak a középpontja s az ember a teremtés koronája. Azóta nagyot zuhantunk! Az önmagunk alkotta piedesztálról lekerültünk, mert éppen folyton gyarapodó tudásunk fáklyavilágánál kellett belátnunk végtelenül elenyésző parányi voltunkat. Ha ennek mindenki tudatában lenne, az emberiségben is nagyobb lehetne az összetartozandóság, az egymás iránti megértés és szeretet érzete, nem dúlnának örökös harcok, nem törnének egymás megsemmisítésére s többször vetnének fürkésző pillantásokat oda, ahol az emberi képzeletet felülmúló nagy távolságokban új világok születnek, hogy talán új szenvedélyeknek adjanak egykor helyet és ahol régen kihalt égitestek hullanak szerte, hogy romjaikon a teremtés örök munkája révén ismét új életek lobbanjanak lángra. A természet lenyűgöző fensége iránti csodálat ott él mindnyájunk szívében és szikrája még a legműveletlenebb lélekben is föllelhető. Ha nem tör utat, ennek inkább a hétköznapi küzdelmek s főképpen anyagias gondolkodásunk az oka. Általában majd mindenki szívesen és örömmel tekint az égboltra, gyönyörködik az ezernyi gyémánt ragyogásában s ugyancsak örömmel hall róluk egyet-mást, miközben misztikus gondolatai támadnak, amint támadt az emberben a régmúlt időkben is. De amikor ez a miszticizmus ma jogosulatlan, addig akkoriban, a tudatlanság korában ez megokolt volt. Éppen ezért nem szabad mosolyognunk azon, ha a régiek a csillagoknak, különösen pedig a nagyobbaknak, fényesebbeknek sorsdöntő befolyást tulajdonítottak. A Jupiter a naprendszer legnagyobb bolygója. Azok közül a csillagok közül, amelyek az emberi élet mikénti alakulására a legnagyobb hatást gyakorolták szinte túlvilági szerep jutott Jupiternek, annak az égitestnek, amelyet vajmi kevesen tudnának nekünk megmutatni. Pedig most mindennap este ott ragyog, tündöklik az égbolt déli oldalán. A legnagyobb, a legfényesebb s pompájában csak egy van még, amely felülmúlja, ez a Vénusz, amely ilyenkor mint hajnalcsillag hirdeti a napketét. A Jupitert mindenki könnyen felismerheti, mert nem szikrázik, mint az álló csillagok, hanem fénye nyugodt és fehéres. Ez idő szerint éjféltájban delel, vagyis ekkor éri el az égbolton legmagasabb pontját. Most földközelben lévén, különösen szépen tündöklik s még a legfásultabb lelkek figyelmét is magára irányítja. Megtalálása tehát nem nehéz, hiszen pompájában valamennyi csillagot felülmúlja. Ha pedig megpillantottuk, álljunk meg néhány percre s elmélkedjünk kissé. Megérdemli; nemcsak azért, mert naprendszerünk leghatalmasabb bolygója, hanem azért is, mert a csillagokkal való társalgás lelkünket felüdíti, kiemeli a szürke hétköznapiságból s közelebb viszi a Mindenhatóhoz, megérteti velünk alkotásának káprázatos nagyszerűségét. Ne riadjunk vissza az ily módon támadó vallásos gondolatoktól és érzésektől; ne restelkedjünk, mert ez nem lelkünk gyengeségére mutat. A legnagyobb természettudósok, a legnagyobb csillagászok mind vallásosak voltak. Talán nem úgy, ahogy azt a legtöbben elképzelik. Nem a vallás formáit tartották szem előtt, hanem a lényeget és pedig azt, hogy igenis van egy felsőbb hatalom, amely a világrendben az egyensúlyt fentartja. Azt, hogy minő névvel illeték, közömbös volt előttük. A rómaiak éppen Jupiternek nevezték el a mindenség urát s ezt a nevet kapta a csillagok egyik legszebbike is. A Jupiter éppen úgy, mint a Föld, a Nap körül kering, csakhogy több, mint ötször olyan távolságban, vagyis középértékben 778 millió kilométernyire. A földi méretek nem elegendők ahoz, hogy elképzelhessük annak a Nap körüli pályának a hosszát, amelynek sugara is csak ilyen óriási számmal fejezhető ki. Ne képzeljük azonban, hogy valami rendkívüli nagy sebességgel kering a központi test körül, mert amíg például földünk másodpercenként 27.8 kilométeres középsebességgel halad, addig a Jupiter csak 13.0 kilométernyi másodpercenkénti sebességgel zárja égi útját. A Jupiter pályájának hossza és ez az aránylag kis sebesség okozza azután azt, hogy amíg egyszer a Nap körül kering, azalatt a Föld majdnem tizenkétszer járja körül a centrális égitestet, vagyis a Jupiteren egy év egyenlő 11 földi évvel és 315 földi nappal, tehát egy 48 éves földi ember ott csak négy éves apró szent lenne. Ha meggondoljuk, hogy van olyan bolygó is, mint például az Uránusz, amelynek Nap körüli keringési ideje 164 év 280 nap, akkor a Jupiter-éveket még nem is nevezhetjük oly túl hosszúaknak. Bolygórendszerünk e leghatalmasabb égitestének méretei is csodálatosak. Annak ellenére, hogy a Nap tömegének ezernegyven-, heted részével egyenlő, mégis jóval nagyobb, mint az összes bolygóké együttvéve s még földünk tömegét is háromszáztizennégy és félszer múlja felül. Ez a csodálatos bolygó, amelynek sűrűsége a Napéval egyenlő, tehát körülbelül csak egy negyede a Föld sűrűségének, szinte forog a saját tengelye körül s ugyanúgy megvannak a maga nappalai és éjjelei. Csakhogy ellentétben az év, nekünk olyan szokatlan hosszával, a Jupiteren egy nap csupán 9 óra 50 percből áll, mert ennyi idő alatt fordul meg saját tengelye körül. Ha tehát a Jupiteren lennének gondolkodó lények, akkor ezek felett a Nap őrült iramban vágtat végig az égbolton és a nappalok mindössze csak négy óra hoszszat tartanak. Csakhogy a Jupiteren szerves életről még alig lehet szó, mert a teremtésnek még abban a korában van, amelyben a bolygót hatalmas, szinte áthatolhatatlan, gáz- és gőztömegek borítják. A Jupiter felületén állandóan rémületes kavargás uralkodik, vészes ciklonok száguldanak végig, amelyben a villámcsapások pergőtüze a vulkanikus kataklizmákkal két észbontó versenyre. A Napnak a Földön áldást osztó fénye ott legfeljebb csak pillanatokra hatolhat át s ha nem lennének egyéb fényt okozó tünemények, a Jupiter tulajdonképpeni felületén ma még állandó sötétségnek kellene uralkodni. Az alakulásnak ezt a kezdetleges állapotát bizonyítják azok a foltok és sötétebb színekben játszó övek, amelyek a Jupiternek különösen egyenlítői vidékein figyelhetők meg. Amint két évszázaddal ezelőtt a távcsövek segítségével az égitestek behatóbb vizsgálata megkezdődött, ezek a foltok és övék rögtön magukra vonták a csillagászok figyelmét s azóta a Jupiter topográfiájának tanulmányozása a legkedveltebb és talán a legérdekesebb feladatok egyike maradt. A sötét övék mint valami egyenes, de hullámos szélű sávok helyezkednek el az egyenlítőn s attól északra és délre. A sarkok felé ezek a sávok vékonyodnak, majd végül el is tűnnek, úgy hogy a sarki tájak sima felületeknek látszanak. A sávokban és a sávok közötti részeken néha éles határvonalú, máskor elmosódott szélű foltok jelentkeznek, amelyek sokszor igen nagy kiterjedésűek és hosszú ideig megtartják alakjukat. Ezek legtöbbször különféle színárnyalatúak. A legérdekesebb volt közöttük az úgynevezett „vörös folt", amely 1878-ban keletkezett a déli féltekén. Alakja eleinte ovális volt, később hasonlított egy elnyújtott, hatszegletű méhsejthez. Nevét rózsaszín fényétől lyipta, amely csak később, körülbelül e század első éveiben kezdett halványodni. Ez a folt, amely körülbelül harminc évig a Jupiter felületének egyik legjellegzetesebb tüneménye volt, méreteiben Földünket is felülmúlta. Hossza körülbelül 41.000 km., szélessége 14.000 kilométer lehetett. Tudva, hogy a Föld átmérője csak 12.756 kilométer, elképzelhetjük ennek a felszíni alakulatnak óriási méreteit. Az ilyen állandó foltoknak révén — amelyeknek bár saját mozgásuk van —i