Budapesti Hírlap, 1926. augusztus (46. évfolyam, 172–196. szám)

1926-08-13 / 182. szám

1926 augusztus 13. (182. sz.)­ Budapesti Hírlap sikerült a Jupiter saját tengelye körüli for­gásának az idejét­­ is megállapítani. A foltok néha kerekdedek, olyanok, mintha a Jupiter holdjainak árnyékai len­nének. Csakhogy míg az árnyékok söté­tek, addig ezekhez viszonyítva a foltok vi­lágosaknak tűnnek fel. A Jupiter holdját Néha bizony a Jupiteren két-három ilyen holdárnyék is látható, mert ennek az égitestnek éjjeli világításáról a termé­szet jobban gondoskodott. A Jupiter kö­rül kilenc hold kering, amelyek közül négyet már erősebb látcsővel is megtalál­hatunk. Sőt állítólag akadtak olyan jó szemmel megáldott emberek, akik távcső nélkül is meglátták a két legnagyobbat, amelyek körülbelül félakkorák, mint Föl­dünk és majd kétszer akkorák, mint a mi Holdunk. Ha egyszer Jupiter fejlődésének abba az állapotába jut, mint amelyben Földünk ma van s ha lesznek­­rajta emberek, akkor azok felségesen szép éjszakáknak lehetnek része­sei. Képzeljük csak el, hogy a mi egünkön világítana egyszerre két-három vagy több hold, micsoda színhatások keletkeznének. Aligha akadna festő, akii azokat híven visz­­szaad­h­atná. Az első négy holdat, a legna­gyobbakat még 610-ben fedezték fel, az ötödiket 1892-ben, az utolsót pedig a világ­háború kitörésének évében. Az ötödik hold mindössze csak 160 kilométer átmérőjű s rendkívül gyenge fényű. Ez természetesen csak igen erős nagyítású távcsővel látható. Amikor ezek a holdak a Jupiter korongja mögött eltűnnek, látszik meg fokozatos el­­halványodásukból, hogy a Jupitert hatal­mas kiterjedésű légburok környezi. A hol­dak létezését, felfedezésük idején sokan kétségbevonták. Egy ilyen tamáskodó filo­zófus, amikor a távcsőbe belepillantott, mégis csak megadta magát, egy másik azonban még saját szemeinek sem akart hinni és kora elfogultságától nem tudta magát fü­ggetlení­teni, meg is tagadta léte­zésüket. Amikor kevéssel utóbb meghalt, Galilei keserű gúnnyal jegyezte meg: „Re­mélem, útban a menyország felé reájuk bukkan. “ Ehhez a kételkedő filozófushoz igen so­kan hasonlítunk. A tudomány emberei gyakran vérük, életük árán juttatnak ben­nünket korszakalkotó új felfedezéseikhez, amelyeket vagy bennünk rejlő maradiság­­nál fogva fölényes közönnyel fogadunk,­­vagy gyakorlati érzék hiányában elkésve ak­názunk ki, vagy merő kényelemszeretetből, lustaságból egészen elhanyagolunk, nem gondolva arra, hogy minő értékektől foszt­juk meg magunkat. A csillagászat is egyike azoknak a tudo­mányoknak, amelyek felfedezéseikkel bá­mulatos mértékben viszik előbbre boldogu­lásunkat; a fizika, a kémia neki köszönhetik alapvető törvényeiket, amelyek nélkül mű­veltségünk, iparunk és általában egész köz­­gazdasági életünk még sok évszázad előtti kezdetlegességében tengődne. Mégis bár a csillagászatot szeretjük, működési körét cso­dáljuk, ezzel a tudománnyal annyit sem törődünk, mint amennyit gyarló értékű szó­rakozásokra fordítunk, holott már egészen kezdetleges és olcsó eszközökkel annyi örö­met, lelki nyugalmat szerezhetünk magunk­nak, amelynek birtokába semmiféle kincs sem juttathatna. A nagy mindenség utait járva, ismerked­hetnénk meg az öröklét fogalmával. Kihirdették a lex Dérer-Szentiványít Prága, aug. 12. (Cseh Távirati Iroda.) A hivatalos lap augusztus 13iki száma közli az 1926. július 1-ei alkotmánytörvényt a cseh állampolgár­ságnak megadásáról bizonyos személyek számára. E szerint az egykori Magyarország állam­polgárai,­akik 1910. január elseje előtt leg­alább négy éven át megszakítás nélkül Cseh-Szlovákia vagy az Erdős-Kárpátok va­lamelyik községében laktak, ha a község ez idő alatt semmiféle kifogást nem emelt, jogosultak a cseh-szlovák állampolgárságra, ha a nevezett négy év letelte óta kérvényük átadásáig megszakítás nélkül a mai cseh­szlovák köztársasághoz tartozó területen bírtak lakással és ha bebizonyul, hogy ez idő alatt nem szereztek illetőséget e terüle­ten kívül eső, vagy nem tettek szert állam­­polgárságra a cseh­szlovák köztársaságon kívül, továbbá ha e törvény életbeléptetésé­nek napjától számított öt éven belül az illetékes hatóságoknál benyújtják kérvényü­ket a cseh-szlovák állampolgárság elnyeré­sére. Házas nők, akiknek házasságát bírói­­lag nem bontották fel és érvénytelennek nem jelentették ki, férjük állampolgárságát követik, kiskorú törvényes gyermekek apju­két, törvénytelenek az anyjukét Amerikai érdekességek és furcsaságok. III. A „száraz" Amerika egyre nagyobb haj­landóságot mutat arra, hogy lassankint ép­pen olyan „nedves" legyen, mint az euró­pai államok. Az alkoholtartalmú italokat száműző prohibiciós törvényt egyre-másra kijátsszák a jenkik, és amíg egyik oldalon a nagyarányú alkoholcsempészést és a tör­vény rendelkezéseit semmibe sem vevő polgárok teljesen illuzóriussá teszik a pro­­hibiciót, másik oldalon az állam és ható­ságai óriási pénzáldozatokat kívánó erő­feszítéssel ragaszkodnak szigorú megtartá­sához. Egyik amerikai lap nemrégiben ki­mutatást is közöl arról, hogy a „nedves“ Angliában kevesebb pusztítást visz véghez az alkohol, mint a „száraz" Amerikában. Ebből azután önként következik, hogy a prohibiciós törvény jelentősége az alkotá­sát szükségessé tett nemes szándékokat te­kintve egyenlő a semmivel, másrészt a végrehajtását ellenőrző óriási apparátus fentartása csak fölösleges és súlyos terhe­ket ró az államra, végül jogtalan anyagi előnyökhöz juttatja megszegőit, a minden képzeletet meghaladó haszonnal dolgozó alkoholcsempészeket és üzéreket. Éppen ezért valószínű, hogy a prohibició napjai meg vannak számlálva. És éppen ezért országos jelentőségű most Ameriká­ban minden olyan esemény, ami a „száraz­sággal" kapcsolatos. Nem is olyan nagy a szárazság, így legújabban nagy izgalmat keltett La Guardia newyorki képviselő esete. A képviselő nagy megrökönyödésre bemu­tatta, hogyan lehet törvényellenes magas alkoholtartalmú sört készíteni két törvény alapján megengedett és általánosan árusí­tott italból. La Guardia, aki tagja a most ülésező Alkoholtartalmú Italok Forgalmát Felülvizsgáló Képviselőházi Bizottságnak, egyik nap meghívta bizottsági tagtársait, barátait s az újságírókat a­­képviselőházban lévő irodájába és az asztalra helyezett két üveget. Az egyikben közönséges, félszáza­lék alkoholt tartalmazó Budweiser-sör volt, amilyent minden fűszerüzletben árusítanak.., a másikban pedig orvosi célra ugyancsak mindenütt kapható Pabst-féle 3,75 száza­lékos malátakivonat. A képviselő a két üveg tartalmát összeöntötte egy nagy kor­sóba, felkavarta és felkérte a jelenlevőket, hogy ízleljék meg. A korsó egy pillanat alatt kiürült. Ugyanis a két üveg tartalmá­nak keveréke pompás, gyönyörűen habzó sört eredményezett, amely a legkedvesebb prohibició előtti napokra emlékeztette a jelenlevőket. — Parancsoljanak, uraim, finom mün­cheni sört! — mondotta nevetve La Guar­dia. Wayne B. Wheeler szenátor, az Anti Saloon League főügyésze, sietett kijelen­teni, hogy La Guardia törvényellenes dol­got cselekedett, amikor 2,75 százalékos sört állított elő. És hozzátette, hogy ab­ban az esetben, ha ez a „sörgyártási mód" nagyon elterjed, kénytelen lesz a maláta­­kivonat eladását megtiltani. Most ez a legnagyobb szenzáció. A la­pok hasábokat szentelnek La Guardia sör­gyártási receptjének és kioktatják a kö­zönséget, — hogyan szegjék meg a pro­hibiciós törvényt. „Ha valaki fél a bősz Wayne B. Wheelertől és detektívjeitől, — írja az egyik nagy lap, — annak azt a tanácsot adhatjuk, hogy helyezzen maga elé egy üveg félszázalékos sört és egy üveg malátakivonatot, tegyen mindegyikbe egy szalmaszálat és szívja egyszerre mind a két üvegből. Mire az ital a hátsó száj­padláshoz ér, már sör. Ezt senki sem ne­vezheti sörgyártásnak, mert törvényes és mégis mindenki annyi sört ihat, amennyit akar." Amint ebből is látható, igen gyenge lá­bon áll az a szárazság ott Amerikában. A New York World különben éppen most közöl cikksorozatot, amelyben egyik riportere elmondja, hogyan készítenek mindenféle kotyvalékból Newyorkban „pezsgőt." Négy titkos telepen gyártják a pezsgőt, fittyet hányva a prohibiciós de­tektívek nagy seregének és mintegy ötven millió dollárt keresnek évente a hamis pezsgővel. Newyorkban meglincselik a gázoló soffőrt. Newyorkban a 2. avenue és a 72. utca sarkán egy autótaxi elütötte a 249. East 77. utcában lakó Mrs. Etta Duffyt, aki két kis gyermekével át akart haladni az út­testen. A szerencsétlenség helyén pillana­tok alatt nagy tömeg verődött össze és jóllehet szemtanuk állítása szerint a soffőr nem volt hibás, a rengeteg autógázolás miatt módfelett dühös emberek nekiron­tottak a soffőrnek és meg akarták lin­cselni. Egy elősiető rendőrosztag már a lámpavasról szedte le és szabadította ki a feldühödött tömeg kezeiből a megrémült soffőrt. A newyorki közönség sofferellenes ma­gatartását ékesen világítja meg az autó­balesetekből származó halálesetek statisz­tikája. Az egész világon előfordult halálos autószerencsétlenségeknek körülbelül 80 százaléka az Egyesült Államok területén történt. 1924-ben 19.300 volt a halálos autóbalesetek száma, s ez a szám 1925- ben 21.600-ra emelkedett. Csoda-e, ha Amerikában nem népszerű a soffer? Gyermek­géniuszok gyűlése. , A League For Fostering Genius című­­egyesület összejövetelre hívta meg a gyer­­­mekgéniuszokat Mr. Hobart S. Bird tucka­­­hoei kastélyába. Ez volt az első ilyen ösz­­szejövetel. A vendéglátó gazda szerepét Ca­­roline Bírd, kilencéves szerző és szónok töltötte be. Az érdekes gyűlésen Winifred Lackwille Stoner, a liga megalapítója ki­fejtette, hogy az ősi görög szokást akarják föleleveníteni akkor, amikor fiatal,géniu­­­­szokat összehozzák gazdag emberekkel. Ezután bemutatták a megjelent kis zseni­ket, így Paul Gest-et, Morris Gest tízéves unokaöccsét, aki egy évvel ezelőtt érkezett Oroszországból és több gyermekszíndara­­bot irt, továbbá Elizabeth Benson-t, Anne Austria írónő tizenkétéves leányát, aki ez­­idén már főiskolába fog járni. A legna­gyobb érdeklődést Robbie Kanovlas, John Kanovlas brooklyni orvos hároméves kis­fia keltette, aki egy sereg opera témáját is­meri, sőt maga is komponál. Rajtuk kívül több 3­ 6 éves zseni vett részt a nem min­dennapi gyűlésen. A liga reméli, hogy a mecénások fi­gyelme hamarosan a zsenik felé fordul s anyagilag támogatják őket. Két bűnügy és két felmentés. A Queens megyei bíróságon Frank P. Adél bíró felmentette az emberölés vádja alól Hugh Mc Sweeny tűzoltót, miután Mrs. Fannie Klein, a Mc Sweeny által meggyil­kolt Leopold Klein özvegye megjelent a bí­róság előtt és­­ kegyelmet kért a gyilkos számára. Mc Sweeny ittas állapotban tá­madta meg az idős Kleint. Az orvosi vizs­gálat egyébként megállapította, hogy Klein szívbajos volt és nem az ütés, hanem az ijedelem okozta halálát. Egy másik felmentéssel végződő bűnügy, Jean Bodine harlemi vaudeville színésznőt azzal vádolták, hogy meztelenül fürdött a színpadon. A tárgyaláson Jean Bodine egy kis borítékból pókhálóvékonyságú testszínű trikót vett ki és kijelentette, hogy abban fürdött és nem mint a vád mondja: mezte­lenül. Állítását igazolandó, fölajánlotta, hogy bemutatja a bírónak a fürdési jelene­tet. Smith bíró azonban erre már nem volt kiváncsi és tanuk meghallgatása nélkül föl­mentette a színésznőt. Kártérítési perek. C. F. Grant csikágói lakos 100.000 dol­láros keresetet indított az Illinois Bell Tele­phone Co. ellen azon a címen, hogy mikor felesége újszülött gyermekének életet adott, nem tudott telefonon összeköttetést kapni az orvossal. A házat nem hagyhatta el s igy csak nagykésőn tudott orvost hivni, közben azonban az újszülött meghalt, fele­sége pedig súlyos állapotban még mindig betegen fekszik. A történtekért a telefon­­vállalatot okolja, ezért perli 100.000 dollár erejéig. Irene Whipple freeporti Me, szépségver­senygyőztes leány 50.000 dollárra perel egy filmtársaságot, amiért nem tettek eleget ígéretüknek és nem adtak neki szerződést, noha ezt kilátásba helyezték arra az esetre, ha megnyeri egy szépségverseny első díját. A harmadik kártérítési per a legkedve­sebb. John A. Hunt torontói milliomos, cu­korgyáros egy színházi előadás után Van­­derbilt­ szállóbeli lakásán vendégül látott magánál két fiatal hölgyet. Pompás va­csora és természetesen még pompásabb ita­lok elfogyasztása után Hunt szerelmi aján­latot tett az egyik hölgynek, Margaret Har­dison huszonhároméves masamódleánynak. A szép Margaret nem hallgatta meg a mil­liomos cukorgyárost, mire az­­ kínai hamutálcákat vágott a fejéhez és több he­lyen megsebesítette. Margaret ezért 50.000 dolláros kártérítési pert indított a milliomos cukorgyáros ellen. Ahol nincs zárórakérdés. Ez a kis eset Dauvillében történt. A ,,Pa­­ris" ékszerüzlet tulajdonosa kora délután a következő felírású táblát függesztette ki A vén kecske. Megtréfált aszfaltbetyár. Kuli bácsi javíthatatlan aszfaltbetyár. Hogy hány esztendős Kuli bácsi, azt jobb nem kérdezni. Sok. Savószinü, gyűrött arca után ítélve lehet ötven is, hatvan is. Ha­nem a szive fiatal maradt és ez a baj, öreg legények szívének gyakran gyorsab­bak és nagyobbak a kilengései, mint fiata­loknak. Az ilyen emberek valószínűen nem élték ki magukat idején. Kellemetlen kül­sejüknél és savanyú belsejüknél fogva nem kellettek senkiinek fiatalon sem. Sorsukba bele is nyugodtak úgy — ahogy. Megháza­sodtak, fontos családi tényezőkké váltak, gyermekeket neveltek fel, mindezt a szok­ványosság savanyúságával. Közben palléro­­zottságra tesznek szert, állásban tekintélyre emelkednek, feljavult társadalmi helyze­tükben az asszonyok is inkább szóba álla­nak velük, a női társaság szemüket kimű­veli s egyszerre csak látni kezdenek az asszonyokban sokféle uj érdekességet, mi­ket régebben nem fedezhettek fel. Fogé­konyságuk nőttön-nő s csakhamar asszo­nyok bolondjává válnak. Megbolonditja őket egyetlen cirógató tekintet. Képzeletük eshetőséget rajzol ki, mikor szép szempá­rok tulajdonosai a nyakukba omlanak­­­ és elindulnak keresni a vágyott nőt. A ké­sőn érkezett mohó vágy kalandok útjára hajtja őket. És valahányszor egyedül levő nőre bukkannak, erőt vesz rajtuk a kaland­hajsza. Kezdetben tartózkodóbbak, később a beteges szenvedély egészen elszemteleníti ezeket a bácsikat, akik közé Kuli bácsi is tartozott. Kuli bácsi olyan önfeledt szemérmetlen­séggel űzte a szoknyavad­ászatot, hogy so­kan ismerték, mutogattak rá és nevették, olyanok, akiknek létezéséről fogalma sem volt. Sokszor figyelték pajkos szempárok a Kuli bácsi kirándulásait és volt mulatság, mikor a pajzán detektívek elujságolták, hogy kit szólított meg s hogyan viselkedett a vén bűnös. Egyszer néhány asszonyka, — akik lá­tásból jól ismerték Kuli bácsit, — elha­tározta, hogy alaposan megleckéztetik. Abban az időben, amikor Kuli a vadász­­útját szokta volt tartani, az egyik össze­esküvő úgy intézte a dolgát, hogy szembe kerüljön vele. Valami b­omba nagy, nehéz csomag volt az asszonyka kezében, amely bizonyára összefüggésben volt a tervezett tréfával. Pompásan beütött a számítása, mert csak egy tekintetet kellett vetnie Ku­lira, ez nyomban megfordult s némi habo­zás után követte az asszonykát. Még egy démoni mosoly s Kuli bácsi kalapot emel, bemutatkozik és engedelmet kér a hölgy elkísérésére. Némi zavart, bájos vonakodás után megadatik neki az engedetem s Kuli boldogan tipeg a meghódított hölgy olda­lán. A következő percben a hölgy a nagy csomagot is az ellenállhatatlan gavallér karjai közé adja. Így mennek együtt hosszú utcákon át. Kuli izzad a nehéz súly alatt. Szuszogni szeretne és törölni óhaj­taná homloka verejtékét, ah, de nem lehet,­­ mert ilyenkor könnyednek, ruganyos­nak, fessnek kell mutatkoznia. Az út csak nem akar véget érni. Kuli már nagyokat sóhajt befelé s szeretné feladni a partit, de a démon boszorkányosan tud bánni vele, sejtelmes pillantásokban részesíti, bele­ugratja mulatságos felhevü­lésekbe s Kuli, bár rogyadozó térdekkel, ám vidám hányi­­vetiséget tetszelegve adja a verhetetlen férfit. Félóra múlva végül megáll a nő egy bérház előtt s pukedlit vágva Kulinak, igy búcsúzik: — Köszönöm bácsi, hogy ilyen kedves volt. A csomagot pedig tartsa meg magá­nak. Pá, kis ellenállhatatlan! Kuli bácsi csak hebeg, azt sem tudja hirtelenében, hogyan magyarázza a dolgot, zavartan vár valami folytatást, de a szép hölgy már felszökött a lépcsőkön s ő ott marad a kapu előtt, kezében a menydörgős z üzlete elé: „Halászni mentünk." Ezután be­zárta a boltját annak rendje és módja sze­rint és tizenegytagú személyzetével elment a közeli folyóhoz horgászni. Ez Amerika!

Next