Budapesti Hírlap, 1926. augusztus (46. évfolyam, 172–196. szám)
1926-08-13 / 182. szám
1926 augusztus 13. (182. sz.) Budapesti Hírlap sikerült a Jupiter saját tengelye körüli forgásának az idejét is megállapítani. A foltok néha kerekdedek, olyanok, mintha a Jupiter holdjainak árnyékai lennének. Csakhogy míg az árnyékok sötétek, addig ezekhez viszonyítva a foltok világosaknak tűnnek fel. A Jupiter holdját Néha bizony a Jupiteren két-három ilyen holdárnyék is látható, mert ennek az égitestnek éjjeli világításáról a természet jobban gondoskodott. A Jupiter körül kilenc hold kering, amelyek közül négyet már erősebb látcsővel is megtalálhatunk. Sőt állítólag akadtak olyan jó szemmel megáldott emberek, akik távcső nélkül is meglátták a két legnagyobbat, amelyek körülbelül félakkorák, mint Földünk és majd kétszer akkorák, mint a mi Holdunk. Ha egyszer Jupiter fejlődésének abba az állapotába jut, mint amelyben Földünk ma van s ha lesznekrajta emberek, akkor azok felségesen szép éjszakáknak lehetnek részesei. Képzeljük csak el, hogy a mi egünkön világítana egyszerre két-három vagy több hold, micsoda színhatások keletkeznének. Aligha akadna festő, akii azokat híven viszszaadhatná. Az első négy holdat, a legnagyobbakat még 610-ben fedezték fel, az ötödiket 1892-ben, az utolsót pedig a világháború kitörésének évében. Az ötödik hold mindössze csak 160 kilométer átmérőjű s rendkívül gyenge fényű. Ez természetesen csak igen erős nagyítású távcsővel látható. Amikor ezek a holdak a Jupiter korongja mögött eltűnnek, látszik meg fokozatos elhalványodásukból, hogy a Jupitert hatalmas kiterjedésű légburok környezi. A holdak létezését, felfedezésük idején sokan kétségbevonták. Egy ilyen tamáskodó filozófus, amikor a távcsőbe belepillantott, mégis csak megadta magát, egy másik azonban még saját szemeinek sem akart hinni és kora elfogultságától nem tudta magát függetleníteni, meg is tagadta létezésüket. Amikor kevéssel utóbb meghalt, Galilei keserű gúnnyal jegyezte meg: „Remélem, útban a menyország felé reájuk bukkan. “ Ehhez a kételkedő filozófushoz igen sokan hasonlítunk. A tudomány emberei gyakran vérük, életük árán juttatnak bennünket korszakalkotó új felfedezéseikhez, amelyeket vagy bennünk rejlő maradiságnál fogva fölényes közönnyel fogadunk,vagy gyakorlati érzék hiányában elkésve aknázunk ki, vagy merő kényelemszeretetből, lustaságból egészen elhanyagolunk, nem gondolva arra, hogy minő értékektől fosztjuk meg magunkat. A csillagászat is egyike azoknak a tudományoknak, amelyek felfedezéseikkel bámulatos mértékben viszik előbbre boldogulásunkat; a fizika, a kémia neki köszönhetik alapvető törvényeiket, amelyek nélkül műveltségünk, iparunk és általában egész közgazdasági életünk még sok évszázad előtti kezdetlegességében tengődne. Mégis bár a csillagászatot szeretjük, működési körét csodáljuk, ezzel a tudománnyal annyit sem törődünk, mint amennyit gyarló értékű szórakozásokra fordítunk, holott már egészen kezdetleges és olcsó eszközökkel annyi örömet, lelki nyugalmat szerezhetünk magunknak, amelynek birtokába semmiféle kincs sem juttathatna. A nagy mindenség utait járva, ismerkedhetnénk meg az öröklét fogalmával. Kihirdették a lex Dérer-Szentiványít Prága, aug. 12. (Cseh Távirati Iroda.) A hivatalos lap augusztus 13iki száma közli az 1926. július 1-ei alkotmánytörvényt a cseh állampolgárságnak megadásáról bizonyos személyek számára. E szerint az egykori Magyarország állampolgárai,akik 1910. január elseje előtt legalább négy éven át megszakítás nélkül Cseh-Szlovákia vagy az Erdős-Kárpátok valamelyik községében laktak, ha a község ez idő alatt semmiféle kifogást nem emelt, jogosultak a cseh-szlovák állampolgárságra, ha a nevezett négy év letelte óta kérvényük átadásáig megszakítás nélkül a mai csehszlovák köztársasághoz tartozó területen bírtak lakással és ha bebizonyul, hogy ez idő alatt nem szereztek illetőséget e területen kívül eső, vagy nem tettek szert állampolgárságra a csehszlovák köztársaságon kívül, továbbá ha e törvény életbeléptetésének napjától számított öt éven belül az illetékes hatóságoknál benyújtják kérvényüket a cseh-szlovák állampolgárság elnyerésére. Házas nők, akiknek házasságát bíróilag nem bontották fel és érvénytelennek nem jelentették ki, férjük állampolgárságát követik, kiskorú törvényes gyermekek apjukét, törvénytelenek az anyjukét Amerikai érdekességek és furcsaságok. III. A „száraz" Amerika egyre nagyobb hajlandóságot mutat arra, hogy lassankint éppen olyan „nedves" legyen, mint az európai államok. Az alkoholtartalmú italokat száműző prohibiciós törvényt egyre-másra kijátsszák a jenkik, és amíg egyik oldalon a nagyarányú alkoholcsempészést és a törvény rendelkezéseit semmibe sem vevő polgárok teljesen illuzóriussá teszik a prohibiciót, másik oldalon az állam és hatóságai óriási pénzáldozatokat kívánó erőfeszítéssel ragaszkodnak szigorú megtartásához. Egyik amerikai lap nemrégiben kimutatást is közöl arról, hogy a „nedves“ Angliában kevesebb pusztítást visz véghez az alkohol, mint a „száraz" Amerikában. Ebből azután önként következik, hogy a prohibiciós törvény jelentősége az alkotását szükségessé tett nemes szándékokat tekintve egyenlő a semmivel, másrészt a végrehajtását ellenőrző óriási apparátus fentartása csak fölösleges és súlyos terheket ró az államra, végül jogtalan anyagi előnyökhöz juttatja megszegőit, a minden képzeletet meghaladó haszonnal dolgozó alkoholcsempészeket és üzéreket. Éppen ezért valószínű, hogy a prohibició napjai meg vannak számlálva. És éppen ezért országos jelentőségű most Amerikában minden olyan esemény, ami a „szárazsággal" kapcsolatos. Nem is olyan nagy a szárazság, így legújabban nagy izgalmat keltett La Guardia newyorki képviselő esete. A képviselő nagy megrökönyödésre bemutatta, hogyan lehet törvényellenes magas alkoholtartalmú sört készíteni két törvény alapján megengedett és általánosan árusított italból. La Guardia, aki tagja a most ülésező Alkoholtartalmú Italok Forgalmát Felülvizsgáló Képviselőházi Bizottságnak, egyik nap meghívta bizottsági tagtársait, barátait s az újságírókat aképviselőházban lévő irodájába és az asztalra helyezett két üveget. Az egyikben közönséges, félszázalék alkoholt tartalmazó Budweiser-sör volt, amilyent minden fűszerüzletben árusítanak.., a másikban pedig orvosi célra ugyancsak mindenütt kapható Pabst-féle 3,75 százalékos malátakivonat. A képviselő a két üveg tartalmát összeöntötte egy nagy korsóba, felkavarta és felkérte a jelenlevőket, hogy ízleljék meg. A korsó egy pillanat alatt kiürült. Ugyanis a két üveg tartalmának keveréke pompás, gyönyörűen habzó sört eredményezett, amely a legkedvesebb prohibició előtti napokra emlékeztette a jelenlevőket. — Parancsoljanak, uraim, finom müncheni sört! — mondotta nevetve La Guardia. Wayne B. Wheeler szenátor, az Anti Saloon League főügyésze, sietett kijelenteni, hogy La Guardia törvényellenes dolgot cselekedett, amikor 2,75 százalékos sört állított elő. És hozzátette, hogy abban az esetben, ha ez a „sörgyártási mód" nagyon elterjed, kénytelen lesz a malátakivonat eladását megtiltani. Most ez a legnagyobb szenzáció. A lapok hasábokat szentelnek La Guardia sörgyártási receptjének és kioktatják a közönséget, — hogyan szegjék meg a prohibiciós törvényt. „Ha valaki fél a bősz Wayne B. Wheelertől és detektívjeitől, — írja az egyik nagy lap, — annak azt a tanácsot adhatjuk, hogy helyezzen maga elé egy üveg félszázalékos sört és egy üveg malátakivonatot, tegyen mindegyikbe egy szalmaszálat és szívja egyszerre mind a két üvegből. Mire az ital a hátsó szájpadláshoz ér, már sör. Ezt senki sem nevezheti sörgyártásnak, mert törvényes és mégis mindenki annyi sört ihat, amennyit akar." Amint ebből is látható, igen gyenge lábon áll az a szárazság ott Amerikában. A New York World különben éppen most közöl cikksorozatot, amelyben egyik riportere elmondja, hogyan készítenek mindenféle kotyvalékból Newyorkban „pezsgőt." Négy titkos telepen gyártják a pezsgőt, fittyet hányva a prohibiciós detektívek nagy seregének és mintegy ötven millió dollárt keresnek évente a hamis pezsgővel. Newyorkban meglincselik a gázoló soffőrt. Newyorkban a 2. avenue és a 72. utca sarkán egy autótaxi elütötte a 249. East 77. utcában lakó Mrs. Etta Duffyt, aki két kis gyermekével át akart haladni az úttesten. A szerencsétlenség helyén pillanatok alatt nagy tömeg verődött össze és jóllehet szemtanuk állítása szerint a soffőr nem volt hibás, a rengeteg autógázolás miatt módfelett dühös emberek nekirontottak a soffőrnek és meg akarták lincselni. Egy elősiető rendőrosztag már a lámpavasról szedte le és szabadította ki a feldühödött tömeg kezeiből a megrémült soffőrt. A newyorki közönség sofferellenes magatartását ékesen világítja meg az autóbalesetekből származó halálesetek statisztikája. Az egész világon előfordult halálos autószerencsétlenségeknek körülbelül 80 százaléka az Egyesült Államok területén történt. 1924-ben 19.300 volt a halálos autóbalesetek száma, s ez a szám 1925- ben 21.600-ra emelkedett. Csoda-e, ha Amerikában nem népszerű a soffer? Gyermekgéniuszok gyűlése. , A League For Fostering Genius címűegyesület összejövetelre hívta meg a gyermekgéniuszokat Mr. Hobart S. Bird tuckahoei kastélyába. Ez volt az első ilyen öszszejövetel. A vendéglátó gazda szerepét Caroline Bírd, kilencéves szerző és szónok töltötte be. Az érdekes gyűlésen Winifred Lackwille Stoner, a liga megalapítója kifejtette, hogy az ősi görög szokást akarják föleleveníteni akkor, amikor fiatal,géniuszokat összehozzák gazdag emberekkel. Ezután bemutatták a megjelent kis zseniket, így Paul Gest-et, Morris Gest tízéves unokaöccsét, aki egy évvel ezelőtt érkezett Oroszországból és több gyermekszíndarabot irt, továbbá Elizabeth Benson-t, Anne Austria írónő tizenkétéves leányát, aki ezidén már főiskolába fog járni. A legnagyobb érdeklődést Robbie Kanovlas, John Kanovlas brooklyni orvos hároméves kisfia keltette, aki egy sereg opera témáját ismeri, sőt maga is komponál. Rajtuk kívül több 3 6 éves zseni vett részt a nem mindennapi gyűlésen. A liga reméli, hogy a mecénások figyelme hamarosan a zsenik felé fordul s anyagilag támogatják őket. Két bűnügy és két felmentés. A Queens megyei bíróságon Frank P. Adél bíró felmentette az emberölés vádja alól Hugh Mc Sweeny tűzoltót, miután Mrs. Fannie Klein, a Mc Sweeny által meggyilkolt Leopold Klein özvegye megjelent a bíróság előtt és kegyelmet kért a gyilkos számára. Mc Sweeny ittas állapotban támadta meg az idős Kleint. Az orvosi vizsgálat egyébként megállapította, hogy Klein szívbajos volt és nem az ütés, hanem az ijedelem okozta halálát. Egy másik felmentéssel végződő bűnügy, Jean Bodine harlemi vaudeville színésznőt azzal vádolták, hogy meztelenül fürdött a színpadon. A tárgyaláson Jean Bodine egy kis borítékból pókhálóvékonyságú testszínű trikót vett ki és kijelentette, hogy abban fürdött és nem mint a vád mondja: meztelenül. Állítását igazolandó, fölajánlotta, hogy bemutatja a bírónak a fürdési jelenetet. Smith bíró azonban erre már nem volt kiváncsi és tanuk meghallgatása nélkül fölmentette a színésznőt. Kártérítési perek. C. F. Grant csikágói lakos 100.000 dolláros keresetet indított az Illinois Bell Telephone Co. ellen azon a címen, hogy mikor felesége újszülött gyermekének életet adott, nem tudott telefonon összeköttetést kapni az orvossal. A házat nem hagyhatta el s igy csak nagykésőn tudott orvost hivni, közben azonban az újszülött meghalt, felesége pedig súlyos állapotban még mindig betegen fekszik. A történtekért a telefonvállalatot okolja, ezért perli 100.000 dollár erejéig. Irene Whipple freeporti Me, szépségversenygyőztes leány 50.000 dollárra perel egy filmtársaságot, amiért nem tettek eleget ígéretüknek és nem adtak neki szerződést, noha ezt kilátásba helyezték arra az esetre, ha megnyeri egy szépségverseny első díját. A harmadik kártérítési per a legkedvesebb. John A. Hunt torontói milliomos, cukorgyáros egy színházi előadás után Vanderbilt szállóbeli lakásán vendégül látott magánál két fiatal hölgyet. Pompás vacsora és természetesen még pompásabb italok elfogyasztása után Hunt szerelmi ajánlatot tett az egyik hölgynek, Margaret Hardison huszonhároméves masamódleánynak. A szép Margaret nem hallgatta meg a milliomos cukorgyárost, mire az kínai hamutálcákat vágott a fejéhez és több helyen megsebesítette. Margaret ezért 50.000 dolláros kártérítési pert indított a milliomos cukorgyáros ellen. Ahol nincs zárórakérdés. Ez a kis eset Dauvillében történt. A ,,Paris" ékszerüzlet tulajdonosa kora délután a következő felírású táblát függesztette ki A vén kecske. Megtréfált aszfaltbetyár. Kuli bácsi javíthatatlan aszfaltbetyár. Hogy hány esztendős Kuli bácsi, azt jobb nem kérdezni. Sok. Savószinü, gyűrött arca után ítélve lehet ötven is, hatvan is. Hanem a szive fiatal maradt és ez a baj, öreg legények szívének gyakran gyorsabbak és nagyobbak a kilengései, mint fiataloknak. Az ilyen emberek valószínűen nem élték ki magukat idején. Kellemetlen külsejüknél és savanyú belsejüknél fogva nem kellettek senkiinek fiatalon sem. Sorsukba bele is nyugodtak úgy — ahogy. Megházasodtak, fontos családi tényezőkké váltak, gyermekeket neveltek fel, mindezt a szokványosság savanyúságával. Közben pallérozottságra tesznek szert, állásban tekintélyre emelkednek, feljavult társadalmi helyzetükben az asszonyok is inkább szóba állanak velük, a női társaság szemüket kiműveli s egyszerre csak látni kezdenek az asszonyokban sokféle uj érdekességet, miket régebben nem fedezhettek fel. Fogékonyságuk nőttön-nő s csakhamar asszonyok bolondjává válnak. Megbolonditja őket egyetlen cirógató tekintet. Képzeletük eshetőséget rajzol ki, mikor szép szempárok tulajdonosai a nyakukba omlanak és elindulnak keresni a vágyott nőt. A későn érkezett mohó vágy kalandok útjára hajtja őket. És valahányszor egyedül levő nőre bukkannak, erőt vesz rajtuk a kalandhajsza. Kezdetben tartózkodóbbak, később a beteges szenvedély egészen elszemteleníti ezeket a bácsikat, akik közé Kuli bácsi is tartozott. Kuli bácsi olyan önfeledt szemérmetlenséggel űzte a szoknyavadászatot, hogy sokan ismerték, mutogattak rá és nevették, olyanok, akiknek létezéséről fogalma sem volt. Sokszor figyelték pajkos szempárok a Kuli bácsi kirándulásait és volt mulatság, mikor a pajzán detektívek elujságolták, hogy kit szólított meg s hogyan viselkedett a vén bűnös. Egyszer néhány asszonyka, — akik látásból jól ismerték Kuli bácsit, — elhatározta, hogy alaposan megleckéztetik. Abban az időben, amikor Kuli a vadászútját szokta volt tartani, az egyik összeesküvő úgy intézte a dolgát, hogy szembe kerüljön vele. Valami bomba nagy, nehéz csomag volt az asszonyka kezében, amely bizonyára összefüggésben volt a tervezett tréfával. Pompásan beütött a számítása, mert csak egy tekintetet kellett vetnie Kulira, ez nyomban megfordult s némi habozás után követte az asszonykát. Még egy démoni mosoly s Kuli bácsi kalapot emel, bemutatkozik és engedelmet kér a hölgy elkísérésére. Némi zavart, bájos vonakodás után megadatik neki az engedetem s Kuli boldogan tipeg a meghódított hölgy oldalán. A következő percben a hölgy a nagy csomagot is az ellenállhatatlan gavallér karjai közé adja. Így mennek együtt hosszú utcákon át. Kuli izzad a nehéz súly alatt. Szuszogni szeretne és törölni óhajtaná homloka verejtékét, ah, de nem lehet, mert ilyenkor könnyednek, ruganyosnak, fessnek kell mutatkoznia. Az út csak nem akar véget érni. Kuli már nagyokat sóhajt befelé s szeretné feladni a partit, de a démon boszorkányosan tud bánni vele, sejtelmes pillantásokban részesíti, beleugratja mulatságos felhevülésekbe s Kuli, bár rogyadozó térdekkel, ám vidám hányivetiséget tetszelegve adja a verhetetlen férfit. Félóra múlva végül megáll a nő egy bérház előtt s pukedlit vágva Kulinak, igy búcsúzik: — Köszönöm bácsi, hogy ilyen kedves volt. A csomagot pedig tartsa meg magának. Pá, kis ellenállhatatlan! Kuli bácsi csak hebeg, azt sem tudja hirtelenében, hogyan magyarázza a dolgot, zavartan vár valami folytatást, de a szép hölgy már felszökött a lépcsőkön s ő ott marad a kapu előtt, kezében a menydörgős z üzlete elé: „Halászni mentünk." Ezután bezárta a boltját annak rendje és módja szerint és tizenegytagú személyzetével elment a közeli folyóhoz horgászni. Ez Amerika!