Budapesti Hírlap, 1926. augusztus (46. évfolyam, 172–196. szám)

1926-08-13 / 182. szám

e Az angol hitelezők felhívása. Moszkva, aug. 12. Az Angol Hitelezők Szövetsége felhívást bocsátott ki, amely utal arra, hogy Rosen­­holz londoni orosz ügyvivő fáradozásainak ellenére a Szövetségnek ragaszkodnia kell ahhoz, hogy Oroszország fizesse meg Angliá­val szemben fennálló adósságát, mielőtt Oroszországgal új üzletet kötnének. Az a körülmény, hogy a Szövetség egyik tagjá­tól megtagadták a beutazási engedelmet, azt bizonyítja, hogy a szovjet­ kormány nem szándékozik elintézni Angliával szemben fennálló függő ügyeit. A Hitelezők Szövet­sége az Oroszországgal üzleti összeköttetés­ben álló cégeket is ilyen szellemben fogja megdolgozni. A londoni orosz ügyvivő a felhívás ellen tiltakozást jelentett be. Csicserin súlyos beteg, Moszkva, aug. 12. Csicserin orosz külügyi népbiztos tegnap súlyosan megbetegedet. Látogatókat nem fogad. A külügyi népbiztosság vezetését ideiglenesen Litvánov vette á­t. Az orosz helyzet komoly változás előtt. London, aug. 12. A Chicago Tribüne londoni tudósítójának azzal a jelentésével kapcsolatosan, amely szerint a szovjet kormány egész gépezete, továbbra is a parasztok és a munkások többsége által támogatott Stalin ellenőrzése alatt áll és hogy a kommunista párt sorai­ban pillanatnyilag bekövetkezett szakadás esetleg Oroszország gazdasági újjászületésé­nek kezdetét jelenti, a Daily Telegraph a következőket írja: Oroszországnak a nem­zetek közösségébe újból való belépése vi­lágraszóló jelentőségű esemény volna. A brit kormány hajlandó arra, hogy szívesen, előzékenyen, sőt ha kell, nagylelkűen jár­jon el minden olyan orosz kormánnyal szemben, amely országának kötelességeit teljesíti. Letartóztatások a vörös hadseregben Páris, aug. 12. A Dni orosz lap tudósítója jelenti Lenin­­grádból. A moszkvai kerület főparancs­noka büntető parancsot adott ki, a vörös hadsereg vezérkara mellé beosztott telefon­os távirás­­század feloszlatására. A század ugyanis Lasevics letartóztatása napján ön­kényesen beszüntette a munkát. Huszon­három vörös katonát letartóztattak és hadi­­törvényszék elé állítottak. Dobrov tábornok öngyilkossága. Páris, aug. 12. Leningrad mellett, Peterhofban főbelőtte magát Dobrov gyalogsági ezredparancsnok. Dobrov az öngyilkosságot abban a pilla­natban követte el, mikor a hadtestparancs­nokságtól táviratot kapott. Az öngyilkos ezredparancsnok a petrográdi kommunista ellenzék egyik tekintélyes vezető tagja volt. Pétervári hírek szerint Dobrov letartózta­tás előtt állott. Budapesti Hírap 1926 augusztus 13. (182. sz. Százszámra szedi áldozatait a mexikói vérengzés. Kivégzés, utcai harc, gyújtogatás mindenfelé. — Ruiz y Florez érsek jelentése. A mexikói eseményekről szóló beszámo­lóinkban az utóbbi napok folyamán csak igen ritkán emlékeztünk meg nagyobbsza­­bású vérengzésekről. Úgy látszott, hogy az első napok vérontása után a lelkek csilla­podtak és a harc békés fegyverekkel folyt tovább. Ma végre nyilvánosságra került Roiz y Florez érsek jelentése, amely beszámol azokról a borzalmas eseményekről, ame­lyek Michoacan államban játszódtak le. Az említett állam területén a jelentés szerint az elmúlt héten közel százötven embert gyilkoltak meg, közöttük olyanokat is, aki­ket a kormány csapatai előzően fogságba vetettek és ott kivégeztek. Az érsek jelentése világszerte nagy fel­ssínést keltett és a mexikói kormány azon­nal cáfolatot adott ki, amelyben kijelenti, — nem azt, hogy ilyenek nem történtek — hanem, hogy a kivégzésekről nincs tudo­mása. A német püspökök fuldai konferenciája táviratot küldött Móra del Rio érseknek, amelyben együttérzését fejezte ki. Az ér­sek neve a mexikói események kapcsán a mai nap folyamán még eg vízben szerepelt. A mexikói belügyminiszter ugyanis kifo­gásolt egy interjút, amelyet az érsek egy amerikai lapnak adott. Az intervjú miatt az eljárás megindult. Százötven újabb halottja van a mexikói vérengzéseknek. Mexikó City, aug. 12. Katolikus forrásból érkező hírek szerint a mexikói zavargásoknak igen sok áldo­zata van. Sahujában, Michoacan állam egyik városában negyven embert, köztük két pa­pot, megöltek, tizenkét embert pedig fog­ságba esésük után koncolták fel. Irapuato­­ban a múlt héten tizennégy ember esett el, a guadalajarai áldozatok száma pedig kö­­rülbelül hatvan. Ruizy Florez érsek jelentése: London, aug. 12. Mexikóból véres eseményekről szóló kü­lönböző híreszteléseket jelentenek. Ruiz y Florez érsek Michoacan államból való meg­érkezése után elmondotta, hogy augusztus 1-én és 2-án két római katolikus lelkészt és több mint harminc polgárt végeztek ki, akiket azzal vádoltak, hogy a­­kormány el­hnt irányuló felkelés vezérei. Sahuya város­ban katonák és polgárok között összetű­zésre került a sor, mert a katolikusok állí­tólag megtagadták a templomoknak a vá­rosi bizottságok kezébe való átadását. Öt­ven katonát, akik augusztus 11-én érkeztek ebbe a városba, a templomok és házak tete­jén állást foglaló lakosok tüzelés alá vettek. ,Az utcai harc során ötven ember esett el. A véres harcnak csak a csapaterősítések megérkezése vetett véget. A töm­eg két kor­mánybiztost, akik a helyi rendőrség segítsé­gére siettek, megölt. Irapuatoban a csapa­tok kivégezték a csőcselék négy vezérét, mert a tömeg a protestánsok több házá­t fel­gyújtotta és egy asszonyt megölt. A német püspökök együttérzése. Fulda, aug. 12. A német püspökök fuldai értekezlete Móra mexikói érseknek a­ következő távira­tot küldte: A fuldai és freisinngi értekezleten összegyűlt német püspökök részvéttel gon­dolnak tisztelendő mexikói testvéreik jelen­legi szenvedéseire. Adja Isten, hogy az egész civilizált világon elitélt és minden lelkiisme­reti szabadságot megcsúfoló egyházüldözés szomorú ideje megrövidüljön és a mexikói katolikusok dicsőséges hitvallói bátorságát az egyház boldogabb jövőjének áldásával jutalmazza. A mexikói külügyminisztériumnak nincs tudomása a kivégzésekről. Newyork, aug. 12. Az Associated Press jelenti Mexikóból. A mexikói külügyminisztériumnak nincsen tudomása azokról az agyonlö vetésekről, amelyeket Rui­s Florez érsek említ. Az első engedmény: Mexikó, aug. 12. A mexikói katolikusoknak tett első en­gedmény Mexikó város polgármesterének egyik közleményében nyilatkozik meg, a­mely kijelenti, hogy a templomok szeza­­meltartásával megbízott bizottságok öt ka­tolikusból és a községi hatóságok által ki­nevezendő öt személyből állhatnak. Eddig a bizottságok valamennyi tagját a községi hatóságok nevezték ki. Móra del Rio érsek intervjuja, Newyork, aug. 12. Mint az Associated Press Mexikóból je­lenti, a belügyminiszter kijelentette, hogy Móra del Rio érseknek az az intervjuja, amelyet egy amerikai lap képviselőjének adott, az alkotmány rendelkezéseinek meg­sértését jelenti, mert a papságnak tilos a mexikói állam alaptörvényeiről bírálatot mondani. Az intervjút ennek következtében a vizsgálat megindítása végett az ügyész­séghez utalták. Szakszervezet egy kápolnában. Mexikó­város, aug. 12. (Reuters) A kormány Callos elnök és a belügyminiszter által aláírt dekrétumot tett közzé, amely szerint a veracruzi Szent András-kápolnát a mezőgazdasági és ipari munkások szakszervezetének irodahelyisé­gei céljára lefoglalja, még­pedig azzal az ürüggyel, hogy a hívőknek a templomra szükségük nincs, míg a nép érdekében dolgozó szakszervezeteknek új helyisé­gekre van szüksége. ­ Éjszakáink legfényesebb csillaga, Massány Ernő dr. rádió előadása. Ámbár a csillagokat sokszor emlegetjük, komoly társalgásban igen ritkán esik róluk szó, s ha a beszéd tárgya véletlenül mégis reájuk terelődik, a támadt vita vagy eszme, csere nagyon hamar befejeződik. A legtöbb embernek ugyanis halvány sejtelme sincs az égi jelenségek mibenlétéről és így ter­mészetesen nem áll módjában azokról hosszasabban elcsevegni. Ennek a tájékozatlanságnak elsősorban is iskolai nevelésünk tökéletlensége az oka. Tankönyveinkben az égiekkel legföljebb lí­rai vonatkozásokat találunk és ami kevés a földrajzzal vagy fizikával kapcsolatban bennük előfordul, az rendszerint a tan­könyvek végén mint függelék szerepel, amelyre egyáltalában sor sem kerül. Bár­kit kérdezzünk is meg, mit tanult az isko­lában a csillagászatból, feleletül azt kap­juk, hogy „semmit". Igazuk is van, mert az, amit a világegyetemről tudnak, vagy mint kultúrlényeknek legalább is tudniok kellene, úgyszólván arra sem elég, hogy a nagy mindenségről, annak csodálatos szép­ségeiről, harmóniájáról maguknak halvány képet alkossanak. Talán ennek tulajdonitható, hogy még sokszor a „legintelligensebbnek" nevezett ember sincsen tisztában a természet rend­jében elfoglalt helyével s még ma is azzal a büszke önteltséggel jár-kel, mint néhány századdal azelőtt, amikor azt hittük, hogy a föld ennek a véghetetlen nagy világnak a középpontja s az ember a teremtés koro­nája. Azóta nagyot zuhantunk! Az önma­gunk alkotta piedesztálról lekerültünk, mert éppen folyton gyarapodó tudásunk fáklya­világánál kellett belátnunk végtelenül el­enyésző parányi voltunkat. Ha ennek min­denki tudatában lenne, az emberiségben is nagyobb lehetne az összetartozandóság, az egymás iránti megértés és szeretet érzete, nem dúlnának örökös harcok, nem törné­nek egymás megsemmisítésére s többször vetnének fürkésző pillantásokat oda, ahol az emberi képzeletet felülmúló nagy távol­ságokban új világok születnek, hogy talán új szenvedélyeknek adjanak egykor helyet és ahol régen kihalt égitestek hullanak szerte, hogy romjaikon a teremtés örök munkája révén ismét új életek lobbanja­nak lángra. A természet lenyűgöző fensége iránti cso­dálat ott él mindnyájunk szívében és szik­rája még a legműveletlenebb lélekben is föllelhető. Ha nem tör utat, ennek inkább a hétköznapi küzdelmek s főképpen anya­gias gondolkodásunk az oka. Általában majd mindenki szívesen és örömmel tekint az égboltra, gyönyörködik az ezernyi gyé­mánt ragyogásában s ugyancsak örömmel hall róluk egyet-mást, miközben misztikus gondolatai támadnak, amint támadt az em­berben a régmúlt időkben is. De amikor ez a miszticizmus ma jogosulatlan, addig akkoriban, a tudatlanság korában ez meg­okolt volt. Éppen ezért nem szabad moso­lyognunk azon, ha a régiek a csillagoknak, különösen pedig a nagyobbaknak, fénye­sebbeknek sorsdöntő befolyást tulajdoní­tottak. A Jupiter a naprendszer legnagyobb bolygója. Azok közül a csillagok közül, amelyek az emberi élet mikénti alakulására a leg­nagyobb hatást gyakorolták szinte túlvilági szerep jutott Jupiternek, annak az égitest­nek, amelyet vajmi kevesen tudnának ne­künk megmutatni. Pedig most mindennap este ott ragyog, tündöklik az égbolt déli oldalán. A legnagyobb, a legfényesebb s pompájában csak egy van még, amely fe­lülmúlja, ez a Vénusz, amely ilyenkor mint hajnalcsillag hirdeti a napketét. A Jupitert mindenki könnyen felismer­heti, mert nem szikrázik, mint az álló csil­lagok, hanem fénye nyugodt és fehéres. Ez idő szerint éjféltájban delel, vagyis ekkor éri el az égbolton legmagasabb pontját. Most földközelben lévén, különösen szépen tündöklik s még a legfásultabb lelkek figyel­mét is magára irányítja. Megtalálása tehát nem nehéz, hiszen pompájában valamennyi csillagot felülmúlja. Ha pedig megpillantot­­tuk, álljunk meg néhány percre s elmélked­jünk kissé. Megérdemli; nemcsak azért, mert naprendszerünk leghatalmasabb boly­gója, hanem azért is, mert a csillagokkal való társalgás lelkünket felüdíti, kiemeli a szürke hétköznapiságból s közelebb viszi a Mindenhatóhoz, megérteti velünk alkotásá­nak káprázatos nagyszerűségét. Ne riadjunk vissza az ily módon támadó vallásos gondo­latoktól és érzésektől; ne restelkedjünk, mert ez nem lelkünk gyengeségére mutat. A legnagyobb természettudósok, a legna­­gyobb csillagászok mind vallásosak voltak. Talán nem úgy, ahogy azt a legtöbben el­képzelik. Nem a vallás formáit tartották szem előtt, hanem a lényeget és pedig azt, hogy igenis van egy felsőbb hatalom, amely a világrendben az egyensúlyt fentartja. Azt, hogy minő névvel illeték, közömbös volt előttük. A rómaiak éppen Jupiternek nevez­ték el a mindenség urát s ezt a nevet kapta a csillagok egyik legszebbike is. A Jupiter éppen úgy, mint a Föld, a Nap körül kering, csakhogy több, mint ötször olyan távolságban, vagyis középértékben 778 millió kilométernyire. A földi méretek nem elegendők ahoz, hogy elképzelhessük annak a Nap körüli pályának a hosszát, amelynek sugara is csak ilyen óriási szám­mal fejezhető ki. Ne képzeljük azonban, hogy valami rendkívüli nagy sebességgel kering a központi test körül, mert amíg például földünk másodpercenként 27.8 kilo­méteres középsebességgel halad, addig a Jupiter csak 13.0 kilométernyi másodper­cenkénti sebességgel zárja égi útját. A Jupiter pályájának hossza és ez az aránylag kis sebesség okozza azután azt, hogy amíg egyszer a Nap körül kering, azalatt a Föld majdnem tizenkétszer járja körül a centrális égitestet, vagyis a Jupite­ren egy év egyenlő 11 földi évvel és 315 földi nappal, tehát egy 48 éves földi ember ott csak négy éves apró szent lenne. Ha meggondoljuk, hogy van olyan bolygó is, mint például az Uránusz, amelynek Nap körüli keringési ideje 164 év 280 nap, akkor a Jupiter-éveket még nem is nevez­hetjük oly túl hosszúaknak. Bolygórendszerünk e leghatalmasabb égi­testének méretei is csodálatosak. Annak el­­lenére, hogy a Nap tömegének ezernegyven-, heted részével egyenlő, mégis jóval nagyobb, mint az összes bolygóké együttvéve s még földünk tömegét is háromszáztizennégy és félszer múlja felül. Ez a csodálatos bolygó, amelynek sűrűsége a Napéval egyenlő, te­hát körülbelül csak egy negyede a Föld sű­rűségének, szinte forog a saját tengelye kö­­rül s ugyanúgy megvannak a maga nap­palai és éjjelei. Csakhogy ellentétben az év, nekünk olyan szokatlan hosszával, a Jupi­teren egy nap csupán 9 óra 50 percből áll, mert ennyi idő alatt fordul meg saját ten­gelye körül. Ha tehát a Jupiteren lennének gondolkodó lények, akkor ezek felett a Nap őrült iramban vágtat végig az égbolton és a nappalok mindössze csak négy óra hosz­­szat tartanak. Csakhogy a Jupiteren szerves életről még alig lehet szó, mert a teremtés­nek még abban a korában van, amelyben a bolygót hatalmas, szinte áthatolhatatlan, gáz- és gőztömegek borítják. A Jupiter fe­lületén állandóan rémületes kavargás ural­­kodik, vészes ciklonok száguldanak végig, amelyben a villámcsapások pergőtüze a vulkanikus kataklizmákkal két észbontó versenyre. A Napnak a Földön áldást osztó fénye ott legfeljebb csak pillanatokra ha­tolhat át s ha nem lennének egyéb fényt okozó tünemények, a Jupiter tulajdonkép­peni felületén ma még állandó sötétségnek kellene uralkodni. Az alakulásnak ezt a kezdetleges állapo­tát bizonyítják azok a foltok és sötétebb színekben játszó övek, amelyek a Jupiter­nek különösen egyenlítői vidékein figyelhe­tők meg. Amint két évszázaddal ezelőtt a távcsövek segítségével az égitestek beha­tóbb vizsgálata megkezdődött, ezek a foltok és övék rögtön magukra vonták a csillagá­szok figyelmét s azóta a Jupiter topográfiá­jának tanulmányozása a legkedveltebb és talán a legérdekesebb feladatok egyike maradt. A sötét övék mint valami egyenes, de hullámos szélű sávok helyezkednek el az egyenlítőn s attól északra és délre. A sar­kok felé ezek a sávok vékonyodnak, majd végül el is tűnnek, úgy hogy a sarki tájak sima felületeknek látszanak. A sávokban és a sávok közötti részeken néha éles ha­tárvonalú, máskor elmosódott szélű foltok jelentkeznek, amelyek sokszor igen nagy kiterjedésűek és hosszú ideig megtartják alakjukat. Ezek legtöbbször különféle szín­árnyalatúak. A legérdekesebb volt közöt­tük az úgynevezett „vörös folt", amely 1878-ban keletkezett a déli féltekén. Alakja eleinte ovális volt, később hasonlított egy elnyújtott, hatszegletű méhsejthez. Nevét rózsaszín fényétől lyipta, amely csak ké­sőbb, körülbelül e század első éveiben kez­dett halványodni. Ez a folt, amely körül­belül harminc évig a Jupiter felületének­ egyik legjellegzetesebb tüneménye volt, mé­reteiben Földünket is felülmúlta. Hossza körülbelül 41.000 km., szélessége 14.000 kilométer lehetett. Tudva, hogy a Föld át­mérője csak 12.756 kilométer, elképzelhet­­jü­k ennek a felszíni alakulatnak óriási méreteit. Az ilyen állandó foltoknak révén — amelyeknek bár saját mozgásuk van —i

Next