Budapesti Hírlap, 1927. január (47. évfolyam, 1–24. szám)
1927-01-15 / 11. szám
I A magyar diákok ellen. Bukaresti tudósítónk jelenti: Két éve érvényes már Romániában az új érettségi vizsgálati rend, melynek nem is nagyon titkolt célja az, hogy megakadályozza a kisebbségek felsőbb iskolázását, mert így akarja elérni, hogy a kisebbségi intelligencia pótláshoz ne jusson, lassan kint elsorvadjon. Kisebbségnek veszik az erdélyi oláhságot is, melynek fiait csaknem olyan rohammal buktatják rakásra a királyságbeli tanárok, mint erdélyi vizsgálati cenzorok, mintha magyarok volnának. Aki mégis valahogy át tud jutni az érettségi vizsgálaton, azt mindenféle ürüggyel visszautasítják az egyetemről. A kisebbségi diákok közül, aki csak teheti, hátat is fordított az állandó büntetések és verekedések helyéül szolgáló romániai egyetemnek és külföldre menekült. Ellepték a francia és német egyetemeket. Most egyszerre a párisi román követ átirattal fordult a párizsi egyetemhez és tudatta, hogy csak azok a romániai érettségi bizonyítványok érvényesek, amelyeken a bukaresti közoktatásügyi minisztérium különlegesen elhelyezett száraz pecsétje rajta van. Többszáz diák vesztette ezzel el a párisi egyetmen rendes hallgatói minőségét, úgy hogy például az orvosi karon, nem lévén érvényes érettségi bizonyítványuk, már csak az elméleti előadásokra járhatnak, mint rendkívüli hallgatók, a gyakorlati órákon azonban nem vehetnek részt. Ugyanezt a fogást megpróbálta a berlini román követség is, de a német egyetemek visszautasították a beavatkozást. Egyik bukaresti lap tudósítója most elment a közoktatásügyi minisztériumba megtudni, minek köszönhető ez az intézkedés? Érdeklődésére azt a választ kapta, hogy esetleges bizonyítványhamisítás elkerülésére történt ez az intézkedés, melyről a középiskolák igazgatóinak kellett volna figyelmeztetniük a végzett növendékeket, hogy hitelesítés végett nyújtsák be bizonyítványaikat a közoktatásügyi minisztériumhoz. Ez a figyelmeztetés azonban hanyagságból, vvagy könnyelműségből elmaradt. 4 Addig is azonban, amíg a törvény nem biztosítja felsőházi képviseletüket, átmenetileg úgy vélnének a dolgon segíteni, hogy a baptista misszió történetében érdemeket szerzett hívők közül egyet kineveztetne a kormány a felsőház tagjává. Az ilyen módon kinevezett, ha hivatalosan nem is képviselné a baptistákat, mégis hasznára lehetne ügyüknek a törvényhozás felsőházában. A baptistáiknak utólagos kívánsága meglehetős feltűnést keltett, mert hiszen a Magyarországon elismert vallásfelekezetek közül a baptisták vannak legkisebb számmal, az 1920. évi népszámlálás szerint mindössze négyezeregyszáznyolcvanheten. Nagy-Magyarországon sem érte el számuk a 25.000-et. A bevett vallásfelekezetek közül, amelyeknek felsőházi tagság jutott, a legkevesebben a görög katolikusok vannak, ezeknek a száma is meghaladja azonban a hatvanezret. A babtisták — tekintve, hogy nem érik el az ország lakosságának még egy tized százalékát sem, — nem valószínű, hogy hozzájuthatnának ilyen címen felsőházi képviselethez. A választók összeírása. A XIX. választókerület Keresztény Gazdasági és Szociális Pártja értesíti a körzetében lakó józsefvárosi választópolgárokat, kiknek a folyamatban levő választói névjegyzék összeírása alkalmával a névjegyzékbe való felvétele bármily oknál fogva mindeddig nem történt meg, hogy a párt vezetősége a párthelyiségben (VIII., Práterutca 47. sz.) készséggel szolgál számukra útbaigazítással egészen napon át. Miskolcról jelentik, hogy most folyik ott is az 1927. évi választói névjegyzék összeállítása. Hatvan összeíróbiztos járja a várost és veszi fel a névjegyzékbe a jogosultakat. A kereskedelmi kamarák felsőházi választását is megpeticionálják. A Kereskedelmi és Iparkamarák a felsőházi törvény értelmében három budapesti és három vidéki kamarai tagot küldenek az országgyűlésbe. A választások alkalmával a vidéki kamarák egyik tagjaként Chorin Ferencet választották meg. A pécsi kereskedelmi és iparkamara elnöksége legutóbbi értekezletén elhatározta, hogy ezt a választást petícióval támadja meg, mert jóllehet a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.nek a pécsi kamara területén is van bányája, a vidéki kamarák őt a tagságra egyáltalában nem jelölték. A tervezett petíció benyújtásáról már a budapesti kamara elnökségét is értesítették. Értesülésünk szerint a pécsi kamarában mozgalom indult meg, hogy az esetleg megüresedő helyre Littke Józsefet, a pécsi pezsgőgyár tulajdonosát jelöljék. Budapesti Hírlap 1927 január 15. (11. sz.) Egyéb hírek. Szeged, jan. 14. Egyes szegedi és fővárosi lapokban ma híradás jelent meg arról, hogy a szegedi katonaság körében tömegesen lépett fel az enyhe lefolyású spanyolnáthajárvány. A katonaság körében csütörtökön valóban történtek megbetegedések, amelyek azonban csak a közönséges influenza megbetegedésre mutatnak. Illetékes helyen a spanyolnátha Szegeden történt fellépéséről szóló híreszteléseket a leghatározottabban megcáfolták. Prága, jan. 14. (Cseh Távirati Iroda.) A spanyolnáthában megbetegedettek számát Prágában körülbelül tízezerre becsülik. aprított tölgy és cserpenyő 4*52 56.500 K métermázsánként, teljes fuvarral házhoz szállítva. Ákos és Társa Visegrádi*utca Telefon: Sl€1'33 IA A spanyolnátha veszedelme it ajánl a Közegészségügyi Tanács. Az Országos Közegészségi Tanács csütörtökön tartott ülésén foglalkozott az influenza kérdésével és megállapította, hogy a súlyos jellegű influenzát, melyet a köznyelv spanyolnáthának szokott nevezni, mindeddig nem észlelték hazánkban. A Tanács megelőzés és védekezése céljából mindenütt és minden tekintetben a legnagyobb tisztaságot és a józan életmódot ajánlja. Ügyelni kell, hogy senki rá ne köhögjön vagy tüsszentsen embertársaira, hogy a zsúfolt helyiségeket és a tömegeket kerüljék, hogy láz vagy csak a legkisebb hőemelkedés esetén mindenki azonnal feküdjék ágyba és hívjon orvost, amivel az influenzának súlyosabb következményeit rendszerint sikerül elkerülni. A Tanács egyúttal határozottan állást foglalt az iskolák bezárása, mint teljesen célját tévesztő felesleges intézkedés ellen. A népjóléti minisztérium hivatalos jelentése. Az influenza-járvánnyal kapcsolatban elterjedt nyugtalanító híresztelésekkel szemben a népjóléti és munkaügyi minisztérium illetékes ügyosztálya közli, hogy a szegedi polgári lakosság körében, az ottani tiszti főorvos jelentése szerint egyetlen súlyosabb influenzaeset sem fordult elő a mai napig. Kizárólag a katonaság között betegedtek meg körülbelül százan influenzában. Ezek közül már 75 teljesen gyógyultan hagyta el a kórházat, huszonöt katona betegsége pedig teljesen könnyű lefolyású. Komáromban is mutatkoztak infuenzaesetek. Itt szám szerint negyven katona betegedett meg, azonban ezek közül csak kettőnek betegsége látszik súlyosabbnak. Haláleset egyáltalán nem fordult elő. A főváros készen várjaa járványt. A közegészségügyi bizottság mai ülését is foglalkoztatta a spanyol járvány. Klár Zoltán tette először szóvá a fenyegető veszedelmet és statisztikai adatokat sorol fel, melyeket a Budapesti Hírlap már közölt, majd megtámadta azokat a felelős személyeket, kik lépten-nyomon nyilatkoznak az ügyről, különösen kifogásolta Végh János dr. nyugalmazott tisztifőorvosi megnyilatkozásáért. A színházakban és mozikban — úgymond — nincs semmi veszedelem és éppen ezért kár ezeket, mint a spanyolnátha terjesztőit, beállítani. Valótlanok a hírek, rémügetések, hiszen Csordás Elemér személye, tudása garancia arra, hogy az esetleg fellépő járványt lokalizálják. Kéri, hogy a kötelező bejelentések mellett állandó permanencia legyen az elöljáróságokon s a szegény családok ingyen orvost és gyógyszert kapjanak. Csordás Elemér dr. tisztifőorvos válaszában bejelenti, hogy most már rendelkezésére állanak a külföldi adatok. Ezek szerint enyhe jellegű influenzás megbetegedés a legtöbb eset és spanyolnátha hozzánk legközelebb van Kölnben, Coblenzben, Dániában, nyugaton Svájcban és most Németországban kezdi felütni a fejét, Ausztriában azonban nincs. Határozottan kijelenti, hogy spanyolnátha, vagy valódi himlő nincs Budapesten, de van sok náthalázas megbetegedés. Tény az, hogy az enyhe lefolyású influenzás megbetegedések száma emelkedik, de — ismétli — spanyolnáthás megbetegedés nincs egy sem. Tegnap értesítést kapott, hogy az első kerületben van egy ilyen eset. A tisztiorvos nyomban megjelent a helyszínen és megállapította, hogy szó sincs spanyolnátháról. A Szent Lászlókórházban meghalt egy beteg, kit ilyen megbetegedés címén szállították be. A boncolás kiderítette, hogy az illető tüdőgyulladásban halt meg, melyben már nyolc nappal ezelőtt megbetegedett. Egy szanatóriumban is meghalt pár nap múlva egy beszállított beteg, kiről az volt elterjedve, hogy a halál oka spanyolnátha. Kiderült, hogy lázas, gennyes féregnyulvány gyulladásban halt meg. Az utóbbi héten a László-kórházba 196 beteget szállítottak be, mint spanyolnáthagyanúsokat. Kiderült, hogy több mint száz ezek közül nem is volt beteg, tizenhatan tüdőgyulladásos, ezek közül kettő tipikus tüdőgyulladásban halt meg. Kijelenti a főorvos, hogy ő mindennap megvizsgálja az összes halottvizsgálati bizonyítványokat. Ezek szerint a halálozások száma nem emelkedik és a kórházak sem jelentenek semmiféle gyanús megbetegedést. A Szegeden történt katonai megbetegedésekről a honvédelmi minisztériumban azt a felvilágosítást kapta, hogy az egyik formációban 36 enyhe náthalázas megbetegedés történt, egy-két eset enyhe influenza, de spanyol nincs. A fővárosi laktanyákban is voltak megbetegedések, de 2-3 nap múlva egészségesek lettek a katonák. A fővárost egyébként felkészülve találja az esetleges járvány. A Szent László-kórházban 430 ágy van, azt felemelik 800-ra. A fertőtlenítő intézet mai fekvőbeteg szállító autójainak számát ötről hétre emelik. A költségek felét a népjóléti minisztérium vállalja. Intézkedtek, hogy holnaptól kezdve az összes gyógyszertárak este 8 óráig nyitva legyenek, a villamosok belsejében csak öt állóhely legyen, az első perronra vezető ajtókat pedig csukják le. Az összes mozikat ezentúl az elöljáróval együtt a kerületi orvosok is felülvizsgálják és az előadási szünetek alatt szellőztetik. A szegények részére holnaptól kezdve a kerületi orvos ingyen áll rendelkezésre és az orvos távollétében rendelője ajtaján olvasható lesz, hogy hol található. Kéri, hogy az enyhe lefolyást ígérő megbetegedéseket ne küldjék kórházba, mert ok nélkül elfoglalják az ágyakat és az esetleges komoly betegeket nem tudják ott elhelyezni. A levegővizsgálatokat beszüntette, erre semmi szükség sincs, hiszen a főváros nem is tartozik a rosszlevegőjű városok közé. Beszámolója végén a főorvos nyomatékosan ismétli, hogy Budapesten egyetlen spanyolnátha eset sincs. A közegészségi bizottság a beszámolót helyesléssel vette tudomásul. A tiszti főorvos a preventív intézkedésekről. A nyugati államokban egyre jobban terjedő spanyoljárványról Csordás Elemér dr. tiszti főorvos a következőket jelentette ki: " Sürgős előterjesztést tettünk a polgármester úrhoz, hogy két új fertőtlenítő kocsit szerezzünk be. A beszerzésre vonatkozó előterjesztést ma délutáni ülésén tárgyalja a közegészségügyi bizottság és a kormányhatóság utólagos jóváhagyásának reményében az automobilokat holnap meg fogjuk vásárolni. Intézkedtem aziránt is, hogy a gyógyszertárak záróráját meghosszabbítsák. Ma jelent meg a hirdetmény, amely szerint az összes, Budapest területén lévő gyógyszertárak este 8 óráig kötelesek nyitvatartani. Sürgős előterjesztésttettem a polgármester úrhoz a túlzsúfolt villamosok ügyében. Itt az a kérésem, hogy a villamosok belsejében csupán öt embernek szabadjon állnia, ugyanennyinek a hátsó és első perronon, hogy ilyképpen az utasok között bizonyos távolság maradjon. Előterjesztést tettem a tanácsnak és a főkapitány úrnak a tánciskolák és a mozik megrendszabályozásáiért. Különösen a kültelki mozgókban dögletes a levegő, kevés a szellőztetés és általában kevés a szellőző nyílás is. Fölkértem az elöljáróságokat a mozgóképszínházak hathatósabb felülvizsgálatára és utasítottam a kerületi tisztiorvosokat, hogy a kerületben lévő mozikat közegészségi szempontból állandóan vizsgálják felül. Az iskolák bezárásának kérdésében döntés még nem történt és nem is tudom még, hogy mit fogunk csinálni. Az 1918-as tapasztalatok és a most külföldről érkező jelentések szerint az iskolák bezárásának a nyugati államokban sincs nagy jelentősége, de nincs Budapesten se, főkép a perifériákon. A helyzet ugyanis az, hogy nálunk a kültelkeken az iskola melegedőhely, napközi otthon, ahol gyakran egész napon át ottartózkodnak a proletárgyermekek. Ha az iskolákat becsuknák, azt érnék el, hogy a gyerekek az utcákon csavarognának, meg volnának fosztva a meleg szobától és főképpen az állandó orvosi felügyelettől, amelyet az iskolaorvosok révén ma tökéletes szervezetben biztosítani tudunk. A helyzet végeredményben az, hogy ha már nem fogjuk tudni elkerülhetni a spanyol járványt, Budapest népe nyugodt lehet afelől, a preventív intézkedéseket megtették. Leveleik. Havonta helyett hetente ?. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Engedje meg, hogy a b. lapjában megjelent ,.Havonta helyett hetente" című cikkhez hozzászólhassak. Cikkíró úr célszerűbbnek tartja, ha a tisztviselők fizetésüket havonta elseje helyett, 2 hetenkint, sőt inkább hetenkint kapnák kézhez. Fő érve, hogy könnyelmű és beosztás hiányában szenvedő egyének elsején nem törődnek a hátralévő 30 nappal; könnyen költenek és így a hónap vége felé kölcsönökből élnek vagy nélkülöznek. Nézetem szerint, ha az ilyen könnyelmű, beosztás nélküli egyén az elsején kapott nagyobb fizetés helyett hetenkint jut kisebb összeghez, éppenúgy nem törődik a hátralévő 6 nappal, mint ahogy nem törődött a hónap elsején a 30-al. Sőt, abban a tudatban, hogy hamarosan ismét pénzhez jut és azzal érvelve, hogy azért a kis összegért úgy sem lehet semmit sem venni, még könnyebben költené és könnyebben kapna a rövidebb időre hitelt. És így inkább a heti fizetés volna nála olyan, mint a hozzá nem értő kezében a töltött fegyver. — „Amerikában régen így van", — olvasom a cikkben, — „és gyorsan, simán, észrevétlenül bonyolódik le a fizetés minden szombaton míg nálunk minden elsején torlódások vannak mindenütt". Tehát cikkíró úr elismeri, hogy nálunk torlódások vannak és mégis azt ajánlja, hogy ez az állapot havonta ne egyszer, hanem 4-szer ismétődjék. Továbbá: Amerikában olyan fizetést kapnak a tisztviselők, hogy ha ennek csak részletét is kapja hetenkint, abból fedezheti szükségletét. Kérdem, hogy vásárolhat ruházatot, fűtőanyagot, 7 napra élelmet az a magyar tisztviselő, kinek heti fizetése 5—600.000 lenne? (Ez már középfokú fizetés.) Csakis részletfizetésre, a kamattal drágítva és a készpénzvásárlás előnyeitől megfosztva. A cikkben jelzett „megkönnyebbülést hozó elsejét" bizonyára nagyobb örömmel várják nemcsak a tisztviselők, de a kereskedők, iparosok, vásárcsarnoki és piaci árusok is, mint a „megkönnyebbülést"* jósló hét elejét, mert most elsején egyszerre jutnak nagyobb összeghez, jobban tudják forgatni, mintha ugyanazt az összeget apró kis heti részletekben kapnák meg. A kirakatokban, vásárcsarnokokban állandóan kitüntetett árak megdöntik cikkíró ama állítását, hogy az elsején nekilendült nagyobb kereslet mellett felemelt árakon vásárolnak a havidíjasok. Ha a havi fizetés mellett a hónap elejét és utolját megérzi minden közlekedési eszköz , éppen úgy megérzi a hetenkénti fizetés mellett a hullámzást, négyszer egy hónapban és nem hiszem, hogy jobban örülne a csarranó, cseppenő, hosszú terminusra húzódó jövedelemnek, mint a hónap elején nagyobb összegben befolyó haszonnak. A színházak, mulatók, luxusüzletek (!) forgalmát igazán nem a tisztviselők fizetési ideje szabályozza. A feltűnési viszketegségben leledző tisztviselő a heti fizetés mellett is pezsgőzik, mert abból az összegből nagyobb bevásárlásra nem telik, de 1—2 üveg pezsgő ára igen. És ha a könnyelmű tisztviselők kis hányadát a heti fizetési rendszer csakugyan megváltoztatná — miért szenvedje el a rendes, beosztással élő, józan tisztviselők többsége fizetésének felaprózását? Kérdezze meg cikkíre a tisztviselőket, hogy melyik fizetési rendszert óhajtanák és kérdezze meg a felsorolt érdekelteket (kereskedők, iparosok stb.), akiknek jövedelmét szerinte a tisztviselők fizetésének ideje befolyásolja (!), hogy melyik módozat célszerűbb? Bizonyára mindegyik a havi fizetés mellett szavazna. B. I.-né. II. A „Havonta helyett hetente" cím alatt megjelent cikk tartalma engem meglehetősen lehangolt és ugyanezt a hatást tapasztaltam mindama kartársamon, akikkel erről az ügyről beszéltem. Alig fér kétség ahhoz, hogy oly nyílteszű ember, amilyennek a cikk íróját előző közleményeiből ismerjük, maga sem hiheti azt komolyan, amire céloz, hogy tudniillik a közszolgálati illetményeknek kéthetenkénti vagy éppen hetenkénti kifizetése a magyar tisztviselők súlyos anyagi helyzetén csak némileg is könnyítene. Hiszen köztudomású tény, hogy a tisztviselői kar túlnyomó részének és még inkább a régi nyugdíjasoknak illetménye oly minuciózusan csekély, hogy annak havi részletéből is alig lehetséges a legelsőbbrendű életszükségleteknek is mindenikét, például a ruhaneműnket beszerezni, sőt legszükségesebb élelmiszereket is alig tudjuk abból oly mennyiségben.) bevásárlási