Budapesti Hírlap, 1927. január (47. évfolyam, 1–24. szám)

1927-01-15 / 11. szám

I A magyar diákok ellen. Bukaresti tudósítónk jelenti: Két éve ér­vényes már Romániában az új érettségi vizs­gálati rend, melynek nem is nagyon titkolt célja az, hogy megakadályozza a kisebbsé­gek felsőbb iskolázását, mert így akarja el­érni, hogy a kisebbségi intelligencia pótlás­hoz ne jusson, lassan kint elsorvadjon. Ki­sebbségnek veszik az erdélyi oláhságot is, melynek fiait csaknem olyan rohammal buktatják rakásra a királyságbeli tanárok, mint erdélyi vizsgálati cenzorok, mintha ma­gyarok volnának. Aki mégis valahogy át tud jutni az érettségi vizsgálaton, azt min­denféle ürüggyel visszautasítják az egye­temről. A kisebbségi diákok közül, aki csak te­heti, hátat is fordított az állandó bünteté­sek és verekedések helyéül szolgáló romá­niai egyetemnek és külföldre menekült. Ellepték a francia és német egyetemeket. Most egyszerre a párisi román követ átirat­tal fordult a párizsi egyetemhez és tudatta, hogy csak azok a romániai érettségi bizo­nyítványok érvényesek, amelyeken a buka­resti közoktatásügyi minisztérium különle­gesen elhelyezett száraz pecsétje rajta van. Többszáz diák vesztette ezzel el a párisi egyetmen rendes hallgatói minőségét, úgy hogy például az orvosi karon, nem lévén érvényes érettségi bizonyítványuk, már csak az elméleti előadásokra járhatnak, mint rendkívüli hallgatók, a gyakorlati órákon azonban nem vehetnek részt. Ugyanezt a fogást megpróbálta a berlini román követség is, de a német egyetemek visszautasították a beavatkozást. Egyik bukaresti lap tudósítója most el­ment a közoktatásügyi minisztériumba meg­tudni, minek köszönhető ez az intézkedés? Érdeklődésére azt a választ kapta, hogy esetleges bizonyítványhamisítás elkerülé­sére történt ez az intézkedés, melyről a kö­zépiskolák igazgatóinak kellett volna figyel­meztetniük a végzett növendékeket, hogy hitelesítés végett nyújtsák be bizonyítványai­kat a közoktatásügyi minisztériumhoz. Ez a figyelmeztetés azonban hanyagságból, vvagy könnyelműségből elmaradt. 4 Addig is azonban, amíg a törvény nem biz­tosítja felsőházi képviseletüket, átmeneti­leg úgy vélnének a dolgon segíteni, hogy a baptista misszió történetében érdemeket szerzett hívők közül egyet kineveztetne a kormány a felsőház tagjává. Az ilyen mó­don kinevezett, ha hivatalosan nem is kép­viselné a baptistákat, mégis hasznára le­hetne ügyüknek a törvényhozás felsőhá­zában. A baptistáiknak utólagos kívánsága meg­lehetős feltűnést keltett, mert hiszen a Magyarországon elismert vallásfelekezetek­­ közül a baptisták vannak legkisebb szám­mal, az 1920. évi népszámlálás szerint mindössze négyezeregyszáznyolcvanheten. Nagy-Magyarországon sem érte el számuk a 25.000-et. A bevett vallásfelekezetek kö­zül, amelyeknek felsőházi tagság jutott, a legkevesebben a görög katolikusok vannak, ezeknek a száma is meghaladja azonban a hatvanezret. A babtisták — tekintve, hogy nem érik el az ország lakosságának még egy tized százalékát sem, — nem való­színű, hogy hozzájuthatnának ilyen címen felsőházi képviselethez. A választók összeírása.­ ­A XIX. választókerület Keresztény Gazda­sági és Szociális Pártja értesíti a körzeté­ben lakó józsefvárosi választópolgárokat, kiknek a folyamatban levő választói név­jegyzék összeírása alkalmával a névjegy­zékbe való felvétele bármily oknál fogva mindeddig nem történt meg, hogy a párt vezetősége a párthelyiségben (VIII., Práter­­utca 47. sz.) készséggel szolgál számukra útbaigazítással egészen napon át. Miskolcról jelentik, hogy most folyik ott is az 1927. évi választói névjegyzék össze­állítása. Hatvan összeíróbiztos járja a vá­rost és veszi fel a névjegyzékbe a jogosul­takat. A kereskedelmi kamarák felsőházi válasz­tását is megpeticionálják. A Kereskedelmi és Iparkamarák a felső­házi törvény értelmében három budapesti és három vidéki kamarai tagot küldenek az országgyűlésbe. A választások alkalmá­val a vidéki kamarák egyik tagjaként Cho­­rin Ferencet választották meg. A pécsi ke­reskedelmi és iparkamara elnöksége leg­utóbbi értekezletén elhatározta, hogy ezt a választást petícióval támadja meg, mert jóllehet a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.­­nek a pécsi kamara területén is van bá­nyája, a vidéki kamarák őt a tagságra egy­általában nem jelölték. A tervezett petíció benyújtásáról már a budapesti kamara el­nökségét is értesítették. Értesülésünk sze­rint a pécsi kamarában mozgalom indult meg, hogy az esetleg megüresedő helyre Littke Józsefet, a pécsi pezsgőgyár tulaj­donosát jelöljék. Budapesti Hírlap 1927 január 15. (11. sz.) Egyéb hírek. Szeged, jan. 14. Egyes szegedi és fővárosi lapokban ma híradás jelent meg arról, hogy a szegedi katonaság körében tömegesen lépett fel az enyhe lefolyású spanyolnáthajárvány. A katonaság körében csütörtökön valóban történtek megbetegedések, amelyek azon­ban csak a közönséges influenza megbete­gedésre mutatnak. Illetékes helyen a spanyolnátha Szegeden történt fellépéséről szóló híreszteléseket a leghatározottabban megcáfolták. Prága, jan. 14. (Cseh Távirati Iroda.) A spanyolnáthá­ban megbetegedettek számát Prágában kö­rülbelül tízezerre becsülik. aprított tölgy és cser­penyő 4*52 56.500 K métermázsánként, teljes fuvarral házhoz szállítva. Ákos és Társa Visegrádi*utca Telefon: Sl€1'33 IA A spanyolnátha veszedelme­ ­it ajánl a Közegészségügyi Tanács. Az Országos Közegészségi Tanács csü­törtökön tartott ülésén foglalkozott az influenza kérdésével és megállapította, hogy a súlyos jellegű influenzát, melyet a köznyelv spanyolnáthának szokott ne­vezni, mindeddig nem észlelték hazánk­ban. A Tanács megelőzés és védekezés­e céljából mindenütt és minden tekintetben a legnagyobb tisztaságot és a józan élet­módot ajánlja. Ügyelni kell, hogy senki rá ne köhögjön vagy tüsszentsen embertár­saira, hogy a zsúfolt helyiségeket és a tö­megeket kerüljék, hogy láz vagy csak a legkisebb hőemelkedés esetén mindenki azonnal feküdjék ágyba és hívjon orvost, amivel az influenzának súlyosabb követ­kezményeit rendszerint sikerül elkerülni. A Tanács egyúttal határozottan állást fog­lalt az iskolák bezárása, mint teljesen cél­ját tévesztő felesleges intézkedés ellen. A népjóléti minisztérium hivatalos jelentése. Az influenza-járvánnyal kapcsolatban el­terjedt nyugtalanító híresztelésekkel szem­ben a népjóléti és munkaügyi minisztérium illetékes ügyosztálya közli, hogy a szegedi polgári lakosság körében, az ottani tiszti főorvos jelentése szerint egyetlen súlyosabb influenzaeset sem fordult elő a mai napig. Kizárólag a katonaság között betegedtek meg körülbelül százan influenzában. Ezek közül már 75 teljesen gyógyultan hagyta el a kórházat, huszonöt katona betegsége pedig teljesen könnyű lefolyású. Komáromban is mutatkoztak infuenza­­esetek. Itt szám szerint negyven katona betegedett meg, azonban ezek közül csak kettőnek betegsége látszik súlyosabbnak. Haláleset egyáltalán nem fordult elő. A főváros készen várja­­a járványt. A közegészségügyi bizottság mai ülését is foglalkoztatta a spanyol járvány. Klár Zoltán tette először szóvá a fenyegető ve­szedelmet és statisztikai adatokat sorol fel, melyeket a Budapesti Hírlap már közölt, majd megtámadta azokat a felelős szemé­lyeket, kik lépten-nyomon nyilatkoznak az ügyről, különösen kifogásolta Végh János dr. nyugalmazott tisztifőorvosi megnyilat­kozásáért. A színházakban és mozikban — úgymond — nincs semmi veszedelem és éppen ezért kár ezeket, mint a spanyol­­nátha terjesztőit, beállítani. Valótlanok a hírek, rémü­getések, hiszen Csordás Elemér személye, tudása garancia arra, hogy az esetleg fellépő járványt lokalizálják. Kéri, hogy a kötelező bejelentések mellett állandó permanencia legyen az elöljáróságokon s a szegény családok ingyen orvost és gyógy­szert kapjanak. Csordás Elemér dr. tisztifőorvos válaszá­ban bejelenti, hogy most már rendelkezé­sére állanak a külföldi adatok. Ezek sze­rint enyhe jellegű influenzás megbetegedés a legtöbb­­ eset és spanyolnátha hozzánk legközelebb van Kölnben, Coblenzben, Dá­niában, nyugaton Svájcban és most Német­országban kezdi felütni a fejét, Ausztriá­ban azonban nincs. Határozottan kijelenti, hogy spanyolnátha, vagy valódi himlő nincs Budapesten, de van sok náthalázas megbetegedés. Tény az, hogy az enyhe le­folyású influenzás megbetegedések száma emelkedik, de — ismétli — spanyolnáthás megbetegedés nincs egy sem. Tegnap ér­tesítést kapott, hogy az első kerületben van egy ilyen eset. A tisztiorvos nyomban meg­jelent a helyszínen és megállapította, hogy szó sincs spanyolnátháról. A Szent László­­kórházban meghalt egy beteg, kit ilyen megbetegedés címén szállították be. A bon­colás kiderítette, hogy az illető tüdőgyulla­dásban halt meg, melyben már nyolc nap­pal ezelőtt megbetegedett. Egy szanatórium­ban is meghalt pár nap múlva egy be­szállított beteg, kiről az volt elterjedve, hogy a halál oka spanyolnátha. Kiderült, hogy lázas, gennyes féregnyulvány gyulla­dásban halt meg. Az utóbbi héten a László-kórházba 196 beteget szállítottak be, mint spanyolnátha­­gyanúsokat. Kiderült, hogy több mint száz ezek közül nem is volt beteg, tizenhatan tüdőgyulladásos, ezek közül kettő tipikus tüdőgyulladásban halt meg. Kijelenti a fő­orvos, hogy ő mindennap megvizsgálja az összes halottvizsgálati bizonyítványokat. Ezek szerint a halálozások száma nem emel­kedik és a kórházak sem jelentenek sem­miféle gyanús megbetegedést. A Szegeden történt katonai megbetegedésekről a honvé­delmi minisztériumban azt a felvilágosítást kapta, hogy az egyik formációban 36 enyhe náthalázas megbetegedés történt, egy-két eset enyhe influenza, de spanyol nincs. A fővárosi laktanyákban is voltak megbetege­dések, de 2-3 nap múlva egészségesek let­tek a katonák. A fővárost egyébként felkészülve találja az esetleges járvány. A Szent László-kórház­­ban 430 ágy van, azt felemelik 800-ra. A­­ fertőtlenítő intézet mai fekvőbeteg szállító autójainak számát ötről hétre emelik. A költségek felét a népjóléti minisztérium vál­lalja. Intézkedtek, hogy holnaptól kezdve az összes gyógyszertárak este 8 óráig nyitva legyenek, a villamosok belsejében csak öt állóhely legyen, az első perronra vezető ajtókat pedig csukják le. Az összes mozikat ezentúl az elöljáróval együtt a kerületi or­vosok is felülvizsgálják és az előadási szü­netek alatt szellőztetik. A szegények ré­szére holnaptól kezdve a kerületi orvos in­gyen áll rendelkezésre és az orvos távollé­tében rendelője ajtaján olvasható lesz, hogy hol található. Kéri, hogy az enyhe lefolyást ígérő megbetegedéseket ne küldjék kór­házba, mert ok nélkül elfoglalják az ágya­kat és az esetleges komoly betegeket nem tudják ott elhelyezni. A levegővizsgálatokat beszüntette, erre semmi szükség sincs, hi­szen a főváros nem is tartozik a rossz­­levegőjű városok közé. Beszámolója végén a főorvos nyomatékosan ismétli, hogy Bu­dapesten egy­etlen spanyolnátha eset sincs. A közegészségi bizottság a beszámolót he­lyesléssel vette tudomásul. A tiszti főorvos a preventív intézkedésekről. A nyugati államokban egyre jobban terjedő spanyoljárványról Csordás Ele­mér dr. tiszti főorvos a következőket je­lentette ki: " Sürgős előterjesztést tettünk a pol­gármester úrhoz, hogy két új fertőtlenítő kocsit szerezzünk be. A beszerzésre vonat­kozó előterjesztést ma délutáni ülésén tárgyalja a közegészségügyi bizottság és a kormányhatóság utólagos jóváhagyásá­nak reményében az automobilokat holnap meg fogjuk vásárolni. Intézkedtem az­iránt is, hogy a gyógyszertárak záróráját meghosszabbítsák. Ma jelent meg a hir­detmény, amely szerint az összes, Buda­pest területén lévő gyógyszertárak este 8 óráig kötelesek nyitvatartani. Sürgős elő­terjesztést­­tettem a polgármester úrhoz a túlzsúfolt villamosok ügyében. Itt az a kérésem, hogy a villamosok belsejében csupán öt embernek szabadjon állnia, ugyanennyinek a hátsó­ és első perronon, hogy ilyképpen az utasok között bizonyos távolság maradjon. Előterjesztést tettem a tanácsnak és a főkapitány úrnak a tánc­iskolák és a mozik megrendszabályozá­­sáiért. Különösen a kültelki mozgókban dögletes a levegő, kevés a szellőztetés és általában kevés a szellőző nyílás is. Föl­kértem az elöljáróságokat a mozgókép­színházak hathatósabb felülvizsgálatára és utasítottam a kerületi tisztiorvosokat, hogy a kerületben lévő mozikat közegész­ségi szempontból állandóan vizsgálják fe­lül. Az iskolák bezárásának kérdésében döntés még nem történt és nem is tudom még, hogy mit fogunk csinálni. Az 1918-as tapasztalatok és a most külföldről érkező jelentések szerint az iskolák bezárásának a nyugati államokban sincs nagy jelentő­sége, de nincs Budapesten se, főkép a pe­rifériákon. A helyzet ugyanis az, hogy ná­lunk a kültelkeken az iskola melegedő­hely, napközi otthon, ahol gyakran egész napon át ottartózkodnak a proletárgyer­mekek. Ha az iskolákat becsuknák, azt érnék el, hogy a gyerekek az utcákon csa­varognának, meg volnának fosztva a me­leg szobától és főképpen az állandó orvosi felügyelettől, amelyet az iskolaorvosok ré­vén ma tökéletes szervezetben biztosítani tudunk. A helyzet végeredményben az, hogy ha már nem fogjuk tudni elkerül­hetni a spanyol járv­ányt, Budapest népe nyugodt lehet afelől, a preventív intézke­déseket megtették. Leveleik. Havonta helyett hetente ?­­. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Engedje meg, hogy a b. lapjában meg­jelent ,.Havonta helyett hetente" című cikkhez hozzászólhassak. Cikkíró úr célszerűbbnek tartja, ha a tisztviselők fizetésüket havonta elseje he­lyett, 2 hetenkint, sőt inkább hetenkint kapnák kézhez. Fő érve, hogy könnyelmű és beosztás hiányában szenvedő egyének elsején nem törődnek a hátralévő 30 nappal; könnyen költenek és így a hónap vége felé kölcsö­nökből élnek vagy nélkülöznek. Nézetem szerint, ha az ilyen könnyelmű, beosztás nélküli egyén az elsején kapott na­gyobb fizetés helyett hetenkint jut kisebb összeghez, épp­enúgy nem törődik a hátra­lévő 6 nappal, mint ahogy nem törődött a hónap elsején a 30-al. Sőt, abban a tu­datban, hogy hamarosan ismét pénzhez jut és azzal érvelve, hogy azért a kis össze­gért úgy sem lehet semmit sem venni, még könnyebben költené és könnyebben kapna a rövidebb időre hitelt. És így inkább a heti fizetés volna nála olyan, mint a hozzá nem értő kezében a töltött fegyver. — „Amerikában régen így van", — ol­vasom a cikkben, — „és gyorsan, simán, észrevétlenül bonyolódik le a fizetés min­den szombaton míg nálunk minden else­jén torlódások vannak mindenütt". Tehát cikkíró úr elismeri, hogy nálunk torlódások vannak és mégis azt ajánlja, hogy ez az állapot havonta ne egyszer, hanem 4-szer ismétődjék. Továbbá: Ame­rikában olyan fizetést kapnak a tisztvise­lők, hogy ha ennek csak részletét is kapja hetenkint, abból fedezheti szükségletét. Kérdem, hogy vásárolhat ruházatot, fűtő­anyagot, 7 napra élelmet az a magyar tisztviselő, kinek heti fizetése 5—600.000­­ lenne? (Ez már középfokú fizetés.) Csakis részletfizetésre, a kamattal drágítva és a készpénzvásárlás előnyeitől meg­fosztva. A cikkben jelzett „megkönnyebbülést hozó elsejét" bizonyára nagyobb örömmel várják nemcsak a tisztviselők, de a keres­kedők, iparosok, vásárcsarnoki és piaci árusok is, mint a „megkönnyebbülést"* jósló hét elejét, mert most elsején egy­szerre jutnak nagyobb összeghez, jobban tudják forgatni, mintha ugyanazt az össze­get apró kis heti részletekben kapnák meg. A kirakatokban, vásárcsarnokokban ál­landóan kitüntetett árak megdöntik cikkíró ama állítását, hogy az elsején neki­lendült nagyobb kereslet mellett felemelt árakon vásárolnak a havidíjasok. Ha a havi fizetés mellett a hónap elejét és utolját megérzi minden közlekedési esz­köz , éppen úgy megérzi a hetenkénti fizetés mellett a hullámzást, négyszer egy hónapban és nem hiszem, hogy jobban örülne a csarr­anó, cseppenő, hosszú termi­nusra húzódó jövedelemnek, mint a hónap elején nagyobb összegben befolyó haszon­nak.­­ A színházak, mulatók, luxusüzletek (!) forgalmát igazán nem a tisztviselők fize­tési ideje szabályozza. A feltűnési viszketegségben leledző tiszt­viselő a heti fizetés mellett is pezsgőzik, mert abból az összegből nagyobb bevásár­lásra nem telik, de 1—2 üveg pezsgő ára igen. És ha a könnyelmű tisztviselők kis hányadát a heti fizetési rendszer csakugyan megváltoztatná — miért szenvedje el a rendes, beosztással élő, józan tisztviselők többsége fizetésének felaprózását? Kérdezze meg cikkíre a tisztviselőket, hogy melyik fizetési rendszert óhajtanák és kérdezze meg a felsorolt érdekelteket­­ (kereskedők, iparosok stb.), akiknek jöve­delmét szerinte a tisztviselők fizetésének ideje befolyásolja (!), hogy melyik módo­­zat célszerűbb? Bizonyára mindegyik a havi fizetés mellett szavazna. B. I.-né. II. A „Havonta helyett hetente" cím alatt megjelent cikk tartalma engem meglehető­sen lehangolt és ugyanezt a hatást tapasz­taltam mindama kartársamon, akikkel erről az ügyről beszéltem. Alig fér kétség ahhoz, hogy oly nyílt­­eszű­ ember, amilyennek a cikk íróját előző közleményeiből ismerjük, maga sem hiheti azt komolyan, amire céloz, hogy tudniillik a közszolgálati illetményeknek kéthetenkénti vagy éppen hetenkénti kifizetése a magyar tisztviselők súlyos anyagi helyzetén c­sak némileg is könnyítene. Hiszen köztudomású tény, hogy a tiszt­viselői kar túlnyomó részének és még in­kább a régi nyugdíjasoknak illetménye oly minuciózusan csekély, hogy annak havi részletéből is alig lehetséges a legelsőbb­­rendű életszükségleteknek is mindenikét, például a ruhaneműnket beszerezni, sőt legszükségesebb élelmiszereket is alig tud­juk abból oly mennyiségben.) bevásárlási

Next