Budapesti Hírlap, 1927. február (47. évfolyam, 25–47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

I A Budapesti Hírlap előfizetési árai : Egy hónapra két hónapra 1 Negyedévre . 1 Félévre . . Egész évre . . . 4 P 8 f . . . 7 P 50 f . . . 10 P 80 f . . . 20 P 80 f­­ . * 41 P 60 t 2 tette álláspontját, melyhez változatlanul ra­gaszkodik. Baltazár Dezső debreceni refor­mátus­ püspök pedig azt hangoztatta, hogy a jogfolytonosság nem állhat felette a nem­zet érdekeinek. A jogfolytonosság gondola­táról rögtönzött rövid vita ezzel véget is ért a­nélkül, hogy nagyobb hullámokat vetett volna. Egy alig érthető bátortalan közbe­szólás zavarta csak meg egy izben Baltazár beszéde alatt a tanácskozás rendjét, míg a másik teremben ugyanekkor javában röp­ködtek a levegőben a közbeszólások és pa­rázs kis vita kerekedett arról, hogy várjon hárommal, vagy négy jegyzővel legyen-e többje a tisztelt Háznak. A képviselőház holnap, a felsőház ké­­­sőbb, még bizonytalan időben fogja legkö­zelebbi ülését tartani L / A képviselőház ülése. A képviselőház tíz órára hirdetett ülését csak háromnegyed tizenegykor nyitotta meg Graefl Jenő korelnök, aki mindenek­előtt rendreutasította Peyer Károly és Prop­­per Sándor szocialista képviselőket, mert a tegnapi ülésen a parlamenti illem­mel össze nem férő kifejezéseket használ­tak. Majd a négy igazoló osztály előadói tettek jelentést a mandátumokról, miután Szepessy Géza körjegyző felolvasta a ház­szabályok ide vonatkozó rendelkezéseit. Az első számú igazoló osztály előadója Oberhammer Antal jelenti,, hogy Wachtler István mandátumát a B. oszályba sorolták, mert megválaszthatósága ellen már a meg­bízólevélben­­kifogást emeltek. A C. osz­tályba Héjj Imre, Kray István báró, Fa­kósy József és Zsitvay Tibor mandátuma került, mert ezeket megpeticionálták. Mo­­ser Ernő, a második osztály előadója pedig Káger József mandátumának a B. osztályba való sorozásától tesz jelentést; itt a C. osztályba Almásy László, Meskó­­ Zoltán, Szabó Zoltán és Szabóky Alajos mandátumát, sorozták. A harmadik osztály­ jelentését Erdélyi Aladár olvasta föl. Itt a B. osztályba sorolták Édes Antal, Huszár Károly, Illés József, Endre Zsigmond, Aln­­ijer János (kápolnai), Marschall Ferenc és Puky Endre mandátumát, mert a kihirde­tés nem történt meg a törvényben előírt szabályok szerint; a C. osztályba Udvardy János, Madarász Adorján, Fekete Lajos és Barabás Samu mandátumai kerültek. Szinyei-Merse Jenő terjesztette elő a ne­­­­gyedik igazoló osztály jelentését, ahol a C. osztályba Hegedűs Kálmán és Pekár Gyula mandátumát sorolták. A korelnök összefoglalja az előadók je­lentését, mely szerint kétszáztizenhat kép­viselő kétszázharminchét megbízólevelét vizsgálták felül. Az A. osztályba soroltak 213, a B. osztályba 9 és a C. osztályba 16 mandátumot következik a Ház elnökének megválasz­tása. Jokai-Ihász Miklós körjegyző olvassa a névsort és a képviselők egymásután ad­ják le az összehajtott szavazólapot, ame­lyen egy név áll: Zsitvay Tibor. Az össze­­számlálás után, amelyet a jegyzők a Ház színe előtt végeztek, a korelnök beje­lenti, hogy összesen 144 szavazatot adtak le, ebből 137 esett Zsitvay Tiborra. Üres volt két szavazólap, a többi megoszlott. A nagy éljenzéssel fogadott elnöki bejelentés után következett az alelnökök választása. A leadott szavazatokból , összesen 150, Puky Endrére esett 142, Huszár Károlyra 135, üres lappal szavazott nyolc képviselő. Puky Endrét és Huszár Károlyt tehát meg­választott alelnöknek jelentette ki a kor­­elnök. .. • ■ A háznagyi és jegyzői tisztségekre le­adtak összesen 143 szavazatot és e szerint Karaffiáth Jenő 141 szavazattal háznagy, Petrovics György 143, U­rbanits Kálmán 141, Perlaky György 140, Héjj Imre 138, Griger Miklós 130 és Esztergályos János 130 szavazattal a Ház jegyzői lettek. A tisztikar megválasztásával véget ért a korelnök és körjegyzők tiszte. Graefl Jenő hálás köszönetét fejezte ki a Ház minden tagjának a működésük közben való támo­gatásért és felkérte a megválasztott tiszti­kart, hogy helyüket foglalják el. Ekkor már haladtak is felfelé a lépcsőn az új elnökség tagjai,v­elykök díszmagyarban, kócsagos kalpaggal Zsitvay Tibor. Zsitvay Tibor székfoglaló beszéde. Alig ■száz napja múlt, hogy a­ nem­zetgyűlés elnöki székének elfoglalásakor hitetet tettem az egyetemes nemzeti érde­kek pártokon felül álló szolgálatára. Most­­ is változatlanul ragaszkodom ehhez a hit­valláshoz. Az országgyűlés ősi intézmé­nyének feléledése korszakos fordulatú ígé­ret a magyar nemzet számára. A nemzet­nek történelmi­­hivatása magaslatára kell emelkednie, mert hisz tőle való minden alkotmány és minden jog a szuverenitás ősi misétől, magától a nemzettől szárma­zik és az öncélú nemzet számára van. A magyaroknak nem kellett késő századok papiros elméleteiből tanulni az alkotmá­nyosságot, mert a parlamentáris felfogás­­ már Pusztaszer alapjaiban ragyog felénk. Ez az a jogfolytonosság, amelybe bele kell kapcsolódnunk. Ennek átérzése első­sorban függetlenségünk megbecsülését je­lenti, egyúttal pedig beváltása lesz annak az ígéretnek is, amely az országgyűlés új életre hívásával egy jobb, megértőbb, vi­rágzóbb korszak képét festi a méltatlanul annyiszor megpróbált magyar nemzet elé.­­ A feltámadó alkotmányos szellemnek érvényesülnie kell a közélet egész vona­lán. Az irányításból többé nem kérhetnek részt hangulatok, ösztönök, szenvedélyek. Döntő tényező csak az öntudatos meggyő­ződés és­ az ellenvéleményt tisztelő tárgyi­lagosság lehet. Vissza kell térni annak a közjogi imperativusnak, amely a rendkí­vüli viszonyok között tűrhető és gyakori rendeleti kormányzás helyett a törvény­hozó testületek jogalkotó akaratának köz­vetetten érvényesítését írják elő. Tradíció és tételes törvény a politikai vezetést a képviselőháznak ítélik. Példaképnek kell vennünk a 48-as törvényhozás emelkedő erejű, testvéri együttérzését, hiszen most is nehezen virradó viharfelleges magyar­­éjszakában járunk, melynek borúja el nem . .oszlik, míg csak szent koronánk régi fé­nyében nem ragyog fel újra. Számtalanszor hosszú, lelkes taps és él­jenzés szakította, meg az elnöki székfog­­laló beszédet, melynek végén Zsitvay Tibor­­ megköszönte a korelnöknek és korjegy - ■­zőkn­ek működésüket, majd felszólította azokat, akiket több kerületben választot­tak­ meg, hogy nyolc nap alatt nyilatkoz­zanak, hogy melyik­ mandátumukat tart­ják meg.­Ezzel az­­1327. január 25-ére ösz­­szehívott képviselőházat megalakultnak je­lentette ki. Az elnök elparentálta ezután Neuberger Ferenc és Jászai Samu volt képviselőket és megalapították a Ház üléseinek rendjét. Bemutatta Mándy Samu és Szabóky Ala­jos összeférhetetlenségi bejelentését, melyet az állandó bizottsághoz tettek át. Ezután öt perc szünetet rendelt el. Az adócsökk­entő javaslat benyújtása. Fél kettő előtt öt perccel az elnök újból megnyitja az ülést. Bethlen István gróf, Scitovszky Béla, Vass József, és Mayer Já­nos miniszterek jelenlétében Bod János pénzügyminiszter­ benyújtja az ad­óilleté­­kek mérsékléséről, a pengőátszámítás ren­dezéséről és a törvényhatóságok háztartá­sának szabályozásáról szóló törvényjavas­latokat. Az elnték indítványozza, hogy a képviselőház holnap, február elsején tartsa legközelebbi ülését, napirendjén­ a­ bizott­ságok megválasztásával. — .. miniszterelnök úr ki van szólami, —, jelenti az­ elnök. Bethlen István gróf miniszterelnök fel­áll és indítványozza, hogy a Ház a jegyzői állások számát emelje fel és a holnapi ülésben még négy jegyzőt válasszanak meg. Az első vita. A miniszterelnök szavai után Gaal Gas­­ton takarékossági szempontból ellenzi a jegyzők számának felemelését, mire a mi­niszterelnök azonnal válaszolva megjegyzi, hogy már a nemzetgyűlésen is kilenc jegyző teljesített szolgálatot, ellenben bele­megy abba, hogy a tíz jegyző ne kapjon több fizetést, mint amennyit eddig a kilenc kapott. Bethlen István gróf talpraesett megoldására felzúg a taps, a kormánypár­ton, maga Gaal Gaston is mosolyog, úgy, hogy a szocialista Farkas István­ és Fábián Béla felszólalása­­ellenében is -az indítványt elfogadják. Az ülés háromnegyed kettőkor ért véget. Budapesti Hírlap 1927 február 1. (25. sz.) Pe®i®f§-e?s.&év világos vagy barna tehénből'- _ ből, trézivarrással.........— r Utánvé­tAl Mraulu P 5-2S HELLER bőröndé Kossuth l­íjás-u 21 épületi­ben, ratikus, női erazénf­ai utazási cikkekben nagy változték a­z IL A felsőház ülése. A felsőház mai ülését negyed 12 órakor nyitotta meg Berczelly Jenő korelnök. Bethlen Pál gróf, az igazoló bizottság elő­adója, beterjesztette a bizottság jelentését, amely szerint a bizottság elnökévé Cseko­­nics Endre grófot, alelnökévé Radvánszky Albert bárót, jegyzőjéül Némethy Károlyt választották meg. A bizottság Vass József népjóléti miniszter felsőházi tagságát a mi­niszter bejelentése alapján szünetelteti, de nevét tagsági jogának feléledése esetére nyilvántartja. Prónay Dezső báró még nem döntött arról, hogy két mandátuma közül melyiket tartja meg. A petíciókkal megtá­madott mandátumokra vonatkozóan a bi­zottság javasolja a közigazgatási bíróság döntésének bevárását. Huszár Aladárnak, a kaposvári törvényszék elnökének, So­mogy vármegye felsőházi tagjának man­dátumát a megalakítandó állandó igazoló bizottság elé utalják, mert az igazoló bi­zottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvény értelmében aktív szolgálatot telje­sítő bíró nem lehet a törvényhozás tagja. (Lásd első cikkünket.) Ezután megejtették a felsőház tisztikará­nak választását. A felsőház elnökévé egy­hangúan Wlassics Gyula bárót, alelnökökké 163—163 szavazattal Széchenyi Bertalan gróf és Thaly Ferencet választották meg. A szavazás eredményének kihirdetését a felsőházi tagok éljenzéssel és tapssal vet­ték tudomásul. Berczelly Jenő korelnök bejelentette, hogy az ő feladata most már véget ért. Megköszönte a Ház tagjainak, hogy mun­kájában támogatták, egyben felkérte Szé­chenyi Bertalan gróf alelnököt és a kör­jegyzőket, hogy Wlassics Gyula bárót érte­sítsék megválasztásáról. —­ Az elnök megérkezéséig az ülést fel­függesztem — hangzik a korelnök szava és utána felzúg az éljenzés és taps. Ber­­czelly Jenő meghatottan hajtja meg magát és elhagyja az elnöki széket. Néhány perc múlva a körjegyzők sorfala között az ülésterembe lépett Wlassics Gyula báró. Nagy éljenzés és taps fogadta és az újonnan megválasztott elnök fekete díszmagyarban, bársony mentében, vállán az elsőosztályu magyar érdemkereszt szé­les sötétzöld szalagjával felment az elnöki emelvény lépcsőfokain. Bercze­g Jenő kor­elnök fogadta itt és üdvözölte mély tisz­telettel. Hálát adott istennek, hogy meg­engedte érni ezt a napot, amikor ő, mint vol főnöke, köszönthette ez ünnepies al­kalommal. Kérte, hogy foglalja el a felső­ház elnöki székét. Wlassics Gyula báró köszönetet mondott Berczelly Jenőnek a kedves visszaemléke­zésért és megköszönte fáradozását. A felsőház elnökének megnyitó beszéde­ Berczelly Jenő ezzel elhagyta az elnöki emelvényt. Wlassics Gyula báró elnök pe­dig a felsőház éljenzése közben elfoglalta az elnöki széket és elmondotta megnyitó beszédét, amelynek elején hiála érzetének adott kifejezést a kitüntető bizalomért, majd így folytatta: — Az én megítélésem szerint annak, aki ez­ országgyűlés bármelyik házának elnöki székét elfoglalja, lelki és értelmi jellegében kell gyökereznie a szilárd meggyőződés­nek, hogy még a legnemesebb céllal küzdő pártharcokban is az erkölcsi szükségesség parancsolja az elnöki széknek a pártok fölött álló megingathatatlanságát. Ide nem szabad utat engedni sem a felső, sem az alsó hatalom önkényének, sem a többség, sem a kisebbség­ zsarnokoskodá­sának. A bevezető szavak után rámutatott arra, hogy a nemzet a politikai konszolidáció irányában nevezetes lépést tett előre azzal, hogy a magyar országgyűlés ismét a két­kamarás rendszerben folytatja törvényho­zói működését. Ismertette azokat a körül­ményeket, amelyek között a nemzetgyűlés létrejött. A nemzetgyűlésnek nem az volt a hivatása, hogy mint állandó intézmény illesztessék be alkotmányunk közrendjébe, hanem mint átmeneti intézmény teljesítse azt a feladatot, hogy a nemzetet a kaoti­kus állapotokból kivezesse. Az életszükség, a szükségjog parancsolta a közhatalmak átmeneti szervezetét és mindaddig, amíg az alkotmányos törvényhozás másként nem intézkedik, ennek a szervezetnek tisz­teletét is. Ez adta meg törvényhozási lét­jogát ennek a régi alkotmányunkban is­meretlen intézménynek, a nemzetgyűlés­nek. Ha a teljes jogfolytonosság megvaló­sításához még ma sem juthattunk el, azt mégis határozottan megállapíthatjuk, hogy a kétkamarás törvényhozással, mely a magyar alkotmányos fejlődés évszázadokra terjedő hagyománya, a haladás útjára lép­tünk és ezzel éppen nem állított föl a­­ nemzetgyűlési törvényhozás oly akadályt, mely a teljes jogfolytonosság helyreállítá­sát veszedelmeztetné. Amidőn a volt nem­zetgyűlés megszüntette az egykamarás rendszert és életbe léptette a kétkamarás rendszert, a jogtörténeti tradíció szellemé­ben járt el. Nem kétséges, hogy az or­szág nagy közvéleménye csak helyesléssel kíséri, hogy a magyar törvényhozásban hosszabb szünetelés után újra a kétkama­rás rendszer érvényesül. A felsőház mai összeállításáról szólva, mély fájdalommal emlékezett meg arról, hogy az elszakított területeken számos tör­téneti erényekben ragyogó örökösjogú család a magyar felsőházban biztosított képviseleti jog gyakorlatából — a trianoni szomorú helyzet kényszerítő erejének terhe alatt — ki van zárva. A két Ház célja — folytatta az elnök, — az állam szuverén akaratának megha­tározása. Mindkét Háznak az állam és társadalom összes lényeges tartalmát kell visszatükröznie. Ebből az összhangból kell fakadnia annak a nemzeti akaratnak, mely mint parancs, vagy tilalom, az or­szág törvénytárába kerül. Nekünk hűeknek kell maradnunk leg­nagyobb kincsünkhöz, történelmi alkot­mányunkhoz, ahhoz a nagy közjogi egye­temességhez, melyet csak a vallási miszti­kumhoz tudunk mi, magyarok, hasonlí­tani. Alkotmányunk sáncain belül se nem­zetiség, se vallás, se pártkülönbség nincs, megbonthatatlan és szent szálak azok, me­lyek minket a magyar közjog legnagyobb kincséhez, a szent koronához fűznek. A kétkamara rendszerben a mi egyik felada­tunk a túlzó és felforgató, az elhamarko­dott törekvésekkel, csaknem rendszerint nagy igazságtalanságokkal járó, hangulat­­sugallta rögtönös törvényhozói szándékok­kal szemben a fentartó erőt képviselni. A mi feladatunk a különböző politikai irányzatok között a mérséklés, a kiegyen­lítés lehetőségének biztosítása, a tanácsko­zás rendjében és komolyságában pedig mindenesetre például kell szolgálnunk minden politikai testület számára. Ne fe­ledjük el, hogy a beszélnivaló nem egyér­telmű a mondanivalóval. Legyen a teljes ülés a nagy irányelvek, a nagy politikai világnéz­etek küzdelmének színtere, de a törvényalkotás részletes munkájának köz­pontjába a bizottságok tanácskozásainak kell kerülnie. A mi bizottságaink az or­szág legjelesebb szakembereiből fognak ál­lam és így a legiletékesebbek kezében lesz a javaslatok bíráló munkája. Higgadtsá­got, a megoldandó kérdések érett megfon­tolását komoly tanácskozásban és nem köznapi frazeológiában fuldokló szószapo­­rításokat vár tőlünk a nemzet. A mi ta­nácskozásunkban nem szabad a parlamen­tarizmus ama elfajulásának tért foglalni, hogy­ harag, gyűlölet, megokolatlan szemé­lyes harcod, könnyelmű gyanúsítások színterévé váljék a parlamenti tanács­kozó tér. Itt minden, a nemzeti érzésben összeforrt magy­ar ember összetevő mun­kájára, minden magyar ember erkölcsi megújhodására, cselekvő, dolgozó, áldozó igazi hazaszeretetre van szükség. Ezt kö­veteli a nagy katasztrófában magába szálló nemzettől a nemzet igaz lel­kiismerete. Wlassics Gyula bárói beszédének elmon­dása után lelkesen megéljenezték a felsőház tagjai. Egy deklaráció: Dessewff­y Aurél gróf országbíró örömmel üdvözölte azt a reformot, amely életrehívta a felsőházat. Megállapította, hogy ez­ a tes­tület egyesíti magában a társadalom min­den rétegét, sajnálattal látja azonban, hogy olyan kiváló férfiak, mint Gaál Jenő, Rá­kosi Jenő és Prónay Dezső báró nem fog­lalnak helyet a felsőház tagjainak sorában. — Prónay Dezső báró tagja a felsőház­nak — hangzott innen is, onnan is. Dessewffy Aurél gróf beszédét folytatva ezután a következőket mondotta:­­—1 A felsőháznak több, velem a jogfolyto­nosság elvéhez való ragaszkodásban együtt­érző tagjának nevében a következőket va­­gy­ok bátor kijelenteni: — Hazafias kötelességünk teljesitésében készséggel veszünk részt Csonkamagyaror­­szág felsőházinak munkájában, amelyet az 1920. évi I. törvénycikkben kifejezést nyert nemzeti szükségjog alapján működő nem­zetgyűlés létesített. De szükségesnek tartjuk hangoztatni, hogy ezzel nem akarunk, pre­­judikálni, aminthogy nem is prejudikálha­­tunk a jogfolytonosság alapján fennálló al­kotmányos tény­ezők, különösen pedig a törvényes király jogainak és az egész ma­gyar nemzet elvitathatatlan igényeinek. Szmrecsányi Lajos egri érsek állott fel ezután szólásra. Utalt arra, hogy a magyar alkotmányos rend helyreállítása és általá­ban azoknak az intézkedéseknek az életbe­léptetése, amelyek ezzel összefüggnek, ma­gától értetődően minden igaz, melegen érző hazafi lelkéből gondolatokat váltanak ki. Az alkotmány kiindulási pontja az, hogy a nemzet akaratát mindig az alkotmány út­ján képezze ki és hozza nyilvánosságra.

Next