Budapesti Hírlap, 1927. április (47. évfolyam, 74–97. szám)

1927-04-13 / 84. szám

á­­­ dor, anyja Grinsberger Szerén volt, feleke­zet nélküli magánhivatalnok, azelőtt kom­munista párttitkár volt. Az elnök: Hogyan és mikor keveredett bele a munkásmozgalmakba? A vádlott: Húsz év óta veszek részt munkásmozgalmakban. Ettől az időtől kezdve csaknem megszakítás nélkül tagja voltam a kommunista párt megalakulásáig a szociáldemokrata pártnak. A kommunista pártba 1918-ban léptem be. Az elnök: Kezdetben milyen tevékenysé­get fejtett ki? A vádlott: A vörös hadseregben hadosz­tályparancsnok voltam s tagja voltam a hetedik kerületi munkástanácsnak. Az elnök: Mikor szökött Bécsbe? A vádlott: 1919 novemberében elfogtak és három hónapig vizsgálati fogságban tar­tottak. Szabadlábra helyezésem után Bécsbe szöktem, hogy elkerüljem az internálási eljárást Az elnök: Kikkel érintkezett Bécsben? A vádlott: A kommunista emigrációval. A vádlott ezután elmondja, hogy 1926 . június 18-án jött először vissza Buda­pestre, hogy a kommunista párt munká­jában tevékeny részt vegyen. Másodszor szeptember közepén jött Budapestre. Az elnök: Kikkel lépett akkor érintke­zésbe? A vádlott: Nem kívánok senkit sem de­­nunciálni, ezért megtagadom a választ. Az elnök: Hiszen már elárulta a ne­veket. A vádlott: összevert emberekkel szem­besítettek s igy az ő állításaikat nem cá­foltam meg. Az elnök: ön azt állította, hogy össze­jött Szerényi Sándorral, Rubin Edével, Pállal és másokkal? A vádlott: Ezt nem én mondtam s igy visszavonom, mint nem tőlem származó vallomást. Az elnök: Az ügyész urnál miért tartotta fenn ezt a vallomást? A vádlott: Az ügyész úr megkérdezte, hogy fentartom-e vallomásomat. Nekem tudomásomra jutott, hogy a rendőrség egyes letartóztatottakat pótnyomozás címén visszareklamál, ezért tartottam fönn val­­lomásomat, így visszavitték a többi között március 14-én Rubin Edét, akinek azóta n­yoma veszett. Kérdem, hová lett Rubin? Miskolczy: Megszökött. Az elnök: Én nem tudom, mi van Rubin Edével, ellene nincs vád. Szántó: Alapos a gyanú, hogy éltették láb alól. "­­ Az elnök­­ön novemberben harmadszor jött Budapestre. Ekkor érintkezésbe lépett Vágival, Kocsissal, Vámos Hanával... Szántó: Ezt mind visszavonom. Vági neve úgy került jegyzőkönyvbe, hogy Vágit a fülem hallatára kihallgatták és azt vallotta, hogy tagja volt a kommunisták magyar­­országi pártja, központi bizottságának. Sej­tettem, hogy valami oka lehet, hogy ilyen valótlan állítást megkockáztat, tehát nem cáfoltam meg. Majd kiderül, hogy miért vallott így. A sejtrendszer. Szántó ezután az elnök kérdésére el­mondta, hogy működése politikai és szer­vező természetű volt. Fő célja volt, hogy a kommunisták magyarországi pártjának le­gális működése elé gördített akadályokat elhárítsa. A párt szervezetének alapja az üzemi sejtrendszer volt — Szervezeteinket — úgymond — oda­visszük, ahol munkások dolgoznak, ahol a tőke és a munka közti harc a legközvetet­­lenebbül folyik, tehát a gyárakba. Ezek az üzemi sejtek sokoldalú tevékenységet fejte­nek ki. A munkásokon keresztül igyekeznek a munkásosztályt befolyásolni. Nem mo­zoghatunk nyíltan, mert akkor bennünket letartóztatnak és statáriális bíróság elé állí­tanak. Az üzemi sejteknek vezetőségük van. Ezek mindenféle kisebb-nagyobb gazdasági és politikai kérdésekkel foglalkoznak. Min­den kommunistának kötelessége, hogy tagja legyen a szakszervezetnek. Mi bemegyünk minden szakszervezetbe, a keresztényszo­­cialista munkásszervezetbe is. Az elnök: Mikor indult meg intenzíveb­ben a kommunista szervezkedés Magyar­­országon? Szántó: Ez a proletárdiktatúra bukása óta állandóan folyik. A szervezkedést a mi letartóztatásunk és a bebörtönzések nagy száma sem tudta megakadályozni. Mi a kommunista internacionálé hívei vagyunk, mi a III. internacionálét nemcsak tisztel­jük, de magunkénak valljuk és a III. inter­­nacionálé végrehajtó bizottságának határo­zatait tiszteletben tartva, annak szellemé­ben igyekszünk legjobb tehetségünk szerint dolgozni. Az elnök: Mi a közvetetten céljuk? Szántó: Az ügyész úr halálos ítéletet kér ránk, mert harcot hirdetünk a nagybirto­kosok és a nagytőkések ellen. Ezért a mun­kánkért az ország munkásságának szimpá­tiája fordul felénk. Az ügyész úr egy sort sem tud idézni annak bizonyítására, hogy mi az államhatalom megtámadására irá­nyuló jelszót kiadtunk volna. , Az elnök. De hiszen a rendőrségen maga mondta, hogy a cél a mai rezsim megbuk­tatása, agitációval és tömegmozgalommal. Hogyan képzeli ennek a megvalósítását? Most arról beszéljen, hogy kik kapcsolód­tak bele a mozgalomba? Szántó: Neveket nem mondok. Az elnök: Magyarországon a kommunista párthoz a magyarországi szocialista mun­káspárt áll legközelebb? Szántó: A szocialista munkáspárt éppen azért vált ki a szociáldemokrata pártból, mert a szociáldemokrata párt politikáját olyannak minősítette, mint amely elárulja a munkásosztály érdekeit. Ilyen szempont­ból nézve a magyarországi szocialista mun­káspárt áll legközelebb hozzánk, de nem hasonlítható a kommunista párthoz és tel­jesen különálló szervezet. Az elnök: Fedőpártja a kommunista pártnak? Szántó: Erről szó sincs. Az elnök: Az adatokból úgy látszik, hogy ennek a pártnak a köpönyege alatt dolgoz­nak. Mindenesetre a magyarországi szocia­lista munkáspárt közelebb áll a kommu­nista párthoz, mint a szociáldemokrata párt. Szántó: Kétségtelenül. Elmondja ezután Szántó, hogy a mo­szkvai magyar klub nem szerve a III. in­­ternacionálénak, hanem egy kulturegye­­sület. Az elnök: ön meggyőződése a kommu­nista? Szántó: Tagja vagyok a kommunista pártnak. Az elnök: Tudja, hogy a kommunisták erőszakos uton is hajlandók az állami és társadalmi rendet felbontani? Szántó: A kommunista párt célját csak bizonyos erőszakkal képes elérni. Nagyon jól tudjuk, hogy a polgári társadalom bár­mily válságba kerüljön, nem lesz hajlandó kezéből kiadni a hatalmat. Ezt mi tudjuk s ha eljön az ideje, fegyveresen fogjuk ke­zéből kivenni a hatalmat, de hogy ez mikor lesz, és személy szerint ki fogja megcsi­nálni, azt nem tudhatjuk, arról senkivel sem tárgyalhatunk, arra nézve senkinek utasítást nem adunk. Vági István kihallgatása. Most Vági István kihallgatására került a sor. Elmondja, hogy ácsmunkás, fizetéses párttitkár, büntetve volt osztályellenes izga­tásért és sajtóvétségért. A kommunista moz­galomban — úgymond — nem vett rsézt. Amit a rendőrségen erről és egyebekről vallott, nem­ lehet irányadó, a valóságot most fogja elmondani a független magyar bíróság előtt, amely az itt elmondottak alapján fogja megítélni az ő társadalmi te­vékenységét és azt, hogy bűntettet köve­tett-e el vagy sem. A rendőrségen azt mon­dotta, hogy kommunista, hogy az illegális központi bizottságnak tagja s hogy’ Szántó­val háromszor tárgyalt. Ez az utóbbi állí­tás igaz, a másik kettő nem. Az elnök kérdésére elmondta még, hogy tagja volt a szociáldemokrata pártnak, de annak az eljárását túlságosan enyhének tartotta, s mert ennek a felfogásának han­got is adott, a pártból kizárták, úgy látta, hogy a szociáldemokrata párt már az ellen­­forradalom előtt kezdett letérni arról az útról, amelyre a magyar munkásságot a magyar munkásmozgalom kezdetén a tör­ténelmi helyzet sodorta. A párton belül a pár­toligarchia alakult ki, egy munkásarisz­­tokrácia, amely a vezető állásokat a maga számára foglalta le és a dolgozó munkáso­kat nem engedte érvényesülni. Ezt fejtette ki ő a párt gyűlésén, ezért zárták ki és ek­kor alakította meg a magyarországi szocia­lista munkáspártot. Szántó Zoltánnal 1926. novemberében találkozott először. Szántó­nak az volt a szándéka, hogy a magyaror­szági szocialista munkáspárt vezetőjét meg­nyerje a maga elvi, vagy világnézeti állás­pontjának. Ezért hívta meg őt. Az európai állapotokról és a kommunista célkitűzések­ről tárgyaltak. Kategorikusan kijelenti, hogy semmiben sem történt köztük meg­egyezés. Elmondja még, hogy a sejtmozga­lom nem volt ínyére, ellenkezett legbensőbb meggyőződésével, mert jól tudta, hogy mi­helyt Vági István megalakítja az első sejtet, a hatóság nyomban fülöncsipi és bebör­tönözi. — Az ügyészség én bennem — folytatja Vági — mindenáron kommunistát akart fogni. így támadt az a híresztelés, hogy a kommunista mozgalomnak Vági István az apja. Én magyar vagyok és magyar szív­vel... Az elnök: Nem szégyell bevallani, hogy magyar? Vági: Nem­ Az elnök: Ha a harminc vádlott itt volna, agyonütnék érte. Önöknek semmi közük Magyarországhoz. Önök azt állítják, hogy Magyarország egy kis zug és hogy azon igyekeznek, hogy az ördög minél előbb vi­gye el. Vági: Eljön majd az idő, mikor be fog igazolódni, hogy sem Vági István, sem a kommunisták nem ilyen hazafiatlanok, mint amilyeneknek őket feltüntetni igye­keznek. Az ifjúmunkás szervezkedésről intéz Vá­githoz kérdést az elnök. Vági kijelenti, hogy erről a szervezkedésről nem tud, de nem tud az illegitim pénzről sem. Mindezekről a rendőrségen azért vallott, mert látta, hogy vádlott társait bántalmazzák. Szó volt arról, hogy a mai kormánytörekvésekkel szemben, így a Habsburg-ház visszaállítá­sával szemben jó volna tömegakciót szer­vezni. Szó volt arról, hogy a magyaror­szági szocialista munkáspártnak a szociál­demokrata párthoz átiratot kellene intéz­nie, hogy velük karöltve kormánytörekvé­­sekkel szemben tömegakciót kezdjen. Az elnök: Mi az a tömegakció? A vádlott: A magyar munkások m­ár számtalanszor megmutatták, hogy mi az a tömegakció. Ne a vezérkar csináljon ebben az országban politikát, hanem legyen poli­tikai tényező maga az egész munkásosztály. Demonstráljon az utcán, kiabálja bele a társadalom fülébe, hogy mi az óhaja. Az elnök: A rendőrségen azt vallotta, hogy az volt a célja, hogy a munkásságot kommunistává nevelje, így van, vagy nem így van? Vági: Rögtön megmondom. Magyaror­szágon a kommunista és szocialista jelző még a szociológusok előtt is különválasz­tandó. Ahol kommunista jelző van a val­lomásomban, méltóztassék szocialista jel­zőt beállítani, akkor vallomásomnak ezt a részét fenntartom. Lövi Sándor is visszavonja vallomását Lövi Sándor volt a harmadik vádlott, aki azzal kezdte vallomását, hogy a rend­őrségen fölvett jegyzőkönyv minden egyes szavát visszavonja, mert ezt a jegyzőköny­vet a legembertelenebb kínzással íratták vele alá. Az ügyésznél azért nem panasz­kodott, mert félt, hogy visszaviszik a rend­őrségre. Az elnök: Mondja el, kikkel állt Buda­pesten összeköttetésben? A vádlott: Meggyőződéses kommunista vagyok és amikor hazajöttem, eszembe ju­tottak azok a tanok, amelyeket Csehország­ban tanultam, s elhatároztam, hogy az it­teni munkásmozgalmakban részt veszek. Be­iratkoztam a magyarországi szocialista munkáspártba, mert ennek a pártnak a programja nekem szimpatikus volt. Az elnök: Mint kommunistának? A vádlott: Mint kommunistának. Megal­kuvás nélküli párt, amelyet üldöznek. Be­iratkoztam a pártba s a tizenötös pártszer­vezet utcai bizalmija lettem. Az elnök: Mi az az utcai bizalmi? A vádlott: Az utcai bizalminak föl kel­lett keresnie a hozzá beosztott párttagokat és felszólítani őket, hogy látogassák a pártot. Az elnök: Kikkel dolgozott együtt? A vádlott: Neveket nem mondok, én kommunista vagyok. Az elnök: A vallomása szerint az ifjú­munkásoknak kommunista szellemben való megszervezését tűzte ki feladatául. A ma­gyarországi szocialista munkáspárt, fedő­­szervezetül szolgált? A vádlott: Erre nem válaszolok. Az elnök: Vidékre is kiterjesztették mű­ködésüket? A vádlott: Erre nem válaszolok. Az elnök: Mit csináltak a Hűvösvölgy­ben?­­ A vádlott: Erre nem válaszolok. H Az elnök: Pedig nem ér vele semmit, mert úgyis felolvasom a vallomását. A Hű­vösvölgyben elhatározták, hogy megállapít­ják az ifjúmunkások gazdasági követelé­seit és elhatározták, hogy osztályirányítók csak kommunisták lehetnek. A vádlott: A magyarországi szocialista munkáspárt a proletár ifjúságról sem feled­kezett meg. Az ifjúmunkásokat szocialista osztályharcos szellemben neveltük. Az elnök: Talán kommunista osztályhar­cos szellemben? A vádlott: Én kommunista vagyok, de szociális osztályharcos szellemben, neveltük őket. A kihallgatás további során az elnök a kérdések egész sorát teszi fel Lévinek, aki majdnem mindegyikre kijelenti, hogy nem hajlandó válaszolni. Nem válaszol arra, hogy Szántóval mikor ismerkedett meg, kapott-e tőle pénzt, a határ-utcai gyűlésen miről beszéltek és egyéb kérdésekre. Az elnök: Azon a határ-utcai gyűlésen volt szó a leventemozgalomról is? — Volt szó róla. Sok panasz érkezett be arról, hogy a tanoncokat munkaidejük után leventegyakorlatokban való részvételre kény­szerítik, elveszik tőlük a vasárnapi szabad,­idejüket is, testnevelést emlegetnek, de a legrettenetesebb fegyelmet gyakorolják. Vá­­con még munkavédelmi csapatokat is szer­­veznek a leventékből. — És önök ez ellen tenni akartak va­lamit? — A belügyminiszterhez akartunk pa­nasszal járulni, úgy gondoltuk, hogy a pa­naszokat összegyűjtjük, eljuttatjuk a szo­ciáldemokrata párt parlamenti frakciójá­hoz, hogy a nemzetgyűlésen hozzák őket nyilvánosságra és elküldtük volna a belügy­miniszterhez is Be akartuk bizonyítani hogy a Magyarországi Szocialista Munkás­párt törődik a proletárifjúság érdekeivel. De ezenkívül azt is akarták, hogy az önökhöz forduló leventéket bekapcsolják a legális mozgalomba, az arra alkalmasakat pedig az illegális mozgalomba? — Erre nem válaszolok. __ Hogyan próbálták az ifjúmunkásokat megszervezni? __ A legfontosabb a nevelés volt. Ezek­nek az ifjú proletároknak semmi fogalmuk sincs semmiről. Nem olvasnak, nem tanul­nak, nincs osz­tályöntudatuk. Egyszer egy vasárnap kimentem a szabadba, s láttam egy ilyen csoport tanoncot, szavaltak egy olyan verset, amely ellenkezett az én kom­­munista meggyőződésemmel. Akkor hatá­roztam el, hogy a proletárifjúság érdeké­ben tenni kell valamit. Beszéltem hoz­zájuk. — Milyen szellemben? — Marxista szellemben. — Tehát tartott nekik kommunista pré­dikációt. Ön az előbb hibáztatta, hogy a leventemozgalom vasárnap van, önök tehát nem a vasárnapot hibáztatják, hanem azt, hogy más irányban folyik az ifjúság neve­­lése, mint kommunista irányban. Ön kom­munista volt, és mindjárt beválasztották a kommunista központi bizottságba? — Erre nem válaszolok. — A bécsi ülésen is részt vett? — Erre sem válaszolok. Nem válaszol ezután a vádlott arra a kérdésre sem, hogy volt-e ifjúmunkás plé­­numülés, amelyen Kun Béla, Szántó Zoltán és Landler Jenő is részvettek. Arra sem akar válaszolni, kik voltak főbb munka­társai az ifjúmunkások megszervezésében. Szerényi Sándor kihallgatása. Ezután Szerényi Sándor vádlottat hall­­gatják ki. Izraelita asztalossegéd, vagyona nincs, büntetlen. Elmondja, hogy még ináskorában a proletárdiktatúra idején ke­e­rült bele a kommunista mozgalomba, 1922-ben" néhány nappal felszabadulása előtt elhagyta az országot, mert valószínű­­leg letartóztatták volna. Bécsbe ment, majd onnan Párisba. Amit a rendőrségnél erről mondott, azt kényszerrel vették ki belőle. Azért jött vissza Magyarországra, mert el­érkezettnek látta az időt arra, hogy Magyar­­országot megint belekapcsolja a munkás-­ mozgalomba. Belépett a Szocialista Mun­káspártba és ott propaganda tevékenységet fejtett ki marxista irányban. Az elnök: Kommunista irányban? A vádlott: Magyarországon nem lehet kommunista irányban tevékenységet kifej­teni. Minden gyűlésen ott a sok detektív­, ott a rendőrség. Ha kommunista beszédet mondottam volna, sokkal előbb letartóztat­tak volna. Kommunista vagyok beismerem, de funkciót nem vállaltam. Egy vádlott sem akad, aki a szemembe mondaná, hogy én szerveztem kommunistává. Illegitim mozga­lomban nem vettem részt, csak a Magyar­országi Szocialista Munkáspártban dolgoz­tam. — Kommunista irányban? *— Tiszta kommunista irányban nem le­­het dolgozni. Amikor engem letartóztattak, nem tudtak belőlem semmit sem kivenni és átvitték a toloncházba. Rubin Ede hosz­­szu vallomást tett s ezt a vallomást előttem felolvasták. Én azokat vallottam a detek­tívek előtt, amiket Rubin vallomásából megtudtam. . Foll Sándor, Poll Sándor kihallgatása következett ez­után. Fiatalkorában olvasott már kommu­nista műveket, tagja volt a Gallilei Körnek, majd a szociáldemokrata pártnak, a Vágs­­pártnak és végül a kommunista pártnak. Az elnök: Hogy került Bécsbe? — Az erre vonatkozó vallomásomat visz­­sza vonom. — Nem volt megelégedve az itteni kom­munista munkával és ezért ment ki Bécsbe, ahol Landler megbizta a magyarországi kommunista mozgalom fejlesztésével. Visz­­szajött s itt megtárgyalta Mózessel és Ko­csissal a szervezkedés részleteit. — Erre nem felelek. — Ebbéli munkájukban iparkodtak meg­levő pártszervezeteket is felhasználni? — Mi minden proletárszervezetben szer­vezkedtünk. — Ilyen párt a Magyarországi Szocialista Munkáspárt is? — Sőt a szociáldemokrata párt is és minden proletárszervezet. — Kun Béla eszméje a sejtrendszerben való szervezkedés? — Nem Kun Béla eszméje, ez már 30 év óta fennálló rendszer. — Mit csináltak Bécsben? — Erre nem válaszolok. Aki semmiről sem tud. A következő vádlott Ven­érzi János esz­tergályos, aki kijelenti, hogy semmiről sem tud, semmiféle kommunista szervezkedés­ben részt nem vett. Nem tudja azt sem, mi az a sejtrendszer. Amit a rendőrben val­lott, azt bántalmazással csikarták ki belőle. A Szocialista Munkáspárthoz azért csatla­kozott, mert ez a párt legjobban szolgáltat a Marxista elméletet 4 Budapesti RIrmp­iwl IpriBs m **1

Next