Budapesti Hírlap, 1927. április (47. évfolyam, 74–97. szám)
1927-04-13 / 84. szám
Wf Sprilis II. Ts4. sz., Budapesti Hírlap Glantz Ignác és Kocsis János mindent visszavon. Glantz Ignác Imre nyomdász a rendőrségen mindent beismert. Most csak annyit ismer be, hogy járt Oroszországban, de Kun Bélával nem találkozott, nem is ismeri. Különben meggyőződéses kommunista. Ugyancsak visszavonta a rendőrségen tett vallomását Kocsis János. A tárgyalás folytatását ezután délutánra halasztották. A délutáni kihallgatások Délután fél 5 órakor nyitotta meg Töreky elnök újra a tárgyalást. Elsőnek Pipitz Józsefet hallgatták ki, aki elmondta, hogy eleinte a szociáldemokrata pártnak volt a tagja, 1925-ben pedig belépett a Szocialista Munkáspártba, ahol az ifjúmunkások alosztályának lett a vezetője. A rendőrségen tett vallomását teljes egészében visszavonja, mert az a tényeknek nem felel meg. Szántó Zoltánt csak a rendőrségen ismerte meg. Az elnök kérdésére kijelenti, hogy ő nem kommunista, hanem szocialista. A szocialista társadalmi berendezkedést tartja a helyesnek. A jó társadalmi berendezkedésben az emberek lemondanak anyagi önzésükről. Az elnök: A kommunisták példája nem azt mutatja, hogy lemondanak, ellenkezően. Ehrenreich László műszerész kijelenti, hogy nem kommunista, a szocialista munkáspárthoz tartozik, semmiféle más pártba be nem lépett. A rendőrségen tett vallomása nem felel meg a valóságnak, nem érzi magát bűnösnek. Vámos Ilona himzőnő kihallgatása következik. A munkásmozgalmakban 1922 óta vesz részt, a szociáldemokrata pártnak nem volt tagja, de a Szocialista Munkáspártba megalakulása után belépett, ahol később a központi irodában könyvelői munkát végzett. A rendőrségi vallomását kényszer alatt tette meg. Kommunista nem volt, a Szocialista Munkáspárt tagja és annak szervezeti szabályzatát ismeri el magára nézve érvényesnek. Az elnök: Különbözik az a kommunistapárttól? Vámos Hona: Feltétlenül. Mi egy legálisan működő párt vagyunk. Az elnök: De fedeznek illegációs törekvéseket. Vámos: Erről nincs tudomásom. A munkásosztály elárulása. Kormai Ernő villanyszerelő a következő vádlott, aki az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló vétsége miatt kilenc hónapi börtönre van elitélve. — Kommunista vagyok, — kezdi vallomását — mert munkás vagyok, mert a munkásosztályhoz tartozom, érdekem a munkásosztály érdekével azonos. 1921 óta tagja vagyok a szociáldemokrata pártnak. 1926 augusztusában Mózes Viktor azt a tanácsot adta nekem, hogy mint kommunista folytassak agitációt a szociáldemokratapártban. Ezt nem vállaltam. Az elnök, ön, úgy látszik, belement Mózes javaslatába, mert a rendőrségen azt vallotta, hogy sikerült a pártban ellenzéki hangulatot teremteni. Normái: Amit a szociáldemokrata párt vezetői csinálnak, nem egyéb, mint a munkásosztály elárulása. Mindenkivel lepaktálnak, lepaktáltak Bethlennel... Az elnök: Szóval, nem volt megelégedve a szociáldemokrata párt munkájával. A többiek is bevallották, hogy önök azt szokták csinálni, hogy más pártba befurakodnak, igyekeznek ellenzéki hangulatot csinálni és így terjesztik a kommunista eszméket. Normál: Kommunista vagyok, de erre nem vállalkoztam volna. A rendőrségi vallomásom erős bántalmazások hatása alatt jött létre. Krieszl János kéményseprősegéd az ifjúmunkásmozgalomban vett részt. Feladata az volt, hogy befurakodjék a leventeegyesületekbe és hogy megszervezzék az ifjúmunkásokat. A kommunista párt munkájáról nem tud, azt sem tudja kommunista létére, hogy Magyarországon ilyen párt működnék. Lehet, hogy a rendőrség tud róla. Nagy Béla szerető elmondja, hogy hogyan kapcsolódott be az ifjúmunkások szervezési mozgalmába, ahol az ifjúságot nevelték. Az elnök: Kommunista szellemben. A vádlott: Nem, számlista szellemben. Az elnök. A rendőrségen azt vallotta, hogy kommunista irányban igyekeztek az ifjúságot nevelni. A vádlott elmondta, hogy járt Debrecenben, ahol szintén szervezési munkát végzett s az volt az irányelvük, hogy a leventeegyesületekben is dolgozni kell. Az ifjúságot csak szocialista szellemben nevelték. A rendőrségi vallomást kikényszerítették belőle. Bleier József szabósegéd, büntetve volt, a főváros területéről ki is van tiltva. Elmondta, hogy tagja volt a Szocialista Munkáspártnak, szervezőmunkát végzett, de az illegális szervezés munkájába nem kapcsolódott be. A rendőrség jegyzőkönyve állít ilyet, de ez a jegyzőkönyv megrendelésre készült. Szántó Zoltánt ő nem ismeri, Debrecenben járt, ott a pártszervezésben részt vett, de nem az illegitim szervezkedésben. Mata Mária elvált asszony tisztviselőnő, büntetlen előéletű. 1925-ben lépett be a szocialista munkáspártba. Mint munkásaszszony, szükségét érezte annak, hogy beiratkozzék. Később a párt alkalmazottja is lett, gépírónő lett. Mint párttag, részt vett a női mozgalmakban, végezte az adminisztrációt, szervezőmunkát nem végzett. A párt legális volt. A rendőrségi jegyzőkönyv szerint ugyan ő tudott arról is, hogy a párt illegális akciókat takar, de ő ilyet még a rendőrségen sem mondott. Az elnök kérdésére még kijelenti, hogy nem kommunista. Az elnök: A hernád utcai pártirodában akkor, amikor ezeket a vádlottakat letartóztatták, miért rejtegette a dolgokat? A vádlott: Ismertük a rendőrség túlbuzgóságát, gyűlölt bennünket a rendőrség és minden egyes alkalommal házkutatásokat tartott. Lukányi Béla cipészsegéd házfelügyelő kijelenti, hogy csak részben érzi magát bűnösnek. A rendőrségi beismerő vallomását fenyegetésre tette meg. A kommunista szervezkedésről nem tudott. Az elnök: Kommunista ön? A vádlott: Ezidö szerint még a szociáldemokrata párt tagja vagyok. Az elnök: Meddig? hogy ezidö szerint elmond, mikor lép be máshová? A vádlott: Még erről szó sincs. Rubin Lajos, a következő vádlott elmondja, hogy unokabátyja, Rubin Ede hívta őt föl, hogy vegyen részt a mozgalomban és bizonyos szervező munkában. Minthogy első kísérlete nem sikerült, többet nem is próbált híveket szerezni. Kommunista érzelműnek mondja magát, de nem vett részt semmiféle munkában. Landauer Árpád a következő vádlott: Orosz hadifogságban részt vettem egy kurzuson. Azzal az utasítással jöttem haza, hogy a kommunista eszméknek csináljak itt propagandát. Nem is léptem be semmiféle pártba. A rendőrségen a kínzások hatása alatt vallottam. Lakatos Vince tagadja, hogy a cipészmunkások megszervezésére kapott volna megbízást és sejtrendszer szerint való tervezésükre vállalkozott volna. Tóth György munkásbiztosítói pénztáros kijelenti, hogy nem tudott a Vági-párt kommunista szervezkedéséről. Visszavonja a rendőrségen ilyen irányban tett beismerő vallomását, mert azt kikényszerítették belőle. A pártban, mint pénztáros, csak a tagsági járulékokból befolyt összegeket kezelte. Az elnök: A választások alatt nagyobb összegeket kaptak? A vádlott: összes erre vonatkozó vallomásaimat visszavonom. Az elnök: ön volt a legitim pénztáros és Mózes volt az illegitim pénztáros, s ön az illegitim pénztárosnak számolt el. A vádlott: Az igaz, hogy a választások idején választási célokra kaptam pénzt Mózestől, de nem sejtettem, hogy ez kommunista pénz lehet. Kolozsi László vádlott kijelenti, hogy a rendőrségen kényszer alatt vallott s ezért összes eddigi vallomását visszavonja. A kommunista szervezkedési mozgalomban nem vett részt. Kiss Hugó kijelenti, hogy szerinte egyedül a kommunista párt viseli szívén a munkásság érdekeit. A mai állapotok megváltoztatásának leghelyesebb módja a legális kommunista párt megalakítása lett volna. Azt nem tudta, hogy a Vági-párt kebelében van egy kommunista alakulás, ezt nem is tartotta volna helyesnek. Aki a kommunista magyar párt központi bizottságától kapott utasításokat. Papp Gyula elmondta, hogy a kommün alatt a direktórium titkára volt, később a forradalmi törvényszék tagjává választották. A kommunizmus bukása után külföldre menekült, előbb Jugoszláviába, azután Bécsbe, ott jelentkezett a magyarországi kommunista párt igazoló bizottságánál. Érintkezett kommunistákkal is. Az elnök: Később kiküldték Moszkvába? A vádlott: Nem küldtek ki, önként mentem ki. Moszkvában egy állami gyárban dolgoztam és képeztem is magam. Az elnök: Ott kapott ordrét, hogy jöjjön haza? A vádlott: Nem kaptam ordrét, önként jelentkeztem, csak azt közölték velem, hogy mehetek. Budapesten el akartam helyezkedni, de nem tudtam a nagy munkanélküliség miatt, Bécsbe mentem. Az elnök: Találkozott ott kommunistákkal, Kun Bélával is? A vádlott: Kommunistákkal találkoztam, Kun Bélával azonban nem, Moszkvában igen. Utasításokat nem kaptam tőle, én utasításokat a kommunista magyar párt központi bizottságától kaptam. Az elnök: Hol, itt Budapesten? A vádlott: Erre nem válaszolok. Az elnök: Budapesten mit csinált? A vádlott: Közre akartam működni a szervezet sejtjeinek felépítésében. Az elnök: Hol? A vádlott: Bármely üzemben. Az elnök: Főleg a Fegyvergyárban? A vádlott: Erről nem volt szó. Az elnök: Sikerült? A vádlott: Kint sem voltam, nem sikerülhetett. Az elnök: Kikkel tárgyalt a sejtszervezés dolgában ? A vádlott: Nem volt rá szükség, hogy bárkivel tárgyaljak. Szántóval és Révaival beszélgettem, Löwyvel nem. Az elnök: Mi az Moszkvai Magyar Klub? A vádlott: Erre nem válaszolok. Az elnök: Kitől kaptak pénzt? A vádlott: Erre sem válaszolok. Bejelenti végül, hogy meggyőződéses kommunista, bűnösnek nem érzi magát. A párt célját akarja elmondani. Az elnök: Mondja hát el. A vádlott: Mint kommunista és osztálytudatos munkás, kötelességemnek tartottam, hogy visszajöjjek Magyarországba, hogy a magyarországi munkástestvéreim között, akiktől származom, résztvegyek az ő munkájukban és szenvedésükben. Az elnök: Szóval el akarja szavaini a mondókáját. Ezt elengedjük. A folyamőrség „kivizsgálója". Boér Ferenc lakatossegéd hangoztatja, hogy a rendőrségi vallomását kényszer hatása alatt tette meg. Szántót csak a rendőrségen ismerte meg. Meggyőződéses kommunista, mint ilyen a kollektív társadalmi rendet akarta megvalósítani. Magyarországon a kommunistáknak nincs szervezkedési szabadságuk s igy nem tehetnek egyebet, minthogy más pártokba igyekeznek bejutni és ott kommunista szellemben működni. Az elnök: Önök kommunista propagandát akartak a folyamőrségnél folytatni. A vádlott: Nem azt akartuk, csak kivizsgálódás céljából éredklődtünk ott. Az elnök: Ott is bizonyos bajokat akartak okozni, hogy aztán megnyerjék őket a kommunizmusnak? A vádlott: Egyáltalában nem. Az elnök: Ön folytonos ellenmondásokba keveredik, az előbb még megmondotta, hogy a kommunisták mindenhová igyekeznek befurakodni, hogy azután megnyerjék az embereket. Fuszenecker Ferenc szabósegéd hathónapi fogsággal volt büntetve állam és társadalmi rend elleni támadásért. Az elnök kérdésére elmondta, hogy volt agitátorképző iskolában, ott a magyar gazdasági viszonyokról volt szó. Az elnök: Ne tetesse magát oly nehéz felfogásúnak, mondja meg, volt-e ott szó kommunista szellemről? Mikor hazajött, mit csinált itthon? Persze ön szabósegéd, tehát rászabadították önt a szabómunkásokra? , A vádlott: Nekem megbízást senki nem adott, nem is vállaltam megbízást. Nekem a kommunistákkal nem volt semmiféle kapcsolatom, én visszautasítottam ezt a felszólítást, hogy vegyek részt a mozgalmukban. Tiber Miklós kihallgatása következett ezután. Kaposváron ismerkedett meg Lövivel, aki felszólította, hogy Kaposváron szervezze meg az ifjúmunkások kommunista pártját. Ezt a megbízatást nem vállalta el. Egyébként egyáltalán nem érintkezett velük. Tisza Antal a következő vádlott. Tiltott gyűlés miatt el volt már ítélve. A szociáldemokrata párt kizárt — mondotta, — mert éles kritikával illettem a paktum miatt. A Magyarországi Szocialista Munkáspártba léptem be, amely erélyesebb lépésekkel halad a kollektív társadalom felé... Az elnök: A kommunista társadalom felé. A vádlott: Ahogy vesszük. (Derültség.) A pártban szervezési munkát végeztem. 1926 augusztusában még utazgattam Szolnok és Budapest között, de augusztus végén a szolnoki rendőrség megtiltotta, hogy elhagyjam a város területét. Illegális mozgalomban nem vettem részt. Az elnök: De kacérkodott a kommunistákkal? A vádlott: Nem. Ezt csak a kínzások hatása alatt vallottam. Az elnök: De hiszen erre vonatkozóan nem is vallott semmit. Hiába ütötték, verték, nem vallott be semmit, minek vonja vissza? Rosszul tanították be, ez most nem sikerült. Az utolsó vádlott Kiss Ferenc kihallgatása következett ezután. — Krieszl Ferenc rábeszélésére lépett be a kommunista pártba? — kérdezi az elnök. A vádlott: Én a kommunista pártba nem léptem be. Az elnök: A kommunista pártbeliek közül kikkel érintkezett? A vádlott: Senkivel. Az elnök: Beismerte, hogy tárgyalt a kommunista ifjúmunkások főembereivel. A vádlott: Erről nem tudok semmit. Az elnök: Felajánlották önnek a kommunista párt kerületi titkári állását? A vádlott: Igen. Az elnök: Nem értem, hogy ajánlhatták volna fel, ha nem tartják megbízható kommunistának? A vádlott: Én a megbízást nem fogadtam el, én nem vagyok kommunista, nem visznyokról volt szó, egy véleményen. Ezzel a vádlottak kihallgatása befejeződött és az elnök a tárgyalást fél órára felfüggesztette. 6