Budapesti Hirlap, 1927. június (47. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-08 / 128. szám

e való továbbítása alkalmából több izben ta­núságot tett, így egy alkalommal Chamber­lin egy mindössze 25—250 láb nagyságú telken szállt le, hogy a Coolidge elnök fiának temetéséről készült fényképeket még idejében rendeltetési helyükre juttassa. Más alkalommal egy fogház udvarán szállt le. Nagy hírnevet vívott ki magának. Cham­berlin hatalmas tűzvészekről készült me­rész felvételeivel is. A brooklyni kereskedelmi kamara, amely a Columbia európai repülését pénzügyileg biztosította, Chamberlin feleségének 15.000 dollárt adatott át férje részére, mint az Amerikából Németországba sikeresen meg­tett repülőút jutalmát. A kamara Levine feleségének aranyórát adott át férje szá­mára. Wuelfing dr., a német nagykövetség kereskedelmi attaséja, Chamberlinnével és Levinenével együtt még ma Berlinbe utazik. * A washingtoni német nagykövet távirat­ban kívánt szerencsét a két amerikai re­pülő feleségének. Rekordjavítás. A washingtoni földrajzi hivatal Lind­bergh repülőútjának hosszát 3610 mért­­földben, Chamberlainét pedig 3905 mért­­földben állapította meg. Általánosan cso­dálják az új távolsági repülőrekordot. A Chamberlinhez intézett szerencsekivonó táv­iratok között a Coolidge elnöktől érkezett távirat a következőképpen hangzik: „Hazánk önnel együtt örvend, hogy az Amerikából Németországba való első tá­volsági repülés szerencsés leszállással vég­ződött és hogy ön elvihette üdvözletünket a német népnek.“ Byrd sarki repü­lő kijelentette, Chamber­lin ismét bebizonyította, hogy kiváló re­pülőgép-vezető. Repülése egyidejűen a Né­metországgal való béke és barátság misz­­sziójává lett. Lindbergh a Memphis cir­káló fedélzetéről táviratban kívánt szeren­csét Chamberlinnek. Charles Lawrence, a Wright-féle repülő­gépgyár elnöke hangsúlyozta, Chamberlin bebizonyította, hogy az Egyesült­ Államok­nak néhány éven belül állandó repülőszol­gálata lesz Európába. A Columbia repülő­gép konstruktőrje azt hiszi, hogy a jövő hónapban már egymotoros repülőgéppel meg lehet tenni a Newyork—Róma közötti repülőutat. A lapok jelentései szerint a Columbia repülőgépet mostani tulajdonosától 25.000 dollárért megvették. A repülőgépet azelőtt 32.0­00 dolláros áron hirdetésben kínálták megvételre. Minthogy vevő nem jelenetke­zett, harci repülőgépként állították szolgá­latba. A legutóbbi amerikai repü­lőverseny alkalmával Filadelfiában az említett gép három kisebb és egy nagyobb díjat nyert, amire hirtelen többekben feltámadt a vá­sárlási kedv. A vásári mutatványos és ez istállóim Chamberlin, az óceán új hőse, harminc­három esztendős, a háborúban is mint re­pülő vett részt. 1910-ben visszatért az Egyesült Államinkba, ahol csakhamar re­pülőgépet vásárolt, amellyel vásárok és vakmerő mutatványokat végzett. Mestersé­gét mindaddig folytatta, amíg Levine fel nem fedezte és nem szerződtette őt. Levine három évvel fiatalabb mint úti­­társa, ő tizenegyéves korában istállófiú volt, huszzonhároméves korában ócskavas­sal kereskedett, később gyárat alapított és ma többszörös milliomos. Évek óta beha­tóan foglalkozik a repülőtechnika kérdé­seivel.­­ Leendő anyáknak kellő figyelmet kell fordítaniok arra, hogy bélműködésük rendben legyen, ez pedig­ a természetes „Ferenc József" kecsk­evíz használata által érhető el. Nőorvosi klinikák vezetői egybehangzóan dicsérik a valódi Ferenc József vizet, mert könnyen be­vehető és rendkívül enyhe hatása gyorsan és minden kellemetlenség nélkül jelentkezik. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban és fűszerüzletekben. Budapesti Hírlap 1927 junius 1. fi­zi. sz.) Ünnepies fogadtatás Berlinben. Berlini tudósítónk telefonjelentése. Berlin, jun. 7. Végre... A vasárnapi nagy éjszakai várakozás után a berlini közönség is meg­kapta a maga szenzációját. Chamberlin és Levine megérkezett és talán jó, hogy csak ma, mert tegnap a rendőrség a tömeget távol tartotta a légi kikötőtől, míg ma a sajtó egyhangú tiltakozása következtében megnyitotta a pálya kapuit. Húsz- vagy­­harmincezren lehettek, tele volt minden talpalatnyi tér, telve az óriási veranda, fej fej mellett, és mintha a jó sors jóvá akarta volna tenni a tegnapi balesetet, kisütött a nap, elállott a szél, a lelkesedésnek szabad útja támadt. Ma már mindenki biztosan hitte, hogy az amerikai repülők megérkeznek Cottbus­­ból, ahol tegnap mint valami félistent ün­nepelték őket, kinevezték őket a város dísz­polgáraivá, megajándékozták a város erek­lyéivel és körülrajongták, ahogy egy kis város közönsége nagy nevezetességekkel szokta. Baj volt, hogy csak kevesen tud­tak velük beszélni és a fiatal diák, aki an­gol nyelvismerete révén a tolmács szere­pére vállalkozott, Chamberlin mellett a nap második hőse lett. A megérkezés. Délután kevéssel négy óra után indult el Cottbusból az óceán járó repülőgép és fél hat órakor, tizennégy repülőgéptől ki­sérve, már ott keringett a tempelhofi légi­kikötő felett. Kétszer megkerülte a pályát s valóban felséges látvány volt a tizennégy gép között a kis repülőgépet látni, amely mégis a legnagyobb utat tette meg. Közben a kikötő szélén összegyűltek az előkelősé­gek. Shurman amerikai nagykövet leány­kájával, Scholtz berlini polgármester ugyancsak kisleányával, aki nagy virág­bokrétával üdvözölte a mestert. Ott volt továbbá Curtius miniszter a német biro­dalmi kormány képviseletében, Schubert külügyi államtitkár, Weismann államtit­kár a porosz kormány képviseletében, a rendőrség fejei és a diplomáciai világ szá­mos tagja. Az üdvözlés. Persze a rend a leszállás pillanatában teljesen felbomlott, hasztalan igyekezett a rendőrség visszatartani az érdeklődőket, pillanatok alatt óriási gyűrű fogta körül a repülőgépet, amely­ből az amerikai pilóta megköszönte a nagy megtiszteltetést. Az első üdvözlet a virágbokréta és egy csók volt, amelyet Scholtz polgármester kisleá­nya adott, ami után kitört a lelkesedés vihara, percekig csak Chamberlin nevétől visszhangzott az óriási térség. Az amerikai pilóta felállott és most lát­hatta mindenki. Rendkívül rokonszenves szőke fiatalember, aki egyre mosolyog nagy boldogságában, mintha szívére akar­ná ölelni az egész világot. Nem szól sem­mit, csak nevet és szorongatja a feléje nyújtott kezeket. Kísérője, Levine sokkal kisebb, viszont haja már alig van, barna, a tőzsdén jól festene, mint valami izgatott vásárló, vagy eladó, az­ utcán is feltűnne napbarnította arcával, de hiányzik pillan­tásából az a határt nem ismerő optimiz­mus, amely Chamberlint annyira kitünteti. Következtek az üdvözlőbeszédek. Nem tudom, érdekelte-e az amerikaiakat, ami­kor idegen nyelven bátorságukról, útjuk­­ról és annak sikereiről beszéltek. Cham­berlin köszönőszavát annál lelkesebben megtapsolták. Csak most ünnepelte a tö­meg megkedveltjét, a szokott módon kéz­­szorítással, aláíráskéréssel és tömérdek fényképezéssel. Az amerikai repülők a tö­meg üdvrivalgásai között autón körüljár­ták a repülőteret. Chamberlin a repülőtérről telefonált anyjának Newyorkba. Chamberlin ezután az igazgatósági épü­letben telefonon beszélt Newyorkból­­ lévő anyjával, majd autóba ültették őket; a kocsit százan meg százan kisérték és még többen szaladtak utána, kendők lobogtak, a világ minden nyelvén éltették a nap hő­seit és ha a rendőrség nem tartotta volna vissza a „túllelkesedőket“, a kocsi hamar megakadt volna a nagy tolongásban. Útközban megpróbálták kikérdezni az amerikaiakat, akik keveset feleltek és rész­ben megismételték, amit már tegnap mon­dottak, hogy útjük nem volt a legkelleme­sebb, majd harminc méter, majd ötezer méter magasságban járva keresték a Né­metországba vezető utat. Levine moso­lyogva hozzátette: — Mégis csak jobb Berlinben járni, mint a mi apró gumicsónakunkban az óceán hullámai között élet-halálharcot vívni. A repülőtéren nagyobb baj nem tör­tént, az amerikaiakat láthatta mindenki, a tapsvihar nem akart elülni és folytató­dott az egész után az amerikai nagykövet­ségig. Százezrek lepték el az utcákat, rendben tartva a rendőrség vezetőitől. Berlin ap­­raja­ nagyja dél óta az utcán volt és várta a nagy jelenetet, előbb a gépet, azután annak hőseit, így vonult be a nép ked­­veltje, akiket a nép szívébe zárt Berlin­ben­ lenni. Különben Chamberliné nagy aján­dékot hoz az urának, csekket 15.000 dol­lárral, amelyet a brooklyni kereskedelmi kamara kínált fel Chamberlinnek ajándé­kul. Levinné kétszeresen büszke férjére, és megbocsátotta neki, hogy búcsúzás nél­kül kelt útra. Kijelentette, hogy hajlandó az urával együtt visszarepülni Amerikába. Az amerikai repülőgép meglep kicsiny­ségével, a többi német óriás között szinte eltűnik, csak a színe más, és a felírása tegnap óta: NEW YORK TO BERLIN. Az esti órákban azt beszélik, hogy Bécs városa meghívta Chamberlint, hogy Ber­linből repüljön oda és látogassa meg az osztrák fővárost. Vájjon Chamberlin haj­landó-e a meghívást elfogadni, még nem bizonyos. .. A repülés külpolitikai háttere. Ennek az óceánrepülésnek van azonban politikai háttere is A hivatalos világ, Bor­nin városa Chamberlinben nemcsak a bá­tor fiatalembert ünnepli, aki a tengeren keresztül megtalálta az utat Németország­ba, hanem annak a politikai iránynak a képviselőjét is, amely Németországot és az Egyesült Államokat egymáshoz kívánja hozni. Ezért ünnepli a német sajtó oly lelkesen Chamberlint és ezért keltett­­ volna jó sokáig el nem feledhető keserű­séget, ha az amerikai talán nem Berlinbe, hanem tovább Rómába repül el, ahol lel­kesen várták, vagy Varsóba megy, ahol szintén készültek fogadására. Nem, Chamberlin azt állítja, hogy célja kezdettől fogva Berlin volt, ahol jó pilseni sört akar inni. Valóban várta is jól be­­hű­tött pilseni sör a tempelhofi kikötőben. De maga az amerikai nagykövet is utalt üdvözlő beszédében a sorok között Cham­berlin útjának politikai hátterére. Azt mondotta róla, hogy: — Chamberlin mintegy régi követ jött, hogy a két nemzetet, az amerikait és a németet egymással összekösse, két nemze­tet, amelyek a jövő század során még szorosabban fognak egymással egyesülve működni, mint a háború előtt. Így folyt le a mai nap, mint valami lel­kes népünnep, feledtetve a tegnapi kelle­metlenséget, Berlin leghosszabb éjszakáját, amelyen fáradtan, álmatlanul, fázva vár­ják az amerikaiakat. Diadalmasan jártak ma közöttünk az amerikai újságírók, akik te­gnap pénzt nem kímérve keresték nagy honfitársukat és nem találtak rája. Egy csikágói újság külön repülőgépet bérelt, és négy amerikai újságíró közös léghajóval indult útnak a keresésükre. Csak órák múlva tértek vissza eredmény­­telenül. Ez azonban tegnap volt, ma már elmúlt minden keserűség, minden aggodalom, egész Berlin ott volt és mindenki sietett kezet szorítani az amerikaiakkal. Az Egyesült­ Államok és Németország újból egymásra találtak. Jönnek a feleségek. A legközelebbi napokban tömérdek ün­neplésben részesülnek az amerikaiak. Holnap Hindenburg fogadja őket, csütör­tökön Stresemann ad a tiszteletükre ebé­det, pénteken a város vendégei lesznek és így tovább, vagy tíz napig, akkor jön a nagy pillanat, amikor a két amerikai kebe­lére ölelheti a feleségét, akik mint az Északnémet Lloyd vendégei már útban vannak Németország felé. Hasztalan kí­náltak nekik az angol és amerikai hajós­­társaságok szabadjegyeket, ők a német meghívást fogadták el, és ahogyan az uruk, ők is Németország vendégei akarnak Lindbergh fogadtatása. Páris, jun. 7. (Wolff.) Washingtonból jelentik a Chi­­cago Tribu­­enak, hogy a Los Angeles Zeppelin-léghajó pénteken reggel fölszáll és a Memphis amerikai hadihajó elé repül, amelyen Lindbergh visszatér Amerikába. A légihajó mihelyt elérte a hadihajót zsá­kot fog ledobni, amelyen többezer levél és üdvözlő távirat van­ Lindbergh számára. A léghajó ezután elkíséri a hadihajót egész a kikötőig. A tokiói repülők Tobolskban. Páris, jun. 7. (Havas.) Costes és Rignot repülők 29 és félórás repülés után, Tobolsk területén, Tajilsk mellett leszállónak. Több mint öt­ezer kilométert tettek meg. Útjuk folya­mán 15 óra hosszat ködben, felhőben és esőben voltak kénytelenek repülni. Repülőszerencsétlenségek. Essen, jún. 7. (Wolff.) Tegnap súlyos szerencsétlenség történt az itteni repülőtéren rendezett re­pülőünnepség alatt. Wagner repülő, aki gépével igen alacsonyan keringett a nézők felett és reklámcsokoládé-csomagokat do­bott le, a tömeg közé zuhant. Egy 12 éves fia meghalt, kilenc ember pedig többé-ke­­vésbé súlyosan megsebesült. A pilóta agy­rázkódást szenvedett. Bécs, jan. 7. Tegnap délután az asperni repülőtéren baleset történt. Az egyik repülőgépet, amely utasrepü­lésről tért vissza, a leszál­láskor hirtelen szélroham kapta el. A gép darabokra tört. A pilóta és az utas kic­e­­­nyebb sérüléseket szenvedett. Bournemouth, jún. 7. (Wolff.) Az itteni repü­lőversenyen sú­lyos szerencsétlenség történt. Az első fel­szálláskor két repülőgép egymásnak ütkö­zött, lezuhant a földre és kigyulladt. Lang­­ton, angol repülőrajvezető a helyszínen meghalt, egy másik repülő pedig rövidesen belehalt sérüléseibe. Felrobbant puskaporraktár. Katasztrófa Lengyelországban. — A rob­banás nagy területen okozott kárt. — Sok kórházi be­lű és gyermekmenedékhelyi lakó megsebesült. Varsó, jun. 7. Vasárnap délelőtt 10 óra 28 perckor a Krakó közelében lévő zoliei puskapor­­raktárban az ott felhalmozott nagy meny­nyi­ségű robbanóanyag felrobbant. Krakó­­ban a házak ablakait benyomta a robba­nás ereje. Számos épület megsérült, köz­tük a vajdaság székhelyének palotája, az egyetemi sebészeti klinika és más középü­letek. Zonie 10 kilométerre van Krakótól, de a robbanást mégis nagyon erősen érez­ték a városban. Varsó, jun. 7. A vitkovicei erődhöz tartozó zonnei puskaporraktárban 133 ezer kilogramm puskapor, ektozit és más robbanóanyag robbant fel. A Vitkovice környékén levő falvakban számos ház rombadőlt. Az első jelentések szerint a robbanás folytán egy őrtálló katona meghalt, 80 polgári személy pedig súlyosan megsérült. Ebbe a számba nincsenek beleszámítva azok, akiket Kra­­kóban a robbanás következtében betört ablaküvegek szilánkjai sebesítettek meg. Az áldozatok főképpen a vitkovicei gyer­­mekmenedékhely lakói és a kórház bete­gei. A robbanás sújtotta területet kiürítet­ték. A környéket katonai kordon zárta le. A mentés folyamatban van. Mindeddig nem tudják, mi okozta a robbanást.

Next