Budapesti Hírlap, 1927. július (47. évfolyam, 146–172. szám)

1927-07-01 / 146. szám

1927 junius T. 7*46. sz.) Budapesti Hírlap róság ítélőbírájává. Amikor nyugalomba vonult, belekapcsolódott a politikai életbe és a második nemzetgyűlés vége felé je­lölték is az egyik időközi választáson, a jelöléstől azonban visszalépett. " Az olasz—magyar kereskedelmi szerződés revíziója. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Még Bethlen István gróf miniszterelnök római látogatása során egyéb kérdések között szóba került a magyar-olasz kereskedelmi szerződés revíziója is. Azóta a két kormány gazdasági referensei a genfi világgazdasági értekezlet alkalmából közvetetlen eszme­cserét is folytattak erről a kérdésről, ami­nek eredményéhez képest a revíziós tár­gyalások előreláthatóan az ősz folyamán fognak megindulni. Ez az igazság, szemben azokkal a hírek­kel, amelyek az olaszokkal küszöbön álló tárgyalásokról egyes lapokban megjelentek. A bukaresti nemzetközi tanári gyűlés. A kultuszminiszter figyelmébe. A romániai kultuszminisztérium nem­zetközi összejövetelt rendez a középisko­lai tanárok számára. A meghívó a magyar középiskolai tanáregyesülethez is megér­kezett. Egyik újságunkban egy tanár ke­mény hangú választ adott a meghívásra és azt mondja, hogy a megjelenést nem lehet összeegyeztetni a magyar tanárság önérzetével, hivatkozik arra a rettenetes országcsonk­lásra, amely Magyarországot Románia javára érte és arra a szomorú sorsra, amelyben a román megszállás alá került magyarság sínylődik. A román po­litikának a megítélésében a magyarság so­rai között nem lehet ellentét, egyformán kívánjuk mindnyájan az elveszett terüle­tek visszaszerzését és addig is, amíg ez sikerül, az elszakított magyarok nemzeti s egyéni jogainak védelmét, sorsuknak enyhítését és javítását. Abban azonban igen­is eltérhetnek a vélemények, hogy addig is, amíg az erdé­lyi magyarság sorsa megváltozik, cél­­szerű-e elmulasztani a nemzetközi érint­kezésnek egyetlen alkalmát is. Hiszen a magyar tanárok nem azért jelennének meg ezen a nemzetközi gyűlésen, hogy a romá­niai kormányt és az ottani politikai álla­potokat ünnepeljék, ilyen kényszerhely­zetbe nem is kerülhetnek, mert nem poli­tikai, hanem pedagógiai értekezletre kap­tak meghívót. Természetesen azért sem mennének, hogy ott Magyarország mellett propagandamunkát fejtsenek ki, de a kü­lönböző nemzetek tanáraival való meg­ismerkedésük által minden propaganda nélkül is szerezhetnének Magyarországnak új barátokat, ez pedig elég ok a megjele­nésre. Igaz, hogy itt nemcsak egyszerű nemzetközi érintkezésről van szó, hanem egy olyan ország meglátogatásáról és ven­dégszeretetének az elfogadásáról, amely rö­vid ötvenéves fennállása óta állandóan el­lenséges érzületet tanúsított a magyarság­gal szemben. Mindenesetre sokkal köny­­nyebb volna a döntés, ha más országból érkezett volna a meghívás. De a meghívó innen jött s ez az első alkalom a tanárok nemzetközi öszejövetelére, a válaszadás előtt tehát el kell fojtani lelkünkben min­den jogos keserűséget és higgadtan mér­legelni, hogy mivel használhatunk többet Magyarországnak, a megjelenéssel, vagy pedig az elmaradás tüntetésével. A meghívás elfogadása mellett elsősor­ban mindenesetre az szól, hogy alkalmat ad nemzetközi ismeretségek kötésére. De más ok is ajánlja az elfogadást. A Csonka- Magyarországon élő magyarságnak nem igen áll módjában bepillantani az ideigle­nes határokon túl folyó életbe. Most meg­volna ugyanis annak a lehetősége, hogy a kongresszus tagjai megismerkedhesse­nek azokkal a kulturális intézményekkel, törvényekkel és jogszokásokkal, amelyek a jelenben az elszakított magyarság kul­turális életét is irányítják és teljesen tiszta képet ny­erjenek Románia kulturális éle­téről, mindezeknek a megismerése pedig nem lehet közönyös reánk nézve. Ami pe­dig Románia vendégszeretetének elfogadá­sát illeti, ez semmiképpen sem haladja meg az ilyen nemzetközi összejöveteleken szokásos udvarias előzékenységet s a ma­gyar államnak különben is módjában áll hasonló alkalommal viszonozni. E soroknak azonban nem az a céljuk, hogy mindenáron a megjelenés mellett agitáljanak, csak rá akarnak mutatni a kérdés másik oldalára is. Mindenesetre nyomós okok tanácsolják az elmenetelt, de érthető és jogos az a nemzeti elkese­redés is, amely az ellenkezőt kívánja. A fő az, hogy egységes legyen ebben a kér­désben a tanári közvélemény. Lehetetlen ilyen fontos ügyben az egyesek külön­­külön mérlegelésére bízni az elhatározást. Milyen lélekkel képviselhetnék a kongresz­­szusra menők a magyar tanárságot, ha az egész után azon kellene tépelődniök, hogy nem jutottak-e ellentétbe a magyar köz­véleménnyel. Az egységes állásfoglalást a tanárság országos szervezetétől várjuk. A Tanáregyesület ne csak a meghívókat to­vábbítsa, hanem mondjon határozott véle­ményt a meghívás elfogadásáról, vagy visszautasításáról, vagy pedig döntsön a magyar kultúrpolitika legfőbb irányítója, a kultuszminisztérium. Ennek a döntése előtt mindenki meghajolna. Ilyen elvi ha­tározatra azonban okvetetlenül szükség van, mert a nemzetközi gyűlésen megje­lenő tanárok csak akkor végezhetnek ered­ményes munkát, ha illetékes helyről biz­tosítanák őket arról, hogy megjelenésük nemcsak nem sérti a nemzeti közvéle­ményt, hanem egyenesen nemzeti érdek. . (Előkészületek4­4 a romániai választásokra. A román sajtó tele van pimasszal a terror miatt. — „Mindenütt pofoznak a világon44 — mondja Tatarescu államtitkár. Kolozsvár, jun. 30. A lapok nagy része kifogyhatatlan a vá­lasztási terror miatt való panaszkodásban. Megállapítják, hogy a kormány rendelete­ket ad ki ugyan a választások szabadságá­nak biztosításáról, a vidéki hatóságok azon­ban, nyilván utasításra, figyelmen kívül hagyják ezeket a rendeleteket és teljesen a liberális párt szervezeteinek szolgálatában állanak. A felsorolt számtalan eset közül jellemző az a véres harc, amely Rossiori de Vede városában történt. A liberális párti „boto­sok" a város közepén részegen megtámad­ták a közönséget és véresre verték a békés polgárokat, közöttük asszonyokat és gyer­mekeket is. Ezek a verekedéseket megismé­telték. Teleorman megye több falujában, hogy az ellenzéki választókat megfélemlít­sék. Az Indreptaria jelentése szerint a csend­őrök egy liberálispárti kortes vezetésével benyomultak a putnai községházára és szét­verték a községi tanácsot. Az Adeverul és a Lupta megdöbbentő részleteket közöl Graur volt szenátor bántalmazásáról. A nemzeti parasztpárt vezetőit egyébként úton-útfélen inzultálják. Erdélyben a szo­cialisták összes jelöltjeit, sőt a jelölő lis­tákat aláíró párthíveiket is letartóztatták és láncrafűzve beszállították a kolozsvári hadbírósághoz. Máramarosszigeten Mihali prefektus maga elé rendelte a zsidó választók vezetőit és felszólította őket, hogy a nemzeti paraszt­párti listán szereplő jelöltjüket léptessék vissza. Amikor ez nem sikerült, a márama­­rosszigeti sziguranca 12 zsidó választót össze-vissza vert. A zsidó nemzeti szövet­ség panasszal fordult Tatarescu belügyi ál­lamtitkárhoz, aki a választásokat vezeti. Az államtitkár ígéretet tett ugyan az orvos­lásra, de mosolyogva megjegyezte: — Mindenütt pofoznak a világon. Abrudbányai Ede dr., az örmény Gogo­­mán Antal, Kopár József dr., Vass István református lelkész és Várady Károly, a magyar párt jelöltjei, zavartalanul folytat­ják körútjukat. Háromszék megyében és Kolozs megyében a magyaroknak semmi­­mozgási szabadsága nincs, úgyhogy itt csak szóbeli üzenetekkel folytatják a választási agitációt. A magyar párt az erőszakosságok ellenére is eredményesen szervezkedik Kolozsvár, jan. 30. A magyar párt vezetőségéhez egymás­után érkeznek a jelentések a kisebbségi blokk ellen folytatott választási erőszakos­ságokról. Háromszék megyében a szigu­ranca sorra megidézi a magyar papokat, hogy e zaklatással elriassza őket a magyar párt érdekében végzendő munkától. Órá­kon, sőt napokon át a szigurancán tartják őket. Tovább folytatják azt a taktikát is,­­hogy a székely választópolgárokat egysze­rűen hadgyakorlatra hívják be. Gyűlések tartására nem adnak engedelmet, vagy ha már adnak, feloszlatják és szétverik azo­kat. A magyar párt kolozsvári központjá­ban detektívek jelentek meg és elkoboz­ták a párt valamennyi választási falraga­szát. Jelentések érkeztek arról is, hogy a magyar választópolgárok nem tudnak hozzájutni választóigazolványukhoz. A ko­­lozs megyei falvakban az elöljáróságok előre kihirdetnek egy időpontot, amikor az igazolványok átvehetők, azonban egészen más időben érkezik meg a választói igazol­ványokat szétvivő autó, amely azonban, mire hire megy, hogy, átvehetők az igazol­ványok, már tovább is áll. A magyar párt minden erőszakoskodás ellenére eredményesen szervezkedik. Ud­varhely megyében Bethlen György gróf vezetésével, a székely nép szakadatlan ün­neplésének közepette, járnak propaganda körútra a jelöltek. A magyar zsidók hűen­­kitartanak a magyar párt mellett s párt is felekezetre való tekintet nélkül ejtette meg jelölését. Szilágy vármegyében Jósika János báró, Barabás Béla, Paál Árpád és Dávid György. Szolnokdoboka megyéiben a Budapesti Hírlap telefonszámai: József 300—43. József 300-53. József 300—63. József 323-84. Angol lapvélemény a romániai választásokról- London, jan. 30. A Times vezércikkben foglalkozik a kü­szöbön álló romániai új választások kilá­tásaival. — Az új kormány — mondja a cikk — megígérte ugyan kiáltványában, hogy tel­jes mértékben biztosítja a választások tisz­taságát és a véleményszabadságot,­­de az ilyen ígéretek vegyes érzelmeket ébreszt­hetnek az ellenzék körében. A román poli­tikai viszonyok ismerői kétkedéssel fogad­ják azt, hogy a román liberális­ párt csak­ugyan megtérne az igazi liberalizmushoz. Érdekes lesz, hogy miképp viseltetnek majd a zsidó választók? A romániai zsidókat ter­mészetesen idegenkedéssel tölti el, hogy a bíróságok fölmentettek egy román diákot, aki lelőtt egy zsidóbarát állami hivatalno­kot, továbbá fölmentettek egy másik román diákot, aki egy zsidó hallgatót ölt meg. A legutóbbi gyakori zsidóellenes kitörések oka az, hogy a román értelmiségi osztály fél­tékeny szemmel nézi a zsidók versenyét. A román politika fő célja az, hogy a külön­böző nemzetiségi kisebbségeket beolvassza, ezen a téren azonban kevés sikert ér el. — Jugoszláviában — folytatja a Times cikke — a szerbek hasonló nehézségeket tapasztalnak saját nemzetiségeik kezelése körül, noha számos nemzetiségük szintén szláv származású. A jugoszláv általános választsoktól, amelyek szintén küszöbön ál­lanak, a belső politika konszolidálását és az évek óta tartó parlamenti zűrzavar meg­szüntetését várják, de a jugoszláv pártpoli­tika kuszasága mellett bajos volna jósla­tokba bocsátkozni. Az Angol Zsidó Egyesület levelezése a román kormányokkal. London, jun. 30. Az Angol Zsidó Egyesület bizottsága gyűjteményben kiadta azokat a leveleket, amelyeket az egyesület a román kormány­nyal váltott, romániai zsidóüldözésekkel kapcsolatban. A gyűjtemény emellett kü­lönböző adatokat tartalmaz a romániai zsidó hajszákról. A levelezésből kiderül, hogy úgy Titu­­lescu, akkori londoni román követ, mint Mitisnea külügyminiszter és Stirbey, a későbbi miniszterelnök, állandóan azt erő­­sítgették, hogy a román kormány kifogás­talanul viselkedik és ártatlan az üldözé­sekben. Egyben erélyes rendszabályokat ígértek meg. A Zsidó Egyesület egyidejűen közétett válaszaiból kiderül, hogy az egye­sület a román kormányt állandóan szó­szegéssel és a közvélemény félrevezetésével vádolja meg. A füzet több falragaszt és képekkel díszített röpiratot is tartalmaz, amelyeket a román hatóságok védelme alatt terjesztettek; ezek mind pogromra uszítanak. Konkrét eseteket is felsorol a füzet, amelyekben a hatóságok megtagad­ták a zsidók ellen elkövetett bűncselekmé­nyek megtorlását. A pogrom okozta károkat az egyesület a legutóbbi idő alatt húszmillió leura becsüli. Számtalanszor megtörtént, hogy a zsidó utasokat a vonatból kiráncigálták és bán­talmazták. A kávéházakból és a színházak­ból kikergették a zsidókat; az iskolákban és az egyetemeken megtámadták a zsidó hallgatókat, a zsinagógákat meggyalázták; a sajtóban és a nyilvános gyűléseken újabb erőszakosságok elkövetésére hívták föl egészen leplezetlenül a közönséget. A bűnö­söket sohasem érte büntetés. Ilyen körül­ 3 feltétlenül olvassa el! júliusra leszállított árainkat Vászon öltöny................... P 38.— Lüszter sacco mellény... P 36.— Vászon sportkabát............ P 15.— Vászon nadrág.................. P 14.— LEDERER TESTVÉREK Ruhaáruháza Múzeum-körút 2. szám Régi Nemzeti Színház épületében mények között a zsidók teljesen elvesztet­ték a kormányba vetett bizalmukat. Több mint négy év óta rendszeresen szítják a za­vargásokat. A propagandában egyetemi ta­nárok, főiskolai oktatók és magasabbrangú hivatalnokok egész nyíltan vesznek részt. A kormány már tizenötízben ígérte meg hivatalos közleményekben a bűncselekmé­nyek szigorú megtorlását, ennek ellenére semmi sem történt ebben az irányban. Leg­utóbb is a bíróság fölmentett több diákot, akik nyíltan bevallották, hogy egy zsidó el­len gyilkos merényletet követtek el. Amióta Duca külügyminiszter segítséget ígért meg, a viszonyok szemmel láthatóan még jobban megromlottak. A legutóbbi hat hónapban magasabb körök részéről dicséretet és buz­dítást kaptak az antiszemita agitátorok. Törvényjavaslatok a felsőház bizottságai előtt A felsőház külügyi, közgazdasági és köz­lekedésügyi bizottsága, Zoltán Béla elnök­lésével ma délelőtt ülést tartott, amelyen Khuen-Héderváry Károly gróf előadásában letárgyalta a cseh-magyar kereskedelmi szerződés becikkelyezéséről szóló törvény­­javaslatot. A kormány részéről Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter és Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár vettek részt az ülésen. Hutyra Ferenc szólt hozzá elsőnek a ja­vaslathoz s arra kérte a földmivelésügyi kormányt, hogy a legnagyobb figyelmet for-, hítsa bizonyos állatbetegségek behurcolásá­­nak megakadályozására. Ha ez mégis be-, következnék, akkor a legerélyesebb intéz­kedéseket kéri ezek kiirtása érdekében. Bernát István szerint a szerződés külö­­­nösen lisztkivitelünket nagyon megbénítja. Meg kell várni­ vámtarifánk hatását s ezért helyes, ha huzamosabb időre nem kötjük le magunkat. Elfogadja a szerződést, amely az állategészségügyi és határforgalmi ren­delkezések precizírozásával előnyöket biz­tosít részünkre. Fellner Henrik háláját fejezte ki a dele­gátusoknak azért a nagy munkáért, ame­lyet a tárgyalások alkalmával végeztek. Nem megokolt az ipari cikkek túlságos drágulásáról beszélni. Az ipari cikkek in­dex­száma tavaly 1.31, ma 1.33, a mező­­gazdasági index tavaly 1.12 volt, ma pedig 1.27. Helyes volna, ha a mezőgazdaság és az ipar karöltve oszlatná el a kialakult helytelen felfogást. Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter válaszában örömmel állapította meg, hogy az utóbbi időben a gazdasági politika iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. Az átala­kulás kérdését a kormánynak állandóan tanulmányozni kell, de nem érheti be az­zal, hogy csak a momentán szükségleteket tartsa szem előtt, hanem a jövő alakulása szempontjából a legszélesebb alapon kell a kérdést vizsgálnia. Elismeri, hogy az auto­nóm vámtarifának vannak olyan tételei, amelyek egyes iparágakat védelmeznek. Revízió alá kell venni azokat a tételeket, ahol a vám útján drágítunk, általánosság­ban azonban nem térhetnénk le az ipari vámvédelemről, ezt a mezőgazdaság sem kívánja. A lisztkérdés egyike volt az ütköző­pontoknak. Reméli, ha az ipar is megteszi a kellő intézkedéseket, nem kell lemondani a malomiparról. Ha van megalapozott ipar, akkor az a malomipar s ennek kellő mó­don való védek­ezése minden irányzatú kormánynak egyik feladata kell legyen. A bizottság a javaslatot úgy általánosság­ban, mint részleteiben elfogadta. A felsőház közgazdasági és közlekedés­­ügyi, valamint közigazgatásügyi bizottsága is ülést tartott ma délelőtt, amelyen Né­meth­y Károly elnöklésével, Khuen-Héder­váry Károly gróf előadásában letárgyalta az apaállatok kötelező vizsgálatáról szóló törvényjavaslatot. Igaz Béla, Mészáros István és Hutyra Ferenc felszólalása után az elnök annak a véleményének adott kifejezést, hogy a ja­vaslatok szerkesztésénél minden alkalom­mal lehetőleg keresztül kell vinni az egy­szerűsítési törvényben lefektetett alapelve­­ket. A felszólalásokra Schandl Károly ál­­­lamtitkár válaszolt a földmivelésügyi kore.

Next