Budapesti Hírlap, 1927. október(47. évfolyam, 222–247. szám)

1927-10-23 / 241. szám

ői vezetésére szeretném szolgálni fajom közérdekét" ....A logika örök törvényei alapján bele kellett egyeznem, no meg azon az alapon is, hogy der Saszter moss auch sein Weignügen haben, s igy most pompás kissvábhegyi házamban és háromholdas kertemben Waldorfschule honol, s széles látókörű, mély belátású kultuszminiszterünk megadta a feleségem internátusának a teljes iskolai jelleget, mert igazán nagyszerű dolog az aWaldorf-iskola. * Természetesen a saját gyermekeim is ott laknak és tanulnak, köztük az elöljáróságilag körözött Istvánka is. Tehát így áll a bál, kedves Elöljáró úr! — „De hát az Isten szerelmére, miért méltóztatik amiatt aggódni, kedves Elöljáró Úr, hogy várjon én Istvánka fiamat járatom-e elemi iskolába?" — „Nincs ennél okosabb és sürgősebb dolga?" — „Van bizony, kegyelmes uram" (igy mondaná, ha 24-én elmennék arra a kihallgatásra, de hát tetszik tudni a törvény igy írja ezt elő." — Ne mondja azt törvénynek, kedves Elöljáró Úr, — felelném, ha elmennék arra a kihallgatásra — hanem a Simli, az az isteni Simli, az a mindenható Simli, hazánk átka, gyásza, bánata, gyötrelmeink szülője, elmaradottságunk főokozója idéztet engem meg kihallgatásra, megtudandó, hogy István fiamat járatom-e elemibe? Mert Magyarország a közigazgatási simlik hazája! A Rothermere határt talán sikerül egyszer kivívnunk, de hogy a közigazgatási simlitől megszabaduljunk, arra nincs kilátás. — Hagyjatok fel minden reménnyel, — ez van Dante szerint felírva a pokol kapujára. — Ne reménykedj abban magyar, hogy az osztrák emlőn felnevelkedett magyar közigazgatás valaha is lemondjon a simliről, — mondom én szabadon Dante után. — De hát a hatóság előtt mindenki egyenlő, — mondhatná valaki. ■— Noná! — felelném én pesti nyelven. ■— Nem hiszem, hogy volna a világon még egy hely, ahol a hatóságok — mély tisztelet a kivételeknek — annyira különbözően kezelnék a hozzájuk menő előkelő embereket és az egyszerűeket, mint nálunk, mindaddig, ameddig a Simli hatalmas szellemébe nem ütközünk. A Simli hatalmasabb minden klikk uralmánál, minden protekciós wirtschaftnál, a Simli egyedül mindenható, talán még Sztranyovszky Sándor államtitkár úrnál is mindenhatóbb. De hát mi is az a Simlit Előveszem a Pallas Nagy Lexikont. De ott csak Simlát találok, ami — mint olvasom — egy város Pendsab brit indiai főkormányzóság Ambala nevű divíziójában Szatleds és Dsurna között. A Simli nincs benn! Micsoda hiányosság! A Simla után jön a Lexikonban a Simmentháli marha! Meg van, ez az! Mert emeletes simmenthali marhának kell lennem, ha azt hiszem, hogy valaha is ki lehet irtani a Simlit a magyar közigazgatásból, akárhogy is írok ellene. Londonban sokat tanulmányoztam a közigzgatást s voltam egy olyan elöljárósági urnak a hivatalában is, akinek az a feladata, hogy ellenőrizze, várjon a kerületben lakók közül mindenki járatja-e a gyermekét elemi iskolába? De ott ez a feladat nem perdül simlin. Az az úr magyarázta nekem, hogy ő a jegyzékben kipipálja egyszerűen azoknak a nevét, akikről látja, hogy társadalmi állásuknál vagy foglalkozásuknál fogva úgyis feltétlenül biztosan nem tagadják meg gyermekeiktől az elemi oktatást. Angliának nincs arra ideje és pénze, hogy simliket küldözgessen úri népeknek gyermekeik elemi iskolába járatását illetően, ahogy a gazdag trianoni Magyarország közigazgatása megteheti. Azaz angol elöljárósági úr csak azokat veszi szemügyre a jegyzékben, akikről bizonytalan, hogy nem szegények-e? Ha ilyen családnál kétség van, hogy küldik-e a gyereket iskolába, akkor oda idézést küld s ha az idézésre nem jön senki, mielőtt büntetést szabna ki, meggyőződik, hogy nem forog-e fenn valami komoly akadály? Volt eset, hogy rájött, hogy egy tehetetlen öregasszonynak az unokáját azért nem íratták be elemi iskolába, mert az öreganya nem tud járni. Ilyenféle esetekben a hatóság azután segít. Ha talán nincs cipője a gyereknek, szereznek neki. Egyszóval a közigazgatás ott azt jelenti, hogy ott valóban foglalkoznak a szegény néppel, közelről, szeretettel, gondoskodással, de feneketlenül nevetségesnek tartaná azt ez az angol elöljáróságias, hogy ő az iránt érdeklődjék, hogy egy ügyvéd és volt miniszter küldi-e a fiát elemi iskolába, mert azt igazán minden beszámítható lekli tehetségű ember tudja, hogy az az úr abszolút bizonyossággal járatja a gyermekét legalább elemi iskolába. Tehát az az angol hivatalnok csak annak a szegény népnek a gyerekeit tartja nyilván, akiknél kétség merülhet fel, hogy nem mellőzik-e a gyermek elemi iskolába küldését? De nálunk nem ez a lényeg a fő, itt nem a néppel szeretettel törődés a fontos, hanem fő az egyedül üdvözítő Simli. A lényeg, az csak másodrendű jelentőségű. Ott a közigazgatás van az országért, itt az ország van a Simliért. Én a 24-ére szóló idézésnek nem teszek eleget a súlyos következmények ellenére se. Ellenben beküldöm III. emelet 45. ajtószám alá a Budapesti Hírlapnak ezt a számát, miután cikkem eléggé kimerítő választ fog adni az István fiam elemi oktatását illetőleg vett simlire. Persze, ott megint elő fog állani az a további probléma, hogy ezt az újságszámot, mint kihallgatási jegyzőkönyvet kezeljék-e, avagy mint önálló beadványt az utóbbi esetben alighanem pórul járok, mert esetleg fogok kapni nyolc hónap múlva egy fizetési meghagyást büntetéssel, mert nem teszek bélyeget a Budapesti Hírlapon. De ott megint elő fog állani az a további fogas probléma, hogy a Budapesti Hírlap vasárnapi számának összes íveit megleletezzék-e, avagy csak azt az oldalt, ahol ez az önálló beadványnak tekintendő cikkem megjelent? Mennyi fogas probléma egyetlen egy simli miatt! De hány hasonló közigazgatási simli dal ebben a szegény hazában, ebben a Simliországban ill Soraim bezárása kapcsán arra kérem a közigazgatás egyes egyenkénti jeles alakjait, hogy ezeket az előző szavakat ne vegyék magukra, mert ez nem az ő kabátjuk. Vegyék magukra csak azok, akikre ez a kabát testhez állóan szabva van. Különösen vegye magára a tisztelt törvényhozás, eme sorok íróját is odaszámítva, hogy nem gondoskodnak olyan törvényekről, amik kivágnák a közigazgatásból ezt a rettenetes simli-rendszert, amely alatt nyögünk. De vigyázat, nehogy téves kapcsolás történjék! Ne akarja ám a kormány egyszerűsíteni a közigazgatást, úgy ahogy ezt a fogalmat eddig ismertük, mert a múlt idők során akárhányszor, ha a közigazgatást „egyszerűsítették", szegény feje mindig komplikáltabb lett. Bdujlpesii Riffler vm 688&# % tw Teleki József gróf főgonndoki . Teleki József grófot, római szentbirodalmi grófot, ma, szombaton délelőtt a Kálvin-téri református templomban fényes ünnepségek keretében iktatták be a dunamelléki református egyházkerület a Darányi Ignác halálával megüresedett főgondnoki (világi elnöki) székébe. A beiktatáson igen nagy és előkelő közönség jelent meg, az egyházi kiválóságok palástban, a világiak nagy része díszmagyarban jött el. A közönség éneke után Ravasz László dr. püspök imádkozott, Ráday Gedeon gróf, mint szolgálatra legidősebb egyházmegyei gondnok, megnyitotta a közgyűlést, bejelentette Teleki megválasztását, majd Ravasz püspök köszöntötte a vendégeket. Benedek Sándor, a közigazgatási bíróság másodelnöke, az egyházkerület világi főjegyzője tett hivatalos jelentést a főgondnok megválasztásáról, azután Ravasz püspök javaslatára Hárai Endre kormányfőtanácsos esperes és Benedek Sándor vezetésével hattagú küldöttséget menesztettek Teleki grófért. Néhány perc múlva, éljenzés közepette jelent meg a templomban Teleki József gróf. A Ravasz püspök üdvözlő beszéde után Teleki József gróf letette az esküt, majd székfoglalót mondott. Az uj főgondnok programja. — Szüségesnek tartom — mondotta székfoglalójában — az egyházi törvénykönyv átdolgozását, mert az sok tekintetben nem felel meg a kor kivánalmainak. Változtatni kell a lelkészválasztások mai rendjén is, s bár nem lehet a szerintem legkívánatosabb meghívási rendszerre rátérni, ezt a rendszert nézetem szerint helyesen megalapozott jelölőrendszerrel kombinálni kell. Nagy gondot kell fordítanunk lelkészeink és tanítóink szellemi színvonalának fenntartására és arra, hogy azok ne szenvedjenek elviselhetetlen szükséget. Az államnak kötelessége anyaszentegyházunkat hathatósan támogatni, az anyagiak terén, hogy ne legyenek léptennyomon nyomorgó papjaink, tanítóink, lelkészi és tanítói özvegyeink, árváink. A lelkészi kárpótlék és az adócsökkentési államsegély tekintetében még messze vagyunk attól a határtól, ameddig el kell jutnunk. Felekezeti tanítóinknak még inkább függő viszonyba kell kerülni az egyházzal és annak hivatalos képviselőivel. Helytelen dolog, hogy éppen jobbmódú gyülekezeteink iskoláikat vagy a községnek, vagy az államnak adják át. Erre csupán a legvégső esetben szabad gondolni. Minden iparkodásommal azon leszek, hogy az evangélikus egyházzal szemben a testvéri jóviszony minél mélyebbé váljék. Minekünk közös a sorsunk, közös a bánatunk. Az állammal sem került soha ellentétbe a kálvinista egyház. Lelkiismereti kérdésnek tartom, hogy a különböző keresztyén vallásfelekezetek között — és itt különösen a római katolikus egyházzal szemben való viszonyunkra gondolok, — a felekezeti béke meg ne bontassék. Ezt az állam létérdeke parancsolja. Ne feledjük, hogy mindannyian magyarok vagyunk, ne keressük azt, ami szétválaszt bennünket, hanem azt, ami összehoz. Nincs hőbb vágyam, mint hogy szavaim megértő visszhangra találjanak. Azonban minden esetleges támadással szemben anyaszentegyházam történelmi jogait utolsó lehelletemig meg fogom védelmezni . A trianoni békeszerződés embertelensége folytán hitsorsosaink nagy száma viseli a rabságot Ezt megtehette az erőszak, egyet azonban nem tehetett: nem akadályozhatja meg, hogy mi lelkileg egyek ne legyünk, egyet ne érezzünk azokkal a testvéreinkel, akiknek jajkiáltásai fájdalmat okoznak szivünknek. Kötelességünk a velük való érintkezést a lehetőségig minél szorosabbra fűzni. Teleki József gróf megemlékezett Darányi Ignác, Degenfeld gróf, Prohászka Ottokár és Csernoch János nagy érdemeiről, majd indítványozta, hogy a gyűlésből üdvözöljék Rothermere lordot. Nagy eredményt vár a Presbiteri Világszövetség Budapesten tartott értekezletétől. Külföldi hitsorsosaink,— úgymond — akik a világ minden tájáról gyülekeztek egybe, meggyőződhettek arról, hogy ez a nemzet megérdemli és joggal elvárhatja a műveit nyugattól a hazugság és az ármány igazságtalanságainak megszüntetését. Percekig tartó éljenzéssel fogadták Teleki József gróf főgondnok beköszöntő beszédét, majd Ravasz László bemutatta Horthy Miklós kormányzó üdvözlőtáviratát, amelyben az államfő Ravasz püspököt bízta meg képviseletével. Ezután Baltcézár Dezső dr. tisztántúli püspök köszöntötte az új főgondnokot, majd Ravasz püspök felkérésére még az evangéliikus egyetemes egyház képviselője, Radvánszky Albert báró, egyetemes felügyelő, beszélt. Józan Miklós unitárius püspöki vikárius szavai után Ripka Ferenc dr. főpolgár Elektra csillárgyár IS mintaterein 11 Budapest, Dob utca 42. lvSE’STTl mester köszöntötte Teleki grófot, Budapest székesfőváros és a megjelent társtörvény- hatóságok nevében. , Teleki gróf végül fogadalmat tett, hogy, egyházát és hazáját élete feláldozásával kész szolgálni. Az uj főgondnok a Hungária-szállóhatán déli egy órakor ebédet adott. Hogyan tűnt el a felvidéki tanítóság csehszlovák hűségnyilatkozata. Egy magyarérzésű felvidéki tanítónktől kaptuk az alábbi levelet, amely élénk fényt vet arra a tevékenységre, a amellyel a csehek a Felvidék lakosságának „őszinte" megnyilatkozását elő-, segítik. Az itt következő kis történet „morális" történet: megvan benne az erkölcsi igazságszolgáltatás. A csehszlovák állam kultuszminisztere pár héttel ezelőtt a megszállott területeken működő alsóbbfokú tanügyi hatóságokhoz rendeletet bocsátott ki, melyben szigorú utasítást ad, hogy a Rothermere-akcióval szemben minden eszközt felhasználva, sem, mitől vissza nem riadva, ellentüntetéseket rendezzenek. A tót és rutén nemzetiségű vidékeken működő tanfelügyelők a hatás-körük alá tartozó tanügyi személyeket a miniszteri rendelkezéshez képest Eperjesre rendelték be értekezletre azzal a kijelentéssel, hogy minden tanító szabad jeggyel utazhatik megfelelő napidíj mellett. Az értekez*letén meg is jelent csaknem kivétel nélkül minden tanügyi alkalmazott s a három tanügyi vezér közül a tanfelügyelő egy előre megszövegezett nyilatkozatot olvasott föl, amelyben a tanítóság kijelenti, hogy a nemzetiségeket elnyomó magyar államfét felékébe vissza nem kívánkoznak s a csehszlovák államnak hűséges fiai akarnak maradni továbbra is. E szöveg felolvasása után az elnöklő tanfelügyelő kijelentette, hogy azt a megjelent tanítók mindegyike a következmények súlya alatt aláírni köteles. Ezek egy akarattal kijelentették, hogy a felolvasott nyilatkozatot mindenben maagukévá teszik és készséggel aláírják. Ez nyomban meg is történt. A hiteles okmányt a tanfelügyelő úr boldog megelégedéssel szebrevágta és intézkedett, hogy a tanítóság mindennel ellátassék, ami jó és drága. Megkezdődött a dáridó. De a tanügyi főnö* kök öröme nem tartott soká. A tanítóság* gal történt mulatozás közben erősen besze* szelt főnök, aki a drága kincset zsebében elrejtette, magáról megfeledkezett és mi közben a szép nemnek élénkebben advolt volt, a nyilatkozatot zsebéből elvesztette. Mikor a parancsszóra tüntető, de lelkében magyar tanítóság túlnyomó része a gyűlés színhelyéről már eloszlott, csak akkor tűnt ki a rettenetes kudarc. Hasonló tüntetést rendezni az eperjesi lelkes magyar polgárság gungkacaja nélkül már alig lehet. Első csehszlovák területen működőt ruténszármazású, de lélekben . magyar tanítónő. 1 Trianon és Lokarno. A Magyar Revíziós Liga belföldi bizottsága felkérésére Fenyő Miksa dr., a Gyára Iparosok Országos Szövetségének ügyvezető igazgatója 29-én, szombaton délután 6 órakor a régi képviselőház (Főherceg Sándor utca) nagytermében előadást tart Trianon és Lokarno címmel. Az előadásra belépődíj nincs." A résztvevők az érkezés sorrendjében foglalnak helyet. Rothermere lord üdvözlése. A Kalocsai Diákok Országos Szövetsége, amelynek elnöke Skerlecz Iván báró v. b. t. t., nyugalmazot horvát bán, angol nyelven a következő üdvözlő iratot intéztel Rothermere lordhoz. Magyarország egyik legnagyobb kollé* giumának, a kalocsai kollégium volt ta* nulóinak országos szövetsége mai közgyű* léséből kitörő örömmel és tisztelettel üd* vözli lordságodat, mint a magyar nemzet igaz barátját és mélységes köszönetét nyílvánítja megcsonkított országunk érdekében kifejtett odaadó tevékenységéért. Magyarország területi megcsonkításával a legszebb délvidéki kulturvidékek és azoknak magyar értelmisége idegen uralom alá jutott. Az elszakadt délvidéki területek értelmiségének legnagyobb része Kalocsán* az ezeréves érseki székhelyen, a magyar kultúra egyik leghíresebb gócpontjában 65 év óta fennálló Jézus társasági nevelő és tanintézetből került ki. Elszakadt diáktest véreink az anyaországhoz, a nyugateuró*pai kultúra védő bástyájának közszabadságra és jogrendre alapított, az anyagi és erkölcsi boldogulás lehetőségeit legjobban biztosító uralma alá kívánkoznak vissza, .