Budapesti Hírlap, 1927. október(47. évfolyam, 222–247. szám)
1927-10-23 / 241. szám
i«7 ofcttfcer 48. (44Í, «*j BOMPEST! fllHlIP Újabb és nagyobb botrány a Nagyasszony előadásán. ELKÁN GYULÁNÁL KÁROLY-KÖRÚT •Jó * jelentené, hogy a Nemzeti Színház együttesének ki kellene költözni az épületből. Hogy mit jelent ez az újabb pont, arról nem tudnak. Aki pedig tud róla, az nem nyilatkozik. A páholyok nagy része üres volt s igy természetesen feltűnést keltett, hogy Scitovszky Béla belügyminiszter családjával a földszinti jobbszélső páholyban végig nézte, az előadást. A belügyminiszternek ilyenformán személyesen volt alkalma meggyőződni, hogy ezek a botrányok között történő előadások nem folytathatók, már azért sem, mert bármilyen nagyszámú karhatalom lepje el a színházat, nem ültethetnek minden egyes néző mellé rendőrt, aki ellenőrizze, hogy szomszédja tüntetésből vagy kénytelenségből köhög, hogy tüntetésből vagy őszintén tapsol s hogy nevetése őszinte-e? Ünnepük Márkus Emíliát A harmadik kép a pozsonyi diéta küldöttségének fogadása volt. Érdekes, hogy ennél a képnél volt a legkevesebb rendzavarás. Megemlítettük tegnap, hogy ez a jelenet a darab értékesebb részéhez tartozik s ennek hatása alatt a tüntetők, akiknek száma a karzat egy részének kiürítése következtében amúgy is megcsappant, szinte megfeledkeztek szándékukról s a kép végén oly hosszasan tapsoltak, hogy Márkus Emilia, bárha a függöny sokkal lassúbb tempóiban húzódott félre, mint tegnap, háromszor is megjelenhetett a lámpák előtt. Ez az ünneplés, úgy látszik, megnyugtatóan hatott nemcsak a művésznőre, hanem az együttes többi tagjára is, mert a következő képeket a tüntetések megismétlődése ellenére is nyugodtan játszották. A harmadik kép után különben is valamennyire enyhült az izgalom, sőt megjelent a humor első fecskéje is. A humort egy büzibomba okozta. Ezt a bűzbombát nem dobták, hanem egyszerűen a földszinten letették a földre. Az illető bizonyára már az utcán volt, amikor valaki rálépett a bombára és észrevették hatását. A közönésg közül néhányan, akiket hirtelen elfogott a detektív-kedvtelés, nyomban kiadták a rendelkezést. — Meg kell állapítani, ki volt az a két férfi, aki ott ült? — Hol van már a tavalyi hó? — felelte valaki maliciával. Egy praktikusabban gondolkodó ember intézkedett azután, hogy a takarítónő tisztítsa meg a padlót a büzölgő folyadéktól. Nevetés, csak nevetés... Ilyen és hasonló körülmények jegyében közeledett vége felé az előadás. A felvonás utolsó csattanóbombája éppen a függöny legördülése előtt csapódott a földre. Mikor kigyuladtak a lámpák, többen egy cserkész, jelvényt viselő fiatalemberre mutattak. A fiatalember hiába magyarázta, hogy a csattanóbombát csak magasabb helyről lehet használni, a vádlók nem hallgatták meg a védekezését és rendőrért kiáltoztak. Persze akadtak védők is, akik azt az ajánlatot tették a vádaskodóknak, ha ilyen kiváló megfigyelőképességük van, csapjanak fel detektívnek. A fiatalemberhez most egy rendőrtisztviselő lépett, s megkérte, hogy kövesse. A vádlók tapsban törtek ki s tapsolt hozzá a színház nagy része is, anélkül, hogy tudná, miről van szó. Alig két perc múlva azonban a fiatalember visszatért, csupán botját kellett a ruhatárban hagynia. Viszszatérését dörgő taps fogadta, amelyben már az egész színház részt vett, de már azok is mosolyogtak, akik az előbb még haragosan vádolták. A közönség már megszokta a Nemzeti Színház, tekintet nélkül a tegnapi sajnálatos eseményekre, másodszor is előadta Szomori Dezsőnek a Nagyasszony dinn színművét. Az előadáson a tegnapi botrány újból megismétlődött, de jóval nagyobb méretekben. A tüntetők közül, akik tegnap az utcán nyilvánították érzelmeiket, jókora rész ma bevonult a színházba , a földszinten szétszórva, az erkélyeken tömörülve, a karzaton pedig zsúfolva foglalt helyet. Az előadásból a közönség, amely napokkal ezelőtt váltotta meg a jegyét, vajmi keveset hallott és érthetett, mert a tüntetők a hat képen keresztül állandóan köhögtek, tapsoltak, zúgtak, lábbal doboltak, bűzbombát dobtak a színpadra, a földszintre s kis csattanó golyók zajával zavarták az előadást. Az izgalom, amely az előadás kezdetén nyomban megnyilvánult, az első három képig fokozódott, azután lassan-lassan humorossá enyhült. A humorban azonban már csak kevesen osztoztak, mert a darab vége előtt a közönség fele elhagyta a színházat. Az előadás az izgalmak következtében természetesen messze mögötte maradt a tegnapinak. A sinészek nem mondhatták el szerepüket. A főszereplő, Mármis Emília, első jelenésekor izgalmában olyan sírásban tört ki, hogy alig tudta szerepét továbbmondani. A Nemzeti Színház műsortervezete szerint a jövő héten háromszor kívánja a darabot játszani. Nem hisszük, hogy ennek a darabnak újabb három előadása alkalmas lenne az egyre szélesebb körben megnyilvánuló izgalom lecsillapítására. A színház nem kisebbítené magát, ha ezt a jelentéktelen darabot levenné a műsorról. A jövő héten a diákságnak Budapesten a numerusz klauzusz ügyében gyűlése lesz. Nem valószínű, hogy az izgalom a vidék megjelenésével csillapodnék. Viszont sem a darab, sem személyi érzékenysége nem éri meg azt, hogy a főváros estéken át izgalomban, legforgalmasabb részei ostromállapotban legyenek, a város, az ország nyugtalanhassék s mindebből külső ellenségeink újabb fegyvert kovácsolhassanak Magyarország megrágalmazására. Dicséret jár a szereplőknek, akik kitartottak kötelességük és hivatásuk mellett s szünet közben még a tüntetés-gyanús fiatalemberek ajkáról is hallottuk, mennyire sajnálatraméltók a színészek, akik semmiről sem tehetnek, s még ilyen idegizgató, izzó környezetben kell nehéz kötelességet teljesíteniük. Az előadáson történt botrányokról tudósításunk a következő: Köhögés, taps-fergeteg és bombaeső Abban a pillanatban, amidőn a nézőtér elsötétült és megkezdődött az előadás, valahonnan erős köhintés hallatszott. A köhintést más irányból követte egy második, harmadik és egy percen belül köhögött a fél színház. Mihelyt nyilvánvaló lett, hogy a köhögés tüntetés, a közönség másik része pisszegni kezdett. A pisszegésre a köhögök tapssal válaszoltak. Ez a taps az előadás során számtalanszor megismétlődött. Mikor Márkus Emília a színpadra lépett, óriás tapsvihar fogadta. Márkus Emília látható zavarral állta a tapsot, amelynek színezetével nem lehetett tisztában, de amikor a tapsba lábdobogás is morgás vegyült s megbizonyosodott, hogy ez a zaj nem csupán az üdvözlés zaja s hiába vár hosszú percekig, izgalmában sírva fakadt. — Mi történik itt — mondta zokogva szerepét, inkább a közönség felé fordulva, azután leülve a kis asztalkához, fejét tenyerébe hajtva, jóideig nem tudott szólani. A beálló csendességet detektívek hangja szakította meg: — Tessék felállni — hangzott. — Maga is! Az egész sor hagyja el a helyét. Az előadás megakadt, a nézőtér minden egyes tagja a zaj irányába fordult Az első jelenet ezután aránylag csendbe ment végig. Köhögés, taps persze volt bőven, de a kép után hiába tapsolt a közönség ellentüntető része, Márkus Emilia nem jelent meg a lámpák előtt. A függönyhúzónak ma különben sem akadt dolga. A második kép során volt legnagyobb a botrány. A színház ugyanis, minthogy a kép éjszaka történik, majdnem teljes sötétségbe borult és ez jó alkalom volt arra, hogy a tüntetők, kijátszva a folyton figyelő rendőrök és detektívek éberségét, a zajos jeleneteket megismételjék. A köhögés- és tapsrohamokra egyszerre csak a színpadon éles csörrenés, a nézőtéren pedig pofonok zajához hasonló csattanások hangzottak. Valaki bűzbombát dobott a színpadra. Gyomorémelyítő amóniák-szag terjengett a színpadi bokrok és fák lombjai közül a nézőtérre. A szereplők, minthogy nem akartak megállni, miként az emlékpróbán szokták, csendes mormolással folytatták szerepüket. Nem volt baj, mert a közönség úgy sem figyelt rájuk. — Ide tessék jönni, biztos úr. Ezek mind összetartoznak. Én láttam, amikor ... — Rendőrség, rendőrség, — hangzott a karzat másik oldalán. Az emberek felálltak helyükről, a félénkebbek közül néhányan sietve elhagyták a színházat. A kivezetések a nézőtéren az egész második kép során tartottak. A közönség két részre oszlott. Üldözőkre és üldözöttekre. A szomszédok éles szemmel figyelték egymást. Mindenki gyanús volt, akit csak köhinteni is merészelt. A jobboldalon egy idősebb úr egyszer csak rendőrért kiált. A bejárónál álló rendőrtisztek egyike előrejön. — Ezt az embert itt, tőlem a harmadik sorban, tessék kivezetni — mondja s egy középkorú szőke férfire mutat. — Miért, mit csináltam, — mondja az zavarral, de már nincs ideje többet mondani, a rendőrtiszt megkéri, hogy kövesse. Most mégis megfordul, csak ennyit mond: — A harctéren bizonyosan nem volt ilyen hangos. A rendőrtiszthez forduló úr azonban később megbánhatta ingerültségét. A titokzatos magasságokból egyszerre csak kis csattanó bomba koppant a fejére. Az elsőt követte a második, a harmadik. A negyediket már nem várta meg, átült a túlsó oldalra. A jelenet közepe felé Márkus Emilia nem bírta szó nélkül. Széttárta karját, a nézőtér felé fordult, szinte könyörögve így szólt: — Kérem, legalább a felvonás végét várják meg. Óriás taps felelt a művésznő szavára, de bizony a zajos jeleneteknek nem szakadt vége. A kis csattanóbombák hol itt, hol ott csaptak le a nézőtérre. A kép végén alig néhány tényétő verődött össze. Szinte megdöbbentő csend állott be. A közönség legnagyobb része nem is hagyta el a nézőteret. Egymást nézték, vájjon kiben mi rejtőzik. Egyszer csak hire jön, hogy a Népszínházi Bizottság hétfőn ülést tart és állást foglal a Nemzeti Színházzal szemben. Amint mondják, a Nemzeti Színház bérbeadása még amúgy sem végleges s ha a szerződésbe újabb pontot nem iktathatnak be, a szerződést felbontják, ami annyit RÉVAI.KIADÁS 7 Tisztelettel kérjük igen vidéki előfizetőinket, hogy lapunk zavartalan küldése érdekében az előfizetést idejében megújítani szíveskedjenek. CORVIN ÁRUHÁZ ,WL BlAHA LUJZA TÉR Hétfőtől, aki. 24-től naponta, pontosan 4 órakor, 29-ig bezárólag áruházunk II. emeletén, büffénkben tartunk. E divatrevüben ezúttal nemcsak Bernard, Molineux, Lelong, Palon, Beer, Marital, Armand (cégek) eredeti modelljeit, fantasztikus kreációit óhajtjuk bemutatni, miután ezek beszerzése hölgyeinknek csak egy kis része számára lehetséges. Legnagyobb súlyt helyeztünk rá, hogy saját műhelyeink olyan divatújdonságokat is produkáljanak és mutassanak be, melyek megvédtele, dacára alacsony áraiknak, hölgyeinknek igaz örömet okoz. Be akarjuk bizonyítani, hogy lehet kevés pénzből is elegánsan, ízlésesen és a legújabb divat szerint öltözködni. Belépés: P 1.50, ebben teljes uzsonna is foglaltatik (kávé, tea, vagy csokoládé, süté-lménnyel vagy szendviccsel). Jegyek elővételben a Corvin Áruház összes pénztárainál kaphatók. Minden divatbemutatóhoz csak 300 jegyet adunk ki.