Budapesti Hírlap, 1927. december (47. évfolyam, 273–297. szám)

1927-12-01 / 273. szám

3 alkalmasak, hogy a künn Genfben verejtékező miniszterelnök orra alá borsot törjenek, s nem mondjuk, hogy az a szine van a dolognak, vagy az a célja, de az eddig tapasztalt eredmény mindig az, hogy valahányszor Bethlen István gróf megjelenik Genfben, idehaza olyan macskazenék folynak le, amelyeknek hangja a telefon segítségével másnap már betölti egész Európát . Genfben a magyar kormány fejének olyan atmoszférában kell fellépnie, amely atmoszféra telítve van a hazulról kiinduló invektívák elektromágneses hullámaival. Furcsa jelenségez, a figyelő valóban elgondolkozhatik róla, s azok, akik a haza ügyét szívükön viselik, elgondolkozhatnak, vájjon ennek a szerencsétlen országnak érdekében áll-e, hogy nemzetközi helyzete megjavító munkája során, amikor egyegy négyszögölnyi terület visszahódításáért a magyar kormánynak közelharcokat kell vívnia, állandóan és szinte tervszerűen ilyen diszharmonikus jelenségekkel találkozzunk, amelyek akkor, amikor a nemzeti összefogásra, a csendre, az egyetemes nemzeti zsíróra annyira szükség volna, állandóan fel-felbukkannak. Annak a nagy akciónak, amely odakünn a nagyvilágban Magyarország érdekében megindult, immár semmi más nem lehet az elgáncsolója, mint csak az, ha idehaza egy megosztott nemzettel találkoznak a külföldi figyelők, ha Magyarország rossz hírét keltik akkor, amikor mély hallgatásra, még a hibák elhallgatására is volna szükség. Erre gondoljanak mindazok, akik ma az utcák nyugalmát megzavarták. Akik pedig parlamenti viharokakasztásának idejét éppen akkor tartják célszerűnek, amikor a parlamentben ily fontos genfi út előtt ünnepi komolyságnak és a nagy nemzeti célok elérhetése végett némán manifesztált egységre volna szükség, azok gondolják meg, előnyére válik-e az országnak a szenvedelyeknek ekkora felfokozása, javul-e ezzel nemzetközi helyzetünk, amikor azt látjuk, hogy ha Magyarországon egyetlen olyan hang hallatszik, ami külföldi ellenségeinknek kedves, ezt megafonon terjeszti a külföld , ettől harsog az egész világ. Tüntetnek az utcán, vihar a parlamentben. Volt-e bármelyiknek értelme, volt-e célja, nem kellene-e ezekben a nagy órákban, amikor sorsdöntő dolgok várnak ránk Genfben, lefojtani az indulatokat, félretenni az apróbb panaszokat, hallgatni, hallgatva várni és hallgatva győzni? Leánybarátság. Irta Keszely Gyula, t. Otthon nem kellettem sehol... Nem csoda. Száznyolcvan centiméter, diplomás és rangos ember, de élhetetlen voltam. Komolyan vettem a jelszavakat és otthon akkor több termelés volt a jelszó. Másként, nem ment akkor, kötést csináltam műtrágyákra idegen valutában... Több termelés nem lett a dologból, még mielőtt lehetett voltsit, jött egyik „korona sittre** a sok közti). Elment a birtokom a differenciákra. Anti báróban kopogtattam, már az előszobában a B-lista fogadott. Ahol másutt kopogtattam, a helyszűke fogadott... így szorultam ki félig technikai tökélye járműveken, félig gyalog az új Európából az ősi Ázsiába... És ekkor jutott eszembe Körösi Csoma Sándor... A nélkülözéssel is lehet szerezni kenyeret... Sőt hírnevet. Halhatatlanságot... Csak nem közönségesen, hanem felsőbb célra kell nélkülözni. Helyes, felsőbb célra fogok nélkülözni... Felsőbb célnak ott volt mindjárt a Dawalaghiri. Olyan égbenyúlóan meredt elém, megértettem, miért nem mászta meg még senki. Mikor közelebb értem, azonban megértettem, hogy a Dawalaghirit nagy apparátussal másszák évek óta az angolok. És nekem nem volt nagy apparátusom. Száznyolcvan centiméter csont és izom, négy végén két talp és két ököl. Ötödik pólusnak egy fej. Ebben a vállalkozásban azonban a fej keveset számított. Maradtam hát a Körösi Csoma Sándornyomon. A száznyolcvan centiméteremen néhány fellah-torgy, az öklömben egy görcsös bot. A lámák misztikus országának határán így fogott el egy brit királyi patrul.. . Az a bűvös nembánomság, amellyel a túlerő bilincseit magamra rakattam, az angol flegmára rokonszenvesen hathatott, mert Irtire valami főhadiszállásra jutottunk, Colonel O’Brian, a parancsnok leszedette rólam a farkasgúzst, fürdőt és angolos ruhákat adatott, elvitt a klubházba és az olvasóteremben a Times egyik karosszékre boruló plédányának azzal mutatóit be: Egy önnek való gentleman, Miss... A Times mögül ekkor csakugyan kibújt egy miss. Nem volt már fiatal és rövidlátó volt, de nem púpaszemet viselt, hanem vastag ürcsifi monoklit. És hetyke elenfrizurát. A ruháján látszott, hogy nemrég tenniszezett... , — Készen velem jönni — kérdezte üzleti egyszerűséggel — — A pokolnál nem rosszabb helyre, miért ne — válaszoltam kérdéssel a kérdésre ... Ekkor mind a hárman elmosolyodtunk. A miss úgy, mint az asszony, aki elmés bókot kapott, a colonel úgy, mint aki szereti a hazardságot, én magam úgy, mint aki azért mosolyog, mert a miss mosolygott ... II. Én megint a régi follah rongyaimban voltam és miss Alicia ugyanolyan rongyokban volt. A harmadik társunk nem volt rongyokban, a harmadik társunk egy fehér szamár volt, aki a koldusholminkat hordta. Hárman hetek óta róttuk a tibeti vadont.. Hegyes orgonasip módján tornyosuló sziklák, estére sírveremforma szakadék, amelyben a hegyi párduc temetkezik. És reggeltől estig agyforraló hőség, estétől reggelig meg ránk dermedtek a zúzmarás rongyaink. Ilyenkor a fehér csacsi volt a párnánk. Lefektettük Daddie-t a kvarcos homokba és a négy patkótlan lába közé kuporodtunk. Más* Alicia a kedves kis állat gubancos szőrére hajtotta a fejét az én fejem mellé és Istenem, ilyenkor de sokat gondoltam Körösi Csoma Sándorra. Mi sokat szenvedtünk, de együtt szenvedtünk ... Csillagtalan éjben ezer biztatással foszforeszkált felém a leány szembogara, és farkasnyüszitéses éjben is álomba zsongitoa a leány barna mellének nyugodt hullámzása, ő nyugodtan pihent. Hogyne. Hisz reá vigyáztam én és én rám vigyázott Daddie ... Az ő bennszülött ösztöne valami okos rúgással, vagy egy harsány ordítással előre hírt adott, fejünk fölött kóválygó szirti keselyükről, vagy a talpunk alatt nyüzsgő skorpiókról... Körösi Csoma Sándornak nem volt, aki hirt adjon és a magyar hitén kívül nem volt, aki a lelkébe foszforeszkáljon ... Úristen, nálánál mennyivel boldogabbak voltunk és azon az estén mégis kétségbeesettek voltunk ... Az utolsó hegyi pásztorfalunál nyomát veszítettük a mongol bandának, amely a hegyekbe ducolta Alicia barátnéját.... Angol lapok akkor sokat írtak erről, expedíciók indultak, de, amint nem lehet dobbal verebet fogni, az expedíciók mind meghiúsultak ... Angol lapok és angol expedíciók mind lemondtak ekkor a bájos Miss Baxterről. A fényképeit közölték és elfeledték ... Csak a leánybarátság nem mondott le róla. Az Alicia bátor asszony szíve nem nyugodott bele, hogy Maisiet valami kutyafejű láma háremében tudja ... Odahagyta Londont, a tenniszt, a golfot, Bombayt és Calenkát és ha nagyzaju expedíciók nem boldogultak, kolduló fakkként indult neki velem a bibliai pusztának. Most pedig zátonyon voltunk .... Szótárban színnek fölöttünk, nyomtalan törmelékek alattunk és madárvijjogás közöttünk, amelynek a hangját nem értettük ... Hajnalig meredtünk, kérő szemmel a sárgabarna égre... — Isten nem akarja, — mondta Alicia ekkor Felkapta a fejét a Daddie véknyáról, talpra állt és vágyódva követelően nézett utolsót a messzeségbe . .. Én is fel III. Maisie kínai értelemben finom papiroska aranyszálú dohányt sodort cigarettának, egy tatárnyergen ült a tábor közepén és leszedette a szíjakat rólunk, amint a lábai elé raktak minket... — Halló Ali, te vagy az? — kérdezte, mintha tegnap valami golfnál látták volna utoljára egymást. A lábainál egy parádékaftános hosszú ember feküdt, akinek a szemei részegek voltak, túlvilág!. imádattal szemlélte Maisiet és egyetlen pillarebrbenéssel végrehajttatta parancsit... — Hipnotizáltad? — kérdezte Alicia, amint megnézte az embert . — Kitűnő médium — bólintott Maisie — amióta rájöttem, szuggeráltam és most rohanunk haza lóhalálában... Tegnap azonban elszórtam a retikülömet és visszaküldtem ezeket... A tükör és a rúzs nélkül megse maradhat az ember ... Odaadtuk a tükrét és a rúzsát Maisienek és aztán tovább rohantunk haza lóhalálá Budapesti Hírlap 192? Decembier T.(273. Sz-T Kommunista propaganda a Népszövetség termében. Budapest, nov. 30. A legfautalságosabb pikantériák egyike a Népszövetség eddigi életében az, hogy Szovjetország kormánya, — amely a Népszövetség eszméjével és intézményével kezdettől fogva mereven ellentétes álláspontra helyezkedett, és most képviselteti magát a lefegyverzési bizottság tárgyalásain. Éppen a lefegrverzési bizottságot választotta új működési területéül az az Oroszország, amely köztudomás szerint Európa öszszes államai között a legbuzgóbban fegyverkezik. Oroszország nem elégszik meg az öldöklő fegyverek ama szédületes tömegével, amelyet a saját fegyvergyáraiban készít, nagy mennyiségeket rendelt más országokban is. Alig két hónap előtt az amerikai Egyesült Államok kormánya kénytelen volt értesíteni a területén lévő fegyvergyárakat, hogy orosz megrendelésre készült hadianyaggyártmányaiknak kivitelét nem fogja megengedni. Ez az eset is bizonyítja, hogy Oroszországban lázasan folyik a fegyverkezés. Oroszország mégis megjelenik a lefegyverzési bizottság tanácskozásain. Senki sem hiszi, hogy ennek a megjelenésnek az volna a célja, hogy a bizottság törekvését, — az általános lefegyverkezést — komolyan előmozdítsa. Abban ugyan nem lehet kételkedni, hogy a szovjetek diktátorai örömmel látnák, ha az összes kapitalista polgári államok lefegyverkeznének, de neki magának esze ágában sincs önmagát lefegyverezni. Még ha a genfi bizottság hozna is általánosan kötelező határozatot a lefegyverzésről, a szovjetek kormánya azt magára nézve kötelezőnek nem ismerné el, mert alapvető tétele a kommunisták erkölcstanának, amint vezéreik számtalan esetben nyíltan ki is mondták, hogy a kommunisták a polgári társadalommal vagy a polgári és kapitalista alapon álló államokkal kötött szerződéseket, ígéreteket, megállapodásokat magukra kötelezőknek nem tekintik. A bolysevistáknak ezt a felfogását ismerve, az ő megjelenésüket a genfi lefegyverzési bizottságban nem magyarázhatjuk másképpen, mint úgy, hogy gúny tárgyává készülnek tenni az egész lefegyverzési törekvést és a bizottságon át csúffá akarják tenni magát a Népszövetség intézményét. Litvinov és Lunacsarszki genfi szereplését megelőzte az a hír, hogy ez a két szovjetdelegátus Genfben éles— és bizonyára gúnyos — kritikát fog gyakorolni a lefegyverzési törekvések eddigi eredménytelenségén és határozati javaslatot fog benyújtani arra, hogy fegyverezzék le az összes európai államokat. Azt ők igen jól tudják,hogy ezt a határozati javaslatot a bizottság nem fogja elfogadni, de éppen abban rejlik a ravasz bolosevista furfang, hogy a világbéke biztosítására alakult Népszövetség lefegyverzési bizottsága elé olyan javaslattal lépnek, amely ennek az intézménynek elvi álláspontját és életcélját fejezi ki s az kénytelen lesz ezt a javaslatot leszavazni. Ha nem szavazná le, akkor az állig fölfegyverzett bolysevizmus vértengerbe fullaszthatja a fegyvertelen Európát. Ha leszavazza, akkor a szovjet hatásos propagandaeszközre talál, amelyre rámutatva, azt fogja hirdetni, hogy ime a kapitalista államok nem komolyan akarják azt, amit hirdetnek, a világ békéjét. Ennek a magyarázatául ők azt fogják mondani, hogy a kapitalista világrend természetében rejlenek azok az ellentétek, amelyek állandóan fenyegetik a világ békéjét s ezeket az ellentéteket csak „a világot boldogító kommunista rendszer*” szüntetné meg. Valóban pokoli ötlet a világbéke biztosítására törekvő testület tanácskozási termét fölhasználni arra, hogy a világforradalomnak propagandát csináljanak. Néhány nap előtt érkezett Moszkvából az a hír, hogy a szovjetek kormánya elhatározta, hogy Európa területén teljesen megszünteti a bolysevista propagandát és működési terét Ázsiába helyezi át, ahol szervezkedésének középpontjai Tiflisz és Bokhara lesznek. Ez a félhivatalos" híradás is, mint a szovjeteknek minden nyilatkozata, megtévesztő szándékú félrevezetésnek fog bizonyulni, amely csak arra való, hogy eltereljék a figyelmet arról, amit valóban tenni akarnak. Arra számítottak, hogy a hiszékeny, naiv lelkek — amilyeneknek ők az egész polgári társadalmat tartják, mennyire meg fognak könnyebbülni arra a hírre, hogy az ő hazájukat többé nem fenyegeti a destruáló kommunista izgatás. Ezek a hiszékeny naiv lelkek bizonyos elismeréssel, sőt hálával fognak tekinteni Moszkva derék diktátoraira, akik ezután Európa nyugalmát nem akarják zavarni. Ázsia messze van, s attól, ami ott történik, az európai hiszékeny, naiv lelkek nyugodtan aludhatnak. Ezalatt pedig a ravasz moszkvai delegátusok Genfben lesülnek az európai béke biztosításáról gondoskodó bizottság asztalához és onnét hirdetik a kommunizmus eszméit. A Népszövetség egyik bizottságában csinálják nyíltan — a műveit nemzetek asszisztenciája mellett — a kommunizmus propagandáját A moszkvai szovjetek kormánya,mielőtt képviselőit Genfbe elindította volna, felszólította a svájci kormányt, hogy gondoskodjék Moszkva delegátusainak személyes biztosságáról. A svájci kormány eleget is tett ennek a felhívásnak és kivételes, rendkívül szigorú intézkedéseket tett, hogy Litvinov és Lunacsarszki szovjet kiküldötteknek Genfben a haja szála se görbüljön meg. A svájci rendőrség tehát kötelességszerűen, híven és becsületesen megvédi Genfben ezt a két kommunista agitátort, de váljon ki védi meg az európai államok rendjét és nyugalmát azok ellen a veszedelmes, felforgató eszmék ellen, amelyeket Moszkva e kiküldöttei rendőri fedezet és a népszövetségi immunitás oltalma alatt Genfben hirdetni fognak? Verekedés a cseh parlamentben* Prága, nov. 30. A képviselőházban ma igen zajos jelenetek voltak, amelyek a tettlegességig fajultak. Az ellenzéki német szónokok éles módon bírálták Windirseh képviselőnek, a német szövetség volt elnökének tegnapelőtti beszédét, amelyben az összeomlás idején követett német politikát értelmetlennek és a német-cseh tartományi kormány felállítását groteszk játéknak nevezte. A lárma oly nagy volt, hogy Weisser Ferenc német agrárpárti képviselő időnként meg sem tudta magát értetni. A lármás vitatkozás hevében Schollich német nemzeti képviselő hirtelen Wagner gazdaszövetségi képviselő felé ugrott és hatalmas erővel arcul ütötte. A közelálló szemtanuk kijelentései szerint Wagner is arcul, ütötte Scholtichot, aki Wagner hüvelykujját harapta meg. Bidag alelnök a képviselők vitájába és dulakodásába nem avatkozott bele. Tisztelettel kérjük igen I. vidéki előfizetőinket, hogy lapunk zavartalan küldése érdekében az előfizetést idejében megújítani szíveskedjenek. állottam, csak Daddie lustálkodott. Hengergőzött a földöd négy lábbal az égnek, a fejét dörgölte a homokba, aztánvárat prüszkölt... Aztán négy lábra állt és kapálta a földet... Előbb összenéztünk, akkor a levegőbe emeltük az orreimpáinkat. Úristen, micsoda illat. A Daddie fehér hátán meg piros csíkok futnak. A csacsi összevérezte magát az éles kavicson, Alicia végigdörgölte az állat foltos szőrét, aztán a rebegő szárnyú orrához emelte a kezét... — Maisie — sissoltotta aztán — ez a Maisie ruzzsa ... A kis, stanioloszvégű pomádé-ruha csak ott feküdt a földön. Puskalövésnyire meg a Maisie kicsi tükre feküdt... Mérföldnyire meg a szakadék szájánál mi feküdtünk ott, összekötözve a földön ... Kaján, ferdeszemű vicsorgással álltak fölöttünk a mongol harcosok ...