Budapesti Hírlap, 1928. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-01 / 26. szám

1958 február T. 1­28. sz.) Bbbipesc Riru m­ inden társalgás, sőt még a futólagos találkozás is kellemetlenné válik, ha a szájból kellemetlen lehellet ár­ad .Né­ha egy gyomorrontás is okozhat kellemetlen szagot a szájban, de legtöbbször a tisztátalan, elhanyagolt szájüreg az oka.Ezért kell a szájat Odol-lal szorgalmasan öblögetni. Az Odol beha­tol a nyálkahártya minden redőjébe s a használat után még sokáig megakadályozza az erjedő és rothadó folyamatokat. Ez a páratlan hatás tette az Odol-t azzá,amivé az egész művelt világ szá­mára lett: határozottan a legjobb szer a száj és a fogak ápolására, és a gazdaság konszolidáció alátámasztása érdekében módosítást terjeszt be. (He­lyeslés.) Wolff Károly hangoztatja ezután, hogy a bírói kar a valorizáció tekintetében ed­dig is igen nívós joggyakorlatot folytatott és így nem lehet azt mondani, hogy a bí­rósági munka a jogi bizonytalanságot nö­velné. (Helyeslés.) MII III ■ I II Ilii I ■■PT3 Az elnök ezután napirendi javaslatában indítványozta, hogy a Ház holnap délelőtt 10 órakor tartsa legközelebbi ülését. A Ház így is határozott. Fitz Arthur jegyző felolvassa Mayer Já­nos földmivelésügyi miniszter írásbeli vá­laszát Bodó János egy régebbi interpellá­ciójára és ezzel az ülés délután két óraikor véget ért, oda kellene hatni, hogy a Balkán-államok­ból ezt a kiállítást minél többen látogas­sák meg. Felhívja a külügyminiszter figyel­mét a leánycserkészeknek az év folyamán Budapesten tartandó nemzetközi kongresz­­szusára. Ezen a kongresszuson hatvanegy állam vesz részt, úgy hogy megokolt volna a kongresszuson résztvevők fogadatatását megfelelően előkészíteni. Lukács György az erdélyi magyar bir­­tokperek kérdésével kapcsolatban kiemelte Apponyi Albert gróf érdemét, a­ki ezt a kérdést világkérdéssé tette. Utalt arra, hogy a külügyminisztérium ebben a kér­désben már két úgynevezett fehér könyvet bocsátott ki, egyet 1923-ban, egyet 1925- ben. Ezek a kiadványok a vitás kérdésben felmerült összeg­momentumokat a vonat­kozó okmányok közlése mellett alaposan megvilágítják. Majd áttért a magyar kor­mánynak az agrárperek gyakorlati megol­dását célzó javaslatára, amelyre, sajnos, a román kormány mindezideig még nem vá­laszolt. Peidl Gyula a külügyi bizottság egy mar évi üléséről kiadott hivatalos sajtóközle­ményben nem egész terjedelmében vissza­adott felszólalására hivatkozva, arra kérte a bizottság elnökét, gondoskodjék arról, hogy a jövőben a felszólalások lehetőleg szó szerint közöltessenek. Legjobban sze­retné, ha az ülések nyilvánosak lennének, de az adott helyzetben nézete szerint leg­alább arról kellene gondoskodni, hogy a sajtóközleményben az egyes felszólalások közlésénél ne tegyenek különbséget. Pekár Gyula elnök Peidl felszólalására kijelenti, hogy a bizottság üléséről megje­lenő közlemények megszerkesztésére a maga felszólalását illetően minden bizott­sági tagnak módjában van befolyni. A sajtóközlemények azonban nem jegyző­­könyvszerűen, hanem csupán kivonatosan köztik a felszólalásokat s a bizottság ülé­sének titkosságára való tekintettel az el­­­­nökség állapítja meg a sajtóközlemény tar- t­­almát. A külügyminiszter beszéde, Walkó Lajos külügyminiszter részletesen válaszolt a felszólalásokra. Az agrárperek ügyével kapcsolatban kifejtette, hogy Csáky Imre gróf szerepe tisztán áll azok előtt, a­kik ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Ha va­lamit kifogásolni lehet szereplésében, az csak az, hogy eljárása talán ürügyet szol­gáltathatott volna arra, hogy a népszövet­ségi előadó határozati javaslatának ellen­jegyzését ú­gy állítsák be, mintha megegye­zés létesült volna, amiről azonban szó sem volt. A magyar kormány november 15-én tudvalévően írásbelileg azt az ajánlatot tette a román kormánynak, hogy az ügy előbbrevitele céljából a jogi álláspontnak és a jogi elveknek teljes fentartásával egyezkedési tárgyalásokat kíséreljenek meg. Ha ez nem­ sikerülne, mindegyik fél addig elfoglalt álláspontján folytatja a vitát. Erre az ajánlatra a magyar kormány hiva­talos választ mindezideig nem kapott. Már­cius 5-én a Nemzetek Szövetségének taná­csa ismét összeül, addig kétségtelenül tiszta helyzetet kell teremteni az egyezke­dési tárgyalások kérdésében. Amennyiben a két kormány között egyezkedési tárgyalá­sokra tényleg sor kerülne, a magyar kor­mány jogi álláspontját nem adja fel. A szentgotthárdi incidenssel kapcsolat­ban kifejtette, hogy a kiadott hivatalos sajtóközlemények teljes részletességgel szá­moltak b­e a Szentgotthárdon történtekről. Megjegyzi, hogy egyelőre még nincsen hír arról, hogy a kis-antant államoknak a saj­tóban bejelentett lépése a Nemzetek Szö­vetségénél már megtörtént-e. Ha tényleg felmerülne az invesztigáció kérdése, a kor­mány a maga részéről mindent meg fog tenni, hogy megóvja a magyar érdekeket. A miniszter ezután Németországhoz való viszonyunk kérdésével foglalkozott és e részben különösen a gazdasági kérdé­sek rendezésének fontosságát emelte ki. Áttérve a kis-antant államokhoz való vi­szonyunk tárgyalására, az utóbbi időben nem lát oly jelenséget, amelyből a velünk szemben folytatott politika megváltozá­sára lehetne következtetni. Az erdélyi diák zavargások részesei ellen indított bí­rói eljárások eredménye sajnos nem azt bizonyítja, hogy a magyar kisebbségeket megfelelő védelemben részesítenék. Jugoszláviával már négy hónapja foly­nak különböző tárgyalásaink, gazdasági, közlekedésügyi és pénzügyi kérdésekben. A tárgyalások meglehetősen lassan halad­nak előre, úgy­hogy a legközelebbi időben a megegyezések tényleges perfektuálása még nem várható, noha a magunk részé­ről mindent elkövetünk ennek érdekében. Ameddig ugyanis ezek a megegyezéseink nem jönnek létre, a nagyobb forgalom ki-­ fejlődéséről nem lehet szó, ami a jobb vi­szony kialakulását is akadályozza. A tenyészállatvásárok ügyében kijelenti, hogy e vásárok érdekében, mint a múlt évben, megteszik a szükséges intézkedése­ket. Kétségtelen, hogy a Balkánon kívül Kisázsia és Egyiptom felé is ki kell ter­jesztenünk kapcsolatainkat. A leánycserkészkongresszus részvevői­­nek megfelelő fogadtatása érdekében is meg fog történni minden. Apponyi felszólalása. Végül Apponyi Albert gróf tette meg megjegyzéseit. A szentgotthárdi incidenssel kapcsolatosan rámutat arra, hogy szom­szédaink felháborodása annál is inkább rosszhiszemű, mert hiszen állig felfegyver­zett államokról van szó. Az agrárperek kérdésében a megegyezé­ses tárgyalások körüli fáradozást helyesli, de a mellett a leggondosabban vigyáznunk kell arra, hogy jogi álláspontunk sérthe­tetlenségéről való lemondásunkra ne lehes­sen következtetni. Németországhoz való jóviszonyunk ápo­lása nemcsak rajtunk áll. Minden állam a maga érdekeit tartja szem előtt s más ál­lamokhoz való viszonyát érdekei szem­pontjából és nem irántunk való rokonér­zés alapján mérlegeli. Németország maga­tartását most elsősorban a Rajna-tartomá­­nyok kiürítésének kérdése irányítja. Ügyrendi kérdések elintézése után az elnök az ülést bezárja. s­ ­­tt . A magyar-román optánspör és a szentgotthárdi incidens a külügyi bizottság előtt. Walko külügyminiszter tájékoztatóbeszéde. A képviselőház külügyi bizottsága annak a legutóbb hozott határozatának megfele­lően, hogy ezentúl minden hónapban ülést tart, Pekár Gyula elnöklésével ma délelőtt tartotta meg január havi ülését. A kor­mány részéről Walkó Lajos dr. külügymi­niszter jelent meg. A bizottság mindenekelőtt a havonként rendszeresen tartandó ülések eljárási rend­jét vitatta meg. Gratz Gusztáv örömét fejezte ki a felett, hogy a külügyi bizottságban ezentúl rend­szeresebb eszmecserére lesz alkalom. Ez az érintkezés hasznos lesz a társadalom kül­politikai nevelésének szempontjából is. Az aktuális politikai kérdésekre áttérve, első­sorban az erdélyi magyar birtokperek kér­déséről szólott. Nem szándékozik kitérni az évekkel ezelőtt történtek körül folyó polémiákra, miután ez az ügy a nyilvános­ság előtt már le van zár­va. Az agrárperek ügyében tervezett egyezkedési tárgyalások gondolatát helyesli, a kormánynak erre irányuló törekvése még csak fokozni fogja azt a kedvező megítélését, amelyet Magyar­­ország tiszta jogi álláspontjának hangozta­tásával az egész európai közvéleményben el tudott érni. Áttérve a szentgotthárdi fegyverszállít­­mány esetére, rámutat arra, hogy ez az incidens, amelyben a magyar virtusi köze­gek teljesen szabályszerűen jártak el való­jában jelentéktelen ugyan, de a cseh sajtó mégis kihasználta arra, hogy újra hajszáit indítson Magyarország ellen. Ebben a haj­szában összefogott több európai ország szo­cialista és nacionalista sajtója és sajnála­tos, hogy a német sajtó egy része is részt vett. Foglalkozik ezután a kis-antant államok genfi együttes lépéséről szóló ellentmondó hírekkel. Nézete szerint vitatható, hogy a trianoni szerződés egyáltalán jogot ad-e az invesztigációs eljárás állandó rendszeresí­tésére, mert a szerződés 143. cikke csupán általánosságban mondja ki, hogy Magyar­­ország köteles magát alávetni az inveszti­­gációnak, ha azt a Nemzetek Szövetségé­nek tanácsa szótöbbséggel elhatározza. Vannak német írók is, akik a Nemzetek Szövetségének ezt a jogát mindig vitatták. Hangoztatja, hogy az invesztigáció rend­szere teljesen ellentétben áll a Nemzetek Szövetségének alapelveivel, mert az álla­­­­mok két kategóriáját állapítja meg: az el­­­­lenőrzők és az ellenőrzöttek kategóriája­. S holott a Nemzetek Szövetségének csak a nemzetek teljes egyenlősége lehet az alap­el­ve. Kifogásolja továbbá, hogy a Nemze­tek Szövetsége tanácsának azon az ülésén, amely az invesztigációs eljárás kérdésében dönt, nem biztosítottak képviseletet annak az államnak, amely ellen az invesztigáció megindításáról szó van. A magyar kor­mány anak idején tiltakozott is az ellen a felfogás ellen, hogy Magyarország kép­viselete ilyen esetben megtagadtassák. Sé­relmes továbbá, hogy az invesztigációs bi­zottságban az invesztigált állam szomszé­dai is képviselve vannak, már­pedig szom­szédainknak ilyen joguk még akkor sem volt, amikor Magyarországon még műkö­dött az állandó katonai ellenőrző­ bizottság. Mindig a szomszéd államokkal való megértés híve volt. Sajnálja, hogy a szom­széd államok a szentgotthárdi incidenst is alkalmul használták föl arra, hogy ilyen nem megokolt hajszával megakadályozzák a megértés kifejlődését. Utal arra, hogy Magyarország és szomszédai között milyen aránytalan egyenlőtlenség mutatkozik a fegyverkezés terén. Úgy látszik, a kis-antant államai minden egyes konferenciájuk előtt­ igyekeznek Magyarországon valami olyan gyanús momentumot mesterségesen fölfe­dezni, amelynek hangoztatásában azután egységüket dokumentálhatják. Az általános külpolitikai helyzetről szólva, örömmel látja Olaszországhoz való viszonyunk megszilárdulását és bensőbbé válását. E mellett szükségesnek tartaná, hogy külpolitikánk megfelelően ápolja Németországhoz való viszonyunkat is, amit sajnálatos módon homályosít el a német baloldali és a jobboldali sajtónak Magyar­­országgal szemben állandóan tanúsított barátságtalan magatartása. Gömbös Gyula a szentgotthárdi esettel kapcsolatban tájékoztatást szeretne kapni a kis-antant katonai erejéről. Bizonyos meg nem értést lát osztrák és nagynémet részről is Magyarországgal szemben. Sze­rinte az ebben az irányban észlelhető je­lenségek nem alkalmasak a magyar-német barátság erősítésére. Mgyarország nemzetközi helyzetével fog­lalkozva hangoztatja, hogy Budapestre az a feladat vár, hogy különösen a Balkán felé kulturális és gazdasági vonatkozásban átvegye azt a szerepet, amelyet eddig Bécs töltött be. A közel­jövőben Budapesten megnyíló tenyészállatvásár érdekében né­zete szerint különösen a Balkánon nagy­arányú propagandát kellene kifejteni és

Next