Budapesti Hírlap, 1928. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1928-03-01 / 50. szám
s Kormányzói elhatározás sokszáz ember megkegyelmezéséről Budapest, febr. 29. A lelkek mélységeibe markoló korm ínányzói elhatározásról kell hírt adnunk: az alább közöltek szerint Magyarország kormányzója egy tollvonással visszaadja a szabadságát vagy előkészíti a szabadságuk útját mindazoknak, akik az elmúlt évek kataklíziseiben elvesztették a fejüket és izgatásra, a nemzet józan érdekei ellen való megfeledkezésre, vagy az államfő ellen történő méltatlan nyilatkozatokra használták fel tollukat vagy ajkukat. Váratlanul jön ez az elhatározás. Hogy ma jött, annak oka külsőleg kettős : az égyük oka az, hogy a magyar jogi géniusz nagy ünnepet ül holnap, amikor az igazságügyminiszter a Ház elé terjeszti a magyar magánjog törvénykönyvének tervezetét, amelynek hivatása, hogy a levegőben úszó jogszabályok helyébe kódexet adjon, bizonyságául jogászi kultúrfelsőbbségünknek, a másik oka pedig az, hogy aki a kegyelmet osztja, a kormányzó ma ünnepel, jubilál. Ez azonban a mi érzésünk szerint mindegyik csak külső ok." A belső okát az amnesztiának a nagypolitika sokkal mélyebb geológiai rétegeiben találjuk meg, abban a bölcseségben, amely Bethlen István gróf vaskezét szelíd kézfogásra bírja, ha kifelé is manifesztálni kell, hogy a magyar nemzet tud feledni és feledéssel, megbocsátással is bizonyítja a nemzet egységét és erejét. Akkor, amikor külföldről már nemcsak földalatti aknákkal akarnák robbantani Magyarországot, hanem leplezetlen, a világ nagy nyilvánossága előtt lecsapó csákányok ütéseivel is marcangolnák külső ellenségeink a testünket, valóban elérkezett az ideje, hogy krisztusi szeretettel nézzünk azokra az eltévelyedettekre, akiknek lelkét nem nyomják olyan sötét bűnök, amelyekért csak Istennél a bocsánat. Az elmúlt évek során főként a sajtó hasábjain sötét lettek szenvedelmek, rohantak Hátapatakok, melyek elkeseredett lelkek mélyéből törtek fel. Artikulálatlan hangok voltak ezek a fegyelmet nem ismerő tollak vonaglásai. Helyes, hogy ma a bocsánat finom fátyolával borítják le az eltévelyedett betűkből kisugárzott bűnöket. De ugyanilyen helyes, hogy a tollvonás megbocsátja a tiltott közlésekért osztott büntetéseket is. Lesznek, akik az amnesztiában nem fogják megtalálni azt, amiért az amnesztia követelését zászlajukra írták, értjük a szökevényeket és az elmúlt forradalmak sötét bűnökkel terhelt véreskezű fegyenceit. Ezek közül a legtöbb valóban abba a rovatba tartozik, amelyre ráillik az a régi mondás, hogy Istennél a bocsánat. De a többi réteg, aki az ártatlan és a nagybűnös között helyezkedik el, a nemzetgyalázók, az izgatók, a kormányzó szella kurulisához vakmerő szavakkal élők s a többi bűnösök ma megérezhetik, hogy ebben az országban nemcsak sújtó kéz van, hanem bocsánatos lélek is és hogy ami a kegyelemosztóktól függött, az minden megtörtént vagy meg fog történni a bíróságok előtt, amelyek remélhetően azt a privilégiumot, amit most a nagy elhatározás reájuk bízott, százados bölcseségük szellemében jó lélekkel, átérezve a nagy elhatározás belpolitikai és külpolitikai jelentőségét, fogják teljesíteni. Az igazságügyminiszter most a magánjogi törvénykönyv ünnepies beterjesztésének napját arra használta fel, hogy a büntetőjog terén is felmutasson egy csillogó kódexet, a szeretet, a megbocsátás kódexét. Szép gondolat volt. Az uralkodók kegyelmet szoktak adni, ha gyermekük születik. Amikor olyan nagy alkotás született meg, mint most Magyarország magánjogi törvénykönyve, ez a születés is megérdemli, hogy százegy ágyúlövés helyett a kegyelem krisztusi szavai hangozzanak fel. A bocsánatadás szavai ime elhangzottak. Elvárja ezek után a nemzet, hogy a szabadulók hálával fizessenek s hogy a megbocsátás csak növelje a törvények tiszteletét, a nemzethez való hűséget és igy mementó is legyen. Holnap nem lehet újrakezdeni a tegnap bűneit, mert az amnesztia nem zsilip, amelynek felhúzásával a vad ár továbbra is vidáman folyhat, hanem becsületes védőgát, mely medrébe parancsolja az árvizet. Tisztelettel kérjük igen vidéki előfizetőinket, hogy lapunk zavartalan küldése érdekében az előfizetést idejében megtntani szíveskedjenek. legalább is ellenségek lennétek! Hiszen nem vagytok haragban!... Elvégre egy kis társas életi rád férne már! Egészen elhervadsz itt magadban! Miért? Azért, mert Gyurival alig egy hónapig éltetek együtt? ... Nehéz volt itt megállani józanul, keményen, a sok áradó, melegen csábító szó tévesztő suhatagaiban. Egy este mégis csak meghívta Ménes Ferit teára. Ott voltak a nagynénik is, mind egytől-egyig. És még sok más kaján szem is belekiváncsiskodott ennek az esetének pletykaúró melegébe. Ménes Feri ugyancsak kitett magáért az udvarlásban. Fáradhatatlan volt a szépmondásban és a bókolásban. Ehhez különben is nagyszerűen értett. És ahhoz is értett, hogy új gazdagságát finoman, diszkréten, nem lobogtatva, ordítva, fitogtassa Magda előtt. És mindazt, ami egy asszony számára egy ilyen gazdagsággal jár. Magda elfogadta másnapra Ménes Feri meghívását egy kis városi autótúrára. Elvégre, ebben igazán nincs semmi. Aztán meg ha tudja, hátha igaz, amit itt a nagynénik beszélnek. De úgy,látszik nem volt igaz, mert éjszaka valaki kopogtatott a csipkefüggönyös utcai ablakon, amelyik mögött Magda eludt. Az asszony ijedt feldobogón kapta magára a ruháit. •— Ki az? Az ismerős, régen hallott hang szólalt meg odakünn rekedt-melegen: — Én vagyok, Gyuri! Bocsáss be angyalom! Magda az örömtül ájult lesujtottan tántorgott ki ajtót nyitni. A viszontlátás öröme csak a kettőjük édesbús titka maradt erre az éjszakára. A ház némán aludt. Még Virrasztó, a kis csahos, hangos eb sem ébredt fel, nevéhez nem illő hűtlenséggel nem vett tudomást gazdája hazaérkezéséről Csak másnapra pattant ki a nagy hír. A mama és a nagynénik színlelt örömmel csókolództak össze Gyurival, aki persze nem vett észre semmit a lappangó ellenszenvből, amely ott élt a házban iránta. 2. Délelőtt tizenegy órakor, az ígért időben pontosan megjelent Ménes Feri a háznál, hogy elvigye az asszonykát autózni. El nem leplezhető meghökkenéssel kapta rá a szemét Gyurira. De azért színészkedett. Igyekezett felolvadó meleg lenni a hazatért ellenfélhez. Még át is ölelték, meg is csókolták egymást. Magda egy titkos szemhunyorítást szórt Feri felé, amiből az megérthette, hogy az autózás a „bekövetkezett események miatt elmarad.“ 3. Gyuri, mikor már valahogy beleszokott az itthoni élet régen érzett új ízébe, kezdett egy kissé körülnézni, beszélni az emberekkel. És ekkor a pletyka titkos hálója lassan szövögette köréje a fájdalmas hírt, hogy a feleségét el akarják vétetni Ferivel, hogy alig bírták kivárni, míg ő hazajön. Gyuri nagyot csapott az asztalra egy délután, ebéd végeztével. Nem mondta, hogy honnan buggyant elő belőle ez a harag, de Magda már sejtette. Gyuri csak annyit mondott: — Ménes Ferit nem akarom többé itt látni a házamban, érted? Magda titkos örömmel gyönyörködött az ő felgyújtott, komoly emberében. Szerette, hogy ilyen büszke volt rá, ráborult arra az asztalra csapott ökölre és csöndeslágyan megcsókolta. 4. Egy reggel levelet hozott a postás. Gyuri föltépte. Átfutotta a sorokat, majd ujjongva fordult Magdához. — Olga itt! A hugocskám! Hazajött Párisból! Nagyszerű leány! Gyönyörű sikerei vannak odakünn. Egy képét megvették a tárlaton! Pompás gyerek!... Hiú, hogy jöjjek ki, állást szerez nekem! Drága gyerek! .Azt írja, hogy néhány hétre ellátogat hozzánk. 5. Egy reggelen, az éjjeli utazás kissé fáradt nyomaival üde, fries arcán, berobbant Olga aházba. Mióta nem látták, megszépült, gyönyörű lábnjá fejlődött A bátyja könnyes örömmel gyönyörködött benne. Csakhamar hire ment a városban, hogy Bánky Olga megérkezett Párisból. Látták őt, amint szépségének büszke tökéletességében végigment a korzón, majd odakünn valahol a város végén lefestett egy paraszt, gyereket, érdekes arcú öreg nénit. Csakhamar megostromolták afiatalemberek Bánky Gyurit, hogy hozza már el a társaságba Olgát. Olga maga is kérte a bátyját, hogy vigye el az emberek közé. Ő maga nem állíthat be sehová azzal, hogy hipp-hopp, itt vagyok, bámuljatok meg, mint ahogy én nézlek benneteket érdekes tanulmányfejek, ti kedves, magyar fejek... Nagy zsurozás, bálozás fejlődött ki a kis városban. Mind csak Olga kedvéért. És ezeken a zsurokon, bálokon részt vett mindenhol Ménes Feri is. Kivéve akkor, ha az összejövetelt Gyuriéknál tartották meg. Ilyenkor távol maradt. Ő már tudta, hogy miért. Egy napon a városi nyelvek hosszan hangzó suttogása elkerült Bánky Gyuri fülébe is, hogy Olgát gyakran látják sétálni Ménes Ferivel. Gyuri föli horkant. Ménes Ferivel! Éppen ezzel... ezzel a gazemberrell... Egyszer ő is meglátta őket a korzón a cukrászbolt előtt. Szebb párt még sohasem látott. A szemét elborította a könny. Hát miért viharzik benne ez a harag? Miért szorul ökölbe a keze, ha ezt az embert látja? ... Hiszen ő nem is vétett ellenes... Tetszett neki az asszonya... de az ő aszszonya hű maradt hozzá, megvárta... Ez a fontos!... És most itt ebben a tavaszi napsütésben, ahogy egymásra mosolyog két friss emberpéldány egy új élet kezdődik..., amely elé nem szabad gátat vetni egy régi harag lassan kialvó csóvájával... 6 Egy aranyos júniusi napon Ménes Feri belépett a Bánkyék kapuján. Bátor, megfontolt léptekkel tartott a tornác felé, amelyen éppen Maeda öntötte a virágait. ■— Jó reggelt, csókolom a kezét... Éppen ki akart buggyanni a szó a szivéből, aminek édes melegét még mindig érezte.... Szép asszony! De nem mondta ki. Gyuri éppen akkor jelent meg az ajtóban, komolyra húzott szemmel.— Arra akartalak kérni Gyurikám.... ■— forgatta zavartan a cigarettáját — hogy engedd meg... hadd vigyem el Olgát egy kis városi autótúrára... Magda pirosba hökkenve kapta rá a te,kintetét a virágaira. Fehér fogai éles rándulással kapaszkodtak meg szájának vér-, piros keskeny csíkjában. — Autózni? Az én húgomat?__— hor-bant fel Gyuriból a csodálkozás. — Hm., érdekes... Olga már ott állít a tornácon. Szépségének diadalmas pompája mellett elhalványult még a júniusi nap ereje is. Gyuri arca lassan fölhamarodott a harag makacs éjszakájából. — Hát... hát ha te is úgy akarod Olgácskám ... Te tudod, hogy mit csinálsz... 7. Egy óra múlva friss jókedvűen ugrott be Olga a lakásba. — Jaj, de nagyszerű volt... és tudjátok mi volt a legérdekesebb a dologban? — Nos!... Mi lehet egy sétaautózásban érdekes ...? — Hát az, hogy Feri ma utoljára ült abban a pompás kocsban, mert eladta . .. és holnap már viszik!... Tudjátok, érdekes ember szegény ... addig nyert azon a tőzsdén, míg végre beütött a krach!.... Alig van valamije szegénynek!... Különben is eladja mindenét és kijön velem Párisba... A fontos az, hogy a papírjaiból kimásszon... — Kimegy veled Párisba? ... Miket beszélsz Olga!... No igen, valahogy csak megélünk majd ... hiszen elvesz feleségül... A hangja óéveivé csengett a szoba csöndjében. De volt valami e kacagás mögött a forgószél sivító, vijjogó lármájából, amely ráfeküdt a világra hogy a pénz szavával szíveket gyújtson és érzéseket oltson, bolond forgószél módjára. Budapesti Riruf TW8 mSrdtts 'f. Tlfó- S*-Y A pénzügyi bizottság általánosságban elfogadta a költségvetést. A képviselőház pénzügyi bizottsága Ivády Béla elnöki esérvet ma délelőtt folytatta a költségvetés tárgyalásait. A kormány részéről Bethlen István gróf miniszterelnök, Bac János pnzügyminiszter, Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter, Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter, Sztranyovszky Sándor államtitkár és Jakabb Oszkár helyettes államtitkár vett részt a bizottsági ülésen. Gaál Gaszton a középosztály és a földbirtok eladósodásával foglalkozott. Kifogásolta az adók nagyságát és kérte, hogy a megszállt részekről bevándorolt nyugdíja- ssok igényeiről szóló törvényt a kormány hajtsa már végre. A költségvetést elfogadta. Bird Pál szerint Trianon és nem a kormány az oka a jelenlegi nehéz viszonyoknak. Helyteleníti azt a pesszimista hangulatot, amelyet be akarnak vinni a nemzetbe. Az export finanszírozását az exportbank alapítása révén, az állam a maga feladatának tekinti. A vámok egy részének lefaragása anélkül történt, hogy a mezőgazdaságnak ebből haszna lett volna. Meggyőződése szerint jobb gazdasági politikát szociális szempontból tekintve sem tudna semmiféle más kormányzat sem folytatni. Bethlen István gróf miniszterelnök rá mutatott arra, hogy a mezőgazdaság helyzete azért vátit nehezebbé, mert a közös vámterület megszűnt, a monarchia felbomlott. A kormánynak nem volt szándékában a magas ipari vámok forszírozása. Az autonóm vámtarifa nem a kormány poétikájának volt a kifejezője; e téren az OMGE és a GyOSz kiküldötteinek tárgyalása alkalmával jött létre megegyezés, amely az autonóm vámtarifában csúcsosodott ki. A bennünket körülvevő államokban belpolitikai szempontoktól bizonyos hangulatváltozás következett be és így ezek az államok nem voltak hajlandók — főként agrárius körök nyomása alatt — azokat az engedményeket megtenni, amelyekre valamennyi érdekeltség és a kormány is számított. A magyar kormány más politikát nem követhet, mint hogy, amennyiben szükség mutatkozik erre, néhány vámtételt a bekövetkező tárgyalások után — megvizsgálva a mezőgazdaságra és a fogyasztásra gyakorolt hatását — revízió alá veszi. Biztosította a bizottság tagjait arról, hogy a kormányt a tárgyalásokban egyetemes nemzeti szempontok vezetik. A magyar pénz értéke a legnagyobb stabilitásnak örvend. Bod János pénzügyminiszter egyik ellenzéki felszólalásra válaszolva, hangoztatta, hogy a magyar pénz értéke nemcsak nálunk, hanem az egész világon a legnagyobb stabilitásnak örvend és ezt mindenütt a világpiacokon, kivétel nélkül az összes pénzügyi és gazdasági körök is elismerik. Megállapította a pénzügyminiszter ezután, hogy a költségvetést általában megnyugvással fogadták és hogy a bizottság több tagja — igen helyesen — rámutatott arra, hogy nem lehet elzárkózni a fejlődés és a haladás elől. A háború előtti és a mai adóztatás között nincs meg az a füléleskülönbség, amelyről“ négyes ellenzéki szónokok' beszéltek. ‘ Ha a hé-' honi előtti utolsó költségvetés ' bruttó bevételéből indult ki és levonja az üzemek bevételleit, akkor megállapíthatja, hogy a háború előtt is fejenként hetven pengőn felüli összeg esett a lakosságra. A községi adóteher sem ötven-hatvan pengő fejenként, hanem csak húsz- huszonöt pengő. Rámutatott arra, hogy nálunk még kisebb az adóteher, mint a nyugati államokban. Nem kifogásolható az adórendszerünk sem, mert a külföldi államoké még komplikáltabb általában, mint a miénk. A többféle adónemnek megvan az az előnye, hogy a kiegyenlítéseket ezáltal jobban lehet elérni. Szükségesnek tartja az egyenes adóknak kidolgozását úgy, amint az más államokban is történik. Kijelenti, hogy nem áll az, mintha a könyveket az adómegalkotásnál nem fogadnák el a hatóságok,, de szükséges, hogy csak jól vezetett könyveket lehessen tekintetbe venni. Szükségesnek tartja a közmunkaváltság revízió alá vételét, de ennek előfeltétele az új útügyi törvény megalkotása. Sándor Pál megállapításával szemben, hogy tudniilik a költségvetés nem teljes, kijelenti, hogy minden olyan kiadás, amely a költségvetésbe tartozik, igenis fel van véve és semmi olyan kiadást nem eszközöl a kormány, amelyhez a parlamentnek hozzájárulását ki ne kérte volna.