Budapesti Hírlap, 1928. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-13 / 60. szám

d­i IRODALOM, MŰVÉSZET A Petőfi-Társaság közgyűlése. Vasárnap délelőtt tartotta a Petőfi-Társaság ötvenkettedik nagygyűlését a Tudományos Aka­démia dísztermében, amelyet teljesen megtöltött­­a közönség. József Ferenc királyi hercegen kívül megjelentek: Berzeviczy Albert, Balogh Jenő volt miniszterek, Baláss táborszernagy, a kul­tuszminisztérium részéről Mak­ay Ödön osztály­tanácsos, a főváros részéről Purébl Győző ta­­nácsnok, a lengyel követség részéről ,Nyáry báró stb. Dénekár Gyula elnöki megnyitójában Petőfi és Bem lelki kapcsolatát méltatta. Idézte a Sor­bonne tanárának, Strowski-na­k szavait, amelye­ket öt év előtt a Petőfi centenárium párizsi ün­nepén mondott: „A végzetes segesvári csatában dédapám Petőfi őrnaggyal együtt Bem had­segéde volt. A vesztett harc után menekülnie kellett, Párizsba jött, itt lett franciává és én, a halhatatlan Petőfi baj­t­ársának unokája, itt állok ezen a nékem szinte családi ünnepen és emlékek újulnak fel bennem a magyar vitézség­ről, lengyel önfeláldozásról és Petőfinek Bem iránt való gyermeki imádatáról." ‘ Ezután Bem hamvainak útját ismertette. Százakra menő kül­döttségek kísérik majd e szent hamvakat az Alföldön át Budapestre, ahol ezer fáklyától kö­­rülvetten kap­­éjjeli szállást a Nemzeti Múzeum lépcsőzetén. Másnap lesz a nagy nemzeti ünnep. A koporsót előbb a Bem-szobor helye, majd Petőfi szobra előtt hordozzák meg, aztán Len­gyelországba viszik. A tapsokkal kísért megnyitó után Lampérth Géza olvasta fel főtitkári jelentését, amelyből kiemeljük Aimbara japán író levelét, aki Petőfi alakjára és költészetére vonatkozó adatokat, kért. Jelentette, hogy a Társaság nagydíját ezentúl évenként adják ki, hatéves ciklusokban, kétízben lírikusok kapják, kétízben elbeszélők, mint Jókai nagydíját és egy-egy ízben esztéti­kusok, kritikusok és drámaírók. Voinovich Géza olvasta fel most jelentését a nagy­díj odaítéléséről. Harsányi Kálmán kapta meg egyhangúlag a nagydíjat, akinek költészetét magyar nemzeti lélek iránt való hódolat jel­lemzi. Vargha Gyula költeményeinek előadásával kezdődött az ülés felolvasórésze. „Szeretet — gyűlölet“ című hazafias költeményével oly nagy hatást ért el, hogy a hallgatóság percekig tartó, többször megújuló tapssal ünnepelte a kiváló poétát. Császár Elemér alelnök „Az elszakított országrészek szerepe irodalmunkban“ címmel tanulmányt olvasott fel, amelyben azt hangoz­tatta, hogy a három szomszéd állam a trianoni határok mentén irodalmi tilalomfát állított fel, megakadályozva a csonka ország irodalmi termé­keinek bevitelét. Ezzel az erőszakossággal el­érték, hogy a magyar irodalom olvasóközönsége hatvan százalékkal csökkent. Hány jeles magyar­ könyv maradt e miatt megíratlan, vagy kiadat­lan! Ha ez az elszakítás régebben történt volna­­meg, a költők sorából hiányoznék Kazinczy, Tompa, Kölcsey, Revicsky, Ady, Gyöngyössy, Zrínyi, Arany, a regényírók közül: Jósika, Ke­mény, Jókai, Mikszáth, N­­er­ez­eg, akik mind Ma­gyarország olyan vidékén születtek és nevelked­tek, amelyet Trianon lehasított a nemzet tes­téből. A nagy tetszéssel fogadott tanulmányt Szath­­máry István ódájának elszavalása, Voinovich Géza „Ismerd meg tenmagadat“ című bölcse­leti rajzának, majd Fala Tamás néhány költe­ményének felolvasása követte. Végül Bakó László adta elő Petőfi két hazafias költeményét. Ülés után a Dunapalotában ünnepi lakomára gyűlt össze a Petőfi-Társaság. Felár Gyula a kormányzót éltette, majd József Ferenc királyi herceg, kezében a Petőfi-serleggel, szólalt fel. Azzal kezdte, hogy nem érzi magát vendégnek, mert ő is „követett el az irodalomban néhány vétket" , és most is dolgozik valamin, amit a Társaságban fog majd bemutatni. Aztán így folytatta: Tízéves küzdelmünkben Rothermere lord az első galamb, aki a vízözönben az első reményt hozza. Magyarságot kell követelnünk mindenkitől, aki itt él. Nem lehet túlságba vinnünk az udvariasságot, tanuljuk meg a fasizmustól, hogy mindenkitől, aki itt él, meg kell követelni, hogy a nemzet nyelvén beszéljen, mert mi csak a magyarságunk erejével tudunk hatni a nagyvilágra." Császár Elemér azt han­goztatta beszédében, hogy a magyar költészet ötszáz év óta összeforrott a magyar politikával. Majd ha a nemzet minden sebe begyógyult, akkor jöjjenek azok a poéták, akiknek a köl­tészet csak művészkedés, nem pedig a nemzeti ügy szolgálata. Voinovich Géza, Vargha Gyula és mások szólaltak még fel. Budapesti rádióműsor. Szerda, március 14. Budapest (555.6). 9.30. Hírek, közgazdaság. 13.00. Pontos időjelzés, hírek, közgazdaság. 10. Időjárás- és vízállás-jelentés. 3.00. Hírek, közgazdaság, élelmiszerárak. 3.30. A Magyar Rádió Újság „Morse“ tan­folyama. 4.00. Harsányi Gizi mesél a gyermekeknek. 4.45. Pontos időjelzés, időjárás, vízállás-jelen­tés és mozik műsora. 5.00. A m­. kir. I. honvédgyalogezzse zenekará­nak hangversenye. Vezényel Fricsay Ri­chard zeneügyi igazgató. 1. Bachó: „Pi­­ros-fehér-zöld“ — induló. 2. Zichy gróf: Előjáték „Alár“ című operából. (IV. felv.) Hona imája. 3. Friesay: Magyar ábránd“. 4. Ziehrer: Egy tartalékos álma, — nagy katonai egyveleg. 5. Kossuth-nóta, 81­. Rádió amatőrposta. 7.15. Szántó Tivadar zongoramövéek hangver­senye. 1. Bach—Szántó: 3-ik orgonakorai előjáték. (Es-dur). 2. a) Szántó Tivadar: Lamentáció op. 4. No. 1. b) Szántó Ti­vadar: Két japán melódia, a „Taifun“ című­ operából. e) Granados: Spanyol tánc (E-moll). 3. Négy valcer. (Brahms, Schumann, Schubert, Chopin.) 3.00. Angol nyelvoktatás. (J. W. Thompson.) 8.30. Az „Otthon“ Kör március 15-i emlék­­ünnepélye a kör helységéből. Az ünnepi beszédet Rákosi Jenő mondja. 1. A rádió hall­gatók számára prológust mond a Stúdió­ból Süle Antal, az Otthon Kör főtitkára. 2. Hubay—Petőfi: Talpra magyar! Elő­adja a Budai Dalárda. Vezényel Szeghő Sándor karnagy. 3. Ünnepi beszédet mond Rákosi Jenő, az Otthon Kör tb. elnöke. 4. Erkel—Hunyadi László, Gara Mária áriája, énekli Sándor Erzsi kamaréne­­kesnő, zongorán kisér Fleischer Antal, a m. kir. Operaház karnagya, fuvolán Dö­mötör István, a m. kir. Operaház mű­vésze. 5. Hubay: Csárdajelenet. Előadja Hubay Jenő dr., a m. kir. Zeneművészeti Főiskola főigazgatója, zongorán kísér Herz Ottó dr. 6. Kuruc dalok. Előadja Palló Imre, a m. kir. Operaház művésze, zongorán kisér Fleischer Antal, a m. kir. Operaház karnagya. 7. a) Dohnányi: Vajda tornya, Iva áriája. b) Hubay— Petőfi: Reszket a bokor... Előadja: M. Németh­y Ella, a m. kir. Operaház mű­vésznője, zongorán kísér Freischer Antal, a m. kir. Operaház karnagya. 8. Boross Sándor: Március (költemény). Szavalja Barthos Gyula, a Nemzeti Színház mű­vésze. 9. a) Liszt: III. Magyar rapszódia, b) Concert­etides, előadja Schwalb Miklós zongoraművész. 10. Erkel: Himnusz. Elő­adja a Budai Dalárda. Vezényel Szeghő Sándor karnagy. 10.80. Pontos idejezés, hirek. Utána: Kamarazene. (Magyar operette­­est.) * ISBudapesti HraiAP TQ 28 m­árcimn II. (60. IWO * (Lyka Károly előadása az első ma­gyar képkiállításról­) Lyka Károly rend­kívül értékes előadást tartott vasárnap délelőtt az Egyesült Lipótvárosi Polgári Kör képző­­m­űvészéti tárlatának megnyitása alkalmából. Mintegy száz éve annak, hogy Magyarorszá­gon az első képkiállítás volt. Annak idején egy fiatalember tért haza Velencéből és magá­­val­ hozta Paolo Veronesenek Európa elrablása című képéről készített másolatát. Ez a fiatal­ember, aki később Barabás Miklós néven vi­lághírű festőművész lett, másolatát a Nemzeti Kaszinóban állította ki. Ebben a körben ő volt az egyetlen magyar festő és ez a máso­lat volt az egyetlen magyar festmény. Az el­múlt száz esztendő alatt a magyar piktúra most már odafejlődött, hogy a magyar művé­szetnek azok a reprezentánsai, akik részt vesz­nek az Egyesült Lipótvárosi Polgári Kör kép­zőművészeti tárlatán, nemcsak Magyarorszá­gon, de világviszonylatban is legelsőbbrendűek. Ez a százesztendős fejlődés köszönhető a ma­gyarság kultúrájának és köszönhető annak a támogatásnak, amellyel az állam­i társadalom egyaránt sietett a magyar művészet fejleszté­sére. A rendkívül értékes előadást a többszáz főnyi közönség nagy érdeklődéssel hallgatta. * (Tudományos Akadémia.) A Magyar Tudományos Akadémia III. osztályának ma délután Horváth Géza elnöklésével tartott ülé­sén Zemplén Géza rendes tag folytatta a Kar­­rer-féle Céllal-ról szóló tanulmányának bemu­tatását, majd a burgonyafélék mérgének, a solanin­nak kémiai szerkezetéről szólott.­­ Ez­után Cholnoky Jenő levelező tag Lefolyástalan tavak sorsa című előadásában rámutatott arra, hogy a Balaton vizének nincs természetes leve­zetése, ennélfogva lefolyástalan tónak tekin­tendő és hasonlóképpen nagy lefolyástalan tó volt a Nagy-Alföld is, amely számos ázsiai medencéhez hasonlóan feltöltődéssel alakult síksággá.­­ Utána Mágocsy-Dictz­y Sándor r. tag bemutatta Kövessi Ferenc vendégnek és élőlények fejlődési szabályosságának ma­gyarázata című dolgozatát. Kövessi dr. mate­matikai és fiziológiai vizsgálatokkal kimutatta, hogy az élőlények fejlődésének törvényszerű­sége egyezik az aperiodikusan csillapított rez­gőmozgás törvényszerűségével, azzal a különb­séggel, hogy az aperiodikusan csillapított rez­gőmozgás tényezői az élet jelenségénél a bioló­giai viszonyok szerint változnak. A tanul­mányt, amely a biológiai tudomány fejlődése szempontjából úgy elméletileg, mint gyakor­latilag nagyjelentőségűnek látszik, Kövessi Ferencnek még több, e tárgyról szóló dolgo­zata fogja követni.­­ Még két vendég szere­pelt az Akadémia előtt. Varga Józsefnek az eocenszén hidrogenezise című munkáját Szarvasi Imre rendes tag, Andreánszky Gábor bárónak Növény­földrajzi tanulmányéit Szicília szigetén című dolgozatát pedig Tuzson János levelező tag mutatta be. * Az osztrák kultuszminiszter elismerő­­levele az UME elnökéhez. Schmidt dr. osztrák közoktatásügyi miniszter meleg­hangú levelet intézett Vaszary János festő­művészhez, az Új­­Művészek Egyesülete el­nökéhez. „Örömmel értesültem — írja többi közt a miniszter — arról a rend­kívüli eredményről, amelyet az UME sike­res kiállításával elért és bensőségesen üd­vözlöm önt és egyesületét ez alkalomból." Az elimerésnek az a körülmény ad külö­nös jelentőséget, hogy Ausztriában a köz­társaság fennállása óta megszűntek a ki­tüntetések és így a művésztársaságok aranyéremmel való kitüntetése is. Ezt akarta pótolni az osztrák közoktatásügyi miniszter levele. * (Tavaszi kiállítás a Műcsarnokban.) A kiállításról írott vasárnapi kritikánk pótlásaként meg kell még emlékeznünk Szlányi József és Kövesdy Géza festőmű­vészek nevét. Az előbbi három igen szép tájképet, az utóbbi pedig egy hatásos női arcképet állított ki. * (Képkiállítás a Lipótvárosi Polgári Kör­ben.) Az Egyesült Lipótvárosi Körnek Zoltán­ utca 16. szám alatt lévő helyisé­geiben kis kiállítás nyílt meg vasárnap délelőtt, amelyen legjava élő mestereink­nek jeles alkotásai szerepelnek. Csók Ist­ván, Vaszary János, Rudnay Gyula, Glatz Oszkár, Fényes Adolf, Iványi-Grünwald Béla, Magyar-Manheimer Gusztáv, Réti István, Kosztolányi K. Gyula, Szüle Péter, Pólya Tibor, Hermann Lipót, Kandó László, Benkhardt Ágost és Nagy Zsig­­mond nem egy ismert művét láthatjuk itt viszont, de találkozunk az említett művé­szeknek egyegy újabb értékes alkotásával is. A maga egészében úgy hat a kis ki­állítás, mint egy jóízlésű gyűjtő magán­­galériája. Aki érdeklődik legkiválóbb élő mestereink művészete iránt, annak érde­mes megnézni a kis kiállítást. * (Romagnoli tanár előadása a Korvin Má­tyás-Társaságban.) A Korvin Mátyás-Társaság vasárnap délután a Tudományos Akadémián ülést tartott, amelyen Romagnoli érdekes elő­adásban ismertette Ugo Foscolo olasz költőt. Az ülésen megjelent az olasz királyi követ, Durini di Monza gróf és neje, De Adu­s első tit­kár és neje, Oxilia ezredes, katonai attasé, Di Franco, a fasció vice-delegátusa, Finardi, a fasció politikai titkára, Emerico Fried és az olasz követség és fasció teljes személyzete. Ott láttuk Klebelsberg Kunó gróf kultuszminisz­tert, Halász Aladár miniszteri osztálytanácsost, Fehár Gyulát, az olasz kolónia igen sok tagját, a magyar társadalom és az íróvilág számos elő­kelőségét. Berzeviczy Albert elnök megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a Korvin Mátyás­ Társaság az irodalmi ünnep egész sorát rendezte az olasz irodalom nagyjainak emléknapjain s viszont a baráti nemzet megünnepelte a Petőfi-, Jókai- és Türr-emléknapokat. Ettore Romagnoli páviai egyetemi tanár főkép a régi olasz irodalom mű­velője, de művészi képességei által ő lett a görög dráma színrehozója is Olaszországban. Ez a görög vonatkozás magyarázza meg érdeklődését Ugo Foscolo iránt is, aki Görögországban szü­letett s akinek költői világát át meg áthatja a görög szellem. Ezután Romagnoli tanár helyenkint drámai erővel olvasta fel Ugo Foscolo olasz költőről írt tanulmányát. Foscolo — úgymond — hazájának szentelte művészetét és életét. Foscolot kevesen tudják annyira szívből megérteni, mint Petőfi és Kossuth népe. Nagy szelleme köztünk lebeg, megismételve költői intelmét: az emberiségért énekelni, a rabigától megszabadított hazában; hirdessen az ének engesztelhetetlen harcot az aljasság és a középszerűség ellen s magasztalja mindazt, ami fenséges és eszményi, s ha más­képp nem lehet, akkor jöjjön a mártiromság, a száműzetés, a halál! Előadás után az olasz követ és neje az ola­szokkal és több magyar előkelőséggel átment az olasz faseió helyiségébe, az Arany János­ utcába. Itt Di Franco üdvözölte Romagnolit, aki nagy beszédben méltatta a fasizmus gondolatát. Va­sárnap délután fél kettőkor Berzeviczy Albert és neje villásreggelit adtak Romagnoli tiszteletére. Jelen voltak: Durini di Monza­­gróf olasz királyi követ, Klebelsberg Kunó gróf, Khuen-Héderváry Sándor gróf, Gerevich Tibor dr. Gerevich Zol­tán miniszteri tanácsos, Zambra Alajos, Siciliano Italo tanár. * (Farkasházi Miklós kiállítása Köln­ben.) Farkasházi Miklósnak, az ismert magyar grafikusnak és festőnek tegnap nyílt meg gyűjteményes kiállítása Her­mann Ábelnek kölni kiállítási helyiségei­ben. A jónevű magyar művésznek bizo­nyára most is olyan sikere lesz, mint ta­valy rendezett egyéb németországi kiállí­tásai alkalmából. * (A Budapesti Szemle) márciusi füzete pá­ratlanul tartalmas és változatos. A tanulmányok sorait Lukács György aktuális fejtegetése nyitja meg a magyar-román agrárpörök kérdéséről. Germanus Gyula a török forradalmat ismerteti igen érdekesen. Bernát Gyula a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét világítja meg. Sza­bolcsi Bence befejezi új adatokon alapuló tanul­mányát a XVII. század magyar főúri zenéjéről. Külön érdekessége a számnak Klebelsberg Kunó gróf neonacionalista programjának megbeszé­lése kulturális életünk vezető egyéniségei részé­ről. A szépirodalmat Sík Sándor és Gáspár Jenő szép versei képviselik. * (Schrodt István dr.) műegyetemi ma­gántanár: Van-e élet a Holdban címmel ad e­lő szerdán délután fél 4 órakor az Urániában. * (Kosztolányi Dezső) pompás tanul­mányt írt az Új Idők e heti számában Ibsen Henrikről, akinek egyéniségét és jelentőségét jellemzi, néhány kép illusztrálja a nagyértékű tanulmányt és a képekhez sorakoznak azok az érdekes színházi képek, amelyek Molnár Ferenc és Móricz Zsigmond premierjéből mutatnak be festői jeleneteket és a Nemzeti Színház mai hőseit és hősnőit ábrázolja. Ér­dekes novellát írt ebbe a számba Nagy Endre és Izsákné Székely Erzsi, regényt Zi­­lahy Lajos és Ludwig Wolff, ezeken kívül a cikkek egész sora gazdagítja Herczeg Ferenc képes hetilapjának ezt a számát, amelyben változatos rovatokat közölnek a szépségápo­lásról, kertészetről, a táncról, Mühlbeck Ká­roly fejlécei pedig a hét aktualitásairól csí­pős és szatirikus képet adnak. Az Új Idők előfizetési ára negyedévre 6.40 pengő. Mutat­ványszámot kívánatra díjtalanul küld a ki­­adóhivatal, Budapest, VI., Andrássy­ út 16. f » Előadások. ­ A Tisza István Társaskörben 16-án, pénte­ken este fél hét órakor S­amessay Mihály dr. ügyvéd, volt országgyűlési képviselő előadást tart A magyar parlamentarizmus 1867-től­ 1918-ig címmel. Az Országos Nemzeti Klubban 14-én, este fél 10 órakor (Országos Kaszinó földszinti terme) Ambrózy Gyula kabinetirodai tanácsos Döntőbíráskodás és világbéke címmel előadást tart. Az előadás előtti vacsora kezdete ponto­san fél kilenc órakor. Kan Pál a Budai Klub­ban (M­argit-körút 6. sz.) 13-án, este nyolc órakor A modern reklám címmel előadást tart. Az Országos Közegészségi Egyesületben Pfisterer Lajos Országos Munkásbiztosító Pénztári igazgató 13-án (Eszterházy­ u. 7.) Egészségügyi megfigyelések Amerikában cím­mel előadást tart. A­ Középiskolai Magyar Tanárok Nemzeti Szövetségének matematikai-természettudományi szakosztályában Mikola Sándor Fényjelenségek észlelésére szolgáló egyszerű eszközök címmel 13-án délután 6 órakor előadást tart. (Vilma királynő­ út 19.) * (A „Technika.“) .A magyar földgáz aktuá­lis technikai és geológiai problémáival foglal­kozik a magyar mérnökök szaklapjának, a havonkint megjelenő „Techniká“ -nek most megjelent száma. A gazdagon illusztrált folyó­iratba Pattantyús A. Géza műegyetemi tanár, a folyóirat főszerkesztője: „Az alföldi gázalku­­lak energia gazdasági jelentőségéről“ ír hosz­­szabb cikket, melyben a karcagi fúrás ered­ményével kapcsolatban azok nagy, műszaki szempontból, értékes kihasználási jelentőségé­ről értekezik. Pávai Vajna Ferenc dr. főbánya­­tanácsos, főgeológus az alföldi fúrások tér-, tan­el­ml és geológiai alapjait ismerteti. A folyó­irat még egy hosszabb cikket közöl a lap fő­­szerkesztőjének tollából „A gázos kutak dina­mikájáról“ címmel. A „Technika“ e számá­nak további cikkei Misángyi Vilmos dr. mű­egyetemi tanárnak Rejtő Sándorról írt hosz­­szabb nekrológja, Pogány Béla dr. „Fény elek­tromos jelenség“, Möller Károly dr.: „Olcsó-e az olcsó építkezés“, Katona Lajos dr.: „Önkölt­­ségszámítás vasöntödékben" stb. stb. Szokásos rovatok, könyvismertetések, folyóiratszemlék egészítik ki még a magyar műszaki élet e leg­kiválóbb szaklapjának e számát. * (Vác története.) Nemrégen album­­alakú könyv jelent meg, amely Vác város történetével foglalkozik. Ennek a régi, ér­dekes városnak az élete ad is elég anya­got a megírásra és jeles dolgot mű­vel az, aki az adatokat jól megrostálva, úgy tudja elénk általam, hogy elolvasásukba bele ne fáradjunk, de sehol semmi hiányát, fogya­tékosságát ne érezzük az események egy­másutánjának. Tragor Ignác dr., a könyv írója, nem új ember a történelmi kutatás terén. Mint Vác város szülöttje és díszpol­gára, nagy szeretettel foglalkozik hosszú évek óta a híres püspöki városnak törté­netével, amelyet eddig különböző nézőpon­tokból feldolgozott monográfiákban ismer­tetett. Amit ezekben a monográfiákban ap­rólékos részletességgel, szorgalmas és fá­radságos kutatás eredményeként írt meg, most ebben az új könyvében a részletekbe menő fejtegetések elhagyásával kerekded egészbe foglalva adja mindazoknak a ke­zébe, akik érdeklődnek országunk, váro­saink, jeles embereink története iránt. Éppen Vác város története sokkal több általános érdeklődésre számot tartó részlet­ben bővelkedik, mint ahogyan általában hiszik. Ami nevezetes esemény, örvendetes vagy szomorú, káros vagy hasznot hajtó meglátogatta ezt az országot, kisebb-na­­gyobb mértékben bekopogtatott Vác váro­sába is, amelyet fekvésénél fogva a Duna könyökhajtásaiban, közel a fővároshoz, arra rendelt a sors, hogy mindenből kivegye a részét, ami jelentős esemény volt az or­szág történetében. Jól összefoglalva, terjen­­gősség elkerülésével, de mégsem szűksza­vúan, és ami nem utolsó érdem: kellemes előadásban ismertet meg bennünket mind­ezzel Tragor Ignác dr. könyve, amely túl­nő az úgynevezett helyi jelentőségen és ér­dekességen. Sok nagyon érdekes rajz és fotográfia diszíti és élénkíti a hasznos köny­vet, amelynek kiállítása dicséretére válik Dercsényi Dezső váci nyomdájának. (S jó.)

Next