Budapesti Hírlap, 1928. július (48. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-01 / 147. szám

20 ___________Budapesti Hírlap KÖZGAZDASÁG. A mezőgazdaság kívánságai írta Almássy Imre gróf az Országos Mezőgazdasági Kamara elnöke. A magyar gazdának nemcsak jövedekne, hanem vagyona is válságban van. Válságba jutott az egész termelés, sőt egész gazdasági életünk. Nem nyújthat vigasztalást az a kö­rülmény, hogy sorsunkban osztozik Európa agrárállam­ainak mezőgazdasága is. Félő ugyanis, hogy a válság nyomása alatt kiéle­sedett versenyben az erősebbek, vagyis azok maradnak felül, akiket nem gyengítettek meg annyira a sorscsapások, amelyek bennünket száz­alakban értek. A mezőgazdasági termelés válságának okai ismeretesek. Keresni kell tehát a válságból való kibontakozásnak útját. Mi a helyzet? A magyar mezőgazdaság a trianoni határok közé szorítva is többet termel, mint amennyit a hazai fogyasztás felvenni képes. Ez a külön­ben kedvező körülmény kikényszerít bennün­ket a világ piacára és nélkülözhetetlenné teszi számunkra a nemzetközi kereskedelmi kap­csolatokat. Pillanatnyilag kialakult kereske­delempolitikai helyzetünk, hogy a legtöbb, ránk nézve jelentőséggel bíró orsz­ággal szer­ződéses viszonyban vagyunk. Az a tény azon­ban, hogy külkereskedelmi szerződéses háló­zatunk egyre bővül, sajnos, korántsem jelenti azt, hogy agrártermelésünk értékesítése szem­pontjából a vámpolitikai helyzet kielégítő. Bi­zonyos haladás a múlthoz képest kétségkívül mutatkozik. De a tárgyilagos bírálat nem hall­gathatja el, hogy amíg egyik oldalon a szám­­bajövő külállamoknak agrárkivitelünk elé állí­tott tiltó vámjai alig mérséklődtek, addig sa­ját ipari védővámjaink is csak kevéssé gyen­gültek. Ennek az a következése, hogy a mező­gazdaság drágán kénytelen beszerezni üzem­anyagait. Ez a megállapítás nem egyoldalú agrárfelfogás. Magyarország miniszterelnöke rámutatott arra, hogy azok a könnyítések, amelyeket a szerződéses tárgyalások során ipari vámtéte­leinkből nyújtandó ellenszolgáltatásokkal me­zőgazdasági kivitelünk számára megszerezni akartunk, igen szűk keretek között mozognak. Nagy jelentőségű a gazdák szempontjából ez a nyilatkozat, mert beismerése annak, hogy ipari vámjaink egyes tételei­­azon a fokon is túlmenően drágítják a mezőgazdasági terme­lés önköltségét, amely fokig hazai iparunk feltétlenül védelemre szorul. Távol áll tőlünk, hogy meg akarjuk ingatni a belföldi ipar lét­feltételeit, de megvédeni a mezőgazdaság lét­érdekeit kötelesség. A méltányos revíziót ezen a téren tehát követelni kell. A gazdatársadalom sohasem volt híve az állami gyámkodásnak. Ma azonban oly súlyos a helyzet, hogy nélkülözhetetlen az állam se­gítő beavatkozása. Tudjuk, hogy a földbir­toknak a birtokreform által teremtett függő helyzete, a földvagyon értékét és hitelképessé­gét károsan befolyásolja. A gazdaközönség éppen ezért érdekképviseletei útján sürgeti azokat a törvényhozási intézkedéseket, ame­lyek a föld forgalmi szabadságát visszaadják addig a határig, ameddig a nemzeti és társa­dalmi fejlődés érdekei megengedik. Éppen így szükséges, hogy a kisajátítást szenvedett bir­tokosok földjük értékéhez hozzájussanak. Azonban ha ezek a kérdések rendezést is nyer­nek, az agrártermelés válsága még mindig nincs megoldva. A kormányzat feladata olyan gazdasági légkört teremteni, amelyben az ön­költség csökkenése és az értékesítési feltételek javulása folytán kibontakozhatnék a termelés. Örvendetes ebben az irányban a földmívelés­­ügyi miniszter számos intézkedése, amelyből a termelés közvetlen, vagy közvetett támogatást nyer. Igaz, hogy ezek a kedvezések többnyire csak a kisebb mezőgazdasági üzemek által ve­hetők igénybe, vagyis a kisgazdaságok helyze­tének színvonalát fogják javítani. Tagadhatat­lan, hogy megbecsülhetetlen energiák rejlenek a mezőgazdasági kisüzemekben és így ezeknek felkarolása olyan feladat, amely méret arra, hogy a földmívelésügyi kormány áldozatokkal is keresztül viendő programmja legyen. De két dolgot azért nem szabad elfelejteni. Ha szociális téren kötelesség is a gyengét támogatni, a termelés terén veszedelemmel jár­hat a megkülönböztetés. Különösen veszedel­mes ma, amikor tudjuk, hogy milyen nehéz­ségekkel küzdenek közép-, valamint nagygaz­daságaink. A nemzet egyetemes érdekeit át­fogó agrárprogram, tehát nem elégedhetik meg azzal, hogy a termelők egyes rétegeinek gazdálkodási feltételeit igyekszik javítani. Kö­telessége felkarolni a nagyobb gazdaságok ér­dekeit is. A másik szempont, amire utalni kell, hogy vannak idők, amikor elég a termelés fo­kozása ahhoz, hogy átvergődjünk a mezőgaz­daság nehéz évein. Ma azonban az a helyzet, hogy kérdésessé vált az is, érdemes-e vájjon fokozni egyáltalán magát a termelést? Pilla­natnyilag a termelés jövedelmezősége forog Veszedelemben. Ezt a veszedelmet a termelés tökéletesítése mellett, az egyesek részéről a végletekig vitt takarékossággal, a gazdálkodás legkisebb részleteit is figyelembe vevő üzemi számítással és a viszonyokhoz való alkalmaz­kodással, a kormányzat részéről pedig olyan közgazdasági intézkedésekkel lehet elhárítani, amelyeknek előnyei mindenki által hasznosít­hatók és alkalmasak arra, hogy érdemessé te­gyék az egész vonalon a termelést, üzemkate­góriákra való figyelem nélkül. csinálták anélkül, hogy Lloyd George tudta volna hol fekszik Temesvár, a gazdaságpoli­tika megítélésében is kizárólag jelszavak után indultak. Ha azt hallották, hogy valamely an­gol szállítmánnyal valahol Középeurópában baj van, nem sokat törődtek azzal, hogy a szál­lítmányt visszautasító, vagy a szállítás körül kellemetlenkedő ország Románia, Jugoszlávia vagy Lengyel­ország. Egyszerűen megállapí­tották, minden megkülönböztetés nélkül, hogy Középeurópában az elzárkózás politikája uralkodik és tudomásul vették, hogy ezen a területen egyetlen szabadkereskedő állam van, és ez Ausztria. Ausztria gondoskodott róla, hogy ez legyen a közfelfogás. Mert Ausztria szabadkereskedő szólamokat használt, miköz­ben tovább tartotta fenn a kiviteli tilalma­kat, mint Magyarország. És tovább haladt a vámemelés útján, mialatt mi már a fokoza­tos lebontáson dolgoztunk. Amióta Magyarország súlyt vet rá, hogy viszonyait a külföld is megismerje; amióta Magyarország képviselői is megjelennek Genf­ben; amióta Morrisson is kiigazította a maga vámtérképét; amióta Mr. Layton megdicsérte Magyarországot, mint a középeurópai álla­mok között az egyedüli országot, mely halad a vámcsökkentés útján, már nem lehet többé boldogulni ezzel a primitív technikával és Schüller osztályfőnök van olyan kiváló poli­tikus, hogy ezzel a változással idejében szá­moljon. Most tehát azt mondja, hogy elmé­letben a szabadkereskedelem az egyedüli bol­dogító, de egy ország nem kezdheti meg az akciót, sőt két állam sem; egész államcso­portnak kell összefogni és csökkenteni a vá­mokat. A beállítás szakszempontból sem kifogás­talan. Valamely nagyobb államcsoport kiala­kulása nem vinné közelebb a szabadkereske­delem problémáját a megvalósuláshoz. Mert hiszen arról szó sem lehet, hogy egyes álla­mok, amelyek bizonyos termelési ágakban visszamaradtak, ezeket ne fejleszthessék to­vább. Már­pedig a szabadkereskedelem úgy, ahogy Schüller elgondolja, a mai állapotnak megkövesítését jelentené. De ezt nem is te­kintve, ha nagyobb államcsoportok határoz­nák meg a gazdaságpolitikát, ez semmivel sem volna kevésbé elzárkózó, mint a kisebb területek védőpolitikája. Sőt az ilyen nagy területek olyan gazdasági erőt jelentenénk, hogy az elzárkózás terén számszerűen kisebb vámokkal is nagyobb hatást tudnának elérni, mint a kis államok a maguk kevésbbé erős eszközeivel. A kis államok mai vámvédelme védekező akció, míg a nagy gazdasági terü­letek összefogása feltétlenül gazdasági impe­rialista álláspontot jelentene. Ennyit elméleti tekintetben. Egyebekben pe­dig itt újra az őszinteség kérdését kell pedze­­nünk. Ami Schüller álláspontjában őszinte, az a politikum: a Németországgal való csat­lakozás vámpolitikai kiépítése. Ha Schüller államcsoportról beszél, Németországra gondol, amelynek védőszárnyai alatt szeretne Ausztria meghúzódni. Ilyenformán azután újra diktál­hatna azoknak, akiknek már annyi esztendőn át diktált Ez a hatalmi elgondolás is ellent­mond annak, hogy az ilyen alakulatban más államok is megtalálhassák számításukat. A javulás első feltétele, hogy vámpoliti­kai vonatkozásban ki kell irtani minden politi­kumot. Már­pedig Ausztria vámpolitikai te­kintetben kizáróan politikumok után indul Mutatja­ Németországhoz való kereskedelem­politikai viszonyának hihetetlen kimélyülése. Céltudatos politikával sikerült annyira vinnie, hogy Németország részesedése az osztrák ke­reskedelmi mérlegben, a behozatal oldalán most már nagyobb, mint Magyarországé és Lengyelországé együttvéve. A kivitelben pe­dig a két második és harmadik helyen álló ál­lam, Cseh-Szlovákia és Magyarország együtt­véve sem érik el a német részesedést. Ez az eredmény nem lehet véletlennek, vagy tisztán gazdaságpolitikai konstellációnak műve. Ez céltudatos politika eredménye. Pedig mindad­dig, míg ilyen politika hamisítja meg a gazda­ságpolitikai viszonyok alakulását, az elzárkó­zás rendszerének komoly enyhítéséről szó sem lehet, mert hiszen az egyiknek dédelgetése csak a mások elől való elzárkózás árán lehetséges. Ilyen politikai momentumok keverednek bele a kisantant-államokkal való viszonyunkba is. Itt nem is velünk, hanem ellenünk dolgoznak a vámpolitika formái között. — ■ ■ lll■llltB^■n i in .1 é­ s Kehrling mérkőzését Wimbledonban,­­Londonból jelentik: Kehrling Béla tegnap szép sikert ért el a nemzetközi tenniszverseny­­ben. A férfi párosban Kozeluchal 11 :4, 7:5, 6:2 arányban verte az A. és R. Fyzée indiai testvérpárt, a vegyes páros versenyben pedig Anssem Cilii hölgyjátékossal 2:6, 6:1, 7:5 szett arányban legyőzte a Peters—Colegati párt. A többi eredmény: Vegyes páros Aus­tin Nathall győzött a Boyd—Miss Taynell pár ellen 3:6, 6:4, 7:5 arányban. Férfi egyes: Henessey legyőzte Frentz-et 6:4, 6:1 arány­ban, így tehát a legközelebb Cochet lesz az ellenfele. Női egyes: Watson asszony legyőzte Edgintonnét 6:0, 6:0 arányban. A szombaton lefolyt mérkőzések során a Kehrling—Kozeluch-párt 6:3, 7:9, 7:5, 4:6, 7:5 arányban legyőzte a Crole Bees—Kanes­­pár. * Az UTE úszóversenye. A magyar-osztrák válogatott úszómérkőzés előtti napon, pénteken rendezték az Újpesti Torna Egyesület úszóver­senyét, amelyen természetesen a válogatott úszók nem indulhattak. A verseny legjobb ered­ményét Mészöly László érte el a 200 m. ifjúsági gyorsúszásban 2 p. 37.4 mp.-es idejével. 1000 méteren Halasi könnyen győzte le ellenfeleit, a csapatversenyt s egyben Újpest város díját pe­dig az UTE csapata. Az eredmények alább kö­vetkeznek: 100 m. hátonúszás: 1. Avar (MAC) 1 p. 24 mp., 2. Szabolcsi (BBTE) 1 p. 24.2 mp. — 100 m. hölgy mellúszás: 1. Gombos Magda (UTE) és Fest Franciska (NSC) holtversenyben 1 p. 46.2 mp., 3. Vass Dusi (NSC) 1 p. 47 mp. — Sj­.50 m. vegyesstaféta, II. oszt.: 1. III. ker. TVE 1 p. 49 mp., 2. MAC 1 p. 49.2 mp., 3. UTE 1 p. 51 mp. — 1000 m. hármas csapatverseny, Újpest város díjáért: 1. UTE 10 ponttal, 2. MTI­ 11 p. Egyéni győztes: Halasi Olivér (UTE) 15 p. 09 mp., 2. Szabó (MTK) 16 p. 56.2 mp. —4X50 m. sprintstaféta: 1. NSC 2 p. 03.4 mp., 2. m­. ker. TVE, 3. UTE. — 400 m. mellúszás: 1. Opler István (KISOK) 3 p. 15 mp. — SIISO m. vegyesstaféta, hölgy éknél'c: 1. NSC 2 p. 23.6 mp., 2. UTE 2 p. 38 mp. — Mű­ugrás, II. oszt.: 1. Rittér (UTE) 40 pont. — 400 m. gyorsúszás: 1. Haász (PTC) 6 p. 24.2 mp. — 100 m. ifjúsági gyorsúszás:­­ Mészöly László (BBTE) 2 p. 37.4 mp., 2. Bozsidericz (MUE) 2 p. 44.6 mp. — A Szücs-vándordíjas versenyszámokban az PTC 15.5 pontot, az UTE 7 pontot, a VAC és a MUE 2—2 pontot szerzett. A vizipólóbajnokságért lefolyt mérkőzésben az FTC 14:1 (5:0) arányban legyőzte az UTE csapatát. Az UTE barátságos mérkőzésben 15:0 (7:0) arányban győzött az NSC ellen. * Linart belga kerékpáros világbajnok starthoz áll Budapesten a motorvezetéses világbajnokságban. Az augusztusban Buda­pesten döntésre kerülő kerékpáros világbaj­nokságok osztatlanul felkeltették az európai sport,nemzetek figyelmét. Az olaszok levélben bejelentették, hogy a világbajnokság minden számában a megenge­dett teljes versenyző létszámmal képviseltetik magukat, még­pedig a legnevesebb profesz­­szionális és amatőr versenyzőiket küldik Bu­dapestre. Ugyanezt közölték a Magyar Kerék­páros Szövetséggel a svájciak, a németek és az osztrákok, a belgák pedig legutóbb arról értesítették az MLSz vezetőségét, hogy a motorvezetéses világbajnokságban Linóért starthoz áll világbajnoki címének megvédésére, a professzionálus sprint világbajnokságban Legraeve, az amatőr sprint világbajnokság­ban Van Massenhove, a professzionisták or­szágúti világbajnokságában Bonse, végül az amatőrökében Aerts a belga startlista veze­tője. A többi nemzet egyelőre csak részvételét jelentette be, azonban csak később közlik, hogy a különböző világbajnokságban hány versenyzőt indítanak. * A kisvárdai Galambos József nyerte a maratoni futás próbaversenyét. Váratlan ered­ménnyel végződött a maratoni futók olimpiai próbaversenye, amelyet pénteken tartottak meg a szentendrei országúton. A jeles kisvárdai futó, Galambos József ugyanis a távolság második har­madában behozta a vezető Király Pált, majd el is hagyta és frissen futva elsőnek érkezett célba. A versenyben nagyszerűen szerepeltek a vidéki futók, akik az első hat hely közül négyet foglaltak el. Kellemetlenül hatott, hogy a ver­seny távolságát hibásan mérték föl s a tervezett 35 km. helyett csak 30.5 km.-t futottak az atlé­ták. Délután 4 órakor tizenkilenc futó startolt az ÚTE Vörösvári­ úti pályáján és közülük ti­zennégy ért célba, a többiek feladták a versenyt. Az eredmény a következő: 1. Galambos József (Kisvárda) 1 óra 59 p. 16 mp. 2. Király Pál (ESC) 2 óra 5 p. 0­4 mp., 3. László (Hódmező­vásárhely) 2 óra 8 p. 20 mp., 4. Majorosi (ESC) 2 óra 9 p. 25 mp., 5. Zelenka (Salgótarján) 2 óra 9 p. 51 mp., 6. Gyetvay (Szeged) 2 óra 13 p. 31 mp., 7. Messigner (RAC) 2 óra 19 p. 25 mp., 8. Török (MAC) 2 óra 19 p. 04 mp., 9. Adolf (RAC) 2 óra 20 p. 23 mp., 10. Lovasi (MAC) 2 óra 26 p. 07 mp., 11. Suvada (Szeged) 2 óra 31 p. 17 mp., 12. Csillag (BSC) 2 óra 35 p. 13. Kardos (FTC) 2 óra 36 p. 10 mp., 14. Valkó (FTC) 2 óra 37 p. 19 mp. * A Kinizsi helyett a Beogradski vesz részt a Középeurópai Kupa-mérkőzésekben. A Középeurópai Kupáért mérkőző egyesüle­tek képviselői pénteken ülést tartottak Bécs­ben a prágai Loos elnöklésével. A konferen­cián a temesvári Kinizsi képviselője bejelen­tette a klub visszalépését, mire nyomban be­osztották a helyére a belgrádi­ Beogradskit. A Középeurópai Kupa első fordulójában, augusztus 15-én a következő mérkőzéseket tartják meg: Rapid—Hungária, Admira— Blavia, Ferencváros—Beogradski, Viktória Liskov—Gradjanska Osztrák vámtaktika A legnagyobb osztrák vámtekintély, Schül­ler Richárd dr., az osztrák külügyminiszté­rium közgazdasági osztályának vezetője, aki már évtizedek óta vezeti Ausztria nevében a kereskedelempolitikai tárgyalásokat, újság­cikket írt a szabadkereskedelem mellett. Há­rom évtizedes vámpolitikai tapasztalatai alap­ján ama következtetésre jut, hogy a protekcio­nista politika csak ártalmára van a világnak, csak a szabadkereskedelem útja a helyes út. Az előnyök, — úgymond — melyekkel a védő­vám a belső piac szempontjából jár, cseké­lyebbek, mint az a kár, melyet az illető or­szág kivitele más országok védővámja révén szenved. Csak az a kérdés, melyik állam kezdje meg a vámok csökkentését. Szerinte egy állam ezt nem teheti meg, hanem csak az államok bizonyos csoportja, egyszerre és együttesen. Olvasóink tudják, hogy az osztrák parla­ment éppen mostanában tárgyalja a harma­dik osztrák vámnovellát, mely újra tekin­télyes mértékben növeli az osztrák vámo­kat. Főképpen azoknak az agrártermékek­nek vámját, melyeket mi szállítunk Ausz­triába. Olvashatták azt is, hogy az osztrák képviselőházban hevesen támadják a javas­latot olyan körök, melyek még a novellá­ban foglalt vámemeléseket is keveslik. Nyil­vánvaló tehát, hogy itt kettős játék folyik. Az egyik a publicisztikában a világ köz­véleményének meggyúrására, a másik pedig az életben az osztrák termelés ortodox védel­mére. Ez a kettős játék olyan régi, hogy már szinte unalmas beszélni róla. Ebben az eset­ben azonban, a közelmúlthoz képest, bizonyos elhajlás mutatkozik. Néhány esztendjővel ez­előtt Ausztria a nemzetközi összejöveteleken egészen szimplán — minden frázis és fenn­tartás nélkül — a szabadkereskedelem mellett tört lándzsát és közben minden szégyenkezés nélkül folytatta otthon tovább a maga védő­vámos politikáját. Nem feltűnően, de fo­kozatosan és szívósan, amit a három vám­novella is igazol. Ha az osztrákok néhány év­vel ezelőtt még ennyire leplezetlenül dolgoz­tak, annak az volt az oka, hogy a nyugati hatalmak, elsősorban Anglia, nem ismerték a középeurópai és különösen a kelet-közép­­európai viszonyokat, nem tanulmányozták át az itteni állapotokat. Ahogy Trianont meg­ 1828 Július T. Tl47. S*0

Next