Budapesti Hírlap, 1928. július (48. évfolyam, 147-172. szám)
1928-07-01 / 147. szám
20 ___________Budapesti Hírlap KÖZGAZDASÁG. A mezőgazdaság kívánságai írta Almássy Imre gróf az Országos Mezőgazdasági Kamara elnöke. A magyar gazdának nemcsak jövedekne, hanem vagyona is válságban van. Válságba jutott az egész termelés, sőt egész gazdasági életünk. Nem nyújthat vigasztalást az a körülmény, hogy sorsunkban osztozik Európa agrárállamainak mezőgazdasága is. Félő ugyanis, hogy a válság nyomása alatt kiélesedett versenyben az erősebbek, vagyis azok maradnak felül, akiket nem gyengítettek meg annyira a sorscsapások, amelyek bennünket százalakban értek. A mezőgazdasági termelés válságának okai ismeretesek. Keresni kell tehát a válságból való kibontakozásnak útját. Mi a helyzet? A magyar mezőgazdaság a trianoni határok közé szorítva is többet termel, mint amennyit a hazai fogyasztás felvenni képes. Ez a különben kedvező körülmény kikényszerít bennünket a világ piacára és nélkülözhetetlenné teszi számunkra a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokat. Pillanatnyilag kialakult kereskedelempolitikai helyzetünk, hogy a legtöbb, ránk nézve jelentőséggel bíró országgal szerződéses viszonyban vagyunk. Az a tény azonban, hogy külkereskedelmi szerződéses hálózatunk egyre bővül, sajnos, korántsem jelenti azt, hogy agrártermelésünk értékesítése szempontjából a vámpolitikai helyzet kielégítő. Bizonyos haladás a múlthoz képest kétségkívül mutatkozik. De a tárgyilagos bírálat nem hallgathatja el, hogy amíg egyik oldalon a számbajövő külállamoknak agrárkivitelünk elé állított tiltó vámjai alig mérséklődtek, addig saját ipari védővámjaink is csak kevéssé gyengültek. Ennek az a következése, hogy a mezőgazdaság drágán kénytelen beszerezni üzemanyagait. Ez a megállapítás nem egyoldalú agrárfelfogás. Magyarország miniszterelnöke rámutatott arra, hogy azok a könnyítések, amelyeket a szerződéses tárgyalások során ipari vámtételeinkből nyújtandó ellenszolgáltatásokkal mezőgazdasági kivitelünk számára megszerezni akartunk, igen szűk keretek között mozognak. Nagy jelentőségű a gazdák szempontjából ez a nyilatkozat, mert beismerése annak, hogy ipari vámjaink egyes tételeiazon a fokon is túlmenően drágítják a mezőgazdasági termelés önköltségét, amely fokig hazai iparunk feltétlenül védelemre szorul. Távol áll tőlünk, hogy meg akarjuk ingatni a belföldi ipar létfeltételeit, de megvédeni a mezőgazdaság létérdekeit kötelesség. A méltányos revíziót ezen a téren tehát követelni kell. A gazdatársadalom sohasem volt híve az állami gyámkodásnak. Ma azonban oly súlyos a helyzet, hogy nélkülözhetetlen az állam segítő beavatkozása. Tudjuk, hogy a földbirtoknak a birtokreform által teremtett függő helyzete, a földvagyon értékét és hitelképességét károsan befolyásolja. A gazdaközönség éppen ezért érdekképviseletei útján sürgeti azokat a törvényhozási intézkedéseket, amelyek a föld forgalmi szabadságát visszaadják addig a határig, ameddig a nemzeti és társadalmi fejlődés érdekei megengedik. Éppen így szükséges, hogy a kisajátítást szenvedett birtokosok földjük értékéhez hozzájussanak. Azonban ha ezek a kérdések rendezést is nyernek, az agrártermelés válsága még mindig nincs megoldva. A kormányzat feladata olyan gazdasági légkört teremteni, amelyben az önköltség csökkenése és az értékesítési feltételek javulása folytán kibontakozhatnék a termelés. Örvendetes ebben az irányban a földmívelésügyi miniszter számos intézkedése, amelyből a termelés közvetlen, vagy közvetett támogatást nyer. Igaz, hogy ezek a kedvezések többnyire csak a kisebb mezőgazdasági üzemek által vehetők igénybe, vagyis a kisgazdaságok helyzetének színvonalát fogják javítani. Tagadhatatlan, hogy megbecsülhetetlen energiák rejlenek a mezőgazdasági kisüzemekben és így ezeknek felkarolása olyan feladat, amely méret arra, hogy a földmívelésügyi kormány áldozatokkal is keresztül viendő programmja legyen. De két dolgot azért nem szabad elfelejteni. Ha szociális téren kötelesség is a gyengét támogatni, a termelés terén veszedelemmel járhat a megkülönböztetés. Különösen veszedelmes ma, amikor tudjuk, hogy milyen nehézségekkel küzdenek közép-, valamint nagygazdaságaink. A nemzet egyetemes érdekeit átfogó agrárprogram, tehát nem elégedhetik meg azzal, hogy a termelők egyes rétegeinek gazdálkodási feltételeit igyekszik javítani. Kötelessége felkarolni a nagyobb gazdaságok érdekeit is. A másik szempont, amire utalni kell, hogy vannak idők, amikor elég a termelés fokozása ahhoz, hogy átvergődjünk a mezőgazdaság nehéz évein. Ma azonban az a helyzet, hogy kérdésessé vált az is, érdemes-e vájjon fokozni egyáltalán magát a termelést? Pillanatnyilag a termelés jövedelmezősége forog Veszedelemben. Ezt a veszedelmet a termelés tökéletesítése mellett, az egyesek részéről a végletekig vitt takarékossággal, a gazdálkodás legkisebb részleteit is figyelembe vevő üzemi számítással és a viszonyokhoz való alkalmazkodással, a kormányzat részéről pedig olyan közgazdasági intézkedésekkel lehet elhárítani, amelyeknek előnyei mindenki által hasznosíthatók és alkalmasak arra, hogy érdemessé tegyék az egész vonalon a termelést, üzemkategóriákra való figyelem nélkül. csinálták anélkül, hogy Lloyd George tudta volna hol fekszik Temesvár, a gazdaságpolitika megítélésében is kizárólag jelszavak után indultak. Ha azt hallották, hogy valamely angol szállítmánnyal valahol Középeurópában baj van, nem sokat törődtek azzal, hogy a szállítmányt visszautasító, vagy a szállítás körül kellemetlenkedő ország Románia, Jugoszlávia vagy Lengyelország. Egyszerűen megállapították, minden megkülönböztetés nélkül, hogy Középeurópában az elzárkózás politikája uralkodik és tudomásul vették, hogy ezen a területen egyetlen szabadkereskedő állam van, és ez Ausztria. Ausztria gondoskodott róla, hogy ez legyen a közfelfogás. Mert Ausztria szabadkereskedő szólamokat használt, miközben tovább tartotta fenn a kiviteli tilalmakat, mint Magyarország. És tovább haladt a vámemelés útján, mialatt mi már a fokozatos lebontáson dolgoztunk. Amióta Magyarország súlyt vet rá, hogy viszonyait a külföld is megismerje; amióta Magyarország képviselői is megjelennek Genfben; amióta Morrisson is kiigazította a maga vámtérképét; amióta Mr. Layton megdicsérte Magyarországot, mint a középeurópai államok között az egyedüli országot, mely halad a vámcsökkentés útján, már nem lehet többé boldogulni ezzel a primitív technikával és Schüller osztályfőnök van olyan kiváló politikus, hogy ezzel a változással idejében számoljon. Most tehát azt mondja, hogy elméletben a szabadkereskedelem az egyedüli boldogító, de egy ország nem kezdheti meg az akciót, sőt két állam sem; egész államcsoportnak kell összefogni és csökkenteni a vámokat. A beállítás szakszempontból sem kifogástalan. Valamely nagyobb államcsoport kialakulása nem vinné közelebb a szabadkereskedelem problémáját a megvalósuláshoz. Mert hiszen arról szó sem lehet, hogy egyes államok, amelyek bizonyos termelési ágakban visszamaradtak, ezeket ne fejleszthessék tovább. Márpedig a szabadkereskedelem úgy, ahogy Schüller elgondolja, a mai állapotnak megkövesítését jelentené. De ezt nem is tekintve, ha nagyobb államcsoportok határoznák meg a gazdaságpolitikát, ez semmivel sem volna kevésbé elzárkózó, mint a kisebb területek védőpolitikája. Sőt az ilyen nagy területek olyan gazdasági erőt jelentenénk, hogy az elzárkózás terén számszerűen kisebb vámokkal is nagyobb hatást tudnának elérni, mint a kis államok a maguk kevésbbé erős eszközeivel. A kis államok mai vámvédelme védekező akció, míg a nagy gazdasági területek összefogása feltétlenül gazdasági imperialista álláspontot jelentene. Ennyit elméleti tekintetben. Egyebekben pedig itt újra az őszinteség kérdését kell pedzenünk. Ami Schüller álláspontjában őszinte, az a politikum: a Németországgal való csatlakozás vámpolitikai kiépítése. Ha Schüller államcsoportról beszél, Németországra gondol, amelynek védőszárnyai alatt szeretne Ausztria meghúzódni. Ilyenformán azután újra diktálhatna azoknak, akiknek már annyi esztendőn át diktált Ez a hatalmi elgondolás is ellentmond annak, hogy az ilyen alakulatban más államok is megtalálhassák számításukat. A javulás első feltétele, hogy vámpolitikai vonatkozásban ki kell irtani minden politikumot. Márpedig Ausztria vámpolitikai tekintetben kizáróan politikumok után indul Mutatja Németországhoz való kereskedelempolitikai viszonyának hihetetlen kimélyülése. Céltudatos politikával sikerült annyira vinnie, hogy Németország részesedése az osztrák kereskedelmi mérlegben, a behozatal oldalán most már nagyobb, mint Magyarországé és Lengyelországé együttvéve. A kivitelben pedig a két második és harmadik helyen álló állam, Cseh-Szlovákia és Magyarország együttvéve sem érik el a német részesedést. Ez az eredmény nem lehet véletlennek, vagy tisztán gazdaságpolitikai konstellációnak műve. Ez céltudatos politika eredménye. Pedig mindaddig, míg ilyen politika hamisítja meg a gazdaságpolitikai viszonyok alakulását, az elzárkózás rendszerének komoly enyhítéséről szó sem lehet, mert hiszen az egyiknek dédelgetése csak a mások elől való elzárkózás árán lehetséges. Ilyen politikai momentumok keverednek bele a kisantant-államokkal való viszonyunkba is. Itt nem is velünk, hanem ellenünk dolgoznak a vámpolitika formái között. — ■ ■ lll■llltB^■n i in .1 é s Kehrling mérkőzését Wimbledonban,Londonból jelentik: Kehrling Béla tegnap szép sikert ért el a nemzetközi tenniszversenyben. A férfi párosban Kozeluchal 11 :4, 7:5, 6:2 arányban verte az A. és R. Fyzée indiai testvérpárt, a vegyes páros versenyben pedig Anssem Cilii hölgyjátékossal 2:6, 6:1, 7:5 szett arányban legyőzte a Peters—Colegati párt. A többi eredmény: Vegyes páros Austin Nathall győzött a Boyd—Miss Taynell pár ellen 3:6, 6:4, 7:5 arányban. Férfi egyes: Henessey legyőzte Frentz-et 6:4, 6:1 arányban, így tehát a legközelebb Cochet lesz az ellenfele. Női egyes: Watson asszony legyőzte Edgintonnét 6:0, 6:0 arányban. A szombaton lefolyt mérkőzések során a Kehrling—Kozeluch-párt 6:3, 7:9, 7:5, 4:6, 7:5 arányban legyőzte a Crole Bees—Kanespár. * Az UTE úszóversenye. A magyar-osztrák válogatott úszómérkőzés előtti napon, pénteken rendezték az Újpesti Torna Egyesület úszóversenyét, amelyen természetesen a válogatott úszók nem indulhattak. A verseny legjobb eredményét Mészöly László érte el a 200 m. ifjúsági gyorsúszásban 2 p. 37.4 mp.-es idejével. 1000 méteren Halasi könnyen győzte le ellenfeleit, a csapatversenyt s egyben Újpest város díját pedig az UTE csapata. Az eredmények alább következnek: 100 m. hátonúszás: 1. Avar (MAC) 1 p. 24 mp., 2. Szabolcsi (BBTE) 1 p. 24.2 mp. — 100 m. hölgy mellúszás: 1. Gombos Magda (UTE) és Fest Franciska (NSC) holtversenyben 1 p. 46.2 mp., 3. Vass Dusi (NSC) 1 p. 47 mp. — Sj.50 m. vegyesstaféta, II. oszt.: 1. III. ker. TVE 1 p. 49 mp., 2. MAC 1 p. 49.2 mp., 3. UTE 1 p. 51 mp. — 1000 m. hármas csapatverseny, Újpest város díjáért: 1. UTE 10 ponttal, 2. MTI 11 p. Egyéni győztes: Halasi Olivér (UTE) 15 p. 09 mp., 2. Szabó (MTK) 16 p. 56.2 mp. —4X50 m. sprintstaféta: 1. NSC 2 p. 03.4 mp., 2. m. ker. TVE, 3. UTE. — 400 m. mellúszás: 1. Opler István (KISOK) 3 p. 15 mp. — SIISO m. vegyesstaféta, hölgy éknél'c: 1. NSC 2 p. 23.6 mp., 2. UTE 2 p. 38 mp. — Műugrás, II. oszt.: 1. Rittér (UTE) 40 pont. — 400 m. gyorsúszás: 1. Haász (PTC) 6 p. 24.2 mp. — 100 m. ifjúsági gyorsúszás: Mészöly László (BBTE) 2 p. 37.4 mp., 2. Bozsidericz (MUE) 2 p. 44.6 mp. — A Szücs-vándordíjas versenyszámokban az PTC 15.5 pontot, az UTE 7 pontot, a VAC és a MUE 2—2 pontot szerzett. A vizipólóbajnokságért lefolyt mérkőzésben az FTC 14:1 (5:0) arányban legyőzte az UTE csapatát. Az UTE barátságos mérkőzésben 15:0 (7:0) arányban győzött az NSC ellen. * Linart belga kerékpáros világbajnok starthoz áll Budapesten a motorvezetéses világbajnokságban. Az augusztusban Budapesten döntésre kerülő kerékpáros világbajnokságok osztatlanul felkeltették az európai sport,nemzetek figyelmét. Az olaszok levélben bejelentették, hogy a világbajnokság minden számában a megengedett teljes versenyző létszámmal képviseltetik magukat, mégpedig a legnevesebb profeszszionális és amatőr versenyzőiket küldik Budapestre. Ugyanezt közölték a Magyar Kerékpáros Szövetséggel a svájciak, a németek és az osztrákok, a belgák pedig legutóbb arról értesítették az MLSz vezetőségét, hogy a motorvezetéses világbajnokságban Linóért starthoz áll világbajnoki címének megvédésére, a professzionálus sprint világbajnokságban Legraeve, az amatőr sprint világbajnokságban Van Massenhove, a professzionisták országúti világbajnokságában Bonse, végül az amatőrökében Aerts a belga startlista vezetője. A többi nemzet egyelőre csak részvételét jelentette be, azonban csak később közlik, hogy a különböző világbajnokságban hány versenyzőt indítanak. * A kisvárdai Galambos József nyerte a maratoni futás próbaversenyét. Váratlan eredménnyel végződött a maratoni futók olimpiai próbaversenye, amelyet pénteken tartottak meg a szentendrei országúton. A jeles kisvárdai futó, Galambos József ugyanis a távolság második harmadában behozta a vezető Király Pált, majd el is hagyta és frissen futva elsőnek érkezett célba. A versenyben nagyszerűen szerepeltek a vidéki futók, akik az első hat hely közül négyet foglaltak el. Kellemetlenül hatott, hogy a verseny távolságát hibásan mérték föl s a tervezett 35 km. helyett csak 30.5 km.-t futottak az atléták. Délután 4 órakor tizenkilenc futó startolt az ÚTE Vörösvári úti pályáján és közülük tizennégy ért célba, a többiek feladták a versenyt. Az eredmény a következő: 1. Galambos József (Kisvárda) 1 óra 59 p. 16 mp. 2. Király Pál (ESC) 2 óra 5 p. 04 mp., 3. László (Hódmezővásárhely) 2 óra 8 p. 20 mp., 4. Majorosi (ESC) 2 óra 9 p. 25 mp., 5. Zelenka (Salgótarján) 2 óra 9 p. 51 mp., 6. Gyetvay (Szeged) 2 óra 13 p. 31 mp., 7. Messigner (RAC) 2 óra 19 p. 25 mp., 8. Török (MAC) 2 óra 19 p. 04 mp., 9. Adolf (RAC) 2 óra 20 p. 23 mp., 10. Lovasi (MAC) 2 óra 26 p. 07 mp., 11. Suvada (Szeged) 2 óra 31 p. 17 mp., 12. Csillag (BSC) 2 óra 35 p. 13. Kardos (FTC) 2 óra 36 p. 10 mp., 14. Valkó (FTC) 2 óra 37 p. 19 mp. * A Kinizsi helyett a Beogradski vesz részt a Középeurópai Kupa-mérkőzésekben. A Középeurópai Kupáért mérkőző egyesületek képviselői pénteken ülést tartottak Bécsben a prágai Loos elnöklésével. A konferencián a temesvári Kinizsi képviselője bejelentette a klub visszalépését, mire nyomban beosztották a helyére a belgrádi Beogradskit. A Középeurópai Kupa első fordulójában, augusztus 15-én a következő mérkőzéseket tartják meg: Rapid—Hungária, Admira— Blavia, Ferencváros—Beogradski, Viktória Liskov—Gradjanska Osztrák vámtaktika A legnagyobb osztrák vámtekintély, Schüller Richárd dr., az osztrák külügyminisztérium közgazdasági osztályának vezetője, aki már évtizedek óta vezeti Ausztria nevében a kereskedelempolitikai tárgyalásokat, újságcikket írt a szabadkereskedelem mellett. Három évtizedes vámpolitikai tapasztalatai alapján ama következtetésre jut, hogy a protekcionista politika csak ártalmára van a világnak, csak a szabadkereskedelem útja a helyes út. Az előnyök, — úgymond — melyekkel a védővám a belső piac szempontjából jár, csekélyebbek, mint az a kár, melyet az illető ország kivitele más országok védővámja révén szenved. Csak az a kérdés, melyik állam kezdje meg a vámok csökkentését. Szerinte egy állam ezt nem teheti meg, hanem csak az államok bizonyos csoportja, egyszerre és együttesen. Olvasóink tudják, hogy az osztrák parlament éppen mostanában tárgyalja a harmadik osztrák vámnovellát, mely újra tekintélyes mértékben növeli az osztrák vámokat. Főképpen azoknak az agrártermékeknek vámját, melyeket mi szállítunk Ausztriába. Olvashatták azt is, hogy az osztrák képviselőházban hevesen támadják a javaslatot olyan körök, melyek még a novellában foglalt vámemeléseket is keveslik. Nyilvánvaló tehát, hogy itt kettős játék folyik. Az egyik a publicisztikában a világ közvéleményének meggyúrására, a másik pedig az életben az osztrák termelés ortodox védelmére. Ez a kettős játék olyan régi, hogy már szinte unalmas beszélni róla. Ebben az esetben azonban, a közelmúlthoz képest, bizonyos elhajlás mutatkozik. Néhány esztendjővel ezelőtt Ausztria a nemzetközi összejöveteleken egészen szimplán — minden frázis és fenntartás nélkül — a szabadkereskedelem mellett tört lándzsát és közben minden szégyenkezés nélkül folytatta otthon tovább a maga védővámos politikáját. Nem feltűnően, de fokozatosan és szívósan, amit a három vámnovella is igazol. Ha az osztrákok néhány évvel ezelőtt még ennyire leplezetlenül dolgoztak, annak az volt az oka, hogy a nyugati hatalmak, elsősorban Anglia, nem ismerték a középeurópai és különösen a kelet-középeurópai viszonyokat, nem tanulmányozták át az itteni állapotokat. Ahogy Trianont meg 1828 Július T. Tl47. S*0