Budapesti Hírlap, 1928. július (48. évfolyam, 147-172. szám)
1928-07-01 / 147. szám
•a 2 028 ISBxa f. f£ft7. otf Budapesti Hihav8 Németországban a szocialistákat kivéve — mindenki ellenzéki Az új német kormány — A kényszeregyezség a politikában — A respublika hódítása a német nemzeti pártban — Az új nemzedék már nem ismeri a monarchiát! I BERLIN, jún. 29. (Saját levelezőnktől.) Mit jelent az új Németkormány a birodalom életében!... [A szocialisták azt mondják: a mi kormányunk. Al centrum úgy állítja — "kényszeregyezség a csőd elkerülésére. A német néppárt teljesen szabad kezet tart feim a maga számára, bár vezére, Streeemann, az új kormány egyik vezető tagjai A bajor néppárt várakozó álláspontra helyezkedik, véleményt nyilvánítani egyáltalában nem óhajt. A gazdasági párt így gondolja, hogy egy majd teljesen szocialista irányú kormány programmja teljesen eltérő az ő követeléseitől. A német nemzeti párt természetesen mindenképpen ezt emléki álláspontra helyezkedik. Hogy a kép teljes legyen, még hozzáfűzhetem, hogy a kommunisták az új kormányban csak aszocialista árulás egyik új megnyilatkozását látják. Szóval, az elvtársaikat, meg demokrata függeléküket nem tekintve, Mütter Hermann kormányának nincs igazi jóbarátjaa Reichstagban. Rossz nyelvek máris azt állítják, hogy a Hindenburg diktálta kényszeregyezség vége a teljes csőd és nem a Szanálás lesz. A csőd azt jelentené, hogy e pártokra szakadt Reichstag komoly törvényalkotó munkára képtelen. A szanálás a nagy koalíció parlamentáris megalakulását jelentené, a Szocialista közös kormányzását ama polgári pártokkal, amelyek hajlandók az elvtársiakkal a hatalmat megosztani. E terv halóban az egyetlen politikai lehetőség, állandóbb, zavartalanabb politikai munkásságot biztosítani, és ha Hindenburg, amennyiben befolyása engedi, szívesen támogatjaa különösen republikánus részről ajánlott alakulás megvalósulását, ezzel az állásfoglalásával elők újabb bizonyságát adja államférfiúi bölcsességének. És megtörténhet, immár másodszor a respublika életében, hogy A nagykoalíció a nyári szünet után újból toegascakal ésMütter Hermann kormánya megkapja azt a parlamentáris megalapozást, amelyre szüksége van, ha helyén kíván maradni Csaík a végleges programm hiányzik , a jó ég ,tudja, vájjon sikerül-e majd a formuláikat megtalálni, amelyek a fölötte nagy és éles ellentéteiket az egyes pártok között áthidalhatják. Meg kell állapítani, hogy az ellentétek rendkívül nagyok. A szocialisták törvénybe kívánják iktatni a weimari alkotmány kihirdetésének napját, augusztus 11-ikét, mint nemzeti ünnepet, teljes munkaszünettel, a német néppárt és a bajor néppárt határozottan ellene vannak. A szocialisták fel akarják venni a német törvénykönyvbe a 8 órás munkanapról szóló washingtoni egyességet, a német néppárt, mint a nehézipar és részben a nagytőke politikai képviselője, erre a lépésre egyáltalában nem hajlandó. A szocialisták az egységes Németországot egyik fő programmpontjuknak tartják, a polgári pártok közül csak a demokraták kívánják e valaha német ideál, ma azonban csak szélső republikánus kívánság megvalósulását. A szocialisták adópolitikája ellen úgy a centrumnak, mint a német néppártnak tömérdek az ellenvetése, a szocialisták emelni kívánják az adómentes létminimumot, a német néppárt ellene van, a szocialisták jelentősen csökkenteni óhajtják az élelmiszerekre kivetett vámokat, a polgári pártok, amennyiben az agrárérdekeket is védik, viszont élesen elítélik az egyoldalú, a föld népe ellen irányuló politikát. Még a honvédelem és a flottaépítés kérdéseit nem is tekintve, ezt a listát tetszés szerint folytatni lehet, mert nincs nagyobb politikai probléma, amelyben a szocialisták és a polgári pártiak teljesen egyetértenének. A tény, hogy a külső politikában Stresemann programmja ellen egy oldalról sem tesznek komolyabb kifogást, nem leplezheti a belső politika nagy nehézségeit. A valóság úgy fest, hogy csak nagyon is rövid időre sikerülhet a nagykoalíció számára összefogó programmot találni. Talán hat hónapra, talán egy esztendőre. Mindez kitolhatja az utolsó nagy harcot a német polgárság és a szocializmus között. Ha azonban Mütter Hermann ideiglenes kormánya csak átmenetet jelent a nagykoalícióra, maga a nagykoalíció is átmenet lesz egy bizonytalan jövendőre. Nagy hiba volna el nem ismerni, hogy a szocializmus, amely az utolsó négy esztendőben a birodalomban mint ellenzék szerepelt, valóban minden politikai eszközt nagy sikerrel kihasznált politikai hatalmának biztosítására. Ma majd minden hatalom a kezében összpontosul. A birodalomban a kancellár, a szövetkezett államok legnagyobbikában, Poroszországban, ír miniszterelnök soraiból került ki. A Reichstag és a porosz Landtag elnökei szintén szocialisták. Nem tekintve a birodalom elnöki állását, minden főbb hivatal a szocialista hatalom egyik támasza. A nagykoalíció csak enyhítheti a politikai be CSAK ^ mH ^ 1 2 f J1 IM irt±z_e*l|p VI n5 i? 1 WTfTÁJH fl PawvMiTe**!ti f .* (1 tvftOtAs** teaws&i rtMK« LUAMmmwy Hogy ragyog minden, mittán a Ids Whn» ember körüljárt a fürdőszobában ! Senki sincs, aki erre képes volna, mert a Vim az egyetlen olyan szer, amely a fürdőszobában mindent a legegyszerűbben és leggyorsabban tisztít. Ha Vincét használ, olyan büszke lesz fürdőszobájára is, mint lakásának többi helyiségére. Csempe, fa, üveg, email, nickel, a fürdőkád, minden úgy ragyog, mint még eddig soha. Kevés Vim nedves ruhája, — és minden csillog. Próbálja meg azonnal. Ne várjon addig, míg mások tanácsolják. VIM mindent tisztit készül a luxugyárakban. I *1 és azt akarják megnézni, — mondta az aszszony. — Olyanok ezek, mint a pandúrok. De csakhamar viszontláttuk a két jeles kérődzőt. A gyalogösvény átkanyarodott a patak túlsó partjára, átjárónak néhány hegyes kő szolgált, amely a vízből kinyúlt, mint a csorba fésű fogai, a bikák ott állottak, térdig a vízben, és leeresztett agancsokkal várták, hogy átkeljek a patakon. Tudták a cudarok, hogy itt nem bújhatok a lányok mögé Nekem azonban elég volt. Nem kérek az olyan szarvasvadászatból, ahol a szarvasok vadásznak énreám. Mivel különben is alkonyodott már, az asszonynak sem volt kifogása ellene, hogy hazamenjünk. Miska alkalmasint ránkant, mert elmaradt az erdőben, a csökönyös Don Cézár azonban kitartott mellettünk, egészen a vadaskert kapujáig. A kislányok kisütötték, hogy okosabb dolog, ha nem engem, hanem a bikát fogják közre. Ez a rendszer be is vált. Az utolsó pillanatban, mikor az asszony a kapu rozsdás lakatjával vesződött, mégis megtörtént a katasztrófa. Az volt a baj oka, hogy a kislányok egy furcsa gombát fedeztek föl egy bükkfa törzsén, ekkor megfeledkeztek rólam és Don Cézárról és szöcske módjára ugrálva, a kampós botjaikkal le akarták verni a gombát. Én azalatt farkasszemet néztem Don Cézárral, akinek támadó kedvét a vadászszékem bétvégével tartottam sakkban. Egyszerre rettenetes ütést éreztem a keresztcsontomon. Akkora ütés volt, hogy megtántorodtam és a homlokommal nekikoccantam a kapuoszlopnak, amitől piros, zöld és sárga tűzkarikákat hányt a szemem. Az orvtámadó a nyomorult Miska volt. No, de nem hagytam annyiba a dolgot! A balkezemmel elkaptam az agancsát, a jobbommal megsuhogtattam a botszékemet, amely ezúttal kizárólag bottá lett és úgy elvertem a gazfickót, de úgy elvertem, ahogyan talán a világ teremtése óta nem raktak el hatos bikát. Hiába rugdalódzott, hiába kapálódzott, forgott körbe. Miska kikapta azt, ami neki kijárt. A rendezett visszavonulást úgy foganatosítottam, hogy hirtelen kiugrottam a nyitott kapun. A kaput azután Miska tette be utánam, mert úgy nekiment a fejével, mint az elszabadult gőzmozdony. A kocsiút egy darabon a vadaskert korlátja mellett vezetett. A két bika egész időn át párhuzamosan vágtatott a lovakkal, miközben bőszülten rázták az agancsukat és egyes hangokat hallattak, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy mértéktelenül föl vannak háborodva. Azután a vár felé kanyarodtunk és Don Cézár és Miska örökre eltűntek a szemem elől. De ekkor megszólalt az asszony. Azt mondta: — Nahát, tudja..! Többet nem mondott, csak legyintett a kezével állítást és ha a centrumpárt az utolsó kormányalakítás során szinte fenyegetően követelte a maga számára legalább a vicekancellári állást, ez a mindenképpen érthető kívánság alig volt más, mint messze hallható tiltakozás az elvtársi túluralom ellen. Persze ez a túluralom egyelőre csak a személyi kérdésekben érvényesül. Ha a fórum telve is van szocialistákkal, ha lassan az egész politikai élet a baloldalra tolódik is át, maga a nagy szocialista program, majd teljesen ködbe vész. Nyilván kettős okból. Egyrészt mert a szocialista eszmék semmiképpen sem illeszthetők bele a mai német kívánságok nagy listájába, azután mert a szocialistapárt egyre növekedő hatalmát nem a munkástömegeknek, hanem a nem szervezett polgárság támogatásának köszönheti. A 9 millió választó közül, akik legutóbb a szocialista zászló alatt csoportosultak, több mint a fele minden elvtársi törekvéstől ment polgár volt. Még a polgári pártok befolyása nélkül is a szocialista párt kénytelen volna régi irányelveitől eltérő programmot adni és talán szerencséje, hogy egyelőre a saját erejéből kormányt alakítani nem tud. De ez a veszedelem le nem tagadható, ha három esztendő múlva, az új elnökválasztás során sikerül neki a saját jelöltjét, aki kétségkívül töke lesz, győzelemre vinni, akkor semmi akadálya sem lesz a mai konzervatív respublika helyett a szocialista respublikát megteremteni. És az utolsó harcok a polgári pártok meg a szocialisták között éppen a respublika körül fognak lejátszódni. Felette érdekes, szinte a szenzáció erejével ható tény az, hogy az egyetlen nagyotanarchista párt a birodalomban, a német nemzeti párt, készülőben van a respublika alapjaira helyezkedni. Az utolsó választás során e még mindig hatalmas konzervatív párt közel hárommillió választót veszített. Hogy mi okból, most kutatják a párt bölcsei. De egyesek már rájöttek arra, hogy a nagy veszteség egyik oka, hogy a párt még mindig elsősorban monarchista elveket ír a zászlójára. A mai generáció, hirdetik egyesek közülük, már nem ismeri a monarchiát, a régi fény, pompa, hatalom nem él emlékezetében. Az új generáció a respublika zászlója alatt nő naggyá és politikai téren más ambíciói vannak, mint egy nem ismert államforma visszaállítása. Ha ez nem is jelenti a respublika feltétlen elismerését, de már arra kötelezi a pártot, hogy ne helyezze a homloktérbe az államforma megváltoztatását. A respublika, amelyet Hindenburg, vagy akár egy más konzervatív államférfin vezet, már népszerű széles körben, a harc a jövőben tehát inkább a mai államforma védelmének fog szólni a szocialista törekvések ellenében, amelyek a külső politikában a honvédelemben, az igazságszolgáltatásban, a belső kormányzásban a nemzetközi, pacifista jelszavak után indulva, a polgárság háttérbe való szorítását szolgálják. Hogy mennyire helyes ez a felfogás, mutatja, hogy a szocialisták jövő elnökjelöltje, Löbe, a Reichstag elnöke, politikai törekvéseiben a pacifizmusnak egyik előharcosa. És talán még fel lehetne hozni e politikai helyzetkép kiegészítésére, hogy német demokrata körökbel már kiadták a jelszót egy nagy polgári republikánus párt alakítására, amely azután ellensúlyozója volna a nagyra nőtt szocializmusnak. Felette jellemző, hogy éppen oly helyről küzd