Budapesti Hírlap, 1928. július (48. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-01 / 147. szám

•a 2 028 ISBxa f. f£ft7. otf Budapesti Hihav8 Németországban a szocialistákat kivéve — mindenki ellenzéki Az új német kormány — A kényszeregyezség a politikában — A respublika hódítása a német nemzeti pártban — Az új nem­zedék már nem ismeri a monarchiát! I BERLIN, jún. 29. (Saját levelezőnktől.) Mit jelent az új N­émet­­kormány a birodalom életében!... [A­ szocialisták azt mondják: a mi kor­mányunk. Al centrum úgy állítja — "kényszeregyezség a csőd elkerülésére. A né­met néppárt teljesen szabad kezet tart feim a maga számára, bár vezére, Streeemann, az új kormány egyik vezető tagjai A bajor néppárt várakozó állás­pontra helyezkedik, véleményt nyilvánítani egyáltalában nem óhajt. A gazdasági párt így gondolja, hogy egy majd teljesen szo­cialista irányú kormány programmja telje­sen eltérő az ő követeléseitől. A német nem­zeti párt természetesen mindenképpen ezt em­­­léki álláspontra helyezkedik. Hogy a kép teljes legyen, még hozzáfűzhetem, hogy a kommunisták az új kormányban csak­­ a­­szocialista árulás egyik új megnyilatkozását látják. Szóval, az elvtársaikat, meg demo­krata függeléküket nem tekintve, Mütter Hermann kormányának nincs igazi jóbarátja­­a Reichstagban. Rossz nyelvek máris azt állítják, hogy a Hindenburg diktálta kény­­s­zeregyezség vége a teljes csőd és nem a Szanálás lesz. A csőd azt jelentené, hogy e pártokra sza­kadt Reichstag komoly törvényalkotó mun­kára képtelen. A szanálás a nagy koalíció parlamentáris megalakulását jelentené, a Szocialist­a közös kormányzását ama pol­gári pártokkal, amelyek hajlandók az elv­társiakkal a hatalmat megosztani. E terv halóban az egyetlen politikai lehetőség, ál­landóbb, zavartalanabb politikai munkássá­got biztosítani, és ha Hindenburg, amennyi­ben befolyása engedi, szívesen támogatja­­a különösen republikánus részről ajánlott ala­kulás megvalósulását, ezzel az állásfoglalá­sával elők újabb bizonyságát adja állam­­férfiúi bölcsességének. És megtörténhet, im­már másodszor a respublika életében, hogy A nagy­koalíció a nyári szünet után újból toegascakal és­­Mütter Hermann kormánya megkapja azt a parlamentáris megalapozást, amelyre szüksége van, ha helyén kíván ma­radni Csaík a végleges programm hiányzik , a jó ég ,tudja, vájjon sikerül-e majd a formuláikat megtalálni, amelyek a fölötte nagy és éles ellentéteiket az egyes pártok között áthidalhatják. Meg kell állapítani, hogy az ellentétek rendkívül nagyok. A szocialisták törvénybe kívánják iktatni a weimari alkotmány kihirdetésének napját, augusztus 11-ikét, mint nemzeti ünnepet, tel­jes munkaszünettel, a német néppárt és a ba­jor néppárt határozottan ellene vannak. A szocialisták fel akarják venni a német tör­vénykönyvbe a 8 órás munkanapról szóló washingtoni egy­ességet, a német néppárt, mint a nehézipar és részben a nagytőke politikai képviselője, erre a lépésre egyáltalában nem hajlandó. A szocialisták az egységes Német­országot egyik fő programmpontjuknak tart­ják, a polgári pártok közül csak a demokraták kívánják e valaha német ideál, ma azonban csak szélső republikánus kívánság megvaló­sulását. A szocialisták adópolitikája ellen úgy a centrumnak, mint a német néppártnak tö­mérdek az ellenvetése, a szocialisták emelni kívánják az adómentes létminimumot, a né­met néppárt ellene van, a szocialisták jelentő­sen csökkenteni óhajtják az élelmiszerekre ki­vetett vámokat, a polgári pártok, amennyi­ben az agrár­érdekeket is védik, viszont élesen elítélik az egyoldalú, a föld népe ellen irá­nyuló politikát. Még a honvédelem és a flotta­építés kérdéseit nem is tekintve, ezt a listát tetszés szerint folytatni lehet, mert nincs na­gyobb politikai probléma, amelyben a szo­cialisták és a polgári pártiak teljesen egyet­­értenének. A tény, hogy a külső politikában Stresemann programmja ellen egy oldalról sem tesznek komolyabb kifogást, nem leplez­heti a belső politika nagy nehézségeit. A való­ság úgy fest, hogy csak nagyon is rövid időre sikerülhet a nagy­koalíció számára összefogó programmot találni. Talán hat hónapra, talán egy esztendőre. Mindez kitolhatja az utolsó nagy harcot a német polgárság és a szocializ­mus között. Ha azonban Mütter Hermann ideiglenes kormánya csak átmenetet jelent a nagykoalícióra, maga a nagykoalíció is át­menet lesz egy bizonytalan jövendőre. Nagy hiba volna el nem ismerni, hogy a szocializmus, amely az utolsó négy esztendő­ben a birodalomban mint ellenzék szerepelt, valóban minden politikai eszközt nagy siker­rel kihasznált politikai hatalmának biztosí­tására. Ma majd minden hatalom a kezében összpontosul. A birodalomban a kancellár, a szövetkezett államok legnagyobbikában, Poroszországban, ír miniszterelnök soraiból került ki. A Reichstag és a porosz Landtag elnökei szintén szocialisták. Nem tekintve a birodalom elnöki állását, minden főbb hiva­tal a szocialista hatalom egyik támasza. A nagykoalíció csak enyhítheti a politikai be­ CSAK ^ m­H ^ 1 2 f J1 IM irt±z_e*l|p VI n5 i? 1 WTfTÁJH fl PawvMiTe**!ti f .* (1 tvftOtAs** teaws&i­­ rtMK« LUAMmmwy Hogy ragyog minden, mittán a Ids Whn» ember körüljárt a fürdőszobában ! Senki sincs, aki erre képes volna, mert a Vim az egyetlen olyan szer, amely a fürdőszobában mindent a legegysze­­rűbben és leggyorsabban tisztít. Ha Vincét használ, olyan büszke lesz fürdőszobájára is, mint lakásának többi helyiségére. Csempe, fa, üveg, email, nickel, a fürdőkád, minden úgy ragyog, mint még eddig soha. Kevés Vim nedves ruhája, — és minden csillog. Próbálja meg azonnal. Ne várjon addig, míg mások tanácsolják. VIM mindent tisztit készül a luxugyárakban. I *1 és azt akarják megnézni, — mondta az asz­­szony. — Olyanok ezek, mint a pandúrok. De csakhamar viszontláttuk a két jeles kérődzőt. A gyalogösvény átkanyarodott a patak túlsó partjára, átjárónak néhány he­gyes kő szolgált, amely a vízből kinyúlt, mint a csorba fésű fogai, a bikák ott állot­tak, térdig a vízben, és leeresztett agancsok­kal várták, hogy átkeljek a patakon. Tudták a cudarok, hogy itt nem bújhatok a lányok mögé Nekem azonban elég volt. Nem kérek az olyan szarvasvadászatból, ahol a szarvasok vadásznak énreám. Mivel különben is alko­­nyodott már, az asszonynak sem volt ki­fogása ellene, hogy hazamenjünk. Miska alkalmasint ránkant, mert elmaradt az erdőben, a csökönyös Don Cézár azonban kitartott mellettünk, egészen a vadaskert ka­pujáig. A kislányok kisütötték, hogy oko­sabb dolog, ha nem engem, hanem a bikát fogják közre. Ez a rendszer be is vált. Az utolsó pillanatban, mikor az asszony a kapu rozsdás lakatjával vesződött, mégis megtörtént a katasztrófa. Az volt a baj oka, hogy a kislányok egy furcsa gombát fedez­tek föl egy bükkfa törzsén, ekkor megfeled­keztek rólam és Don Cézárról és szöcske módjára ugrálva, a kampós botjaikkal le akarták verni a gombát. Én azalatt farkasszemet néztem Don Cé­zárral, akinek támadó kedvét a vadászszé­kem bétvégével tartottam sakkban. Egyszerre rettenetes ütést éreztem a ke­resztcsontomon. Akkora ütés volt, hogy meg­­tántorodtam és a homlokommal nekikoccan­tam a kapuoszlopnak, amitől piros, zöld és sárga tűzkarikákat hányt a szemem. Az orvtámadó a nyomorult Miska volt. No, de nem hagytam annyiba a dolgot! A balkezemmel elkaptam az agancsát, a job­bommal megsuhogtattam a botszékemet, amely ezúttal kizárólag bottá lett és úgy el­vertem a gazfickót, de úgy elvertem, ahogyan talán a világ teremtése óta nem raktak el hatos bikát. Hiába rugdalódzott, hiába ka­­pálódzott, forgott körbe. Miska kikapta azt, ami neki kijárt. A rendezett visszavonulást úgy foganato­sítottam, hogy hirtelen kiugrottam a nyitott kapun. A kaput azután Miska tette be utá­nam, mert úgy nekiment a fejével, mint az elszabadult gőzmozdony. A kocsiút egy darabon a vadaskert kor­látja mellett vezetett. A két bika egész időn át párhuzamosan vágtatott a lovakkal, mi­közben bőszülten rázták az agancsukat és egyes hangokat hallattak, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy mértéktelenül föl vannak háborodva. Azután a vár felé kanyarodtunk és Don Cézár és Miska örökre eltűntek a szemem elől. De ekkor megszólalt az asszony. Azt mondta: — Nahát, tudja..! Többet nem mondott, csak legyintett a ke­zével­ állítást és ha a centrumpárt az utolsó kor­mányalakítás során szinte fenyegetően köve­telte a maga számára legalább a vicekancel­lári állást, ez a mindenképpen érthető kí­vánság alig volt más, mint messze hallható tiltakozás az elvtársi túluralom ellen. Persze ez a túl­uralom egyelőre csak a személyi kérdésekben érvényesül. Ha a fórum telve is van szocialistákkal, ha lassan az egész politikai élet a baloldalra tolódik is át, maga a nagy szocialista program, majd teljesen ködbe vész. Nyilván kettős okból. Egyrészt mert a szocialista eszmék semmiképpen sem illeszthetők bele a mai német kívánságok nagy listájába, azután mert a szocialista­párt egyre növekedő hatalmát nem a mun­kástömegeknek, hanem a nem szervezett pol­gárság támogatásának köszönheti. A 9 mil­lió választó közül, akik legutóbb a szocia­lista zászló alatt csoportosultak, több mint a fele minden elvtársi törekvéstől ment pol­gár volt. Még a polgári pártok befolyása nélkül is a szocialista­ párt kénytelen volna régi irányelveitől eltérő programmot adni és talán szerencséje, hogy egyelőre a saját ere­jéből kormányt alakítani nem tud. De ez a veszedelem le nem tagadható, ha három esz­tendő múlva, az új elnökválasztás során si­kerül neki a saját jelöltjét, aki kétségkívül töke lesz, győzelemre vinni, akkor semmi akadálya sem lesz a mai konzervatív res­publika helyett a szocialista respublikát meg­teremteni. És az utolsó harcok a polgári pártok meg a szocialisták között éppen a respublika körül fognak lejátszódni. Felette érdekes, szinte a szenzáció erejével ható tény az, hogy az egyetlen nagy­otan­archista párt a birodalomban, a német nem­zeti párt, készülőben van a respublika alap­jaira helyezkedni. Az utolsó választás során e még mindig hatalmas konzervatív párt közel hárommillió választót veszített. Hogy mi ok­ból, most kutatják a párt bölcsei. De egyesek már rájöttek arra, hogy a nagy veszteség egyik oka, hogy a párt még mindig elsősor­ban monarchista elveket ír a zászlójára. A mai generáció, hirdetik egyesek közülük, már nem ismeri a monarchiát, a régi fény, pompa, hatalom nem él emlékezetében. Az új generá­ció a respublika zászlója alatt nő naggyá és politikai téren más ambíciói vannak, mint egy nem ismert államforma visszaállítása. Ha ez nem is jelenti a respublika feltétlen elisme­rését, de már arra kötelezi a pártot, hogy ne helyezze a homloktérbe az államforma meg­változtatását. A respublika, amelyet Hinden­burg, vagy akár egy más konzervatív állam­férfin vezet, már népszerű széles körben, a harc a jövőben tehát inkább a mai állam­forma védelmének fog szólni a szocialista tö­rekvések ellenében, amelyek a külső politiká­ban a honvédelemben, az igazságszolgáltatás­ban, a belső kormányzásban a nemzetközi, pacifista jelszavak után indulva, a polgárság háttérbe való szorítását szolgálják. Hogy mennyire helyes ez a felfogás, mutatja, hogy a szocialisták jövő elnökjelöltje, Löbe, a Reichstag elnöke, politikai törekvéseiben a pacifizmusnak egyik előharcosa. És talán még fel lehetne hozni e politikai helyzetkép kiegé­­szítésére, hogy német demokrata körökbe­l már kiadták a jelszót egy nagy polgári repub­­likánus párt alakítására, amely azután ellen­­súlyozója volna a nagyra nőtt szocializmusnak. Felette jellemző, hogy éppen oly helyről küzd

Next