Budapesti Hírlap, 1928. augusztus (48. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-01 / 173. szám

2 stben a következő fontos megállapodásokat tartalmazza :'' - ---1. Franciaország és Anglia kölcsönösen kö­telezik magukat a flottaépítési program­jukat illető célirányos információk kicserélésére. 2. Franciaország és Anglia azon a vélemé­nyen vannak, hogy a hajóegységek korlátozása a washingtoni leszerelési konferencián részt­vevő öt tengeri hatalom közötti egyezményben állapítandó meg. 3. Franciaország és­ Anglia a cirkálóosztá­lyok és az egyéb hajóegységek újabb korláto­zását szükségesnek tartják. Az­ Evening Standard azt is tudni véli, hogy az Egyesült­ Államok­at állandóan tájékoztatták az angol-francia tárgyalásokról. Azt hiszik, hogy­­­a Kellogg-egyezmény aláírása után az Egyesült­ Államoknak nem lehet kifogásuk az angol-francia kompromisszum ellen. Chamberlain a franciák kedvéért a Rajnavidék végeláthatatlan meg­­­­szállását sem ellenzi LONDON, júl. 31. A Contemporary Review augusztusi szá­mának külpolitikai szemléje szerint a jelen­leg fekvő békepaktum-tárgyalások jelentékeny részben megfosztják a négy legfőbb európai viharcentrumot potenciális veszedelmességük­­től. E­zek a viharcentrumok a következők: A megszállott rajnai terület, a litván-lengyel határ Vilna miatt, Déltirol és a tót-magyar határ. Sir Austen Chamberlain külpolitikája mindig hű marad az európai béke és konszo­lidáció­­­ követelményeihez mindaddig, amíg a francia­ külpolitika nem tér el attól, amely esetben . Chamberlain mindig Franciaországot követi­, így például hajlandó belenyugodni a Rajnor-vidék megszállásába az idők végtelen­­ségéig, a lokarnói szerződés ellenére is, sőt, a francia kom­ánnyal való barátságos viszonya így követeli. A lokornói szerződések esetében a francia politika megegyezett az övével, mert v­jfrancig, vezérkar biztosítékot kapott arra, hogy­ egy esetleges német támadás ellen Anglia Franciaországgal fog harcolni.. Ami viszont a magyar nehézségeket illeti, Fran­ciaország nem ellenzi Chamberlain politikáját, amely arra irányul, hogy az alkotmányelle­nes, forradalomízű agitáció megakadályo­zandó és az alkotmányos jellegű agitációra is elriasztóan kell hatni. Ezért Magyarország­nak Románia elle­n­ állítólagos sérelmei dol­gában Chamberlain - utalt az alsóházban jú­lius 4-én arról "bofegd a kisebbségek a PSD szövetség elé "hozhatják" panaszaikat ugyan­akkor.- A rom­anom­vestié ellen irányuló nem magyar propagandára kijelentette, hogy senki sem szolgálja a béke érdekeit, ha a nemrégen kötött-­ szerződések revízióját köve­teli. Lloyd George: „A leszerelés fonto­sabb mint a békepaktum" - LONDON, júl. 31. (Wolff.) - Tegnapi alsóházbeli beszéde so­rán Lloyd George­ a Rajna-vidék megszállá­sának kérdéséről is beszélt és­ a többi között ezeket­ mondotta: Ezek a szerződések mind szépek­ és, jók, de a lokarnói szerződést nem követte a Rajna-vidék kiürítése. Nagyon he­lyes, hogy Lokarnó Németországot behozta a Népszövetségbe és -hogy- ez idő­ szerint barát­ Budapesti Hírlap 1928 augusztus 1. (173. Sz.) ságos hangulat Franciaország és Németország között. Az a meggyőződésem, hogy a franciák a békét akarják. Ennek ellenére tíz évvel a békekötés után még mindig francia csapatok tartják megszállva a német területet. Ilyen irányú szándék sohasem forgott fenn. A bé­keszerződés a tizenöt évet legmagasabb határ­nak jelölte meg és úgy határozott, hogy a békeszerződés feltételeinek teljesítése esetén a kiürítés már e határidő lejárta előtt is meg­történhetik. Nem tudom, hogy a békeszerző­désnek mely feltételeit, sértették volna meg. Ameddig idegen csapatok megszállva tartanak német területeket, minden ilyen paktum cél­talan. Lloyd George hozzátette: Reméli, hogy a kormány fegyverkezési kiadásainak jelen­tékeny­ csökkentésével példát fog adni más nemzeteknek, ami sokkal értékesebb, mint a paktum aláírása. í­ tott Kötél Ferenc, am­ely hosszabb volt az előb­binél, hosszabb egy vég kék vászonnál is, be­fejezte a vésézetet/ El is indult volna, ha egy éjszakai "járőr oda nem toppan eléje. *— Mit tekeregsz itt a parancsnok elvtárs ablaka alatt, te' fickót —- kérdezte a járőr vezetője,­ aki bizonnyal az új büntetőkülönít­mény egyik tisztje lehetett, mert Kötél Ferenc nem ismerte. — Nem­­tekergek kérem, csak ácsorgók. — És mi a sötét nyavalyát, faragtál ebbe a fába? Vizsgálni kezdték a békés gesztenyefa új díszét.vSríV..­. Keresztülütve tőrrel. Alatta két betű. "És pontosan a parancsnok elvtárs abla­kával szemben! Mi ez? Ahá! Ebadta fickója! Hát így álfutik? "Hisz ez nyílt fenyegetés! — Hogy hívnak? — Kötél Ferencnek, kérem. Kötél Ferencnek? Nézzük csak. Hallatlan! K. Még a nevét,is ide merte vésni. — Mit jelent ez a K.­­F. itt, a szív alatt, talán a nevedet? Kötél Ferenc szegény igen gyönge választ adhatott. ’ Csak amolyan törődött nyöször­gést, T­in­fi A véresre . Mert a szíjkorbács két helyen is felhasította arcát. Fájó és csöndes patakban csurgott a vér szája vonala felé, mely annyi kínzó vágy­ával gyötrődött a bőrkabátos kisasszony egyetlen­­csője,ráért. És mikor a járőr egyik orosz katonája a karabinerrel mellére súj­tott, Kötél Ferenc megszédült és ahelyett, hogy visszaadta volna az ütést, beledőlt az orosz karjaiba. A káromkodásra és csörte­­tésre felnyílott az­­ ablak. A parancsnokelv­­társ nyitotta fel. Revolverrel a kezében, nem éppen kíméletes hangon kezdett érdeklődni. A járőr vezetője azonnal válaszolt. — Ezt a dögöt — magyarázta a járőr vezetője — éppen rajtakaptuk, amint üze­netet küldött neked. Belevésett a fatörzsbe egy szívet, melyet szurony fog keresztül­ütni! Képzelheted, azonnal kitaláltam, hogy mire céloz, mert ez a népség veszedelmes és alattomos. Nyilván meg akarnak ölni, de feküdj csak le, mi, őrködünk. Reggel behoza­tok párat és elveszem a kedvüket a fenye­getéstől. — Adgyasz parcsanok elvtárs egy kis voda —! kiáltott fel az ablakba az orosz és ijedten támogatta Kötél Ferencet. Kötél Ferenc ugyanis elájult egy kissé és élet­telenül lógott a muszka csontos karjaiban. Elkékült ajka mintha­­ azt suttogta volna, hogy legjobb úton halad a másvilág felé. Egy kancsó hideg víz enyhített halotti ká­­bultságán. Felnyitotta véres szemét. Talán a szerelem titkos parancsára, első tekintete az ablakra siklott. Az ásítozó parancsnok mellett egy kicsiny, fehér, ijedt arcot pillantott meg, az az idegen kisasszony állt ott... Tekinteté­ben örök asszony­ részvét. Kötél Ferenc olyan melegséget érzett belül, mint előbb az arcán, mikor a vérfolyócska utat keresett a szája felé. Bizton mosolygott is az idegen­­kis­asszonyra, ha nem is fájdalomba fagyott szá­jával, de a lelkével. Ám, mikor újra meg­­csuklott a térde és az orosz átnyalábolta, hogy vállára dobva cipelje be a bíróság fogdájába, tudatára újból hályog borult és két napig fe­küdt a vérrel súrolt járásbírósági fogda pad­lóján, anélkül, hogy tudott volna a világról és önmagáról. De mind a két napon keresztül kegyetlen lázálomban azzal a fehér agárral viaskodott, melyet az idegen leány láncon ve­zetett és mely észtveszítőn harapni kezdte, va­lahányszor a leány halványeres kezét csere­pes szájához akarta emelni. Egy hét múltán felvezették cellájából, hogy számot adjon szörnyű bűnéről. A forradalmi törvényszék bírái, a járásbí­róság nagytermében ültek össze. A fakorlát mögött tornyos és cifra székben kell politikai megbízott ült, jobbra Rópoli elvtárs, piros nyakkendővel és vörös szegfűvel ékesítve, keztyűben és szappanos kefével megmentett fekete ünneplőben. Rópoli elvtárs, mióta a kaptafába lyukat vert és szögre akasztotta, politikai állást vállalt és sokszor megesett, hogy régi lakodalmas szokásokhoz híven ver­sekbe szedve mondotta el beszédeit a vegyes hangulatú népgyűléseken. Az elnök másik oldalán Csicsek elvtárs ült. Gőgös ember volt. Gondosan kivágott német minták után szobákat és falakat fes­­tegetett és így lelkében titkon mindig együtt­­érzett azokkal a kollegákkal, kik világhírű vásznakra pingáltak egy-egy nevet. Mint mondjuk Michelangelo, Raffael és Rippl Rónai... S bár hirdette, hogy életét ontaná a világ felszabadításáért, őszintén utált min­denkit, aki nem volt a­ kisváros szülötte, így a politikai megbízottat is, aki kettőjük kö­zött székelt, bitorolva Keszely járásbíró úr igazságtrónusát. A vádló szörnyű dolgokat emlegetett. El­mondta, hogy Kötél Ferenc meg akarta gyil­kolni az idevezényelt különítmény parancs­nokát. Arcátlan módon véste fel a fára vészt­­jósló figyelmeztetését, egy szívet a parancsnok­elvtárs szívét és egy szuronyt... Ezt a szu­ronyt a házkutatás alkalmával meg is talál­ták Kötél édesanyjának kamrájában, elrejtve egy korpával telített láda mélyén ... Sze­rencse, hogy a tanácsköztársaság katonái tet­ten érték az elvetemült fickót. Követeli, hogy egy ilyen himpellér, annak ellenére, hogy maga is proletárivadék, söpörtessék el a tár­sadalomból. Követeli, hogy a nép bizalmából jelenlévő forradalmi törvényszék, arra a fára akasztassa fel a vádlottat, melyre aljas szán­dékú figyelmeztetését véste. A helyzet kétségbeejtő volt. Kötél Ferenc, szegény, már nyakán érezte a kötelet. Lehe­tetlen, hogy a kisatádi­ temetőből kiásott két hetes halott arca sápadtabb legyen az övé­nél. Mikor felszólították, mondja el, mit tud gagyongni védelmére, jobbról is balról is tá­mogatni kellett, hogy lábra tudjon állni. — Beszélj fiam — mordult rá Csicsek, a törvényszéki szobafestő és nagyot ütött az asztalra. —­ Beszélj fiam és mondd el védel­meidet. Tudhatod, hogy igazságos emberek vagyunk és mi ítélkezünk. Ebben a városban semmiféle jött­ment ember nem tehet igazsá­got. Rickert elvtárs, mint ügyész úr, a vá­dalom szerint azt mondja, meg akartad ölni a különítmény parancsnokát, aki különben már elhurcolkodott a környékről. Kell politikai megbízott idegesen feszen­gett,­­ sem volt idevaló, Pestről küldötték erre felé. — De te! — szólt le a forradalmi törvény­szék második kaptafás képviselője, — ne­­kem ne hazuggy! Én nem sajnállak, ha fő­kötnek. Gazember voltál már gyerekkorod­ban, mikor kiloptad a gerendát a Rotter­­udvarból és elmentél vele csónakázni a Ri­­nyára. Mert ha hazucc, főkötünk! De úgy főkötünk Ferkó, hogy még a bokádba is ki­törik a csigola! — Vádlott, beszéljen! — szólalt meg ün­nepélyesen az elnök. — Hajjuk! — ütött újra az asztalra Csi­csek elvtárs, — beszélj tiszta szívvel! *­­! Kellogg fél Párizstól PÁRIZS, júl. 31. (Wolff.) A Chicago Tribüne jelenti Washingtonból: Itt kijelentik, hogy Kellogg államtitkárban nincs nagy hajlandóság arra, hogy a háborúellenes egyezmény aláírásával kapcsolatos párizsi értekezleten résztvegyen, miután kiderült, hogy Franciaország az állam­titkár párizsi tartózkodását az adósság és a jóvátétel kérdésének megtárgyalására akarja felhasználni. A mostani kormány e kérdések megbolygatását az elnökválasztás küszöbén nem tartja kívánatosnak. A kormány hír sze­rint attól tart, hogy az európai államférfiak, akik nem sokat törődnek Hoover választási hadjáratával, Kelloggot kompromittáló hely­zetbe sodornák. Tituleszku azért vonul l­étre, hogy a miniszterelnökségre konzerválta magát BUKAREST, júl. 31. (Orient Rádió.) A hivatalos lap mai száma szerint Tituleszku külügyminiszter július 31-től kezdve egyhónapi szabadságra megy. Vissza­tértéig Bratianu miniszterelnök vezeti ideigle­nesen a külügyi tárcát. PÁRIZS, júl. 31. A sajtó különféleképpen kommentálja Titu­leszku lemondását, amely mögött elsősorban politikai és nem egészségi okokat lát. A Jour­nal szerint a lemondás hosszabb szabadságo­lást jelent, oka valószínűen az, hogy Tituleszku nem akar a Népszövetség szeptemberi ülésén résztvenni, mert előrelátható, hogy az optáns­­perben Magyarország részéről újabb heves offenzíva indul meg és mindig tartani lehet attól, hogy a tanács ismételten megváltoztatja álláspontját. Az Excelsior a lemondás okát abban keresi, hogy Tituleszkut elkedvetlenítette a Népszö­vetségnek a gépfegyver-ügyben hozott hatá­rozata. A lemondásnak most, a Ketlős-javas­lat aláírása, valamint a Népszövetség üléssza­kának megnyitása előtt bizonyos tiltakozás­­szerű jellege van. Az Echo de Paris szerint Tituleszku nem volt egy véleményen főképp Ruca miniszterrel a pénzügyi és külpolitikai kérdésekben)és le­mondása e miatt vált elkerülhetetlenné. J­itu­­leszku a­ stabilizációt inkább a Népszövetségz révén akarta végrehajtani és e mellett főleg Mussolininak Magyarországra és a magyar követelésekre vonatkozó beszédét ítélte­­ meg Ducától eltérő módon. A Populaire szerint a román állam leplezett csődbe jutott és a stabilizációs kölcsön az or­szágot csak újabb krízisbe viszi. Tituleszku csak azért távozik, hogy e válságban ne vegyen részt. " Tituleszku lemondása mutatta, hogy csakugyan baj van Romániában LONDON, júl. 31. A Daily Chronicle azt hiszi, hogy Titu­leszku román külügyminiszter lemondása an­nak a világos jele, hogy bajok vannak Ro­mániában. Beavatott körökben nem hiszik, hogy újból londoni követ lesz, hanem való­színűnek tartják, hogy a magánéletbe való rövid visszavonulás után, mint pártonkívüli politikus fog újból előtérbe lépni és ily mó­­­­don alkalmas miniszterelnök jelöltnek. Ez esetben bizonyára a külügyi tárcát is ma­gának fogja megtartani. A lap egyébként a román válság kiélesedésének jelét látja abban, hogy a nemzeti parasztpárt ezen parlamentet szervezet, amelyben a kormányt törvénytelen­nek bélyegezte és a külföldi bankokat óva intette attól, hogy Bratianunak kölcsönt ad­janak. A kormány viszont a külföldi újság­íróknak még azt is megtiltja, hogy­ a paraszt­párt nevét egyáltalán említsék tudósításaik­ban. A cikk szerint a fejlemények teljesen hasonlóak Jugoszláviában, ahol Zágráb ugyancsak ellenparlamentet készül megnyitni, miután a belgrádi parlamentben az ellenzéki tagok nem érzik többé az életüket biztos­ságban. . A lap végül megjegyzi, hogy a két állam válsága feltűnően hasonlít az egyiptomi vál­­­­sághoz. Tituleszku mégis londoni követ tesz BUKAREST, júl. 31. (Orient-Radio.) Tituleszku egyhónapi sza­badságot kapott, amelynek leteltével Romá­nia londoni követségének vezetését veszi át. Tisztelettel kérjük igen t, vidéki elő­fizetőinket, hogy lapunk zavartalan küldése érdekében az előfizetési idejé­ben megújítani szíveskedjenek. A kereskedelem aka­dályainak megszüntetése GENF, júl. 31. (Wolff.) Wilson, az Egyesült­ Államok berni követe ma írta alá a kereskedelem aka­dályainak megszüntetéséről múlt évi novem­ber 8-án kötött főegyezmény pótegyezményét, amelyet a behoztali és kiviteli tilalmak meg­szüntetésével foglalkozó második diplomáciai értekezlet június végén elhatározott. A pót­egyezmény megkötésénél annak idején lemond­tak arról, hogy az Egyesült­ Államok és Bul­gária azonnal aláírják az egyezményt és a­ két államnak kivételesen augusztus végéig terjedő időt szabtak az aláírásra. Az értekez­leten képviselt 29 állam közül most már csak Bulgária aláírása hiányzik. Az Egyesült­ Ál­lamok aláírása nem vonatkozik azokra az ugyancsak júniusban létrejött különjegyző­­könyvekre, amelyek a nemzetközi bőr- és csontkereskedelem szabadságának helyreállí­tására vonatkoznak. ­ LENGYELORSZÁG fegy­vénél kívánja elintézni a litván konfliktust LONDON, júl. 31. (Wolff.) A Daily Telegraph diplomáciai munkatársa írja: A diplomáciai körök komo­lyan aggódnak a lengyel-litván konfliktus miatt. A litván kormány hangoztatja, hogy lengyel katonai műveletek vannak folyamatban a határon. Ezt az állítást több más hatalom is támogatja. Varsó tagadja, de a lengyel köz­vélemény egy része úgy véli, hogy Lengyel­­ország a Népszövetség szeptemberi ülésén sza­bad kezet kap Litvániával szemben. Elképzel­hetetlen, hogy a népszövetségi tanács egyhan­gúan hozzájáruljon ilyen drasztikus eljáráshoz, — írja a lap — de Londonban most nyugta­lankodnak először a vilnai probléma kihatásai miatt. Franciaországban hemzsegnek a szovjet zsoldosai ' 1 V PÁRIZS, júl. 31. A­ Matih közli Laportenak, a kommunista pártvezetőség egyik francia tagjának leleple­zéseit, aki kilépett a kommunista pártból. La­­porte kijelentette, hogy a szovjet Franciaor­szágban a kémek egész seregét fizeti. Ezek a kémek híreket gyűjtenek a tisztekről, a hiva­talnokokról, sőt a kommunista párt tagjairól is. Franciaországban különösen úgynevezett külföldi kommunisták állataik a szovjet szol­gálatában, hogy a munkásokat olyan kalandba rántsák bele, amelyből csak munkanélküliség és börtönbüntetés származhatik. Laporte azt állítja, hogy a francia kommunista párt évi 10.000.000 f­rank hivatalos kiadásából 8.000.000 frankot Berlinen át Moszkvából kap. Hozzá­fűzte még Laporte, hogy sok pénzküldeményt a kommunista párt kebelén belül elsikkaszta­nak, úgy, hogy ezek sohasem jutnak el rendel­tetési helyükre.

Next