Budapesti Hírlap, 1928. augusztus (48. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-26 / 193. szám

1028 au­gusztus 26. (193. sz.) Budapesti Hírlap — Elrontott gyomor, bélzavarok, émelygés, kellemetlen szájíz, homlokfejfájás, láz, szék­­szorulás, hányás vagy hasmenés eseteinél már egy pohár természetes „Ferenc József" keserű­­víz gyorsan, biztosan és kellemesen hat. A gyakorlati orvostudomány igazolja, hogy a Ferenc József víz használata a sok evés és ivás káros következményeinél igazi jótéte­ménynek bizonyul. Kapható gyógyszertárak­ban, drogériákban és fűszerüzletekben. Budapesti Hírlap telefonszám­ai: József 444—04. József 444 05. József 444— 06. József 444 -07. József 444 - 08. József 444 - 09. Los Angeles írta Rakovszky Iván­ t. A jövő olimpiász Los Angelesben, Ameriká­ban fog lezajlani az olimpiai évszámítás négy esztendeje után 1932-ben. A hely kissé messze van és ez a messzeség meglehetős gondot fog okozni azoknak, akik az egyes nemzeteknek a világnak erre a távoli pontjára való kirándu­lását megszervezik. Az Északamerikai Egye­sült Államok tengerentúli méretű gavallériával kijelentették ugyan, hogy mindenki, aki a los­­angelesi olimpiászra megy, legyen bár ver­senyző, bíró vagy kísérő, elindulásának pilla­natától kezdve az Egyesült Államok vendége. Az anyagi költségek tehát nem fognak gondot okozni. Csakhogy ekkora utazáshoz­­nemcsak pénz kell, hanem idő is. Az atléták nagy része nemcsak pénz dolgában áll szűkösen, de ren­des foglalkozást űző atlétának­­ az ideje is drága. Mennél tisztább az amatőrizmus egy­­egy országban, annál nehezebben tudnak a sportolók hosszú heteket távol tölteni ottho­nuktól. A hajóút pedig nemcsak azt jelenti, hogy megtoldja az olimpiász idejét az oda- és visz­­szautazás heteivel, de szükségessé tesz egy to­vábbi pihenési időszakot is. Bármilyen ellen­álló embereknek képzeljük is azokat, akik olimpiai babérok szedésére útnak indulnak, a tengeri utazás közismert veszedelmeinek a leg­hatalmasabb izomzatú szervezet is ki vé téve és azt a veszteséget, amit a tengerhez le­szokott nemzetek fiai ellenállóképességében a hajóút okoz, bizony csak hosszú pihenővel lehet majd helyrepótolni. A jövő olimpiász előkészítőinek tehát első­sorban nem pénzről, hanem időről kell majd gondoskodniok. S hivatalfőnököknél, munka­adóknál és kenyéradó gazdáknál kell kilincsel­­niök, hogy az olimpikonok részére megszerez­zék a" szükséges mintegy kéthónapi szabadsá­got. Gondnak ez is gond, de Magyarországon alighanem könnyebb feladat, mint ha sok pénzről kell gondoskodni. Los Angeles a mi szemünkben nemcsak egy évek múlva jelentkező érdekes argonauta utat jelent az aranygyapjút helyettesítő olimpiai babérokért, de munkát, mégpedig azonnal megindítandó fáradságos munkát is. Nem sza­bad utolsó pillanatban hozzáfogni a négy év múlva megtartandó nagy versengés előkészí­téséhez, mert nagy eredményeket rövid idő alatt elkészíteni lehetetlen, de meg különösen most élnek bennünk teljes ellenséggel az ép­pen lezajlott olimpiász tapasztalatai és most tudjuk azok konzekvenciáit lendületes ener­giával és megalapozott céltudatossággal a jö­vendőre nézve értékesíteni. Az olimpiai játékok rendezésének gyönyörű nemzetközi szervezete van. Előkelő urak a magas udvari körök finom etikettjének sza­bályai szerint tárgyalják meg az alapvető és döntő jelentőségű kérdéseket. De az olimpiász maga nemcsak ebből áll. Annak igazi élete lent gomolyog és zajlik a résztvevők sokezer főnyi táborában, a zsűrik, trénerek és rende­zők lázas tevékenységében, nem fönt az Olim­posz hegyén, de lent az olimpiai mezőkön, ahol a startlyukakat ássák és a diszkosz repül. Az olimpiai játékok évei közé eső időszakban sem az a döntő, hogy mit tárgyalnak ünnepé­lyes olimpiai kongresszusokon, de vérre az megy és a jövendőnek az a kulcsa, ami a sportpályákon történik, ahol készülnek, ed­ződnek és tökéletesednek a leendő olimpikonok. Az olimpiász nemzetközi szervezetének fénylő koronája bizony kissé messze esik a valódi életnek ettől a forrongó tűzhelyétől. Nem egy balsiker és csalódás háttere az a széles fekete ű­r, amely a nemzetközi és nem­zeti bizottságok és aktív atléták között lebeg nemcsak minálunk, hanem világszerte. A Los Angelesra való készülődésnek első cselekvése az legyen, hogy ezt az űrt kitöltsü­k, vagy megszüntessük. Senki sem fogja kárát vallani. 3. Az amszterdami eseményekre visszatekintve, kezdjük a kudarcokkal. Atlétáink egy kivéte­lével sorra lemaradtak verse­nyszámaikban.­ Ezek az elvesztett csaták talán nem is lenné­nek annyira fájdalmasak, ha nem kísérné őket az a tudat, hogy rosszab­b eredmények alapján jöttek létre, mint amilyeneket ugyan­azok a versenyzők idehaza, sőt odakint Am­szterdamban is, tréningben, vagy előfutamaik­ban elértek. Itt mégis valami hibának kell lennie a kréta körül. A tréning technikai ré­szébe nem akarunk beleszólni. Talán ott is történtek hibák, a tréningvezető­k helytelen munkabeosztása, vagy a tréning fegyelmének nem kellően szigorú volta miatt ezekről azon­ban az mondja el kritikáját, aki az előkészítés részleteit ismeri és azokat szakszerűen meg tudja bírálni. Egy azonban a be nem avatott előtt is két­ségtelen. Atlétáinknak nem volt meg a kellő versenytréningje és különösen a nemzetközi konkurenciában való gyakorlata. Ezen a té­ren kell minél hamarább, előre szervezkednünk a los angelesi olimpiászra. Nem elég, ha a ver­senyző idehaza elsőként besétál egy-egy ver­senyen, jól ismert gyengébbekkel szemben. Nem igazi előkészülés jövendő súlyos verse­nyekre, ha elvisszük egy-egy diadal pálmáját és azután pihenünk a babérokon, csak azért, hogy a dicsőséget meg ne tépázhassák. A ví­vók esetében sokan kifogásolták a múlt esz­tendőben megtartott sok kötele­ző próbaver­senyt, de az eredmények azt mutatják, hogy mégis azoknak volt igazuk, ak­i azt vélték, hogy a versenyekre való tréning legjobb módja a versenyeken való trenirozás. Valamely sport­ágban az erőnktől kitelhető legnagyobb ered­ményt csak ép idegekkel lehet nyújtani. Nehéz percek súlyos erőfeszítéseire pedig az idegeket úgy tudjuk legsikeresebben előkészíteni, ha nemzetközi versenyek pergőtüzében az addig meg nem szokott izgalmak megszokássá vál­nak. A telkeknek az izgalmak legyőzésében kellő gyakorlatra kell szert tenniök és ezért szükséges, hogy idehaza sikeresen szereplő ver­senyzőinket nemzetközi versenyek tüzében edzzük ellentállóvá az olimpiászra. Az atlétákat sújtotta legjobban az olimpi­konok általános betegsége, a morbis olimpicus, amelyet magyarul röviden drukkolásnak kel­lene nevezni. Nehéz dolog is az­ egész világ szeme előtt és abban a tudatban versenyezni, hogy nemcsak magunknak győzünk vagy vesz­tünk, de személyes apró dolgunkkal együtt a nemzeti dicsőség is kockán forog. A drukk­­betegségnek a versenyrutin a legeredményesebb ellenszere. Bezzeg a nemzetközi konkurren­­ciákon megvénült külföldi óriások nemcsak tudásukkal, de nyugalmukkal is fölötte állottak nagy részben újonc magyar versenytársaiknak. Aki jól körülnézett a jákelsm­­ati iskolában, mást is megfigyelhetett: versenyzőket, akik felzakalatott idegállapotban egyedül üldögél­tek lakószobájuk sarkában és olyan h­alálsápadt izgalommal várták a sorsdöntő küzdelmet, mint a siralomház lakója a halált. Az iskolá­ban minden elsőrendű volt, ami a fizikumnak kellett, hiányzott azonban az, ami a lelkeket tartotta volna versenyzésre alku­l­mars erőben. Hiányzott a megszervezett szóra­kozás. A lám­paláz ellen pedig ez kell. Hiányzott az a va­lami, ami az izgatott versenyző gondolatait elvonja az előtte álló bajvívás esélyeitől és a lelkeket megóvja a tépelődés, küzdőképességet aláásó ideglázától. Az egyetlen gondolatra kon­centrált felzaklatott idegrendszernek önmagá­tól nincs kedve a figyelmét másra terelő idő­töltésre, ezért kell megszervezni és bizonyos fokig kötelezővé tenni a szórakozást. A ver­seny előtti tréning és a sportszerű életmód összes követelményeinek tekintetbevétele mel­lett is marad idő kirándulásra, hajókázásra, múzeumok látogatására és egyéb lelket üdítő szórakozásra. Ha ez csoportosan, testületileg és bizonyos fokig kötelességszerűen történik, úgy hisszük nem egy olimpiai neuraszténia kitörését lehetne megakadályozni... Los An­­gelesban majd próbáljuk meg. 4. Az amszterdami olimpiász magyarokat illető történetének legszomorúbb lapja a vitorlások és lovasok szereplése. Nem szabad álszemérem­­ből vagy önkíméletből behunyni a szemünket kudarcságunk előtt és nyíltan meg kell vallani, hogy ebben a két sportágban nemcsak lema­radtunk a győzelemről, de vesszőt futottunk a nemzetek nagy mérkőzésén. Miért? A vitorlásoknál könnyű a magyarázat. Majd­nem ismeretlen hajón indultak el idegen vizen, szokatlan szelek szárnyán, kellőképpen ki nem ismert körülmények között. A mi nézetünk szerint ennyi elég a derék vitorlás legénység felelősség alól való mentesítéséhez. De ha az ebben a sportban való indulást nem lehetett úgy előkészíteni, hogy a résztvevőknek ideje maradjon a hajójukkal és a speciális víz és lég­köri viszonyokkal való alapos megismerke­désre, akkor mire való volt kiküldeni és indí­tani őket. Sportszerűbb dolog meg nem felelni egy versenyen, mint kellő előkészület és ideje­korán való szervezkedés n nélkül beállani a fel­készült versenyzők közé a utolsónak. Nehezebb a kérdés a lovasok esetében. A magyar lóban nem lehet a hiba, mert hiszen a versenyt végül is magyar ló nyerte meg, csak­hogy cseh lovas alatt. Elvégre mégse hisszük, hogy a magyar lóra okvetlen csehet kell ül­tetni ahhoz, hogy olimpiai díjat nyerjen. A lovasokban sem kereshetjük a hibát, mert akad elég magyar lovasunk, akik az amszterdamiak­nál különb eredményt produkáltak, sőt maguk a kint szereplő lovasok is tudtak és fognak tudni különb eredményeket elérni. Másutt kell tehát keresünk gyászos lemaradásunk okát. Mi úgy látjuk, hogy lovas­sportunk két súlyos be­tegségben szenved. Az egyik objektív, a másik szubjektív természetű. Tárgyi szempontból nagy hátrányunk a ko­moly gyakorlópálya hiánya. Concoursjain­­kat csak mint vendégek más sportok céljaira rendelt pályákon tudjuk megrendezni. Az olimpiászra való előkészülés szűk kaszárnya­­kertekben, lovardák tágasság nélküli udvarán, vagy pláne zárt helyen történik. Állam, váro­sok és egyéb közületek örömmel és boldogan hoznak áldozatot a legkülönbözőbb sportágak érdekében. Nehéz megérteni, hogy miért éppen a lovas­sport, a magyaroknak ez a hagyomá­nyos tornajátéka részesül mostoha elbánásban, úgyhogy még a székesfővárosban sem sikerült egyetlen nagyobbszabású hippodromot meg­teremteni. Mindenkinek, aki a magyar sport ügyét szívén viseli, össze kell fognia a lovas­sporttal szemben mutatkozó szűkkeblűség el­len, mert minden sportágnak minden dicsősége és kudarca a nemzet ügye. Semmi ok sincs arra, hogy éppen egyetlen sportágat tekint­sünk olyannak, amelyhez a nemzet szívének és a lakosság belső érzéseinek köze nincs, ame­lyik csak egyeseké és nem az egész nemzeté. Vannak azonban a lovassportban szubjektív jellegű tünetek is, amelyek kihatásaiban káro­san befolyásolták olimpiai szereplésünket. Sze­mélyes kérdésekkel nem akarunk foglalkozni, de igenis ki kell jelentenünk, hogy a lovas­sport berkeiben nincs meg az a lelkes össze­tartás, egymásnak az az önzetlen támogatása, amely izmossá és eredményessé tud tenni sport­ágakat. Sem a versenyrendezés, sem a sport terén való iniciatíva, vagy a lovasélet ottho­nainak megteremtése nem lehet egyesek mono­póliuma. Ha új alakulat létesül, amely a lovas­sportot akarja szolgálni, ha új mozgalom in­dul meg, amely a lovassport terén alkotni akar vagy újabb sikerek élénkítik fel a ma­gyar lovassport életét, nem szabad konkurren­­ciát látni az új tényezőkben, de örömmel kell fogadni őket, mint a fejlődés olyan tüneteit, amelyek a nagy lovasközösség minden tagjá­nak és minden intézményének csak hasznára lehetnek. Meg vagyunk győződve róla, hogy az összetartás fokozásával, a különböző lovas­sportot űző alakulatok egymás megértésével és kölcsönös jóindulatával nem lenne nagyon nehéz dolog Los Angelesig sikerré fejleszteni a magyar lovassportnak Amszterdamban szen­vedett szomorú kudarcait. 5. Mi, akik a vizipólósok nehéz és izgalmas küzdelmeit odakint végigfigyeltük, bizonyos fokig csodálkozunk rajta, hogy a vizipólóban elért eredményeinket idehaza súlyos kudarc­ ~üSiü SüföSSSalSSiiWSy! TfiSOSATO GSÜSSSSSt­SSH­ESaSHffiOSHKA és az összes hangszerek leg­jobbak, csakis itt a gyárban kap­­á­hatók. ®3üvöszienen Javii! ! Árjegyzéket ingyen küld Mogyoróssy Gyula m­. kir. szab. hangszergyára Budapest, Vill., Ilőhóczkut 71» «• i­ l­m pólusán fél órától tehetségek versenye értént^ (film — szülészet — zene — tánc) Este fél 8 órakor a kiállítás látogatói részére gyen mozielőadás nagyszabású unisonal Ősz leül Mű­yei úgy délutáni, mint utazási és estélyi köpenyek és ruhák szefon előtti m. kir. udv. szállító divatházában IV., Kossuth Lajos­ utca 9. Tavaszi-nyári kabátok, estélyi és dél­utáni ruhák melyen leszállított árakon •nMMHn Hraaag MMoaaa HNMm­BBMHMMMB ként könyvelték el. Igaz, hogy első pillanat­ban odakint is mély volt a megdöbbenés, — majdnem azt mondhatnám, a gyász, — a németekkel szemben elvesztett mérkőzés ered­ménye fölött. De megnyugodott idegekkel mi­hamar felismertük, hogy a tudásunkat bár vissza nem tükröző, de mégis dicsőséget jelentő második helyre is büszkének kell lennünk, an­nál inkább, mert ehhez a talán becsvágyunkat ki nem elégítő szerényebb eredményhez nagy­szabású és általános erkölcsi siker is járult. Ellenfeleink is fenntartás nélkül elismerték, hogy a magyar gárda a világ legjobb vizipóló csapata. A nemzetek nagy versenyében nem kis dolog másodiknak lenni. Ezt csak az tudja igazán, aki az olimpiai játékok folyamán nap­­ról-napra látta, mint maradnak le nemzetek, esetleg joggal remélt győzelmeknél és mint örülnek nagy nemzetek a helyezéseknek is, amelyek elvégre mégis a messze látható büszke árbocra segíti fel a magasztalra szeretett nem­zeti lobogót. ■ Mondják, hogy be kellett volna állítani a tartalékokat, nehogy a döntőben csupa fáradt tagból álló csapat szerepeljen. Igaz. A tarta­lékok, főleg ha oly jók, mint a vizipóló eseté­ben voltak Amszterdamban, arra valók, hogy egyes cserélgetéssel mindig pihent emberekkel lehessen kiállani a sorsdöntő küzdelmekre. Ha vizipólócsapatunk tagjainak kellő váltogatása nem történt meg, ez valószínűen kíméletből, egyéni ambíciók és megszokások fájó megboly­­gatásának elkerülése céljából történt. Az olim­­piászon alig volt csoport, amelyet nagyobb gonddal, hozzáértéssel és szeretettel vezettek volna a magyar vízipólósoknál. A várt nagy siker csorbája, jó figyelmeztetőül arra, hogy amikor Los Angelesra készülünk, a szereplők és a vezetők közötti szeretethez, barátsághoz és együttérzéshez, amely a siker előfeltétele, néha egy kis kíméletlen határozottságnak is hozzá kell járulnia, hogy egyéni szempontok feláldo­zásával az összesség részére learathassuk a legértékesebb babért. 6. A rossznyelvű tréfálkozók azt mondták, hogy a magyarok a testi épséget veszélyeztető sportokban értek el sikereket. Vívásban, bir­kózásban, boxban, a hajdanra fegyverként szerepelt gerely dobásában és a vizipólóban, amelynek ugyanazok szerint a rossz nyelvek szerint az a célja, hogy az ellenfelet a víz alá nyomjuk és ott tartsuk mindaddig, amíg a mentőcsónak meg nem érkezik. Mi a tréfálko­zásnak ez a formuláját úgy fordíthatnánk tár­­gyilagosabb nyelvre, hogy sikereink elsősorban azokban a sportágakban voltak, ahol férfias akaraterőre és kitartásban gazdag küzdőerőre van szükség. De ha a kulisszatitkok ismeretében igazsá­gosan akarjuk rendbe rakni győzelmeinket, arra az eredményre kell jutnunk, hogy sike­reinket elsősorban azokban a sportágakban ér­tük le, ahol legkevesebb a vita és kiéleződött ellentét, ahol a sport legnemesebb szellemében csak barátok és nem feltüzelt klub-ellenfelek állanak egymással szemben itthon is, ahol a szövetségek kebelén belül vezetők és verseny­zők között legteljesebb a harmónia és a bi­zalom. A tréfálkozás élét legnyomatékosabban azon­ban az az örvendetes tény veszi el, hogy a szellemi olimpiászon is sikerült első helyre jutnunk. A szellemi olimpiász mintegy pár­huzamosan fut a testedző olimpiásszal. Költők és művészek, írók, szobrászok, festők, építé­szek vesznek részt benne. El is árasztják pálya­munkáikkal a zsűrit a nagyvilág minden ré­széből. Csak mintha a magyarok nem vettek volna tudomást az olimpiai tornának erről a szellemi ágáról. A kiállított rajzok, festmények és szobrok között csak egy-két magyar munka, az építészek sorában egyetlen magyar név, a

Next