Budapesti Hírlap, 1928. augusztus (48. évfolyam, 173-197. szám)
1928-08-26 / 193. szám
1028 augusztus 26. (193. sz.) Budapesti Hírlap — Elrontott gyomor, bélzavarok, émelygés, kellemetlen szájíz, homlokfejfájás, láz, székszorulás, hányás vagy hasmenés eseteinél már egy pohár természetes „Ferenc József" keserűvíz gyorsan, biztosan és kellemesen hat. A gyakorlati orvostudomány igazolja, hogy a Ferenc József víz használata a sok evés és ivás káros következményeinél igazi jótéteménynek bizonyul. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban és fűszerüzletekben. Budapesti Hírlap telefonszámai: József 444—04. József 444 05. József 444— 06. József 444 -07. József 444 - 08. József 444 - 09. Los Angeles írta Rakovszky Iván t. A jövő olimpiász Los Angelesben, Amerikában fog lezajlani az olimpiai évszámítás négy esztendeje után 1932-ben. A hely kissé messze van és ez a messzeség meglehetős gondot fog okozni azoknak, akik az egyes nemzeteknek a világnak erre a távoli pontjára való kirándulását megszervezik. Az Északamerikai Egyesült Államok tengerentúli méretű gavallériával kijelentették ugyan, hogy mindenki, aki a losangelesi olimpiászra megy, legyen bár versenyző, bíró vagy kísérő, elindulásának pillanatától kezdve az Egyesült Államok vendége. Az anyagi költségek tehát nem fognak gondot okozni. Csakhogy ekkora utazáshoznemcsak pénz kell, hanem idő is. Az atléták nagy része nemcsak pénz dolgában áll szűkösen, de rendes foglalkozást űző atlétának az ideje is drága. Mennél tisztább az amatőrizmus egyegy országban, annál nehezebben tudnak a sportolók hosszú heteket távol tölteni otthonuktól. A hajóút pedig nemcsak azt jelenti, hogy megtoldja az olimpiász idejét az oda- és viszszautazás heteivel, de szükségessé tesz egy további pihenési időszakot is. Bármilyen ellenálló embereknek képzeljük is azokat, akik olimpiai babérok szedésére útnak indulnak, a tengeri utazás közismert veszedelmeinek a leghatalmasabb izomzatú szervezet is ki vé téve és azt a veszteséget, amit a tengerhez leszokott nemzetek fiai ellenállóképességében a hajóút okoz, bizony csak hosszú pihenővel lehet majd helyrepótolni. A jövő olimpiász előkészítőinek tehát elsősorban nem pénzről, hanem időről kell majd gondoskodniok. S hivatalfőnököknél, munkaadóknál és kenyéradó gazdáknál kell kilincselniök, hogy az olimpikonok részére megszerezzék a" szükséges mintegy kéthónapi szabadságot. Gondnak ez is gond, de Magyarországon alighanem könnyebb feladat, mint ha sok pénzről kell gondoskodni. Los Angeles a mi szemünkben nemcsak egy évek múlva jelentkező érdekes argonauta utat jelent az aranygyapjút helyettesítő olimpiai babérokért, de munkát, mégpedig azonnal megindítandó fáradságos munkát is. Nem szabad utolsó pillanatban hozzáfogni a négy év múlva megtartandó nagy versengés előkészítéséhez, mert nagy eredményeket rövid idő alatt elkészíteni lehetetlen, de meg különösen most élnek bennünk teljes ellenséggel az éppen lezajlott olimpiász tapasztalatai és most tudjuk azok konzekvenciáit lendületes energiával és megalapozott céltudatossággal a jövendőre nézve értékesíteni. Az olimpiai játékok rendezésének gyönyörű nemzetközi szervezete van. Előkelő urak a magas udvari körök finom etikettjének szabályai szerint tárgyalják meg az alapvető és döntő jelentőségű kérdéseket. De az olimpiász maga nemcsak ebből áll. Annak igazi élete lent gomolyog és zajlik a résztvevők sokezer főnyi táborában, a zsűrik, trénerek és rendezők lázas tevékenységében, nem fönt az Olimposz hegyén, de lent az olimpiai mezőkön, ahol a startlyukakat ássák és a diszkosz repül. Az olimpiai játékok évei közé eső időszakban sem az a döntő, hogy mit tárgyalnak ünnepélyes olimpiai kongresszusokon, de vérre az megy és a jövendőnek az a kulcsa, ami a sportpályákon történik, ahol készülnek, edződnek és tökéletesednek a leendő olimpikonok. Az olimpiász nemzetközi szervezetének fénylő koronája bizony kissé messze esik a valódi életnek ettől a forrongó tűzhelyétől. Nem egy balsiker és csalódás háttere az a széles fekete űr, amely a nemzetközi és nemzeti bizottságok és aktív atléták között lebeg nemcsak minálunk, hanem világszerte. A Los Angelesra való készülődésnek első cselekvése az legyen, hogy ezt az űrt kitöltsük, vagy megszüntessük. Senki sem fogja kárát vallani. 3. Az amszterdami eseményekre visszatekintve, kezdjük a kudarcokkal. Atlétáink egy kivételével sorra lemaradtak versenyszámaikban. Ezek az elvesztett csaták talán nem is lennének annyira fájdalmasak, ha nem kísérné őket az a tudat, hogy rosszabb eredmények alapján jöttek létre, mint amilyeneket ugyanazok a versenyzők idehaza, sőt odakint Amszterdamban is, tréningben, vagy előfutamaikban elértek. Itt mégis valami hibának kell lennie a kréta körül. A tréning technikai részébe nem akarunk beleszólni. Talán ott is történtek hibák, a tréningvezetők helytelen munkabeosztása, vagy a tréning fegyelmének nem kellően szigorú volta miatt ezekről azonban az mondja el kritikáját, aki az előkészítés részleteit ismeri és azokat szakszerűen meg tudja bírálni. Egy azonban a be nem avatott előtt is kétségtelen. Atlétáinknak nem volt meg a kellő versenytréningje és különösen a nemzetközi konkurenciában való gyakorlata. Ezen a téren kell minél hamarább, előre szervezkednünk a los angelesi olimpiászra. Nem elég, ha a versenyző idehaza elsőként besétál egy-egy versenyen, jól ismert gyengébbekkel szemben. Nem igazi előkészülés jövendő súlyos versenyekre, ha elvisszük egy-egy diadal pálmáját és azután pihenünk a babérokon, csak azért, hogy a dicsőséget meg ne tépázhassák. A vívók esetében sokan kifogásolták a múlt esztendőben megtartott sok kötelező próbaversenyt, de az eredmények azt mutatják, hogy mégis azoknak volt igazuk, aki azt vélték, hogy a versenyekre való tréning legjobb módja a versenyeken való trenirozás. Valamely sportágban az erőnktől kitelhető legnagyobb eredményt csak ép idegekkel lehet nyújtani. Nehéz percek súlyos erőfeszítéseire pedig az idegeket úgy tudjuk legsikeresebben előkészíteni, ha nemzetközi versenyek pergőtüzében az addig meg nem szokott izgalmak megszokássá válnak. A telkeknek az izgalmak legyőzésében kellő gyakorlatra kell szert tenniök és ezért szükséges, hogy idehaza sikeresen szereplő versenyzőinket nemzetközi versenyek tüzében edzzük ellentállóvá az olimpiászra. Az atlétákat sújtotta legjobban az olimpikonok általános betegsége, a morbis olimpicus, amelyet magyarul röviden drukkolásnak kellene nevezni. Nehéz dolog is az egész világ szeme előtt és abban a tudatban versenyezni, hogy nemcsak magunknak győzünk vagy vesztünk, de személyes apró dolgunkkal együtt a nemzeti dicsőség is kockán forog. A drukkbetegségnek a versenyrutin a legeredményesebb ellenszere. Bezzeg a nemzetközi konkurrenciákon megvénült külföldi óriások nemcsak tudásukkal, de nyugalmukkal is fölötte állottak nagy részben újonc magyar versenytársaiknak. Aki jól körülnézett a jákelsmati iskolában, mást is megfigyelhetett: versenyzőket, akik felzakalatott idegállapotban egyedül üldögéltek lakószobájuk sarkában és olyan halálsápadt izgalommal várták a sorsdöntő küzdelmet, mint a siralomház lakója a halált. Az iskolában minden elsőrendű volt, ami a fizikumnak kellett, hiányzott azonban az, ami a lelkeket tartotta volna versenyzésre alkulmars erőben. Hiányzott a megszervezett szórakozás. A lámpaláz ellen pedig ez kell. Hiányzott az a valami, ami az izgatott versenyző gondolatait elvonja az előtte álló bajvívás esélyeitől és a lelkeket megóvja a tépelődés, küzdőképességet aláásó ideglázától. Az egyetlen gondolatra koncentrált felzaklatott idegrendszernek önmagától nincs kedve a figyelmét másra terelő időtöltésre, ezért kell megszervezni és bizonyos fokig kötelezővé tenni a szórakozást. A verseny előtti tréning és a sportszerű életmód összes követelményeinek tekintetbevétele mellett is marad idő kirándulásra, hajókázásra, múzeumok látogatására és egyéb lelket üdítő szórakozásra. Ha ez csoportosan, testületileg és bizonyos fokig kötelességszerűen történik, úgy hisszük nem egy olimpiai neuraszténia kitörését lehetne megakadályozni... Los Angelesban majd próbáljuk meg. 4. Az amszterdami olimpiász magyarokat illető történetének legszomorúbb lapja a vitorlások és lovasok szereplése. Nem szabad álszeméremből vagy önkíméletből behunyni a szemünket kudarcságunk előtt és nyíltan meg kell vallani, hogy ebben a két sportágban nemcsak lemaradtunk a győzelemről, de vesszőt futottunk a nemzetek nagy mérkőzésén. Miért? A vitorlásoknál könnyű a magyarázat. Majdnem ismeretlen hajón indultak el idegen vizen, szokatlan szelek szárnyán, kellőképpen ki nem ismert körülmények között. A mi nézetünk szerint ennyi elég a derék vitorlás legénység felelősség alól való mentesítéséhez. De ha az ebben a sportban való indulást nem lehetett úgy előkészíteni, hogy a résztvevőknek ideje maradjon a hajójukkal és a speciális víz és légköri viszonyokkal való alapos megismerkedésre, akkor mire való volt kiküldeni és indítani őket. Sportszerűbb dolog meg nem felelni egy versenyen, mint kellő előkészület és idejekorán való szervezkedés n nélkül beállani a felkészült versenyzők közé a utolsónak. Nehezebb a kérdés a lovasok esetében. A magyar lóban nem lehet a hiba, mert hiszen a versenyt végül is magyar ló nyerte meg, csakhogy cseh lovas alatt. Elvégre mégse hisszük, hogy a magyar lóra okvetlen csehet kell ültetni ahhoz, hogy olimpiai díjat nyerjen. A lovasokban sem kereshetjük a hibát, mert akad elég magyar lovasunk, akik az amszterdamiaknál különb eredményt produkáltak, sőt maguk a kint szereplő lovasok is tudtak és fognak tudni különb eredményeket elérni. Másutt kell tehát keresünk gyászos lemaradásunk okát. Mi úgy látjuk, hogy lovassportunk két súlyos betegségben szenved. Az egyik objektív, a másik szubjektív természetű. Tárgyi szempontból nagy hátrányunk a komoly gyakorlópálya hiánya. Concoursjainkat csak mint vendégek más sportok céljaira rendelt pályákon tudjuk megrendezni. Az olimpiászra való előkészülés szűk kaszárnyakertekben, lovardák tágasság nélküli udvarán, vagy pláne zárt helyen történik. Állam, városok és egyéb közületek örömmel és boldogan hoznak áldozatot a legkülönbözőbb sportágak érdekében. Nehéz megérteni, hogy miért éppen a lovassport, a magyaroknak ez a hagyományos tornajátéka részesül mostoha elbánásban, úgyhogy még a székesfővárosban sem sikerült egyetlen nagyobbszabású hippodromot megteremteni. Mindenkinek, aki a magyar sport ügyét szívén viseli, össze kell fognia a lovassporttal szemben mutatkozó szűkkeblűség ellen, mert minden sportágnak minden dicsősége és kudarca a nemzet ügye. Semmi ok sincs arra, hogy éppen egyetlen sportágat tekintsünk olyannak, amelyhez a nemzet szívének és a lakosság belső érzéseinek köze nincs, amelyik csak egyeseké és nem az egész nemzeté. Vannak azonban a lovassportban szubjektív jellegű tünetek is, amelyek kihatásaiban károsan befolyásolták olimpiai szereplésünket. Személyes kérdésekkel nem akarunk foglalkozni, de igenis ki kell jelentenünk, hogy a lovassport berkeiben nincs meg az a lelkes összetartás, egymásnak az az önzetlen támogatása, amely izmossá és eredményessé tud tenni sportágakat. Sem a versenyrendezés, sem a sport terén való iniciatíva, vagy a lovasélet otthonainak megteremtése nem lehet egyesek monopóliuma. Ha új alakulat létesül, amely a lovassportot akarja szolgálni, ha új mozgalom indul meg, amely a lovassport terén alkotni akar vagy újabb sikerek élénkítik fel a magyar lovassport életét, nem szabad konkurrenciát látni az új tényezőkben, de örömmel kell fogadni őket, mint a fejlődés olyan tüneteit, amelyek a nagy lovasközösség minden tagjának és minden intézményének csak hasznára lehetnek. Meg vagyunk győződve róla, hogy az összetartás fokozásával, a különböző lovassportot űző alakulatok egymás megértésével és kölcsönös jóindulatával nem lenne nagyon nehéz dolog Los Angelesig sikerré fejleszteni a magyar lovassportnak Amszterdamban szenvedett szomorú kudarcait. 5. Mi, akik a vizipólósok nehéz és izgalmas küzdelmeit odakint végigfigyeltük, bizonyos fokig csodálkozunk rajta, hogy a vizipólóban elért eredményeinket idehaza súlyos kudarc ~üSiü SüföSSSalSSiiWSy! TfiSOSATO GSÜSSSSStSSHESaSHffiOSHKA és az összes hangszerek legjobbak, csakis itt a gyárban kapáhatók. ®3üvöszienen Javii! ! Árjegyzéket ingyen küld Mogyoróssy Gyula m. kir. szab. hangszergyára Budapest, Vill., Ilőhóczkut 71» «• i lm pólusán fél órától tehetségek versenye értént^ (film — szülészet — zene — tánc) Este fél 8 órakor a kiállítás látogatói részére gyen mozielőadás nagyszabású unisonal Ősz leül Műyei úgy délutáni, mint utazási és estélyi köpenyek és ruhák szefon előtti m. kir. udv. szállító divatházában IV., Kossuth Lajos utca 9. Tavaszi-nyári kabátok, estélyi és délutáni ruhák melyen leszállított árakon •nMMHn Hraaag MMoaaa HNMmBBMHMMMB ként könyvelték el. Igaz, hogy első pillanatban odakint is mély volt a megdöbbenés, — majdnem azt mondhatnám, a gyász, — a németekkel szemben elvesztett mérkőzés eredménye fölött. De megnyugodott idegekkel mihamar felismertük, hogy a tudásunkat bár vissza nem tükröző, de mégis dicsőséget jelentő második helyre is büszkének kell lennünk, annál inkább, mert ehhez a talán becsvágyunkat ki nem elégítő szerényebb eredményhez nagyszabású és általános erkölcsi siker is járult. Ellenfeleink is fenntartás nélkül elismerték, hogy a magyar gárda a világ legjobb vizipóló csapata. A nemzetek nagy versenyében nem kis dolog másodiknak lenni. Ezt csak az tudja igazán, aki az olimpiai játékok folyamán napról-napra látta, mint maradnak le nemzetek, esetleg joggal remélt győzelmeknél és mint örülnek nagy nemzetek a helyezéseknek is, amelyek elvégre mégis a messze látható büszke árbocra segíti fel a magasztalra szeretett nemzeti lobogót. ■ Mondják, hogy be kellett volna állítani a tartalékokat, nehogy a döntőben csupa fáradt tagból álló csapat szerepeljen. Igaz. A tartalékok, főleg ha oly jók, mint a vizipóló esetében voltak Amszterdamban, arra valók, hogy egyes cserélgetéssel mindig pihent emberekkel lehessen kiállani a sorsdöntő küzdelmekre. Ha vizipólócsapatunk tagjainak kellő váltogatása nem történt meg, ez valószínűen kíméletből, egyéni ambíciók és megszokások fájó megbolygatásának elkerülése céljából történt. Az olimpiászon alig volt csoport, amelyet nagyobb gonddal, hozzáértéssel és szeretettel vezettek volna a magyar vízipólósoknál. A várt nagy siker csorbája, jó figyelmeztetőül arra, hogy amikor Los Angelesra készülünk, a szereplők és a vezetők közötti szeretethez, barátsághoz és együttérzéshez, amely a siker előfeltétele, néha egy kis kíméletlen határozottságnak is hozzá kell járulnia, hogy egyéni szempontok feláldozásával az összesség részére learathassuk a legértékesebb babért. 6. A rossznyelvű tréfálkozók azt mondták, hogy a magyarok a testi épséget veszélyeztető sportokban értek el sikereket. Vívásban, birkózásban, boxban, a hajdanra fegyverként szerepelt gerely dobásában és a vizipólóban, amelynek ugyanazok szerint a rossz nyelvek szerint az a célja, hogy az ellenfelet a víz alá nyomjuk és ott tartsuk mindaddig, amíg a mentőcsónak meg nem érkezik. Mi a tréfálkozásnak ez a formuláját úgy fordíthatnánk tárgyilagosabb nyelvre, hogy sikereink elsősorban azokban a sportágakban voltak, ahol férfias akaraterőre és kitartásban gazdag küzdőerőre van szükség. De ha a kulisszatitkok ismeretében igazságosan akarjuk rendbe rakni győzelmeinket, arra az eredményre kell jutnunk, hogy sikereinket elsősorban azokban a sportágakban értük le, ahol legkevesebb a vita és kiéleződött ellentét, ahol a sport legnemesebb szellemében csak barátok és nem feltüzelt klub-ellenfelek állanak egymással szemben itthon is, ahol a szövetségek kebelén belül vezetők és versenyzők között legteljesebb a harmónia és a bizalom. A tréfálkozás élét legnyomatékosabban azonban az az örvendetes tény veszi el, hogy a szellemi olimpiászon is sikerült első helyre jutnunk. A szellemi olimpiász mintegy párhuzamosan fut a testedző olimpiásszal. Költők és művészek, írók, szobrászok, festők, építészek vesznek részt benne. El is árasztják pályamunkáikkal a zsűrit a nagyvilág minden részéből. Csak mintha a magyarok nem vettek volna tudomást az olimpiai tornának erről a szellemi ágáról. A kiállított rajzok, festmények és szobrok között csak egy-két magyar munka, az építészek sorában egyetlen magyar név, a