Budapesti Hírlap, 1928. augusztus (48. évfolyam, 173-197. szám)
1928-08-26 / 193. szám
10 Dr. Förster Synbín Bulyovssky utcai leánynevelő-intézete és internétusa A lestkiválóbb továbbképzés és nevelés, irodalmi, művé ■réti oktatás. Középiskolai, kereskedelmi szaktanitás. MttfS&fokn iparművészet, fehér* * és rujiavarr&s. Idegen nyelvek, zene stb. Mérsékelt díjak Az intézet Sváb* hegyi Üdülője egész éven át nyíva. Kívánatra prospektust küld dr. Förstner Gyuléné igazgatónő, Budapest, VI., Bulyovszky utca 10. Telefon: Lipót 971—93. modern ember egész életét. A képzőművészet ősidőktől fogva a testgyakorlást űző ember ábrázolásában kereste és találta meg egyik leghatásosabb témáját. A társadalmi életet visszatükröző irodalom és költészet pedig manap játszva találhat tengernyi feldolgozandó témát a sporttal összefüggő élet eseményeinek ábrázolásában. Ne csak keményizmű fiainkat vigyük tehát az olimpiászra, de menjünk oda szellemi atlétáinknak munkájával is. Művészek és írók tűzzék ki céljukul, hogy a magyar névnek sikert és dicsőséget hozzanak az olimpiászon. Magyar művészetünk és magyar irodalmunk büszkén követelhet magának előkelő helyet a nemzetek nagy versengésében, amint azt az amszterdami siker is megmutatta. A jövendőben vonuljunk fel tehát a szellemi olimpiászon is nagy gárdával és teljes vértezettel, s mutassuk meg teljes egészében, hogy mit tudunk ezen a téren is, majd, Los Angelesban. drámaírók és költők között senki, holott tudjuk, hogy van nálunk kitűnő művész, nagyszerű író és babérokra vágyó titkos költő és drámaíró is hőséggel elég. A modern sport a maga nagy hódító erejével át- meg átszövi a A piros szőnyegen Vannak helyi jelöltek. Ezek úgy nőnek ki a vármegye, vagy a választókerület talajából, mint a mezei vadvirág. A választás ideje még csak messze távolban integet, de ők már készítik maguknak a talajt, barátságokat kötnek, összeköttetéseket szereznek és amikor a választások ideje elérkezik, mindenki természetesnek találja, hogy ott szerepelnek a jelöltség jelöltjei között. A helyi jelölt ellentéte a pesti úr. Ez úgy érkezik a kerületbe, mint a váratlan villámcsapás, rendesen már csak a választások kiírása után. Többnyire valaki küldi, vagy valaki hozza, néha azonban egészen önállóan jelenik meg. Amíg a helyi jelölt választási kilátásainak alapja a barátok és ismerősök tömege, addig a pesti úr többnyire más jogcímekre hivatkozik. A legrosszabbul jár, aki régi emlékeket idéz fel a nagybátyjáról, aki húsz esztendővel ezelőtt többször meglátogatta anyósának a választókerület egy elrejtett községében lakó, de azóta meghalt rokonát. Ezeken a tág kötelékeken inkább mosolyogni szoktak. Jóval nagyobb hatással jár, ha a pesti úr pénzére hivatkozik. Erre már felneszelnek a kortesek, és úgy vélik, hogy érdemes belefogni valamibe, még akkor is, ha bukás lesz belőle. Elvégre a friss pesti pénz sohasem árt a kerületben. Van azután pesti úr, aki Napóleon módjára érkezik. Fölényesen és vállveregetve kezel mindenkit, puszipajtásként emleget minisztereket, államtitkárokat, római pápáit és az imponálás taktikájával akarja járszalagjára fűzni a naiv vidékieket. A helyi jelölt kortestábora, sőt ellenkortesének tábora is magától adódik. Barátaiból lesznek a kortesek. Azokból, akikkel valaha összeveszett, akit ő, felesége, fia, vagy rokonságának bármely más tagja egyszer valamivel megbántott, azok, mint a hullám, verődnek össze az ellentábor vezetőiül. A pesti urat viszont előtte ismeretlen erők környékezik meg. Ha szerencséje van és jó emberismerő, rátalál a megbízható és rendes kortesekre, de nem egyszer kerül olyanok karmai közé, akik csak a választási herce-hurca tejfelét akarják leszedni mellette és komolyan hasznára lenni nem is tudnak. A helyi viszonyok ismeretének hiánya folytán azután egy-egy ilyen pesti úr néha komikus helyzetbe kerül. Az 1910-es választások idején egyik bánáti vármegye székhelyének szállójában megjelent egy feltűnő elegánsan öltözött, nyitottbajuszú úr. Bejelentőlapja alapján megállapítható volt, hogy budapesti előkelő ügyvéd. A bejelentőlapból azonban nem lehetett kisütni, hogy mi járatban van. Ezt egyelőre csak ő maga tudta. Képviselő akart lenni. Pont ebben a bánáti vármegyében, amelyben köztudomás szerint nagyon kényelmesre szabott és meleg fészket nyújtó kormánypárti kerületek sorakoztak egymás mellé. Mialatt a pesti ügyvéd a szálloda kávéházában kávéját fogyasztotta, a szomszéd asztalok ellesett beszélgetéseiből megtudta, hogy éppen aznap az alispánnál nagy szoáré készül. Meghívója ugyan nem volt, de ha valaki azért megy el egy vármegyébe, hogy ott képviselővé választassa magát, ilyen apróságokon nem nehéz keresztül siklani. Frakkba vágta magát és estére ott volt a fényesen kivilágított megyeházán, amelyet ugyan kardos és tarsolyos huszárok őriztek kívül-belül, ízeik azonban a frakkos, cilinderes urakra nem rántanak kardot, különösen, ha fogalmuk sincs róla, hogy a cilinderes úr valóban a vármegye ellen irányuló kisebb politikai betörésre készül. A bálterembe bejutva, elhatározta, hogy azonnal munkához lát. A sokaság közepén állott egy őszbajuszú, alacsony úr, — igen szimpatikus jelenség, akit a vendégek szemmel láthatóan különös tisztelettel vettek körül. — Ez az én emberem, — gondolta magában, — ezt fogom elsőnek megrohamozni. Hozzálépett, udvariasan és érthetetlenül elmotyogta alevét, kezet nyújtott és megveregette az öregúr vállát. — Na öregem, mi van a választásokkal? — — Nálunk minden rendben fog menni, — felelte nyugodtan az öregúr, — az összes kerületekben megvan a jelöltünk, aki bizonyára küzdelem nélkül, kényelmesen fog győzni. , — Na, ilyen biztosra nem szabad venni a dolgokat, — fölényeskedett pesti barátunk. — Azon a jelöltlistán még egy kis változtatást is fogunk csinálni. — Alig hiszem, hogy ez lehetséges volna. — No már pedig lehetségesnek kell lennie, riadt fel hetykén a pesti, — mert én is fel fogok lépni. Az öregúr még mindig nem vesztette el a türelmét és flegmával így felelt: — Pedig mi, megyei urak már megbeszéltük a dolgokat és alig hiszem, hogy ezen valaki is változtathatna. A pesti úr szükségesnek látta, hogy most már a terror legsúlyosabb eszközével lépjen fel és így felelt: — Én tőlem az urak megállapodhattak, amiben akarnak, majdparancsot fognak kapni az alispántól, hogy engem kell támogatniok. — Az alispán aligha fog ilyen parancsokat osztogatni — válaszolta az Öregúr. — Akkor pedig majd én megmutatom az alispánnak, hogy egy percig sem maradhat a helyén, ha nem mozdítja meg az egész megyei apparátust érdekemben. Az öregúr mosolyogva kérdi: — De hát kihez van tulajdonképpen szerencsém ? A pesti úr mégegyszer elmotyogja a nevét. Az öregúr pedig szükségesnek tartja, hogy most már érthetően feleljen a bemutatkozásra és udvarias meghajlással így szól: — Én az alispán vagyok. A pesti úr egykettőre eltűnt a szoáréból és sem a bánáti vármegyében, sem másutt soha többé nem lett képviselő. . . Nagyon gazdag pesti bankigazgató lépett fel egyszer egyik erdélyi vármegyében. A kerület kortesei kitűnően jártak, mert eszemiszom, dinom-dánom folyt az egész választókerületben, természetesen a bankigazgatójelölt költségén. A szomszédos kerületben ismert nevű és nagyon népszerű jelölt lépett fel, akinek azonban nem volt arra pénze, hogy választóit hasonló költséges módon szórakoztassa. Kerületének a bankigazgató kerületével határos községeiben mutatkozott is némi elégedetlenség. A székelyek odaállottak a községbeli főkortes elé és azt mondták: — A szomszéd kerületben mindenki annyit eszik-iszik a jelölt költségére, amennyit akar. Hát minálunk mikor következik az áldomás? A kortes, furfangos székely góbé, azt felelte a választóknak: — Lesz itt is eszem-iszom, csak a zászlókat, amin a jelöltünk neve szerepel, húzzátok be. Ezzel fogta magát, átment a szomszéd kerület bankár jelöltjéhez, mondván: — Halljuk, hogy a jelölt úr bejárta már az összes községeket, csak más, minálunk nem volt. Miért tetszett éppen bennünket kihagyni? A bankigazgatójelölt nem ismerte a helyi viszonyokat, azt sem tudta, hogy a kortes által képviselt község hol fekszik. Szidta magában a főkorteseit, hogy a kortesutak összeállításánál kifelejtettek egy községet, azután a kortessel kocsira ült és átrándult programmbeszédet tartani a szomszéd kerületbe. A programmbeszédet türelemmel végighallgatták, de különös kitartással élvezték a bankigazgató tárcájának bőségével arányos megvendégeltetést, így folytatódott egészen a választásig. A bankigazgató hűségesen űzette a községbeli korcsmárosok és cigánybandák számláit és csak a választás napján tűnt fel neki, hogy ez abizonyos község nem szavazott le. Csak amidőn a község szavazatait számonkérte, világosították fel, hogy ez a hely a szomszéd kerületbe tartozik. Rettentő haragra lobbant, azonnal kocsira ült és felkereste a főkortest, aki őt a községbe magával vitte. — Hát maga csúnyán becsapott engem — támadt rá, — hisz a maguk községe nem is tartozik az én kerületemhez. A kortes nyugodtan válaszolt. — Ma már nem tartozik uram, de tartozott akkor, amikor az úr ottjárt. — Miért tartozott volna oda — kérdezte a pesti bankár. — Mert mink a korteshadjárat idejére odacsatoltuk. Erre a pesti bankár is elmosolyodott és békében búcsúzott el választóitól, akik ugyan nem szavazhattak rá, de mégis választók voltak, mert vendéglátóul őt választották. ★ A pesti úrból sokszor valóban képviselő lesz. •Egy kis zavar néha azután a képviselőség időtartama alatt is beáll, mert a képviselő úr, még ha meg is választják, kerületének lakóit egyenként és jellem szerint bizony alig ismeri. A képviselőknek kerületükben való járatlanságával élt vissza egy ízben egy ügyes szélhámos. Sorra vette a képviselők névjegyzékében azokat a képviselőket, akikről sejtette, hogy kerületükben idegenek. Azután az interurbántelefonkönyvből kikeresett a kerületben székelő valamely előkelőbb céget és annak nevében a legudvariasabb módokon pumpolta meg a tisztelt Ház urait. Egyszer azonban megjárta. Célpontja ezúttal egy fiatal képviselő volt, akinek apja ugyan Budapesten lakó és a közéletben állandó szerepet játszó ember volt, s ezért feltételezhető volt, hogy ő is pesti úrként került a kerületbe, a szélhámos azonban azt már nem tudta róla, hogy a közszereplő apa egyúttal földbirtokos is, fia abban a megyében növekedett, ahol megválasztották, sőt még a megyét is szolgálta hosszabb ideig. Mindezt nem tudva, bejelenttette magát a képviselőnél a kerület székhelyének telefon-névsorából kiválasztott egyik előkelő kereskedő neve alatt. A székhely a kies fekvésű Stubnya-fürdő volt, bizony apró helyecske, ahol maga a tény, hogy a kereskedő, akinek nevét kiválasztotta, telefont tartott, elég bizonyíték amellett, hogy a szélhámos a kerületnek valóban tekintélyes és előkelő tagja nevében lépett fel. Mikor az inas a képviselőnek jelentette, hogy Stranszky úr keresi Stubnyáról, ez sietve ugrott fel, szaladt át a fogadószobába, már útközben kiáltva: , — Jó napot, kedves Stranszky úr. Mi jó hozza Pestre? A földbe gyökereztek azonban a lábai, amidőn egy teljesen ismeretlen embert látott maga előtt. — Kicsoda Ön? — kérdezte. Az ismeretlen még nem ismerte fel a helyzetet és a legnagyobb biztonsággal válaszolta. — Én vagyok a Stranszky, Stubnyafürdőről. Hát nem tetszik emlékezni rám? — Az úr még csak nem is hasonlít Stranszky úrhoz, — volt az udvariatlan válasz. Az idegen már némileg zavarba jött, de azért állta tovább a harcot. — Tetszik tudni, én a Stranszkynak csak a fivére vagyok és azért jöttem... — De hisz én Stranszkynak az egész családját ismerem, — vágott közbe a képviselő ■— és sohasem tudtam, hogy fivére lett volna. — Hát, tetszik tudni, én beteg ember vagyok, állandóan ágyban feküdtem és ezért nem tetszett engem sohasem látni. Most is azért jöttem, mert a szanatóriumban, ahol gyógykezelnek, ki kellene fizetni a számlámat s a fivérem még nem küldte el a pénzt. Talán tetszenek addig előlegezni száz koronát. A határozottság, amivel ez mondva volt, a képviselőt is meghökkentette. Taktikához folyamodott tehát. — Nézze, kedves barátom, ha mga csakugyan a Stranszky úr testvére, akkor tud nekem választ adni egy kérdésemre. Mondja meg nekem, hogy hogyan hívják a Stranszky úr vejét. — Ja, a veje, — felelte az ismeretlen, — most jut eszembe, ő kísért fel Pestre és lent vár a kapu alatt. Mindjárt fel fogom hívni. Ezzel kirohant az ajtón és természetes, a képviselő soha többé viszont nem látta. Később azonban, folyosói beszélgetések során, a személyleírás alapján kisült, hogy a kerületükben valóban idegen képviselők egészen tekintélyes sorozatát sikerült hasonló eszközökkel becsapnia és az ál Stranszky hetek folyamán egész csinos összeget pumpolt össze. Ilyen apró kellemetlenségek azonban alig fogják megszüntetni a választási pesti út létezését. S3 SS Hojó Az IL-ra a 9 Vili . kerület, Rákóczi út 19. legnagyobb raktára új és keveset használt zongora, pianiné és hamoniumokban. Olcsó kívrc -önzés, hangolás-, jav láp. Telefonszám : József 421—04 Budapesti Hírlap 53® LMJXJUuiJWim jjj.yj 1928 augusztus 26. 1193. A kiskőrösi betörőbanda az éjszaka Törtei községben járt Jelentettük, hogy Kiskőrösön tegnapelőtt éjszaka betörőbanda garázdálkodott. Ez a betörőbanda, amelyet még mindig nem sikerült elfogni, pénteken éjszaka Törtei községben járt, ahol felfeszítette a községházának gondosan lezárt kapuját, elfűrészelte a vasrácsos ajtót. A hivatalos helyiségben felfeszítették a község pénztárául szolgáló vaskazettát és abból a község pénzét, 1850 pengőt magukkal vitték. A nagy lármával járó munkát csodálatosképpen minden feltűnés nélkül végezhették el. Az adonyi csendőrség jelentése után a budapesti főkapitányság a maga hatáskörében is széleskörű nyomozást indított, mert azt hiszik, hogy fővárosi beltörök rándultak ki vidéki körútra. További meleg időre van kilátás Megkezdődött a harc a légi titánok között. Tegnap Európának körülbelül a négy sarkában álltak fel a harcos felek páros viadalra. Érdekes stratégiai elhelyezkedésük majdnem a sakktábla szabályos vonalaira emlékeztetett. A kontinens térképének átlósan szemközti sarkaiban egynemű légnyomási képletek foglalnak helyet: az északnyugat-délkeleti átlón nagy légnyomású alakulatok, az északkeletidélnyugati sarkokban kis légnyomásúak. Az átlós párok e szerint voltaképpen rokonok, atyafiak a származás, valamint a felépítés, az aerofizikai szerkezet szempontjából. A valóságban is az egyneműek atyafiságos vonzalommal egymás felé iparkodnak, de mivel ebben az esetben az átlósan vizavi felállás miatt erőkifejtésük is az átlók irányában halad, világos, hogy az átlók metszőpontjának tája élet-halálküzdelmek színhelye. Szemre a harci stratagéma igen egyszerű és jórészt abból áll, hogy valamelyik párnak előbb sikerüljön az átlók metszőpontjának tájékát elérni és azt megtartani. A francia négyes figuráiban ugyanezt az utat járják a többé-kevésbbé légies párok is. Mivel pedig továbbá a nyugati oldalon állók agilitása a nagyobb, azért ezek nyitják meg a táncot, az egymást keresztező irányokban sasírozva, míg a keleti oldalon állást foglalt két fél pár inkább csak vár, vagy helyben, forgolódik. Ha ezt a négyes jelenetet élénken magunk elé tudjuk képzelni, akkor hajszálra pontosan látjuk az időcsináló légi erőknek mai elhelyezkedését." Az angol depresszió mozgott már a legtöbbet, kelet felé tört előre csaknem egyenes vonalon a Finnországtól északkeletre álló mély orosz depresszió felé, amely maga viszont helyben várja atyafiát. Az előretörés az izlandi és karintiai maximum párnak viszont elvágta egyelőre a közeledés útját, ennek folytán a nehezebb súlyú izlandi maximum helyben maradt ugyan, de pehelysúlyú karintiai vizavija már hátrább húzódott Romániának tájékára. Az előmérkőzés eredménye időjárási következményeiben tehát ma az, hogy a depresszió tőlünk északra és túlságosan nagy távolságban készül Európán átvágni és így időjárásunkat még nem érinti. Megmaradunk e szerint egyelőre a tegnap karintiai, ma már romániai maximum hatáskörében, ez pedig meleget és, sajnos, szárazságot is jelent számunkra, annyival is inkább, mert most már a kis romániai maximumnak hátába kerültünk. Nagy vonásokban ez az érdekes légi tornának mai helyzete. Ám nézője is akadt már a nagy vigalomnak, megjelentek az első kibicek. És pedig az egyik Spanyolországnak északnyugati csücske irányából kukucskál, egy egyelőre szerény kicsike maximum alakjában, a másik pedig egy hasonszőrű kicsi depresszió a Gibraltár alatti Észak-Afrikában. Ezek az európai légtornának ma érkezett legfrissebb szemlélői. Igen, szemlélői, mert jólnevelt kibic létükre egyelőre bizonyosan csak némán drukkolnak valamelyik középponti hatalmasságnak. De sohasem lehet tudni, hogy a harc heve mely pillanatban csábítja a legjobb nevelésű kibicet is a csendes szemlélődésnek abbanhagyására és a csatában való részvételre. Bár csak megtennék! Ám csak a spanyol, mert ha ez bejönne a mezőnybe, esőt hozna és ezzel olvasóink számára is meg van jelölve a cél, amiért epekedjenek. A Meteorológiai Intézet ma a következő időjárási jelentést és prongnózist bocsátotta ki: Az angol depresszió a magas légnyomást Németországból ugyan kiszorította, de egy új délnyugati maximum hatása alatt Nyugat- Európában tért veszített. Az Európa felét borító magas légnyomásnak régi magva Besszarábia fölött van. Hazánkban túlnyomóan derült, száraz idő uralkodott és a hőmérséklet tovább emelkedett. Legnagyobb volt a meleg nappal Egerben, 316. fok, éjjel a leghűvösbb Debrecenben, 10 C. fok. Prognózis: Meleg és esetleg átmenetileg zivatarra hajló idő.