Budapesti Hírlap, 1928. augusztus (48. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-26 / 193. szám

10 Dr. Förster Syn­b­ín­ Bulyovssk­y­ utcai leánynevelő-intézete és internétusa A lestkivá­lóbb továbbképzés és nevelés, irodalmi, művé ■réti oktatás. Középiskolai, kereskedelmi szaktanitás. MttfS&fokn iparművészet, fehér* * és rujiavarr&s. Idegen nyelvek, zene stb. Mérsékelt díjak Az intézet Sváb* hegyi Üdülője egész éven át ny­íva. Kívánatra pros­pektust küld dr. Förstner Gyuléné igazgatónő, Buda­pest, VI., Bulyovszky­ utca 10. Telefon: Lipót 971—93. modern ember egész életét. A képzőművészet ősidőktől fogva a testgyakorlást űző ember ábrázolásában kereste és találta meg egyik leghatásosabb témáját. A társadalmi életet visszatükröző irodalom és költészet pedig ma­nap játszva találhat tengernyi feldolgozandó témát a sporttal összefüggő élet eseményeinek ábrázolásában. Ne csak keményizmű fiainkat vigyük tehát az olimpiászra, de menjünk oda szellemi atlétáinknak munkájával is. Művé­szek és írók tűzzék ki céljukul, hogy a magyar névnek sikert és dicsőséget hozzanak az olim­­piászon. Magyar művészetünk és magyar iro­dalmunk büszkén követelhet magának előkelő helyet a nemzetek nagy versengésében, amint azt az amszterdami siker is megmutatta. A jövendőben vonuljunk fel tehát a szellemi olimpiászon is nagy gárdával és teljes vérte­­zettel, s mutassuk meg teljes egészében, hogy mit tudunk ezen a téren is,­­ majd, Los An­gelesban. drámaírók és költők között senki, holott tud­­juk, hogy van nálunk kitűnő művész, nagy­szerű író és babérokra vágyó titkos költő és drámaíró is hőséggel elég. A modern sport a maga nagy hódító erejével át- meg átszövi a A piros szőnyegen Vannak helyi jelöltek. Ezek úgy nőnek ki a vármegye, vagy a választókerület tala­jából, mint a mezei vadvirág. A választás ideje még csak messze távolban integet, de ők már készítik maguknak a talajt, barátsá­gokat kötnek, összeköttetéseket szereznek és amikor a választások ideje elérkezik, min­denki természetesnek találja, hogy ott szere­pelnek a jelöltség jelöltjei között. A helyi jelölt ellentéte a pesti úr. Ez úgy érkezik a kerületbe, mint a váratlan villámcsapás, ren­desen már csak a választások kiírása után. Többnyire valaki küldi, vagy valaki hozza, néha azonban egészen önállóan jelenik meg. Amíg a helyi jelölt választási kilátásainak alapja a barátok és ismerősök tömege, addig a pesti úr többnyire más jogcímekre hivat­kozik. A legrosszabbul jár, aki régi emléke­ket idéz fel a nagybátyjáról, aki húsz eszten­dővel ezelőtt többször meglátogatta anyósá­nak a választókerület egy elrejtett községében lakó, de azóta meghalt rokonát. Ezeken a tág kötelékeken inkább mosolyogni szoktak. Jóval nagyobb hatással jár, ha a pesti úr pénzére hivatkozik. Erre már felneszelnek a kortesek, és úgy vélik, hogy érdemes belefogni vala­mibe, még akkor is, ha bukás lesz belőle. Elvégre a friss pesti pénz sohasem árt a kerületben. Van azután pesti úr, aki Napó­leon módjára érkezik. Fölényesen és váll­veregetve kezel mindenkit, puszipajtásként emleget minisztereket, államtitkárokat, római pápáit és az imponálás taktikájával akarja járszalagjára fűzni a naiv vidékieket. A helyi jelölt kortestábora, sőt ellenkorte­sének tábora is magától adódik. Barátaiból lesznek a kortesek. Azokból, akikkel valaha összeveszett, akit ő, felesége, fia, vagy rokon­ságának bármely más tagja egyszer valami­vel megbántott, azok, mint a hullám, verőd­nek össze az ellentábor vezetőiül. A pesti urat viszont előtte ismeretlen erők környé­kezik meg. Ha szerencséje van és jó em­ber­­ismerő, rátalál a megbízható és rendes kor­tesekre, de nem egyszer kerül olyanok kar­mai közé, akik csak a választási herce-hurca tejfelét akarják leszedni mellette és komo­lyan hasznára lenni nem is tudnak. A helyi viszonyok ismeretének hiánya folytán azután egy-egy ilyen pesti úr néha komikus hely­zetbe kerül. Az 1910-es választások idején egyik bá­náti vármegye székhelyének szállójában meg­jelent egy feltűnő elegánsan öltözött, nyitott­­bajuszú úr. Bejelentőlapja alapján megálla­pítható volt, hogy budapesti előkelő ügyvéd. A bejelentőlapból azonban nem lehetett ki­sütni, hogy mi járatban van. Ezt egyelőre csak ő maga tudta. Képviselő akart lenni. Pont ebben a bánáti vármegyében, amelyben köztudomás szerint nagyon kényelmesre sza­bott és meleg fészket nyújtó kormánypárti kerületek sorakoztak egymás mellé. Mialatt a pesti ügyvéd a szálloda kávéhá­zában kávéját fogyasztotta, a szomszéd asz­talok ellesett beszélgetéseiből megtudta, hogy éppen aznap az alispánnál nagy szoáré ké­szül. Meghívója ugyan nem volt, de ha va­laki azért megy el egy vármegyébe, hogy ott képviselővé választassa magát, ilyen aprósá­gokon nem nehéz keresztül siklani. Frakkba vágta magát és estére ott volt a fényesen ki­világított megyeházán, amelyet ugyan kardos és tarsolyos huszárok őriztek kívül-belül, ízeik azonban a frakkos, cilinderes urakra nem rántanak kardot, különösen, ha fogal­muk sincs róla, hogy a cilinderes úr valóban a vármegye ellen irányuló kisebb politikai betörésre készül. A bálterembe bejutva, elhatározta, hogy azonnal munkához lát. A sokaság közepén állott egy őszbajuszú, alacsony úr, — igen szimpatikus jelenség, akit a vendégek szem­mel láthatóan különös tisztelettel vettek körül. — Ez az én emberem, — gondolta magá­ban, — ezt fogom elsőnek megrohamozni. Hozzálépett, udvariasan és érthetetlenül el­motyogta a­­levét, kezet nyújtott és megve­regette az öregúr vállát. — Na öregem, mi van a­ választásokkal? — — Nálunk minden rendben fog menni, — felelte nyugodtan az öregúr, — az összes kerületekben megvan a jelöltünk, aki bizo­nyára küzdelem nélkül, kényelmesen fog győzni. , — Na, ilyen biztosra nem szabad venni a dolgokat, — fölényeskedett pesti barátunk. — Azon a jelöltlistán még egy kis változta­tást is fogunk csinálni. — Alig hiszem, hogy ez lehetséges volna. — No már pedig lehetségesnek kell lennie, riadt fel hetykén a pesti, — mert én is fel fogok lépni. Az öregúr még mindig nem vesztette el a türelmét és flegmával így felelt: — Pedig mi, megyei urak már megbeszél­tük a dolgokat és alig hiszem, hogy ezen valaki is változtathatna. A pesti úr szükségesnek látta, hogy most már a terror legsúlyosabb eszközével lépjen fel és így felelt: — Én tőlem az urak megállapodhattak, amiben akarnak, majd­­parancsot fognak kapni az alispántól, hogy engem kell támo­­gatniok. — Az alispán aligha fog ilyen parancso­kat osztogatni —­ válaszolta az Öregúr. — Akkor pedig majd én megmutatom az alispánnak, hogy egy percig sem maradhat a helyén, ha nem mozdítja meg az egész megyei apparátust érdekemben. Az öregúr mosolyogva kérdi: — De hát kihez van tulajdonképpen sze­rencsém ? A pesti úr mégegyszer elmotyogja a nevét. Az öregúr pedig szükségesnek tartja, hogy most már érthetően feleljen a bemutatkozásra és udvarias meghajlással így szól: — Én az alispán vagyok. A pesti úr egykettőre eltűnt a szoáréból és sem a bánáti vármegyében, sem másutt soha többé nem lett képviselő. . . Nagyon gazdag pesti bankigazgató lépett fel egyszer egyik erdélyi vármegyében. A kerület kortesei kitűnően jártak, mert eszem­­iszom, dinom-dánom folyt az egész választó­­kerületben, természetesen a bankigazgató­jelölt költségén. A szomszédos kerületben is­mert nevű és nagyon népszerű jelölt lépett fel, akinek azonban nem volt arra pénze, hogy választóit hasonló költséges módon szó­rakoztassa. Kerületének a bankigazgató kerü­letével határos községeiben mutatkozott is némi elégedetlenség. A székelyek odaállottak a községbeli főkortes elé és azt mondták: — A szomszéd kerületben mindenki annyit eszik-iszik a jelölt költségére, amennyit akar. Hát minálunk mikor következik az áldomás? A kortes, furfangos székely góbé, azt fe­lelte a választóknak:­­ — Lesz itt is eszem-iszom, csak a zászlókat, amin a jelöltünk neve szerepel, húzzátok be. Ezzel fogta magát, átment a szomszéd ke­rület bankár jelöltjéhez, mondván: — Halljuk, hogy a jelölt úr bejárta már az összes községeket, csak más, minálunk nem volt. Miért tetszett éppen bennünket ki­hagyni? A bankigazgatójelölt nem ismerte a helyi viszonyokat, azt sem tudta, hogy a kortes által képviselt község hol fekszik. Szidta magában a főkorteseit, hogy a kor­­tesutak összeállításánál kifelejtettek egy köz­séget, azután a kortessel kocsira ült és átrán­­dult programmbeszédet tartani a szomszéd kerületbe. A programmbeszédet türelemmel végighallgatták, de különös kitartással élvez­ték a bankigazgató tárcájának bőségével ará­nyos megvendégeltetést, így folytatódott egé­szen a választásig. A bankigazgató hűségesen űzette a községbeli korcsmárosok és cigány­bandák számláit és csak a választás napján tűnt fel neki, hogy ez a­­bizonyos község nem szavazott le. Csak amidőn a község szavazatait számonkérte, világosították fel, hogy ez a hely a szomszéd kerületbe tartozik. Rettentő haragra lobbant, azonnal kocsira ült és felkereste a főkortest, aki őt a községbe magával vitte. — Hát maga csúnyán becsapott engem — támadt rá, — hisz a maguk községe nem is tartozik az én kerületemhez. A kortes nyugodtan válaszolt. — Ma már nem tartozik uram, de tartozott akkor, amikor az úr ottjárt. — Miért tartozott volna oda — kérdezte a pesti bankár. — Mert mink a korteshadjárat idejére oda­csatoltuk. Erre a pesti bankár is elmosolyodott és bé­kében búcsúzott el választóitól, akik ugyan nem szavazhattak rá, de mégis választók voltak, mert vendéglátóul őt választották. ★ A pesti úrból sokszor valóban képviselő lesz. •Egy kis zavar néha azután a képviselőség idő­tartama alatt is beáll, mert a képviselő úr, még ha meg is választják, kerületének lakóit egyenként és jellem szerint bizony alig ismeri. A képviselőknek kerületükben való járatlan­ságával élt vissza egy ízben egy ügyes szélhá­mos. Sorra vette a képviselők névjegyzékében azokat a képviselőket, akikről sejtette, hogy kerületükben idegenek. Azután az interurbán­­telefonkönyvből kikeresett a kerületben szé­kelő valamely előkelőbb céget és annak nevé­ben a legudvariasabb módokon pumpolta meg a tisztelt Ház urait. Egyszer azonban megjárta. Célpontja ez­úttal egy fiatal képviselő volt, akinek apja ugyan Budapesten lakó és a közéletben ál­landó szerepet játszó ember volt, s ezért fel­tételezhető volt, hogy ő is pesti úrként került a kerületbe, a szélhámos azonban azt már nem tudta róla, hogy a közszereplő apa egy­úttal földbirtokos is, fia abban a megyében növekedett, ahol megválasztották, sőt még a megyét is szolgálta hosszabb ideig. Mindezt nem tudva, bejelenttette magát a képviselőnél a kerület székhelyének telefon-névsorából ki­választott egyik előkelő kereskedő neve alatt. A székhely a kies fekvésű Stubnya-fürdő volt, bizony apró helyecske, ahol maga a tény, hogy a kereskedő, akinek nevét kiválasztotta, tele­font tartott, elég bizonyíték amellett, hogy a szélhámos a kerületnek valóban tekintélyes és előkelő tagja nevében lépett fel. Mikor az inas a képviselőnek jelentette, hogy Stranszky úr keresi Stubnyáról, ez sietve ugrott fel, szaladt át a fogadószobába, már út­közben kiáltva: , — Jó napot, kedves Stranszky úr. Mi jó hozza Pestre? A földbe gyökereztek azonban a lábai, amidőn egy teljesen ismeretlen embert látott maga előtt. — Kicsoda Ön? — kérdezte. Az ismeretlen még nem ismerte fel a hely­zetet és a legnagyobb biztonsággal válaszolta. — Én vagyok a Stranszky, Stubnyafürdő­­ről. Hát nem tetszik emlékezni rám? — Az úr még csak nem is hasonlít Stranszky úrhoz, — volt az udvariatlan vá­lasz. Az idegen már némileg zavarba jött, de azért állta tovább a harcot. — Tetszik tudni, én a Stranszkynak csak a fivére­ vagyok és azért jöttem... — De hisz én Stranszkynak az egész csa­ládját ismerem, — vágott közbe a képviselő ■— és sohasem tudtam, hogy fivére lett volna. — Hát, tetszik tudni, én beteg ember va­gyok, állandóan ágyban feküdtem és ezért nem tetszett engem sohasem látni. Most is azért jöttem, mert a szanatóriumban, ahol gyógykezelnek, ki kellene fizetni a számlámat s a fivérem még nem küldte el a pénzt. Talán tetszenek addig előlegezni száz koronát. A határozottság, amivel ez mondva volt, a képviselőt is meghökkentette. Taktikához folyamodott tehát. — Nézze, kedves barátom, ha m­­ga csak­ugyan a Stranszky úr testvére, akkor tud nekem választ adni egy kérdésemre. Mondja meg nekem, hogy hogyan hívják a Stranszky úr vejét. — Ja, a veje, — felelte az ismeretlen, — most jut eszembe, ő kísért fel Pestre és lent vár a kapu alatt. Mindjárt fel fogom hívni. Ezzel kirohant az ajtón és természetes, a képviselő soha többé viszont nem látta. Később azonban, folyosói beszélgetések so­rán, a személyleírás alapján kisült, hogy a kerületükben valóban idegen képviselők egé­szen tekintélyes sorozatát sikerült hasonló eszközökkel becsapnia és az ál Stranszky he­tek folyamán egész csinos összeget pumpolt össze. Ilyen apró kellemetlenségek azonban alig fogják megszüntetni a választási pesti út lé­tezését. S3 SS H­­­ojó Az IL-ra a 9 Vili . kerület, Rákóczi­ út 19. legnagyobb raktára új és keveset használt zongora, pianiné és ham­­­­oniumokb­an. Olcsó kívrc -önzés, hangolás-, jav láp. Telefonszám : József 421—04 Budapesti Hírlap 53® LMJXJUuiJWim jjj.yj 1928 augusztus 26. 1193­. A kiskőrösi betörőbanda az éjszaka Törtei községben járt Jelentettük, hogy Kiskőrösön tegnap­előtt éjszaka betörőbanda garázdálkodott. Ez a betörőbanda, amelyet még mindig nem sikerült elfogni, pénteken éjszaka Törtei községben járt, ahol felfeszítette a községházának gondosan lezárt kapuját, elfűrészelte a vasrácsos ajtót. A hivatalos helyiségben felfeszítették a község pénz­tárául szolgáló vaskazettát és abból a község pénzét, 1850 pengőt magukkal vit­ték. A nagy lármával járó munkát csodála­tosképpen minden feltűnés nélkül végez­hették el. Az adonyi csendőrség jelentése után a budapesti főkapitányság a maga hatáskörében is széleskörű nyomozást in­dított, mert azt hiszik, hogy fővárosi bel­török rándultak ki vidéki körútra. További meleg időre van kilátás Megkezdődött a harc a légi titánok között. Tegnap Európának körülbelül a négy sarká­ban álltak fel a harcos felek páros viadalra. Érdekes stratégiai elhelyezkedésük majdnem a sakktábla szabályos vonalaira emlékeztetett. A kontinens térképének átlósan szemközti sarkaiban egynemű légnyomási képletek fog­lalnak helyet: az északnyugat-délkeleti átlón nagy légnyomású alakulatok, az északkeleti­délnyugati sarkokban kis légnyomásúak. Az átlós párok e szerint voltaképpen rokonok, atyafiak a származás, valamint a felépítés, az aerofizikai szerkezet szempontjából. A való­ságban is az egyneműek atyafiságos vonza­lommal egymás felé iparkodnak, de mivel eb­ben az esetben az átlósan vizavi felállás miatt erőkifejtésük is az átlók irányában halad, vi­lágos, hogy az átlók metszőpontjának tája élet-halálküzdelmek színhelye. Szemre a harci stratagéma igen egyszerű és jórészt abból áll, hogy valamelyik párnak előbb sikerüljön az átlók metszőpontjának tájékát elérni és azt megtartani. A francia négyes figuráiban ugyanezt az utat járják a többé-kevésbbé lé­gies párok is. Mivel pedig továbbá a nyugati oldalon állók agilitása a nag­yobb, azért ezek nyitják meg a táncot, az egymást keresztező irányokban sasírozva, míg a keleti oldalon ál­lást foglalt két fél pár inkább csak vár, vagy helyben, forgolódik. Ha ezt a négyes jelenetet élénken magunk elé tudjuk képzelni, akkor hajszálra pontosan látjuk az időcsináló légi erőknek mai elhelyez­kedését." Az angol depresszió mozgott már a legtöbbet, kelet felé tört előre csaknem egye­nes vonalon a Finnországtól északkeletre álló mély orosz depresszió felé, amely maga viszont helyben várja atyafiát. Az előretörés az iz­landi és karintiai maximum párnak viszont elvágta egyelőre a közeledés útját, ennek foly­tán a nehezebb súlyú izlandi maximum hely­ben maradt ugyan, de pehelysúlyú karintiai vizavija már hátrább húzódott Romániának tájékára. Az előmérkőzés eredménye időjárási következményeiben tehát ma az, hogy a de­presszió tőlünk északra és túlságosan nagy tá­volságban készül Európán átvágni és így idő­járásunkat még nem érinti. Megmaradunk e szerint egyelőre a tegnap karintiai, ma már romániai maximum hatáskörében, ez pedig meleget és, sajnos, szárazságot is jelent szá­munkra, annyival is inkább, mert most már a kis romániai maximumnak hátába kerültünk. Nagy vonásokban ez az érdekes légi tor­nának mai helyzete. Ám nézője is akadt már a nagy vigalomnak, megjelentek az első kibi­­cek. És pedig az egyik Spanyolországnak északnyugati csücske irányából kukucskál, egy egyelőre szerény kicsike maximum alak­jában, a másik pedig egy hasonszőrű kicsi depresszió a Gibraltár alatti Észak-Afriká­­ban. Ezek az európai légtornának ma érke­zett legfrissebb szemlélői. Igen, szemlélői, mert jólnevelt kibic létükre egyelőre bizonyo­san csak némán drukkolnak valamelyik kö­zépponti hatalmasságnak. De sohasem lehet tudni, hogy a harc heve mely pillanatban csá­bítja a legjobb nevelésű kibicet is a csendes szemlélődésnek abbanhagyására és a csatában való részvételre. Bár csak megtennék! Ám csak a spanyol, mert ha ez bejönne a me­zőnybe, esőt hozna és ezzel olvasóink szá­mára is meg van jelölve a cél, amiért epe­­kedjenek. A Meteorológiai Intézet ma a következő időjárási jelentést és prongnózist bocsá­totta ki: Az angol depresszió a magas légnyomást Németországból ugyan kiszorította, de egy új délnyugati maximum hatása alatt Nyugat- Európában tért veszített. Az Európa felét borító magas légnyomásnak régi magva Besszarábia fölött van. Hazánkban túlnyomóan derült, száraz idő uralkodott és a hőmérséklet tovább emelke­dett. Legnagyobb volt a meleg nappal Eger­ben, 31­6. fok, éjjel a leghűvös­bb Debre­cenben, 10 C. fok.­­ Prognózis: Meleg és esetleg átmenetileg zi­vatarra hajló idő.

Next