Budapesti Hírlap, 1928. november (48. évfolyam, 249-272. szám)

1928-11-03 / 249. szám

­ A takarékosság a leggyümölcsözőbb önfegyelem 9 P—Baaaw BBaaaw B!Wi két boldogtalan asszonya a trónnak: — mennyi közössége a két képnek, mégis, mily fölmérhetetlen távolsága időnek, sze­mélyeknek és eseményeknek! Tisza István abban a nyomban emel­kedett ki az örökkévalóság vonásaival a geszti sírból, amikor halott testét oda be­zárták. Kiemelkedett az igazság, a tiszta­ság, a legnagyobb férfierények tündöklő martiriumával s emlékezetének kulusza ma egyetemes és általános. Ennek a kul­tusznak részese mindenki, aki szívébe zárta a hazaszeretet, az önfeláldozás, a férfias kötelességteljesítés eszményét és akit bármi mélyen sújtott sorsa, nem vesztette el hitét ezeknek győzelmében. Erre, a hol elboruló, hol megtisztuló, de mindig állandó csillagzatra függesztette bánatos szemét az özvegy királyné, ami­kor elküldte koszorúját annak a férfiú­nak a­­sírjára, akinél rendíthetetlenebből senki nem járta az erények útját. ■ 1. 1. A geszti út résztvevői a következők: Pesthy Pál igazságügyminiszter, Mikszáth Kálmán főispán, Pápay József dr., Cziráky József gróf, Szentpétery Kun Béla dr., Sztranyavszky Sándor dr. államtitkár, Ör­­ley György, Tamássy Béla, Kolbenschlag Béla, Vargha Károly, Pongrácz Aladár dr., Hajós Kálmán, Majoros István dr., Vitéz Árpád, Morvay Zsigmond, Szentimrei Pál, Vermes Béla, Terbócz Miklós, Fráter László dr., Vay László báró, Horváth Elek, Ertsey Péter dr., Miskolczy Pál dr., Balogh Elemér, Bónis Aladár, Zsóry György, Vertán Endre, Ujvárossy Lajos dr., Cseke Sándor dr., Oko­­licsányi Imre, Borhy György, Pappszász Tamás, Alexander Imre, Balázsovich Ernő, Ghiczy Elemér, Szenessy Aladár, Mikecz László dr., Sárvay Elek dr., Péchy László, Streicher Aladár dr., Sztankovánszky Tibor dr., Földessy Ödön, Szukováth­y Imre dr., Kenessey Pongrác, Balás Béla, Bajusz Jó­zsef, Hodobay Sándor dr., Károlyi Imre gróf, Keserű Lajos, Biró Béla, Haller Jó­zsef gróf, Haller István gróf, Szentimrey Pál Angol-német antant is van, nemcsak angol-francia LONDON, nov. 2. (A Budapesti Hírlap távirata.) Cushendun helyettes külügyminiszter szerdán nagy beszé­det mondott Dartfordban, kiegészítve az angol­­francia flotta egy élményről tartott black­­pooli beszédét. Anglia nem kötött Franciaországgal katonai szövetséget és a háború befejezés óta nem vál­lalt ilyirányú újabb kötelezettségeket Francia­­országgal szemben. A régi barátság természe­tesen a háború után is megmaradt és remél­hetően a jövőben is szorosabbra fűződi­k. A háború befejezése óta csupán annyi történt, hogy a francia-angol ántantot a lokarnói szer­ződés által Németországra is kiterjesztik. Ha tehát Anglia és Franciaország között ántant­­ról beszélünk, — mondotta Cushendun lord — úgy hozzá kell tenünk, hogy angol-német an­tant is van. Zágráb Rómát és Buda­pestet természetes szö­vetségesének tekinti „Jugoszláviának legelsőbb Bulgáriá­val és Magyarországgal kellene jó­viszonyt teremteni“ BELGRÁD, nov. 2. Grisogono dr., a parasztdemokrata szövet­ség egyik képviselő tagja, Spalatóban beszé­det mondott. Grisogono értesülése szerint Zágrábban előkészület folyik a Magyarország­hoz és Mussolinihez intézendő memorandum ügyében. E memorandumban biztosítják Buda­pestet és Rómát arról, hogy Horvátország ha függetlenné lesz, semmit sem készít ellenük, minthogy természetes barátainak és szövetsé­geseinek tekinti. A belgrádi sajtó leleplezés­ként fogja fel Grisogono beszédét. BELGRÁD, okt. 31. (Bécsi Távirati Iroda.) Joca Jovanovics, a szerb gazdapárt vezére, a szerbiai Kovazse­­vácban egy gyűlésen külpolitikáról szólva kijelentette, hogy a háború által teremtett _ Jugoszláviának az lenne az első feladata, hogy barátságos viszonyt teremtsen elsősorban Bul­gáriával és Magyarországgal, azután Albániá­val, Németországgal és Ausztriával. Budapesti Rirlap 1328 nőre miss’ S. (MI. Klikk-malom, családi hitbizo­­mány, terézvárosi párt — mondja volt pártjáról Rassay Károly A demokrata fronton még javában áll a harc, az országos politikát annyira, amennyire érintő eredményei azonban már kétségtelenül és véglegesen kialakultak. Ezek abban állanak, hogy a nyolc, volt demokratapárti képviselő­ből négy: Bródy Ernő, Fábián Béla, Pakots József és Gál Jenő megmaradt demokratának, a kiszorult vagy kivált másik négy pedig: Rassay Károly, Sándor Pál, Barncs Marcell és Hegymegi-Kiss Pál megalakítják a „sza­badelvű csoportot A helyzetnek ezt a tisztulását állandó, belső perpatvarok, veszekedések és botrányok előz­ték meg. A demokrata szervezetek nem tud­tak egyöntetű megállapodásra jutni, sőt az egyes körökön belül is két táborra szakadtak, a tagok és ezeknek többsége Rassay mellett foglalt állást, de azért a másik párt sem, tüzelt hatástalanul, mert Pakots József, aki nagy meglepetésre, Rassay mellett vallott színt, az utolsó pillanatban visszamaradt a demokra­táknál, hasonlóképpen Bródy Ernő, aki szin­tén amellett volt, hogy föl kell oszlatni a par­lamenti képviseletet. A demokraták tovább­folyó belső küzdelmei és testvérharca most már csak azt kell hogy eldöntse, hogy ki le­gyen a pártvezér: Pakots, Fábián, Gál Jenő vagy Bródy Ernő. Az egyes szervezetek és körök különben ma este is tanácskoztak, hol támadták Rassay, hol csatlakoztak hozzá. Maga Rassay ma elérkezettnek látta az időt, hogy tájékoztassa a közvéleményt. Hírlapi cikke olyan megjelölésekben és vádakban gaz­dag, melyek élénk világot vetnek a kettérob­bant párt belső életére. Arról, hogy Pakots József előbb neki, Rassaynak fogadott hűsé­get, aztán mégis visszamaradt a demokraták­nál, Ralsay így elmélkedik: — Az egyik képviselő úr, aki ezt a határo­zatot elfogadta, negyvennyolc óra múlva attól visszalépett. Ez a körülmény lényegesen hozzá­járult a helyzet jótékony tisztázásához és ékes bizonyságát­ nyújtotta annak, hogy mily lénye­ges különbség volt a pártban együttműködő képviselők között a politikai és társadalmi kö­telezettségek helyes megítélésében. Rassay többek között még a következőket is mondja: — A kikerülhetetlen válás lebonyolítását jóízlésű emberek lehetőleg maguk között inté­zik el. Úgy látszik, ebben az esetben ez nem lehetséges. Más: — Tartottam attól, hogy ez a körülmény (hogy a budapesti képviselők többségben vol­tak a demokrata pártban) újra felszabadítja azoknak a köröknek a törekvését, amelyek kicsinyes féltékenységből, apró számít­gat­ás­ok­ból az egyetlen polgári ellenzéki pártot vissza akarják szorítani abba a keretbe, amely a pár­tot fővárosi, vagy még célzatosabb beállítás szerint, terézvárosi párttá minősíti. Más. — Két leküzdhetetlen akadállyal találkoz­tam. Az egyik volt az az előttem érthetetlen, naiv felfogás, amely a demokratikus politi­kát, mint valami családi hitbizományt, akarta kezelni egy szűkkörú kis társaság igazgatásá­ban. Ezt a politikát egyesek — ... már nem is Budapest, hanem annak egy kis kerülete, vagy talán méginkább egy kerületi körének falai közé akarták eltemetni. Más. — Nem honorálhatom ezért a klikkuralomra való törekvést az ellenzéki oldalon sem. Mint ezek a Rassay-idézetek mutatják, any­­nyi bizonyos, hogy kedélyes élet uralkodhatott ebben a hangos kis pártban, melyet ő teréz­városi pártnak nevez, szemben azokkal az országos méretekkel, amelyekre ő új pártját fölépíteni akarja. A reformáció emléknapjának ünnepe Luther Márton föllépésének szerdai, négy­száztizenegyedik évfordulóján az ország egész protestáns társadalma kegyelettel em­lékezett meg a reformátor művérők A .Kálvin­ téri református templomban délelőtt Göde Lajos püspöki másodlelkész rádióistentiszteletet tartott,, a Deák­ téri evan­gélikus templomban pedig Raffay Sándor dr. püspök prédikált a­ középiskolai ifjúság előtt. E két istentiszteleten kívül még szá­mos alkalmi, templomi ünnep volt, majd este került sor a társadalmi, nyilvános ösz­­szejövetelekre. A fővárosi Vigadóban Ezrek jelentek meg a Vigadóban az egy­házi, társadalmi élet jelesei. Köztük: Herr­mann Miksa kereskedelemügyi miniszter, Pesthy Pál dr. igazságügyminiszter, Petri Pál dr. kultuszállamtitkár, Lengyel Zsolt dr. népjóléti államtitkár, továbbá Juhász Andor dr., a Kúria elnöke, a felső­ház és Puky Endre dr. alelnök a képviselőház meg­bízásából, Radvánszky Albert báró evangé­likus egyetemes felügyelő, Dókus Ernő, a református egyetemes konvent világi elnöke, Raffay Sándor dr. és Ravasz László dr. püspökök, Bachuysen holland követ, Flei­scher Sándor dán főkonzul, Hohenlohe Ká­roly Egon herceg, Raics Károly, Csécsi- Nagy Imre és Sáfrán Géza ny. altáborna­­gyok, Zelenka Lajos dr. ev. egyházkerületi felügyelő, Rásó Lajos dr. ev. egyetemes ügyész, Benedek Zsolt dr. konventi­ó taná­csos, Kuthy Dezső ev. egyetemes főtitkár, Dabasi-Halász Lajos dr., a budapesti kir. főügyészség vezetője, Bezegh-Hrrszágh Mik­lós dr. rendőrfőkapitány, Barla-Szabó Jó­zsef dr., a Társadalombiztosító Intézet igaz­gató-főorvosa, Édes Endre dr. tanácsnok, a székesfőváros képviseletében, Csordás Ele­mér dr. tisztifőorvos és igen sokan mások. Ákom Lajos orgonajátéka után bevezetőül a XC. zsoltár első versét énekelték el, Taubin­­­ger Rezső evangélikus tábori főesperes imát mondott. Bethlen Pál dr. gróf, felsőházi tag, az Országos Bethlen Gábor Szövetségnek, az ünnepségeket rendező egyik intézménynek el­nöke tartott bevezetőt, megemlékezve a négy­száz év előtti múlt eseményeiről, majd az ösz­­szes felekezetek békéjéről és a nemzeti erők egységesítéséről beszélt. A Lutheránia-énekkar, vitéz Kendek Kirch­­knopf Gusztáv dr. ev. egyházkerületi központi lelkész vezetésével kórust adott elő, majd az ünnep első szónoka, Lázár Ferenc dr. felső­házi tag, a Bethlen Szövetség társelnöke állott szólásra. Megemlékezett a tíz év előtti októ­ber 31-i gyászról s a magyar református egy­ház nagy fiának, Tisza Istvánnak mártírhalá­­láról: „Ezt a forradalmat, úgymond a szónok, az igaz protestánsok örök megvetése bélyegzi meg.“ — Nem szabad — folytatta — a házasság szentségét megtámadni. Darányi Ignác, ne­gyedszázada, aktív miniszter korában, erősen katolikus államfő uralma alatt, kijelentette, hogy a vegyesházasság tiszteletben tartása al­­kotmánybiztosítéknak tekintendő. Nos, eddig nem történt meg, hogy e felfogással ellentétes áramlatot leküzdeni sikerült volna. Ma egy­formán valljuk Krisztus Urunk királyságát, kell tehát, hogy szeretetben és kölcsönös be­csülésben egymásra találjunk. Mert mi törté­nik akkor, — végzi Lázár Ferenc, — ha,„mint oldott kéve, széthull nemzetünk“?! Kapi Béla dunántúli evangélikus püspök volt a vigadói ünnep másik főszónoka. Rend­kívüli hatású beszédében, egyebek közt így szólt: — Ha beletekintünk a reformáció kristály­­tükrébe, azt látjuk, hogy nem is 1517. október 31. a mi születésnapunk. A mi bölcsőnk ott ringott Krisztus keresztje alatt, bennünket az Ő áldozati vére keresztelt meg. — Nem revolució a Reformáció, — foly­tatta — mert az Isten igazságának alapján épül, eredeti, elsőszülött eszme, amit képvi­selünk. A reformáció: visszatérés a Szent­­íráshoz. — Kell, — végezte Kapi püspök — hogy a protestantizmus éljen, mert van benne erkölcsi erő, van hivatása és lesz jövendője ... Percekig tartó lelkesedéssel fogadták Kapi püspök szónoklatát, a Lutheránia-énekkar száma, Csíki Gábor dr. unitárius lelkész imája, Kreik Jenő orgonajátéka, az „Erős vá­runk ...“ fejezte be a vigadói ünnepséget. A régi képviselőházban A régi képviselőházban folyt le a másik fő­ünnep. A hatalmas termet s a kanazatokat zsú­folásig megtöltötte a hívők serege. Az elnöki emelvényen Kaas Albert báró dr. egyetemi tanár, az egyik rendezőegyesület, az Országos Luther Szövetség elnöke foglalt helyet, mel­lette Józan Miklós unitárius püspök, Veress Jenő református tábori alesperes, Szabó Sán­dor dr. országgyűlési képviselő, ny. főispán, Göde Lajos ref. püspöki másodlelkész. Ott voltak a többek között: Madai Gyula ország­­gyűlési képviselő, Benedek Sándor, a közigaz­gatási bíróság másodelnöke, felsőházi tagj­a népjóléti kormány képviselője, Schotts Kor­nél államtitkár, Bakó József v. országgyűlési képviselő, ref. lelkész, Doby Géza dr.,­­a köz­gazdaságtudományegyetem dékánja, Badó Jó­zsef kir. táblai tanácselnök, Ritoók Zsi­gmond egyetemi tanár. A „Te benned biztunk elejétől fogva“ kez­detű zsoltár eléneklése után Karts Albert báró magasan szárnyaló beszéddel megnyitotta az ünnepséget. — A reformáció emléknapján mostanáig 6 történelmet ünnepeltük. Főhajtás volt ez az ünnep a nagy reformátorok emléke előtt. Majd jött a nagy kataklizma, amely mindent átértékelt, amely viharban nem maradt ideje az embereknek, hogy tanácsért forduljanak a történelmi igazságokhoz ... Ebben az időben termelődött ki a gondolat, hogy a reformáció emlékünnepét vonjuk ki a templomokból, hogy jöjjön össze egy táborba, egy testületbe a nagy protestáns, társadalom. Ma már nem a múltat ünepeljük, hanem a ma nagy problémáit, a válás problémáit, amelyek szo­rosan összefüggnek a nemzeti problémával. Veress Jenő alesperes mondott utána gon­dolatokban gazdag, magasröptű imát, majd Szabó Sándor országgyűlési képviselő, ny. fő­ispán ünnepi beszéde következett. — A mai ünnep — mondotta, — az emberi szellem örök tévelygéseiből kikristályosodó megvilágosodás ünnepe. A protestantizmus hatalmas eszmei ütközetekben kiviláglott igaz­ságok összessége, a feltörekvő tisztánlátás megütközése a tévelygés áramlatával. A ma­gyar protestánsok külön drága örökséget kap­tak, a magyar élet fokozott védelmét. Józan Miklós unitárius püspöki vikárius volt az ünnepség következő szónoka: — Azért vagyok itt, — mondotta — hogy én is bizonyságot tegyek az igazságról, mert az igazság jegyében indult meg az a mozgalom, négyszáz egynéhány évvel ezelőtt, amelyet ma ünnepelünk. — Luther, Kálvin és Dávid Fe­renc történelmi hivatását, apostoli munkáját méltatta, majd arra mutatott rá, hogy Krisz­tus követésére a reformáció korának ugyan­olyan szüksége volt, mint amilyen szüksége van a Ma modern, önmagának tetszelgő társa­dalmának. Göde L­ajos püspöki másodlelkész megható imája után az ünnepség az „Erős várunk az Úr Isten ...“ című zsoltár hangjaival ért véget. Többezer főnyi közönség szorult ki a Vigadó­ból és a régi képviselőházból, ezek számára a Deák-téri, illetve a Kálvin-téri templomokban, rendeztek ünnepet. A Deák-téri templomban Szabó Imre budapest-fasori református lelkész és Szigethy Lajos dr. ev. lelkész, főgimnáziu­­mi igazgató tartottak beszédet, a Kálvin-téri templomban, Göde Lajos püspöki másodlel­kész bevezető imája után, Victor János dr. budapesti ref. teológiai tanár, Vidovszky Kálmán ev. lelkész, a budapesti Luther-Otthon igazgatója beszéltek, Ferenczy Annikó és Mol­nár Imre dr. énekszámokat adtak elő, őket Antony Károly kísérte orgonán. Derzsi Endre Kálvinién segédlelkész imája fejezte be az ün­nepséget. Az angol községtanácsi választáson a munkás­párt győzött LONDON, nov. 2. (A Budapesti Hírlap távirata.) Csütörtö­kön tartották meg Angliában és Walesben a községtanácsi választást, amely a munkáspárt nagy győzelmével végződött. A munkáspárt az eddigi eredmények szerint 101 mandátum­mal növelte eddigi mandátumai számát, ami­vel szemben a konzervatív párt 58, a liberális párt 13 és a pártonkívüliek 30 mandátumot veszítettek.­­ • Kritikus fordulat a román belpolitikában ? A régenstanács koncentrációs kor­mányt akar a liberális Bralianu­­kormány helyébe BUKAREST, nov. 2. (A Budapesti Hírlap távirata.) A belpoli­tikai helyzet ma váratlanul kritikus fordulat­­ot vett. A délutáni órákban közismertté vált, hogy Bratianu miniszterelnök szerdán audien­cián volt a régenstanácsnál, amely közölte vele, hogy a kormánynak legkésőbb december­ 1-éig távoznia kell helyéről, és koncentrációs kormánynak kell következni. A régenstanács ezt a kívánságát azzal okolta meg, hogy de­cember 1-én ünnepli meg az ország Erdély bekebelezésének tizedik évfordulóját, ezen az ünnepségen pedig a nemzeti parasztpárt csu­pán abban az esetben venne részt, ha addig helyet kapna a kormányban. Bratianu a fel­szólításra azzal válaszolt, hogy hajlandó le­­mondani, de csalás azonnal, mert nem vállal­hatja a stabilizációs kölcsön lekötését abban az esetben, ha a kölcsönt más kormány venni fel. A régenstanács Bratianu kijelentésért azzal válaszolt, hogy végső elhatározását szombaton délelőtt 11 órakor közli a minisz­terelnökkel.

Next