Budapesti Hírlap, 1929. január (49. évfolyam, 1–26. szám)
1929-01-01 / 1. szám
A KÖZGAZDASÁG |||■^»a»lig—■ ii f, t ermeljetek észszerűen s győzni fogunk4 * A fasiszta Itatia nagy gazdasági tervei Akik Olaszországba azzal a gondolattal s jönnek, hogy mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi élete oly rendszertelen s szervezetlen, mint a nagy világégés előtt volt, azok családpák és egyben csodálkoznak azon a hatalmas gazdasági átalakuláson, amely Mussolini vezetésével megindult. Az olasz gazdatársadalom széttagoltsága és szervezetlensége szintén egyike volt a legrégibb s legnehezebb nemzetgazdasági kérdéseknek. E nagy szerencsétlenség okát két tényezőben jelölhetjük meg: a háború előtti olasz nép érzéketlenségében a nagy nemzeti feladatok iránt s abban, hogy hiányzott lelki berendezkedéséből az a komoly, megalkuvást nem ismerő tervniakarás, amely nem ijed meg az első kísérletek sikertelenségétől, hanem célirányosan halad a maga kijelölt csapásán. A helyzet alaposan megváltozott. Ezt azonnal látjuk, mihelyt átlépjük Postumiánál az olasz határt. Egészséges levegő csap meg, s nyomban érezzük, hogy nagy lelki s gazdasági átalakuláson esett át a nép, mert valami titkos erő tüzesítette gondolatvilágát s tömörítette egy egységes nemzeti táborba a fasizmus zászlaja alá. E hihetetlen gazdasági összeforrásnak eredményezője az a fasiszta szellem, amely a Dúcéban testet öltött, hogy vezérletes irányítása mellett csakhamar meglepetésekkel szolgáljon még a régi hatalmas mezőgazdasági államoknak is. Olyan eredményeket mutat, amelyek azt bizonyítják, hogy Mussolini nem formákkal, nem üres rendeletekkel, hanem eleven tartalommal töltötte meg nemzete gondolati világát. Mindenfelé, úton-útfélen erőteljes, markáns felírások hirdetik, hogy „termeljetek észszerűen s akkor győzni fogunk abban a nagy gazdasági megmozdulásban, amelynek végső célja, hogy Olaszország saját erejéből kitermelje mindazt, amire szüksége van!“ Mussolini kitűnő érzékével megérezte azt a nagy nemzetközi irányváltozást, amely ma az államokat arra kényszeríti, hogy mezőgazdasági életüket fokozzák, nehogy elvesszenek a fenyegető világversenyben. Amikor a fasizmus a maga új erkölcsi világnézleteivel s erejével megjelent Itáliában, szembeszállt a szociális és liberális áramlattal, akkor lépett Olaszország a megújhodás útjára. Fegyelmezettsége s hatalma győzött, úgy, hogy a kevesek és bátrak ideje meghozta a tettek, a cselekedetek korszakát, amely ma, nyolc esztendő után az eredmények egész sorozatát mondhatja magáénak. Az egész világ bámulata kíséri a golbond- Harcot, amely Itália mezőgazdasági életét lassankint teljesen új vágányokra terelte át, amikor a Duce ezekkel a szavakkal indította el, hogy „a nagy gabonaháború, amelyet a kormány megindított, olyan legyen, amely méltó hozzánk, feltétlenül szükséges, hogy minden polgár lelkét lefogja ez a gondolat, s ennek gyakorlati fontosságától át legyen hatva s csendben végezve kötelességét s teljesítse munkáját. Legyetek mindnyájan az eszme harcosai, kitartó munkásai a rendszeres dolognak a győzelem biztos tudatában, bármily áldozatokat is kell érte hozni s elviselni.“ Fokozni a kivitelt, csökkenteni a behozatalt, ez ma az olasz földmívelés jelszava. Természetesen az eredmény sem maradt el Az idei terméshozam eleinte úgy mutatkozott, hogy megüti a 64 millió métermázsát. A közbejött szárazság s egyéb éghajlati okok ugyan erősen csökkentették, de az olasz földművelés a Duce vezetésével rendületlenül halad előre Itália gazdasági nagy reformjának útján. Hogyan lehet a nagytömegű kisgazdatársadalmat befogni a mezőgazdasági élet vérkeringésébe úgy, hogy ez a termelés fellendülése révén a nemzetgazdasági és pénzügyi élet megerősödését eredményezze, erre nézve szintén megtörtént minden. Mussolini csodás szervezőképessége a gabonaháborúval kapcsolatban már megteremtette azt az intézményt, amely nálunk is hivatva volna ugyanazt a feladatot elvégezni. A gazdaképző vándortanszékek a földművelés gyakorlati s elméleti oktatása után, a szövetkezeti életbe tömörítik a kisgazdatársadalmat, a gabonaértékesítés terén pedig a termelőt megmentik a kiuzsorázó közvetítőkereskedelemtől. Hogy milyen nagyszerűen bevárt ez az intézmény s mennyire begyökeresedett az olasz földmívelő lelki életébe, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tanszékek száma az elmúlt években 250-ről 650-re növekedett. Ezek a számok ékesen szólnak a mellett, hogy a fasiszta kormány kitűnően eltalálta a belterjes gazdálkodásra nevelő eszköz megválasztását. A gabonaháborún kívül Itáliában örökös kérdés volt a túlnépesedés kérdése. A világháború után, különösen pedig most a fasiszta uralom alatt ez a probléma mindegyre fenyegetőbbé vált, úgy hogy Mussolini elhatározta, hogy végez ezzel a problémával is. Az idei év folyamán már elkészültek a tervek, amelyek szerint megindul Itália betelepítése, az a belső nagy honfoglaló munka, amely új terméketlen földterületek meghódításával akarja levezetni az olasz nép emberfölöslegét. Valóságos belső gyarmatosítás lesz, amelynek eredményeként virágzó községek, új falvaik fognak létesülni ott, ahol ma még a madár is alig jár. Mivel Itáliának gyarmata nem igen van, meg kellett a munkát ott kezdeni, ahol lehet: a belföldön. Az olasz kormány nem akarta azt, hogy emberfölöslege hajóraszállva, Amerikába vándoroljon, hanem azt, hogy otthon maradva, megtalálja a megélhetés lehetőségeit. Épp azért a fasiszta kormány a legkiválóbb szakemberekkel Hatalmas, gigászi méretű gazdasági tervet dolgoztatott ki 20 évre, amely idő alatt kétmillió és nyolcszázharmincötezer hektár földet javít meg. A munka programm tervszerű beállítása, végrehajtása lehetővé teszi majd azt, hogy lassan kint az új területekre terelje az új emberrajokat, amelyek az ősi földről kirepülni készülnek. Hét milliárd lírát szavazott meg a kormány Mussolini ajánlatára, igazolva azt a tételt, hogy minden nemzet cak saját önerejében bízhat s a nemzet jövője minden pénzt megér. A fasiszta Itália ezzel példát adott az egész világnak, fényesen bizonyítva azt, hogy nem múló rendszer, amely utópiák után szalad, hanem egy élő valóság, amely a mostani világon egy új erkölcsi rendszert, a becsületes munka rendszerét honosította meg. Az olasz gabonaháború így szélesedik ki a népért való harccá, amely harcban részt vesz a nemzet apraja-nagyja, belső tartalmat pedig az ad neki, hogy az egész nemzet egységes munka- és cselekvőképessége áll a háta mögött. , Amikor Mussolini kihirdette a többterrelés mozgalmát s megindította az új elhelyezkedésért a harcot, az egész nép egy szívvel, egy lélekkel azt felelte: Presente, itt vagyunk, de ott leszünk a munkában is teljes erőnkkel. Ez a hatalmas gazdasági és néperkölcsi küzdelem tehát megindult. Célja nem más, mint a kenyér és egy új, egészséges nemzedék kitermelése, hogy a fasiszta Itália csodájára járjanak a nemzetek. Szekeres László. 1029 Január 1. (1. sz.) Budapesti Rihup V ♦ Városi életviszonyaink Ezekre figyelmeztet bennünket a Magyar Ezekre figyelmeztet bennünket a Magyar Statisztikai Szemle egyik nemrég megjelent számának érdekes közleménye, a közfogyasztásra levágott állatokról, a két utolsó évben és az 1921 —25. év átlagában. A közfogyasztásra, szolgáló vágás a húsfogyasztást jelenti, főleg a marha-, borjú-, sertés-, juh- és lóhúsét. Ezeket a húsokat a város lakosság fogyasztja. A városokban közfogyasztásra csak a vágóhídon lehet vágni. A falusi magánvágások, amelyek csak sertésre és juhra szorítkoznak, a városi húsfogyasztás szempontjából nem bírnak jelentőséggel. Lehetséges tehát, hogy a falvak módosabb népe talán nem is fogyasztott kevesebb húst, mint az előbbi években. A városi lakosság életviszonyaira azonban a vágóhídi vágások feltétlenül világot vetnek. Statisztikai hivatalunk legújabb közlése a városi táplálkozási színvonal újabb süllyedéséről tesz tanúságot. Az 1921—25-iki átlaghoz képest csak a lóhúsfogyasztás emelkedett, — mert az átlagos 19.302 lóvágás 1927-ben 20.360-ra szaporodott. Ellenben fogyott a bikavágás 24.162-ről 18.217-re, az ökörvágás 53.921-ről 44.999-re, (a tehénvágás (124.081) nem változott), borjúvágás 1926-hoz képest 396.762-ről 361.882-re, a sertés 1.198.738-ról 1.121.419-re fogyott. A juhvágás az ötéves átlaghoz képest szaporodott ugyan, de 1926-ról a múlt évre jelentékenyen fogyott (220.881— 369.143—300.261). Azt nem tárják föl az adatok, hogy súlyban mit jelentenek a darabszám szerinti adatok. De hozzávetőleg kiszámíthatjuk, hogy a tizenhatezernyi fogyás a bikánál és ökörnél legalább nyolcvanezer méter mázsát jelent. A növendékmarha húsának fogyását a városi piacokon (76.210—57.766 darab) legalább negyvenezer mázsára tehetjük. Magyarország városi lakossága legalább százezer mázsával fogyasztott kevesebbet a legkiadósabb marhahúsból s csak a sertés- és juhhúsfogyasztás nem gyengült nagyobb mértékben. A szegényedő háztartások az olcsóbb húsokat keresik: a juhot, sertést, lovat. Ellenben kénytelenek redukálni a drága borjúhús fogyasztását. A városi életet andard gyengeségét jelentik ezek az adatok. Statisztikai hivatalunk szobán levő közlése a föltárt jelenség okául azt adja, hogy a városi lakosság kereseti viszonyai nem érték el a békeévek színvonalát. A városi lakosság egy része ezenfelül jelenleg jövedelmének nagyobb hányadát kénytelen ruházkodásra és lakásra fordítani, mint előbb s így keresetéből élelmezési szükségleteire kevesebb jut. A városi lakosság fogyasztóképességének gyönge voltát elsősorban mezőgazdasági termelésünk érzi. Az országnak a vágóállatokból fölöslege van. A gazdát nemcsak a kivitel, de a belső fogyasztás csökkenése is sújtja. Gazdáink joggal panaszolják, hogy állataikat Beszélő számok A terményárak hullámzása — Drágult a megélhetés — Csökken a tőzsdei forgalom — Kimélyült a fizetésképtelenségi válság Az év utolsó napján érdemes néhány, a gazdasági helyzet alakulását szemléltető fontosabb adatot szembeállítani az előző év hasonló adatával, hogy úgy nagy általánosságban szemléltetővé tegyük a lezáruló esztendő gazdasági mérlegét. Nézzük először a terménytőzsde árjegyzéseit. A 77 kg-os tiszavidéki búzát az év első napján 30,30 pengővel értékelték a budapesti tőzsdén. Ez az ár az esztendő első felében, emelkedő irányzattal, egészen 34,42 pengőig ugrott és közvetettenül aratáskor — július 1-éti — 32,45 pengős áron cserélhetett gazdát a tiszavidéki búza. Ezért a búzáért ma a tőzsdén már csak 24 pengős árat hajlandók fizetni. Az árveszteség tehát a legjobb árhoz képest kb. tíz pengőt tesz. Ez eléggé szemlélteti azt is, mennyire nem volt alapos az a számítás, amely a nagyobb búzatermésre támaszkodva arra az eredményre jutott, hogy az idén jobb jövedelmet ér el majd a gazda, mint a tavaly. A rozs az év elején 29.20 pengőbe került, július 1-én még mindig tartani tudta 29.10 pengős árát, ma azonban 22.10 pengős áron könnyen vásárolható. A kukorica valamivel drágult, amennyiben az ára most 26.50 pengő, holott az év elején csak 25.75 pengő volt. Ez az ár azonban alatta maradt a 29.70 pengős júliusi árnak. Ezek szerint viszont a gyenge kukoricaterméshez fűzött az a várakozás, hogy ez majd növelően hat az árakra, nem vált be. De az aránylag lanyha kukoricaárakból arra is lehet következtetni, hogy a hizlalási üzlet a folyósított hizlalási hitelek ellenére, aligha éri el a tavalyi kereteket. Szembeötlő árhullámzáson ment keresztül a korpa. Az év elején 19.75 pengővel jegyezték. Az év derekán az ára 24.20 pengő volt, most pedig ismét csak 18.80 pengőn áll. A megélhetés drágulása az indexszámokból tükröződik vissza. Vágó József kiskereskedői indexének tanúsága szerint a megélhetési költség az év elejéhez képest 3,96 százalékkal nagyobbodott. A tőzsdeforgalom csökkenéséréről a zsírópénztár kimutatása nyújt adatszerű bizonyságot. A zsíró által szállított és átvett részvények értéke az idén 544 millió pengőt tett, holott tavaly 1065 millió pengő volt. A zsíró forgalma az idén 948 millió pengő volt, míg tavaly 1628 millió pengőre rúgott. A fizetésképtelenségi válság kimélyüléséről az Országos Hitelvédő Egyesület következő adatai szólnak. Egész esztendőben a bíróságok 1214 kényszeregyezségi eljárást indítottak meg, holott 1927-ben a kényszeregyezségi eljárások száma csak 716 volt. Az emelkedés itt tehát kereken hetvenszázalékos. A csődök száma az idén 385, a tavaly pedig 351 volt. Itt tehát lényegtelen a szaporulat. Az OHB elé került ügyeknek az összpasszívuma, mégpedig beleértve úgy a magán-, mint a kényszeregyezségi ügyeket is, 97,6 millió pengőre rúgott, míg 1927-ben 54 millió pengőnek felelt meg. A fizetésképtelenségek összegszerűségénél tehát ma 80 százalékos emelkedéssel állunk szemben. Az OHB által intézett új fizetésképtelenségi ügyeknek több mint 50 százaléka, összesen 744 ügy esett a textilszakmára. A kereskedelem körébe eső inzolvenciák száma az ipariakkal szemben az elmúlt évekhez hasonlóan túlnyomó volt. A textilszakma körében pl. csak 9 ügy esett a textiliparra, összesen 5,5 millió pengő passzívummal. 23 veszteséggel, aránylag potom áron kénytelenek elvesztegetni, de a városi fogyasztóknak még ezek az árak is drágák. Tehát: károsodik a termelés, 8z ország pénzügyi és fizikai erejének alapja, a mezőgazdaság és sanyarú táplálkozás sújtja a városi lakosságot- és olyan ominózus helyzet, amiből menekülnünk kell. Az orvosszerek között jónak ígérkezik a ház-, adókulcs csökkentésével már megindult adócsökkentés. Helyesnek kell találnunk a kormánynak azt az elhatározását, hogy a városi házbéreket a közeljövőben nem engedi drágítani. A legnagyobb súlyt azokra a beruházókra kell vetnünk, amelyek a városi lakosság keresetét gyarapítják. Csonka hazánknak nemzeti testében sokkal nagyobb hányaddal szerepelnek a városok, mint előbb. A kultúrpolitika gondoskodása folytán a városok képviselik az ország művelődési színtáját. Mindent meg kell tenni, hogy ezt a színtájat ne rontsa a rosszul táplálkozó polgárok fogyó életereje és életkedve. Úgy véljük, városi lakosságunk szóban lévő helyzetét önként tekintetbe kellene venni hazai iparunknak is. A hazai ipar termékeinek fogyasztására megindult mozgalomnál? a városi lakosságban van meg a legnagyobb támasztéka. A rosszul fizetett állami tisztviselők, a száz-kétszázpengős havi jövedelmű magántisztviselők, a vékonykeresetű ügyvédek, orvosok, mérnökök, a fizetési bajokkal küzködő kereskedők, a nyomott keresetű munkások nem képesek elviselni az életszükségletek minden vonalon érezhető drágulását. Kartellált iparvállalatainknak — ahol lehet — önként kellene engedni az árakból, hogy a Magyar Hét állandósulhasson és emellett városi lakosságunk életstandardja javtuljon. Ennek első feltétele a táplálkozás kielégítő volta. A húsfogyasztás nagymértékű csökkenése sok mindenféle nyomorúságot sejtet, amit juttat felszínre a magyar ember szemérmes büszkesége. Ezt a büszkeséget, a nemzet erkölcsi erejének, életképességének fontos alkotórészét, nem szabad átadnunk a rossz életviszonyok morzsoló, már riasztó hatásának. X. J. A közigazgatási reform és a pénzintézetek. A közigazgatási reformról szóló törvényjavaslat az érdekképviseleti elv érvényesítésén alapszik. A javaslat megokolása szerint ez az egyetlen út, amely a különböző társadalmi erők egyensúlyához vezet. Ebből következősen a javaslat a törvényhatósági bizottságokban helyet biztosít a különböző gazdasági érdekképviseletek kiküldötteinek. A javaslat kétségtelenül helyes, alapelve ellenére — az összes többi gazdasági érdekeltségek figyelmbe vétele mellett — azonban teljesen megfeledkezik a hazai pénzintézetek képviseletéről. Míg az érdekképviseletek címén a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi, ügyvédi, közjjegyzői, mérnöki, orvosi, társadalom és a munkásbiztosító intézmények kiküldöttek útján a munkásság megfelelő képviselethez jut, addig a pénzintézetek a javaslat szerint képviselet nélkül maradnának. A törvényhatóságok ilyen megszervezése ma csupán a pénzintézetekre nézve volna sérelmes, amelyek a gazdasági életben betöltött szerepük folytán a képviseltetésük iránt jogos igénnyel bírnak, de a köz szempontjából is káros volna, mert a törvényhatóságok pénzügyi és gazdasági kérdéseiben az ez ügyeket legközvetlenebbül ismerő pénzintézeti vezetők közreműködése rem nélkülözhető. A Takarékpénztárak és Banszok Egyesültének a legutóbb megtartott körzeti ülése foglalkozott e kérdéssel és ennek alapján a TÉBE most előterjesztéssel fordult a kormányhoz, amelyben a javaslatnak oly értelmű módosítását kéri, hogy azújonnan alakítandó törvényhatóságokban a pénzintézetek megfelelő képviseltetéshez jussanak. Az előterjesztés egyúttal kéri, hogy a legtöbb adófizető választók névjegyzékének összeállításánál a föld-, ház- és a kereseti adó mellett a társulati adó is figyelembe vétessék, azai a részvénytársasági fomnákran működő gazdasági érdekeltségek régen hangoztatott, jogosult kívánsága. — Kitüntetett állatorvosok. A földmivelésügyi miniszter a múlt évben fellépett mételykór elleni védekezés alkalmával kifejtett sikeres munkásságukért Ilii György dr., Kertész Lajos, Kovarzik Károly, Varga Sándor dr. és Koppányi Imre állategészségügyi tanácsosoknak, továbbá Erdős László dr., Pillitz Ármin, Lengyel Albert, Pupinszky Tivadar, Barabás Imre, Dedtre István, Lacher József, Szetler János felállatorvosoknak elismerését fejezte ki. A decemberi drágulás, Vágó József Pester Lloyd-indexének kimutatása szerinti a kiskereskedelmi forgalomban december havában 0,3 százalékos drágulás állapítható meg. Ez azonban csak látszólagos, mert a gyakorlatban a bab, káposzta stb. drágulását túlontúl ellensúlyozza a ma már békepártták alatt álló liszt olcsóbbodása. Egyebekben az index az év ele óta a kiskereskedelmi forgalomban egy majdnem 4 százalékos (pontosan 3,96 százalékos) drágulást mutat ki. Hirdessen a posta hirdető irodája útján! Mindenütt olvassák.