Budapesti Hírlap, 1929. március (49. évfolyam, 50–73. szám)
1929-03-01 / 50. szám
1029 március 1. (50. sz.) Budapesti Amur Hogyan „nézik" a kisebbségi kérdést Angliában és hogyan Franciaországban Az angol kormány nem akar a népszövetségi vitának elébevágni LONDON, febr. 28. (Magyar Távirati Iroda.) Az alsóházban Wedgwood ezredes interpellációjára Sampson külügyi alállamtitkár kijelentette, hogy miután a Népszövetségnek kisebbségi garanciaszerződésekből származó kötelezettségei nemsokára egy külön népszövetségi ülésen tárgyalásra fognak kerülni, ennélfogva az angol kormány nem akarja álláspontját körülírni, mielőtt az idevonatkozó vitában minden oldalt meg nem hallgatott volna. Dandurand kanadai szenátor javaslatai kizáróan a kisebbségi panaszokkal szemben követendő eljárást érintik. Az angol kormány ezeket a leggondosabban megvizsgálja, de itt sem óhajt az egy hét múlva várható vitának elébevágni. A hamis adatokra támaszkodó francia politika nem engedi a kérdést „Összezavarni“ sok elegendők lesznek arra, hogy a kisebbségek ellen a súlyos és flagráns hivatalos visszaéléseket megakadályozzák. így például, ha az érdekelt államok szerették volna, nem mertek volna nyíltan oly törvényeket hozni, amelyek kizárták volna a kisebbségeket a parlamentből, vagy amelyek a hivatalos nyelvet tették volna kizáróan kötelezővé a bíróságok előtt (!) Így előállott volna például az a helyzet, hogy a románul nem tudó romániai magyarokat megfosztották volna a törvény oltalmától. Ez a remény teljesült is. (T) Ez már elég jelentékeny sikernek számíthatott, de még mindig PÁRIZS, febr. 28. A Petit Journal, vezércikkben foglalkozik a kisebbségi kérdéssel. Kiemeli, hogy a győztes hatalmak hajlékony eljárási módot alkalmaztak, mert így akarták biztosítani a lassú és progresszív asszimilálódást a kisebbségeknek az őket magukba foglaló nemzetekben. A francia politika szilárdan el van határozva, hogy nem engedi a kérdést merőben a tisztázás ürügye alatt összezavarni. A Petit Parisien megállapítja, hogy a háború után a helyzet teljesen megváltozott, mert a háború tulajdonképpen felszabadító háború volt, amelyben a kisebbségeket felszabadították. A kisebbségi kérdés a békeszerződések következtében kétféle megoldást nyert. Olyan országokban, ahol a népesség nagyon keveredett volt és lehetetlen volt tisztán nemzeti államokat létrehozni, ott megtörtént, hogy a kisebbségek bennmaradtak az új államok keretében, így például Erdélyban, ahol a 80 százaléknyi román lakosság között 20 százalék magyar és német kisebbség (?) maradt. Ugyanígy volt Felsősziléziában. Ugyanez volt a helyzet, amikor Cseh- Szlovákia számára a Dunához szabad utat engedtek és Belgrádot bizonyos védelmi területtel akarták megvédeni az esetleges támadásokkal szemben. Ezekben az esetekben is a cseh, valamint a jugoszláv államhoz csatolt terület lakosságának többsége magyar volt. Természetesen arról nem lehetett szó, hogy a faji, nyelvi vagy vallási kisebbségek számára teljes önkormányzati jogot adjanak, ha a békekonferenciákon mégis foglalkoztak velük és rábízták a Népszövetségre, hogy a kisebbségek jogát biztosítsa. Kisebbségi szerződések létesültek, amelyek biztosították a kisebbségek jogait. Most arról van szó, a Népszövetség előtt meg kell vizsgálni, hogyan működnek ezek a szerződések. A Times megállapítja, hogy a kisebbségi törvényeket nem hajtják végre LONDON, febr. 28. A Times hosszú cikkben foglalkozik a Népszövetség várható kisebbségi vitájával és megállapítja, hogy a szövetségeseket az óvatosság és az emberiesség kötelezte, hogy biztosítékot nyújtsanak arra, hogy az idegen uralom alá jutott népek ne részesüljenek rossz bánásmódban, ne fosszák meg őket politikai jogaiktól és ne tegyék ki őket az erőszakos elnemzetietlenítésnek. A hatalmak nem vállalhatják a kockázatot azokért a veszedelmekért, amelyek olyan dolgokból származtak volna, hogy például a német nyelvet Sziléziában erőszakkal elnyomják vagy a rutén parasztok, vagy a magyar földesurak birtokait kárpótlás nélkül elveszik. Ez a veszedelem tényleg fennállt, mert hiszen a háború előtt ilyesmit tettek a németek Posenben, a magyarok Szlovákiában (?), sőt a háború után ,az olaszok Dél-Tirolban. Ezért kisebbségi szerződésekben az illető államok lakosainak biztosították összes politikai jogaik élvezését, vallásuk szabad gyakorlatát és nyelvük szabad használatát a magánéletben és az alsóbb iskolákban fajra, vallásra, vagy nemzetiségre való tekintet nélkül. Célszerűbb lett volna a kisebbségi záradékokat magukba a békeszerződésekbe belevenni, mégpedig közvetlen a terület-határozmányok után, hogy így világosabb legyen a helyzet. Hogy pedig a kisebbségi szerződések ne csak írott malaszt legyenek, a Népszövetség garanciája alá helyezték őket. Ezt a garanciát azonban nem maguknak a kisebbségeknek, hanem a szignatárius hatalmaknak adták meg. Ez közvetlen felelősséget hárított a tanácstagokra, különösen Anglia és Franciaország tanácstagjaira. Elsősorban az ő kötelességük volt az, hogy arra figyeljenek, hogy büntetlenül ne lehessen visszaéléseket elkövetni. Remélhető, hogy maguk a szerződé megmarad az a tény, hogy a törvényeket nem hajtják végre. Ha a kisebbségeknek nem tetszik — kivándorolhatnak A népszövetségi vita cseh előhangja. PRÁGA, febr. 28. A Lidové Listy vezércikket közöl a kisebbségvédelemről.— Kétségtelen, — írja — hogy 1919-ben a határokat nem valami jól állapították meg, de valahogy meg kellett állapítani, és e szükségszerűség következménye volt a kisebbségi problémák fölmerülése. A kisebbségeknek bele kell nyugodni abba a ténybe, hogy tartósan és végérvényesen új szuverenitás alá kerültek. Ha ez nekik nem tetszik, kivándorolhatnak. Ha azonban megmaradnak helyükön, bele kell törődni abba, hogy fiaik és unokáik lengyelek lesznek, vagy csehszlovákok, nem pedig németek, románok, magyarok természetesen politikai értelemben és nem nemzetiségileg. (?) Trockíj erőszakos és műveletlen embernek mondja Stalint LONDON, febr. 28. Trockíj a Davy Express-ben újabb cikkében Stalin jellemét elemzi, akit erős gyakorlati érzékű, makacs, kitartó és erőszakos, de nagyon szűklátókörű, műveletlen embernek mond. Képességei legfeljebb másodrangú szerepekre tették volna hivatottá és hogy most vezető szerepet játszik, azt leginkább Oroszország zavaros állapotai mutatják. Főigyekezete mindig arra irányult, hogy a belső pártharcokat elmérgesítse és pártszakadást idézzen elő. Lenin azt mondotta Stalinról: „Olyan szakács, aki csak nagyon borsos ételeket tud főzni.“ KONSTANTINÁPOLY, febr. 28. Trockij a cseh kommunisták táviratára, mellyel Csehországba hívják, azt válaszolta, hogy hajlandó oda menni, azonban előbb meg kell várnia a németek válaszát. Kmed Kasa török miniszterelnök egyébként hosszabb időre szóló tartózkodási engedélyt adott Trockíjnak, akinek állítólag nagy anyagi gondjai vannak. A Párizsban élő orosz kommunisták — hír szerint — máris gyűjtöttek számára. KONSTANTINÁPOLY, febr. 28. Trockíj Labov álnéven csakugyan Angolában tartózkodik, amelynek éghajlata kedvezőbb egészségére, mint Konstantinápolyé. Azért gyakran látható a régi török fővárosban, ahol főképp könyveket vásárol. Arra a kérdésre, hogy mit szándékszik tenni, így válaszolt : — Még nincsenek terveim a jövőre. Semmit sem tudok még. E hónap tizenkettedike óta van török földön s ahogy partraszállt, nyomban táviratozott Kemal basának és határozottan kijelentette, hogy nem szabad elhatározásából, hanem kényszer hatása alatt lépett török területre. Egyébként hangoztatja, hogy álláspontja a forradalommal, a szovjettel, a marxizmussal és a bolsevizmussal szemben változatlan. TROCKIJ PIRQUET BÁRÓT, a világhírű bécsi gyermekgyógyászt és feleségét megölte a gáz BÉCS, febr. 28. Pirquet Clemens báró egyetemi tanár, udvari tanácsos és felesége ma tragikus körülmények között széngázmérkőzés áldozatai lettek. A híres bécsi orvost és feleségét este fél 10 órakor a széngázzal teli lakás hálószobájában holtan találták. A késő esti órákban Pirquet tanár lakásában megjelent rendőri bizottság megállapította, hogy a szerencsétlenséget az okozta, hogy a szobában álló folytonégő vaskályha füstcsöve eldugult és ezáltal a kályhában keletkező szénoxydgáz megtöltötte a szobát. A cselédség már tegnap tudott arról, hogy a kályha rosszul működik. Amidőn a cselédleány este gazdájának kisfiával hazatért, a csöngetésre senki sem nyitott ajtót Lakatost hivattak, aki a lakás ajtaját felfeszítette. Pirquet tanár és felesége a hálószobában a földön feküdtek. A rögtön előhívott orvos már csak a beállott halált állapíthatta meg. öngyilkosságra gyanakszanak BÉCS, febr. 28. Alig vált ismeretessé Pirquet tanár és feleségének halála, az a hír terjedt el, hogy öngyilkosságot követtek el Ezt a többi között azzal is igyekeztek megokolni, hogy Pirquet mai előadásait lemondotta. Ismerősei azt mondják, hogy a legutóbbi időben a melankólia jeleit látták rajta. E híresztelésekkel szemben más oldalról oly jelenségekre mutatnak rá, amelyek baleset mellett szólnak. A halálestről értesítették Nobel magyar származású egy tanárt, Pirquet első asszisztensét, aki közölte, hogy Pirquet ma nem jelent meg a vizsgákon és az előadásokon és elmaradását azzal mentette ki, hogy rosszul érzi magát. Nobel este 6 órakor fölkereste lakásán Pirquetet, akit ágyban fekve tálalt. Pirquet panaszkodott, hogy rosszul van és hogy az elmúlt éjjel nem tudott aludni, mert többízben kénytelen volt szobáját szellőztetni. A töltőkályha, úgy látszik, kissé elromlott, úgy hogy füst áradt ki belőle. Mindinkább erősödik az a hír, hogy a Pirquet-házaspár öngyilkosságot követett el. Orvosi körökben azt mondják, hogy Pirquet néhány éven belül már két ízben kíséreltmeg öngyilkosságot. Emlékeztetnek arra, hogy még régebben Karlszbádban az ablakból kizuhant, ami szintén nem volt véletlen. Más részről bizonyos családi körülményekre mű- Ha szereti otthonát és jó háziasszony, a BUDAPESTI HÍRLAP képes vasárnapi mellékletében megtalálja azt, amire szüksége van 8 HÉTFŐN KEZDŐDIK! VÁSÁROLJON. OLVASSA A VASÁRNAPI HIRDETÉST WEINER MÁTYÁS NŐI DIVATKELME ÁRUHAZA VI. ANDRASSY-ÚT 3 tatnak rá, különösen a Pirquet és testvérei között támadt örökségi viszályra. • Az ötvenkétéves Pirquet báró világszerte ismert tudósa volt a gyermekgyógyászatnak, e mellett úttörője és apostola a gyermekjóléti törekvéseknek, amelyek a háború utáni korszakban az összes kultúrállamokban föllendültek. Hogy a szociális gondoskodásnak ezt a legnemesebb ágát gondjukba vették a kormányok és emberbaráti intézmények, abban sok része van Pirquet bárónak, aki a gyermeknyaraltatások és más gyermekvédelmi intézkedések terén a kezdeményező szerepét játszotta. A gyermekgyógyászat két ágában, a gyermektuberkulózis gyógyításában és a gyermek táplálás terén végzett különösen eredményes és úttörő munkásságot s tette nevét örök időkre felejthetetlenné. Sok tudományos munkát is írt, kongresszusokon és tanácskozásokon mindig a legnagyobb súlya volt szavának. Neve Ausztria határain túl is ismert volt és a legnagyobb élő gyermekgyógyászok egyikének tartották. Egy ízben Amerikába hívták meg egyetemi tanárnak. Newyorkban és Baltimoreban tartott előadásokat, de az amerikai életet nem tudta megszokni és visszatért Bécsbe. Itt nemcsak mint orvost, hanem mint embert is nagyrabecsülték. Népszerűségének impozáns bizonyítéka, hogy a köztársasági elnöki méltóság jelöltjei között is emlegették. ( Két év előtt különös baleset érte a bárót, Karlsbadban orvoskongresszuson vett részt, s az egyik tanácskozás alkalmával — nem tudták, miképpen törénhetett meg a dolog, — kiesett az ablakon s zuhanásában lábát törte. Sérüléséből kigyógyult, de közelebbi ismerősei úgy vették észre, hogy az esés bizonyos nyomokat hagyott kedélyállapotában, a nélkül, hogy ez tudományos munkájában megzavarta volna. A magyar orvostudománnyal szoros összeköttetést tartott fenn. Sokszor fordult meg Budapesten, s ilyenkor mindig felkereste Bókay János dr.-t, a nagynevű orvos-tanárt, akihez a közös hivatás mellett meleg barátság is fűzte. Legutoljára a múlt év őszén látogatott el Budapestre. , . A tragikus halála feletti gyászban, amely az egész világ gyermekgyógyászatát érte, osztozik a magyar orvostudomány is. Megalakul a Rákosi szoborbizottság A főváros tanácsa mai ülésén tárgyalta Rákosi Jenő szobrának ügyét. Liber Endre tanácsnok jelentést tett Rothermerc lord táviratáról. Bejelentette még a tanácsnok, hogy a főpolgármester az elnöklésével megalakítandó bizottság útján kívánja a szobor felállítását megvalósítani. A bizottság megalakítására nézve a tanács úgy döntött, hogy a bizottság elnöke Ripka főpolgármester legyen, helyettese pedig Buzáth János alpolgármester, mint a képzőművészeti bizottság elnöke, tagjai továbbá a bizottságnak Liber Endre tanácsnok és Csármann Ferenc tanácsnok. A fővárosi képzőművészeti bizottság három tagot küld a bizottságba, az Otthonírók és Hírlapírók Köre, a Magyarországi Újságírók Egyesülete, a Pázmány Péter Irodalmi Társulat egy-egy taggal lesz képviselve, a Képzőművészeti Tanácsnak két tagja és a Közmunkatanácsnak egy tagja lesz a bizottságban. A bizottság a szükséghez képest szakértőkkel kiegészítheti magát.