Budapesti Hírlap, 1929. március (49. évfolyam, 50–73. szám)

1929-03-31 / 73. szám

U C­SÓNAKOKAT MOTORHAJÓKAT »SZILÁRD« csónakgyár, Győr. Telefon : 6-—46. 9-es sport typus hajók árai: Kétpárevezős klinker-hajó kiel­bOK) 7^0x80 cm. Komplett P 4*0.— Hasonló egypárevezőst 6» 0x8 cm. Komplett P 320.— Ráakasztós mo­­ros Egyévi garancia 6—8 szem., 560 X 140 cm. P 500.— - — r -----­ ▼aslrnap, 1929 március SI.­­73. síj Budapesti Hírlap KÖZDAIVASÁG A gazdák (Húsvétja írta Mayer János m. kir. földmívelésügyi miniszter A földmívelő számára Húsvét mindig­­ a reménység ünnepe volt. Az, akinek em­lékéhez fűződik Húsvét ünnepe, az írás szavai szerint: „legyőzte a halált“ s ezzel a csodatettével évszázadok óta hitet, ön­bizalmat tud önteni az élet küzdelmeitől csüggedésre hajló emberek lelkébe. A fel­támadás ünnepén különben maga az újjá­születő természet: minden fakadó rügy, kipattanó bimbó, minden zöldelő fűszál is azt hirdeti, hogy halál, tökéletes megsem­misülés nincs. Az erdő lehullott lombja, a szántóföld tarlója, minden ősszel elkor­hadt növény egy-egy új életcsírát rejt magában, amiből talán az elmúlottnál is szebbnek születését várhatjuk. Az ébredő természetet közvetetlen-kö­­zelről szemlélő szántó­vetők lelkéről tehát Húsvét ünnepén leghamarább kezd lepat­togni a csüggedés jégpáncélja. Azt hi­szem az idén is így lesz. A magyar föld mívelői dicséretes mun­kát fejtettek ki azért, hogy legnagyobb gazdasági erőforrásunk, a nemzetfenn­tartó mezőgazdaság újból be tudja tölteni régi hivatását, hogy a világháborúban és a rákövetkezett szomorú emlékű időkben leromlott mezőgazdaságunk ismét elér­hesse nagy fejlettségét.. A nagyhéten vé­get ért mezőgazdasági kiállításunk legin­kább mutatta, mennyire érezzük az előre­haladás szükségét s mennyire ismerjük a mezőgazdaság fejlesztésének irányait. Ma­gyarország gyönyörű gazdasági egységé­nek megbontása, a termelés erre szabott rendjének gyökeres megváltozása elle­nére, mezőgazdaságunk európai viszony­latban is feltűnést keltő eredményt tud már felmutatni, holott a termelés fejlesz­tésének eszközeitől nagyrészben ma is el vagyunk zárva és csak nagy áldozatok árán tudunk hozzájuk jutni, így a többek közt hiányzanak nekünk a régi, külföldi jól fizető piacok, ahol azelőtt mezőgazda­­sági termékeink könnyű elhelyezésre ta­láltak. Ma ezeket a piacokat úgy kell egyenként újból szinte lépésről-lépésre meghódítani. Boldogulásunk érdekében terményeink értékesítése terén valósággal új honfoglalás előtt állunk. Mezőgazdasági termékeink ez újabb hódító és honfoglaló útjának a megépí­tése, nézetem szerint a mi legközelebbi, de egyúttal legnehezebb feladatunk. Ez szerintem az, amihez az ország gazdakö­zönségének, karöltve a kereskedelemmel, egységes, szervezett együttmunkálkodá­­sára a legnagyobb szükség van. A bels­ő fogyasztás emelkedése szintén hathatós tényezője volna a mezőgazda­­sági termelés modern irányú fejlődésé­nek, de ennél jóval hathatósabbnak tar­tom a kivitel emelkedését, mert ma iga­zán legfőbb államérdek, a külkereske­delmi mérleg egyensúlyának helyreállí­tása, a mérleg nemzeti vagyont pusztító passzíváinak megszüntetése. A belső fo­gyasztás emelése inkább szociális kérdés, mely a keresők jövedelmének növekedé­sével magától megoldódik. Ennek lehetőségeit a gazdaközönség az intenzivitás révén szolgálhatja, hiszen minden bevezetett újabb termelési ág több és több ember számára nyit foglalkozási le­hetőséget és növeli a fogyasztás körét. Törekednünk kell tehát arra, hogy a gaz­daságok üzemvitele megkönnyíttessék és a mezőgazdálkodás fejlesztése erősíttessék. A mezőgazdasági termékek kivitelének a kérdését termelőink egymagukban kép­telenek megoldani.­­A termelő eleget tesz feladatának, ha piacképes árukat állít elő. Itt azonban számolnunk kell a külföldi fo­gyasztás igényeivel. Ma azt látjuk, hogy a gondos és ízléses csomagolás, a termény osztályozása révén a magyar termelvények jósága mögött maradó termények hát­térbe szorítják a mi termékeinket. Ezen segíteni kell. Minden tekintetben „forga­lomképes“ árukat kell produkálnunk. Itt erős összefogásra, tömörülésekre, a terme­lők megfelelő organizálására, oktatására, irányítására, buzdítására és támogatá­sára van szükség. Ezek elől a földmívelés­­ügyi kormány nem zárkózik el és a kez­dést biztató sikerrel már megtette. A ki­vitel kereskedelmi részének lebonyolítása a kereskedelemre is különös feladatot ró. A földmívelésügyi kormány a kivitel útjainak egyengetésére s a kiviteli keres­kedelem munkájának könnyítésére külön szervezetet létesített, a Mezőgazdasági Termény és Termék Forgalmi Intézetet. MAYER JÁNOS A fej-, fog­ni*c* óvás -r&e és idegfájdalmak ellen kitűnően bevált Vigyázzon a névre, tablettákat otát­ózzák m­e'v minden eredeti tablettán rajta van Ennek az intézetnek az a hivatása, hogy a több, jobb és olcsóbb termelés kérdésének megoldásával párhuzamosan a mezőgazda­­sági termékek kivitelének kétségtelenül nehéz kérdése is megoldást nyerjen. Ha azonban ez sikerül, gazdasági téren bizo­nyára elkövetkezik a mi várva-várt feltá­madásunk. Egyet azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk és ez az, hogy ha nincsen meg a fogyasztó közönségben az az el­szántság, hogy termelésünk színvonalának emelését az importáruk fogyasztásának csökkentésével a legintenzívebben szol­gálja, akkor igen megnehezíti a terme­lők munkáját és meggátolja azoknak a le­hetőségeknek elérését és kihasználását, melyre a termelés fokozásából, az üzemek fejlesztéséből, a fogyasztók körének eme­lése révén számítunk. Nekünk sajnos nin­csenek gyarmataink. A fejlettebb régi múltú ipari államok­kal szemben versenyeznünk nehéz. Ellen­ben mezőgazdaságunk színvonalának eme­lése, az intenzív gazdálkodás fokozása új és új foglalkozási kör létesítésére nyújt teret. Ezeket ki kell használnunk. Ez bol­dogulásunk érdekében áll. Az idei Húsvétra az ország lakosságá­nak közel hetven százalékát alkotó gazda­­közönség a magyar fogyasztó közönségtől és a kereskedelemtől várja a közös együtt­­munkálkodás ajándékát, hogy ő is viszo­nozhassa a kitartó és fáradságos munkál­kodásának eredményeivel a vele szemben tanúsított megértést és támogatást. Kereskedelem és mezőgazdaság Írja Belasiny Artur felsőházi tag, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke Sohasem volt nagyobb szükség a ter­melési ágak összhangjára és vállvetett munkájára, mint abban a helyzetben, amelybe a háború után jutottunk. Az esztendőkön át tartott kötöttgazdálkodás, a pénzérték leromlása, a beruházások tel­­­jes szünetelése, a mobiltőkék pusztulása, stb. a legsúlyosabb válságba sodorták úgy az államháztartást, mint a magángazda­ságot. Minden talpraállási kísérletünk szembe találta magát a külállamok teljes elzárkózásával és közvetetlen szomszédaink fojtogató gyűrűjével. Fokozott szüksé­günk volt tehát az összes gazdasági ágak együttműködésére, hogy befelé hozzáfog­hassunk az építőmunkához, kifelé pedig egységes frontot tartva a megélhetésünk ilyen irányban jelentkező feltételeit biz­tosíthassuk. Tárgyilagos gondolkodó nem vonhatja kétségbe, hogy országunk gazdasági szer­kezetének alapja és legfontosabb tartó­pillére a mezőgazdaság. Ha pedig éppen a mezőgazdaság nézőpontjából mérlegel­jük a termelési ágak összehangolásának szükségességét, arra az eredményre kell jutnunk, hogy minden erre irányuló tö­rekvés elsősorban a mezőgazdaság érdeke. Mezőgazdasági termelésünk új helyze­tünkben kiszakadt a monarchia vámpoli­tikai egységéből, amely számára vámok­kal védett felvevőképes és biztos piacot szolgáltatott. A változott helyzetben, ami­kor mezőgazdaságunk exportra szoruló jellege még fokozottabban kidomborodott, kivitelre váró agrárfeleslegeink beleütköz­tek a számbaj­övő piacoknak a gazdasági önellátás egyoldalú elvétől fűtött elzár­kózó politikájába. Ilyen körülmények között a mezőgazdaság számára szinte életkérdéssé vált, hogy a belföldi piac fogyasztóképes legyen és feleslegeit felve­hesse. De ezzel párhuzamosan éppen így fontossá vált a mezőgazdaság számára az is, hogy kiviteli piacokhoz jusson és ezzel a jobb értékesítés előnyeit élvezze. A fo­gyasztóképes belföldi piacot a mezőgaz­daság számára csak a többi termelési ágak jóléte, tehát a virágzó ipar és kereskede­lem nyújthatják. Éppen így a kiviteli piacoknak kockázatokkal járó feltárása és ezeknek szívós munka útján való meg­hódítása csak erős és fejlett kereskedelem által történhetik. Ennek ellenére, ha visszatekintünk a háború befejezése óta folytatott gazda­ságpolitikánkra, azt látjuk, hogy az nem ezen az egyedül járható úton haladt, ha­nem új csapásokat igyekezett vágni, kí­sérletezett és végeredményben útvesztőbe jutott. Akkor, amikor a szabadforgalom helyreállítása után hozzáfoghattunk a termelési feleslegeink elhelyezése céljából szükséges piackutató, valamint piachódító munkához, gazdaságpolitikánk nem arra törekedett, hogy az ismert okoknál fogva tőkeerejében legyengült kereskedelmet forgalomfejlesztő adópolitikával, hitel­lel, tarifális könnyítésekkel, stb. megse­gítse, hanem a kereskedelem kikapcsolá­sával és új szervek életrehívásával igye­kezett a kereskedelem munkáját pótolni. A tapasztalás megmutatta, hogy ezek a kísérletek nem vezethetnek eredményre és hogy a magántulajdon alapján nyugvó, tehát a kapitalisztikus gazdálkodás for­máit alkalmazó társadalomban a keres­kedelem tevékenysége nélkülözhetetlen. Józan ésszel nem lehet a szövetkezeti gondolat értékes és eleven erejét kétségbe­vonni. De a szövetkezeti gondolat tartal­mából következik, hogy ezt nem lehet megfelelő alapvetés nélkül, felülről lefele megvalósítani. A szövetkezés csak a ter­melés első fázisánál álló gyengébb egye­­dek összefogásából tud kibontakozni és éppen ezért nem kifogásolható, ha az ál­lam segítő beavatkozása a termelés terü­letén a szövetkezeti kérdések támogatásá­nál érvényesül. De súlyos hiba lenne a szövetkezeti gondolat leple alatt felesle­ges és kockázatos kísérletekbe fogni és ez­zel béklyóba verni a tisztes múlttal bíró és az ország gazdasági megerősítése kö­rül kézenfekvő érdemekkel rendelkező gazdasági ágnak — a kereskedelemnek — tevékenységét. A kereskedelem nem a szövetkezeti gondolat és annak értéke el­len küzd, hanem kizárólag az egyenlő ver­senyfeltételek elvének érvényesülését szor­galmazza abban a biztos tudatban, hogy ezáltal jelentős lépést tennénk a gazda­sági konszolidáció útján. Örömmel lehet látni, hogy gazdaságpo­litikánk revízió alá igyekszik venni azo­kat a kérdéseit, amelyek eddig különösen a mezőgazdasági cikkek értékesítése során a kereskedelem kikapcsolására töreked­tek. Nagy megnyugvást keltett az Or­szágos Mezőgazdasági Kiállítás megnyi­ ____25 tása alkalmával, a legmértékadóbb té­nyező, az ország kormányzójának a keres­kedői munka jelentőségét elismerő és mél­tató megállapítása. Valóban a gazdára vár a termelési feladatok megoldása a piacokhoz való hozzáigazodás, viszont a kereskedelemre vár az a feladat, hogy kitartással felkutassa a megfelelő piaco­kat, megbízhatóságával és pontosságával osztályozza a termelt és értékesítésre váró cikkeket, végül a kivitelre alkalmas­­elsőrendű áruk szállításával külföldi pia­cainkat megtartsa, fejlessze és ellássa, ily­­képpen biztosítva a termelő számára azt, hogy fáradságos munkája megfelelő jöve­delemmel kompenzálódik. A magyar kereskedelem a múltban vál­lalta és teljesítette ezt a pontosan körül­írt kötelességét. Bizonyság erre, hogy ter­melésünk minden számbajövő cikke szá­mára értékes piacokat szerzett, mert hi­szen ki tagadhatná, hogy kiviteli értéke­sítésünk rendszerének kiépítése és meg­szervezése a kereskedelem érdeme. A ke­reskedelem most is teljesíteni kívánja hivatását a legteljesebb összhangban a mezőgazdasággal. Tisztában van a ke­reskedelem azzal, hogy a mezőgazdaság boldogulása összefügg az ő sorsával. A mezőgazdaság sorsa a kereskedelem sorsa is. A lényeg azonban az, hogy gazdaság­­politikának revíziója ne maradjon csupán szólam, hanem eleven valósággá váljék. Legutóbb a kormányzat a mező­­gazdasági feleslegek kiviteli értékesítése érdekében önálló exportfejlesztő intézetet létesített. Enn­ek az intézetnek működése elé élénk várakozással tekint az egész ke­reskedelem. Ez a működés fogja ugyanis megmutatni, hogy gazdaságpolitikánk az agrárértékesítés terén mennyiben hagy fel tényleg eddigi kísérletezéseivel és mennyiben kíván támaszkodni a legális kereskedelemre. Az intézet működését eddig a nyilvánosság nem ismeri. Pusztán vázlatos munkaprogrammja került nyil­vánosságra. De mégis szükséges hangsú­lyozni már most, hogy a kivitelfejlesztés minden kísérlete csak akkor vezethet si­kerre, ha az egész kereskedelem bekapcso­lásával történik. Céltévesztett lenne al­kalmi tömörülések és kipróbálatlan kény­szerszindikátusok feltámasztásával az ér­tékesítés terén bizonyos monopóliumokat teremteni. Ezzel ugyanis korlátozódnék a verseny, már­pedig a termelő gazda szá­mára a legjobb érték­esítést a legszaba­dabb verseny tudja csak biztosítani. A kivitelfejlesztés állami feladata kizáró­lag a hírszolgálat megszervezése, a közle­kedési feltételek megteremtése — útépí­tés, kisvasutak, tarifapolitika, stb. — az értékesítés terheinek könnyítése — ille­tékek lefaragása, adóterhek apaszt­ása, forgalmi adó átszervezése, adóvisszatérí­tés, stb. — és használható hitelek hozzá­férhetővé tétele lehet. Az egész magángazdaság bizalommal fogadta a kormányzó gazdaságpolitikánk számára új irányt mutató szavait és hinni szeretné, hogy ennek nyomán valóban el­jutunk immár a termelési erők összefo­gásához, amelynek lényege, hogy segítsük­­kibontakozáshoz az egyes gazdasági ága­kat és biztosítsuk minden egyes ág szá­mára, hogy a maga munkaterületén min­den versenytársával egyenlő feltételekkel küzdhessen. — Gazdasági életünk a Postatakarék­pénztár tükrében.) A Magyar Cobden Szö­­vetség szemináriumában április 4-én, csü­törtökön este Tormay Béla államtitkár, a Magyar Kft. Postatakarékpénztár vezér­­igazgatója Gazdasági életünk a Postataka­rékpénztár tükrében címmel előadást tart. Az előadás, amelyet a Magyar Kereske­delmi Csarnok (V., Szabadság-tér 12.) elő­adótermében tartanak, pontosan 7 órakor kezdődik.­­ A budapesti gabonaforgalom március 22—29-ig a következő volt: Vasúti forgalom­ban érkezett búza 26.890, rozs 2314, árpa 3361, zab 2666, tengeri 2582, liszt 13.550, (el­szállt­va 7614), korpa 308, (elszállítva 4622). Hajóforgalomban búza elszállítva 4370, liszt érkezett 723, (elszállítva 13.666), korpa 1­, (elszállítva 1700) mázsa. Hajótranzitforga­­lomban elszállítva búza 11.889, rozs 1710, tengeri érkezett 6520, elszállíttatott 3500 mé­­ter másba.

Next