Budapesti Hírlap, 1929. március (49. évfolyam, 50–73. szám)
1929-03-31 / 73. szám
U CSÓNAKOKAT MOTORHAJÓKAT »SZILÁRD« csónakgyár, Győr. Telefon : 6-—46. 9-es sport typus hajók árai: Kétpárevezős klinker-hajó kielbOK) 7^0x80 cm. Komplett P 4*0.— Hasonló egypárevezőst 6» 0x8 cm. Komplett P 320.— Ráakasztós moros Egyévi garancia 6—8 szem., 560 X 140 cm. P 500.— - — r ----- ▼aslrnap, 1929 március SI.73. síj Budapesti Hírlap KÖZDAIVASÁG A gazdák (Húsvétja írta Mayer János m. kir. földmívelésügyi miniszter A földmívelő számára Húsvét mindig a reménység ünnepe volt. Az, akinek emlékéhez fűződik Húsvét ünnepe, az írás szavai szerint: „legyőzte a halált“ s ezzel a csodatettével évszázadok óta hitet, önbizalmat tud önteni az élet küzdelmeitől csüggedésre hajló emberek lelkébe. A feltámadás ünnepén különben maga az újjászülető természet: minden fakadó rügy, kipattanó bimbó, minden zöldelő fűszál is azt hirdeti, hogy halál, tökéletes megsemmisülés nincs. Az erdő lehullott lombja, a szántóföld tarlója, minden ősszel elkorhadt növény egy-egy új életcsírát rejt magában, amiből talán az elmúlottnál is szebbnek születését várhatjuk. Az ébredő természetet közvetetlen-közelről szemlélő szántóvetők lelkéről tehát Húsvét ünnepén leghamarább kezd lepattogni a csüggedés jégpáncélja. Azt hiszem az idén is így lesz. A magyar föld mívelői dicséretes munkát fejtettek ki azért, hogy legnagyobb gazdasági erőforrásunk, a nemzetfenntartó mezőgazdaság újból be tudja tölteni régi hivatását, hogy a világháborúban és a rákövetkezett szomorú emlékű időkben leromlott mezőgazdaságunk ismét elérhesse nagy fejlettségét.. A nagyhéten véget ért mezőgazdasági kiállításunk leginkább mutatta, mennyire érezzük az előrehaladás szükségét s mennyire ismerjük a mezőgazdaság fejlesztésének irányait. Magyarország gyönyörű gazdasági egységének megbontása, a termelés erre szabott rendjének gyökeres megváltozása ellenére, mezőgazdaságunk európai viszonylatban is feltűnést keltő eredményt tud már felmutatni, holott a termelés fejlesztésének eszközeitől nagyrészben ma is el vagyunk zárva és csak nagy áldozatok árán tudunk hozzájuk jutni, így a többek közt hiányzanak nekünk a régi, külföldi jól fizető piacok, ahol azelőtt mezőgazdasági termékeink könnyű elhelyezésre találtak. Ma ezeket a piacokat úgy kell egyenként újból szinte lépésről-lépésre meghódítani. Boldogulásunk érdekében terményeink értékesítése terén valósággal új honfoglalás előtt állunk. Mezőgazdasági termékeink ez újabb hódító és honfoglaló útjának a megépítése, nézetem szerint a mi legközelebbi, de egyúttal legnehezebb feladatunk. Ez szerintem az, amihez az ország gazdaközönségének, karöltve a kereskedelemmel, egységes, szervezett együttmunkálkodására a legnagyobb szükség van. A belső fogyasztás emelkedése szintén hathatós tényezője volna a mezőgazdasági termelés modern irányú fejlődésének, de ennél jóval hathatósabbnak tartom a kivitel emelkedését, mert ma igazán legfőbb államérdek, a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának helyreállítása, a mérleg nemzeti vagyont pusztító passzíváinak megszüntetése. A belső fogyasztás emelése inkább szociális kérdés, mely a keresők jövedelmének növekedésével magától megoldódik. Ennek lehetőségeit a gazdaközönség az intenzivitás révén szolgálhatja, hiszen minden bevezetett újabb termelési ág több és több ember számára nyit foglalkozási lehetőséget és növeli a fogyasztás körét. Törekednünk kell tehát arra, hogy a gazdaságok üzemvitele megkönnyíttessék és a mezőgazdálkodás fejlesztése erősíttessék. A mezőgazdasági termékek kivitelének a kérdését termelőink egymagukban képtelenek megoldani.A termelő eleget tesz feladatának, ha piacképes árukat állít elő. Itt azonban számolnunk kell a külföldi fogyasztás igényeivel. Ma azt látjuk, hogy a gondos és ízléses csomagolás, a termény osztályozása révén a magyar termelvények jósága mögött maradó termények háttérbe szorítják a mi termékeinket. Ezen segíteni kell. Minden tekintetben „forgalomképes“ árukat kell produkálnunk. Itt erős összefogásra, tömörülésekre, a termelők megfelelő organizálására, oktatására, irányítására, buzdítására és támogatására van szükség. Ezek elől a földmívelésügyi kormány nem zárkózik el és a kezdést biztató sikerrel már megtette. A kivitel kereskedelmi részének lebonyolítása a kereskedelemre is különös feladatot ró. A földmívelésügyi kormány a kivitel útjainak egyengetésére s a kiviteli kereskedelem munkájának könnyítésére külön szervezetet létesített, a Mezőgazdasági Termény és Termék Forgalmi Intézetet. MAYER JÁNOS A fej-, fogni*c* óvás -r&e és idegfájdalmak ellen kitűnően bevált Vigyázzon a névre, tablettákat otátózzák me'v minden eredeti tablettán rajta van Ennek az intézetnek az a hivatása, hogy a több, jobb és olcsóbb termelés kérdésének megoldásával párhuzamosan a mezőgazdasági termékek kivitelének kétségtelenül nehéz kérdése is megoldást nyerjen. Ha azonban ez sikerül, gazdasági téren bizonyára elkövetkezik a mi várva-várt feltámadásunk. Egyet azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk és ez az, hogy ha nincsen meg a fogyasztó közönségben az az elszántság, hogy termelésünk színvonalának emelését az importáruk fogyasztásának csökkentésével a legintenzívebben szolgálja, akkor igen megnehezíti a termelők munkáját és meggátolja azoknak a lehetőségeknek elérését és kihasználását, melyre a termelés fokozásából, az üzemek fejlesztéséből, a fogyasztók körének emelése révén számítunk. Nekünk sajnos nincsenek gyarmataink. A fejlettebb régi múltú ipari államokkal szemben versenyeznünk nehéz. Ellenben mezőgazdaságunk színvonalának emelése, az intenzív gazdálkodás fokozása új és új foglalkozási kör létesítésére nyújt teret. Ezeket ki kell használnunk. Ez boldogulásunk érdekében áll. Az idei Húsvétra az ország lakosságának közel hetven százalékát alkotó gazdaközönség a magyar fogyasztó közönségtől és a kereskedelemtől várja a közös együttmunkálkodás ajándékát, hogy ő is viszonozhassa a kitartó és fáradságos munkálkodásának eredményeivel a vele szemben tanúsított megértést és támogatást. Kereskedelem és mezőgazdaság Írja Belasiny Artur felsőházi tag, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke Sohasem volt nagyobb szükség a termelési ágak összhangjára és vállvetett munkájára, mint abban a helyzetben, amelybe a háború után jutottunk. Az esztendőkön át tartott kötöttgazdálkodás, a pénzérték leromlása, a beruházások teljes szünetelése, a mobiltőkék pusztulása, stb. a legsúlyosabb válságba sodorták úgy az államháztartást, mint a magángazdaságot. Minden talpraállási kísérletünk szembe találta magát a külállamok teljes elzárkózásával és közvetetlen szomszédaink fojtogató gyűrűjével. Fokozott szükségünk volt tehát az összes gazdasági ágak együttműködésére, hogy befelé hozzáfoghassunk az építőmunkához, kifelé pedig egységes frontot tartva a megélhetésünk ilyen irányban jelentkező feltételeit biztosíthassuk. Tárgyilagos gondolkodó nem vonhatja kétségbe, hogy országunk gazdasági szerkezetének alapja és legfontosabb tartópillére a mezőgazdaság. Ha pedig éppen a mezőgazdaság nézőpontjából mérlegeljük a termelési ágak összehangolásának szükségességét, arra az eredményre kell jutnunk, hogy minden erre irányuló törekvés elsősorban a mezőgazdaság érdeke. Mezőgazdasági termelésünk új helyzetünkben kiszakadt a monarchia vámpolitikai egységéből, amely számára vámokkal védett felvevőképes és biztos piacot szolgáltatott. A változott helyzetben, amikor mezőgazdaságunk exportra szoruló jellege még fokozottabban kidomborodott, kivitelre váró agrárfeleslegeink beleütköztek a számbajövő piacoknak a gazdasági önellátás egyoldalú elvétől fűtött elzárkózó politikájába. Ilyen körülmények között a mezőgazdaság számára szinte életkérdéssé vált, hogy a belföldi piac fogyasztóképes legyen és feleslegeit felvehesse. De ezzel párhuzamosan éppen így fontossá vált a mezőgazdaság számára az is, hogy kiviteli piacokhoz jusson és ezzel a jobb értékesítés előnyeit élvezze. A fogyasztóképes belföldi piacot a mezőgazdaság számára csak a többi termelési ágak jóléte, tehát a virágzó ipar és kereskedelem nyújthatják. Éppen így a kiviteli piacoknak kockázatokkal járó feltárása és ezeknek szívós munka útján való meghódítása csak erős és fejlett kereskedelem által történhetik. Ennek ellenére, ha visszatekintünk a háború befejezése óta folytatott gazdaságpolitikánkra, azt látjuk, hogy az nem ezen az egyedül járható úton haladt, hanem új csapásokat igyekezett vágni, kísérletezett és végeredményben útvesztőbe jutott. Akkor, amikor a szabadforgalom helyreállítása után hozzáfoghattunk a termelési feleslegeink elhelyezése céljából szükséges piackutató, valamint piachódító munkához, gazdaságpolitikánk nem arra törekedett, hogy az ismert okoknál fogva tőkeerejében legyengült kereskedelmet forgalomfejlesztő adópolitikával, hitellel, tarifális könnyítésekkel, stb. megsegítse, hanem a kereskedelem kikapcsolásával és új szervek életrehívásával igyekezett a kereskedelem munkáját pótolni. A tapasztalás megmutatta, hogy ezek a kísérletek nem vezethetnek eredményre és hogy a magántulajdon alapján nyugvó, tehát a kapitalisztikus gazdálkodás formáit alkalmazó társadalomban a kereskedelem tevékenysége nélkülözhetetlen. Józan ésszel nem lehet a szövetkezeti gondolat értékes és eleven erejét kétségbevonni. De a szövetkezeti gondolat tartalmából következik, hogy ezt nem lehet megfelelő alapvetés nélkül, felülről lefele megvalósítani. A szövetkezés csak a termelés első fázisánál álló gyengébb egyedek összefogásából tud kibontakozni és éppen ezért nem kifogásolható, ha az állam segítő beavatkozása a termelés területén a szövetkezeti kérdések támogatásánál érvényesül. De súlyos hiba lenne a szövetkezeti gondolat leple alatt felesleges és kockázatos kísérletekbe fogni és ezzel béklyóba verni a tisztes múlttal bíró és az ország gazdasági megerősítése körül kézenfekvő érdemekkel rendelkező gazdasági ágnak — a kereskedelemnek — tevékenységét. A kereskedelem nem a szövetkezeti gondolat és annak értéke ellen küzd, hanem kizárólag az egyenlő versenyfeltételek elvének érvényesülését szorgalmazza abban a biztos tudatban, hogy ezáltal jelentős lépést tennénk a gazdasági konszolidáció útján. Örömmel lehet látni, hogy gazdaságpolitikánk revízió alá igyekszik venni azokat a kérdéseit, amelyek eddig különösen a mezőgazdasági cikkek értékesítése során a kereskedelem kikapcsolására törekedtek. Nagy megnyugvást keltett az Országos Mezőgazdasági Kiállítás megnyi ____25 tása alkalmával, a legmértékadóbb tényező, az ország kormányzójának a kereskedői munka jelentőségét elismerő és méltató megállapítása. Valóban a gazdára vár a termelési feladatok megoldása a piacokhoz való hozzáigazodás, viszont a kereskedelemre vár az a feladat, hogy kitartással felkutassa a megfelelő piacokat, megbízhatóságával és pontosságával osztályozza a termelt és értékesítésre váró cikkeket, végül a kivitelre alkalmaselsőrendű áruk szállításával külföldi piacainkat megtartsa, fejlessze és ellássa, ilyképpen biztosítva a termelő számára azt, hogy fáradságos munkája megfelelő jövedelemmel kompenzálódik. A magyar kereskedelem a múltban vállalta és teljesítette ezt a pontosan körülírt kötelességét. Bizonyság erre, hogy termelésünk minden számbajövő cikke számára értékes piacokat szerzett, mert hiszen ki tagadhatná, hogy kiviteli értékesítésünk rendszerének kiépítése és megszervezése a kereskedelem érdeme. A kereskedelem most is teljesíteni kívánja hivatását a legteljesebb összhangban a mezőgazdasággal. Tisztában van a kereskedelem azzal, hogy a mezőgazdaság boldogulása összefügg az ő sorsával. A mezőgazdaság sorsa a kereskedelem sorsa is. A lényeg azonban az, hogy gazdaságpolitikának revíziója ne maradjon csupán szólam, hanem eleven valósággá váljék. Legutóbb a kormányzat a mezőgazdasági feleslegek kiviteli értékesítése érdekében önálló exportfejlesztő intézetet létesített. Ennek az intézetnek működése elé élénk várakozással tekint az egész kereskedelem. Ez a működés fogja ugyanis megmutatni, hogy gazdaságpolitikánk az agrárértékesítés terén mennyiben hagy fel tényleg eddigi kísérletezéseivel és mennyiben kíván támaszkodni a legális kereskedelemre. Az intézet működését eddig a nyilvánosság nem ismeri. Pusztán vázlatos munkaprogrammja került nyilvánosságra. De mégis szükséges hangsúlyozni már most, hogy a kivitelfejlesztés minden kísérlete csak akkor vezethet sikerre, ha az egész kereskedelem bekapcsolásával történik. Céltévesztett lenne alkalmi tömörülések és kipróbálatlan kényszerszindikátusok feltámasztásával az értékesítés terén bizonyos monopóliumokat teremteni. Ezzel ugyanis korlátozódnék a verseny, márpedig a termelő gazda számára a legjobb értékesítést a legszabadabb verseny tudja csak biztosítani. A kivitelfejlesztés állami feladata kizárólag a hírszolgálat megszervezése, a közlekedési feltételek megteremtése — útépítés, kisvasutak, tarifapolitika, stb. — az értékesítés terheinek könnyítése — illetékek lefaragása, adóterhek apasztása, forgalmi adó átszervezése, adóvisszatérítés, stb. — és használható hitelek hozzáférhetővé tétele lehet. Az egész magángazdaság bizalommal fogadta a kormányzó gazdaságpolitikánk számára új irányt mutató szavait és hinni szeretné, hogy ennek nyomán valóban eljutunk immár a termelési erők összefogásához, amelynek lényege, hogy segítsükkibontakozáshoz az egyes gazdasági ágakat és biztosítsuk minden egyes ág számára, hogy a maga munkaterületén minden versenytársával egyenlő feltételekkel küzdhessen. — Gazdasági életünk a Postatakarékpénztár tükrében.) A Magyar Cobden Szövetség szemináriumában április 4-én, csütörtökön este Tormay Béla államtitkár, a Magyar Kft. Postatakarékpénztár vezérigazgatója Gazdasági életünk a Postatakarékpénztár tükrében címmel előadást tart. Az előadás, amelyet a Magyar Kereskedelmi Csarnok (V., Szabadság-tér 12.) előadótermében tartanak, pontosan 7 órakor kezdődik. A budapesti gabonaforgalom március 22—29-ig a következő volt: Vasúti forgalomban érkezett búza 26.890, rozs 2314, árpa 3361, zab 2666, tengeri 2582, liszt 13.550, (elszálltva 7614), korpa 308, (elszállítva 4622). Hajóforgalomban búza elszállítva 4370, liszt érkezett 723, (elszállítva 13.666), korpa 1, (elszállítva 1700) mázsa. Hajótranzitforgalomban elszállítva búza 11.889, rozs 1710, tengeri érkezett 6520, elszállíttatott 3500 méter másba.