Budapesti Hírlap, 1929. április (49. évfolyam, 74–97. szám)
1929-04-02 / 74. szám
2 A székelyek „visszarománosítása" Románia és a kisebbségi szerződések Kolozsvárról a minap meglepő hír érkezett Magyarországra. Azt írják az erdélyi lapok, hogy a Mamu-kormány bizalmas rendeletet adott ki, amelyben a hatóságokat utasítja, hogy a „székelyek visszarománosítását“ mozdítsák elő és a székelyföldi román iskolák számát szaporítsák. A Maniu-kormányt a nemzetközi tisztesség és kötelezettségek iránt való elődeinél fokozottabb respektus jóhíre előzte meg s az a feltevés, hogy a kisebbségeknek nemcsak a szerződésekben biztosított jogait fogja tiszteletben tartani, hanem ügyeiket is nagyobb megértéssel fogja kezelni. A fent jelzett hírt tehát elsősorban a legnagyobb kétséggel fogadjuk, mert fel sem akarjuk tenni a mai román kormányról, hogy a világ közvéleményét csak félre akarta volna vezetni és európai viszonylatban sem legyen jobb Bratianuéknál s a liberális rezsimnél. Kizártnak tartjuk, hogy Maniu Gyula valóban vallja azt a monstruózus történelemhamisító tételt, mely szerint a székelyek (a székelyek ) oláh eredetűek lennének. A történelemtudomány már régen eldöntötte azt a kérdést, hogy az Erdélyt már századokkal az oláhság beszivárgása előtt lakó székelyeknek a legcsekélyebb rokoni kapcsolatuk sincs sem Erdély, sem a Havasalföld oláhaival. A rokonság vagy oláh származás vakmerő vádját egy Jorga megkockáztathatja, de felelős kormányférfiaknak politikájukat, különösen egy brutális, a szerződésekkel ellentétben álló elnemzetietlenítési politikát ilyen fogalomra felépíteni mégsem szabad. Az 1919. december 9-én Románia és a Szövetkezett hatalmak közt kötött úgynevezett kisebbségi szerződés 11. cikke az erdélyi székely és szász tömör kisebbségeknek „vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot“ engedélyez és biztosít. Nem tekintve tehát az ethnográfiai és történelmi hamisítási kísérletet, egyenesen a Népszövetség garanciája alá helyezett kisebbségi szerződések flagráns megsértése lenne az említett intézkedés, ha valódisága bebizonyosodnék. És méghozzá a legtisztább, legintranzigensebb székely vármegyében, Csikszéken kísérlik meg! A büszke lófőszékelyeket akarják eloláhosítani! És hogy tényleg akarják, annak bizonyítéka már az is, hogy eddig is 64 román nyelvű, magyarul nem is tudó tanítót működtetnek a Székelyföldön s ehhez azt kívánják, hogy a székelyek saját anyagi erejükkel is hozzájáruljanak. Reméljük, hogy nem igaz a hír s hamarosan meg fogják cáfolni. De ha, ami sajnos, könnyen lehetséges, valónak bizonyul, akkor meg kell állapítanunk, hogy ez az a tipikus eset, mely a Népszövetség szerveinek, akiknek kötelessége a szerződések betartásának ellenőrzése, spontán beavatkozását kívánja, anélkül, hogy egy petíció benyújtását megvárnák. Hiszen Genfben is tudni kell az illetékeseknek, hogy egy országban, amely ilyen brutalitásra képes, s eszközeiben nem válogatós, a mártírok önfeláldozása kell ahhoz, hogy a legdurvább szerződésszegésből vagy elnyomatási akcióból aláírásokkal ellátott, formális kérvény jöjjön létre s benyújtóikra az egyéni üldözések áradatát zúdítsa Hic Rhodus! Népszövetség: Kötelességedet kell teljesítened. technikán át a közönséghez vezető utat, új faji muzsika hitvallásával találkozunk: a zsidó zenével. Az orosz tanácsköztársaság zenetudományi népbiztosa, Ssábanejew Leonid röpiratban fejti ki az új faji iskola programmját. Ssábanejew dolgozatát Közép-Európa legnagyobb zsidó zeneműkiadó vállalata, a bécsi Universal Edition német fordításban, Die Nationale Jüdische Schule der Musik címmel terjeszti, mindjárt mellékelve a zsidó zene Jibneh-Juwal nevű gyűjteményének jegyzékét. (Megjegyezzük, hogy e gyűjteményben nem csupa kóser munka van, felvették a keresztény Prokoview héber dallamokra írt megnyitóját, Sleznicsek Kol Nidrei változatait és más nem zsidó szerzők műveit. Az olvasó kissé csodálkozik. Zsidó muzsika, igen is létezik? Az ószövetség musica sacra-ján kívül van modern faji héber zene is? A zenefogyasztók tömegének tekintélyes percentje a zsidóság soraiból került ki, főképp Budapesten. Egyes művészeti vagy tudományágakra majdnem specializálták magukat, így Berlinben a zenekritika teljesen zsidó kézben van, önálló zsidó nemzeti muzsika azonban a legújabb időkig nem létezett. Sőt némely zsidó muzsikus, mint Saint- Saëns Franciaországban — aki előljárt a magyargyűlölet szításában — a legvéresebb szájú nacionalisták közé tartozott. Eddig is tudtuk, hogy Mendelssohn, Halévy vagy Mayerbeer, aki stáusát hazájával együtt változtatta, zsidó volt, kivált Mendelssohnban a faji jelleg öntudatlanul kidomborodott, ami egyik német zeneíró szerint akadálya volt, hogy művészete klasszikussá tisztuljon. Az nem volt titok senki előtt, hogy Goldmark bármennyire is hangoztatta a Neue Freie Presse-ben, hogy jó osztrák, ugyanakkor, amikor érdekeinek kedvezőbb volt a magyar állampolgárság — Haidót éppen úgy, mint Hu-Einstein, aki bár magát orosznak vallotta, mégis zsidó maradt. Bizet, a Karmen költője is sokszor úgy szerepel a köztudatban, mint zsidó — a németek terjesztik ezt a hiedelmet — pedig a zsidósághoz mindössze annyi köze volt — hogy Halévy leányát vette feleségül. Zsidó még Dukas Pál, az Ariane és a Kékszakáll szerzője, Mahler Gusztáv, a modern mesterek közül, az osztrák Schönberg, a francia Milhaud és a nálunk ismeretlen, Amerikában élő svájci Bloch Ernő. Az önálló zsidó faji iskola fogalmának bevezetése a művészettörténetbe a szovjet nevéhez fűződik. A szovjet ugyan áthárítja a dicsőséget a cárizmusra, mert az idézett röpiratban olvassuk, hogy a cári uralom alatt átélt szenvedések érlelték meg a zsidó zenei nyelvet. Ssábanejew, aki a maga keresztény és már évek óta mint kegyvesztett Párizsban él, tárgyilagosságra törekedve adja elő a zsidó iskola kialakulását. Ssábanejew nem hallgatja el, hogy a zsidóság mennyire keverékfaj és hogy sokféle külső zenei behatás érte, nemcsak Ázsiában, de Európában is. Természetesen Ssabanejev majdnem kizáróan az orosz zsidó muzsikával foglalkozik, melynek déli és keleti muzsikáját iráninak mondja. Szerinte az orosz zsidók zenéjén erősen érezhetők magyar (?), lengyel és ukrán nyomok (melyek azok, adósunk marad vele). Megkísérti zenéjüket visszavezetni az ó- ír homofon héber méloszára. A trópusok és a zsinagóga-dalok gazdag keleti ornamentikája ma is él az orosz zsidóság énekében. Hangrendszerük, mint az ázsiai népeké csaknem általában, az öthangú skála, a bővített másodlépés csak később jelentkezik irán-arab-kaukázusi befolyás alatt. Az orosz zeneköltők: Gonka, Mussorgszky, Rimszki-Korzakov is, észrevették a zsidó dallamokban nyugvó lehetőségeket. Orosz és német zsidók figyelme csakhamar az orosz zsidó népmuzsika felé fordult. Valóságos expedíciókat szerveztek a dallamok összegyűjtésére. Már 1908-ban Péterváron — tehát a cárizmus idejében, mondja a szovjet — zsidó zenetársulat alakult, hogy anyagot gyűjtsön egy elkövetkező zsidó műzene számára. Írjunk le egy csomó nevet, melyek közül a legjelentősebb Krejn Alexanderé, de a szovjet által legjobban népszerűsített a Feinberg Samué, akit a magyar publikum úgy sem ismer? Nem érdemes tovább foglalkozni ezekkel az ismeretlen és jelentéktelen zsidó muzsikusokkal. Csupa másodrangú egyéniség, technikában is az egyetlen Bloch a jelentősebb, akinek Izrael szimfóniája bizonyság, hogy nem tud a zsidó frázis megbirkózni a nyugati formákkal. Az egész zsidó muzsika tisztázatlan folklór anyagával még annyira problematikus, hogy nem érdemes rá szót vesztegetni. Annál inkább az állítólagos zsidó szellemre, mely Ázsiából kiáradva, a nyugati muzsika felé tör . A zsidó zenei hitvallásban az oroszoknak váratlan és hű szövetségesei akadtak a németekben. Most már nincs többé szó zárt faji iskoláról, de az egész modern művészetet átjáró zsidó szellemről, melynek Mahler és Schönberg a megtestesítői. A XX. század európai zenekultúrája csődbe jutott. (Mintha Spengler alkalmi történet bölcseletét hallanék a nyugati kultúra bomlásáról.) Természetesen az antant-muzsika. A német zsidóság a világ zenei megváltója. A csaknem teljesen zsidó kézen lévő német zenekritika és zenetudomány egyre erősebben harsogja ezt a Drang nach Westen elméletet. Elég csak Paul Bekkernek, Németország egyik legolvasottabb zeneírójának Neue Musik című könyvét átlapoznunk. A német olvasó eleinte észre sem vette a német nacionalista mezbe öltöztetett zsidó imperializmust, amely kezdetben hízelgett hiúságának és önérzetének. Hiszen arról van szó, hogy a rohadt Európa dekadens muzsikáját két nagy mester teremti újjá: a német zsidó romantika két hőse, Mahler és Schönberg. A német olvasó örömmel vallotta a szívós propagandával terjesztett hitet, hogy a nyugati mestereket, melyek között a németségnek elsőrangú képviselői nem igen akadnak, elsöpri a keleti áradat. Az utóbbi időben azonban ez a zenei cionizmus, melyet pán-ázsiatizmusnak nevez a zsidó Anbruch zenei folyóirat, kendőzetlenül megmutatta ábrázatát. Heinrich Béri testes kötete: Das Judenthum in der Musik elképesztő és megdöbbentő bizonysága a fajszeretet érdekében elkövetett vakmerő történelemhamisításnak. Béri mindenekelőtt igyekszik elhitetni az olvasóval, hogy keresztény és így az európaiázsiai zenekrízis pszichikai és történeti okait érdektelenül fogja feltárni. (Sokszor nem tudjuk mi ez a könyv, a kereszténység vészkiáltása, vagy a zsidóság győzelmi éneke?) Könyvét azért nevezte el Wagner híres röpiratáról, hogy elégtételt adjon a zsidóságnak és reámutasson a bayreuthi mester roppant tévedésére, melynek elméleti alapja Gobineau teóriája, gyakorlati pedig a Meyerbeer-gyűlölet. Ex Oriente lux — mondja Béri. Ázsia a titkok földje, két orosz komponistán keresztül tekintettünk be eddig a csodálatos, rejtelmes Világba: Rimszky Korzakov és Stravinszky művein. A Sacre de Printemps Ázsia apoteózisa. Béri számára azonban Ázsia csak zsidó föld. Stravinszky ugyancsak pórul jár. A szovjet megtagadta tőle — akárcsak Saljapintól az orosz állampolgárságot, kijelentve, hogy nem hajlandó elismerni orosznak. A zsili német zenei radikalizmus pedig most Ázsiát is Efansprsn Rihiäp S*er5a, 1929 'április S. (73. s&T Magyarországon járó holland tanárok, akik propagandát akarnak csinálni nekünk Szombat este huszonöt holland tanár érkezett Budapestre, vezetőjük Holt Appel tanár, aki már kilenc esztendeje él Magyarországon. Tanulmányútra jöttek, nagy szeretet hozta őket ide, amint ők maguk mondják, meg akarták ismerni Európa mostohagyermekét, Magyarországot, hogy propagandát csinálhassanak. Péntek délutánig maradnak Budapesten, amelynek szépségei máris elragadták valamennyieket, ezután Debrecenbe utaznak, majd kimennek a Hortobágyra, hogy a híres hortobágyi csárdában megebédeljenek. Hollandi barátaink nagy elismeréssel nyilatkoztak a hatóságokról és a Külügyi Társaságról, amelyek igaz szívvel igyekeztek mindenben kezükre járni, hogy a csonka ország megmaradt szépségeit minél maradéktalanabbul bemutathassák nekik. A holland tanárok célja, hogy a magyar-holland tudományos, kulturális és társadalmi kapcsolatokat kimélyítsék. Holland tanárok, akik eljöttek, hogy tanulmáyozzák Magyarországot Az antant negyedszázados jubileuma CANNES, ápr. 2. (Havas.) Az antant kordiai fennállásának 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen a connaughti herceg hosszabb beszédben méltatta az angol és a francia szoros barátság jelentőségét. Az ünnepen leleplezték VII. Edward szobrát. A jelenlevő előkelőségek között ott volt Hodge angol tengernagy, Berthelot francia tengernagy, továbbá a yorki, mancheseri, a noricki és a cardiffi polgármester. A kormányzó kedden délétől fogadta az angol cserkész vendégeket A Budapesten tartózkodó angol cserkészei hétfőn este a hárshegyi cserkészparkban nagy nemzetközi tábortüzet rendeztek. Most kerültek először együvé az itt tartózkodó különböző külföldi cserkészek: németek, osztrákok, dánok. Bravúros cserkészmutatványokkal szórakoztatták a közönséget és a lasszóügyességekben magyarok, angolok egyaránt meglepőt produkáltak. Kedden délelőtt az angolok megtekintették a Mátyás-templomot, utána sorra járták a Vár nevezetességeit, végül féltizenkét órakor Khuen-11éderváry Károly gróf, Magyarország főcserkésze, a Vár belső udvarán felsorakoztatta őket, majd Szukováthy Imre, a budapesti Cserkész Egylet elnöke és Molnár Frigyes dr., a Cserkész Szövetség külügyi főtitkára, egyenként bemutatta valamennyit Horthy Miklós kormányzónak, aki hosszasan elbeszélgetett a fiúkkal, és különösen megkedvelte a csapat legkisebb tagját, akit cserkész nyelven „farkaskölyöknél* neveznek. A kihallgatás majdnem háromnegyed óráig tartott és a kormányzó meleg szavakkal búcsúzott el H. G. Spencer keleti cserkészfőtitkártól, aki kijelentette, hogy Magyarország fiait épp oly vendégszeretettel fogadjál majd az angolok odakint, mint ahogyan őket itt fogadták. Kedden este a cserkészek a főváros vendégei voltak, a Szent Gellért Szállós A Budapesten tartózkodó angol cserkészek csoportja ___