Budapesti Hírlap, 1930. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-02 / 27. szám

Megjelenik minden nap IRODALOM ÉS MŰVÉSZET I. melléklet 1930 febr. 2 Tudomány — Könyv — Zene — A technika világa — Iskola — Kritika — Folyóiratszemle — Szellemi élet Hogy lettem karmester ? Hétion este Kodály Zoltán Beethoven C-dur miséjét és Bach egyik kantátáját, as Actus tragicus-t fogja vezényelni. Kpdály mindössze egy éve szerepel mint karnagy a budapesti laangversenydobogón és- eddig csak saját mű­veit,-a Psalmus Hungaricus-t és a Háry János- gzvitet dirigálta. V Kodály Zoltán Minthogy Kodály- azelőtt, sohasem, vezényelt, érdekesnek véltük hangversenye alkalmából megkérdezni, bogy milyen zenei eseménnyel volt kapcsolatos első karmesteri szereplése, mi indította arra, hogy a zeneszerző magányos dolgozószobáját időnként a csillogó hangver­senyteremmel cserélje fel, továbbá miért Bach és Beethoven épp íéntidezett műveire esett vá­lasztása. , Szombaton a Zeneművészeti Főiskola nagy­termének kora délutáni félhomályában, próba- közben, hegedűhangolás, orgonazúgás, liárfa- giissz^ndók, emberi hangok morajában beszél­getünk a mesterrel, aki ingujjra vetkőzve, a dobogón várja a zenészek, énekesek, gyermek­karok elhelyezkedését, miközben karcsú, rugal­mas atlétáalakja, büszke tartása magnetikus művel dominálja és egyben magába sűríti a térem várakozásteljes hangulatát. . — Négy évvel ezelőtt — mondja Ko­dály —- Amszterdamból levelet kaptam, •amelyben az ottani zenekar karnagya, Elmondja Kodály Zoltán Tierie meghívott, hogy- elvezényeljem a „Zsoltárt' ‘ -t. Azt válaszoltam neki, hogy nem tudok dirigálni, solise próbáltam. Igaz, hogy 25 év előtt jó öreg tanárom, Iíoessler János elméletben megmutatta, hogyan kell taktust ütni, de azóta a dolog annyiban is maradt, kivéve, hogy egyszer az akadémiai növendékzenekart dirigál­tam. Tierie azonban nem engedett. Azt írta, csak jöjjek bátran az ő felelősségére és költségére, tegyek próbát és ha a dolog mégsem menne, még mindig ott lesz ő, aki átveheti a vezénylést. Ennek a szívélyes meghívásnak aztán nem lehetett ellént- állni. Persze, itthon az alatt alaposan ké­szültem. Szerencsére itt volt a kitűnő Strasser István karnagy, aki a „Zsoltár“-! épp akkor vezényelte is és akinek precis? ütőtechnikáját szerettem volna elsajátí­tani. Strasser munkába is vett, útmuta­tásait zenekar híjján zongoristán 'próbál­tam ki, akinek szabályszerű beintéseket adtam, és valóságos zenekari próbát tar­tottam velő. Ezeket a próbákat is több­nyire Strasser ellenőrzése mellett folytat­tam, ö azonban nem volt velem megelé­gedve és bizony némi szkepszissel figyelte teljesítményeimet, azzal1 vigasztalva, hogy- baj úgysem történhetik, mert hiszen kéz­nél lesz az amszterdami karnagy. Ebben maradtunk és én elutaztam Amszter­damba. A próba teljes rendben folyt le, az előadásnak szép sikere volt, sőt legnagyobb bámulatomra a holland lapok a „suggestiv erejű vezénylés“-t emelték ki. Egyik lap kritikusa meg is mondotta, hogy a mű megbírá- lására nem is képes, mert teljesen a szerző vezényletének hatása alatt áll. Úgy látszik, ez nemcsak aféle tessék-lássék dicséret volt, mert rögtön utána más vá- -*rokokba is kaptam meghívást. Az amszter­dami Concenrgebovban hatszor, utána a leipzigi Geicandhausban, a londoni Queens Hallban, majd a londoni rádióban s a hatalmas gloucesteri katedrálisban, ahol; négyezren hallgatták, vezényeltem a „Zoltár*' -t. Megkérdeztük, mi az oka, hogy Buda­pestnek évekig kellett várnia a mester ve­zénylésére? Kodály összehúzza a szemöl­dökét: — Lássa, ennek fejletlen és rendszer­telen hangversenyéletünk az oka. Egész tavalyig a „Zsoltár" három éven keresz­tül nem került előadásra nálunk. Amszter­damban három nyilvános előadás követke­** IthmmÜl%4 Rendkívüli alkalom takarékos háziasszonyainknakl Méterárukban lebonyolított nagy forgalmunk révén igen nagy mennyiségű maradék áll rendel- keasésiinkre, melyet rendkivttl olcsón árusítunk. Tekintse meg Rökk Szilárd-utcai kirakatunkat is! Huliaszüvet-maradékok köztük gyapjú Georgette, Crepe Caid, Crepe Reversible, Nattés, gyapjú ripsz, Tweed-ek, legújabb skót és kockás kel rnék, pongyolaanyagok, téli és átmeneti kabátanyagok stb. Selyem-maradékok köztük Crepe de chine, Crepe satin, Crepe Georgette Veioutine, Crepe marocain. mintázott selymek, egyszínű és nyomott mosóselymek, runabársonyok stb. Mosőszövet-iua radék o k köztük ingzefirek, pyjamaüaneliok, teniszílaneliek, bár- sonyilanellok, gyapjumuszünok, müselymek, grepadinok, mosómuszlinck, satiuok stb. Pamutáru-maradékok köztük inlet, pamut- és lenvásznak, lepedő- és .paplan- lepedő-gyolcsoK’, ágynemiidamaszt, inganyagok, fehér és színes batisztok, törülköző maradékok stb. Fttggttnyanyag-maradébok köztük bútorszövetek, dekorációs szövetek, fehér és színes esipkeíüggönyszövetek és egyéb függönyanyagok, futó­szőnyegek, viaszosvászon, párnalapok, szalagok, hímzé­sek stb. Csipkemaradékok köztük valenclennes csipke, klöpli csipke, lüUcsipkc, lég- -csipke stb. Photomaton I. emelet S különböző felvétel 8 pere alatt kész és. elvihető .............P 1.50 n agyítások... P 3.50, 5.— orm ÁRUHÁZ _ Budapest rflll. Slaha lujza tér I—3. ÉtfersnlinkEien II. emelet naponta délután 4-től uxsonnahangvetseny 1 csésze kávé babbal és 1 brioche .. „ P —.60 zeit a próbákra. Budapesten tavaly, nagy fáradsággal és költséggel készítettük elő az előadást, minden jegy el is kelt, még­sem tartottak nyilvános főpróbát. Vidé­ken pedig még úgyszólván ismeretlen a „Zsoltár." Ez nem gazdaságos, mert így mi még zenében is drágábbak vagyunk, mint a külföld. — Hogy saját müveim után miért vá­lasztottam éppen Beethoven C-dur misé­jét és Bach. „Actus Tragicus"-át, annak több oka van. Természetesen egy pilla­natig sem vindikálom magamnak azt a jogot, mintha egyedül csak én vállalkoz­hatnék c ritkán hallható müvek előadá- sara. Van Budapesten még legalább há­rom-négy karmester, aki épp úgy elvezé­nyelné e müveket, mint én, de akiknek napi elfoglaltságuk nem igen ad időt ,és lehetőséget az egyes szólamcsoportokkal hetekig elbibelődni, valamint arra sem marad idejük, hogy a partitúrát részlete­sen kidolgozzák. — Melyik partitúráról van szó? —- kérdezzük. — A Baeh-kantaté vezérkönyvérőL Takáts Alice Szomory Dezső háronífel- vonásos színműve, amelyet január 31-ikén mutatott be a Vígszínház. — Azt akarom, úgy szeressetek, hogy megöljetek. Ezt egy a berlini klinika kórházi ágyán mérhetetlenül szenvedő orosz zenész mondja a barátainak.’Takáts Alice dl., a Goltz-klinika adjunktusa, elköveti a bűnt, megöli a gyógyíthatatlan beteget, mert meggyőződése, hogy jogosan lázad az uralkodó erkölcs ellen. Tettének elköve­tése után azonban lelki megrendülése me­nekülésre kényszeríti. Markovics László vegyész szobájába rohan és elmondja, mit cselekedett, A vegyész — a szerelem pél­dátlan, szinte abnormális önfeláldozásá­val— magára vállalja az emberölés bű­nét, amelyet még tudós professzora is, embertelen s bűnös cselekedetnek minősít. Pedig ö átérzi az időtlen idők óta kisértő problémát, amely sokszor foglalkoztatta már az irodalmat is, a judikaturát is, de amelyet eddig megoldani nem sikerült. A szenvedésektől az élet elvétele árán való megváltás ma is — gyilkosság. A „gyilkos" vegyész kétéves börtön titán kegyelmet kap és hazajön Pestre, ahol Takáts Alice azóta szép karriert fű­tött meg. Rendkívüli módon megbecsült asszisztense lett Tardy-Koos egyetemi ta­nárnak, aki észrevétlenül maga is a mun­katársi viszonynál melegebb érzésekkel viseltetik iránta. A szerelem azonban gea hálát, sem tiszteletet nem ismer, Ta­káts Alice, a komolj- tudós, megfeledkezik a valósággal egész életét érte áldozó Mar- koviesról, a tudományos világban bálvá­nyozott professzorról és a műveletlen sportembernek, a fiatal Tardy-Koosnak karjába hull. Amikor Markovics kiszaba­dul és hazajön, ennek a szerelemnek bi­lincseiben találja a leányt, aki már két hónap óta magzatot is hord a szíve alatt. A fiatal Tardy-Koss huszonhét esztendeje, az életrekivánkozó gyermek nagyobi) ha­talmak, mint a Markovics börtöne, amely csak Hindenburg kegyelméből nem lett több két esztendőnél. Markovics délame­rikai expedícióra indul, Takáts Alice pe­dig követi a fiatal motorkerékpárost, aki a másik szerelmes bámulatraméltó önfel­áldozásával szemben csak a férfiasságát vetette kockára. És győzött. Nem túlságos bonyolult mese ez, de Szomory ritka színpadi rutinnal úgy építi föl az eseményt, úgy mozgatja az alak­jait, hogy izgalmas dráma kerül ki Ta­káts Alice történetéből. A módszere pedig szinte egyszerű és természetes. Takáts Alice áll a színpadon és mint a szennyes ruhadarabokat, egymás után hantja le magáról a hazugságokat. Feltárul az éle­tének minden titka. A professzornak vallja be a szánalomból eredő gyilkossá­got, az apának a saját anyaságát és a fiú­nak a káprázatos erkölcsi magasságban álló vetélytárs megérkezését. Az ember azt hinné, hogyha megszabadult minden hazugságtól, megkönnyebbül a lélek. Ta­káts Alice megmutatja, hogy a hazugsá­goktól való szabadulásnak azért örülünk, mert új hazugságoknak csináltunk helyet. A hazugságok levetkőzésének sorrendjé­ben azután ragyogó climax-ot tudott ko­vácsolni a szerző, aki ilyenformán erős marokkal fogja a közönség idegeit, ame­lyeknek feszültsége annál intenzivebb, minél több fény derül a múlt sötét szín­foltjaira. Amolyan minden fűszerrel terhes és minden hájjal megkent darab ez. amely azonban mégis közel van a szivünkhöz, mert az alakjai szinte egytől-cgyig mély­ségesen és okkal szenvednek. Vagy húsz esztendő előtt láttuk Szomoryt először a színpadon A rajongó Bólzay lánnyal, amelj’ben sok lírát, finoman cizellált mondatokat, előkelő gondolatokat, színes, mindig biztosan fogó jelzőket hozott. Színpadi technikát, színpadi — nem is rutint, hanem színpadi építőmesteri ta­lentumot annál kevesebbet. Most annál jobban ismeri az utat a kulisszák között, de viszont mintha a nyelve is leegj-szerü- sődött volna nem a sablonig, hanem addig a fokig, ahol a költészetet már gúzsba köti a dráma izgalma. Mondataiból elő­nyösen hiányzanak a csak azértis erőlte­tett és kétségbeejtő modorosságok. így aztán kiderül1, hogjr mily sok finomsága van a nyelvnek és milyen előkelő tud lenni kifejezéseiben. Szinte kár volt pár helyen, ahol nem is volt rá szükség, talán csak a különösség, a bátorság fölösleges bizonyítékaként néhány kulináris kifeje­zést megkockáztatni. A közönséget hatalmas erővel fogta meg a darab. Különösen az első két fel­vonás. A harmadik tudniillik csak pont a darab után. Dehát pontot is szokás tenni. Az első felvonás ritka érdeklődést kelt és bár alig történik valami a színpadon, a párbeszédek tükrében izzó lelki élések so­rakoznak. Szinte azt mondanánk, hogy ez a felvonás túlzsufolt, a drámaíró ügyes keverése közben a problémák sűrű kártyái szinte átmelegszenek. A második felvo­násban fokozódnak az izgalmak, egészen kinyílnak, szinte elvirágzanak a problé­mák rózsái. Kész az ítélet, csak ki kell hiv- deni. Ezt az ítélethirdetést végzi el a har­madik felvonás. Maga Takáts Alice tipikus Szomory- hős, olyan, amilyenekkel húsz esztendő óta többször találkoztunk a színpadom Első szavában benne zeng a törvénysze­rűen eljövendő tragikum, az első ideges megrándulásában ott van a szenvedély, amely föl fogja égetni az életét. Gomha- szögi Frida, Takáts Alice megszemélyesí­tője, nagy' szeretettel volt szerepe iránt, sok hűséggel hajtotta végre az író paran­csait, százszor változó lelkiállapotban mindig igaz és mindig nemcsak más, de új is volt. Hegedűs Gyulának, aki a pro­fesszort játszotta, minden mozdulata tele volt élet-sűrítéssel és minden szaván a bölcsesség illata érzett. Góth Sándor ízlésesen rendezte a darabot, de minden kedvessége mellett sem tudott új figurát csinálni az elfajzott apa öreg szerepéből. Amily nagy feladat elé állította a szerző a fiatal Tardj’-Koss szerepében Ilaj- mássy Miklóst, olyan mostoha volt Törzs- zsel szemben, akinek így nem lehetett módjában megláttatni velünk Markovics Lászlót. Élő emberek voltak Gárdonyi Lajos, Makláry, Vágónc is. A darabnak igen jelentős sikere voltf Pogány Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék