Budapesti Hírlap, 1930. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-02 / 27. szám

Megjelenik minden napIRODALOM ÉS MŰVÉSZET I. melléklet 1930 febr. 2 Tudomány — Könyv — Zene — A technika világa — Iskola — Kritika — Folyóiratszemle — Szellemi élet Hogy lettem karmester ? Elmondja Kodály Zoltán Hétfőn este Kodály Zoltán Beethoven C-dúr miséjét és Bach egyik kantátáját, az Actus tragicus-t fogja vezényelni. Kodály mindössze egy éve szerepel mint karnagy a budapesti laangversenydobogón és­ eddig csak saját mű­veit,­a Psalmus Hungaricus-t és a Háry János­­szvitet dirigálta. Minthogy Kodály­ azelőtt, sohasem, vezényelt, érdekesnek véltük hangversenye alkalmából megkérdezni, hogy milyen zenei eseménnyel volt kapcsolatos első karmesteri szereplése, mi indította arra, hogy a zeneszerző magányos dolgozószobáját időnként a csillogó hangver­senyteremmel cserélje fel, továbbá miért Bach és Beethoven épp féntidézett műveire esett vá­lasztása. . Szombaton a Zeneművészeti Főiskola nagy­termének kora délutáni félhomályában, próba­­közben, hegedűhangolás, orgonazúgás, b­ár fa­­gu­sszandók, emberi hangok morajában beszél­getünk a mesterrel, aki ingujjra vetkőzve, a dobogón várja a zenészek, énekesek, gyermek­karok elhelyezkedését, miközben karcsú, rugal­mas atlétaalakja, büszke tartása magnetikus művel dominálja és egyben magába sűríti a terem várakozásteljes hangulatát. . — Négy évvel ezelőtt — mondja Ko­dály —­ Amszterdamból levelet kaptam,­­amelyben az ottani zenekar karnagya, Tierre meghívott, hogy­ elvezényeljem a „Zsoltárt' ‘ -t. Azt válaszoltam neki, hogy nem tudok dirigálni, soh­se próbáltam. Igaz, hogy 25 év előtt jó öreg tanárom, Stoessler János elméletben megmutatta, hogyan kell taktust ütni, de azóta a dolog annyiban is maradt, kivéve, hogy egyszer az akadémiai növendékzenekart dirigál­tam. Tierre azonban nem engedett. Azt írta, csak jöjjek bátran az ő felelősségére és költségére, tegyek próbát és ha a dolog mégsem menne, még mindig ott lesz ő, aki átveheti a vezénylést. Ennek a szívélyes meghívásnak aztán nem lehetett ellent­­állni. Persze, itthon az alatt alaposan ké­szültem. Szerencsére itt volt a kitűnő Strasser István karnagy, aki a „Zsoltár“-t épp akkor vezényelte is és akinek precis­ ütőtechnikáját szerettem volna elsajátí­tani. Strasser munkába is vett, útmuta­tásait zenekar híjján zongoristán­­próbál­tam ki, akinek szabályszerű beintéseket adtam, és valóságos zenekari próbát tar­tottam vele. Ezeket a próbákat is több­nyire Strasser ellenőrzése mellett folytat­tam, ő azonban nem volt velem megelé­gedve és bizony némi szkepszissel figyelte teljesítményeimet, azzal­ vigasztalva, hogy­­báj úgysem történhetik, mert hiszen kéz­nél lesz az amszterdami karnagy. Ebben maradtunk és én elutaztam Amszter­damba. A próba teljes rendben folyt le, az előadásnak szép sikere volt, sőt legnagyobb bámulatomra a holland lapok a „suggestív erejű vezénylés“-t emelték ki. Egyik lap kritikusa meg is mondotta, hogy a mű megbírá­­lására nem is képes, mert teljesen a szerző vezényletének hatása alatt áll. Úgy látszik, ez nemcsak aféle tessék-lássék dicséret volt, mert rögtön utána más vá­­sárokokba is kaptam meghívást. Az amszter­dami Concertgebowban hatszor, utána a leipzigi Geb­andhausban, a londoni Queens Hallban, majd a londoni rádióban s a hatalmas gloucesteri katedrálisban, ahol­ négyezren hallgatták, vezényeltem a „Zoltár*" -t. Megkérdeztük, mi az oka, hogy Buda­pestnek évekig kellett várnia a mester ve­zénylésére? Kodály összehúzza a szemöl­dökét: — Lássa, ennek fejletlen és rendszer­telen hangversenyéletünk az oka. Egész tavalyig a „Zsoltár" három éven keresz­tül nem került előadásra nálunk. Amszter­damban három nyilvános előadás követke­­ z Kodály Zoltán Takáts Alice Szomory Dezső három­fel­­vonásos színműve, amelyet január 31-ikén mutatott be a Vígszínház. — Azt akarom, úgy szeressetek, hogy megöljetek. Ezt egy a berlini klinika kórházi ágyán mérhetetlenül szenvedő orosz zenész mondja a barátainak.’Takáts Alice dr., a Goltz-klinika adjunktusa, elköveti a bűnt, megöli a gyógyíthatatlan beteget, mert meggyőződése, hogy jogosan lázad az uralkodó erkölcs ellen. Tettének elköve­tése után azonban lelki megrendülése me­nekülésre kényszeríti. Markovics László vegyész szobájába rohan és elmondja, mit cselekedett. A vegyész — a szerelem pél­dátlan, szinte abnormális önfeláldozásá­val— magára vállalja az emberölés bű­nét, amelyet még tudós professzora is, embertelen s bűnös cselekedetnek minősít. Pedig ő átérzi az időtlen idők óta kísértő problémát, amely sokszor foglalkoztatta már az irodalmat is, a judikatúrát is, de amelyet eddig megoldani nem sikerült. A szenvedésektől az élet elvétele árán való megváltás ma is a gyilkosság. A „gyilkos" vegyész kétéves börtön u­tán kegyelmet kap és hazajön Pestre, ahol Takáts Alice azóta szép karriert fű­zött meg. Rendkívüli módon megbecsült asszisztense lett Tardy-Koos egyetemi ta­nárnak, aki észrevétlenül maga is a mun­katársi viszonynál melegebb érzésekkel viseltetik iránta. A szerelem azonban sem hálát, sem tiszteletet nem ismer. Ta­káts Alice, a komoly­ tudós, megfeledkezik a valósággal egész életét érte áldozó Mar­­kovicsról, a tudományos világban bálvá­nyozott professzorról és a műveletlen sportembernek, a fiatal Tardy-Koosnak karjába hull. Amikor Markovics kiszaba­dul és hazajön, ennek a szerelemnek bi­lincseiben találja a leányt, aki már két hónap óta magzatot is hord a szíve alatt. A fiatal Tardy-Ross huszonhét esztendeje, az életre kivánkozó gyermek nagyobb­ ha­talmak, mint a Markovics börtöne, amely csak Hindenburg kegyelméből nem lett több két esztendőnél. Markovics délame­rikai expedícióra indul, Takáts Alice pe­dig követi a fiatal motorkerékpárost, aki a másik szerelmes bámulatraméltó önfel­áldozásával szemben csak a férfiasságát vetette kockára. És győzött. Nem túlságos bonyolult mese ez, de Szomory ritka színpadi rutinnal úgy építi föl az eseményt, úgy mozgatja az alak­jait, hogy izgalmas dráma kerül ki Ta­káts Alice történetéből. A módszere pedig szinte egyszerű és természetes. Takáts Alice áll a színpadon és mint a szennyes ruhadarabokat, egymás után hántja le magáról a hazugságokat. Feltárul az éle­tének minden titka. A professzornak vallja be a szánalomból eredő gyilkossá­got, az apának a saját anyaságát és a fiú­nak a káprázatos erkölcsi magasságban álló vetélytárs megérkezését. Az ember azt hinné, hogyha megszabadult minden hazugságtól, megkönnyebbül a lélek. Ta­káts Alice megmutatja, hogy a hazugsá­goktól való szabadulásnak azért örülünk, mert új hazugságoknak csináltunk helyet. A hazugságok levetkőzésének sorrendjé­ben azután ragyogó climax­ot tudott ko­vácsolni a szerző, aki ilyenformán erős marokkal fogja a közönség idegeit, ame­lyeknek feszültsége annál intenzívebb, minél több fény derül a múlt sötét szín­foltjaira. Amolyan minden fűszerrel terhes és minden hájjal megkent darab ez, amely azonban mégis közel van a szívünkhöz, mert az alakjai szinte egytől-egyig mély­ségesen és okkal szenvednek. Vagy húsz esztendő előtt láttuk Szomoryt először a színpadon A rajongó Bólzay lánnyal, amely­ben sok lírát, finoman cizellált mondatokat, előkelő gondolatokat, színes, mindig biztosan fogó jelzőket hozott. Színpadi technikát, színpadi , nem is rutint, hanem színpadi építőmesteri ta­lentumot annál kevesebbet. Most annál jobban ismeri az utat a kulisszák között, de viszont mintha a nyelve is leegy­szerű­­sődött volna nem a sablonig, hanem addig a fokig, ahol a költészetet már gúzsba köti a dráma izgalma. Mondataiból elő­nyösen hiányzanak a csak azértis erőlte­tett és kétségbeejtő modorosságok, így aztán kiderült, hogy­ mily sok finomsága van a nyelvnek és milyen előkelő tud lenni kifejezéseiben. Szinte kár volt pár helyen, ahol nem is volt rá szükség, talán csak a különösség, a bátorság fölösleges bizonyítékaként néhány kulináris kifeje­zést megkockáztatni. A közönséget hatalmas erővel fogta meg a darab. Különösen az első két fel­vonás. A harmadik tudniillik csak pont a darab után. Dehát pontot is szokás tenni. Az első felvonás ritka érdeklődést kelt és bár alig történik valami a színpadon, a párbeszédek tükrében izzó lelki élések so­rakoznak. Szinte azt mondanánk, hogy ez a felvonás túlzsúfolt, a drámaíró ügyes keverése közben a problémák sűrű kártyái szinte átmelegszenek. A második felvo­násban fokozódnak az izgalmak, egészen kinyílnak, szinte elvirágzanak a problé­mák rózsái. Kész az ítélet, csak ki kell hir­­deni. Ezt az ítélethirdetést végzi el a har­madik felvonás. Maga Takáts Alice tipikus Szomory­­hős, olyan, amilyenekkel húsz esztendő óta többször találkoztunk a színpadom Első szavában benne zeng a törvénysze­rűen eljövendő tragikum, az első ideges megrándulásában ott van a szenvedély, amely föl fogja égetni az életét. Gomba­­szögi Frida, Takáts Alice megszemélyesí­tője, nagy­ szeretettel volt szerepe iránt, sok hűséggel hajtotta végre az író paran­csait, százszor változó lelkiállapotban mindig igaz és mindig nemcsak más, de új is volt. Hegedűs Gyulának, aki a pro­fesszort játszotta, minden mozdulata tele volt élet­sűrítéssel és minden szaván a bölcsesség illata érzett. Góth Sándor ízlésesen rendezte a darabot, de minden kedvessége mellett sem tudott új figurát csinálni az elfajzott apa öreg szerepéből. Amily nagy feladat elé állította a szerző a fiatal Tardi’-Koss szerepében Ssal­­mássy Miklóst, olyan mostoha volt Törz­­­zsel szemben, akinek így nem lehetett módjában megláttatni velünk Markovics Lászlót. Élő emberek voltak Gárdonyi Lajos, Makláry, Vágóné is. A darabnak igen jelentős sikere volt. Pogány Béla ** Ithmmel%4 Rendkívüli alkalom takarékos háziasszonyainknakl Méterárukban lebonyolított nagy forgalmunk révén igen nagy mennyiségű maradék áll rendel­­ke­­ésü­nkre, melyet rendkivü­l olcsón árusítunk. Tekintse meg Rökk Szilárd­ utcai kirakatunkat is! Hullaszüret-maradékok köztük gyapjú Georgette, Crepe Card, Crepe Reversible, Nattes, gyapjú ripsz, Tweed-ek, legújabb skót és kockás kel­m­ék, pongyolaanyagok, téli és átmeneti kabátanyagok stb. Selyem­maradékok köztük Crepe de chine, Crepe satin, Crepe Georgette Veroutine, Crepe marocain, mintázott selymek, egyszínű és nyomott mosóselymek, runabársonyok stb. Mosószövet-i ma­radék­o­k köztük ingzefirek, pyjamallanellok, teniszilanellek, bár­­sonyilanellok, gyapjúmusztnok, müselymek, grepadinok, mosómuszlinok, satinok stb. Pamutáru-maradékok köztük vilet, pamut- és lenvásznak, lepedő- és­­paplan­­lepedő-gyolcsok­, ágynemű­ damaszt, inganyagok, fehér és színes batisztok, törülköző maradékok stb. Fü­ggt m­ganyag-maradékok köztük bútorszövetek, dekorációs szövetek, fehér és színes csipkefüggönyszövetek és egyéb függönyanyagok, futó­szőnyegek, viaszosvászon, párnalapok, szalagok, hímzé­sek stb. Csipkemaradékok köztük valenciennes csipke, klepli csipke, lübcsipke, lég­­­csipke stb. Photomaton I. emelet S különböző felvétel 8 perc alatt kész és­ elvihető.............P 1.50 nagyítások... P 3.50, 5.—­o­rm ÁRUHÁZ _ Budapest rflll. Slaha lujza tér I—3. ÉttersnlinkEien II. emelet naponta délután 4-től uxsonnahangverseny 1 csésze kávé babbal és 1 biioche .. . P 2.60 zeit a próbákra. Budapesten tavaly, nagy fáradsággal és költséggel készítettük elő az előadást, minden jegy el is kelt, még­sem tartottak nyilvános főpróbát. Vidé­ken pedig még úgyszólván ismeretlen a „Zsoltár." Ez nem gazdaságos, mert így mi még zenében is drágábbak vagyunk, mint a külföld. — Hogy saját műveim után miért vá­lasztottam éppen Beethoven C-dúr misé­jét és Bach­ „Actus Tragicus"-át, annak több oka van. Természetesen egy pilla­natig sem vindikálom magamnak azt a jogot, mintha egyedül csak én vállalkoz­hatnék e ritkán hallható művek előadá­­sára. Van Budapesten még legalább há­rom-négy karmester, aki épp úgy elvezé­nyelné e műveket, mint én, de akiknek napi elfoglaltságuk nem igen ad időt ,és lehetőséget az egyes szólamcsoportokkal hetekig elbibelődni, valamint arra sem marad idejük, hogy a partitúrát részlete­sen kidolgozzák. — Melyik partitúráról van szó? —­­kérdezzük. — A Bach-kantaté vezérkönyvéről

Next