Budapesti Hírlap, 1930. május (50. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-18 / 112. szám

Megjelenik minden nap IRODALOM ÉS MŰVÉSZET Színház — Tudomány — Könyv — Zene — Film — Iskola — Kritika — Folyóiratszemle , melléklet 1930 máj. 18 M­iss Hobbs Jerome K. Jerome háromfel­­vonásos víg­játékát szombaton este elevenítette fel a Nemzeti Színház Kamaraszínháza. Negyedszázaddal ezelőtt, amikor először ját­­szották a Nemzeti Sznházban Jerome K. Je­rome kedves vígjátékát, a közönség nagyon jól mulatott és sokat tapsolt. A kritika azonban már akkor is akadékoskodott és bár elismerte, hogy az angol szerző kitűnően tud franciásan tálalni, de magát a vígjátékot igénytelen ked­vességnek minősítette. Ennek a kétfelé ágazó véleményeltérésnek egyszerűen az az oka, hogy a nőkérdésnek az a megoldása, amelyet Je­rome K. Jerome elénk állít, már akkor, ne­gyedszázad előtt régi és bukott teória volt. Nő­­emancipáció, szüfrazsett-mozgalom, politikai jogok, a dolgozó nő problémája? — igazán könnyű az egészet elintézni. Nem kell hozzá semmi egyéb a világon, csak néhány jóképű, jótermetű, jómódú férfi, akik meghódítják a hölgyeket, szerelemmel feledtetik a politikai ambíciókat és parancsoló szavukra a legelke­­seredettebb szüfrazsett is vígan darálja a ká­vét, süti a kotlettet, de ha kell, talán moso­gatni is hajlandó. így intézi el az angol vígjátékíró a nő prob­lémáját és a közönség bele is nyugszik ebbe, mert szó ami szó, a Jerome K. Jerome darab­jában szereplő hölgyeknél és uraknál bevág ez a recept, lévén jómódú emberek. Kár is volna szemrehányást tenni — pláne huszonhat esz­tendő ködös távlatában. — azért, mert a szerző nem csinált szociális problémát, vagy egyéb nagy drámai feszültséget kívánó világraszóló kérdést abból, hogy bizonyos Miss Hobbs fel­forgató tanainak mérgező hatásával el akarja választani egymástól a szerelmese­ket, hogy aztán maga is súlyos veresé­get szenvedjen a szerelem frontján és feladja a szüfrazsett hadállásokat. Maga a játék kedves, eleven, finom, ötletes és ha egy kissé h­iilyamott elavult eszközökkel dolgozik, is,­az ember azt gondolja, hogy egy régi anekdotát mesélnek a színpadon régimódi előadó-modorban, pipaszó mellett, üveg karos­székben. A Kamaraszínház mai előadásán jól esett látni a frisseséget, amelyet a rendezés érdemé­nek kell felróni. A színészek méltó utódai vol­tak annak a nagy gárdának, amely 1904-ben si­kerre vitte a darabot. Legelső helyen Váráéiy Arankát kell említeni, aki a címszerepben gaz­dag skáláját tudta adni az érzelmeknek, part­nere, Petheő Attila kitűnően érzékeltette az erős akaratú, hódító, a nőemancipáció apostol­­nőjét szerelmi kerékbe törő, angol gentlemant. Nagy feladat volt T. Mátrai Erzsié, akinek D. Ligeti Juliska egykori szerepe jutott, sok bájt vitt bele szerepébe, a nő, az igazi nő volt, aki­nek elhittük azt is, amit a vígjátékot könyvben olvasva, talán kétségbe vontunk volna. Kiss Irén Rákosi Szidit igyekezett pótolni kisebb szerepében és mint mindig, ma is sokszor ra­gadta nevetésre a közönséget. Igen, nagy ígéret a színpadon Eőry Kató, aki ma azt a szerepet játszotta, amelyet huszonöt év előtt a mai cím­szereplő Váradi Aranka alakított. Eőry Kató is biztos úton jár a vezető szerepek felé, amit semmi sem bizonyít jobban, mint hogy az olyan jelentéktelen szerepben is, mint a mai, észre kell vennie a közönségnek. Kitűnő volt Uray Tivadar, aki a feledhetetlen Dezső Jó­zsef örökében igen mulattató szeleburdi férjet játszott. Cserépy Lászlóról színtelen szerepé­­ben­ is csak jót lehet mondani. (p. b.) mAi Ifjú prator' Takáts Jllii®eM-„Cserebere” A Vígszínház műsora A Vígszínház jövő hetét a szezon három nagy sikere tölti be a következő módon: Most vasárnap, hétfőn, szerdán, pénte­ken és jövő vasárnap Jaques Dévai rend­kívül mulatságos vígjátéka, AZ IFJÚ PÁSZTOR kerül színre. Kedden és szombaton Szomory Dezső szenzációs színműve: TAKÁTS ALICE. Csütörtökön és jövő szombaton Yvaíri pompás zenés vígjátéka, CSEREBERE, szerepel a műsoron. Jegy egész nap, szünet nélkül, Váltható. Goldmark Károly (Arckép) Évezredeken át bolyongva szálldosó, messze, idegenben fakadt, buja melódia­vonal teljesedett be, mikor száz évvel ez­előtt Goldmark Károly magyar földön megszületett. Keletről indult el, perzselte az égető nap, verte a hideg eső, fújta a si­­kongó szél, vitte országok, világrészek fe­lett, körülsimogatta a pálmáié törzsét, belekapaszkodott a virágzó fák csilingelő sátrába, aztán bujdokolt tovább-tovább, nekiütődött a hegyeknek, végigpreekelt tavak s tengerek tükrös felszínén, méhek­­től zsibongó virágos rét danájában új erőre kapott, jégeső szétszaggatta, villám tüze összeforrasztotta, szállt, amerre sorsa vitte, a Kárpátok tetejét megsüvegelve re­pülte át, Tiszán, Dunán hajlékonyan ug­rott keresztül s a gyönyörű Balaton egyik csücskében a Magyar Helikon városának humuszába esett, ahol megtermékenyülve, egy szegény zsidó kántor fiának költői lel­kében kiénekelte hosszú, színes életének teljes pompáját. Ezen a bizonytalan úton Goldmark Zenetörténeti helyének keresgélésekor az előzményeket, a gyökereket, az előfutáro­kat ki tudná megtalálni? Halévy, Offen­bach, Meyerbeer, Mendelssohn, Rubin­stein járt valamikor e fantasztikus világ egyik-másik szakaszán, de az ősi vándor, Aki Judea lelkét kendőzetlen nyíltsággal énekelte ki, — egyedül Goldmark Ká­roly. Ebben rejlik művészetének nagy­sága, zenetörténeti jelentőségének kivéte­lessége és körülhatárolt egyénisége. Má­sok fajiságuk művészeti értékeit nemzet­közi köntösben mutatták meg. •­ ő az anyanyelvén, egyenesen, őszintén beszélt s elkápráztatott mindenkit zenéjének orientális zamatéval, megvesztegető mese­­hangulatával, pompázó szertartásosságá­nak hódító, nehéz illatával. Goldmarknak elődje sem volt, utódja sincs. Művészete külön utakon jár. El­mondhatta volna magáról Ady szavait. Sem utódja, sem boldog őse Nem vagyok senkinek. „Lidérces, messze fény“ volt, mely a Balaton zsombékjain villódzva, a kótapa­­pírra maradandó mesterműveket rajzolt. Goldmark idejéből, a tizenkilencedik szá­zad második feléből három mestert isme­rünk, aki önmagának őse: Erkel, Smetana és Bizet. Különös zenei fuvallat járhatott akkor Európa felett, mely megteremtette a Bánk bán-t, a Carmen-t és a Sába ki­rálynőjé­t. E két utóbbinak egyazon esz­tendőben volt a bemutatója (1875). Er­kel jó negyedszázaddal előbb alkotta meg a magyar nemzeti operát. Goldmark is­merte Erkel műveit, mint zenekari mu­zsikus játszotta is, vájjon nem lehetne-e a Bánk bán­ban impulzust keresni a Sakuna­tala-hoz, vagy a Ságó-hoz? De a tudomány nem erőszakoskodhat. Azt kell elfogad­nunk, amit Goldmark önmagáról írt: — Nem tudtam elöljárni, nem akartam másokkal menni, tehát magamban ma­radtam. Így lett Goldmark a zenei horizont egyik olyan álló csillaga, melynek nincse­nek bolygói. Milyen zene zeng ezen a planétán? Másvilági, elvont, messziről szűrődő, bű­bájos muzsika. Olyan, mint a balzsam, mely szerelemtől lángoló szív sebét eny­híti. Olyan, mint a tömjén és hangglória, mely bibliai alakok lépte nyomán jár. Ezer változatú orgona, melynek sípjai libanoni cédrusfából valók. Goldmark mondja emlékiratában, hogy apja s nagy­apja, a galiciai selyemkereskedő, naphosz­­szat csodálatos melódiákat énekelt. A kis­fiú lesve figyelte a százados, talán évezre­des dalokat s beszívta magába. A Sábá­t alighanem három Goldmark írta: nagy­apa, apa és fiú. — Ha édesapám félannyi zenét tudott volna, mint én, a világ legnagyobb zene­költője lett volna — olvassuk az emlék­iratban. Ez a zene olyan messziről jött, olyan távolról indult, hogy az élet reali­tásai iránt csak közömbös lehetett. Ilyen zenei nyelven csak örök emberi meséket lehet dalolni, olyan történeteket, amelye­ken távlati köd ül. Ez a zene perspektívá­ban már alig mutat vonalakat. Mindig színekben zeng. Nem rajzolja, hanem szí­nezi a képeket. Goldmark a zenei formák összetartó erejét ismeri, stílusának jelleg­zetes trioláit, szinkópáit, szekvenciáit — mint díszítő sallangot — mindenütt meg­találjuk, de nem vonalban, hanem szín­ben gondolkozik. Festékes ecsetjét többre becsüli, mint az arányos kompozíciót. Klasszikus színező és a legdúsabban szí­­­ nező, neoklasszikus. Ezt a kvalitását az impresszionista Debussy is megirigyel­hetné. De míg Debussy orchideakertben, sétált, Goldmark pálmafák közt álmodo­zott. Debussy a hangfolt, Goldmark a hangszín költője. Beethoven zenei formái­nak kereteibe ilyen színes vásznat nem festettek. Goldmark művészeti tízparan­csolata a melódia volt, melyet a muzsika égő csipkebokrának fényébe mártott. • Goldmarkot zenetörténeti magaslatra nagyban segítették magyar vonatkozásai. Ezek a vonatkozások inkább földünk,­­ mint szellemünk erejében találhatók meg. Ha nem Keszthelyen, hanem nyugat hala­dottabb kultúrájában születik, aligha ért­ volna meg ennyi dicsőséget. Ragaszkodott is hozzánk, magyar állampolgárságát csá­bítások ellenére megtartotta s szóban, írás­ ,­ban és tettekkel magyarnak vallotta ma­gát. — E haza földjében nyugosznak szü­leim, itt állott bölcsőm. Büszkén­ és szívből mondom mindenkinek: magyar vagyok. n Ezeket a szavakat húsz évvel ezelőtt a • nyolcvanadik születésnapján rendezett •­ díszlakomán Apponyi Albert gróf r kö-V szöntőjére mondta — németül. Mert ma* Egyházművészeti kiállítás Páratlan szépségű kincsek, szobrok, ötvös­művek, lab­szemyegek, egyházi ruhák kiállítása az Iparművészeti Múzeumban A jubiláris Szent Imre-év alkalmából az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum Se­­rédi Jusztinián hercegprímás fővédnökségével nagyszerű kiállítást rendezett a magyar állami, egyházi és magángyűjteményekben, kincstá­rakban lévő egyházművészeti remekekből. A milleniumi országos kiállítás óta nem volt eny­­nyi katolikus jellegű kincs összehalmozva.­ A magyar főpapi kar mindent megtett a kiállítás sikere érdekében, nem egy rendkívüli értékű darabját engedte át székesegyházaiból, temp­lomaiból, kincstáraiból a kiállítás számára. Esztergom, Győr, Eger, Kalocsa, Pannon­halma, Pécs, Budapest ötvösremekeik, pompás egyházi ruháik, fali szőnyegeik egész sorát bo­csátották a Szent Imre-ünnepségek jegyében létrejött kiállítás rendelkezésére. Sőt jövő hó folyamán égyük legnagyobb egyházi és művészi ereklyénk, Szent László királynak a győri székesegyházban őrzött hermája is látható lesz a kiállításon. Az Iparművészeti Múzeum nagy udvarában rendezett kiállítás dióhéjban 700—800 év katolikus egyházművészeti kultúráját mutatja be. Magyar eredetű műtárgyak mellett az olasz, német, francia, flamand és spanyol mű­vészet kiváló alkotásai sorakoznak egymás mellé. Különösen az ötvösművészet, — kely­­hek, úrfelmutatók — és a miseruhák gyűjte­ménye rendkívül gazdag, de a nagy- és a kis­plasztika köréből is néhány elsőrendű darab­bal találkozunk, így mindjárt nagy figyelmet érdemel az esztergomi Keresztény Múzeumból való, hárs­fából faragott, tűztől megpörkölt XII. szá­zadi Mária Magdolna-szobor, mely a legneme­sebb korai középkori francia szobrászat stílu­sát árulja el. Kötöttsége ellenére mennyi ben­­sőség, lelkiség, elegancia van ebben a kevéssé ismert remekműben. Egyházművészeti kin­cseink első sorába tartozik. Hasonlóképpen ki­váló egy XIV. századi francia Madona-szobor mészkőből. Kornfeld Móric báró gyűjtemé­nyének legújabb ékessége. Kitűnő képvise­lője az 1300 körül kifejlődő kései gótikus, negédes francia Madonna-típusnak, amely az egész művelt Európában elterjedt és az olasz Giovanni Pisano művészetében jelentkezett legegyénibb erővel. Nálunk a szlatvini és a nagyőri Madonnák örökölték ezt a típust. A többi gótikus és reneszánsz szobor közül Del­­már Emilnek egy 1480 körüli sváb iskolából való, sárkányt ölő Szt. Mihály szobra (fa), Baumgarten Sándornak flamand eredetű Szent Annája, egy ugyanilyen tárgyú cso­port Herzog báró gyűjteményéből, melyet Leinberger német mesternek tulajdonítanak, egy Andera Robbia-fej, néhány antwerpeni oltártöredék, egy svájci Misericordia-Ma­­donna és két olasz quattrocento Madonna­relief válik ki. A magyar faszobrászatot első­sorban az Iparművészeti Múzeum tulajdoná­ban lévő két kisszebeni szárnyasoltár kép­viseli. A különböző anyagból való kisplasztikák közül első helyen kell említenünk a Delmár­­gyűjtemény Szent Kristófját. Meller Simon annak idején a kiváló kvalitású bronzszob­­rocskai stílusa, az alak egyik talpába vésett évszám alapján az idő­sb Vischer Péternek, a nürnbergi reneszánsz szobrászat nagy mes­terének tulajdonította, azonban újabban ko­rábbinak tartják az alkotást. Az évszámot pedig nem 1497-nek, hanem 1407-nek olvas­sák.. Mestere gyanánt most a híres kölni Gusmint emlegetik, akiről Ghiberti emléke­zett meg oly nagy elismeréssel kommentárjai­ban. Gusipinról alig tudunk ma valamit, már több mestert próbáltak vele azonosítani, olya­nokat, akiknek északi művészetében olasz ha­tások is jelentkeznek. A Gusmin-attribuciók­­nak a Szent Kristóf-szo­brocskával kapcsolat­ban­ azért van némi alapja, mzért az alkotási­ban a német stílussajátságok kétségtelenül az olasz trecento jellemvonásaival vegyülnek. A Kitűnő olcsó kerítés HAIDEKKER - HUNGÁRIA Ingyen Árjegyzék Budapest, Üllői­ út 48/1 FONAT HAIDEKKER SÁNDORI szobrocska mindenesetre érdekes csemegéje a meghatározásokra éhes művészettörténészek­­nek. A kisplasztikák között Donatello és, Asteráo plakettjeivel, a német Dauehemnék egy kel­­heimi kőből faragott Olajfák hegye-dombor­­művével és egy XVI. századi németalföldi manierista művésztől származó Sírbatétel re­liefjével (Faragó Ödön gyűjteménye) is talál­kozunk. A barokk időből való kisplasztikák között legnevezetesebb Giovanni da Bologná­nak Krisztus-szobra és Giulianinak Szent Andrása. Az előbbi Wittmann Ernőé, a másik Delmár Emilé. Itt említjük föl a holicsi figurális fayancsok érdekes sorát és a román­kori aquamanilok néhány kiváló példányát, melyek szintén a plasztikához számítanak. A kiállítás igen alkalmas a kehely egész fej­lődésének tanulmányozására. Még a honfogla­lás előtti időkből való a mester nevével ellátott Cuipáld-kehely, melyet a sopronmegyei Pető­­házán leltek. A magyar középkori ötvösművé­szet elsőrendű remekeit találhatjuk a kelyhek között. A sajátos magyar sodronyzónaánctech­­nika rajtuk virágzik ki a legszebben. Mint fő­darabot, az esztergomi székesegyházi kincstár­ból való, XV. századi, hallatlanul gazdag díszí­tésű Luky-kelyhet említjük fö. Egész más természetű szépségek virulnak ki aztán a barokk- és rokokókelyheken. Most a A „Fi-Fi minden este a Király Színházban Az operett­ir­odalom egyik gyöngye, az offenbachi zenéjű „Fi-Fi“, amely frisses­ségével, szellemességével és bűbájos zené­jével a főpróbán is elragadtatta a jelen­lévőket, minden este színre kerül a Király Színházban Vaály Ilonával, Fejes Terivel, Kertész Dezsővel, Sziklay Józseffel, D'Ard­­rigó Kornéllal, Latabár Árpá­ddal, Feny­vessy Évával és Tarján Gyönggyel a fő­szerepekben. Jövő vasárnap délután a nagyhatású „Viktória“ kerül színre a leg­utóbbi szereposztásban. Az összes esti és délutáni előadásokra olcsó leszállított nyári áron lehet jegyet váltani.

Next