Budapesti Hírlap, 1930. augusztus (50. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-28 / 194. szám

1930. augusztus 28. egfttttrtSlE B.K *: Körösi Henrik meghalt A magyar népoktatásügynek és az iskola irodalmának nagym­últú, kimagasló alakja költözött el az élők sorából. Körösi Henrik Id.. miniszteri tanácsos, a Néptanítók Kapja felelős szerkesztője szerdán délután négy óra­kor elhunyt a margitszigeti szan­atóriumban. A nagynevű pedagógus, a jeles tudós és a kiváló író halála általános részvétet keltett. A magyar tanítóság atyai­ barátját veszítette el Körösiben. Körösi betegeskedése régibb keletű volt. Eleinte a híres purkersdorfi gyógyinté­zetben keresett orvoslást. Később a Korányi J­áró klinikáján kezelték s úgy látszott, hogy a baj a javulás útjára jutott. A klinikáról a m­argitszigeti szanatóriumba ment, ahol az első napokban elég jól érezte magát. Később rosszabbodott az állapota, de még a halála előtti napon is foglalkozott a Néptanítók Lapja szerkesztőségi ügyeivel s igazán mond­­hatjuk, hogy a halál ütötte ki kezéből a tol­lat. Temetése 29-én lesz a római katolikus egy­ház szertartása szerint a Kerepesi-út melletti köztemetőben. Az elhunytat özvegye, született Brüller Ezerén, fiai: Körösi László dr. kultuszmi­nisztériumi osztálytanácsos, Körösi Pál Bene­dek dr. m­. kir. gazdasági tanácsos, Körösi Ferenc ny. tüzérfőhadnagy és leánya, liliké gyászolja. Körösi Henrik 1859 augusztus 1-én Nagy­körösön született. A középiskolai tanulmá­nyait a jászberényi r. k. főgimnáziumban vé­gezte, melynek befejezése után beiratkozott a budapesti Tudományegyetem bölcsészeti ka­rára, hol főképp magyar irodalmi és bölcse­leti előadásokat hallgatott. 1883-ban közép­iskolai tanári oklevelet szerzett. Eleinte Buda­pesten működött, majd a pécsi állami főreál­iskolához nevezték ki. Az élénk és kulturált Város minden szellemi és társadalmi mozgal­mából igyekezett kivenni részét és nem egy­szer jutott abba a kedvező helyzetbe, hogy irányító tényezője lehetett egy-egy közhasznú akciónak. Az agilis, tehetséges fiatal tanárt a vallás­­i és közoktatásügyi miniszter csakhamar (1897- ben) berendelte szolgálattételre a közoktatás­­ügyi minisztériumba, hol igen gyorsan halad­t. 1900-ban már kinevezett tanfelügyelő volt. Mint középiskolai tanár tanulmányutat tett 1895-ben Párizsban és Londonban, szolgálata alatt pedig Svájcban, hol a népoktatást tanul­mányozta. Részt vett a Párizsban 1911-ben megtartott nemzetközi népoktatásügyi kon­gresszuson. Központi szolgálatával kapcsolat­ban részt vett a népoktatás színvonalát célzó minden reformban. Feljebbvalói állandóan él­tek tanácsával és közrem­unkálásával. Már mint 7—8. gimnazistának megjelent a „Rima hídj­a“ és a „Szilaj Pista“ című elbe­szélései a jászberényi Lehel Kürt című lap­ban. Szilaj Pista novellája, Petőfi hasonló cím­ű elbeszélő költeménye után készült. „Ger­­nyeszegi Család“ című elbeszélése a „Magyar Szalonban“ jelent meg. Mint pécsi főreáliskolai tanár megindí­tója és belső munkatársa volt a „Pécsi Napló“-nak, amelyben számos tárcája jelent meg. Pécsett Béke­ffy Rémig több tanártársával együtt irodalmi és művé­szeti előadásokat rendezett és ezeket az elő­adásokat „Négy Vasárnap“ című könyvben közre is adták Pécsett. A kultuszminiszté­riumba berendelve állandó munkátásza lett a legutóbbi időkig a Budapesti Hírlap-nal, ahova súlyos betegségében is írt és régebben az „Egyetértés“-nek. Irodalmi munkásságával a magyar népoktatásügynek és az egyetemes magyar kultúránál-; kívánt szolgálni. 1913-ban megbízatott a „Néptanítók Lapja“ szerkesz­tésével. Önálló irodalmi munkái közül fölemlítjük a következőket: A magyar népmesék anya­gáról (Budapest, 1889); Pedagógiai Kalauz (Budapest, 1900). Magyar Lant (1901). Népoktatásunk nemzetközi megvilágításban (1911). Jókai Emlékkönyv (Rákosi Jenő elő­szavával, 1905). Chabert ezredes, filmdráma­i felvonásban, Honoré de Balzac regénye után (1905). A gyermek- és ifjúsági iroda­lom terén is több figyelemreméltó művet al­kotott. Petike (1902), Bözsi­ke (1904). Ifjú­sági színműve: Panaszkodnak a magyar sze­lek. Főszerkesztője volt a Magyar Családnak és főmunkatársa a Képes Kis Lapnak. Filmre alkalmazott darabjai: A kis hős. A­ félkezű koldus, Az ibolya akna. Egyéb művei: Kiadta Apponyi Albert gróf válogatott beszédeit. Szerkesztette az Elemi Népoktatás Encyklopédiáját. Lóczy Lajos szerkesztésében Magyarország közállapotáról megjelent műben Wlassics Gyula báróval együtt írta meg a magyar közművelődésről szóló részét. 1923-ban megjelent szerkesztésé­­ban a Tanítók Tanácsadója című munka, 1908-ban jelent meg a Szülők Könyve című munkája. Jelenleg szerkesztette a Népiskolai Egységes Vezérkönyveket és a Népoktatási Jogforrás című törvény- és rendelettárat. Pedagógiai munkásságáért a Magyar Peda­gógiai Társaság rendes tagjává választotta. A király 1908-ban királyi tanácsosi címmel tüntette ki, 1907-ben a II. osztályú polgári hadiérdemkeresztet, 1918-ban pedig a III. osztályú vaskorona rendet adományozta neki. 1924-ben a College of Journalizm, Political Science and Languages, Inc. amerikai főis­kola dísztagjává választotta és a főiskola al­­elnökévé kinevezte. Irodalmi érdemei elisme­réséül a Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság (1924-ben) rendes tagjának, 1925-ben pedig tiszteletbeli tagjának választotta. Baselben székelő Európai Oktatófilm Kamara választ­mányi tagja, az Országos Zsófia Gyermek­­szanatórium Egyesület kormányzó tanácsosa és a Magyar Pedagógiai Filmbizottság tagja volt. Albrecht királyi herceg szülői beleegyezés nélkül kötött házasságot Frigyes királyi herceg udvartartásának nyilatkozata Két nappal ezelőtt adta ki a Magyar Táv­irati Iroda a jelentést, amelyben Albrecht királyi herceg publikálta, hogy Rudnay Lajos szófiai magyar királyi követ elvált feleségével, Lelbach Irénnel házasságot kötött. A híradás után az érdeklődés a királyi her­ceg házassága felé irányult annyival is inkább, mert a házassági hír közlése alkalmával be­jelentette, hogy ebből a jogcselekményből kö­vetkező névhasználat kérdése egyelőre függő­ben van. Albrecht királyi herceg a publikálás után fogadta a sajtó képviselőit, de házasságáról szűkszavúan nyilatkozott. Ellenben részletesen fejtegette, hogy milyen tapasztalatai voltak két és félhónapos brazíliai útja alatt s kifej­tette a terveit, amelyekkel segíteni kíván a ki­vándorolt magyarok helyzetén és ismertette jövő programmját is, amelyről a Budapesti Hírlap ma reggel beszámolt. Nem történt közlés arról, hogy a királyi herceg szülei, Izabella kir. hercegasszony és Frigyes kir. herceg hogyan fogadták a házas­ságkötést. Szerdán este „Frigyes kir. herceg udvar­tartása“ nevében és felkérésére a Magyar Távirati Iroda a következő nyilatkozatot adta közre: Frigyes kir. herceg udvartartása a követ­kező nyilatkozat közlését kéri: „A lapokban megjelent azon közle­ményre, miszerint Albrecht kir. herceg úr őfensége külföldön polgári házassá­got kötött, azt az értesítést kaptuk, hogy e házasság a fenséges szülök tudta és beleegyezése nélkül történt s az illető úrnő semmiesetre sem ismertetik el a fel­séges család tagjául Értesülésünk szerint e nyilatkozat megjele­nése előtt Izabella királyi hercegasszony uri­­utcai palotájában kiváló jogászok tanácskoz­tak s ezeknek a bizalmas tárgyalásoknak az volt a célja, hogy megvizsgálják és megálla­pítsák, hogy váljon a házasságkötés úgy há­zasságjogi, mint közjogi szempontból érvé­nyes-e. Albrecht királyi herceg a délutáni órákban nem nyilatkozott a Frigyes királyi herceg udvartartásának fent ismertetett nyilatkozatá­ról. Este hat órakor távozott el Eszterházy­­utca 24. szám alatti lakásáról s felkereste fe­leségét a Tárogató­ utca 58. szám alatti villá­ban s aztán vacsorázni mentek együtt. Éjfél­­előtt, kísérte vissza a villába feleségét s itt értesült Zlnssky István mérnöktől, hogy az est folyamán szüleinek udvartartása a házas­ságkötésről nyilatkozatot tett. MBBBMMMIIIIHI Ilii III II III 8BBBMMMHIIMBÍB MA'RCSAK M APSG * Páneurópa és a kisebbségek Ugrón István a föderációs tervről KOLOZSVÁR, aug. 27. Az európai kisebbségek szeptember 3-án kezdődő genfi kongresszusán az erdélyi magyar kisebbségek Ugrón István volt nagykövet, az országos magyar párt elnöke, vezetésével Ja­­kabffy Elemér képviselő és Balogh Artur egyetemi tanár képviselik. Ugron István egy újságíró előtt ismertette a genfi kisebbségi kon­ferencia ez évi programmját, amelynek két kiemelkedő pontja van. A múlt évi kongresz­­szus megbízta az egyes európai kisebbségeket, hogy állítsanak össze helyzetképet a kisebbségi élet egyes jelenségeiről és ismertessék azokat a kapcsolatokat, amelyek a kisebbségek és az il­lető ország kormányzata között fennállanak. A kongresszus másik teendője állást foglalni a Briand-féle európai föderációs tervvel. Az or­­szágos magyar párt megbízásából Ugrón elő­adást fog tartani a föderációs terv és a ki­sebbségek viszonyáról. Ugrón kijelentette, hogy híve az európai egyesült államok gondolatá­nak, amelyet az európai emberiség egyik leg­szebb elképzelésének tart, de arnnak megvaló­sítása e pillanatban rengeteg nehézségbe ütkö­zik. Mindaddig, amíg a kisebbségek sorsa az egyes államokban, végérvényesen, tehát nem egyes kormányok jóindulatára támaszkodva, de az alkotmányba felvéve és az eleven gyakor­latba átvíve nincsen, ez a terv utópia és csak arra jó, hogy elkendőzze a mai Európa igaz­ságtalanságait és államrendszereinek kiáltó réseit. A romániai kisebbségi kérdésről Ugrón megállapította, hogy Maria kormányelnök részéről tagadhatatlanul észlelhető bizonyos elméleti jóakarat, amely azonban a gyakor­latban sehol sem tükröződik vissza. Az er­délyi magyar kisebbségi életnek, egyben az európai összefogás gondolatának jelentékeny új szerve az erdélyi magyar népliga egyesü­let, amely csak hosszas herce-hurcák után kapta meg a kormánytól a jogi elismerést Hogyn támogatják a csehek a „kisebbségi“ iskolákat PRÁGA, aug. 27. A félhivatalos „Prager Presse“ a napokban, nagyszabású kisebbségi iskola-programmról szá­molt be, amely ismét több mint negyedmil­liárdnyi összeget irányoz elő a kisebbségi is­kolák számára. Eddig a kisebbségi iskolák a költségvetésben 17 millió koronával szerepel­tek, amely összeget most évente 11 millió ko­ronával toldják meg, úgy, hogy a jövő esz­tendei költségvetésben az összeg már 28 mil­lióval szerepel. A „Prágai Magyar Hírlap“ rámutat arra a misztifikálásra, amelyet a „Prager Presset ezzel a híradásával elkövetett. A szóbanforgó jól dotált kisebbségi iskolák ugyanis a túl­nyomóan német vagy magyar területen az ottlakó csehszlovák kisebbség számára épül­­nek. Ezt azonban a lap elfelejtette kiemelni közleményében. A tájékozatlan külföldi olvasó gyanútlanul azt gondolhatja, hogy itt igazi nemzeti kisebbségek iskoláinak szaporítására fordítanak több mint negyedmilliárdot. A „Prager Presse“ elfelejtette a „kisebbség“ mellé megjegyezni, hogy csehszlovák kisebb­ségről van szó.

Next