Budapesti Hírlap, 1931. május (51. évfolyam, 98–121. szám)
1931-05-01 / 98. szám
népszámlálólap között 0000-et találtak, melyek testileg hibás emberekről vetettek fel, ez alapon nyolc és félmillió lakos mellett kettőszázötvenötezer volna a testileg hibás Magyarországon. Németországban hatvanmillió ember mellett összesen csak négyszázezret tüntet fel a statisztika. Kéri e kérdés megoldását és főképp a szegénygondozásról szóló törvényjavaslat mielőbbi beterjesztését. Peyer Károly azt állította, hogy az OTI a protekciósok menedékhelye és az O27-tisztviselők az analfabéták tábora. Elfelejti, hogy mikor ők voltak az OTI-ben urak, a szó szoros értelmében vett analfabétákat ültettek felelős állásba és a betegsegélyzők pénzével nevelték agitátoraikat. Voltak ott olyan szociáldemokrata tisztviselők, kik még összeadni és kivonni sem tudtak és számvevőségi teendőket végeztek. Tény az, hogy az OTI bürokráciáját le kell faragni, a közigazgatást egyszerűsíteni, a hozzá nem értőket elbocsátani, de a szolgáltatást nem lehet leszállítani. Azonban politikát belevinni az OTI-be, ez az intézménynek hajótörésével volna egyértelmű. A falusi lakosság a kórházi ápolási költségek tekintetében nagy hátrányban van a városi népességgel, mert a legszegényebb kisházzal sem tud kapni szegénységi bizonyítványt és egy-egy huzamosabb betegség elnyel egész falusi birtokokat. A hadikölcsönsegélyezés terén elismeréssel adózik a bizottság belátó és liberális gyakorlata előtt, azonban éppen a legszegényebb néprétegek érdekében szükségesnek tartja, hogy a négyezer koronás jegyzési határ leszállíttassák. A költségvetést elfogadja. Az elnök ezután szünetet rendelt el. A délutáni vita szünet után 14 négy órakor nyitotta meg Czettler Jenő alelnök az ülést. Lázár Miklós a hadikölcsönjegyzők hathatósabb támogatását és segélyezését kérte, majd a Tokaj-vidék vízhiányára mutatott rá. Kifogásolja, hogy a Társadalombiztosítónál kötött orvosválasztás van. A költségvetést nem fogadja el. Kray István báró behatóan foglalkozik a tárca szociális problémáival, különösen a szegényüggyel. Azt fejtegette, hogy keresztényi alapon, a Krisztus által tanított elvek alapján kívánják a szociális kérdéseket megoldani. A tárca költségvetését örömmel elfogadta. A Gyermekvédő Liga összeomlása Hegymegi Kiss Pál felhívja a miniszter figyelmét egy miskolci orvosi kinevezésre, amely szerinte példája a nepotizmusnak. Tiltakozik a luminozus közmunkák ellen. Behatóbban foglalkozik a gyermekvédelem problémájával. A Gyermekvédő Liga működése 1924-ig nagyszerűen működött mindaddig, amíg Albrecht királyi herceg annak vezetését át nem vette. Ezután elnök a vitát bezárta és Ernszt Sándor népjóléti miniszter mondta el záróbeszédét. Kijelentette a miniszter, hogy tiszteletben kívánja tartani azokat a pilléreket, amikre a régi költségvetés is támaszkodott, mert ezek fix pontok, amelyeken nehéz változtatni. Az általános gazdasági helyzet kapcsán megállapította, hogy csökkent az ország teherbíróképessége, egyben rámutatott arra, hogy a költségvetés egész vonalán redukciók történtek. Nehéz helyzetben van, mert amíg egy Gyermekvédő Liga nagy összegeket kapott, de az ellenőrzés hiánya miatt az eredmények elmaradtak. Az ellenőrzés a népjóléti minisztérium feladata lett volna, de elkésve gyakorolta. A nyaraltatási akciók során minisztériumi tisztviselők utazgattak külföldre. A szentendrei üdülőtelepet túlméretezték s így állt telő 240 ezer pengő deficit, amelynek fedezésére a népjóléti miniszterhez fordultak. Az itt végzett vizsgálat is felületes volt. A pénzt csak bonokban találták meg, a pénztárnál visszaélések fordultak elő. A deficitek ellenére újabb beruházásokat végeztek, megvették a Trefort utcai palotát, ami újabb 200 ezer pengős deficitet jelentett. Legutóbb a pénztárost, Papp Miklóst 48 ezer pengős sikkasztáson érték s most elmegyógyintézetben van. Ilyen körülmények között vizsgálat indult meg, amelyből a vezetőket, elsősorban Albrecht királyi herceget kihagyták. Felelősséggel tartoznak, azok is, akik vezették ezt a Ligát, akik ellenőrizték. Kéri a népjóléti minisztert, csináljon rendet a Liga dolgában. (Helyeslés.) A gyógyszerészek helyzete Gál Endre azt fejtegette, hogy a gyógyszerészek katasztrofális helyzet előtt állnak. Az utóbbi időben 320 gyógyszertár felállítására adtak engedélyt. Kifogásolja a házi gyógyszertáraik nagy számát. Nálunk 5 ezer lélek esik egy patikára, Ausztriában 14 ezer. Fölpanaszolja, hogy a drogériák valóságos kis gyógyszertárak s erős konkurrenciát támasztanak, holott a gyógyszerész diplomás ember, a droglista pedig iparos. Lassankint olyan helyzet támad, mint a fogorvosok és fogtechnikusok között. Kéri a minisztert, hogy szorítsa vissza a droglistákat arra a területre, amelyre a képzettségük utalja őket. A költségvetést elfogadta. Kabók Lajos szocialista szerint a népjóléti költségvetésben munkásügyi célokra semmit sem vettek föl. A munkanélküliség kérdésével hosszasan foglalkozik és a költségvetést nem fogadta el. Kócsán Károly azt fejtegette, hogy a munkanélküliséget nagyobb szervezettséggel kell enyhíteni. Felhívja a figyelmet arra, hogy május 15-én lesz a XIII. Leó pápa által kiadott Remim Novarum éneskül a emlékünnepe Rómában, a munka ünnepe, amelyre a világ minden részéből munkaadók és munkások képviselői fognak megjelenni. Behatóan méltatja az enciklika jelentőségét és hatását a keresztényszocialista világnézet kialakulására. Olyan fórum felállítását kérte a minisztertől, amely a sztrájkok és bérharcok esetében kiegyenlítődő szerepet visz. A költségvetést elfogadta. Bárdos Ferenc szocialista szerint külföldön nagyobb mértékben dotálják a népjóléti tárcákat s kifogásolja, hogy a honvédelmi tárca költségvetése nagyobb. A költségvetést nem fogadta el, oldalról ezeket a redukciókat sürgeti és üdvözli, más oldalról kifogásolják. Az egész világon gazdasági pangás van, a pénz drágaságának, a terhek és az adók nagyságának nyomását mindenütt érzik, viszont a nemzeti jövedelmek csökkentek. Mielőtt válaszolna a vitába felvetett kérdésekre, nem haladhat tovább, hogy meg ne emlékezzék megboldogult elődjének, Vass Józsefnek érdemeiről, akinek alkotásait nem átalják egyesek kifogásolni. Mindenkit figyelmeztet, hogy ne fájjon ez senkinek, mert csak a jövő nemzedék fogja áldani Vass Józsefet. Csak a Társadalombiztosítót említi, mint Vasa József alkotását, amelynek létrehozásával nagy szívét követte, amikor annyit adott a munkásnak, mint sehol másutt, de ugyanígy a gyermekvédelem és a karitatív segítés terén is s mindezt annyi gonddal csinálta, hogy ez valósággal megrövidítette életét (Zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon és középen.) Elkészült a kórháztörvény Ezután a kórházak és egészségügyi intézetek kérdésére tért át a miniszter és megállapította, hogy itt tartozásokat örökölt, ami nagyon megnehezíti a helyzetét. Vannak, akik nem tudnak aludni a tartozások miatt. — Ilyen ember vagyok én is, — mondotta a miniszter, — ez a tartozás mintegy 17 milliót tesz ki és én azok közé való vagyok, akik a kötelességet úgy fogják fel, hogy elsősorban a tartozásokat kell leróni. (Zajos helyeslés és taps a jobboldalon és középen.) A miniszter egyébként bejelentette, hogy az elavult, negyven éves kórháztörvény helyett újat készített és csupán az alkalomra vár, hogy azt benyújtsa. — Az én időm alatt — mondotta igen nagy hatást keltve — talán nem lesznek fényes dolgok és eredmények, de arra törekszem, hogy takarékosan pótoljam a hiányokat, mert úgy látom, hogy a feladatunkat még nem végeztük el. Arányosság, igazságosság és a hiányok kitöltése: ez az én jelszavam. (Viharos taps és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Ezután az orvoskérdésről szólott s megállapította, hogy itt presztízs és kenyér dolgában hiányok vannak. A kórházakban a főorvosok nevetséges dotációt kapnak, de nehéz helyzetben vannak a gyógyszerészek is, akik valakikor tisztelt és jómódú tagjai voltak a társadalomnak. A gyógyszerészi társadalmat meg kell óvni és védeni a további gazdasági hanyatEzután áttért az OTI kérdésére. Megálla- pította, hogy itt súlyos gondjai vannak, mert a Társadalombiztosító terhei nagyok. Felolvasta a statisztikát, mely a társadalombiztosításra kiadott összegekről szól és amelynek végeredménye 115 millió pengőt tesz ki. Nem mondhatja tehát senki és különösen nem mondhatják a szociáldemokraták, hogy egy krajcár sem jut munkásvédelmi célokra. Amikor a tárca költségvetését bírálják, ne felejtsék el, hogy ezzel a 115 millió pengővel van megterhelve a népjóléti tárca. A szocialisták a munkanélküli biztosítást sürgették. Lelkiismeretbeli, politikai és a társadalommal szemben való kötelességének tartja annak komoly megfontolását, hogy a jelen helyzetben tovább mehet-e a tervek vállalásában. Az elvégzett számítások szerint ez az újabb biztosítás 47 millió újabb megterhelést jelentene és elég csak a német példára mutatni, ahol a munkanélküli biztosítás bevezetése roppant súlyos gazdasági helyzetet teremtett és ahol ma sem tudják, hogy hová vezet az az út, amelyre ráléptek. Mindent el fog követni a munkanélküliség enyhítése érdekében, ami csak elkövethető, de nagyon meg kell bonlástól. A gyógyszertárak adományozásánál a jövőben a legtökéletesebb pártatlansággal láván eljárni. (Zajos helyeslés.) „A gyermekkor aranyos és szép legyen** Ezután áttért a gyermekvédelem problémáira, és azt hangoztatta, hogy a gyermekvédelem érdekében mindenkinek meg kell tennie a kötelességét. — A társadalom tegye meg a kötelességét, — mondotta — hogy a gyermek kora aranyos és szép legyen, hogy a gyermek azt érezze, hogy mindenki szereti őt és nemcsak azok, akiknek gyermekekük, van, de a gyermektelenek is. Arra kell törekedni, hogy a gyermekkornak minden emléke kedves legyen, egy fának, egy kertnek, vagy a környezetnek is emléke. (Éljenzés és taps.) Éppen ezért elsősorban a nyomorék gyermekeket akarja felkarolni és őket elhelyezni, a faluról össze akarja gyűjteni a testi hiányban, vagy elmebeli gyengeségben szenvedő gyermekeket és intézetben elhelyezni őket, hogy ne maradjanak kinn a falun, ahol csak nyomorúságot és esetleg megvetést láttak az életből. (Zajos helyeslés.) A rokkant törvény benyújtásra készen áll Ezután a rokkant üggyel foglalkozott és kijelentette, hogy senki nem viseli jobban szívén a rokkantak sorsát, mint ő. Terve az, hogy rokkentotthonokat állít fel, ebben az irányban már tárgyalt is a honvédelem miniszterrel és a súlyos rokkantakat elkülönítve akarja elhelyezni. Egyébként a rokkant törvény teljesen elkészült s benyújtásra vár csupán. Hátra van a pénzügyminiszterrel való letárgyalása, amely elé némi aggodalommal néz és igyekezni fog a legmesszebbmenő eredményeket elérni. (Helyeslés.) dőlni, hogy egy újabb ötvenmilliós terhet vállaljon, vagy ezzel a társadalmat megterhelje. Az OTI szanálásáról szóló törvényt a költségvetés után benyújtják Ezután a miniszter bejelentette, hogy a Társadalombiztosító szanálásáról szóló törvényt elkészítette és a költségvetés letárgyalása után azt a Házban be is fogja nyújtani„ A kérdésben az az álláspontja, hogy itt minden tényező hozzon áldozatot és különösen a szocialistákat arra kéri, hogy ne legyenek merevek, hanem igyekezzenek a kérdés megoldásához hozzájárulni. Arra a kifogásra, hogy a minisztérium nem foglalkozik eléggé a munkásügyekkel, Ernszt Sándor kijelentette, hogy ő maga sincs megelégedve a minisztérium organizációjával és ő maga is többet kíván a jövőben munkáskérdésekkel foglalkozni. Hasonlóképpen a Ház szociálpolitikai bizottságához is több kérdéssel akar fordulni, de azt szeretné, ha a pártok is gyakrabban jönnének össze a szociális és munkáskérdéseik megbeszélésére. A népjóléti miniszter nagyhatású beszéde Száztizenötmilliót fordítanak társadalombiztosításra attól. Lehetetlen, hogy egyeseknek nagyobb jövedelmük van, mint akármilyen konjuktúra idején A miniszter ezután a vita folyamán több-ák megállapították, hogy az odiózus valami, ízben felvetett kapitalizmus kérdéséhez fű- s Ő nem ezen a felfogáson van, mert szerinte tett néhány gondolatot, amelyről a szociális- a kapitalizmus nem más, mint a múltnak a VERSEK Irta Bárd Miklós Divatba jött... Divatba jött lekicsinyelni téged, Csúfolni szűkmarkú szellemszegénynek, Szembe kacagni, lehurrogni, Kaján örömmel rámutatni: „A szomszéd asszony szebb, divatosabb. — Oh, mindeneknél hűbb és igazabb.“ Szép Szellem-Asszony, népem Géniusza, Ne hallgass e rugaszkodó fiúkra, S a dúlást, mely itt köpköd, foszforeszkál, Ne vedd zokon ... Nem lándzsanyél a tollszár, Mely tollával az eget vívja, S ha karcol is, Te ne bánkódj miatta; Hitlenje van minden felekezetnek, S a tollnak mindig voltak, — vannak, lesznek. Sírhatnék... Sírhatnék... Élted késő alkonyatján Gonoszul megcsúfolt a sátán, Múlandó bájak hervadt asszonya. Oh fájó, szívbemarkoló csoda, Te megáldott egy boldog nászban, Tört liliom özvegygyászban, Bús csendjében egy fülledt őszi éjnek, A Gonosz odalökött egy hívének, Aki még rugdos... Menj, menj, tűnj az árnyba, Magas fészeknek szomorú leánya, Vágyban didergő, könnyes asszonyállat. — Most értelek csak Hamleti búbánat: Láp gőze fekszi meg az őszi tájat, Egy ragyogó szép életképet Torzít el béna szenvedélyed, Oh bús. — siralmas banyaszerelem. A kiváncsi óra írta Szint Gyula — Kit... kit... kit — ketyegett a zsebóra túl hangosan a hálószekrényemen. Én a dívánon feküdtem ruhástul. A nagy, túlizgatott ketyegésre fölébredtem. Az est árnyai már alászálltak szobámba. Délutáni szundikálásom kissé túl hosszúra nyúlt. Föl akartam kelni, de valami hatalmas súly, amely erősebb volt akaratomnál, leszögezett hratomra. Újra elaludtam. Zsebórám tovább fecsegett: — Ó, ez a lusta lajhár, ez a nagy darab ember, aki itt fekszik mellettem! Menynyire nem törődik velem! Már egészen homályos a számlapom a portól, piszoktól. Nagymutatóm már hónapok óta súlyos teherként gombostüfejnyi maszatcsomót visz magával és ez a lusta lajhár nem könyörül meg rajtam, nem visz az óváshoz kitisztítás végett. Kis csönd támadt, pillanatnyi. — Hiába! — folytatta zsebórám — ő nem törődik velem. Pedig már évek hosszú sora óta ott ketyegek szíve fölött. Osztálytársa vagyok jóban és rosszban. Tanúja vagyok élete legintimebb titkainak. Én c serkentem föl, ha reggel nem akar fölkelni. Én mondom neki, ha már nagyon fáradt, hogy ideje lefeküdnie. Ha én nem volnék, tájékozatlanul állna a világban ez a nagy, felnőtt gyerek. De annyira nem törődik velem, hogy néha este elfelejt felhúzni és akkor másnap reggel dühöng, hogy mindenről elkésett. Kis csönd újra. — Igaz, hogy én se törődöm vele. Ha felhúz, járok, ha nem húz föl, alszom. Panasza nem lehet ellenem, pontosan mutatom az időt. Erényem a pontosság, szabatosság, az ő hazugságával és megbízhatatlanságával szemben. Voltaképp nem vagyunk egymáshoz valók! Az én életem egyhangú, nyugodt, kellemes. Az ő élete viszont annál zaklatottabb. Szünet. — Tegnap is milyen izgatottan nézett engem! Várt valakit. Türelmetlenül járt föl és alá. Az a valaki nem jött... Ő kétségbe volt esve, levetette magát a dívánra és sírt... Voltaképp érdekes ember !... Eddig nem nagyon törődtem vele, ahogy ő nem törődött velem. Én csak az embert láttam benne, aki felhúz, ahogy ő is bennem csak a gépet látta, amely az időt mutatja. De ma érthetetlen kíváncsiság fog el!... Megnézem magamnak, milyen egy ilyen ember közelről... Úgyse járok már sokáig... megint elfelejtett felhúzni... Zsebórám izgelódni-mozgolódni kezdett. Erőlködött, erőlködött, majd hirtelen lecsúszott a hálószekrényről, végiggurult a padlón, felkúszott a dívánra és egyszerre csak ott ketyegett közvetlenül fülem mellett. Arcom elkomorult, dühös ráncokba futott, órám megijedt. — Menjünk innen, mert még fölébred ez az ember! És tovább csúszott arcomon. Belebámult nyitott számba, komoran hortyogó orrlikamba, végigpróbálta orromat, bajuszomat, államat, végre lecsúszott mellemre és odatapadt szorosan. — Itt alattam egy másik óra ketyeg — mondta. — Várjon ez is az időt mutatja? De ezt mért nem teszi ki a hálószekrényre? Ez is gépiesen ver, mint én. Úgy rémlik nekem, néha gyorsabban... néha lassabban ... most egészen elhalkult... Megállt?... Elfelejtették fölcsavarni? Áll!!! Iszonyú lidércnyomásra ébredtem föl. Úgy éreztem, mintha szívem teljesen megállt volna, hogy most aztán annál tűrhetetlenebből zakatoljon Megdöbbenve tapasztaltam, hogy órám teljesen oda volt tapadva keblemhez. És most már nem emlékeztem, én vettem-e kezembe, hogy megnézzem, hány óra és e közben csúszott le mellemre anélkül, hogy tudatára ébredtem volna... vagy pedig mi történt? Ijedtemben gyorsan fölcsavartam az órát, amely már lejáróban volt. B. 1931. MÁJUS 1, PÉNTEK