Budapesti Hírlap, 1931. május (51. évfolyam, 98–121. szám)

1931-05-03 / 99. szám

nte fogadja el a lapot a képes roéignyomású B. H. nélkül! Budapest, 1931 II. évfolyam 99. szám Merilocne mtadaniup heUS kivételével. K16- flntéid árak: egj htfrs 4 pengd, negyedévre 10 pengd 90 fillér. — A kfllfdlddn ezeknek a denegeknek s kötete, reee ex eldflietéei dl) ÁRA 20 FILLÉR Vasárnap, május 3 Sierkeestdeég­­i kiedö­klistal: Vili. kerület, József-körfű­ 5. Telefon­nám: József 444- 04- 101 József 444 — DB-ig. I.eTéldm: Budapest, 4. Poetefiók 55. — Kiadja a Budapesti Hírlap R.-T. Szépirodalmi főmunkatárs: HERCZEG FERENC • Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Százezer méter­­mázsa vetőmag írta Mayer János m. kir. földmívelési miniszter Jelentettük, hogy a múlt heti minisz­tertanács, a földművelésügyi miniszter előterjesztésére, ezer vagon nemesített vetőmag szétosztását határozta el. Erről a nagyjelentőségű akcióról szól ez a cik­künk, mely hivatva van arra, hogy a legszélesebb körben élénk figyelmet kelt­sen. Előre kell bocsátanom, hogy helytelen dolog búzatermelésünk újjáalkotásáról, re­generálásáról beszélni. Ilyesmire nálunk nincs szükség. Mert általánosan ismert va­lóság az, hogy hazánk minden búzájának megvan a maga használati értéke. Az oroszországi fekete föld termését kivéve, minden magyar búza jobb a balkániaknál, vagy a nyugateurópaiaknál. Igenis nagy és sürgős szükség van azonban arra, hogy a hazánkban kitenyésztett és kipróbált ne­mesített féleségek segítségével a magyar búza, termése meggyarapításával és meg­javításával párhuzamosan, lehetőleg egyenlősí­tt­essék. A folyó évi január hó 7-én elnökletem alatt tartott szaktanácskozás megállapí­totta ennek sürgős szükségét és lehetőségét s az Országos Mezőgazdasági Kamarának a következő napon megkezdett búzanap­jain, a tudomány és a gyakorlat szakembe­rei, ezt a körül­ményt még meggyőzőbben kidomborították. Azt mondhatom, hogy gazdaközönségünk apraja-nagyja át van hatva e munka fontosságának tudatától és a legnagyobb buzgalommal keresztül fogja vinni, ha erre neki megadjuk a módot. Bármi legyen is az eredménye azoknak a most folyó nemzetközi tárgyalásoknak, amelyek célja a búzaáraiénak a termelési költségeket meghaladó színtájra való eme­lése, búzatermelésünk egységesítésére szük­ség lesz. Mert az importországok jobban megfizetik a jó és kiegyenlített minőségű búzát. Ha pedig nem sikerül a búzaértéke­sítésnek említett irányú nemzetközi szabá­lyozása , akkor csak búzánk kiváló minősé­gére támaszkodhatunk, a tengerentúli bú­zák versenyével szemben. A mai viszonyok között gazdaközönsé­günk nem teheti azt, hogy a kitűzött cél eléréséhez szükséges kellő minőségű vető­magot saját erejéből beszerezze. Szüksé­gesnek mutatkozik a kormány támogatása. Ebben a helyzetben nekem, mint felelős tényezőnek két kérdést kellett tisztáznom. Először azt, hogy vannak-e elyen kipróbált búzaféleségeink, amelyek az ország egyes vidékein levő természeti és termelési viszo­nyokhoz alkalmazkodva, legalább az em­beri számítás szerinti bizonyossággal meg­adják­ a kellő eredményt. A másik pedig az, hogy a hozandó állami áldozatok arányban állanak-e az elérhető gazdasági haszonnal? Az első kérdést az 1927—1930. években országszerte foganatosított kísérletek ered­ményei világították meg. Az Országos Nö­vénynemesítő Intézet, továbbá a Gabona- és Lisztkísérleti Állomás által rendszere­sen végzett vizsgálatokból megállapítha­tók azok a búzafajták, amelyek úgy minő­ségileg, mint a terméshozam szempontjá­ból, — mindenikük a maga vidékén, — jó eredményt adnak. Ezek termése úgy jó, mint gyengébb termésű esztendőkben a többi búzaféleségeknél úgy minőségileg, mint mennyiségileg jobb. Úgy a nevezett szakintézmények, mint a legkiválóbb gaz­dák határozott véleménye szerint az emlí­tett négy esztendő kísérleti eredményei megmentenek bennünket a sötétbe ugrás­tól és alapot adtak a magyar búzák három csoportba való osztására, sütőipari haszná­lati értékük szerint. Az A. csoportba tar­tozók igen jó minőségű, gyengébb lisztek feljavítására alkalmas lisztet adnak. A B. csoportba tartozók lisztje keverés nélkül, magában is jó süt­hetőségű. A C. csoport­beliek lisztjét az első minőségűekkel kell feljavítani. A termés egységesítése felé tehát már döntő jelentőségű lépést te­szünk, ha a C. csoportba tartozó búzákat teljesen kiküszöböljük. A szükséges pénzügyi támogatás szem­pontjából gondos számításokat végeztet­tem. Ezek szerint a folyó évben százezer méter mázsa vetőmag kiosztását irányoztam elő. Azért ennyit, mert a terjesztendő féle­ségekből ez évben nem fog több rendelke­zésre állani. A következő években ez a mennyiség három-négyszeresére emelhető. De ezen a mennyiségen túl csak akkor me­hetünk, ha a magvizsgálatok lelkiismeretes és pontos keresztülvitelére szükséges szak­­apparátust a szükségletnek megfelelően növelhetjük. Mert a csépléstől a vetésig ezeknek a vizsgálatoknak be kell fejeztet­niük. A gazdáik a kapott jó vetőmagvakért a budapesti tőzsdei árat fizetik. A felárat, valamint a helyi és budapesti árak közötti különbözetet s az adminisztrációs költsége­geket a földművelésügyi tárca viseli. Le­hetséges, hogy a számbavett költségek, ha a gazdák vásárlóképessége az időközi ár­emelkedés folytán megjavul és így képesek lesznek a maguk számlájára beszerezni a vetőmagot, megcsökkennek. De egyelőre csak abból lehet kiindulni, hogy a kiosztás­ban részesült gazdák mindenike igénybe­veszi az említett kedvezést s a kedvezmény nyújtásához szükséges összegnek rendelke­zésre kell állania, mert a gazdasági élet minden számottevő tényezője azt a meg­győződését fejezte ki, hogy az egységes búzaterm­ék megvalósításánál égetőbb sür­gősségű feladat nincs és hogy ennek meg­oldása még a legnagyobb áldozatok árán is biztosítandó. Magam részéről a vázolt terv sikeres ke­resztülvitelére minden részletintézkedést foganatosítani fogok. Gondom lesz arra, hogy a terjesztett vetőmagvak az illető or­szágrészre megállapított féleségeket ter­melő és ellenőrzött gazdaságokból osztassa­nak ki. És­pedig elsősorban eladásra is ter­melő gazdaságok között. Az eladásra nem termelő kisgazdák ugyan a gazdaságokból a legtökéletesebben szelektált és szakszerűen megvizsgált vetőmagvakat szerezhetnek be. Ez az eljárás nagyon meg fogja csökken­teni a jó vetőmagávak terjesztésével kap­csolatos költségeket­. Ami már most a szó­ban levő tevékenység további gazdasági je­lentőségét illeti, csak röviden utalok a kö­vetkezőkre : búzatermelésünk külföldi értékesítését csak ezúton alapozhatjuk meg; szántóföldünk közel egyh­armad részé­­nek hasznot hozóvá tételéről van szó, amely­nek mostani haszon nélküli munkálása bé­nítja egész közgazdasági életünket; már az első kétévi kiosztás, métermá­­zsánként csak 3 pengős árjavulást kalku­lálva, 10 millió 200 ezer pengő több értéket jelenthet. Nagyon természetes, hogy a terv keresz­tülvitelénél a magyar gazdaközönség buzgó és szakavatott munkálkodása szükséges. Kívánatos, h­ogy­ a vetőmagkiosztásban ré­szesült gazdák csak szelektált gabona vető­­magvakat használhassanak. Szükséges, hogy a kis gazdaságokból is kiküszöböl­­tessenek a most még tapasztalható talaj­­művelési és üzemi hibák, hiányok. Hangsúlyozom, hogy a szántóföldünknek kereken hatvan százalékát bíró kisgazdák megfelelő eljárása nélkül a búzatermelés egységesítésének nagy munkája csak lassú tempóban és hiányosan haladhat előre. Nagy előnyben lesznek azok a kisgazdák, akik a maguk részére a szakszerű irányí­tást a képzett helyi tanácsadók, a gazda­­titkár alkalmazása útján biztosították, vagy biztosítják. Részemről, felelősségem tudatában, aligha fogok kitérhetni az elől, hogy elsősorban az olyan kisgazdaságok vétessenek figyelembe a jó vetőmagvak ter­jesztésénél, akiknek üzemintézésénél a megfelelő irányítást biztosítva látom. Hazánk talajának és éghajlatának, a magyar gazda termelő munkájának, olyan, értékes alkotása a magyar búza, hogy en­nek jobb piaci helyzetbe hozatalával egész közgazdaságunk új erőre kap. Ez a tudat fogja vezetni a földmívelési kormányt szó­ban levő tevékenységében és ez vezesse a gazdákat is, amikor verítékes munkájuk si­kerét a szükséges ismeretek megszerzésével és a kapott útmutatások gondos végrehaj­tásával igyekeznek biztosítani. Csak katasztrofálisan rossz természeti hatások tolhatják ki a nagy cél elérésének időpontját. De végleg megakasztani, is­merve gazdaközönségünk gyakorlati alkal­mazkodó érzékét, a természettel való küz­delmekben szerzett tapasztalatait, ezek sem lesznek képesek. „Fütyülök Janka * • nenire írta Csathó Kálmán Alice eredetileg az orvosi pályára akart menni, de mikor az anyja közölte a tervet Janka nénivel, az öregasszony kijelentette, hog­y erről szó sem lehet. — Férfi betegeket vizsgálni?! Az én hú­gom? Boncolni egy csomó fiúval együtt? Az én boldogult testvérem leánya?... Mariska! Mariska! Hová tetted az esze­det? És Alice is! Hát bolond az a leány? Vagy engem akar csuffátenni?­­ — Már ugyan hogy akarna, Jankám! De manapság már túl van az effélén min­denki ... — Ti! Az lehet! De én... soha! — De nézd Jankám! — érvelt makacsul a másik, ami szinte példátlan eset volt Janka nénivel szemben. — Alice szegény leány. Nincs semmije. Ha meglesz a diplo­mája, nyit majd egy kozmetikai rendelőt... Még vagyont is szerezhet vele!... — Azt megteheti! — felelte fagyosan Janka néni. — De ha ő vagyont szerez olyan mesterséggel, amit én csak elítélni tudok, akkor aztán majd ne csodálkozzék, ha én viszont nem fogok neki vagyont jut­tatni ... — Jaj, dehogy! Félreértesz, Jankám! — sietett az Alice mamája kiengesztelni a só­gornőjét. — Hogy képzeled, hogy bármit is tennénk ellenedre!... Csak hát valami kenyérkereső pálya neki is kell. És gondol­­ták, az orvosi jövedelmezőbb, mint, ha ta­nítónőnek menne... De persze, ha te el­lenzed, szó se lehet róla!... Janka néni legyintett: — Kenyérkereső pálya!... Leánynak férjhez kell menni! Az a jó kenyérkereső pálya! Menjen férjhez. Valami jól kereső, vagy gazdag úri­emberhez! — Ki vesz el manapság szegény leányt. Erre bajos számítani, lelkem! — Alice nem szegény leány­! — jelen­tette ki Janka néni. — Ha kedvem szerint megy­ férjhez, nagyon szép hozományra számíthat tőlem ... Mariska mama csaknem a nyakába ug­rott erre a szóra Janka néninek: — Ó, lelkem! Jankám! — tört ki belőle a hálás lelkendezés, de Janka néni sietve kiegészítette a mondatot: —... a halálom után persze! De ezt a klinikát többet meg ne halljam!... In­kább azon légy, hogy valami jó partit ke­ress a leányodnak! Most már tiszta dolog volt, hogy az or­vosi pályának befellegzett. Mariska asz­­szony hát arra tett némi, reménytelen kí­sérletet, hogy ahhoz a pályához, amit Janka néni szánt a húgának, egy kis segítséget eszközöljön ki tőle: — Hiszen keresnék én, lelkem, csakhogy ahhoz is pénz kell. Ahhoz, hogy férjhez­­adjam Alicet, báloztatni kellene, öltöztetni, zsúrba vinni, tenniszre járatni... Janka néni türelmetlenül vágott közbe: — A persze! Én se voltam úgynevezett divatos leány, mégis elvett az uram, Isten nyugosztalja! Az olyan ember, aki ilyen külsőségek után indul, nem való úgysem semmire! Az az igaz ember, aki a belső értékre néz! A lejekre! Ahhoz pedig, hogy ezt kimutassa valaki, nem kell se bál, se tennisz, se sely­emharisnya, se nyári bunda! Se semmi, ami pénzbe kerül!... Mariska asszony nem állta meg, hogy nagyot ne sóhajtson ennél a szónál. És mialatt sóhajtott, nagy­on csúnyát gon­dolhatott Janka néniről, mert ijedten kért utána bocsánatot: — Jaj, szívem! Ne haragudj!... Csak, tudod arra gondoltam, hogy Alice nagyon szeretett volna tovább tanulni... Fájni fog neki, ha nem tanulhat... Janka néni kegyesen elmosolyodott: — Hiszen, ha éppen tanulni akar... Az ellen nekem sincs kifogásom, ha megszerzi a tanítónői oklevelet. Ezt megteheti. Sőt, a tandíjat ki is fizetem és­ a könyveket is megveszem neki! Ebből is láthatjátok, hogy szívemen viselem a sorsát. De meg­követelem, hogy alkalmazkodjék az aka­ratomhoz! Különben, akárhogy fájna is érte a szívem, kénytelen lennék levonni a konzekvenciákat... Alice mérhetetlenül felháborodott, mi­kor az anyja közölte vele a Janka néni ál­láspontját. — Hát ezt pedig én nem tűröm! — kiál­totta. — Mi jogon mer az az utálatos vén asszony az életembe avatkozni? Azt fogom tenni, amit jónak látok! Fütyülök Janka nénire! Ezt kiabálta dühösen, de nyomban rá sírva fakadt, ami egyszerre nyilvánvalóvá tette, hogy nem fütyöl Janka nénire, ha­nem engedelmeskedni­­fog neki. Mint ahogy engedelmeskedett a családban mindenki, tekintettel arra az óriási va­gyonra, amit a boldogult urától örökölt a­ gyermektelen Janka néni s ami fölött kor­látlanul rendelkezett. Alice egy darabig még erősködött, hogy de bizony így-úgy! Süsse meg a pénzét Janka néni, de mikor látta, hogy az anyja meg a testvérei is mind a Janka néni párt­ján vannak, mert mind attól félnek, hogy miatta ők is el találnak majd esni az örök­ségtől, lassanként elhallgatott. Mikor pedig beköszöntött a szeptember, s mintha sohasem akart volna mást, szó nélkül beiratkozott a preparandiára. Ennek éppen tizenöt éve. Jelenleg tanítónő a városnál. A Lidi esete valamivel cifrább volt és nagyobb port vert fel, mert itt nem pályá­ról volt szó, hanem házasságról. Ez két esztendővel később történt és azzal kezdő­dött, hogy Lidinek kérője akadt. A kis leány eleinte nem igen akart hozzámenni, azt mondta nem szerelmes belé, bárha na­gyon becsüli. Mariska asszony, az anyja felháborodott ezen a beszéden, mert a kérő nem volt min­dennapi ember. Képviselő volt, és ügyvéd, amellett elég csinos ember is, akire rá­adásul mindenki azt mondta, hogy még sokra viheti, mert megvan a tehetsége hozzá. — Meg vagy te őrülve? Ilyen partit visszautasítani! Szegény leánynak! A mai világban!... Talán szerelmes vagy valaki másba ? — Nem vagyok én senkibe! De minek siessek a férjhezmenéssel ? Várhatok. — Várni? Mikor ilyen szerencse kínál­kozik? Nahiszen!... Rátámadtak valamennyien, az egész család és addig beszéltek neki, amíg tel­*­jesen meg nem puhult és hajlandónak nem

Next