Budapesti Hírlap, 1931. május (51. évfolyam, 98–121. szám)
1931-05-03 / 99. szám
20 Magyar Regények Az Új Idők új olcsó regénysorozatot ad ki magyar írók munkáiból A Magyar Könyv Napja, amelyet az idén is megtartanak, ismét ébresztőt zeng a közönség fülébe, hogy forduljon szeretetével a magyar írók felé. A nemes elhatározásból fakadt akciónak az idén minden ösztönző szónál többet érő erőt és jelentőséget ad a nagymúltű Singer és Wolfner könyvkiadó cég népszerű szépirodalmi lapja, az Új Idők, amely a Magyar Könyv Napján a magyar írók műveinekÚj, sorozatos kiadását indítja el. Magyar Regények címmel kerülnek forgalomba ezek a művek, s az első kötetnek ünnepi jelentőséget ad, hogy az írója Sterczeg Ferenc. „A nap fia“ című regényével indul útnak a könyvsorozat, s ugyanekkor kerül közkézre a második kötete is: Zsigray Julianna „Szűcs Mara házassága" című regénye. A két könyvet nyomon követik a következő regények: Kosáryné Réz Lola: „Egy hordó bor", Terescsényi György: „Hősök", Falu Tamás: „A halottak is élnek", Csathó Kálmán: „Leányos ház 1931-ben". Az Új Idők megindulásától kezdve és végig a népszerűség útján haladó pályáján a magyar irodalom, a magyar könyv megbecsüléséért harcolt, s ez a nagy gondolat vezeti most is, amikor a magyar könyv ünnepnapján teli bőségszaruval jelenik meg és az olvasó közönséget megajándékozza ezekkel a munkákkal, amelyek mindegyike, csakúgy, mint a majd ezután következő sorozat, maradandó becsű, irodalmi érték, e mellett vonzó olvasmány, alkalmas arra, hogy a magyar írók számára meghódítsa a közönség szívét. Erre annál inkább módja nyílik az új vállalkozásnak, mert a kötetek — alkalmazkodva a mai viszonyokhoz — nagy, mintegy 200 oldalas terjedelműk, finom papirosuk és előkelő kiállításuk mellett is rendkívül olcsók: fűzve 3 pengő, egész vászonkötésben 3 pengő az áruk. Az Új Idők előfizetői még külön, jelentős árkedvezményben részesülnek. A Singer és Wolfner-cég példaadó elhatározását bizonyára nagy örömmel fogadja a magyar könyv minden barátja. Ugyanakkor, amikor a közönség legszélesebb rétegei előtt megnyitja ez a vállalkozás a lehetőségét annak, hogy olcsó pénzért nemes irodalmi értékeket kapjon, a magyar íróknak is segítségére siet és a Magyar Könyv Napjának komoly tartalmat ad. Hogy milyen szüksége van erre irodalmunknak, arra élesen rávilágít ez a kis számvetés. Magyarországon 1929-ben megjelent, minden 100 szépirodalmi könyv közül körülbelül 40 volt magyar szerző műve, 60 pedig külföldi író munkája, Franciaországban ugyanekkor 100 szépirodalmi mű közül csak 2 volt idegen. Rikoltva kiált felénk ez a szörnyű aránytalanság, amely miatt azonban nem a magyar irodalomnak kell szégyenkeznie. Irodalmunk méltó versenytársa a külföld irodalmának, s ha az átlagos színvonalat nézzük, megállapíthatjuk, hogy jóval felette áll. Igen, irodalmunk méltán betölti azt a helyet, amely a nemzet életében reá vár, a harcban, amelyet a kultúra fegyvereivel vívunk meg egy világra szóló igazságtalanság ellen, a magyar író kiérdemli a vitézi nevet. Tudjuk valamennyien és mégsem állunk úgy íróink mellé, ahogyan megérdemelnék. Ezért fogadunk örömmel minden új gondolatot, amely a magyar író és a magyar könyv sorsának előbbrevitelét célozza. A gondolatoknál azonban többet jelentenek a tettek, s most, a Magyar Könyv Napjának közeledtével több okunk van a könyv ünneplésére, amikor látjuk a nagyarányú, mindenkihez szóló vállalkozást, amely a Magyar Regények cégére alatt indul hódító útjára. A revízió ügyét is szolgál s a nyelvtudomány számára új utat jelölő „A MAGYAR NYELV, mint a nyelvek egységes eredetének a bizonyítéka" című művének az I. füzetére kér előfizetést a viagy.Tud. Akadémiától melvtudományi munkásságáért már háromszor jutalmazott . LÁSZLÓ GÉZA áll. főgymn. ny. tanár Szekszárdim, Mészáros Lázár utca 15. szám alá. Aki pontos címével együtt 10, azaz tíz pengőt a szerző címére" előre beküld, bérmentve kapja meg a mű első, magában is kerek egész bevezető füzetét lehető legrövidebb időn belül, mely 5—6 nagynyolcadrét nyomott íven tájékoztat az egész munka anyagáról, beosztásáról s a nyelvtudomány mai állásáról, úgyhogy — különösen az egész mű—fölöslegessé teszi minden más ilyen munka beszerzését nyelvtudománnyal tudományos alapon nem foglalkozó számára. Az 1. füzet vétele után, aki újabb tíz pengőt küldve megkapja a másodikat és így tovább, míg 9—10 füzetben, 50—60 nyomott íven az egész munka megjelennék. fog nyilatkozni. De ez már, — úgy véljük — a nyelvhelyesség fölvetett problémájának keretét meg is haladja.♦ Grammatici certetnt. A nyelvészek civakodnak. Régi igazság, amit ortholog és neológ nyelvészeink hosszú és elkeseredett háborúskodásából mink is jól ismerünk. De ilyesmit fölidézni ma nagy bűn volna. E sorok célja tehát nem lehet ez, de annál inkább belátó megegyeztetése a nyelvtudományi és nyelvhelyességi törekvéseknek, sok ártalomnak kitett nyevetúli javára. Kitűnő nyelvtudósunknak itt vázolt okfejtéséből örömmel látjuk, hogy a nyelvhelyességi irodalom küzdőterét egészben szerintünk is helyesen jelölte ki. Különösen tanulságos az, amit az irodalom nyelvének szabadabb mozgásáról és szerepéről mond. Itt azonban még mindig árok van a két hivatás közt, amit innen vagy onnan át kell ugrani, hogy a két nyelvalkotó és védő törekvés egyesülhessen. A nyelvtudósok véleményünk szerint bizonyosan a jó túlzása miatt tévednek, amikor érdeklődésük a nyelvhelyességi kérdésekben „föltűnően csekély", vagyis a nyelvművelés elől jóformán elzárkóznak. Való ugyan, hogy a társadalom életmozgalmaiban éppen a vezető tényezők vannak bizonyos különállásra, autonómiára kényszerítve, viszont jaj az olyan Vezető munkának is, mely az élettől elzárkózva megkövül! A nyelvtudománynak pedig, szerintünk, nálunk és kivált most, bizonyos mértékben kötelessége is, hogy a nyelvfejlődés útján annyi széthúzó hatás közt, szabályozó, kétségekben döntő, de mindig egyesítő tényező legyen. Azt ugyan mindenki megérti, hogy a nyelvtudomány fejlődése mai fokán elsősorban a nyelv fejlődési fázisainak törvényeit tapasztalati alapokon állapítsa meg, de hivatása pusztán ebben, úgy véljük, nem merülhet ki. Mit mondanánk például arra a földmívelési kormányra, vagy bár más főintézetre, mely a tudományos fölismerésekre adván magát, a föld birtokosaival, gazdáival, munkásaival azontúl nem törődne? Hát elképzelhető-e a nemzeti életben, — kivált a mienkben, — a közműveltség bármelyik területén a vezetők ilyen kasztszerű elzárkózása? A fejlődés törvényeiben különben már ősidőtől kezdve úgyis megvan, még a szellemi világban is, az egyszerű és együttható tényezők szoros benső kapcsolata. Maga a fejlődés is szakadatlan, artikulálatlan „folyamat", amely nem ismer külön osztályozható tényezőket. Tagjai és rétegei csak eredményeiben jelentkeznek, akkor is csak a mi értelmünk osztályozásai szerint, mivel megismerésük csak kategorizással lehetséges. Hogyan bírjuk tehát azt elképzelni, hogy kivált nyelvünk életében legyen olyan tényező is, — és éppen a legelőkelőbb, — melyre nézve közömbösek a nyelv fejlődési, vagy ami még rosszabb: hanyatlási jelenségei? Ez bizonyosan tévedés; lehet hogy valami nyomós okkal indokolt, vagy legalább kimenthető tévedés, de mégis tévedés. Mert a fejlődés törvényeibe homlokegyenest beleütközik a nyelv életének olyan szemlélete, hogy ha én, te, stb. laikus írók vagy beszélők milliószámra részt veszünk a nyelvfejlesztés, vagy nyelvrontás minden percnyi munkájában, hogy akkor éppen azok zárják ki belőle magukat és éppen ők nézzék közömbösen a fejlődési vagy hanyatlási folyamatot, akik hivatásuknál fogva a helyes nyelvfejlődésnek legtermészetesebb vezető tényezői lennének, ha éppen ellenkező tudományos fölfogásra nem jutottak volna. Itt már, mint annyiszor, nem a természetben, hanem a tudományban kell valami hibának lenni. Mentsége lehet ennek, hogy a nyelvhelyességi törekvések jogos szociológiai területét, legalább eddig, maga a nyelvtudomány sem bírta helyesen fölismerni. E részben azonban éppen Gombocz Zoltán szóbanforgó tanulmánya győzhet meg mindenkit arról, hogy ez a megismerés igenis lehetséges, sőt szükséges is, mivel — ezt meg kell vallani — a nyelvművelési irodalom, ahogyan eddig folyik, rendszertelenségben ritkítja párját és hatásának hanyatlását is jórészt ebből lehet megérteni. Ami továbbá ami bizonyos mindenkori nyelvszokást illeti, az sem valamely misztikus, kiismerhetetlen jelenség, hanem a társadalom beszédbeli és írásbeli nyelvhasználatából kiforrott valamely nyelvhasználati fázis; mása például a divatoknak, de méginkább a társadalom megállapodott, nem skatulázható illemszabályainak, erkölcsi tudatának, vagy magasabb fokon az igazságérzetnek, amiben — éppen mint a nyelvhelyesség művelésében vagy áldásában — része van mindenkinek, ha nem is tudós. Úgy véljük tehát, hogy a nyelvhelyesség irodalmi és nemirodalmi harcosai köszönettel tartoznak Gombocz Zoltánnak a számukra kifejtett s a nyelvszokásban megtestesülő különféle normák és viszonyok földerítéséért, de ez is sokkal inkább fölbátorítása a nyelvhelyesség szabatosabb művelésének, mint mentsége annak a közömbösségnek, hogy az Akadémia és a nyelvtudósok a benne való részvételtől, — mondhatjuk — az egész nemzeti társadalom helytelenítése mellett elzárkóznak. A magyar nyelv elért színvonalának megtartása, a becsúszott korábbi romlások lehető kiküszöbölése; a kezdődők begyökerezésének megakasztása; régi jó, vagy a nép ajkáról vett hasonló jó szavak és kifejezések elterjesztése; ideges szavak és más nyelvelemek benyomulásánál azoknak fölbecsülése, befogadása vagy kirekesztése, szóval megrostálása; szakadatlan nyelvkritika gyakorlása és művelt osztályaink, valamint népünk nyelvének a megértés egyazon színére való elsegítése. íme mindez oly nemes és nagy feladat, amiért érdemes így is kevülni, de még sokkal érdemesebb lehetne, ha annak a M. T. Akadémia állana élére kivnő nyelvtudósaival B.H. 1931. MÁJUS 3. VASÁRNAP * (A veszedelmes szerelem.) (Thurzy Lajos regénye.) Egy vidéki szánésznő és egy fiatal író szerelmeinek története, sem anynyira a hőseinek, hanem magának a szerelemnek a tragédiája ez a könyv. Egészen a lelki mélységekben járó munka, amelynek fordulatai nem a történetben, hanem a lelkek életében bontakoznak ki előttünk imponáló erővel és merészséggel, amelyhez a jogosultságot az adja meg, hogy a szerző megkapó biztonsággal lát és igazodik el abban a rejtelmes birodalomban, amelyet a legtöbben csak sejtésekkel közelítenek meg. Az ideális szerelem és az érzékek útvesztőjében az anatómus biztos kezével mutatja meg az igazságot s teszi ezt olyan válogatás nélkül, skrupulusoktól mentesen, hogy túlmegy azon a falon, amelyet a költészet állít az író elé. Nem mondjuk, hogy az olcsó hatásokat keresi, nem azért érzéki, hogy érzéki legyen, de viszont nem titkol el semmit, ami irodalmi munkában titködnivaló lenne. Kár, mert megfoszt attól a lehetőségtől, hogy Thury Lajos komoly tehetségét, lélekismeretét, emberrajzoló készségét, izzó erejét és fölényes szatíráját ennek a könyvének alapján hirdethessük. * (A stratfordi gentleman.) William Shakespeare, a hajdani mészároslegény, a kedves, finom, édesszavú, természetes vidéki fickó, a Burbadge-színház mindenese, néhány rövid év alatt lett London ünnepelt drámaírója, gazdag és büszke úr, lordok barátja és angol nemes. A stratfordi gentleman még ma is a világ legnagyobb drámaírója, akire minden kultúrember áhítattal tekint fel. A kétéletűs és kettős lelkű ünnepelt és mégis szerencsétlen, nagy költőről mesteri portrét rajzol Szirányi Miklós. A Shakespeare-tanulmány az Új Idők mai számában jelent meg, amelyben a Nemzeti Színház művészeinek fényképeit találjuk, valamenynyit Shakespeare-szerepben. Az Új Idők folytatja Joseph Ielment költői szépségekben gazdag érdekes regényét, A csavargó Krőzus-t. Bónyi Adorján Az ócska bolt című finom és tartalmas regényének folytatásán kívül Kosztolányi Dezső gyönyörű japán versfordításait, Majthényi György kitűnő elbeszéléseit, Kissfábián Béla és Nagykárolyi Etelka szép verseit emeljük ki a lap szépirodalmi részéből. Az elmés Kis Tárca, Siegescu Miklós ötletes cikke, számos időszerű fénykép, változatos kézimunka-rovat, keresztrejtvény, szerkesztői üzenetek, gasztronómia, szépségápolás teszik változatossá és gazdaggá Herczeg Ferenc szépirodalmi hetilapját, amelynek kiadóhivatala, Budapest, VI., Andrássy út 16, bárkinek küld díjtalan mutatványszámot. Előfizetési díj negyedévre 6 pengő 46 fillér. * (Három világ.) Gy.Czikle Valéria Három világ címen igen érdekes regényt írt, melynek meséje a békéről, a háborúról és a forradalomról szól. A regényhez Négyesy László írta az előszót, ami már maga is elég biztosíték arra, hogy a regény tehetséges író munkája. A Három világ meseszövése és Stílusa külön érdemel elismerést Czikle Valéria regénye a Gárdonyi Géza irodalmi társaság kiadásában jelent meg. * (Estél! utazás.) (Holló Ernő versei.) Fenyvesek alatt, piros hajnalok ködében álmodó falvakról énekel Holló Ernő. Halk nosztalgia ömlik el költeményein. Hangja bensőséges és meghatott, mikor rímekbe fűzi emlékeit, amelyek „alszanak már mint koporsó a földben ...“ Holló Ernő színei kifejezésteljesek, de versformái még nincsenek teljes harmóniában mondanivalójával. A vékony kis füzet így is sok reményt nyújt ennek a tehetséges fiatal költőnek a fejlődésére. * (Regősök útjain.) (Árvai Árpád verseskönyve.) Az erdélyi magyar irodalom egyik fiatal poétája lép a nyilvánosság elé első verseskönyvével. Árvai Árpád írásait a Székelyföldnek küldi, a kisebbségi magyar sors szenvedőinek, az erdélyi ifjúságnak, a „ma katonáinak", akik a kőművesi sorban építik a jövőt. A végvárak regőseinek víg múzsáival rokonok ezek a komoly szenvedélyes sorok. Magabízó egészséges lendület jellemzi a verseket, amelyek meggyőzőek , őszinték. Szerelmi lírája már kevésbbé erőteljes, inkább érzéki, forma-megoldásai is közepesek. Árvai Árpád könyve tehetséges ember munkája, akinek azonban meg kell még szabadulni a modoros hangtól és a költői technika műhelyében is kellő gyakorlatot kell szereznie. * (Kigyuló csillagok*) Ezzel a címmel jelent meg a minap egy novellás kötet, amelyről hamarosannehéz volna eldönteni, hogy alapötlete, vagy az ötlet megvalósítása kettőibb-e. A kötetben kitűnő írók ihletett tollal örökítik meg azoknak a gyermekeknek és ifjaknak alakját, akik a történelem viharzásai közepette sasfiókokként, de vén sasoknak díszére való bátorsággal tettek hitet magyar voltuk mellett. Ifjúi lelkek lángoló tüzéről nem igen emlékeznek meg a történelem márvány tábláján,, noha az ifjúság számára, elsősorban a vele egyivásúak hőstette szolgál a legmegragadóbb példaadással. A magyar ifjúság kiváló tetteinek gyöngysorozatául készült ez a könyv, való tények és száraz adatok alapján. A nemes cél szolgálatába álló íróknak nem maradt egyéb feladatuk, mint írásművészetükkel megeleveníteni a történeti adatokat. Fantáziára nem volt szükség. Ezt messze túlszárnyalta az élet, amely rendkívüli időkben rendkívüli helyzetekbe állította a magyar ifjúságot. Lehetetlen megindulás nélkül elolvasni akár a fiatal Ludovikásolt hősi nekilendülését a vörös uralommal szemben, akár a temesvári leventeper „összeesküvőinek" megrázó tragédiáját, vagy a kadétiskolák növendékeinek férfias elszántságát, amellyel ahaza és a rend érdekében tették kockára gyermekéletüket. A fiatal hősök galériájából nem maradtak ki a nyugatmagyarországi hősök sem, és helyet kaptak azok is, akik nem ugyan életükkel, de csodálatra méltó kötelességtudásal állták meg helyüket a gyermeklélek erejét, szinte túlhaladó helyzetekben. Modern hősköltemény ez a novellás kötet, amelynek szerzői a könyv alapötletével szolgáló kitűnő tollú Gramantik Margiton kívül, Tormay Cecil, Bodor Aladár, Komáromy János, Koltay Jenő és a magyar írógárdának számos kitűnősége. Az ifjúságnak, felnőtteknek egyaránt megragadó olvasmánnyal szolgáló könyv a Mamsz kiadásában jelent meg. * (Remény szigetén.) Ezzel a címmel adta ki a Kecskeméti Közlöny Nyomda, és Lapkiadó Vállalat Kováts Sándor könyvét, amely a szerző evangéliumi elmélkedéseit tartalmazza. Az ihletett tollú vallásos író tizenkét részből álló munkájában fölülemelkedve az átlag emberi szempontok horizontján, a krisztusi világszemlélet szemszögéből foglalkozik a jelen problémájával. Elmélkedései az írásművészet meggyőző erejével, egyben az élő szó közvetetlenségével hatnak, nyugtát adó szigetekként a felkorbácsolt lelkületű emberiség hányódásai közepette. * (Műsoron kívül.) Mórai Sándor, az újabb írónemzedék egyik erős tehetsége, határozott értéke. Egyéni profilja vanmindannak, amit ír, anélkül, hogy azegyéni íz az eredetiség aranyalmájáért folyó izgatott erőlködést, affektált különvéleményt jelentene. A regényekhez, novellákhoz és versekhez, amelyek eddigi pályáján, bőven termő, de nem felszínes munkásság eredményeként vannak mögötte, most a Műsoron kívül csatlakozik. A kötet mintakollekciója az elbeszélőtehetsége mellett zsurnaliszta vénával is rendelkező Márai Sándor rövidebb lélekzetű, formás és szellemes--, franciásan könnyed és mégis a dolgok gyökerére tapintó írásainak. Van bennük valami a novellából, a kritikai analízisből és a riportból. Műfajilag pontosan nem is igen lehetne kategorizálni ezeket az írásműveket, amelyek körültekintések a világban, kiemelt képek a végtelen arcú élet sodrából, az író apró kalandjai az eléjekerülő emberekkel, tárgyakkal, helyzetekkel. Élesen meglátott figurák, érzések és hangulatok lerögzítései, impresszionista módon, ha a benyomás visszaadásán túl rögtön megkapjuk a benyomás elemzését is, az ítéletmondást fölötte, amely erősen racionális életszemléletből fakad, az ellágyult szatírával keresztezi, a meghatódott torz grimasszal képes elvágni. Rájövünk azonban, hogy ez a virgonc és gyakran keserű irónia alapjában nem egyéb, mint bohócpúder a szubtilitáson, látva egy nagyon is eraberszerető arcon. A Műsoron kívül a Pantheon kiadásában jelent meg. (d.) Bármely fénykép után készítünk bronz reliefes vagy mellszobrot szavatoltan étetny és művészies kivitelben. A fénykép után általunk készített bronz relief vagy mellszobor teljesen hasonló a modell után készülő szobrászati műtárgyhoz — habár sokszorosan olcsóbb annál. Küldjön egy jó fényképet, melyet előnyös árajánlatunkkal visszaküldünk Önnek. „Pannónia" TELEFON : plasztikai műintézet 1. 376—15. van., Kialudj.u. 28/B.