Budapesti Hírlap, 1931. augusztus (51. évfolyam, 173–196. szám)

1931-08-01 / 173. szám

2 A nemzetközi fizetési bank szakértő bizottsága, amely ellenőrzi a stabilizáló akciót, Németország gazdasági helyzetének ügyében külön bizottságot küld ki, a mellett pedig arra van hivatva, hogy előkészítse a rövidlejáratú kötelelezettségeknek hosszúlejáratú kölcsönökké való átalakítását, a következőképpen alakul meg: Melchior (Németország), Morreau (Franciaország), Beneduce (Olaszország), Francqui (Belgium), Bindscheedler (Svájc), Tanuka (Japánország), Bydbeck (Svédország), Van Meulen (Hollandia), Sir Walter Layton (Anglia). Az amerikai delegátusok személye még nincs meghatározva, de valószínűnek tartják, hogy Wiggin (Chase National Bank) és Reynolds (First National Bank) lesznek az amerikai delegátusok. A német ráta 15 és 20 százalék BERLIN, júl. 31. A Birodalmi Bank központi bizottsága pénteken este másfélórás ülésen tárgyalta és tudomásul vette a Birodalmi Bank direktóriumának azt a határozatát, hogy a leszámítolási kamatlábat 10-ről 15 százalékra, a lombard kamatlábat pedig 15-ről 20 százalékra emeli fel.Ez a határozat a szombati napon lép életbe. A tanácskozásról a következő részletekéit jelentik: A mezőgazdaság képviselői és a bankok megbízottainak egy része ellenezték a Birodalmi Bank direktóriuma határozatának elfogadását, mert aggodalmakat tápláltak a kamatlábnak ily erős mértékben való felemelésével szemben. A direktóriumnak azonban az volt a felfogása, hogy kísérletképpen meg kell próbálni ezt a felemelést, annál is inkább, mert jövő hét szerdájától kezdve a fizetési forgalom újra a régi keretek között fog mozogni. A takarékpénztárakra továbbra is érvényben maradnak bizonyos korlátozó intézkedések. A szakszervezetek képviselői tiltakoztak ugyan ez ellen, a központi bizottság azonban mégis elhatározta, hogy a takarékpénztári forgalmat egyelőre nem szabadítja föl teljesen. Szigorú deviza kényszergazdálkodás Ami magát a Birodalmi Bank státusát illeti, a legutóbbi kimutatás óta kereken nyolcvanmillió márka értékű deviza folyt be a Birodalmi Bank pénztárába. A kamatláb felemelésével és a küszöbön álló normális fizetési forgalommal kapcsolatban a birodalmi kormány további intézkedésekre készül. Ezeknek az intézkedéseknek a legfontosabbjai közé tartozik: a márka kivitelének megtiltása, a külföldi értékpapírokkal való kereskedés megtiltása, valamint szigorú devizakényszergazdálkodás. Ez utóbbinak ellenőrzésére valószínűleg birodalmi biztost küldenek ki. A devizakényszergazdálkodásra vonatkozólag szükségrendelet jelenik meg. „A Francia Banknak is érdeke a font stabilitása" PÁRIZS, júl. 31. A Matin azt írja, hogy a n Nemzetközi Fizetések Bankjának vasárnapi igazgatótanácsi ülésén Norman, az Angol Bank kormányzója találkozik Moret-val, a Francia Bank kormányzójával és valószínűleg tovább fűzi vele az angol-francia pénzügyi együttműködésről megindult eszmecserét. A lap szerint Norman úgy véli, hogy a Francia Bank igen sok font-sterlinget tart tárcájában, úgyhogy neki is érdeke a font árfolyamának alátámasztása. Felesleges tehát olyan megállapodásra lépni, amely lekötelezett helyzetbe juttatná Angliát. A lap rámutat arra, hogyha az utóbbi napokban a font meg tudta őrizni színvonalát, ez kizárólag annak köszönhető, hogy a párizsi piac és a Francia Bank angol pénzt vásároltak. Ez azonban csak pllanatnyi segítséget jelent és kétségtelen, hogy gyökeres akcióra van szükség, annál is inkább, mert az Angiol Bank a múlt héten újból több mint 19 millió aranyfontot vesztett és az aranyfedezeti arány 49,34 százalékról 32,42 százalékra csökkent. Egymilliárd frankos zálogkölcsön német műkincsekre PÁRIZS, júl. 31. A Savas-iroda a következő közleményt adta ki: Párizsban alakulóban van olyan konzorcium, amelynek tagjai a legtekintélyesebb festmény- és régiségkereskedők. A konzorcium hajlandónak nyilatkozik arra, hogy Németországnak egymilliárd frank összeget adjon kölcsön, azzal a feltétellel, hogy a kölcsönadás időtartamára zálogként Franciaországba szállítsanak a német múzeumokból különböző mesterműveket, amelyek a kölcsönösszeg megfizetéséig Franciaországban maradnának. A festményeket Párizsban kiállítanák és a publikum belépődíj lefizetése mellett megtekinthetné azokat. Az egymilliárd frank összegű kölcsönt előnyös feltételekkel akarják Németország rendelkezésére bocsátani. A németek lehetetlennek mondják a tervet BERLIN, júl. 31. Berlini politikai körökben lehetetlennek mondják a Havas-ügynökség részéről nyilvánosságra hozott hírt, amely szerint a francia műkereskedők javasolták, hogy a német műkincsek egy részének elzálogosítása ellenében Franciaország nagyobb kölcsönt nyújtson Németországnak. Dawes tábornok-nagykövet fellendülést vár LONDON, júl. 31. Davies tábornok, Amerika londoni nagykövete, a Daily Expressben közölt nyilatkozatában a világdepressziós hullám közeli megfordulását és általános gazdasági fellendülés két-* — Nem mögyök! Ha itt mingyár meg köll halni, akko se mögyök! Leeresztette a hangját s úgy simogatósan bágyadozta kifelé: — Mer tudd meg Rozi, hogy én jó szívvel vagyok hozzád! — Azér mentád tegnap ugye, hogy „nyafka?" — Hát az a bajod? Az bánt? Hiszen nem ugy értettem én azt! Aztán még nem is igazándiba mondtam, hanem csak amolyan példázatba ! Fölrángatta a nadrágja két szárnyát a dereka tájékán a két tenyerével, amiből nyilvánvalóan kiviláglott, hogy valami nagy dologra határozta el magát: ■—Én mást mondok neked! A lány letette a mocskát a földre, azzal mutatta, hogy a harciasságát föladja s szinte kíváncsiskodva kérdezte: — Na? Gergő kétfelé törölte a szája szélét, mintha csak onnan is el akarna törülni minden akadályt: — Aszondom én feneked Rozi, hogy szívleljük mi egymást. Én ma téged szívlellek is! Ami igaz, az igaz! Amikogy szemtül-szembe ráamizöl, mintha csak hangyák mászkálnának a gerincemön föl s alá. Nincs az a promenád! Hátha ez se szerelem, akko te se vagy Rozi, hanem fakutya! Rozinak félrecsusszant a száj üszéje. Nevetett. Kimutogatta szép fehér fogait. Hát azt mutogathatta is, mert nincs az a finom alabástrom! Erre a Gergő ott nyomban letette volna a hitet. — Megbékültek. Azonban hát valami csak maradt közöttük. Árok,palánk, kűfal... Ha a Gergő közeledett, akkor Rozi mindjárt huzóckodott. Hetek, hónapok múltával is... Egyszer a kutnál... De ez idők jártával történt. ___ Rozi ruhákat öblögetett. Mártogatta a hideg vízbe a patyolatokat s csavargatta... — Add ide az egyik végit, találkozott a Gergő, — olyan irgalmatlant csavartatok rajta, hogy no...! A lány hessegette: —Nem köll segiccség! — Az én segiccségem? — Senkié! — Mér? — Azér! — Rozi? — Nia? — Legiccsek vagy ne gegiccsek? Ekkor a Gergő úr már ott állt egészen a Rozi mellett. Tűzben égett a két szeme, a két karja meg, mint a kocsonya... Rozi egy összecsavart lepedőt emelintett: — Ha jót akarsz?!... Gergő azonban most az egyszer el volt szánva a legvégsőre. Jöjjön, aminek jönni kell! Utóvégre is ő a legény. Amit eddig még ki se mutatott. Hátha a Rozi nem is az, akinek magát festi!? A próba mutatná meg. Lehet, hogy örülne is neki. Ki tudja? A lányokon „rémisztő" nehéz eligazodni! Hirtelen odakapott a Rozi fölemelt kezéhez s a vizes ruha egy-kettőre a markában volt, a másik karja meg a lány derekán... De ugyanazon szempillantásban csak megtántorodott s szinte szikrát hányt a szeme, akkorát csattant a képe... Mire kissé eszmélt, már senki se volt körülötte. Elkanyarította: — Azt a hogyishitják!... Hunyorgott, nyújtogatta a nyakát, majd kissé félrefordította a fejét, mert az egyik füle csengett. Mintha pirinyó kis ezüstcsöngettyűket ráztatgattak volna benne, de végnélkül... Fölfújta a baloldali pofazacskóját s úgy bazsalta a tetthelyet. — Ha most ezt valaki meglátta? Sörcentett egyet a fogai közül. — A csuda, hogy a vér nem gyfmi! Aztán elindult az istálló felé. — Megnézom a kis tükörbe, — dörmögte úgy magamagának, — hátha nem is láccik!? Megtorpant. Mintha a nevét kiáltották volna: — Gergő! Visszafordult. Rozi ott állt a pitarajtóba. — Haragszol? Gergő nem szólt, csak nyelt egy kesernyését. De nem is tudott volna mit mondani. Azt szavalja oda, hogy „nem"? Hazudna. Vagy: „Haragszok!" Mit érne vele? A lány kinevetné, így is bizonyosan neveti... — Gergő! — Vessz meg! — gondolta... — de azért nem fordított hátat. Nem, mert a lány közeledett. Lassan, félve lépegetett. Szemlesütve, bűntudatosan. Nem volt hozzávaló erős lelke, hogy elforduljon, hogy otthagyja. A lány négy-öt lépésnyire megállt s azt mondta amolyan sóhajos szóval, csendesen : — Nem bánom... Add vissza... Hogy a Gergő nem mozdult, erősödött a hangja: — Vagy tudod mit?... — Mit ne — húzogatta Gergő a száját, mert az most már mosolygósra akart elferdülni, ami meg éppen nem illett volna a helyzet komolyságához. Ha kitellik az esztendőnk, — petyegte a Rozi, — oszt ha tél is úgy akarod... Gergőnek elröppent a komolykodása. —• Hogy akarom-e?... S két karján az etike ujját kezdte fölfelé húzgálni... — De addig, — nevetett a lány s az ujjával fügét mutatott, — ez a tiede! S beszaladt a házba. Gergő meg egyenesen az istállóba. Ott nekiesett a háztartójának. Átölelte. Valamit suttogott is neki, de hogy mit, azt csak a lovak tud, tik volna megmondani. . BÉEL IMI, AUGUSZTUS 6, SZOMBAT A Chase National német érdekeltsége NEW YORK, júl. 31. A Times és a Korald Tribüne kiemeli, hogy a Wall Streeten nagy érdeklődéssel fogadták Albert Twiggin-nek, a Chase National Bank elnökének kinevezését az NFB-bizottságba Amerika képviselőjéül. Wiggin ugyanis nemcsak Amerika legnagyobb bankjának vezetője, hanem egyúttal úgy ismerik, mint aki egyik előharcosa annak az elvnek, hogy a jóvátételi problémát újból kell rendezni. Egyébként a Chase National Bank van a legnagyobb összegű kölcsönökkel érdekelve Németországban az amerikai bankok között. detát jósolja. A tapasztalatok szerint a depresszió időtartama mindig megfelel az azt megelőző ipari és kereskedelmi túltevékenység időtartamának. Márpedig Amerika üzleti élete 1927-ben kezdte túllépni rendes méreteit. 1929-ig tartott a túltermelés. Az ennek megfelelő depresszió két esztendeje pedig már a végéhez közeledik. Az amerikai gazdasági életnek számos tünete, különösen a villamos áramfogyasztásnak rohamos emelkedése az élénkülő tevékenység félreismerhetetlen jeleit mutatja. „A kapitalista üzemekben jobban dolgoznak és nem is lopnak, mint a szovjet munkások" — mondja Sztálin Szovjetoroszországban akkreditálták az akkordmunkát . „A mi vonatainknak menniük kell, akárhonnan vesszük is hozzá a szenet" Az elmúlt napokban Szovjetoroszország egész területéről összehívták a Legfőbb Gazdasági Tanács vezetői azokat a gazdasági szakembereket, akik az orosz ipari és mezőgazdasági termelés s az orosz kereskedelem élén állnak, hogy megtanácskozzák velük az elodázhatatlan teendőket és reformokat, mivel a „pjasteletka" — az ötéves gazdasági terv — egyáltalán nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket s egyelőre még mindig nincs semmi kilátás arra, hogy a szovjet gazdasági élete föllendüljön s a tömegnyomorságon a marxizmus társadalmi csodadoktorai segíteni tudjanak. A marxizmussal való kísérletezés tizennégy esztendő alatt se tudta megteremteni a gazdasági jólét megígért bőségszaruját, ellenkezőleg: még a kapitalizmus által létrehozott relatív jólétet se tudta megközelíteni a dolgozó néptömegek számára. És ez a „relatív jólét" lett most Sztálinék társadalmi ideálja, amelyet természetesen már nem annyira a marxizmus módszereivel akarnak elérni, mint inkább a kapitalizmus munkafegyelmének és termelési módszereinek bevezetésével. A viharos összecsapásokról, amelyek a Krémer falai között lejátszódtak, vajmi kevés került nyilvánosságra s a szocialista-kommunista pártcenzúra is erősen őrködött a lapok fölött, a marxista „demokrácia" örök dicsőségére. Minda mellett száz és száz csatornán szivárogtak ki a hírek a nagy gazdasági tanácskozás lefolyásáról s a közeli változásokról, amely úgy Szovjetoroszország belpolitikai életében, mint gazdasági rendjében rövidesen be fog következni Moszkva népe eleinte kételkedéssel fogadta a kiszivárgott híreket, most már megkapta a konferencia végső eredményeit. Az akkordmunka — nem kizsákmányolás többé Mióta az ipari munkássággal elhitették a „tudományos szocializmust a munkásság mindenütt erős harcokat folytatott az úgynevezett akkordmunka ellen, amelynek eltörlését követelte s helyébe napszembért követelt bizonyos létminimum megállapításával nyolcórai munkaidő mellett. Az akkord munkát, amely a munkateljesítmény díjazásán épül föl, „lelkiismeretlen kapitalista kizsákrányolás“-nak minősítették eddig. A marxizmus gyakorlati megvalósításának eredménytelen kísérlete most azonban oda vezetett, hogy maguk a marxista gazdaságtan hívei kényszerültek az akkord munka feltámasztásával való kísérletezésre. Sztálin a tőle megszokott brutalitással szállt síkra a „legújabb" gazdasági irányvonal mellett, s a kommunista párt bizalmi emberei előtt nyiltan bevallotta, hogy a „pjaiteletka" csőddel fog végződni, ha idejében nem áll be a termelés egész menetében és felépítésében a szükséges fordulat. Az ellenvéleményeket és a személyeskedésig farjult támadásokat azzal igyekezett visszaverni,hogy itt tulajdonképpen nincs egyébről szó, mint a „lenini taktikához való visszatérésről“, amelynek az a lényege, hogy mindaddig, amíg a marxista gazdasági rend gyökeret nem ver és meg nem erősödik , a kapitalizmust és a kapitalisztikus termelési rendszer egyes mozzanatait is felhasználják és kihasználják a kitűzött, nagy társadalmi cél elérésére. A kommunista pártnak ettől nem szabad megrettenni, mert hiszen a politikai hatalom továbbra is az ő kezükben marad s minden tekintetben a legteljesebb elenőrzést gyakorolhatják a dolgok menete fölött. A nagy gazdasági építőmunkában igénybe kell venni az intelligenciát, amelyet eddig hát-térbe szorítottak; tőlük sincs oka félnie a kom-1 nunista pártnak s a munkásságnak, mert a intelligencia ma már hajlandó elvégezni ezt a gazdasági pionír munkát, aztán megbízhatósága előtt továbra is rendületlenül őrködni fog a K. P. U., vagyis: a száműzetés, a börtön és a kivégzéstől való rettegés! A munkások munkateljesítményének emelése aljából, amely a „plaiteletkar” eredményes keesztülvitele szempontjából ma elkerülhetetlen szükség, Sztálin megparancsolta az akkordiunka bevezetését minden szocializált üzembe, m mégpedig oly módon, hogy az akkordbérek megegállapításánál ne csak a darabszám, de si munka minősége is figyelembe vétessék. Erre a kapitalisztikusnak látszó munkamódszerre — monda Szatin — nemcsak a munkateljesítmény ímelése szempontjából van szükség, hanem azért is, mert csak a több kereset lehetőségének biztosításával lehet a munkásokat igazán munkára serkenteni. Az eddigi módszer: az „öntudatos" kommunista munkásoknak a pártlapokban való nyilvános megdicsérése, nem vált be. Aonatainknak minden körülmények között mennük kell: teljesen mindegy, hogy honnan és milyen körülmények között szereztük meg a sükséges szenet —, fejezte be beszédét a konfrencián. A tanácskozás végül is magáévá tette Sztálin „ is" gazdasági álláspontját s így a marxista apostolok és viceapostolok által eddig kárhoztatott akkordmunka, a marxista paradicsomban nost teljes polgárjogot nyert, így hát az akkordmunka nem „kizsákmányolás" többé a marxizmus társadalmi csodadoktorai szemében sem. Sztálin érdekes vallomása Azonban ha Sztálinékat legyőzik is a gazdagép élet tényei, azért ők mégse hagyják magukat legyőzni — elméletileg. Sztálin ezt az elmélei legyőzetlenséget a következőképp vitte keresztül ezen a gazdasági konferencián: „Egész sorát tudnám felsorolni — monda még többek Sztálin — a polgári munkaszervezetnek, amely mindjobban és többet termel, mint a mi proletár állami munkaszervezetünk. Ez azonban ma mindig nem jelenti, hogy a mi állami szervünk nem proletár állami szerv, hogy a mi munkaszervezetünk nem egy magasabbrendű munkaservezet, mint a polgári társadalomé. És pedig mért? Egyszerűen azért, mert ha tökéletesebben dogozik is a polgári munkaszervezet, azért az mégis csak a polgári munkaszervezet, a mienk pedig proletármunkaszervezet. Az egyik polgári célokat szolgál, a másik meg proletárcélokat. A Ford gyáraiban például pontosabb és jobb aunka, mint a mi szocializált üzemeinkben, ott talán semmit se lopnak és csalnak, vagy legalább is kevesebbet, mint a mi állami üzemeinkben, de ott kapitalisták számára dolgoznak, míg nálunk, ha lopnak, csalnak is, a mi üzemeink minden eselésük-botlásuk ellenére is — proletariátus üzt mci.Ehhez a speciális marxista szocialista-kommunisa észjáráshoz és erkölcsi felfogáshoz azt hiszük, hogy fölösleges minden kommentár. Beszé önmagáért a „világ megváltásának ez a szelleme! (-) a Budapesti Hírlap TELEFONSZÁMAI: József 444—01. József 444—07. József 444—05. József 444—08. József 444*4*, Jósef 444~flfc