Budapesti Hírlap, 1931. augusztus (51. évfolyam, 173–196. szám)

1931-08-01 / 173. szám

B.BL 1931. AUGUSZTUS 1. SZOMBAT A képviselőház szombaton reggel kilenctől éjfélig tárgyalja a felhatalmazási javaslatot, utána interpellálnak Viharos jelenetek és lovagias ügy Szilágyi Lajos felszólalása körül . A szocialisták frivol játéka a szanálási bizottsággal A parlamenti vita elnyu­jtása nem áll az ország érdekében Már szinte megszokhatta az új képviselőház­tól a nagyközönség, hogy viharos ülések kere­tében tárgyalja az előtte fekvő felhatalmazási javaslatot, de, úgy látszik, a képviselőház is hozzájárul ehhez és napról-napra ismétli meg ezeket a viharokat. Mert a mai ülés is bővel­kedett zajos és szenvedelmektől izzó percekben. A mai ülésen Szilágyi Lajos felszólalása kö­rül támadtak botrányos jelenetek, amelyek tel­jesen távol állottak attól, hogy a felhatalma­zási törvényt közelebb vigyék a megszavazása felé. Személyeskedéseik, sértegetések egész sora látott napvilágot a beszéd idején. Szilágyi Lajos Gaal Gastonnal, majd Rassay Károly­ival keveredett éles szócsatába. Mindez pedig azért történt, mert Szilágyi ki merte mondani, hogy ő bizony Bethlen Istvánnak törhetetlen híve. Amikor pedig fejére olvasta Gaal Gas­­tonnak a biharmegyei választások körül tapasz­talt korteskedéseit, amennyire lehetséges, ez a viharos hangulat csak fokozódott és ebből ké­sőbb lovagias ügy is keletkezett. Ugyanis Gaal Gaston Eckhardt Tiborral és Farkas Tiborral provokáltatta Szilágyi Lajost egyik sértő kijelentéséért. A déli szünetig ezen­kívül még az ülés elején volt egy pár zajos jelenet Fábián Béla mentelmi ügye körül s ha megemlítjük, hogy Mojzes János napirend előtt a födteher-rendezés során juttatott földek árát tette szóvá, amire Wekerle Sándor pénzügy­­miniszter megnyugtató választ adott, és hogy "Lakatos Gyula emelkedett hangú, adatokban bővelkedő s a mai ülés atmoszférájától komoly­ságával kiütköző és nagyhatású beszédet mon­dott, akkor végeztünk is a délelőtti esemé­nyekkel. Egészen külön fejezetet érdemel a délutáni ü­lés, amely Fábián Béla másfélórás beszédével kezdődött és végződött a szocialistáknak olyan felháborító politikai magatartásával, amit meg­döbbenve vett tudomásul úgyszólván az egész Ház. Peyer Károly a szocialista párt nevében egy szemrebbenés nélkül bejelentette, hogy a javaslatot nem fogadják el, sőt a javaslatban körülírt 33-as bizottságban sem hajlandók részt­­ venni. Holott éppen a szocialisták voltak azok, akik a legerélyesebben sürgették egy ilyen bi­zottság kiküldését. Vezércikkünkben bőven foglalkozunk a szocialisták mai szereplésével és itt csak azt szögezzük le, hogy az ilyen fri­volt játéknak ezekben az időkben nincsen helye és hogy egészen mást vár az ország közvéle­ménye, de különösen a szavazók, a munkások és szegény emberek tömege a politikai pártok­tól és a képviselőktől. A szocialisták magatartása már ennél a beje­lentésnél nagyon obstrukciógyanús volt. S hogy ez a gyanú nem alaptalanul támadt ellenük, azt később a napirendnél maguk a szocialisták bizonyították be, amikor dühös rikácsolással, padveréssel tiltakoztak az ellen, hogy a kép­viselőhöz holnap már tizenötórás ülésben siet­tesse a javaslatnak tető alá hozását. De telje­sen leleplezték magukat, amikor azzal az indít­vánnyal állott elő Farkas István, hogy tűzzék napirendre a keddi ülésre­­ a választási vissza­éléseket. Íme, a szocialista párt így akarja elintézni a válságos idők gazdasági bajait, így akar hoz­zájárulni a nemzetmentő munkához a legége­tőbb órákban, hogy legsürgősebb tennivalónak a választási botrányokat találja és ezeket akarja dagasztani, hogy ezzel a parlamenti mű­­viharok középpontjába kerülhessen és így aka­dályozza meg a szanálási munka folytatását. Mondanunk sem kell, hogy milyen felzúdu­lás támadt a szocialisták indítványára és hogy a képviselőház megszavazta a holnapi 15 órás napirendet. A szocialistákkal ez alkalommal és nagyon szerencsétlenül, együtt szavazott Gaal Gaston gazdapártja is. A holnapi ülés reggel 9 órakor kezdődik és tart éjfélig és minthogy a házszabályok a szom­bati napot interpellációs napnak írják elő, hol­nap interpellációkat is mondanak el, úgy, hogy a holnapi ülés az éjfél utáni órákba is bele­nyúlhat. A mai ülésről az alábbi tudósításunk szá­mol be: Egyetlen gazdát sem mozdítottak ki birtokából Az ülés megnyitása után Almásy László házelnök bemutatta a miniszterelnök átiratát, amelyben közli, hogy a kormányzó Scitovszky Béla belügyminiszternek július 23-tól szeptem­ber 12-ig szabadságidőt engedélyezett és ez idő alatt a minisztérium ideiglenes vezetésével Sze­­kerle Sándor pénzügyminisztert bízta meg. Bejelentette továbbá, hogy Migray Gyula írásban kifogást nyújtott be hozzá Buchinger Manó megválasztása ellen azon az alapon, hogy a választások időpontjában Buchinger Manó a törvény értelmében nem volt képviselővé választ­ható. Minthogy a kifogás a házszabályoknak megfelel, az ügyet további intézkedés végett át­teszi a közigazgatási bírósághoz. Az elnök ezután bemutatta az állandó össsze­­férhetetlenségi bíróság elnökének jelentését, a­melyben tudatja, hogy a bizottság Zsóry Lajos képviselő összeférhetetlensége ügyében az első tárgyalási napot augusztus 27-re déli 12 órára tűzte ki. Mojzes János napirend előtti felszólalá­sában a vagyonváltságföldek és a földreform-el­járás során juttatott egyéb ingatlanok válságá­nak leszállítását követelte. Wekerle Sándor pénzügyminiszter azon­­btal válaszolt a felszólalásra. — Annyira sürgős dolga van a Háznak, — mondotta a pénzügyminiszter, — hogy ezzel a kérdéssel most nem foglalkozhatunk részleteseb­ben, de lesz idő, amikor foglalkozni fog vele. "A bajokat és nehézségeket, amelyek felmerültek a kiutalt földek váltságának fizetésénél, maga is ismeri és mindent elkövet abban az irányban, hogy a nagy célt, amelyet a földreform annak­idején szolgált, lehetőleg ne veszélyeztessék a mostani abnormális viszonyok. Azt az elvet kö­veti, hogy ott, ahol a fizetési készség megnyilvá­nul, a legmesszebbmenő méltányossággal kell eljárni. Megnyugtatja a Házat, hogy a gazdák­nak a birtokból való kimozdítása tőle függ, ezt a jogot magának tartotta fenn, tehát tudta nél­kül nem is történhetik ilyesmi. Eddig különben még egyetlen gazdát sem mozdított ki birtoká­ból. (Általános éljenzés és taps.) Zajos jelenetek egy mentelmi ügy körül Ezután Krüger Aladár, mint a mentelmi bizottság előadója, terjesztette be a bizottság jelentését Fábián Béla ügyében. Az előadó az el­lenzék zajongása közben megállapítja, hogy a napló szerint Éber Antal beszéde folyamán ál­landó közbeszólások voltak. (Állandó zaj.) A mentelmi bizottság Fábián Bélát meghallgatása után a Ház ünnepélyes megkövetésére utasította. Bejelentette még az előadó, hogy Pakots József, Propper Sándor és Vázsonyi János kisebbségi véleményt nyújtottak be, melyben azt javasol­ták, hogy a Ház térjen napirendre az ügy felett. Pakots József, mint a kisebbségi véle­mény előadója szólalt fel, melynek során az el­lenzék zajosan tüntetett a mentelmi bizottság ja­vaslata ellen. Az elnök ezután szavazásra teszi fel a kér­dést és az ellenzék nagy zajongása közben hirdeti ki, hogy a többség elfogadja a mentelmi bizottság jelentését. A baloldalon ülő képvise­lők a padokat verve kiáltozzák: — Kisebbségi Kisebbség! Ellenpróbát! Fábián Béla ezután az elnöki emelvény elé lépve, felolvassa a Házat megkövető nyilat­kozatot, majd folytatják a felhatalmazási ja­vaslat általános vitáját. A felhatalmazási javaslat vitája • Lázár Miklós kifogásolja, hogy a kor­­mány annakidején nem kért felhatalmazást a költségvetés növelésére. Miért kér tehát fel­hatalmazást a csökkentésre? A redukcióra vo­natkozó intézkedéseket nem a 33-as bizottság, hanem a Ház plénuma előtt kellene letár­gyalni. Úgy látja, hogy a tett intézkedések azt a célt szolgálják, hogy véget vessenek az egyre terjedő bizalmatlanságnak. A bizalom helyre­­állításának legegyszerűbb módja a bankzárlat feloldása volna. Beszéde végén bírálja a kor­mány gazdasági politikáját és hangsúlyozza, hogy adóemelésekről szó sem lehet. Szilágyi Lajos hitval­lása a miniszterelnök mellett Szilágyi Lajos azt hangoztatja, hogy a leghatározottabban állást foglalt már a válasz­tások alatt a miniszterelnök mellett és ezt min­denütt nyíltan hirdette. Ebből szintén követ­kezik, hogy a törvényjavaslatot elfogadja. De az ellenzéki felszólalásokban felsorakoztatott érvek hatása alatt is el kell fogadni a javas­latot. Az ellenzéki felszólalások azt a meggyő­ződését erősítették meg, hogy ilyen súlyos hely­zetben, amikor, mint Gaal Gaston mondotta, golyó van a nemzet testében, szavazatát a ja­vaslat mellett kell leadnia. Ezekben a szomorú időkben egyetlen következtetést lehet levonni: Csonkamagyarország nem ország. A trianoni béke következményeit szenvedjük és ennek a javaslatnak a tárgyalásánál sem szabadna más­ból kiindulni.­­ Az ellenzéki szónokok túl sötéten festet­ték a helyzetet. Ne higgyék az ellenzéki pár­tok, hogy nagyobb bizalmat élveznek a nép széles rétegeiben, mint a kormánypárt. Senki sincs irántunk több bizalommal és nekünk kö­telességünk tájékoztatni a népet, hogy bárki volna a kormány élén, bizonyos veszedelmet el nem háríthatott volna. Az ellenzék is tiltakoznék, ha a miniszterelnök elhagyná a helyét . Jelen voltam a pártközi konferencián és úgy vettem ki, hogy maguk az ellenzéki vezér­­férfiak tiltakoznának legjobban, ha a miniszter­­elnök venné a kalapját és otthagyná a helyét. Friedrich István is a leghatározottabban állást foglalt amellett, hogy Bethlen maradjon a he­lyén és végezze el azt a feladatot, amely Magyarország kormányzóelnökére hárul. — Mentsen Isten, hogy parlamenti krízis te­tőzze meg a bajokat, ez volt Gaal Gaston állás­pontja a választások előtt. Mennyivel inkább kell hogy ez legyen az álláspontja most. Gaz­dasági háború állott be, amely kegyetlenebb, mint a másikfajta háború, mert nemcsak harc­képes férfiak, hanem asszonyok, csecsemők, min­denki c­­on megy. Ami most van, az betörés az ország gazdasági életébe. Példa az ellenzéki maga­tartásra Rámutatott ezután Szilágyi Lajos arra, hogy amikor a világháború kitört, az összes el­­lenzéki pártok egységes álláspontot foglaltak el. Senkinek sem jutott eszébe az ellenzékiek közül, hogy az általuk gyűlölt Tisza Istvánnal szemben kutassák, hogy terheli-e bűn a hábo­rúért. Tisza pedig hallgatott arról, hogy ő volt az egyetlen felelős államférfi, aki ellenezte a háborút. Most sem lehet más magatartást tanúsítani. — Tisza István a parlamentet együtt tart­hatta a háború közepette is. Meg vagyok győ­ződve, hogyha Gaál G­aszton lenne miniszter­­elnök, ma a parlamentet ő sem tartomá együtt. Felkiáltások a baloldalon: Honnan tud­ja"!! Szilágyi Lajos: Mert ismerjük egymást, együtt küzdöttünk. Vihar a bihar megyei választások körül Összecsapás Gaal Gastonnal és Rassay Károllyal Szilágyi Lajos azt hitte, hogy a választá­sok során Gaal Gaston pártja különböző gaz­dasági szakértőket hoz be a Házba. Ez azonban nem történt meg, ellenben Gaal Bihar megyé­ben a tisztviselőkről mint banditákról szólt. Gaal Gaston: Aki hivatali esküjét meg­szegte, bandita. (Nagy zaj.) Elnök rendreutasítja Gaal Gastont. Szilágyi Lajos (Gaal Gaston felé.) Ne­vezze meg a képviselő úr, kire értette, a fő­ispánra, vagy az alispánra. (Állandó nagy zaj a baloldalon.) Gaal Gaston: Engem nem fog a képviselő úr terrorizálni! (Az elnök hosszan csenget.) Szilágyi Lajos: Aki ilyet állít, meg szokta nevezni, hogy kire értette. (Nagy zaj.) Szilágyi Lajos ezután azzal folytatja be­szédét, hogy Bihar megyében a választásait a leg­nagyobb rendben és csendben játszódtak le. Újra óriási zaj támad a baloldalon és a szélső­­baloldali képviselők a padokat verve kiáltják Szilágyi felé: — Mi nem hoztuk ide a választási dolgokat, miért beszél ezekről? A kölcsönről beszéljen! Szilágyi Lajos: Lehet, hogy történtek egyesek részéről sajnálatos kifogásolni valók, de ezzel szemben történtek azok az izgatások, amelyek az ellenzék részéről hangzottak el. (Nagy zaj a baloldalon.) Állandó zajban folytatja Szilágyi Lajos be­szédét és azt fejtegeti, hogy Gaal Gaston párt­jának jelöltjei nem az erőszak miatt maradtak ki a választások során, hanem azért, mert nem lehet Biharban azzal beköszönteni, hogy a volt kép , ide­ ők ilyenek meg olyanok, mert pártja egy... jelöltjének programmbeszéde például nem volt egyéb, mint a volt képviselők gyalázása. Az ő ellenjelöltje minden községben Apponyi Albertet gyalázta. (Óriási zaj.) A bizalom, amelyről Gaal Gastonék úgy hir­detik, hogy csak a kormánnyal szemben nincsen meg, elsősorban nincs meg az ellenzékkel szem­ben, ahol határozott újgyűlölet lett agitációjuk folytán. Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Igaz, úgy van! (Ellentmondások a baloldalon.) Szilágyi Lajos: Ralsay képviselőtársam megsértett engem. Úgy fog járni, hogy majd a halálom után tőlem is bocsánatot kér, mint annak idején Purjesz Lajostól, akit életében nem egyszer súlyosan megbántott, de amikor meghalt, a képviselő úr odament a halotthoz és azt mondta: „Bocsáss meg nekem, Lajos". Rassay Károly (kivörösödve kiáltja Szil­­ágyi felé.) Határtalan hazugság elejétől végig az egész. (Nagy zaj az egész Házban.) Szilágyi Lajos: A sértő kifejezésekért majd tudni fogom a módját, hogy elégtételt ve­gyek. Rassay Károly: Nem fogok elégtételt adni. Aki halottra hivatkozik, hazudik, annak nem adok elégtételt. Puky Endre alelnök Rassay Károlyt rend­reutasítja. Szilágyi Lajos: Ha Rassay képviselő úr nem akar elégtételt adni, pedig megsértett, akkor a magyar úritársadalom ki fogja közö­síteni.­­Nagy zaj az egész Házban. Ezután a választási agitációról beszélt. Ami­kor egy párt azt hangoztatja a nép előtt, hogy az elégedetlenek jöjjenek hozzá, fs "Ugat 3 H/IG KAI/* MEGYI/M Gaal Gaston: Együtt nem, csak egymás ellen! Szilágyi Lajos: Jól ismerjük mi egymást tetőtől talpig. Gaal Gaston: Én olyan nyilatkozatot so­­hasem teszek, mint amilyent ön tett a minisz­terelnök úrral szemben. Szilágyi Lajos: Amikor durván megsér­tettem a miniszterelnök urat, meggyőződésből tettem. Azóta ezt a kérdést háromszor, minden­féle formában elintéztem. A képviselők és urak közt szokásos módon két évvel ezelőtt elintéz­tem már. Rámutattam arra, hogy személye el­len azért intéztem támadást, mert azt hitte­m, igazat mondanak informátoraim, akik azt mondták, hogy a miniszterelnök úr a kor­mányzói állásra tör. Meggyőződtem azonban, hogy ez az állítás nem igaz és nyomban utána férfiasan, a parlament ülésein a legteljesebb elégtételt szolgáltattam neki. Hiába akarják tehát rám olvasni a miniszterelnök ellen tett ki­fakadásomat. A vita elnyujtása nem áll érdekében az országnak A vita elnyujtását nem tartja az ország érdekében állónak, mert már­is cselekednie kel­lene. A szanáláskor kért felhatalmazást ő és egynéhány képviselő nem fogadta el, de a demokrata párt és Balsay elfogadta. Ismerteti ezután az 1924-es szanálási javaslat ellen el­mondott beszédét. Szeder Ferenc szocialista: Akkor mondta­ azt a képviselő úr, hogy nem szív egy levegőt a miniszterelnök úrral? (Nagy derültség. Beth­len István gróf is hangosan nevet.) Szilágyi Lajos: Ezt akkor mondtam, ami­kor a képviselő úr pártjának tagjai közül 14-et kivezettek és én azt hittem, hogy a mi­niszterelnök ezen mosolyog. Ezután azt fejtegeti Szilágyi Lajos, hogy az ő útja az ellenzék útjától a frankhamisí­tási ügy tárgyalásánál vált el, mert akkor kü­lön váltak a nemzeti érzésű emberek azoktól, akik ezt az érzést kevésbbé tolták előtérbe. Annak idején azt mondták, hogy függő hely­zetben volt a kormány és azért kaptuk a kül­földi ellenőrzést, ma pedig éppen ezt kérik ellenzéki oldalról. (Nagy zaj, ellentmondás.) — Kontrolt lehet kapni, ha azt ráoktivál­­ják a nemzetre, de kérni nem lehet. Most, a múlt idők tapasztalatai után nyugodtan sza­vazza meg a javaslatot, mert, amitől annak­idején félt, mindez nem következett be.­­ Tízéves uralmat emleget Gaál Gaszton pártja, pedig annak idején Gaál elnöke volt a többségi pártnak, amikor éppen azokat a tör­vényeket hozták, amelyeket ma is pártjának egy­ik tagja kifogásolt. Legalább azt a két esztendőt vonják le abból a tíz évből (Nagy derültség.) és ne tájékoztassa úgy a pártja új tagjait Gaál Gaszton, hogy azok ne tudjanak erről az időről.

Next