Budapesti Hírlap, 1932. február (52. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-18 / 39. szám

1932. FEBRUÁR 18. CSÜTÖRTÖK B.H. Wolfner József meghalt Szerdára virradó éjszaka meghalt Buda­pesten Wolfner József, a régóta országos hírű Singer és Tro­­ner-könyvkiadó cég megalapító tulajdonosa s annak egész máig, pátriárka korban is lelke, biztoskezű és hivatott irányí­tója. Hetvenhat éves korában távozott az élők ■órából ez a mindenfelé jól ismert, a magyar író- és művészkörökben és a városházai életben i­­s egyaránt sokra becsült, tekintélyt reprezen­táló, tisztelt és szeretett öreg úr. Itt hagyta vállalatát, amely az általa ültetett kis magból terebélyesedett hatalmassá, valamikor egészen ■serény kis helyiségből nőtt az Andrássy-úton a könyve.... a magyar betű palotájává. Itt hagyta azt a dolgozószobát, ahol oly sok éven át annyi irodalmi terv vált valóra az ő közre­működése által, ahol annyi kézirat ügye dőlt el regényektől a gyermekmesékig s velük írók sorsa, költők boldogulása, ismeretlen nevek ki­fényesedése a sikerben. Meg kellett válni lúres képgyűjteményétől, a művészi szépségeknek attól a társaságától, amellyel csöndes, de me­leg hangulatú otthonában és dolgozószobájában vette körül magát, ugyanolyan benső viszonyt tartva fenn a művészet ügyével, mint a köny­vektől duzzadó óriás polcokkal. Megvált kü­lönböző rendű, régi, sokévtizedes és új munka­társainak seregétől, akik között a főnök, a gazda s tíz év óta a vezérigazgató szerepén túl valósággal a páter famaias szerepét töl­tötte be. Wolfner József életművéhez a könyvkiadás terén több kapcsolódik, mint amit önmagában jelent valamely vállalkozás nagyméretűsége, a fejlődés vagy származás műveletek folytán tör­ténő növekedése. Wolfner József a könyvkiadás terén úttörő egyéniség, aki a nyolcvanas évek­ben megindult tevékenységével a magyar könyv, a magyar betű számára egészen friss és hatal­mas területeket is meghódított. Céltudatosan és szívósan, egyre újabb és újabb könyvcsapatokat indítva útnak, rendkívüli térnyerésnek nevez­hető az, amit a Singer és Wolfner-féle emblé­mával ellátott könyvek jelentettek az általános magyar könyvfogyasztás, a könyvkultúra szem­pontjából. Olyan helyekre, oly portákra is el tudott juttatni könyvet, ahol azt eddig a fehér holló eseteként kezelték , az eljuttatással rendsze­rint állandó hajlékot is sikerült biztosítani szá­mára. Az eszköz, amellyel ezt keresztülvitte, az olcsóság fegyvere volt, a könyvnek, mint ipari terméknek kimozdítása az arisztokratikus tartóz­kodás várából. A könyv nem a kéréseké, hanem mindenkié, aki a gyönyörködés szándékával kö­zeledik hozzá: ezt a gondolatot szolgálta Wolf­ner József populáris kiadványainak oly nagy­számú sorozataival. Ma ez a gondolat a könyv­kiadási szakmában érthetően domináló gondolat, de akkor, amidőn Wolfner József bocsátotta­­útra, a könnyű hozzáférhetőség jegyében olcsó kiadványsorozatait, a bátor kezdeményezés gon­dolata volt. A mindenkihez eljutó, a fillérekért is megsze­rezhető könyv ama könyvkiadói szellemben azonban, amelyet Wolfner József képviselt, egyszersmind a jó könyv nemeslevelével kopog­tatott a kisemberek ajtaján, a széles népréte­geknél. Szemben a ponyvával, amely olcsó ellen­érték fejében a hazai és külföldi eredetű sze­metet továbbította, Wolfner József olcsó ki­adványsorozatai az élő magyar irodalom berkei­ből vették tartalmukat. Hadjárat volt, de a kultúra terjedetére tartozó hadjárat, amit Wolf­ner József viselt a füzetes férrrregények, a ponyvakultúra ellen. A piros vászonkötésű Egyetemes Regénytár nyitotta meg döntő módon ennek az olcsó könyvtípusnak hódító útját. Pél­dátlan népszerűségre tettek szert ezek a piros­kötésű regénykötetek, amelyeknek sikerét aztán követte, sőt olcsóbbodást jelentve, felülmúlta a Milliók Könyve, a Koronás Regények, a gyer­mekirodalomban pedig a F­éres Könyvtár, ám Én Újságom Könyvtára és a Százszorszép Könyvek. Amit Wolfner József a gyermekirodalom fülén csinált könyvkiadói minőségben, ez Ugyancsak úttörő munka volt. Előtte a könyv­kiadás ezen a téren egészen vérszegény látványt nyújtott, jórészben kiszolgáltatva a dilettantiz­­árásnak. Wolfner József oly gyermeklapot adott ki, — Az Én Újságomat — amelynek élére a gyermekvilág ma is élő emlékezetű fája bácsiját hívta meg s amely valóságos vi­rágoskertje lett a belőle­­kinőtt regénykiadvá­­nyokkal a gyermekirodalomnak. A legjobb ma­gyar írók írtak a gyermeklapba és az önálló kötetként kiadott gyermekirodalmi könyvekbe. Ehhez a fejezethez, az ifjúsági irodalomhoz tartozik az egyetlen, fiatal leányok számára készülő folyóirat, a Magyar Lányok megalapí­tása, valamint jeles írók mar nyerése a tan­könyvírás feladatának. Wolfner Józsefnek kitűnő szeme volt annak meglátásában, hogy egyrészt mi a magyar ol­vasóközönség szükséglete s másrészt hol jelent­keznek számottevő, vérbeli írói értékek. Az irányadó szempont, amelyet e mellett követett a könyvkiadásban, a szépirodalom nemzeti irányzata- kezdettől fogva kiváló írógárdát foglalkoztatva, Hörcsög Ferencet nyerve meg felelős szerkesztő gyanánt, ennek az irányzat­nak érdekében alapította meg 1895-ben az új Idők-et, a művelt magyar középosztály képes hetilapját. Nyolc éven át volt kiadója a Ma­gyar Figyelő című magas színvonalú politikai és társadalmi és irodalmi folyóiratnak, amely­nek megindulásakor a szerkesztőbizottság élén Tisza István gróf állt, majd később Herczeg Ferenc szerkesztett. Megalapította és tizenhét éven át kiadta Lyka Károly szerkesztésében a Művészetet, amely nemcsak tartalom, de kiállí­tás szempontjából is felvehette a versenyt a kül­föld ilyen folyóirataival. Kiadásában jelentek meg a következő írók összes művei: Herczeg Ferenc, Ábrányi Emil, Csathó Kálmán, Farkas Pál, Gulácsy Irén, Hegedűs Lóránt, Justh Zsig­mond­, Kiss József, Lövik Károly, Lyka Károly, Makay Emil, Malonyay Dezső, Pósa Lajos, Szi­rányi Miklós, Szomaházy István, Terescsényi György, Tömörkény István, Tutsek Anna. A következő írók műveinek pedig legtöbbjét ő adta ki: Bársony István, Benedek Elek, Bíró Lajos, Bródy Sándor, Dobosi Pécsi Mária, Endrődi Sándor, Farkas Imre, Gárdonyi Géza, K­olt­ai Jenő, Kálnoki Izidor, Kisbán Miklós, Krúdy Gyula, Lőrinczy György, Pekár Gyula, Szabolcska Mihály, Szikra, Tormay Cecile. Wolfner József, aki 1892-től 1918-ig a szé­kesfővárosi törvényhatósági bizottság tagja is volt, nyolc évvel ezelőtt részvénytársasággá ala­kította át kiadói vállalatát. Régi betegsége, az érelmeszesedés mintegy négy héttel ezelőtt kez­dett rajta elhatalmasodni, de Aradi­ utca 68. számú lakásán csak tíz nappal ezelőtt dőlt ágynak és az utolsó pillanatig eszméleténél volt. Felesége és fiának, Farkas István festőművész­nek családja odaadó gondossággal és önfeláldozó hűséggel ápolta. Fájdalmai csak az utolsó na­pokban súlyosbodtak erősen, de Wolfner Jó­zsef erős lélekkel tűrte a szenvedést, míg azután tegnap este szenvedéseitől megváltotta a halál. Özvegyén kívül fia, Farkas István, annak fele­sége, született Kohner Ida bárónő és három, kis unokája gyászolja- Temetése pénteken délután fél három órakor lesz a rákoskeresztúri újtemető halottasházából. Durva botrányok sorozata a főváros közgyűlésén Takács István bizottsági tagról megállapította a közgyű­lés, hogy széksértést követett el . Egy szocialista b­zott­­sági tag hajdúval akarta előállíttatni a polgármestert ............ emmim Meglepetés a felsőházi tagválasztásnál A súlyos időket megcsúfoló, szégyenteljes so­rozatos botrányok színhelye volt ma ismét a székesfőváros közgyűlési terme. A­ajnálatra­­méltó jelenetek kiindulási pontja egy Friedrich­­párti városatya interepellációja volt egy olyan ügyben, amelyet egyszer már a közgyűlési te­remben is letárgyaltak. Ma újból napirendre került ez a bajánál fogva előráncigált ügy, egy fiatal ideiglenes tisztviselőnek, Scitovszky János­nak az ügye, amelyben — mint Ripka Ferenc főpolgármester a mai ülésen kifejtette : nincs joga a közgyűlésnek retorzióval élni, hanem, ha jogsértés történt volna, csak a közigazgatási bí­rókig dönthet. Egyébként is tisztázta a főpol­gármester, hogy a fiatal tisztviselő fogalmazói „kinevezése" meg sem történt, mert a polgármes­ter csak ideiglenes tisztviselőnek nevezte ki, a főpolgármester pedig csak behelyettesítette. A közgyűléshez méltatlan, alantas, durva je­lenetek játszódtak le, amelyek leginkább a távol­levő polgármester tiszteletreméltó szmélyét ér­ték, a főpolgármestert támadták és a tiszti fő­ügyészt sem kímélték meg. Az elvadult hangu­latra legjellemzőbb, hogy egy baloldali bizottsági tag a durvaságban annyira ment, hogy kijelen­tette: bármely bizottsági tag hajdúval állíthatja elő al polgármestert. Ebben a viharos levegőben természetesen szá­mos elnöki rendreutasítás hangzott el, Takács István dr. esetében pedig, aki a vihart megin­dította, kimondta a közgyűlés a száksértést. Takáts István mai fellépéséről sokat beszéltek a közgyűlés után is. A legutóbbi széksértési eset­ben vitéz Csik László OTI orvos ellen a szocia­listák fegyelmi indítványt tettek, a jobboldal most hasonló retorzióval kíván élni,­­lévén Ta­kács István dr szintén­­ OTI-orvos. A rokkantak a villamoson A közgyűlés megnyitása után Ripka Ferenc dr. főpolgármester megemlékezett Haláss Fri­gyes dr. és Wolfner József volt törvényható­sági bizottsági tagok haláláról, majd kitűzte a felsőházi és örökös tagválasztásra a szava­zási zárórát este 7 órára. Bejelentette, hogy a központi választmány új tagja Cselényi Pál dr. lett Salamon Géza tanácsnok a Horthy Miklós Szeretetotthon közkórházi célra való igénybe­vételét ismertette. Az előterjesztéshez Bresz­­tovszky Ede szólt és erősen helytelenítette, hogy a szeretetotthont kórházi célra veszik igénybe ugyanakkor, amikor ötszáznál több szegénynek van polgármesteri végzése, mellyel őket sze­retetházba vették fel, de férőhely híján ezek sem költözhetnek be. A közgyűlés több­sége az előterjesztést elfog­adta. Bódy László dr. tanácsnok Árvátfalvy-Nagy István korábbi interpellációjára bejelentette, hogy 5060 jótékonysági jegyet ad a BSzKRT a rokkantaknak. Kitör a botrány Takács István dr. Scitovszky János „tör­vénytelen alkalmaztatásáról"* beszélt Diploma nélkül a törvény szerint fogalmazási teendőkre senki sem alkalmazható, — mondotta — külö­nösen akkor nem, amidőn a csonka országban tízezer diplomás mukanélküli fiatalember van, akik közül háromezer semmit sem keres. Éle­sen kikelt a főpolgármester és a polgármester ellen, előbbit a helyettesítésért, utóbbit pedig azért kárhoztatta, mert bár a közgyűlés elha­tározta, hogy a törvénytelen alkalmaztatást meg kell szüntetni, Scitovszky Jánost a múlt év őszén besorozta a fogalmazók rangsorába. Azonnali választ kér interpellációjára. Liber Endre alpolgármester az elnöki szék­ből kijelentette, hogy miután az interpelláló a polgármester és a főpolgármester személyes ténykedését tette kifogás tárgyává, ő nem tud válaszolni érdemben, éppen ezért azt javasolja, adják ki az interpellációt a polgármesternek. Az alpolgármester szavaira a baloldalon percekig tartó óriási lárma tört kel. Kórusban kiabálják: — Választ/ Választ! — Jöjjön ide a törvénysértő! Függesszék fel a közgyűlést! — hangzik össze-vissza a baloldali padokból. Az elnöki csengő hiába szól, a lárma egyre fokozódik. Végre az alpolgármester felfüg­geszti az ülést.­ ­ Takács István széksértése Közel ötnegyedórás szünet után Ripka Fe­renc főpolgármester nyitja meg a közgyűlést. A kiabáló, lármázó kórus újra kezdi munkáját. — Feleljen a polgármester! — rúgják a bal­oldaliak. A főpolgármester bejelenti, hogy a polgár­mesternek másirányú elfoglaltsága miatt el kel­lett távoznia. Fülsiketítő lárma kerekedik újból, a zűrzava­ros kiabálás még jobban fokozódik: Jöjjön ide a polgármester! Lázár Emil lenne a következő interpelláló, de nem juthat szóhoz. A főpolgármester állandóan csenget, minden energiájával igyekszik fenntar­tani a rendet és egymásután utasítja rendre a baloldali lármázókat, köztük Takács István dr.-t is, aki ennek ellenére is tovább kiabál . Szabadalmazott H­EKKER-HUNGÁRIA fonatot érdemes venni, mert jó és olcsó HAIDEKKER SÁNDOR rt. kerítés és bútorgyár Budapest, Üllői­ út 48/1. FIÓK: Vili., Fiumei­ út 3. A főpolgármester most a példás nyugalommal viselkedő jobboldal felé fordul és kéri, hogy a közgyűlés Takács István d­r.-val szemben álla­pítsa meg a széksértést. Erre az elnöki bejelentésre még inkább fel­fokozódik a baloldal tombolása és Szemethy Ká­roly dr. főügyész, akit az elnök időközben fel­hív a széksértési indítvány megtételére, haszta­lanul kísérli meg az előterjesztés elmondását, egyetlen szava sem hallatszik. További rendreutasítások következnek, amely­ben­ ezúttal főképpen a­ szociáldemokrata pad­sorokban ülő városatyák részesülnek, de a rendreutasítások nem hogy csökkentenék a hang­zavart, hanem még fokozzák a közbeszólásokat.. — Azonnal jöjjön ide a polgármester! Hol van? — üvöltik vadul. Szemethy Károly tisztifőügyész látván, hogy a rend nem áll helyre, mégis megteszi a széksér­tési indítványt, amelyet természetesen hallani alig lehet. Az indítvány elhangzása után a fő­polgármester szavaztat a széksértés megállapítá­sára nézve, az indítvány mellett szavaz az egész jobboldal, ellene az összes baloldali bizottsági tagok. A főpolgármester a szavazatok megszám­lálása után megállapítja, hogy miután 45 bi­zottsági tag a széksértést megállapította, 39 pe­dig ellene szavazott, a közgyűlés úgy döntött, hogy Takács István dr. elkövette a szélsértést. A főügyész ekkor indítványt tesz arra, hogy Takács István dr.-t a megállapított széksér­tésért 50 pengő pénzbírsággal sújtsák. A nem szűnő lármában Nagy Lajos dr. bizott­sági tag kap szót, aki az indítvány ellen foglal állást.­­­­ . . Ripka főpolgármester: Tessék törvényes utón jog­orvoslatot keresni Nagy Lajos beszéde közben állandóan tombol a vihar. A baloldal a saját szónokát sem hall­gatja, csak kiabál. Egy percre csend száll azon­ban a teremre, amikor a Ripka főpolgármester Nagy Lajos egy megjegyzésére felindulva rázza meg a csengőt: — Ezt a valótlanságot visszautasítom! A szónok indulatosan kiáltja: — Kikérem magamnak. Szomorú, hogy a fő­polgármester törvénysértéséhez a székesfőváros polgármestere is aszisztál.­Azért nem jött ide most válaszolni a polgármester, mert nem tudott. Ezután Ripka Ferenc főpolgármester reflek­tált a felszólalásra: — Az a beállítás, — mondotta — ahogyan a bizottsági tag úr előadta az esetet, tipikus pél­dája annak, hogyan lehet valamit úgy feltün­tetni, ahogyan nem felel meg a valóságnak. Til­takozik az ellen, hogy a közgyűlés tekintélyét, megsértette. Egyébként nem felel meg a való­ságnak az sem, amit róla a kinevezéssel kapcso­­­latban álítanak. Sohase nevezte ki Scitovszky Jánost segédfogalmazóvá. A polgármester ne­vezte ki ideiglenes hivatalnokká és ehhez törvé­nyes joga volt, ő Scitovszky Jánost csak behe­lyettesítette. (Óriási zaj a baloldalon, dobogás áhá, áhá!) Ha törvénytelenség történt, hangoz­tatta a főpolgármester, tessék törvényes utótt jogorvoslatot keresni. I­ ­­v „Ki maga nekem ?“ Ezután Lévai Sándor szocialista beszélt: — A­ közgyűlés minden tagjánál: joga van idecitálni a polgármestert, akár egy hajdúval is! Ez a durvaság indulatba hozta a főpolgár­mestert:­­ — Nincs joga! — mondotta erélyesen.­­ A jobboldal zajosan helyesel a főpolgármes­ternek. A baloldal tovább kiabál. Most Szemethy Károly főügyész szólna, de balról folyton zavar­ják. Lévai Sándor szocialista folytonos közeszó­­lására, a főügyész így szól: •­ — Én meghallgattam önt, ön is hallgasson meg engem. A szocialista városatya visszakiabál. a „Carlton" kétpengős háromfogásos ebéd- és vacsora menüje. (szuterén) éttereml­en este a kávéházban is.

Next