Budapesti Hírlap, 1932. március (52. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

9 Elrészült az összeférhetetlenségi törvényjavaslat Még a héten a Ház elé került Zsitvay Tibor igazságügyminiszter nyilatkozata Zsitvay Tibor igazságügyminiszter befejezte az összeférhetetlenségi törvénytervezettel kapcsolatos előmunkálatokat és, mint alábbi nyilatkozatából megtudhatjuk, a javaslat végleges formájában is elkészült. A törvényjavaslatról és annak beterjesztéséről az alábbiakat mondta az igazságügy miniszter: — Sok tekintetben megszorításokról lesz szó az összeférhetetlenségi reform javaslatinál. Most szövegezzük a javaslat megokolását. Sürgősnek tartom ezt a munkát és úgyszólván éjjel, nappal dolgozunk rajta. Remélem, hogy eredeti elgondolásomhoz híven még ezen a héten a Ház elé terjesztema javaslatot, amely egyébként nemcsak a képviseőház, hanem a felsőház tagjaira vonatkozóan is rendelkezéseket tartalmaz az összeférhetetlenségi kérdések telintetében. B.H. 1932. MÁRCIUS 1, KEDD " A kereskedelmi miniszter válasza a támadásokra Vasárnapi lapszámunkban foglalkoztunk Fenyő Miksa országgyűlési képviselőnek, a GyOSz igazgatójának azzal a cikkével, amelyben a kereskedelmi minisztert az egységes pártban az ipari árait ellenőrzéséről elhangzott kijelentéseivel kapcsolatban iparellenes tendenciával vádolta meg. Az alábbiakban maga Kenéz Béla kereskedelmi miniszter nyilatkozik erről a beállításról és az alábbiakat mondja: • — Nyilatkozatomból iparellenes állásfoglalást *.sak olyan valaki olvashat rám, aki azt nem hallotta. — Hivatalbeli kötelességem az átalakulást figyelemmel kísérni s a drágaság ellen hangoztatott panaszokat megvizsgálni — Éppen e célból szerveztem meg az árellenőrző bizottságot s a párt ülésén e bizottság működéséről számoltam be. S bizony — sajnos— meg kellett állapítanom, hogy a bizottság nem egy esetben megengedhetetlenül magas árakra bukkant. Aminthogy versenytárgyalásokon is megesik, hogy külföldi cégek ajánlatainál a hazaiak lényege sem drágábbak. Az említett bizottság félmunkát végzett volna, ha megokolatlan áremelés esetén a hazai termelés és fogyasztás érdekében nem szólította volna föl a túl magas árakat számító vállalatokat, különösen az alacsony mezőgazdasági terményárak mellett méltányos árleszállításra. Ha a bizottságot nem is utasítottam volna arra, hogy békés megegyezés útján igyekezzék árleszállítást elérni kötelességem a karteltörvény alapján vizsgálatot indítani az árdrágításért bepanaszolt kartelek ellen. Felszólalásomban éppen azt a meggyőződésemet nyilvánítottam, hogy a fogyasztók kizsákmányolásának megállapítása esetén a törvényben biztosított súlyos szankciók (kedvezmények megvonása, kizárás a közszállításokból, tarifa- és vámpolitikai intézkedések stb) alkalmazására nem fog sor kerülni, a magyar gyáripar józan belátása magától is rájön arra, hogy gazdasági pangás esetén csak árleszállítással érheti el a forgalom növekedését, kapacitása jobb kihasználását és rezsiköltsége arányos csökkentését. Rámutattam arra is, hogy a sokszor alaptanul támadott magyar ipar helyzete sem fenéteg tejfel. A klíring-egyezmények jórészt véget vetnek eddigi védett állapotának, nyersanyagot beszerezni sokszor csak drágán vagy egyáltalában nem is tud, közterhei rendkívül megnőttek, s csökkent fogyasztóterület és fizetőképesség miatt rezsiköltségei és eladatlan árukészletei megduzzadtak s nem egyszer önköltségi áron alul s kénytelen eladni. — Gondolom, ebből kiviláglik, igaz-e az a vád, hogy beszédem hangja iparellenes volt. Jellemző, hogy ugyan-e beszédem miatt a másik részről az pár megokolatlan dédelgetését vetik szememre, azonban engem sem jobb-, sem baloldali támadások nem térítenek el az igazságosság útjáról. — Alaptalan, mesterségesen is felszított áltaánosító támadások ellen meg fogom védeni az párt és tiltakozni fogok az ellen, hogy megolvatlanul bűnbak gyanánt állítsák a nem mindig átékozott közvélemény elé. De ahol az önzés túllopásokra vetemedik, ott kíméletlen és következetes szigorúsággal fogok fellépni. Én minisztere vagyok a termelőknek és a fogyasztóknk egyaránt s becsületes meggyőződéssel igyekszem köztük az áralakulás kérdésében s a harmóniát megteremteni és fenntartani. Szicsarozás írta Majthényi György Szép, tizennyolc éves lány volt Ancsa, úgyet,szett, neki áll a világ, mégis volt egy nagy bánata, az, hogy apja odaszánta Pongyelok úrnak, a segédnek. Mert apja suszter volt, boltja az utcára nyílott, cégtábla is volt rajta mindenféle rendű cipővel s maga ott is hált, a függöny mögött. De volt nekik konyhájuk s egy udvari szobájuk is. A konyha Ancsáé volt, a szoba a diáké. Mert az öreg suszter úgy gondolkozott, amikor megözvegyült, hogy addig is, amíg Ancsa hozzászokik Pengyelokhoz, hadd hozzon valami kis hasznot a szoba is. Aztán majd beköltözhetnek a fiatalok. Mármint Pongyelok és Ancsa. Csakhogy Ancsa nagyon nehezen szokott. Különösen mióta a diák beköltözött a kis szobába. Igaz, szép szál fiú volt a diák, bajuszt se viselt, mégis olyan férfias arca volt, jóllehet alig volt idősebb Ancsánál, Pongyeloknak meg mindig acsirizes tálba lógott a bajsza, de keszeg kis figuráját a diák talán félkézzel is a levegőben pöndörítette volna- Viszont meg kell hagyni, hogy igen szorgalmasan dolgozott. Alig beszélt naphosszat, csak húzta a dratvát, szegecselt, vagdosott, és ha az öreg suszter szólt valamit, úgy mosolygott, hogy a szája teli volt faszeggel A diák meg fütyörészett, nótázott, délután meg kapta a korcsolyáját, megleste a Figus kisasszonyokat s ment velük a jégre. Ancsa utánalopózott s a szivébe beleállt a fájás. — Jaj, ha ő is slicsurozni mehetne a diákkal! Kemény tél volt a felvidéki kisvárosban, a gyerekek az udvaron öntöttek fel jégpályát maguknak s azon próbálkoztak iskola előtt, vagy után. Ancsa, valahányszor fáért ment hátra a kamrába, mindig elnézte őket és gondolatán utánuk csinálta mozdulataikat. Amikor pedig ■ spárhard előtt guggolt és a tüzet fújta, a hajadozó lángok vonalában a diákok látta s vele önmagát, amint a nagy jégen, egymás kezét fogva, nagy ívekben siklanak. A tűz tette-e, lágyság hogy sokáig kellett fújnia a nedves aprófát, az arca pipacspiros lett, a kezébe lángoló meleg szaladt, mintha csakugyan a diák fogta volna és a mellében az a kis izomcsomó, amit szívnek neveznek, olyan rendetlen ugrálásba kezdett, hogy ki kellett állania a konyha elé, a friss levegőre. Épp akkor igyekezett föl a lépcsőn a házban lakó fűszeresnek a segédje, korcsolya a kezében. — Miféle korcsolya az, Lipót úr? — szólt utána Ancsa. Lipót úr szeplős, vöröshajú egyéniség volt, aki minden női hangra lángba borult. Mióta a Feuermann-céghez került, mindig epedő tekintettel nézett Ancsára, de soha jó szót nem kapott tőle. Szinte megtántorodott a megszólításra. — A kisasszonyé... A Malvin kisasszonyé, — hebegte. — Mondja, nem lehetne ezt egy kicsit kölcsönkérni? Szeretnék megtanulni korcsolyázni. — És Lipót úr csodálkozó arcát látva, egyre bátrabban folytatta: Esténkint, zárás után ... Maga taníthatna, Lipótka. A hideg ellenére 13 veríték ütött ki Lipótka homlokán, a szeplői, mintha sárga csillagok lettek volna, úgy tündököltek az arcában és nagyokat nyelve mondta. —• Hegynél Nincsen abban semmi. Majd szólok a Malvin kisasszonynak... És mikor kezdjük? Ma? — Ma. — Jó. És aznap csakugyan elkezdték. Lipótka tolta, húzta Ancsát s hol a karját fogta, hol a derekát és ha holdfény nem lett volna, a haja, az arca világított volna, olyan tűzben volt a boldogságtól. Ancsa meg összeszorította fogát, hogy ne sikítson olykor-olykor, amikor az egyensúlya veszedelmesen mélyre csúszott, de aztán csak a diákra kellett gondolnia és rendben ment tovább minden. Az apja az ágyban volt utár s a krajcáros lapot olvasgatta, amikor Ancsa bejött. — Mi fene van neked abból a slicsuro ’ából? Akarsz lenni úridáma? Leszel suszterné, — morogta. Ancsa nem adott sokat az öreg mozgására és másnap folytatta. Egy hét alatt önálló lett és ha Lipótka hozzá akart nyúlni, a kezére ütött. — Sicc! Tudok én már magam is. — Tud bizony, — vallotta be szomorúan Lipótka. — Akár a nagy jégre is elmehetne. — El is megyek. Csak tudnám, hogy mikor szabad akorcsolya? — Hát nem tudja, Ancsurka, a Malvin kisasszony már két nap óta beteg. Feküdni fog az egy hétig is. Ancsa szíve tele volt hálával Malvin kisasszony iránt. — Hiszen csak cipőre legyen egyszer szüksége, olyat csináltat neki Pengyeloskól, hogy! . . . Másnap aztán rangosan felöltözött s alighogy a diák elment a jégre, maga is megindult Szánkók csilingeltek az utcán, de a süvében is nagy zene szólt Most majd csak észreveszi őt is a diák! Ott lesz a jégen, ahol a Figus-kisasszonyok... S ha nincs is olyan finom bundácskája, mint azoknak, ha nem is tud még úgy ívelni, mint ők, de ott lesz, látni fogja a diákot s a diák is őt... Lehet, hogy majd odajön hozzá, megfogja a kezét, szólhozzá, egymáshoz hajolnak, a rezesbanda húzni fogja a szebbnél-szebb nótákat... És ha ma nem, hát holnap, — gondolta szelíd boldogságában, mert türelmes lélek volt. És egyszercsak ott állt a jégen. Körülötte suhantak a párok, kis fickók merészen karcolták a jég tükrét, itt egy csomóban voltak, ott szétszakadozottan futkároztak s a zene szólt, szólt. Magában állott, alig mert elindulni. Ez is, az is lassított előtte s mind többen nézték. Persze, fejkendős leány nemigen volt kívüle más a jégen, feltűnt a sapkás, kalapos leányok között s a majd térdig érő fekete bársony kabátkája, a rakott szoknyája is szemébe akadt az embereknek. Már érezni kezdte, hogy itt valami nincs rendjén, amikor a diák ott suhant el mellette a Figuskisasszonyokkal. Az egyik leány jobbról, a másik balról, a diák meg a középen. Pompásan értették egymást és hajladoztak, mint szélben a tűz. Ancsa utánuk bámult, arca égett. Fájt neki, hogy észre se vették. Ekkor valaki rákiáltott: •— Te vagy, Ancsa? Régi iskolástársa volt, a Fitnyik Zuzka. Úrias ruha volt rajta, de kissé kopott Ancsa örült, hogy van valakije, akivel beszélhet. Ide-oda im-bolyogtak, él-elmondtak egyet-mást az iskolásidejükből, aztán még egy leány csatlakozott hozzájuk, Zuzka barátnője, majd még néhányan. — Csináljunk ostort! — indítványozta az egyik. Ancsát a végére tették, csapónak, aztán megindultak. Egyszerre csak azt érezte Ancsa, hogy repül, repül, talán ki a korcsolyapályáról is, neki a Felsőrétnek, emberi alakok, arcok suhantak el előtte, mintha álomban lett volna, valami roppant könnyűséget érzett, de aztán aggodalom is kezdte szorongatni: hol álljon meg s hogyan? — de alig ért rá erre gondolni is, amikor a korcsolyája megakadt, ő maga fölemelkedett, aztán rázuhant a drótkerítésre. Amikor fölemelték, egész sereg ember vette körül. Zuzka is sürgött körülötte, tisztogatta, az.?tán havat markolt fel: — Mosd meg az arcod hóval, mert csupa vér vagy. Érezte a fájdalmat a szája körül, de a szégyen, talán nagyobb fájdalmat okozott neki. Csak a’ diák meg ne lássa! — aggódott s a fejében zava- rosan hullámzott minden. De a diák is ott állt a Figus-kisasszonyokkal, és Ancsa akárhogy lehunyta is a szemet, hallanimégis hallott. S az egyik azt mondta: — Minek is jönnek ide az ilyenek... Ekkor eláradt a könnye. Fitnyik Zuzka vigasztalta, de az nem használt semmit. Csak haza, haza. De bent a pályaházban előbb még valami orvos is kezelés alá vette, csak azután mehetett, bekötözött arccal. Nem bánt már semmit. Csak sírt, sírt, mintha vége volna az életének is. Az apja zsörtölődött, Pongyelek meg jókodott körülötte. — Ó, Bozsemoj, milyen csúf ,vágás lesz az ott a szépséges arcocskáján, Ancsurka! ó, Bozsemoj! Ancsa mérgesen nézett rá. A harag egyszerre felszívta a könnyeit. ■ , — Na, hallja, — mondta neki, — suszterüknek elég jó leszek ezzel az arccal is. Pongyelok nem válaszolt erre. Fogai közé vetüla faszegeket, j ! '• Károlyi Gyula gróf miniszterelnök tanácskozása a Ház munkarendjéről Károlyi Gyula gróf miniszterelnök több mint egy hétig tartó betegség után felgyógyult és hétfőn megjelent hivatalában, ahol a délelőtt folyamán tanácskozásokat folytatott. A miniszterelnöknél megjelent Almásy László házelnök, Zsitvay Tibor igazságügyminiszter, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Pesthy Pál az egységes párt elnöke és tájékoztatták őt a betegség alatt történt politikai eseményekről. Tanácskozások folytak elsősorban a képviselőház munkarendjéről. Értesülésünk szerint rövidesen a Ház elé kerül az összeférhetetlenségi javaslat, melyről lapunk más helyen nyilatkozik az igazságügyminiszter, a hó végén pedig Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter terjeszti be az új költségvetést. A hitelsértési és az uzsorajavaslat tölti ki a Ház munkarendjét a költségvetés tárgyalásáig. A cseh-magyar kereskedelmi provizórium nyolcnapos meghosszabbítása A H. T. I. jelenti. A magyar és a cseh kormány rövid úton megállapodott abban, hogy a fennálló kereskedelmi provizóriumot egyelőre nyolc napra meghosszabbítja. A román agrárkonverziós törvény koldussá teszi a városi elemet Willer József magyarpárti képviselő beszélt hétfőn a javaslatról a román kamarában BUKAREST, febr. 29. A mezőgazdasági adósságok konvertálásáról szóló törvényjavaslat kamarai vitájában Willer József magyarpárti képviselő ezeket mondotta: " Hónapok óta szőnyegen van már az agráradósságok konvertálásának problémája a nélkül, hogy,a kormánynak csak megközelítő adatai is volnának a felől, hogy ki szorul rá és mily mértékben a segítségre és meddig lehet elmenni e segítségben a nélkül, hogy az ország egész gazdasági berendezkedését alapjaiban meg ne ingassák. Előttünk áll egy javaslat, melyet az agrártársadalom türelmetlenül vár, amely azonban pénzügyi előrelételek hiányában alig lesz végrehajtható és ha végrehajtják, talán rövid idő múlva a természetszerűleg megszűnő hitelképesség révén épp a támogatni szándékolt gazdáknak lesz legnagyobb ártalmára. Nagy hibája a javaslatnak, hogy a velejáró pénzügyi áldozatot nem az ország egyeteme viseli, hanem a lakosságnak egy szőkébb köre, mely nagyrészt épp a gazdatársadalomtól kerül ki. Épp ezért a Magyar Párt nem gördít akadályt a javaslat megszavazása elé. Ezúttal már harmadízben rámutat a nem-földműves elem elképesztő nyomorára. Az agrárkonverziós törvény első hatása az lesz, hogy a kárvallott hitelező kíméletlenül ráveti magát a védtelenül hagyott osztályokra, amelyek a mi polgári társadalmunknak legképzettebb rétegei Elengedhetetlen függvénye az agrárkonverziós törvénynek oly intézkedés, amely megkíméli a nem földműves elemet a hitelezők érhető támadásától. Finnországban 3000 fegyverzet lappo a marxizmus kiirtását és a kormány lemondását követeli HELSINKI, febr. 29. A lappo-mozgalom felfegyverzett csoportjai tegnap a délfinnországi Maentsaleben szétkergették a szocialisták gyűlését. Körülfogták az épületet, ahol a gyűlés folyt és a levegőbe lövöldöztek. A lappo-osztagok még ma is megszállva tartják a községet. A lappo-mozgalom vezetősége Vasárnap több községben többezer hívét mozgósította és a belügyminiszter, valamint a kerületi prefektus lemondását, továbbá az összes szocialista szervezetek feloszlatását követeli. A kormány tagjai tanácskozásra ültek össze, hogy a helyzetet megbeszéljék. A lappo-mozgalom hívei hír szerint azzal a gondolattal is foglalkoznak, hogy felvonulnak Helsinkibe és ilymódon akarnak a kormányra nyomást gyakorolni. Az eddigi tüntetések során haláleset vagy sebesülés nem történt. A Maentsaleben egybegyűlt 3000 lappo egyik vezére kijelentette, hogy az ország legkülönbözőbb részeiből nagy csoportok állanak a mozgalom mögött. Nem az a törekvésük, hogy vezessék az országot, mert arra alkalmasabb erők vannak, kívánják azonban, hogy a marxizmust gyökerestől irtsák ki és a mostani kormány helyére olyan kormányt ültessenek, amely ezt a feladatot meg tudja oldani. A Socialdemokraten című lap helsinki levelezőjének jelentése szerint a mozgalmat Valenius, a vezérkar volt főnöke vezeti. Samajokibatt is koncentrációs mozgalom van folyamatban. Malmberg tábornok, a védősereg parancsnoka, a Svenska Dagbladed szerint repülőgépen utazott Helsinkibe. A Svenska Dagbladed levelezője Tammerforsban beszélgetett Kosola lappo vezérrel, aki kijelentette, hogy a helyzet most rendkívül kritikus. A tegnapi minisztertanácson többek között részt vett Sihoe főparancsnok , és Oeseh, a vezérkar főnöke is. A fölkelők megszállták a Maentsale felé vezető utakat s minden járókelőt megmotoztak. A kormány valószínűen kihirdeti az ostromállapotot.