Budapesti Hírlap, 1932. július (52. évfolyam, 144-170. szám)
1932-07-03 / 146. szám
Iföt, Tudás 3, VÁSÁRTÁK B.H. Antillák Párizsa, ahol mindenkinek szobrot állítanak Kubát az Antillák gyöngyének nevezik s éppen ilyen jogot tarthat fővárosa, Habana, azAntillák Párizsa elnevezésre. A természet pazarul ontott kincsei között érdekes, bár zűrzavaros kultúra virágzott itt ki. Nagy, kiválóan megépített és megerősített kikötőjében óriási a forgalom, évente több mint 2000 hajó fordul meg, a város sok-sok ezer lakójának adva kenyeret. Lakói nagy százalékban indián leszármazottak, amerikaiak, de minden nemzet képviselve van, legkevesebb az európai spanyol, de azért ma is izzón gyűlölnek mindent, ami spanyol. Meseváros a piszok mellett A régi város szűk, piszkos, rendezetlen, ápolatlan utcáival, alacsony, igénytelen viskóival élénk ellentétben áll az azóta felépült új városrésszel, annak széles, kitűnően rendezett, kövezett, szobrokkal teletűzdelt utcáival, amelyeket szebbnél-szebb parkok szakítanak meg, a mérnöki tudomány minden raffinériájával épült palotákkal, villákkal, felhőkarcolókkal. Itt vannak a legmodernebb és a legdrágább szállók, kizárólag az amerikai dollármilliomosok teherbíróképességére szabva. A kaszinók egy része és az irodák. Az üzleti világ a belváros két-három utcájába szorult, ahol a mi fogalmainkat túlszárnyaló eleganciájú boltok várják az idegent. Érdemes itt megjegyezni, hogy az üzletek, de különösen a finomabbak túlnyomó többsége, japán kézben vannak, annak ellenére, hogy a japánok bevándorlása igen sok nehézségbe ütközik. A belvároshoz csatlakozik a villanegyed, trópusi flórával és trópusi madarakkal. Kint a tengerparton a pelikánok és az albatrosok hihetetlen tömege, itt a parkokban flamingók, papagájok, paradicsommadarak. Egészen filmszerű jelenség. A milliomosok negyedéből vezet egy 16 kilométeres, nyílegyenes Avenida a fürdőkhöz, a yacht- és egyéb klubokhoz és kaszinókhoz, amelyhez foghatót az egész világon nem találni. Az Avenida csak autók és lovasok számára épült, a parkírozása kertészeti remekmű. Építése hat évig tartott és megállapíthatatlanul sok millióba került. A fürdőjében azonban — nem szabad elfelejteni, hogy Habana fürdőváros! — a fürdés több, mint veszélyes: istenkísértés! Mert bár rengeteg drótháló védi a fürdőzőket, a legszörnyűbb tragédiák mégis napirenden vannak. Habana környéke, mint az egész karibiai tenger, tele van ragadozó halakkal és ezek még az amerikai milliomosokat sem respektálják. Ezekről az esetekről sohasem írnak a lapok és sohasem fogom megérteni azt a fürdőpolitikát, amely karokat, lábakat, egész embereket áldoz fel a tenger bestiáinak. Minden hivatalban bent ülnek az amerikaiak, minden miniszter mellett egy amerikai tanácsadó. Ők diktálják a tempót, de amerikai ízű a luxus, az élvhajhászás, a pénzkeresés is. Az amerikai szellem teremtett az elmaradt spanyol városkából lüktető, gazdag, hatalmas várost, amerikai értelemben. Minden háztető, minden házfal tele fényreklámokkal, hihetetlen fényben az egész város. Hogy a fényreklámra mennyi sokat adnak, mutatja legjobban az a rendelet, mely szerint mást mint fényreklámtáblát a házra merőlegesen nem is szabad építeni. Vagy semmit vagy fényreklámot. Ehhez a luxushoz tartozik a minden képzeletet felülmúló autóforgalom. Habanában minden 7 emberre esik egy autó. Ha a kultúrának olyan külső megnyilatkozásai, mint múzeumok, képtárak, kiállítások, színházak, művészi előadások, komoly hangversenyek fel nem is lelhetők, a kultúrát ettől a néptől és ettől a várostól elvitatni nem lehet. Büszkén mutathatnak olyan intézményekre, amelyek viszont nálunk fel nem lelhetők. A képzőművészetet nem ismeri Habana, az egyetlen szobrászatot kivéve. Ez úgy magyarázható meg, hogy a kubaiak a végtelenségig soviniszták és gondosan ápolják tradícióikat. Minden csapatvezérnek, minden tábornoknak, márpedig ez több volt talán, mint közlegény, megvan a szobra. Nemzeti hősként áll valamennyi a kubaiak forró lelkében. Van olyan elnök, aki önmagának állíttat egyet, de vannak olyan egyetemi hallgatók, akik lasszóval ledöntik az ilyen szobrokat. Ez így történt néhány évvel ezelőtt a mostani elnököt megelőző Zayas elnökkel. Az állam gyermekei De ne keressük azt, ami nincs, amikor találhatunk olyan humanitárius intézményeket, melyekre Európa büszke lehetne. Lelencházuk évtizedek óta van. És ez a lelencház abban különbözik a miénktől, hogy ide nemcsak a talált gyermekek kerülnek, hanem bárki beadhatja gyermekét, ha van apja, ha nincs, ha van anyja, ha nincs. Nincsen formalitás, nincsen bürokratizmus, még a gyermek nevére, anyakönyvi kivonatára sem kiváncsiak. Egy hatalmas háromemeletes épület a városnak egy meglehetősen forgalmas részén a telehház. A kapu melletti ablak egy kis szobácskának ad világosságot, az ablak alatt egy ágy és a szoba túlsó sarkán egy apáca. Ül, imádkozik és vár. Várja a jövevényeket. Éjjel nagyobb a forgalom, ilyenkor szoktak az állam új gyermekei érkezni. Az ablakon át két reszkető női kar nyúl be, az ágyba beteszi a rongyokba bugyolált gyermeket. Az apáca arcizma meg se rendül, nem kérdi ki az anya és merre van hazája. Mikor visszahúzódik a két kar, az anya és gyermek között szétvált minden kapocs, a gyermeke az államé. Az állam neveli, az állam taníttatja. Nem mindegyikből lesz suszterinas, ha egyetemre kerül, ott is az állam gyermeke. A névtelen szülőotthon egy másik érdekes intézet. Ugyancsak hatalmas épület. A kapu melletti felvételi irodában kell jelentkezni. A jelentkezés úgy történik, hogy a jelentkezettet a személyzet nem is látja. Egy nyíláson át kap egy ívet, azt ki kell tölteni, borítékba tenni és leragasztani. A borítéknak száma van. Ez lesz a szülőnő száma. Ha túl van mindenen, a borítékot sértetlenül visszakapja, halálesetben felbontják. Ha csak valami véletlen nem adódik soha senki meg nem tudhatja, hogy kik szültek ebben az otthonban. S ha gyermekét az új anya nem tudja, vagy nem akarja felnevelni, viszik mindjárt a lelencházba. Csodálatos fegyház Meg kell azután állatnunk a babanai fegyháznál. Várszerű építmény, a város egyik legmagasabb pontján. Lakóinak száma öt- és hatezer között mozog. Legtöbb a kínai, de igen sok német, amerikai, spanyol, osztrák. Büszkén álapíthatom meg, hogy mikor ott látogatást tettem, egyetlen magyar sem volt a foglyok között. Modern berendezés és modern szellem jellemzi ezt a szomorú intézményt. Vezetőm, a fogház kapitánya mindent megmutatott nekem, mindenekelőtt a múltat, sötét kínzó és vallató kamráival, pincében elhelyezett sötét kazamatáival. A raboknak semmiben sem nincs hiányuk, kitűnő ellátásban részesülnek. A legérdekesebb a rabok felvételi iskolája, mely huszonegy napig tart. Ez alatt megtanítják őket a fogházban való viselkedésre, jogaikra, kötelességeikre. Ezután következik a beosztás. Minden rab polgári foglalkozását űzheti, mert van itt nagy nyomda, kovácsműhely, szabóműhely, asztalosműhely, cipőgyár, van cigarettagyár a rabok részére, mert itt a dohányzás sem tilos. De van színház, mozi és zeneterem is, ahol a rabokból álló zenekar hetenként kétszer hangversenyt ad. A higiénikus berendezésük pedig páratlan. Munkájukért minden rab megkapja fizetését. Napibérük 2 és 3 dollár között változik. Ezen vásárolhatnak a fogházon belül cigarettát, apróbb kéziszereket s amikor szabadulnak, pontos elszámolást kapnak. A rabok munkájuk után tetszés szerint szórakozhatnak és erre szolgálnak a zene-, játszó- és olvasótermek. De szabadtéri sportok űzése is lehetővé van téve. Két teljes létszámú, tartalékokkal rendelkező labdarúgó** r*. . ......... i. PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM PALOTÁJA HABANA SZÉPEI A KARNEVÁLON. DOLLÁRMILLIOMOSOK UTCÁJA Magyarok előkelő feketék társaságában. A jobbszélső dollármilliomos ültetvényei A FOGHÁZ LABDARUGÓ CSAPATAI I_ Habanát unióbeli városnak is lehetne nézni.jms HODYERZ mSZJDJKIJjJjRÁ AEA&JK csapatuk van (az egyetlen csapat talán, ahol magyar labdarúgó nincs). Meghatva hagytam el ezt a pompásan vezetett intézményt és mikor a hatalmas mázsás súlyú vaskapuk bezárultak mögöttem, a rácsok mögött álló foglyok százai kendőlobogtatással köszöntötték bennem az európait, a magasabb kultúrát, bizony elgondolkoztam, várjon a mi vén Európánk ezeket a humánus intézményeket mikor fogja átvenni Amerikától ! Gusztáv Adolf és az északbajorok július hóban Észak-Bajorországban, ünnepségek egész sora kezdődik. Emlékünnepekre készül Ézak-Bajorország, mert e nyáron leszháromszázéves fordulója az úgynevezett svéd esztendőnek. Nürnberg, Fürth, Koburg, Dinkelsbühl, Ingolstadt, Kronach, Nördlingen, Kothenburg, Würzburg és Weissenburg lesznek az ünnepségek színhelyei. Ünnepségeké, amelyek csak októberben érnekvéget. A szabadiban bemutatásra kerülő mozgóképek, történelmi felvonulások, emléktáblaleleplezések, kiállítások és díszelőadások fogják életrekeltetni a háromszázesztendős múltat, amely az idő méhében szunnyad. Háromszáz esztendő valóságos örökkévaló ág, amely Németország képét alapjában átformálta. Átformálta az erkölcsöket és szokásokat, a városokat és országhatárokat, az életérdekeket és az egész emberi és német kultúrát. Mélységes szakadék választja el a mai napot az egykortól és a kettőt , az a történelem és az emlékművekben élő emlékezés vékony fonala köti össze. Észak-Bajorország van talán a leginkább tele a német államoik közül a sok megpróbáltatásoktól súlyos német történelmi műit históriai tanúságaival. Nürnbergnek például ma is egyik legnevezetesebb látványossága a háromszáz év előtti eltáncolt svéd hadseregtábor maradványa. Tornyok és lövészárkok, amelyek 1632-ben készültek. Weissenburgban ma is mutogatják a várostkörülövező gigantikus védőfalat, amelynek sarkain még ma is harmincegy őrtorony mered égnek, mindmegannyi néma tanúja egy mozgalmas történelmi korszaknak. Sáncárkok, tornyok, várost védő falak, bátyúk, katonai fölszerelések, vértek, egykori okmányok, hatalmas töredezett pecsétek emlékeztetnek a háromszáz év előtti svéd esztendőre és ennek hősére, Gusztáv Adolfra, a protestantizmus védőjére, aki az ézakbajorországi városokat megvédte attól, hogy Magdisburg sorsára jussanak, amelyet 1631 tavaszán a földdel tett egyenlővé Tilly osztrák császári, hadvezér. Ez teszi érthetővé, hogy Gusztáv Adolf históriája szorosan összenőtt Észak-Bajorország történetével. Ézak-Bajorország protestánsai legnehezebb megpróbáltatásuk óráiban hozsánnával fogadták, mint megmentőjüket. Nürnberg éppúgy oltalmába ajánlotta magát, mintsorban a frank városok, amelyek valamennyien fejüknek fogadták el Gusztáv Adolfot. És. Valóban ő óvta meg Észak-Bajororzágot a pusztulástól, úgy, hogy nem csoda, ha a lovagias svéd király emléke nemzedékeken keresztül még ma is élénken él Észak-Bajorország lakosságának a köztudatában. Az „éjféli nap országának oroszlánja“ egyike a legnépszerűbb, alakoknak j2ggat£aj,oroszág történetében. GUSTÁV ADOLF.