Budapesti Hírlap, 1932. szeptember (52. évfolyam, 195-219. szám)

1932-09-01 / 195. szám

1932. SZEPTEMBER 1. CSÜTÖRTÖK 41 K KB.H. XIII. Alfonz volt spanyol király Budapestre érkezett Szerdán este, pontosan 8 óra 20 perckor nagy­­fekete autó állt meg a Dunapalota előtt. Az autó nevezetes személyiséget hozott Budapestre: XIII. Alfonz volt spanyol uralkodót, aki tudva­lévően nem első ízben illusztris vendége a ma­gyar fővárosnak. XIII. Alfonz ezúttal inkognitóban érkezett hozzánk. A jövetele azért nem volt váratlan, mert egy délelőtt bécsi távirat jelezte érkezését, amely egyszersmind a Dunapalota egyik négy­­szobás, pazar lakosztályát is lefoglalta a volt spanyol uralkodó számára. A szálló előtt termé­szetesen nagy kíváncsi tömeg gyűlt össze már a kora délutáni órákban, mert sokan azt hitték, hogy XIII. Alfonz, aki délelőtt 10 órakor in­dult el Bécsből, hatalmas túrakocsiján, négy óra tájban már Budapesten lehet. Estefelé még job­ban megnőtt az érdeklődők tömege és nem volt hiány természetesen hivatásos és amatőr foto­gráfusokban sem, akik közül az utóbbiak ég­hető izgalommal várakoztak, hogy a volt spa­nyol uralkodó jellegzetes alakját gépük lencsé­jén át megörökítsék. Este 8 óra 20 perckor az­tán, amikor elérkezett a döntő pillanat, műkö­désbe is jöttek a fotografáló masinák, de XIII. Alfonz oly fiatalos ruganyossággal ugrott ki az autóból és oly gyorsan tűnt el a szálló bejárata mögött, hogy a királyi képmásokból nagyon ke­vés sikerülhetett. A király gépkocsija egyébként nem állhatott a szálló főbejárója elé, hanem az ott veszteglő többi autó mögött foglalt helyet. Ugyanekkor érkezett meg ugyanis Hito prágai japán követ a szálló főkapuja elé, aki családjával éppen akkor szállt ki az autójából, mikor XIII. Alfonz túrakocsija a szálló bejárata elé akart kanya­rodni. Az egybegyűlt közönség hosszasan élje­nezte a volt spanyol uralkodót, aki szürke ru­hát viselt, barna cipőt és zöld puhakalapot. Hóna alatt néhány színes borítékú magazin lát­szott, mögötte egy komoly, tekintélyt paran­csoló úr lépdelt, Mirartja herceg, főudvarmes­­ter. Benn a szálló halljában az ott időző kö­zönség is nagy érdeklődéssel várta a király ér­kezését, akit azonban csak pár pillanatig lát­hattak, mert alakját a lift csakhamar eltüntette. A lift előtt a szálló igazgatója lépett XIII. Alfonz elé, mély meghajlással köszöntötte, hogy látogatása minő megtiszteltetés és mindent megtesznek, hogy tartózkodását kellemessé te­gyék. A király kezet nyújtott. — Merci, — mondotta és a másik pillanat­ban főudvarmesterével együtt már belépett a liftbe, amely négyszobás lakosztályába vitte. A volt spanyol király útjáról még a követke­zőket tudtuk meg: A király Duisenberg-túrakocsij­a egynegyed 1 órakor érkezett Hegyeshalomnál Magyaror­szág területére. Először Magyaróvárnál kanya­rodott le az országútról, ahol a király Frigyes kir. hercegeket látogatta meg és családi ebéden vett részt. Másodszor Oroszváron állt meg a kocsi, ahol a volt spanyol uralkodó Lónyay her­cegeknél volt teán. Innen fél 5 óra tájban in­dult el a kocsi Budapest felé. Az út kitűnő volt s a király utasította a Goffert, hogy lassan hajtson, mert gyönyörködni akart a tájban. Közben olyan meleg lett, hogy XIII. Alfonz levetette kabátját, mellényét és ingujjban ült a kocsiban. XIII. Alfonz mostani látogatása tisztán ma­gánjellegű és előreláthatólag két napra terjed. Azért jött, hogy meglátogassa Izabella infáns­nőt, Don Carlos leányát, aki Zamolysky len­gyel gróf felesége és aki jelenleg egy fővárosi szanatóriumban örvendetes családi esemény be­következését várja- A volt spanyol uralkodó a mai estét lakosztályában töltötte, ahová belföldi és külföldi lapokat kéretett. A vacsorát is lak­­osztályában költi el és előreláthatólag holnap délelőtt 9 óraikor keresi fel a szanatóriumban Izabella infánsnőt, akinek állapota után nyom­ban megérkezésekor érdeklődött. szóban kijelentette, hogy át­érzi és méltányolja Budapest több mint 3000 szénkiskereskedőjének panaszát és a maga részéről mindent el akar követni, hogy a szénkiskereskedelem és a fo­gyasztóközönség érdekeit megóvja, ha lehet a kartelen belül, ha kell a szénkartel nélkül, vagy adatok ellenére is. A küldöttség tagjai köszönettel vették tudo­másul a kereskedelemügyi miniszter válaszát. A szénkérdésben holnapra várható a döntés Szakadatlanul folynak a tárgyalások — Kenéz Béla ma délelőtt többször referáltatott az egyes stádiumokról — Az eddig elért árengedménynél a 20 fillér csak a minimumot jelenti — A koksz ára 74 fillérrel lett olcsóbb mint amilyennek tervezték A szénkérdés tárgyalásai szüntelenül folynak és azt lehet mondani, hogy a helyzet óránként tisztul. A tegnapi kartel-bizottsági ülés, amely rendkívül izgatott hangulatban folyt le, nem ho­zott döntést és végül is a kereskedelemügyi mi­nisztert k­érte fel arra, hogy végső fokon döntse el a kérdést, megállapítván a végleges árakat. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter ma korán reggel fogadta ebben az ügyben Varsányi Emilt, az Árelemző Bizottság elnökét és Tóth Tibor szénkormánybiztost, akikkel hosszasan tárgyalt a helyzetről. Varsányi Emil tájékoz­atta a minisztert arról, hogy nem helytálló az a szüntelenül hangoztatott megállapítás, amely szerint az eddig elért árengedmény 20 fillért tenne. Ez ugyanis csak a minimáls engedmény, mégpedig a már lenyomott árszinhez viszo­nyítva. Azonban például a brikett árát a szén­­kartel eredetileg 7.30 pengőben akarta megálla­pítani, az Árelemző Bizottság ellenben ezt az árat 6.54 pengőre szorította le, a tényleges ár­előny tehát, amelyet biztosítani sikerült, 76 fil­lér. Így ment ez valamennyi szénfajtánál, mert például a dorogi darabos szén kiskereskedői ára a kartel eredeti beadványa szerint 5.20 pengő lett volna,­­ ehelyett az ár ma 4.74 pengő. A tatai darabos szén árát a kiskereskedő részére az Árelemző Bizottság az eredetileg tervezett 5.20 pengő helyett 4.45 pengőben állapította meg, ennél a két szénfajtánál tehát az eddig biz­tosított engedmény 51, illetve 75 fillér. Hasonló a helyzet valamennyi más szén és brikettfajtá­nál is. Az Árelemző Bizottság munkájának megítélé­sénél nem szabad elfeledkezni annak rendkívül t­agy nehézségeiről. Külön-külön kell tárgyalni minden tényezővel és csak fokozatosan lehet előrehaladni. Ha a bizottság egy fokon befe­jezte a tárgyalást, akkor erre a fokra nézve le­zárja azokat, de az árat nem véglegesíti. Ehhez az kell, hogy a tárgyalások­ sorozata véglegesen befejeződjék és még akkor is a kormányt illeti az utolsó szó, mert az Árelemző Bizottság a kor­mánynak csak tanácsadó szerve. I . Tárgyalás a bányákkal Kenéz Béla már ma szerette volna az árkér­­­désben az utolsó szót kimondani, de ennek út­ja állotta az a körülmény, hogy a bányákkal még folynak a kalkulációs tárgyalások. A mi­­niszter a mai nap folyamán többször fogadta újra Varsányi Emilt és Tóth Tibort, akik őt a fejlemények minden egyes fázisáról azonnal tá­jékoztatták. A tárgyalások egyelőre még siker-A bányák arra hivatkoznak, hogy a ter­melésük veszteséggel jár és a kívánt árenged­ményt csak abban az esetben tudnák biztosítani, ha ezért cserébe számíthatnak termelésük za­­vartalanságára és bizonyos más természetű en­gedményekre. A kérdés kétségtelenül szövevé­nyes, mert a bányák helyzete állítólag a múlt év folyamán lényegesen romlott és mielőtt fele­lős helyen véglegesen állást foglalhatnának, min­den következményre és minden részletkérdésre nézve dönteni kell. A bányákkal tovább folynak a tárgyalások és Varsányi Emil holnap újra referál a miniszter­nek. Ebben a percben még nem lehet megmon­dani, hogy vájjon sikerül-e a bányákkal szem­ben is engedményt érni el, ami pedig a közvéle­ménynek ebben a­z ügyben feltétlen kívánsága. Jelentkeznek a kis szénkereskedők Ugyanakkor a kis szénkereskedők is különböző kívánságokkal léptek fel, így azt a jogot akar­ják biztosítani a maguk számára, hogy közvet­lenül is vásárolhassanak szenet és brikettet a bányáktól. Ez főként a bányákra tartozik, ame­lyek azonban nem hajlandók belemenni abba, hogy olyan feleknek adjanak el szenet, akiknél pénzük nincs biztonságban. A bányák éppen azért kötötték meg a szerződést a szén­­nagykereskedőkkel, mert ilyen kihitelezési bi­zonytalanságnak nem akarták magukat kitenni. A kiskereskedők jogot kértek arra is, hogy egyszerre több bányának a szenét tarthassák aektárukon. Ez ismét olyan kívánság, amelyet a kormány és szervei nem fogadhatnak el a nél­kül, hogy kellő biztosítékot nem szereznének a visszaélések kizárására vonatkozóan. Ha ugyanis ugyanabban a kiskereskedelmi raktárban jobb és gyengébb minőségű szén van egymás mellett, igen nagy a lehetősége az­­ összecserélésnek. Sajnos, nem egy olyan eset jutott már az ille­tékes tényezőknek tudomására, amelyben a szén az elnevezésnek egyáltalában meg nem felelő, lehetetlenül olcsó áron számláztatott. Ez nyil­vánvaló jele annak, hogy ilyen esetekben nem az ár volt túlságossn kedvező, hanem egysze­rűen csak az elnevezés volt helytelen. A szénkereskedők egyébként ma küldött­séggel is tisztelegtek a kereskedelemügyi minisz­ter előtt, akit arra kértek, hogy a kartel-árakat szorítsa le, mert a kartelen kívüli bányák lé­nyegesen olcsóbb áron árusítóinak, majd pedig azt a kívánságukat adtá­k elő, hogy tiltsák meg a kartelnek az 5 méter mázsánál kisebb tételek­ben való árusítást, ami a kiskereskedelem exisz­­tenciáját fenyegeti. _ Kénes Béla kered­etenü­­gyi miniszter sála­ A fűszeresek és a tízkilós széncsomagok A fűszereseknek is megvan a szénárusítással kapcsolatban a maguk kívánsága. Ők a tíz kilo­grammos csomagolt szén és brikett árusításának lehetővé tételét kérik, aminthogy ezzel már a múlt télen is foglalkoztak. Ennek nem is lenne más akadálya, mint az árkérdés. Ez a csomagolás ugyanis a szénnagykereskedőnél, vagy közép­kereskedőnél történik, még­pedig svédországi eredetű speciális és drága papírzsákokba. Ha tehát a szénhatóságok megengedik ennek a szén­nek árusítását, akkor meg kell engednünk az ártöbbletet is, amit ez a csomagolás szükségessé tesz, de ebben a tekintetben még nincs végleges állásfoglalás. Meg kell ugyanis fontolni, hogy helyes-e, ha a nagy árharc közepette, amidőn minden fillérnek érthetően nagy jelentőséget tu­lajdonítunk, ilyen kivételes szénárakat léptetnek életbe. A tárgyalásoknak ez az elhúzódása, — ame­lyet a kérdés bonyolult vita teljességgel megokol és amelyet már az eddig elért eredmények is igazolnak, — útját állja annak, hogy a szén árát bármelyik közbülső viszonylatban is meg lehessen rögzíteni és ki lehessen hirdetni. Ha a bányaár változik, akkor meg kell változnia az egész ár­rendszernek, minden más viszonylatban is. Még a forgalmi adó tétele is más és más lesz akkor és éppen így változnak a többi lineráris szerkezetű árak is. Azonban ma már odáig jutottak a tárgyalások, hogy a szénkérdés lezárása jóformán csak órák kérdése. Remélhető, hogy a döntés már a hol­napi nap folyamán megtörténik. A szénkartelben tömörült cégek egyébként hi­vatalosan is bejelentették­, hogy az árkérdés ki­vételével, amit úgyis a kormány állapít meg, a kartelszerződésnek minden egyes pontjára nézve alávetik magukat a Kartel-Bizottságok kívánsá­­gainede. Nem drágult a gyapotáru Az Árelemző Bizottságot a szénkérdés csak­nem teljesen lefoglalja. Azonban így is módot és időt szakít arra, hogy a többi aktuális kér­désekkel is foglalkoztassák. Ma a vízmérő órák ügyét tárgyalta meg és jelentős árengedményt sikerült ennél a cikknél elérnie, ami a lakosság szá.1.5 rétegeit közelről érinti. Tárgyalta a sodronyfonatok árát is, de ebben még nem zá­rdtak le a kutatások. A gyapotcikkekre nézve a Bizottság meg­állapította, hogy két hét óta csaknem 40%-kal, a tavasz óta pedig mintegy 80%-kal emelke­dett a nyerspamut ára. Azonban a Bizottság ennek ellenére sem volt hajlandó tudomásul venni a gyárak árdrágítását. Mivel pedig az Ár­elemző Bizottság működése nélkül semmiféle ár­emelés nem léptethető életbe a nélkül, hogy a Bizottság ahhoz hozzájárult volna, azok a hí­resztelések, amelyek szerint az egyes gyárak a gyapot árának emelkedése miatt megváltoztat­ták eladási áraikat is, nem felelnek meg a tény­leges helyzetnek. s Háztartását egyensúlyban csak úgy tarthatja, ha az olcsó árairól évtizedek óta híres speciális gyermekruha szaküzlete VI., Királyi utca 18. Ártájékoztató­­ Leánykötény...................95 fill. Csíkos leányblúz.............P 4.90 Fehé leányblúz...............P 4.90 Leány matrózruha.............P 7.90 Fiú matrózruha...............P 7.90 Fiú sportöltöny...............P 7.90 Fiúkabát, szőrmegallérral... P 13.50 Egy nagy tétel boykabát.. P 13.50 Specialista szak­üzletem bármely intézet elbírásom ruháit rajz szerint elkészíti. Az egyiptomi miniszterelnök látogatása Mezőhegyesen Walko Lajos és Purgly Emil miniszterek kalauzolták Ismail Sedky pasát MEZŐHEGYES, aug. 31. (A Budapesti Hírlap kiküldött munkatársá­tól.) Egy darab magyar büszkeség ez a Mezőhe­gyes. A földhöz, lóhoz nőtt magyar őstehetség kiteljesedése és kiszínesedése a kultúra szárnyán. Alkalmas arra, hogy az idegen megcsodálja, de ugyanekkor az idegenen keresztül mi magunk is mindig újból felfedezzük. Az idegen ezúttal a mi nagy tisztelettel fogadott, baráti vendé­günk, Egyiptom minisz­terelnöke volt. Izmayl Sedky pasa, akit kíséretével együtt egyenes kívánságára vitt el Mezőhegyesre az állami mé­nesbirtok és az állami ménes megtekintésére Walko Lajos külügyminiszter és Purgly Emil földmívelésügyi miniszter. Kedden es­te a szegedi személyvonathoz csa­tolt termes és hálókocsikban utaztak el Buda­pestről a vendégek, a miniszterelnökön kívül: Hassan Nachat pasa Egyiptom berlini követe, Ibrahim bey alexandriai polgármester, A. Ta­­laat kapitány és Ahmed-Ahmed Kamél főhad­­nagy, Walko és Purgly miniszterekkel együtt kísérték a vendégeket. Bárczy István miniszter­­elnökségi államtitkár, Parker Félix egyiptomi magyar követ, Apor Gábor báró követségi ta­nácsos, Polnauer László alexandriai magyar fő­konzul, Förstner Pál külügyminisztériumi fogal­mazó, Fáy András m. kir. jószágfelügyelő, vi­téz Shlarik Béla, a földmívelésügyi miniszter titkára, Állt Géza államvasúti főintéző. Reggel fél 8 óraikor ért a vonat Mezőhe­gyesre, ahol a fák zöld milliójében álló állo­máson kedves színpompa, ünneplés fogadtatás várta az érkezőket. Ott volt Plósz Béla helyet­tes­ államtitkár, az állami lótenyésztés és az ál­lami ménesek vezetője; Batta Sándor, az ál­lami ménesbirtokok főigazgatója, akik Buda­pestről utaztak előre, továbbá Mezőhegyesről­ Vattay Dezső, az állami ménesiskolák igazga­tója, és Gundelfinger György ezredes, az állami ménes vezetője. Amikor Izmail Sedky pasa ki­lépett kocsijából, tá­rgylatom hág­­sant föl. Horváth karmester vezetésével nagyon érdekes zenekar fújta: a méneskari katonák egyenruhájában a hadiárva lovászfiúk bandája. — Nagyon kedvesen lep meg, hogy a himnu­szunkkal fogadták, — mondta Sedky pasa, mi­közben kezet szorított az üdvözlő urakkal. Az­után mosolyogva nézett végig a sötétkékben megjelent leventéken, majd ellépett a legszíne­sebb díszszázad előtt, amely valaha is vendéget fogadott. A Mezőhegyesen dolgozó mezőkövesdi sommás asszonyokból és lányokból állították fel ezt a díszszázadot, amelynek minden tagja fel­öltötte a mezőkövesdi cifrát. A fogadtatás után a ménesintézeti kaszinó­ban reggeli volt, mielőtt elindultak volna a látnivalók felé. Fogatok robogtak elő: négyes és kettős foga­tok, kényesen illegő, kevély sárkányokkal és pár rádés kocsisokkal a bakon, s már ragadták is a vendégeket a ménesközpont nagy udvarára, ahol D’Orsay Olivér őrnagy köszöntötte az érkezőket. A négyesfogatok élőhajtása volt az első prog­­ramm-pont. Sárga anglo-arab Gidránok, feket. Noniusok, két fogattal a per Fum­osok, szürke lipicaiak, pej és sárga sütvényi angol félvérei vonultak fel a katonai kürtjeire ügetésben, majd vágtában. Pompás látványosság volt ez a be­vezető. De már robogott tovább a kocsisor, hol friss szántás mellett, majd végtelenbe nyúló kukorica tengeren át, kender­földek mellett, sőt egy he­­lyen mintha megkésett aratást mutatott volna be a tájkép, holott ez „csak kaszálás" volt: a magmudart vágták. Közben azután találkoztak a kis Nonius-mé­nessel, s először láthatták az idegenek a speciális mezőhegyesi csikósokat, akik sötétkék ingben-gat­tyában, égő piros mellényben, fejükön pirosba* szársapkával ülik a lovat. — Kegyelmes urnák alázatosan jelentem ... roppant Purgly Emil miniszter, a legfőbb gazda elé­g— ezúttal a számadó ö­ikós szerepét betöltő méneskari tiszthelyettes, karikásáér­t ir

Next