Budapesti Hírlap, 1932. október(52. évfolyam, 220-245. szám)

1932-10-01 / 220. szám

* ­ Harsogó derültség fogadta ezt a kérdést, mire­­Göm­bös Gyula maga is nevetve tárta szét kar­jait, mintegy mentegetődzve mondta a pártnak: I — Sajnos, nincs száznegyvenöt tárca. f A miniszter megjegyzését nagy derültséggel­­fogadták, majd Gömbös Gyula annyit mondott: | — Holnap reggel történik meg a kormányzói kéziratok aláírása, a vasárnapi hivatalos lap­­közli a kinevezéseket, a kormány eskütétele pe­­dig kedden reggel lesz.­­ Ezzel be is fejeződött a kabinet bejelentésé­nek aktusa, a pártnak tagjai a jelenlévő, immár kis minisztereket melegen üdvözölték, elsősorban Gömbös Gyula miniszterelnököt, továbbá Kállay­­Miklós, Keresztes-Fischer Ferencet, Fabinyi­­Tihamér minisztereket.­­ A párt tagjai ezután ismét csoportokba ve­rődtek, nagy részük Gömbös Gyulát vette körül,­­akit éppen az újságírók ostromoltak különböző kérdésekkel. Gömbös a gombamódra elszaporo­­­dott és immáron a múltnak átadott különböző szabinetlistákra célozva ezeket mondta:­­ — Ezzel, hogy most a kormánylistát közöltem,­­— mondotta a miniszterelnök, — az összes kom­­uikációk megdőltek. A nevek, amelyek e listán­­kívül forgalomban voltak, csupán kitalálások vol­tak. Kivéve Kozma Miklós nevét, áld jelenleg betegen fekszik Zürichben és ezért nem voltial- rútta ki a keresk­edelmi tárcát. Ezután Gömbös Gyula Bethlen Istvánnal, Mayer Jánossal, Pesthy Pállal és Kozma Je­nővel ült le a terem egyik sarkába és megbe­szélést folytattak, majd később csatlakozott hozzájuk Fabinyi Tihamér. Mintegy negyedóra hosszat tartott a párt vezetőinek a miniszter­­elnök-ökkel való megbeszélése, közben a párt tag­­jai lassanként elszállingóztak a klubhelyiségből és egy részük a Gellért-szállóban gyülekezett vacsorára, kisebb társaságok pedig más és más helyen szerveztek baráti vacsora-társasá­got. Távozása előtt Gömbös Gyulától megkérdez­ték még az újságírók, hogy a Ház összehívá­sára vonatkozóan történt-e már valami lépés. A miniszterelnök ezt mondta: — Még nem beszéltem a Ház elnökével, de amint a pártban bemutatkoztam, meg fogom kérni a Ház elnökét, hogy minél előbb hívja össze a Házat. Az új miniszterelnök és kormányának pro­­grammjáról a hozzá intézett kérdésre Gömbös Gyula ezt mondta: — Olyan nagy programmom van, hogy erről pár szóval nem is szabad nyilatkoznom. A miniszterelnöknek és kormányának igen bensőséges meleg fogadtatása után a párt tag­jai féltíz tájban távoztak a párthelyiségből. ( Bethlen a pártban és a törvényhozásban Bethlen István gróf, mint értesülünk, hol­nap, szombaton vidékre utazik, ahonnan hét­főn már visszatér a fővárosba. Bethlen leg­­utóbb az egységes pártban kijelentette, hogy a párt életében élénk részt kíván venni, nem kevésbé nagy tevékenységet fog kifejteni a most ősszel meginduló törvényhozási munká­ban is. A megfejtésre ragasztandó 1/6. számú számsor­szelvény A pályázó neve: Pontos lakcíme:... A számjátékos villámrejtvény szövegében elrej­tett hat szám sorrendje a következő: Korányi és Waldo Gömbös Gyula kormányvállalásáról Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter m­inisztersége idején többször tett olyan ki­jelentéseket, amelyek optimizmusra vallot­tak a gazdasági és pénzügyi helyzet jövő alakulását illetően. A M. T. Iroda munka­társa megkérdezte a távozó pénzügyminisz­tert, hogy még mindig vallja-e azt az op­timista felfogását, amelynek többször ki­fejezést adott. Korányi Frigyes báró a kö­vetkezőket mondotta: **- A pénzügyminisztériumtól való megváló­­som egyáltalában nem rontja le azt a felfogá­­somat, amelyet akkor vallottam, mikor a pénz­ügyi tárcát átvettem. Felfogásomat egyesek „optimizmusnak“ mondották és szinte csodálkoz­tak rajta. Ha az optimizmus volt, akkor ma is optimista vagyok, dacára az időközben munkám elé tornyosult sok nehézségnek és bizonyos olda­lakról való nem teljes megértenek. Ezekre el voltam készülve. Ilyen keserves időkben ez ter­mészetes is. Hiszen a gazdasági és pénzügyi kér­dések ma annyira komplikáltak, hogy még ko­moly szakemberek is nem egyszer eltévednek ebben a labirintusban. Meggyőződésem azonban ma is az, hogy ha az ország lakossága általában nehéz helyzetben van is, sőt egyesek anyagi tönkremenetele nehezen kerülhető el, a nemzet egyetemében megvan az erölcsi és anyagi erő, amely addig fenntarthatja, amíg a világhelyzet múlhatatlanul bekövetkezendő javulása lehetővé nem teszi, hogy időben­ is újból megvessük a rendes gazdálkodás alapjait, ha csak alulról jövő nyomások­ folytán a kormány és a törvényhozás súlyos következményekkel járó hibákat nem kö­vet el. E tekintetben a kormányváltozás nem csökkenti optimizmusomat, ha bizakodó felfogá­som optimizmusnak mondható. •— A dezignált miniszterelnök pénzügyi és gaz­dasági felfogását olyannak tartja-e kegyelmes uram, amely megnyugvást kelthet?, — kérdezte az újságíró. — Gömbös Gyulával való együttműködésem alatt meggyőződtem róla, hogy a gazdasági és Burkus halála írta Terescsényi György Tavasszal két lúd, aratáskor a boglya tövé­ben felejtett szűr, hordáskor egy kerékszög, két napra rá a tejessajtár, most az ősszel meg ép­pen három sor krumpli tűnt el. Közvetlenül, a lánya mellől, az udvarról, szinte szemlátomásra, kézvégről, az orruk elől. Vért kavaró nagy mérgek, zavarok és vesze­delmek támadtak ebből. Nem annyira a kár miatt, hiszen semmit sem érő volt az a keshedt szőr, lyukas a sajtár, görbe a kerékszög. Elő is kerülhet később egyik-másik.­­Teszem a kis­posta, vagy az ásókaparó. Róka vagy görény is elvihette a hidakat, apróbb tolvaj­lások más­kor is történnek. De ez több volt a soknál és félő, hogy a lapok egészen rákapnak az őrizet­len tanyára, amely távol esett a járt úttól, távol a majoroktól, közel a nagyerdőhöz, meg b. tópart nádas sűrűségeihez. Bárkányi, a gazda sötét haraggal járt-kelt hetek óta, riadt és félénk szótalansággal tettek- ivettek az asszonyok. Sándor, a fiú semmi kis­­dolgok miatt veszekedett feleségével, a fiatal, asszony a napával, a napa mindegyikkel. Mintha testét felleg bocsájtkozott volna alá közéjük, a kistanya­ ingerült szóváltások, dühök és szitkok prédája lett és szinte perceken, pillanatokon m­utott a lélekveszedelem kirobbanása. Nem tudtak a tolvajlások nyomára jutni. Cigányok, kóválygó szegényemberek, csavargó kölykök máskor is jártak a tanya körül. Más­kor is lába kelt ennek, amannak. De így, ilyen Szemtelen szaporasággal még sohasem. Nem lehetett tovább tűrni, nyomra kellett jutni, gá­tat kellett vetni az egésznek hamarosan. Kisasszonynapra aztán elkötötték a borjút. Ez a lopás felülmúlt, betetőzött, felrobbantott fetndent.­­ .­­ . Az esetet jelentették, kiszállott a csendőr­­őrs, kutattak, kérdeztek, írásokat csináltak és végül is azzal távoztak el, hogy a nyomozás megindult, várjanak és jobban őrködjenek. Dermedt, hideglelős feszültségben, tíz nap telt el ezután. A tizedik napon valamennyien megegyeztek az elhatározásban: Burkusnak meg kell halnia! Burkus volt a házőrző komondor. * * Lompos, nagy, fekete állat. Nem is tudták már, hány esztendős, kölyökkorában került a tanyába, együtt nőtt fel a legényfiúval és szinte észrevétlenül vénült meg. Okos, nagy pofáján a szeme körül, a füle tőjében, szatúsza tájékán és az álla alatt egészen megőszült. Valamikor karcsú és izmos lábain az ebesúz gumói póko­­sodtak, tekintetében az öreg állatok mélakóros szomorúsága borongott. Ellustult, megfáradt, megvénhedt szegény, már csak a falatért kul­logott elő, torkában elernyedtek az ugatósza­lagok, ténfergett, rugdaltatta magát, mindig elhevert és nagyon sokat aludt. Szó sem fért hozzá, ő volt a másodlagos oka az egész gyalázatosságnak. Valami lopó észrevette a tehetetlenségét, kitapasztalta meg­­tompult hallását és visszaélve a gyámoltalan, agg eb helyzetével, fosztogatni, rabolni kezdte a tanyát. Hát ezen segíteni kellett nagyon gyorsan, ki tudja, mi következik be a borjú-elkötés után. Ki tudja, mikor törnek rá baltával az asszo­nyokra, hiszen hetivásárokat is járnak a fér­fiak és néha éjszakára odamaradnak. Kutyát kellett keríteni és a kivégzés napját arra a napra halasztották el, amikor majd az új házőrző hivatalba lép. Csakhogy nem olyan egyszerű ez a dolog. Új kutyának előbb szokni kell a házhoz és legjobb, ha kiskorától ott nevelkedik. Ahány eb, annyi­­a természete. Vannak nagybélű, konok és ostoba dögök, mások gyávák és szemtelenek, megint mások gonoszak, mindenkit­ harapósak, használ­hatatlanok. Nagyon ritka az igazi jó kutya, majdnem olyan ritka, mint az igazi jó ember. Ha rossz a ló, húzni még mindig tud rúgásra, verésre; a komisz természetű szarvasmarha te­­jet, borját, bőrt mégis csak ad. De ha az eb jel­lem nélkül való, ha nem tud felemelkedni hi­vatásának magaslatára, ha nem bírja megsze­rezni a tökéletes nyelvismeretet, mi több, ha ér­telme nem telik meg valóságos bölcsességgel, ha nem tudja megérteni gazdája mozdulatában a gondolatot, ha nem hasonul teljesen és tökélete­sen az emberi élet, a gazda környezetének min­den megnyilvánulásához, akkor csak nyűg és ve­­sződség, láb alatt ténfergő kuvasz, de nem illeti meg fajának tiszteletreméltó neve: a házőrző kutya. Burkus a legkifogástalanabb példánya volt a jó kutyának. Hosszú életében számtalanszor bebizonyította rendkívüli képességeit, hűséges, éber, derült kedélyű, okos volt. Szemrebbenésre ugrott, füttyentésre engedelmeskedett és egészen bizonyos, hogy a maga módján megértette az emberi beszédet. Illedelmes, komoly, fáradhatat­lan, egyszóval minta eb, aki már-már személy­nek számít, értelemnek és lelkes társnak, nem állatnak, fűnek, vagy fának, hanem valakinek. Most meg kellett halnia, mert betelt és vissza­fordult öreg feje felett a végzet: állati mivoltá­­nak rettentő tragédiája". Bárkányi szót értett Vetró Mártonnal, a csősz­­szel és egy napon beállított az új kutyával. Ez a kutya túl volt már a kölyökkoron, afféle surbankó ebecskének tetszett, hím volt, mint Burkus, bundája fekete, két fehér folt a pofá­ján, négy fehér harisnyácska a lábai végén, farka kurtára csípve, két füle hegyesre nyisz­­szentve. Úgy hívták, hogy Citrom és a nevet szeme színe miatt kaphatta: két ragyogó, vilá­gossárga golyóbis villogott a sötét szőrpamacsok tövében, ill. J ' ' Amikor eleresztették az udvaron, az új állami játékos kedvvel futkosott körül. A disznóól tö­vében egyszerre csak rátorpant Burkusra, az öregre. A vén állat egész testében összeborzadt, fel­ugrott és szembefordult vele. A háznép cso­portba gyűlve szótlanul szemlélte a különös je­lenetet, a halálraítélt vénség és a hivatalba lépő ifjú találkozását. Darabig mindkettő mozdulatlan volt, előre­­nyújtott orruk majdnem összeért, csak a cimpák remegésén és a négy szembogár kitágulásán lát­­tott, hogy két szervük működik csupán: az orr és a szem. Bárkányi, az öreg oldalt az eperfa alatt állott,­ mellette Sándor, a fia, odébb a menyecske, amel­lett Bárkányiné, az anya. Mind a négyen fe­­­szülten figyelték a jelenetet, mert érezték, hogy valami egészen különös, szokatlan dolog törté­nik ott az ól mögött, ritkán szemlélhető jelen­ség, semmiségekben felvillanó titokzatosság, a lét rejtett mélységéből felszínre vetődött hullám­fodor. Egy villanás, egy nyomban becsukódó rés, valami, ami szóval ki nem mondható, kéz­­­zel meg nem fogható és ami csak úgy végiglúd­­bőrzik az ember hátán, és kicsit felborzolja a hajszálakat. Két eb találkozása. Egyik jön, a másik megy.­­Két állati élet. Mi van ebben különös, mi volna figyelemre méltó, döbbenetes, vagy ámulatbal ejtő? A két kutya még mindig mozdulatlan. Pil­lantásuk egymásba kapcsolódik, a két szempár szikrázik, szinte lángol, nem bocsátja el egy­mást. Most lassan, nagyon lassan felhúzódnak az ínyek: négy tépőfog villan elő. Négy hófehér, kicsiny és hegyes, meg négy sárga, feketetövű, hatalmas. Úgy tetszik, hogy a következő pilla­natban feltáródik a két állkapocs, kiszökken a két nyelv véres lobogófoszlánya, egymásba ron­tanak és húsba tépnek a fogak. Hogy itt, a gal B.H 1932. OKTÓBER 8, SZOMBAT pénzügyi kérdésekben teljesen objektív ítélete van, amelyet csak a nemzet összességének egye­temes érdekei irányítanak. A szigorú állami gaz­dálkodásra és a pénzérték állandóságának meg­óvására, nemkülönben a mai nehéz helyzetben annyira kényes külföldi és belföldi hitelkérdések lehetőleg helyes intézésére irányult törekvéseim­ben mindenkor megértő támaszt találtam benne s ezért részemről teljes megnyugvással tiétek kor­mányelnöki működése elé. Walko külpolitikánk folytatásáról Ugyancsak kérdést intézett az újságíró Walko Lajos külügyminiszterhez, hogy Gömbös Gyula kabinetalakítását hogyan ítéli meg. A külügyminiszter a következő­ket mondotta: — Nagy örömmel üdvözlöm Gömbös Gyula kabinetalakítását. Az új miniszter­­elnöknek Károlyi Gyula gróf kormánya idejében a külpolitikai, valamint a gazda­sági és pénzügyi kérdések iránt tanúsított állandó érdeklődése után kétségtelennek tartom, hogy külpolitikai téren változatlan­­ul abban az irányban fog haladni, ame­­lyet éveken át tartott honvédelmi minisz­tersége alatt a volt kormány követett­­ kormányzása elejétől kezdve igyekezni fog arra, hogy a külső viszonylatban eddig fű­zött szálakat tovább erősítse.­­ Tudom, hogy az elmúlt években szer­zett tapasztalatai alapján a gazdasági és pénzügyi kérdéseknek a legnagyobb jelen­tőséget tulajdonítja és ezekben a kérdések­ben egy fokozatos, lépésről-lépésre való elő­­haladásnak a híve. Nem kétlem, hogy ezek­ben a kérdésekben eddig is érvényre jut­tatott nyugodt felfogásával el fogja találni úgy külső, mint belső vonatkozásban a gaz­dasági és pénzügyi fejlődés oly irányba te­relését, ami a jelenlegi nehéz körülmények között legjobban megfelel érdekeinknek. Kozma Miklós és a kabinet­lista Kozm­a Miklós, a Magyar Távirati Iroda el­nökigazgatója, akinek nevét a lapok, mint 3 kereskedelmi tárca jelöltjét emlegették, szep­tember 18-a óta, tehát olyan időpont óta, ami­kor még egyáltalán nem volt kormányválság, Svájcban tartózkodik. A M. T. Iroda szerkesz­tője módját ejtette, hogy Kozma Miklóssal érintkezésbe lépjen s tőle azt a felvilágosítást kapta, hogy a lapokból értesült arról, hogy a kereskedelmi tárcára kombinációba vették. A­ maga részéről meg akarja állapítani, hogy ebbe a kérdésbe közvetlenül befolyni nem is volt módja és alkalma s csak október közepe táján szándékozik hazatérni. • " A vidék üdvözli Gömbös Gyulát NAGYKŐRÖS, szept. 30. Nagykőrös város huszonhét társadalmi egye­sületének vezetői gyűlést tartottak, melyen el­határozták, hogy Gömbös Gyulát, mint a TESz elnökét, táviratilag üdvöz­lik miniszterelnökké történt kinevezése alkalmából. SZENTES, szept. 30. Csongrád vármegye törvényhatósági bizott­sága ma délelőtt ülést tartott Farkas Béla dr. főispán elnöklésével. Napirend előtt vitéz Ras­­kay Gyula bizottsági tag üdvözölte vitéz Göm­bös Gyulát miniszterelnökké történt deszigná­­lása alkalmából. Az ő személye, egyénisége és tehetsége biztosíték arra, — mondotta többek­ között — hogy az országot el fogja vezetni a boldogabb jövendőbe. Indítványozta, hogy a miegyegyűlés biztosítsa legteljesebb bizalmául az új miniszterelnököt.­ A törvényhatósági bi­zottság-­ az indítványt egyhangú lelkesedéssel elfogadta és erről táviratilag értesíti Gömbös Gyulát. KISKUNHALAS, szept. 30. Kiskunhalas város képviselőtestülete ma tar­tott rendkívüli közgyűlésén Medveczky Ká­roly gazdasági főtanácsos indítványára egy­hangú határozatával Gömbös Gyula deszignált miniszterelnököt a nemzet és a város érdekében kifejtett hervadhatatlan érdemeiért díszpolgá­rává választotta­­ték. Tíz óra tájban jelent meg Pesthy Pál, sz egységes párt elnöke Károlyi Gyulánál és egy félóráig tartó látogatás után Darányi Kálmán államtitkárt kereste fel. Ezután Rippka Ferenc főpolgrmester, majd tizenkét órakor Bethlen István gróf jelent meg Károlyi Gyulánál a mintegy negyedóra hosszat tartózkodott a le­mondott miniszterelnöknél. A minisztérium tisztikara holnap délben búcsúzik el a távozó miniszterelnöktől. Búcsúlátogatások Károlyi Gyula grófnál Károlyi Gyula gróf miniszterelnöknél ma a politikai élet vezető tagjai búcsúlátogatást tet­ Kinevezték az angol kormány új tagjai! LONDON, szept. 30. A hivatalos lap ma a következő kinevezése­ket közli: Bányaügyi miniszter: E. Brown (nemzeti liberális), a közegészségügyi minisztérium eddigi parlamenti titkára. Új állásában utóda lesz G. H. Shakespeare nemzeti liberális képviselőnek. Az udvartartás főszámvevője, Sir George Penny (konzervatív), az udvartartás alkama­­zása Sir Victor Warrender (konzervatív)­ képviselő lett. J. Blindell nemzeti liberális kép­viselőt, aki eddig fizetés nélküli vitarendező volt, az egyik kincstári lord állására nevez­ték ki.

Next