Budapesti Hírlap, 1933. augusztus (53. évfolyam, 172–197. szám)

1933-08-01 / 172. szám

2 hetetlen szükség esetén folyamodik. Kijelentette, hogy meggyőződése szerint a pénzrontás egyáltalában nem elválaszthatatlan kísérője az általa tervezett gazdasági újjáépítésnek. Johnson tábornok, az ipari újjáépítés diktátora, külön munkakódexet sürget a nyílt üzletek számára, melynek hatása kiterjedne kétmillió boltra, összesen ötmillió alkalmazottal. Az élelmiszerüzletekben a legmagasabb munkaidő heti negyvennyolc, a többiekben heti negyven óra lenne. Fordnak nem kell a munkakódex Henry Ford nem fogadta el az autóipar szá’mára kidolgozott munkakódexet, mert az abban meghatározott munkabérnél magasabbat fizet. Azonban kijelentette, hogy külön munkakódexet alkot gyárai számára. Az autókirály, aki tegnap ülte hetvenedik születésnapját,, kijelentette, hogy hallani sem akar a nyugalombavonulásról és élete utolsó percéig új Adsohol dolgozik. Meg van győződve ugyanis, hogy a mai autómodelleket néhány év múlva már csak a múzeumokban lehet majd látni, mint teljesen elavult dolgokat. A Jugoszláv kormány bejjen, hogy nem fized a magyar helyiérdekű vasutak címlet-tulajdonosainak BELGRÁD, júl. 31. (Avála.) A kormány ma este közleményt tesz közzé, amelyben a következőket jelenti ki: Minthogy a keleti jóvátételi bizottság nincs abban a helyzetben, hogy a lausannei jegyzőkönyv rendelkezéseben megfelelően megfizethesse Jugoszláviának az elismert adósság alapján július 1-én esedékessé vált kamatokat, a jugoszláv kormány a lausannei moratórium egész ideje alatt nem fog fizetéseket teljesíteni a magyar helyiérdekű vasutak címlettulajdonosainak javára kiadott jugoszláv pénzügyminisztériumi kincstári jegyekre. Sikerrel indult meg a mandzsu offenzíva Feng tábornok ellen TOKIÓ, júl. 31. : A hétfőre virradó éjszaka megindult a nagy manidzsu offenziva Feng keresztény kínai tábornok csapatai ellen. Feng tábornok, mint ismeretes, néhány héttel ezelőtt felkelőcsapatokat szervezett at mandzsu—kínai határvidéken s többezer főnyi csapatával elfoglalta Dolonor városát, a charhari kerület székhelyét. A mandzsuriai csapatok offenzíváját japán tisztek készítették elő. A támadás már az első napon sikerrel járt s a mandzsuriai haderők elfoglalták Vei-Lang városát, ahonnan most tovább folytatják az előnyomulást Dolonoj felé. Seherezádé írta Kulinyi Ernő Együgyvéd barátom mesélte, szalmaözvegysége első estjén, budai kiskorcsmában, a júliusi csillagok alatt. S ha nem a saját szájából hallom, soha el nem,hittem volna, hogy egy fiskális, akinek semmi köze a muzsikához, a rimfaragáshoz és egyéb szívfájító mesterséghez, ilyen érzelgős tud lenni. — Mondd csak, — kezdte szinte restelkedve — neked sohase volt még az a furcsa érzésed, hogy egész közeli kapcsolatban vagy egy szép, leánnyal, akit személyesen nem is ismersz, csak megpillantottál valahol, csak rajta felejtetted a tekintetedet és akit mégis habozás nélkül feleségül tudnál venni, lába elé rakva szerelmes szíved minden kincsét, amit évekig tartogattál, soha senkinek fel nem kínáltál?... A leány legtöbbször nem is tud erről, legfeljebb csodálkozik, hogy miért néz rá olyan szépen és szomorúan az a fiatalember ott a villamoson? De a férfi örökre szívébe zárta már a leány képét; édes emléke, életének egy része lesz, míg csak él... Nekem is volt ilyen esetem jogászkoromban a török hercegkisasszonnyal. Előre kell bocsátanom, hogy Seherezádé — így neveztem el őt gondolatban, mert az igazi nevét nem tudtam meg soha — nem volt hercegkisasszony. A török követség egyik tisztviselőjének volt a leánya és ott lakott a szüleivel a szemközt lévő házban, közvetlen a Körút mögött, egy kis földszinti lakásban. Mikor beköltöztek, s én először pillantottam meg, nem gondoltam, hogy török. Szőke volt, hamvasszőke, ibolyakékszemű, meseszerűen légies, mint egy karcsú gazella — angol missznek nézhette volna az ember, ha nem bujkál állandóan valami méla borongás a tekintetében. Csak az alakja emlékeztetett a brit szépségekre, az angol lányok acélos vidámsága hiány- 7~“ ' —1 rv.itt a nadisah Üveg-Naphosszat elnéztem, amint az ablakban olvasott, vagy a meszeségbe bámult. Ilyenkor úgy képzeltem, hogy haza gondol, a héttornyos, fényes Sztambulba, vagy még messzebb, Bagdadba, vágja Iszpahánba, az Ezeregyéjszaka tündérvilágába s halkan, mintegy szerelmetes ajándékképpen zongorázni kezdtem az ablak mellett a „Szöktetés“-t, Mozart mennyei muzsikáját, hogy lássa: vele vagyok gondolatban. Nos, be kell vállanoi, Mozarttal megbuktam Seherezádénél. Lehet, hogy nem volt zenei érzéke, nem ismerte Szelim basa és a szép Constanza történetét, de az is lehet, hogy benne, aki igazi török melódiákról álmodozott, nem keltették fel a mozarti dallamok azt a keleti álomvilágot, amit énbennem és minden európai zeneértőben felkeltenek. Seherezádé át se pillantott hozzám, aki pedig egész délután zongoráztam a kedvéért, ahelyett, hogy az alapvizsgára készültem volna. Seherezádét nem érdekelte Mozart. Ez kissé kiábrándított, de abban reménykedtem, hogy ha megismerkedünk, majd bevezetem a klasszikus zene szépségének titkaiba. Igen, ha megismerkedünk. De hogyan ismerkedjek meg vele? Seherezádéék nagyon zárkózottan éltek, csaknem mindig otthon voltak, az édesanyja — beteges, fáradt szépség — többnyire gyengélkedett és a leánya ápolta, az apja pedig olyan komor és szigorú volt, hogy az ember szinte azt várta: óriás szerecsen hóhérok járnak a nyomában, villogó pallossal, parancsára várva. Seherezádéhoz nem lehetett közeledni. A mosolygó tekintetet, az alázatos, kérő szembeszédet nem viszonozta, virágot pedig nem mertem neki küldeni, mert egy szót se tudtam törökül s nem voltam biztos benne, hogy más nyelven is beszél. Mindenesetre vettem egy török nyelvtant és megtanultam belőle, hogy „gül“ == rózsa, „güzel“ = szép, „aziz“ — édes, „gelin“ = menyasszony és elhatároztam, hogy amikor legközelebb egy este egyedül néz ki az ablakon, ezzel lépek oda hozzá: „Güzeli gül, olaziz gelinim!“ Szép rózsaszál, légy a menyasszonyom! voltak bokrétába fűzve. Volt benne néhány búsongó török dal is. Nyomban zongorához ültem, játszani kezdtem a keleti dallamokat és lopva figyeltem, kinéz-e az ismerős hangokra az én ezeregyéjszakás hercegkisasszonyom ? Valóban, kisvártatva meglibbent a függöny, Seherezádé megjelent az ablakában. Lehajtotta szép szőke fejét és úgy hallgatta a dalt, amelynek értelmét csak ő tudta, én legfeljebb sejtettem. Mikor egy pillanatra elfogtam a tekintetét, úgy rémlett: könnyes a szeme. S mintha mégis hálás mosoly suhant volna át finom, keskeny ajkán. Felálltam a zongora mellől, kihúztam a vázából egy szál piros rózsát és az ablakhoz léptem: át akartam dobni Seherezádénak. Ezt a jelbeszédet a világ minden asszonya, lánya megérti. Nem tudom, megsejtette-e a szándékomat, de mint a félénk őzike, visszarebbent az ablakból, befutott az édesanyjához. A rózsa már csak az üres ablakpárkányra hullt le, szárnyszegetten. Hiába zongoráztam aztán újra és újra a török dalokat, nem mutatkozott többé. Másnap reggel gépkocsi gördült a kapujuk elé. Seherezádé szüleivel együtt beült a kocsiba, bőröndöket is raktak a soffőr mellé és az autó elrobogott a pályaudvar irányában. Az apa nemsokára visszajött — a felesége és a leánya nélkül. Seherezádét — mint a házmesterné mondta — Párizsba vitték egy elölre a nevelőintézetbe, hosszú, hosszú évekre. Nyilván azért könyezett a török dalokon, mert még messzebb került a hazájától s mert el kellett válni a szüleitől. — Persze, — fejezte be a barátom, — te arra vagy kíváncsi, mi lett a rózsával? Én is. De sohase tudtam meg biztosan. A cselédség nem tudott róla, hogy az apja, vagy az anyja haragos lett volna miatta. Nem is látták a rózsát. Lehet, hogy Seherezádé megtalálta és titkon elvitte magával, egy szép török verseskönyvbe lepréselten Párizsba. A g.. .....-v-Qnl-nyp cibkító lett a Szomcudom hova. De azért nem feledkeztem meg Seherezádéról. Amikor évek múlva, mint nős ember, a feleségemmel Párizsban jártunk, noha szeretem Ilonkát, — hiszen jól tudod — sokszor gondoltam az én kis török hercegnőmre: vájjon megismerne-e, ha szembe találkoznék vele a boulevardon? Vájjon még mindig oyan szép és bánatosáé? Ha finom és karcsú szőke hölgy suhant el mellettem, az emberforgatagban, felkaptam a fejemet, hátha ő az? Kerestem a nagyoperában, a fényes éttermekben, a lóversenyen; egy délelőtt, amíg a feleségem a Louvre-t járta, órákig ott ólákodtam a török követség előtt, hátha véletlenül épp akad ott valami dolga? Hiába , Seherezádé nem jelentkezett. Talán rég elutazott Párizsból is. Talán rég férjhez ment már valhol Törökországban, vagy egy távoli ország fővárosában, valami finom és hűvös diplomatához és nem is gondol már Pestre, a kis földszinti lakásra, ahol azon a nyári estén oyan édes könnyeket sírt egy magyar jogászgyerek török nótáira. A barátom elgondolkozott, egy kicsit sóhajtott, aztán mosolyogva fogtatta: — Persze, ti firkászok, úgy írtátok volna meg a történetet, hogy a jogászgyerek nőtlen marad és Párizsban, a Tuileriák árnyas fái alatt összetalálkozik újra Seherezádéval, akit az apja épp a pekingi török követhez akar kényszeríteni; de Seherezádé szíve megszólal és elszökik a magyar fiúval, aki feleségül veszi és haza hozza Pestre, valahova a Gül Baba mecsetje körül a Rózsadombra, egy kis kertes háziba, ahol nagyon-nagyon boldogok lesznek... — Igen, — feletem csendesen, — valahogy így írtuk volna meg, mert mi „firkászok", miután mi magunk oly ritkán lehetünk boldogok, legalább a hőseinken át szeretnénk részesei lenni a boldogságnak... És valljuk be, így szebb is lett volna a történet a török hercegf kisasszonyról. Igaz, Gyurka? De Gyurka nem felelt. Némán hátradőlt a kertiszéken és álmodozva nézte a szikrázó csillagokat, amelyek egyformán ragyálnak Budarrest, Párizs és a messzi Sztambul felett. B. H. 1933. AUGUSZTUS 1. KEDD A Hortobágy földgázforrása egész Debrecen világítására elegendő Befejezték a földgázkutatást a hortobágyi csárda mellett DEBRECEN, júl. 31. A hortobágyi csárda mellett kezdett földgázkutatásokat befejezték. Pávai Vajna főgeológusnak a pénzügyminisztérium elé terjesztett jelentéséből kitűnik, hogy a hortobágyi csárda mellett igen nagy földgázmennyiség található, amely napi 30.000 köbméterre fokozható. Ez a mennyiség elegendő egész Debrecen világítására, sőt ipari üzemeinek ellátására is. Az avangargárdis tisztelegtek a miniszterelnök előtt a Várban A szombaton délután nagy ünnepélyességgel fogadott olasz balisták és avangardisták a Ludovika Akadémián kaptak szállást , ott laknak egész budapesti tartózkodásuk ideje alatt. Az olasz ifjak budapesti vasárnapja reggel hat órakor katonás programmal, ébresztővel kezdődött, melyet hét órakor reggeli követett. Hét óra negyvenöt perckor ünnepi mise volt az Akadémia kápolnájában, melyet tábori papjuk, a múlt évben is itt járt Calderami lelkész celebrált. Az istentiszteleten részt vett az Akadémia több vezető tisztje. Kilenc óra előtt 10 perccel az olasz ifjak katonai autókba szálltak, hogy tisztelgő felvonulást rendezzenek Colonna herceg előtt. Kilenc órakor érkeztek meg az autók az olasz követség Eszterházy utcai palotája elé. Colonna herceg és a követség nem katonai tagjai fekete ingben jelentek meg. Többek közt ott voltak Pignatell herceg, Mattei ezredes, olasz katonai attasé, Marsili tábornok, Beim báró alezredes, Tolnay őrnagy, Bach őrnagy és a Ludovika Akadémia több tisztje. A kis balilták doboscsapata haladt a felvonulók élén. Ezután a római avangardisták aranybetűs meghajtott fekete zászlaja után a centuriók zászlóvivői jöttek, nyomukban a vezetők harsány vezényszavára díszlépéssel, fegyelmezett sorokban a tisztelgő ifjak. .A herceg és kísérete feltett kézzel, fasiszta módra fogadták a tisztelgést. Az ünnepség ezzel be is fejeződött. Az avangardisták újból elhelyezkedtek az autókon. Néhány perc múlva már a Hősök Emlékművét koszorúzták meg ünnepélyes keretek között az olasz nemzet fiai, majd a Várba mentek. Kevéssel 11 óra előtt érkeztek meg a miniszterelnökségi palota elé, a Szent György-térre. Nagyszámú közönség, köztük számos külföldi helyezkedett el a rendőrkordon körül. Fél 12 órakor érkezett meg Colonna herceg olasz követ kíséretével, fogadta az avangardisták parancsnokának jelentését, majd a miniszterelnökségi palotába ment. A miniszterelnökségi palota erkélyén ekkor megjelent Gömbös Gyula miniszterelnök, akit az olasz ifjak harsány „eja-eja" kiáltással, tomboló lelkesedéssel ünnepeltek. Majd a miniszterelnök kísérével megjelent az olasz ifjak előtt. Kíséretében voltak Colonna herceg olasz követ, Mattioli ezredes, olasz katonai attasé, Slóman Bálint és Lázár Andor miniszterek, Antal István dr. sajtófőnök, Darányi Kálmán és barcsházi Bárczy István államtitkárok, Huszár Aladár dr. főpolgármester és Ferenczy Tibor főkapitány, végül Pignatelli herceg, a magyarországi olasz fasiszták elnöke. Számos törzstiszt, magasrangú rendőrtiszt és polgári előkelőség volt még Gömbös Gyula miniszterelnök kíséretében. Felharsant az avangardisták kürtjein a „Vigyázz" és Santi gárdistaparancsnok lejelentkezett Gömbös Gyula miniszterelnöknél. A rendőrzenekar az olasz Himnuszt, a magyar Himnuszt és a Giovinezzát játszotta, mialatt Gömbös Gyula elvonult a feszes vigyázzban álló avangardisták arcvonala előtt, majd a miniszterelnökségi palota előtt állt meg kíséretével. Santi parancsnok érces vezényszavára 480 torokból harsant fel az „eja-eja" kiáltás, éltetve a magyar és olasz nemzetet és Gömbös Gyulát. Ezután átnyújtották a magyar miniszterelnöknek díszes tokban az avangardisták aranyplakettjét. Ez után az aktus után oszlop-, menetbe fejlődtek az olasz ifjak és a „Nápolyi indulók ” pattogó ütemére díszmenetben vonultak el a miniszterelnök előtt. A miniszterelnök minden századot külön üdvözölt, így nézte végig a díszmenetet, majd a parancsnokkal kezet fogva, búcsúzott. A közönség kitörő lelkesedéssel, hosszantartó éljenzéssel köszöntötte és ünnepelte a miniszterelnököt, aki ezután a miniszterelnökségi palotába visszatért. A fellobogózott útvonalakon a közönség mindenütt lelkesen ünnepelte Itália fiait és tüntetett az olasz-magyar barátság mellett. Ünneplés Visegrádon BÉKÁSMEGYER, júl. 31. A ma délelőtt Visegrádra kirándult avantgardistákat az útvonalon fekvő pomázjárási községek lakói a rossz idő ellenére is nagy lelkesedéssel fogadták és zászlódíszben, mozsár- és rakétalövésekkel és zeneszóval üdvözölték. Az olasz ifjak hajója fél 10 órakor kötött ki a rómaifürdői hajóállomásnál, ahol ZborayGéza dr. főszolgabíró is beszállott a hajóra és mint a járása területén átvonuló Dunaszakasz rendőrhatóságának feje kísérte őket Visegrádra. A tahitótfalusi hídon magyarruhás leánykák várták a hajót s miközben az a híd alatt áthaladt, virágokkal szórták tele, amit az olasz ifjak kitörő üdvrivalgással fogadtak. Visegrádon megtekintették a Salamon-tornyát és a visegrádi királyi vár romjait, majd vidám hangulatban, a vidék szépségeitől elragadtatva, indultak vissza Budapestre. GANDHIT feleségével együtt letartóztatták Propaganda útra akart indulni India függetlenségéért AHMADABAD, júl. 31. (Havas.) Ghandit, aki újabb nagyarányú polgári elégedetlenséget igyekezett megszervezni és erre vonatkozólag kijelentéseket tett, feleségével együtt letartóztatták. LONDON, júl. 31. Gandhi Guyera t. tartomány népéhez intézett szózatban kijelenti, hogy harminckét válogatott tanítványával faluról falura fog járni, amíg csak lábai vinni tudják és mindenütt az egyéni ellentállás és önfeláldozás üzenetét fogja tolmácsolni. Ha letartóztatják, akkor tanítványai fogják folytatni a zarándokutat. Reméli, hogy ezzel az áldozattal ki fogja vívni India függetlenségét. Guerilla támadásokkal nyugtalanítják az angolokat zendülő mohán törzsek LONDON, júl. 31. Az északnyugatindiai határvidéken megindult angol offenzíva hétfőn nem jutott előbbre. A felkelő mohán törzsek harcosai a vasárnapi első légitámadás után most ismét összeszedték magukat s hétfőn már többhelyütt guerillatámadásokat intéztek az előnyomuló angolok ellen. A szétrombolt hidak újjáépítését is megakadályozták állandó támadásaikkal. Az angolok bombavető repüőgépei hétfőn csak arra szorítkoztak, hogy röpcédulákat dobjanak le a benszülöttek falvai fölött és figyelmeztessék a lakosságot, hogy legközelebb már légitámadás következik, ha nem szüntetik be az ellenállást. A felkelők többhelyütt géppuskatűzzel fogadták az angol gépeket, golyóik azonban nem találtak.